Raimon, Robert L.: Az Amerikai Egyesült Államok tagállamai közötti vándorlás és munkabér elmélet

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1039

dozások gyakorisága és amplitudója szim- metrikus jellegű, holott ez a gyakorlatban távolról sincs így. Maguk a polgári köz- gazdászok is hangsúlyozzák egyébként, hogy az endogén modellek lineáris jelle—

gűek, holott a gazdasági fejlődés lineáris egyenlete—kkel nem közelíthető meg.

Szerző hangsúlyozza azonban, hogy a ciklusmodellek alapvető fogyatékossága

nem a modellek matematikai apparátusá—

nak hiányosságában, hanem a társadalmi- gazdasági, szocioliógiai tényezők mellőzé-

sében van. Ez az oka annak is, hogy az, ismertetett elméletek nem tudnak választ adni arra az alapvető kérdésre, hogy a szocialista gazdasági rendszer miért nincs ingadozásoknak, válságoknak kitéve.

(Ism.: Szelényi Iván;

DEMOGRÁFIA

RAIMON, RÓBERT L.:

AZ AMERIKA! EGYESULT ÁLLAMOK TAGÁLLAMAI KÖZÖTTI VÁNDORLÁS

És MUNKABÉR ELMÉLET

(Interstate migration and wage theory.) — The Review of Economics and Statisttcs. 1962.

4. sz. 428—438. p.

Az Amerikai Egyesült Államok tagál—

lamai közötti vándorlás és a jövedelem—

szint összefüggését vizsgálja a cikk. Abból indul ki, hogy a vándorlók nagy része a

munkaerő—állományhoz tartozik, bár a

népszámlálási adatok -— melyek a számí- tások alapjául szolgálnak — az össznépes-

ségre vonatkoznak, azonban a kormeg—

oszlás szerinti elemzés azt bizonyítja, hogy

a dolgozók és családtagjaik aránya döntő.

A vándorlási különbözet és az egy főre jutó átlagos jövedelem között keresve összefüggést a Spearman-féle rangkorre—

lációs tényező 0,71——O,83—ra adódik. Ha a vizsgálat körét a foglalkoztatottakra (mun—

kások és önálló dolgozók) szűkítve végez-

zük el a számítást, a korrelációs tényező értéke 0,82—ről O,86—ra; a farmereket, az

egyéb tulajdonosokat és az önálló dolgo—

zókat is kizárva pedig 0,78—ról O,87—re emelkedik. A vizsgálati kör további szűkí—

tése esetén a mérhető összefüggés egyre kisebb, viszont ilyen szűkebbkörű vizsgá—

latokat inkább a helyi munkapiaccal kap—

csolatos irodalomban találhatunk. Ez az országos méretű vizsgálat azonban általá-

nosságban igazolja a vándorlás és a kere-

seti szint közötti szoros korrelációt.

Hivatkozva az ún. New Haven tanul—

mányra, mely szerint a vándorlás eredete

határozottan negatív, tehát a munkás ak—

kor vándorol, ha eredeti lakóhelyén nincs

megfelelő gazdasági lehetőség (munkaal-

kalom—tézis) szerző rámutat arra, hogy

milyen fontos lenne ennek összehasonlí-

tása a bérkülönbség-tézissel. Minthogy

azonban munkapiacra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, a foglalkozta—

tottsági volumen változásának felhaszná—

7*

lását ajánlja kisegítő módszernek. A kű—

lönböző foglalkozási ága-k foglalkoztatott—

sági volumenének változása és a vándor—

lási különbözet közötti igen szorosnak ta—

lált korreláció (O,88—0,89) alapján szerző—

azt a logikai axiómát alkalmazza, hogy ha két dolog egyenlő egy harmadikkal, akkor—

egymással is egyenlő, és megállapítja,, hogy az egyes területek jövedelemszintje—

és foglalkoztatottsági volumen—változása között is szoros korreláció áll fenn (0,72—-

0,69). Az egész munkaerő—állományt te-

kintve az átlagon felüli jövedelemszintet biztosító államok átlagon felüli foglalkoz—

tatottsági lehetőséget is nyújtanak. Csak alkalmazottakra vonatkoztatva megálla—

pítja, hogy a munkaalkalom-tézis és a bér—

különbség—tézis párhuzamossága valószínű.

Különböző kategóriákra szűkítve a vizs—

gálatot, a korrelációs együttható értéke

erősen csökken (0,26). Ezért az alacsony

rangkorrelációért — szerző szerint —- azok az államok felelősek, amelyekben az al—

kalmazotti foglalkoztatottsági volumen

nagyobb arányban nő, mint az általános

foglalkoztatottsági volumen. Ezek az Ame—

rikai Egyesült Államok délkeleti államai, amelyekben a mezőgazdasági foglalkozta—

tottság —- különösen a családtagok tekin—

tetében — viszonylag erősen csökken, a

farmerek a magasabb jövedelmű nem mezőgazdasági foglalkozások felé áramla—

nak, s ez megfelel mind a munkaalka—

lom, mind a bérkülönbség modelljének.

A gyáripari szektor vizsgálatánál speci—

ális helyzet mutatkozik, ami szintén hoz——

zájárul a fenti korrelációs kapcsolat laza-—

ságához. Vannak ugyanis olyan iparágak, amelyek szűkítették munkás foglalkozta—

tottsági volumenüket és egyidejűleg gon—

doskodtak a bérek emeléséről.

Szerző levonja végül azt a következte- tést, hogy a vándorlás okának kérdésére

nem nyújtott kielégítő választ a hagyo—

mányos közgazdasági elmélet, sem a helyi munkapiacokkal kapcsolatban folytatott kikérdezéses vizsgálatok, s nem adtak

1040

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

megbízható ,,előrejelzést" a jövőre vonat- kozóan. Megállapítja, hogy jelen tanul—

mány módszere, az eredményekből való elemzés (test by results) sem alkalmazható általánosan. A leszűrt megállapítások nagyrészt összhangban vannak a kérdést más oldalról megközelítő vizsgálatok ered—

ményével és országosan, nagy vonalakban

a jövőre vonatkozó következtetések is leszűrhetők. Ha azonban akár területi,

akár iparági szempontból vizsgálunk szű—

kebb kört, sem a jelen, sem a jövő tekin- tetében nem biztos, hogy az alacsony bér—

től a magasabb felé vándorlás tendenciája

igazolódik, mert a helyzet alakulását még

sok más igen fontos tényező befolyásol—

hatja, mint például a szervezett munkás—

ság kollektív szerződései és a foglalkozási ágak közötti eltolódás stb.

Szerző szerint az Egyesült Államok tag-

államai közötti vándorlás a következő években előreláthatóan tovább fog emel—

kedni. '

(Ism.: Hankó Zoltánné)

SCHWIRlAN, KENT P.—PREHN,JOHN W.:

Az URBANIZÁCIÓ AXIOMATIKUS ELMÉLETE

(An axiomatic theory of urbanization) ——

ágnegcan Sociological Review. 1962. 6. sz. 812—

Szerzők az urbanizáció demográfiai kérdéseinek tisztázására tettek kísérletet egy axiomatikus modell segítségével. A demográfia mint tudomány a népesség

három dimenziójával: a népesség nagysá—

gával, eloszlásával és összetételével, vala- mint ezen dimenziók változásaival foglal—

kozik. A modell kidolgozásához e három dimenzión alapuló kilenc ismérvet válasz—

tottak ki megfigyelési egységükre, a me-

gyére vonatkoztatva:

1. a megye népességének a nagysága, 2. a megye városi népességének az

aránya,

a népesség változásának üteme,

a népesség kormediánja,

a hatvanöt évesek és annál időseb—

bek aránya,

a huszonöt évesek és annál időseb—

bek által elvégzett iskolaévek medi—

ánja,

7. a családi jövedelmek mediánja,

8. a mezőgazdasági népesség aránya, 9. az ipari népesség aránya.

Az eddigi empirikus eredmények alap—

ján a felsorolt ismérvek közötti kapcsola—

tokra vonatkozóan nyolc alaphipotézist

állítottak fel. Ezek az alaphipotézisek a következők voltak:

?S"???

I. A népességszám pozitív korrelációban áll a relatív urbanizációval.

II. A népességszám negatív korreláció—

ban áll a hatvanöt évesek vag! annál idősebbek százalékával.

III. A népességszám pozitív korreláció- ban áll az iskolázottság fokával.

IV. A népességszám negatív korreláció- ban áll a mezőgazdasági népesség szá—

mával. *

V. A népességszám pozitív korreláci

ha? áll a családi jövedelmek mediánjá—

va.

VI. A tíz év alatt elért népességszám—

növekedés pozitív korrelációban áll a rela- tív urbanizációval.

VII. A tíz év alatt elért népességszám—

növekedés negatív korrelációban áll a népesség kormediánjával.

VIII. A tíz év alatt elért népességszám—

növekedés pozitív korrelációban áll az

ipari népesség számával. —

Ezen alaphipotézisekből kiindulva logi- kai úton további hipotéziseket állítottak

fel. Az így összesen 36 feltevésből álló rendszer könnyebb kezelhetősége érdeké—

ben a következő szimbólumokat használ—

ták:

r — az ismérvek közötti korreláció,

P ——- a népességszám,

U —— a relatív urbanizáció, A, — a hatvanöt évesek és annál

idősebbek százaléka, E —- az elvégzett iskolaévek

mediánja,

a jövedelem,

a 10 év alatt elért népesség—

szám—növekedés,

m —- a kormedián,

l 1

Lm —— az ipari népesség aránya, La —— a mezőgazdasági népesség

aránya,

4— —— a két változó között pozitív

korrelációt tételeznek fel,

— —— a két változó között negativ korrelációt tételeznek fel.

E jelölések felhasználásával szerzők

hipotézisrendszere a következő formában írható fel:

Alaphipotézisek

I T(P, U) 'i'

II r(P,A,,) —

III r(P,E') %-

IV "(P,La) "

v r(P,I) Jr

VI r(G,U) 4-

VII r(G',Am) —-

VIII T(G,Lm) *