STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÓ
773
zatú termelést folytattak. A termékek nagy része belső termelő felhasználásra és nem termelő fogyasztásra került. Ezért egészen mostanáig a specializációt csak a forga- lomba került termékek körére értették, azaz csak az árutermelés szakosodását mérték.
A szakosodás ma már mást jelent, mint 1—2 évtizeddel korábban. Az első baromfi- gyárak megjelenésekor vagy egy állatte—
nyésztési ágazattal foglalkozó gazdaság alakulásakor a statisztika csupán azt mérte.
hogy hány ágazattal foglalkozik a gazda—
ság, azaz az árutermelést hány ágazat ter- mékei adják, milyen az ágazatok részese—
dése az összes értékesítésből. Jelenleg már egy ágazat egy-egy termelési ciklusára (te- nyésztés, nevelés, hízlalás) szakosodnak a vállalatok. A szakosodást tehát a hagyomá—
nyos módon nem lehet vizsgálni.
Ezenkívül a társadalom számára éppúgy szükséges az az árumennyiség is, amit a gazdaságon belül a termelés továbbfolyta- tására használnak fel (vetőmag. szaporító—
anyag, takarmány), vagy amit a dolgozók személyes szükségletére termelnek, mint az árutermelés körébe kerülők. Az árutermelés mutatóit csak akkor indokolt alkalmazni.
amikor a tervteljesítést, a gazdálkodás ered—
ményességét elemzik. A specializáció vizsgá- latakor a bruttó termelési érték mutatójának használatával összehasonlithatóvá válnak az egyes vállalatok.
Az iparban a specializáció színvonalának mérésére komplex mutatókat használnak, amelyekkel a szakosodáson kívül a termelés koncentrációját és hatékonyságát is me'rik.
A szerző két ilyen mutatót említ meg: az egyik a vállalat által termelt termékek mun- kaigényességi mutatója, illetve az egyes ter- mékek termelésére forditott munkaidő ará—
nya. a másik a vállalati profilra jellemző ter- mék súlya az össztermelésben.
A mezőgazdasági termelésben jelenleg használt mutatók közül a szerző a követke- zőt ítéli a legjobbnak: a vezető ágazat ré- szesedését a vállalati össztevékenységből. E mutatónak azonban az a hibája, hogy nem tükrözi a vezértevékenységen kívüli ágazatok koncentrációs fokát, valamint különösen a nagyvállalatok esetében, nem lehet egy ágazatra leszűkíteni a vállalati tevékenysé—
get. A gyakorlatban általánosabb az ága- zattársítás. Például az A gazdaságban a ve- zértevékenység részesedése 60 százalékos, a fennmaradó 40 százalék egyetlen másik ága- zat termeléséből adódik. A másik. B gazda- ságban a vezető ágazat részesedése 70 szá—
zalék. de a további 30 százalék 4 másik ága—
zat termeléséből tevődik össze. A jelenlegi statisztikai mutatók szerint a B gazdaság a jobban specializált.
Ha pontosabban akarják meghatározni a specializáció és az ágazati koncentráció
szinvonalát, akkor olyan mutatót kell hasz- nálni. amely a vállalat össztevékenységét magába foglalja. A javasolt mutató a kö—
vetkező:
%djbj
CzB ,
ahol:
dj _az ágazat (i) fajlagos súlya a gazdaság bruttó termelésének struktúrájában;
b,- —az ágazat (i) termelési volumene rubelben.
B —a gazdaság bruttó termelésének összvolu- mene rubelben.
!)j 2
*S* :dj, ezert C : Z'dj
Ez a mutató azoknál a gazdaságoknál, amelyek egy ágazat termelésével foglalkoz- nak. egyenlő 1-gyel. illetve 100 százalékkal.
Ahol két egyenlő súlyú ágazat termelésével foglalkoznak, a mutató értéke 0.5—l—O,5, il-
letve 50—50 százalék.
A szerző néhány kiválasztott gazdaságban ellenőrizte a specializáció többféle mutató—
jának használhatóságát. A fenti mutató tük—
rözte leghívebben a tényleges szakosodást.
mivel követte az ágazati specializáció válto- zását, a jövedelmezőséggel összevetve meg—
felelt a reális helyzetnek. számítási módja viszonylag egyszerű. tartalma pedig analóg az iparban a specializáció mérésére hasz- nált mutatóval.
(Ism.: Molnár István)
PALMGUlST. R. B.:
AZ INGATLAN FORGALOM KULUNBÓZÖ ÁRlNDEXEIRÖL
(Alternative technigues for developing real estate price indexes.) - The Review of Economics and Sta-
tistics. 1980. aug. 422—448. p.
Az ingatlanáraknak az elmúlt évek során bekövetkezett gyors emelkedése fokozta az érdeklődést az áralakulás vizsgálati mód—
szereí iránt is. Fontos problémáról van szó, mivel az átlagot meghaladó áremelkedések jelentős jövedelem-újraelosztáshoz vezetnek.
és egyben azt is jelentik, hogy a jelen körül- mények között kevesebb család tud új vagy igényeinek jobban megfelelő házhoz jutni.
Szükség van tehát pontos és módszertanilag jól megalapozott árindexek kiszámítására.
Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis az in- gatlanok árindexeit egyszerűen az egyes évek új és használt házainak átlagárai (vagy az árak mediánja) alapján számították ki.
Mivel az ingatlanforgalom összetétele évről évre jelentősen változik, ezek az árindexek
774 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
a tiszta árváltozások mellett a minőségi vál—
tozásokat is tartalmazzák. Tekintettel a há- zak nagyon heterogén, nehezen összehason- lítható jellegére. az árindexszámításban ál- talában használatos egyszerű minőségi kor- rekciók alkalmazása nem bizonyult járható útnak.
A különböző szóba jöhető és minőségi kor—
rekciókat tartalmazó árindexszámítási tech- nikák közül a hedonikus regressziók és az újraeladások regressziós elemzése bizonyult a leghasználhatóbbnak. A tanulmány egy földrajzilag jól körülhatárolt járás ingatlan- forgalmának árindexeit mutatja be. amelye—
ket az említett két eljárással számítottak ki.
Az itt vizsgált esetben a két egymástól füg—
getlen módszerrel kiszámított árindexek lé- nyegében azonos eredményt adtak. Ugyan- akkor ezekkel a minőségi változásokat is fi- gyelembe vevő módszerekkel kapott árin—
dexek jóval kisebb áremelkedést jeleztek, mint a minőségi korrekciók figyelembevétele nélkül. az átlagárak alapján számitott árin—
clexek.
A hedonikus árindexek megbízhatósága a regressziós egyenletek specifikációjától és az indexszámitás módszerétől függ. (Hedonikus árindexszómításon olyan árindexszámítási módszert értenek, amelyben a vizsgált ter- mék. szolgáltatás árolakulósát a legfonto—
sabb minőségi ismérvek alapjón specifikált regressziós egyenletek segítségével határoz—
zák meg. Ez más szóval a minőségi korrek- ciók regressziós módszerrel történő automa—
tikus elvégzését jelenti.) A házingatlanok fon- tosabb jellemzői, például az alapterület, a ház felépítése, felszereltsége. az építés idő- pontja, a bevásárlási, kulturális, pihenési és iskolai lehetőségek közelsége, a környezet minősége stb. rendelkezésre álltak. A hedo—
nikus regressziós egyenleteket a rendelke- zésre álló adatok és tapasztalatok alapján a helyi sajátosságoknak megfelelően határoz- ták meg. A függvény alakját és a végleges specifikációban szereplő változókat sokol- dalú statisztikai próbák kiszámítása után ha- tározták meg. A regressziós egyenlet végül is megfelelő transzformáció után lineáris volt
(nemi-logaritmikus specifikáció).
A megfelelő hedonikus regresszió speci- fikációja után az árindexek kiszámítása két- féle módon történt. Egyrészt úgy, hogy min—
den egyes évre külön regressziós egyenlete—
ket állítottak fel, másrészt úgy. hogy az egész vizsgált időszakot aggregálva, a különböző éveket ,,dummy" változókkal különböztették meg. Bizonyos esetben e két módszer azonos eredményt ad, de általában az évenként kü—
lön meghatározott regressziós egyenletek ad—
nak jobb eredményt.
Az előzőkben vázolt módszerek sok elő- nyös tulajdonságuk mellett több problémát is rejtenek magukban. Ezek lényege tulaj-
donképpen abból adódik. hogy milyen jel- lemzőkkel írják le az egyes ingatlanokat. és használhatók-e vagy sem a ,,clummy" válto- * zók. Ez a probléma kiküszöbölhető oly mó- don, hogy csak azoknak az ingatlanoknak az áralakulását vizsgálják, amelyeket a vizsgált időszak során többször értékesítettek. Ebben az esetben ugyanis nem kell mást tenni. mint a két eladás között eltelt idő alapján—az in—
gatlan elhasznólódásónak mértékével korri- gálni az eladási árat. Az elhasználódás mér—
tékéből adódó árcsökkenés meghatározása viszonylag egyszerű, s erre a célra jól hasz- nálhatók az előzőkben vázolt hedonikus egyenletek. Az épület korához tartozó szemi—
logaritmikus egyenletből adódó együttható az árcsökkenés geometrikus ütemének mér—
tékét adja meg. és ennek segitségével már kiszámítható a tiszta áruváltozást jelző ár—
index.
Az itt vázolt módszereket Washington ál—
lam egyik járására vonatkozó adatok alap—
ján számították ki. A hedonikus regressziós egyenletek 23 változót tartalmaztak: mint például az épület minőségi osztályba soro—
lását, korát, az egyes szintek alapterületét.
a fürdőszobák számát stb. Az 1962 januárjá- tól 1976 júniusáig terjedő tényleges és sta—
tisztikailag megfelelően számba vehető 4485 eladás adata állt rendelkezésre. A legkisebb ár 11800, 0 legnagyobb 57000 dollár volt.
A hedonikus áregyenleteket lineáris, sze—
mi-Iogaritmikus. log—lineáris és inverz szemi—
logaritmikus függvények esetére határozták meg. A különböző módszerek megbízhatósá—
gát o Box és Cox (1964) által javasolt mód—
szerekkel hasonlították össze. A log—lineáris és a szemi-logaritmikus változatok sokkal megbizhatóbbnak bizonyultak, mint a töb—
biek. Bár e két változat között lényeges kü- lönbség a statisztikai próbák szerint nem mu—
tatkozott. a szemi—logaritmikus egyenleteket használták az elemzés során azért. mert a változók együtthatóját tekintve az adott leg- elfogadhatóbb, legjobban értelmezhető eredményt.
Az egyes évek ..dummy" változóinak koef- ficiensei felhasználhatók az árindexek kiszá- mítására, ha az adatok az egész időszakra vonatkozóan aggregálhatók, és az összes többi változóra vonatkozó együtthatók kons—
tansnak tekinthetők. Azt a hipotézist, hogy az együtthatók egyenlők. a Chow (1960) és Fisher (1970) által kidolgozott F próbák se- gítségével ellenőrizték. Ennek eredményeként az együtthatók azonosságát el kellett vetni, mivel a vizsgált 14 év alatt a házak külön—
böző jellemzőinek költsége és az azokhoz tartozó hedonikus árak különbözőképpen vál-
toztak. így az aggregált modellbe beépitett ..dummy" változók alapján kiszámított árin- dexek nem lennének torzításmentesek. Az egymás után következő éveket páronként
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
775
vizsgálva azonban már jó eredményt kaptak.
(Időközben a vizsgált területen egy országos jelentőségű utat építettek, ami annak meg—
nyitásától. 1971—től kezdve az adatok értéke—
lésében jelentős, érzékelhető bizonytalansá—
got eredményezett.)
Mivel az egyes évek árindexeít legkisebb hibával az előző évhez viszonyítva lehetett meghatározni, az egész időszakra vonatkozó láncmádszerrel számították ki a bázisárin—
dex—sort.
Ellenőrzés céljából kiszámították azokat az árindexeket is, amelyek azokra az ingatla- nokra vonatkoznak, amelyeket többször ér- tékesítettek a vizsgált időszak alatt. Érték—
csökkenési együtthatóként a hedonikus reg- resszió megfelelő együtthatóját használták.
Ezután összehasonlították a megfelelő T pró- ba alkalmazásával. hogy a hedonikus reg—
ressziókkal kiszámított árindexek megegyez- nek—e a többszöri eladások indexével. 95 szó—
zalékos valószínűségi szinten az 1966-os év kivételével a két index nem különbözött egy- mástól. Ugyanakkor az átlagárak alapján számitott indexek jelentős mértékben, mint—
egy 20 százalékponttal magasabbak voltak a minőségi korrekciókat tartalmazó indexek-
nél.
A bemutatott eredmények sokoldalúan iga- zolták, hogy a hedonikus regressziók mód- szerével kiszámított árindexek megbízható.
jó becslésként használhatók, és lényegesen különböznek a minőségi változásokat figye—
lembe nem vevő módszerektől. A minőségi
korrekcióknak az árindexszámítás gyakorla-
tában nagyon széles területe van, és az itt vázolt módszer jól alkalmazhatónak tűnik nagyértékű, bonyolult, időben gyorsan vál- tozó minőségi jellemzőkkel rendelkező ter-
mékek körében.
(Ism.: Marton Ádám)
SAMBERG, V.:
AZ EGYESULT ÁLLAMOK HELYE A MAI VILÁGBAN
(SZSA v szovremennom mire.) — Mirovaia Ekono- míko i Mezsdunarodnüe Otnoseniía. 1980. 7. sz. 43—
57. 9.
Az állammonopolista kapitalizmus szabá—
lyozó eszközeinek és a tudományos—technikai forradalom eredményeinek felhasználásával az Egyesült Államok a hatvanas években fel- gyorsította gazdasági fejlődését. 1951 és 1960 között az Egyesült Államok bruttó nemzeti termékének (GNP) évi átlagos növekedése 3.3 százalék, az ipari termelésé pedig 3.9 száza- lék volt. 1961 és 1969 között azonban a GNP évi átlagban 4.3. az ipari termelés pedig 5.9 százalékkal növekedett. A bruttó nemzeti ter- mék növekedése kétségkívül kiszélesítette az amerikai gazdasági lehetőségeket. ugyanak-
kor az évtized végére nyilvánvalóvá lett. hogy a gazdasági fejlődés ..normalizálása" csak ideiglenes jelenség, a gyorsabb növekedés csak elmélyítette és megsokszorozta a gazda—
ság ellentmondásait és aránytalanságait. s ezek a rákövetkező időszakban erősen érez- tették hatásukat.
A hetvenes évek első felében két gazda—
sági válságot is átélt az ország, ezek közül az 1974—1975-ös válság a második világháború utáni időszak legsúlyosabb krízise volt. 1971 és 1979 között (: GNP évi átlagos növekedése 3.2 százalékra. az ipari termelés bővülése pe—
dig 3.9 százalékra csökkent. Különösen ala- csony volt a gazdasági növekedés üteme 1974 és 1979 között. A GNP és az ipari termelés évi átlagban 2.5 százalékkal, illetve 2.7 szá- zalékkal növekedett. Súlyosbitották a gazda- sági helyzetet a szakadatlan infláció, a munkatermelékenység növekedésének lassu- lása, az energiaellátási gondok és az olaj—
árak gyors növekedése. Az erőviszonyok át- rendeződtek a tőkés világban: a gazdasági—
lag fejlett tőkés országok — elsősorban gyor—
sabb gazdasági növekedésük révén — megkö- zelítették az Egyesült Államok pozícióit. az egy főre jutó GNP tekintetében az Egyesült Államok visszaesett a korábbi első helyről a nyolcadik helyre.
Közeledett egymáshoz a fejlett tőkés orszá- gok munkatermelékenységének és a bérek—
nek a szintje is. A hatvanas évek elején a nyugat—európai országok és Japán alapvető ipari ágazataiban a munkatermelékenység 2—3—szor alacsonyabb volt, mint az Egyesült Államokban. A hetvenes évek második felére termelékenységük elérte az Egyesült Államok termelékenységének 70—90 százalékát. 1960- ban a japán órabérek az amerikai szint 9.8 százalékát tették ki, 1976—ban meghaladták annak 47 százalékát.
Ellentmondásos jelenségek zajlottak le a külgazdasági szférában: annak ellenére. hogy az amerikai kivitel az 1950—es 10,2 milliárd dollárról 1960—ban 20.6 _milllárd dollárra, 1970-ben 43,2 milliárd dollárra és 1979-ben 182,4 milliárd dollárra növekedett. az ország részesedése a tőkés világ exportjában csök- kent
Ugyanakkor megerősödtek az amerikai transznacionális vállalatok pozíciói, fokozód—
tak világgazdasági lehetőségeik. Az Egyesült Államok ipari termelése meghaladja a tőkés világ két másik centrumának. az Európai Gazdasági Közösségnek és Japánnak a ter- melését. Az Egyesült Államok továbbra is őr—
zi az ország vezető helyét a tudományos—- technikai haladás területén: kutatási—fejlesz—
tési ráfordításai 3—4-szer nagyobbak. mint a legközelebbi versenytársakéi.
Az amerikai társaságok külföldi leányvál—
lalatainak forgalma 1966-ban 97,8 milliárd, 1976-ban pedig 514.7 milliárd dollár volt. A
