Az Amerikai Egyesült Államok új ipari termelési indexéről

824

V. CSERMENSZKIj:

Az Amerikai Egyesült Államok új ipari termelési indexéről*

A ,,Voproszú Ekonomiki" folyóirat szerkesztőségének tőbb olvasó lrt levelei, amelyben azt kéri, hogy magyarázzuk meg az Amerikai Egyesült Államok új ipari termelési indexének kérdését. Alább közlünk egy rövid cikkel, amely leleplezi az Amerikai Egyesült Államok ipari termelési indexének és az index 1953. ^{végén elfogadott új} szerkesztésének helytelen összeállítási módját és meghamisításál.

Az Amerikai Egyesült Államokban ——

mint az összes kapitalista országokban is

—- nem veszik rendszeresen számba az ipar teljes termelését. A második világ- háború előtt az amerikai polgári statisz—

tika az ország iparának teljes termelését ipari összeírás útján vette számba. A tel—

jes termelés számbavételét utoljára az

1940. évi összeírás alkalmával hajtották végre. Az 1947. évi összeírás során az Amerikai Egyesült Államok polgári sta-

tisztikusai nem a teljes termelés terjedel—

mét, hanem csak egy feltételezett tiszta

termelést vettek számba.

A háború előtti számbavételt sem lehe—

tett azonban közvetlenül felhasználni az

Amerikai Egyesült Államok ipari teljes

termelése dinamikájának feltárására, mi—

vel ez a számbavétel folyó árakon tör—

tént. Az; árak növekedésével a termelés

folyó árakon történő kiszámítása egyre

hibásabb képet ad az ipari termelés reá—

lis terjedelméről. Az Amerikai Egyesült Államok termelését nem lehet változatlan árakon kifejezni, azaz kiszámítani az ag- regátindexet, úgy, hogy minden ipari ter—

mék két különböző időszak alatti terme- lését vegyék, de az egyik bázisként elfo—

gadott időszak árain. A kapitalista terme—

lés anarchiájának feltételei között a pol—

gári statisztikai megfigyelés rendkívül hibás megszervezése mellett nem lehet ki- számítani az ipari termelés agregát—

indexét, azaz nem lehet közvetlenül vál—

tozatlan árakon értékelni az adott év ipari

termelését. Ezt a legmegfelelőbb terme- lési indexet nem alkalmazzák a kapita—

lista országokban. A kapitalista országok—

ban, különösen az Amerikai Egyesült Al—

lamokban az ipari termelési indexek meg- szerkesztésének ez a— főhibája.

') .,.V-oproszű Ekonomiki", 1954. 6. sz. (Plö—121).

old.) Rövidített közlemény.

a

Az indexelméletben van egy második

módszer is, amely végeredményben szin—

tén az agregát-indexhez vezet. Ez a mód—

szer abból áll, hogy a folyó árakon meg—

adott termelési indexet helyesbítik az árindexszel. Ha például az Amerikai

Egyesült Államok feldolgozó iparának termelése az 1929—1950. évi folyó árakon 2,9—szeresre emelkedett, a nagykereske—

delmi árak pedig ebben az időszakban

1,7—szeresükre nőttek, a termelés reális

terjedelme csak 1,7—szeresére nőtt. Az

amerikai feldolgozó ipar 1950. évre kapott

termelési indexét, 1,7-et (1929. év : 1), agregát—indexnek tekinthetnénk abban az esetben, ha az ipari termelés összetétele és az iparcikkek nagybani árainak össze- tétele ugyanolyan lenne.

Valójában ez egyáltalán nem így van.

A nagykereskedelmi árindexben sokkal nagyobb mértékben szerepelnek a fo-

gyasztási cikkek árai és sokkal kisebb

mértékben a termelési eszközök árai, mint ahogy ez az arány az ipari termelésben fennáll. Ezenkívül a nagybani árakhoz sorolják az importált árucikkek árait is, pedig ezek az áruk természetesen nem

tartoznak az Amerikai Egyesült Államok

ipari termelésébe. Az amerikai polgári statisztikusok kisebbnek tüntetik fel a nagykereskedelmi árindexben az olyan áruknak (a termelési eszközöknek) arész—

arányát, amelyeknek ára gyorsan növek- szik és fordítva, nagyobbnak tüntetik fel

a lassan növekvő árucikkek (fogyasztási

cikkek) részarányát. Ennek eredménye- ként jön létre az a hamisított nagykeres-

kedelmi árindex, amely kisebbnek tünteti

fel az iparcikkek árának tényleges növe—

kedését. Ha pedig a folyó áron megadott termelési indexet a nagykereskedelmi áraknak ezen kisebbnek feltüntetett in—

dexe segítségével helyesbítik, akkor az ipari termelés indexe magasabb lesz,

SZEMLE

825

mint ahogy ez a valóságban van. Tegyük

fel, hogy az ipari termelés indexe folyó

árakon egyenlő 300-zal, a nagykereske—

delmi árindex 150—nel, ténylegesen pedig

a nagykereskedelmi árak kétszeresükre

emelkedtek. Ha felhasználjuk a nagy—

kereskedelmi árak hivatalos indexét és annak segítségével helyesbítjük a terme—

lés folyó áron megadott indexét, akkor az

eredményként kapott összehasonlítható

300 árakon megadott termelési index—í—O—z 2, vagyis 2000/0. A valóságban azonban az

árak kétszeresükre emelkedtek, ez pedig azt jelenti, hogy az összehasonlitható ára—

kon megadott termelési index nem 200,

0

hanemaí : 1,5, vagy 1500/0. Igy tehát

az ipari termelés indexének második szerkesztési módja a nagybani árindex meghamisítása következtében az ipari ter—

melés terjedelmének jelentős mértékű

megnöveléséhez vezet. *

Térjünk át most az index megszerkesz—

tésének harmadik módszerére. Mivel a polgári statisztikusok nem vehetik számba az egész ipar termelését változatlan ára-

kon, csak bizonyos, igen korlátolt számú árucikket választanak ki, amelyek véle-

ményük szerint a termelést képviselő áruk, vagy ahogy mondják, ,,reprezenta- tív áruk". A polgári statisztikusok az ipar minden ágából csak néhány áru- fajtát választanak ki és ezeknek az áruk—

nak a termelési indexét úgy tekintik, mint az adott iparág termelési indexét.

Mivel az egész iparág termelését termé—

szetes mértékegységben kifejezve össze—

gezni nem lehet, a polgári statisztikusok

a termelési indexeket kevés árucikkre vo- natkozóan számítják ki és azután min—

den árunak egy egész ág súlyát kölcsön—

zik. Az ipari termelésnek azonban több

mint a felét (az Amerikai Egyesült Alla—

mok ipari termelésének mind a régi, mind

az új havi indexe szerint) nem képviselik konkrét áruk. Ezért a polgári statisztika összeválogatja az ugyanabból a nyers—

anyagból készült különböző áruk egy csoportját és a nyersanyagfelhasználás indexét ebben az esetben termelési index—

nek nyilvánítja. így például az összes pamutszövetek, sőt a konfekcióiparnak pamutszövetből előállított egész termelése az iparcikkek ugyanazon csoportjába tar——

tozik. Ezeknek az iparágaknak (pamutipar

és a konfekcióipar egy része) a termelési terjedelmét a polgári statisztikusok a pamutiparban felhasznált gyapot meny—

nyisége alapján ítélik meg. ,

Végül van azoknak az áruknak egy

nagy csoportja, amelyeknek a nomenkla—

túrája igen nagy és amelyeket a leg—

különbözőbb nyersanyagokból készítenek.

Ide tartozik az olyan ágak termelése, mint

a gépgyártás, vagy a különböző fémáruk gyártása, a bútoripar, az élelmiszeripar-

nak és a sokszorosító iparnak egy része,

valamint az építőanyagipar. Ezekben az ágakban a termelés dinamikáját nem le—

het megadni sem a természetes mérték—

egységben kifejezett adatok, sem a fel—

_ használt nyersanyagokra vonatkozó ada—

tok alapján. Itt a számításokat munka—

órákban'végzik el. Ezeknek az ágaknaka

termelését, a termelés változásait a pol—

gári statisztikusok a ráfordított munkaidő

alapján ítélik meg. A termelési indexek helyett itt a polgári statisztika munkaidő- indexeket használ. Mivel azonban a munkaidőindexek teljesen torz képet ad-

nak a termelés dinamikájáról, a polgári

statisztikusok néhány ilyen indexet he—

lyesbítenek az általuk önkényesen kiszá- mított munkatermelékenységi indexszel.

Tehát az ipari termelés egyik részének dinamikáját, egyes természetes mértékegy- ségben megadott árukra (reprezentativ árukra) vonatkozóan kiszámított indexek

segítségével határozzák meg. A termelés

másik részét főleg a teljesített munka—

órákra vonatkozó adatok alapján kiszá—

mított és kisrészben a nyersanyagokra

vonatkozó adatok alapján kiszámított

indexek segítségével mérik fel. Azután a részindexek (az úgynevezett alindexek) e három csoportját mérlegelik. Mérle—

gelési súlyként a feltételezett tiszta ter—

melés szolgál. Igy kapják meg a szám—

tani átlagindexet, mely a kapitalista or- szágokban, többek között az Amerikai

Egyesült Államokban, majdnem kizáróla—

gosan használt index. A számtani átlag—

index az indexszerkesztés harmadik

módja. Ha ez az index megegyezik az agregát—indexszel, akkor helyes. Ehhez azonban az szükséges, hogy az alindexek

az egész termelésre vonatkozzanak és hogy azokat minden egyes konkrét árura vonatkozóan külön—külön számítsák ki.

Ha azonban a kapitalista országokban rendelkeznének ilyen adatokkal, akkor az agregát—indexet kellene kiszámítani,

826

szamra

amely, mint már mondtuk, az egyetlen helyes index. Olyan formában, ahogyan a kapitalista országokban számítják ki a

számtani átlagindexet, ez az index telje—

sen helytelen, hibás. Valójában a szám—

tani átlagindex nem más, mint az alin- dexek három csoportjának: a termelési indexnek, az anyagráforditási indexnek, a teljesített munkaóraindexnek az átlaga.

Foglalkozzunk az első csoport indexei—

vel. Első tekintetre úgy tűnik, hogy az indexek első csoportja helyesen tükrözi

a megfelelő iparágak termelésének tény—

leges dinamikáját. Jelöljük a beszámolási és a bázisidőszak termelését (gr—gyel és

(; —val, a termelés mérlegelési súlyát pe—

dig poen-val. Akkor erre az iparágcso—

portra vonatkozóan a számtani átlag- index képlete a következő lesz:

§ (ll—L) po (10. A "(LL arány

(10 (l()

kizárólag mennyiségi, nem függ össze a

termelés minőségével. így például az in—

dex egyáltalán nem veszi figyelembe az

olyan árucikkek, mint a kenyér és a hús—

áruk, a tejtermékek stb. minőségét.

Holott az áruk minősége a kapitalista or—

szágokban, különösen az élelmiszeripar—

ban, romlik. A kapitalista országokban a néptömegek elszegényedésének fokozó- dását többek között az élelmiszercikkek és az elsőrendű közszükségleti iparcikkek fogyasztásának nagymértékű csökkenése

jellemzi. És nemcsak a dolgozók által fo-

gyasztott élelmiszerek mennyisége csök—

ken, hanem az élelmiszerek minősége is

romlik, A rosszminőségű és az egészségre káros pótanyagok termelése különösen nagy méreteket ölt az imperializmusnak és a kapitalista rendszer általános válsá- gának időszakában. Az Amerikai Egyesült

Államokban gyártott élelmiszerek 8—

150/0—át hamisítják, és kb! 3 millió ame-

rikai dolgozó betegszik meg évente ezek- nek a hamisított élelmiszereknek a fo—

gyasztása következtében. A% képlet nem

"

veszi figyelembe a termékek minőségé—

nek rosszabbodását, tehát az ipari terme—

lésnek az az indexe, amelyet erre az egész iparágcsoportra vonatkozóan számítanak

El a.

ki a (Él—képlet alapján, megnöveli a

0

termelés dinamikájának a tényleges üte—

mét. Ha az Amerikai Egyesült Államok—

ban és a többi kapitalista országban az

ipari termelés agregát-indexét számítanak ki, akkor a termelés minőségének rosz—

szabbodása kifejeződne az olcsó (gyenge minőségű) árucikkek termelésének növe- kedésében, ez pedig az index csökkenésé—

hez vezetne, mivel a beszámolási időszak alatti termelés kevesebb lenne, mint a bázisidőszak alatti. A számtani átlag—

index pedig, amely nem veszi figyelembe a termelés minőségét, ilyen körülmények között változatlan marad. Ugyanez vonat—

kozik a második csoport ágaira is (például a pamutiparra és a konfekcióiparra), ahol

a termelés dinamikáját a nyersanyagfel—

használás alapján számítják ki.

Térjünk át most az iparágak harmadik csoportjára, amelynek termelési dinami—

káját az amerikai polgári statisztika a teljesített munkaórák száma alapján álla—

pítja meg. A munkaórák dinamikájául azonban nem a tényleges dinamikát ve—

szik, hanem úgy számítják ki, hogy a

munkabéralapot elosztják az átlagos óra—

bérrel. A munkabérhez sorolnak viszont számos olyan összeget, amely a teljesitett munkaidővel semmiféle összefüggésben nincs. Amilyen mértékben nem vonják le

ezeket az összegeket a munkabérből, olyan mértékben nő az órák száma, követ—

kezésképpen pedig nőnek a teljesített

munkaórák mennyiségére vonatkozó, fik—

tív adatok alapján kiszámított, termelési index adatai is.

így tehát nem nehéz arra következtet—

nünk, hogy az Amerikai Egyesült Alla-

mokban az alindexek kiszámítását mind—

három csoportban olyan ,,módszerrel"

végzik el, amely elkerülhetetlenül meg—

növeli ezeket az alindexeket a termelés valódi mutatószámaihoz képest.

Ezeknek az egyes iparágak termelési dinamikáját tükröző alindexeknek az

Amerikai Egyesült Államok egész ipari

termelésére vonatkozó számtani átlag—

index megszerkesztése céljából való mér—

legelése a feltételezett tiszta termelés részaránya alapján történik. Az ilyen mérlegelés hibás. Az iparágak nem egyen—

letesen fejlődnek. A tiszta termelés orosz—

lánrésze a gyorsan fejlődő ágakra esik.

Ezeknek az ágaknak nagyobb aránylagos súlyt adnak, mint az általuk ténylegesen előállított termelés, a lassan fejlődő ágak—

nak pedig kisebb aránylagos súlyt adnak

SZEMLE

827

a ténylegesnél. Végeredményben a mérle—

gelési súlyoknak ez a rendszere is 'az

Amerikai Egyesült Államok ipara tény—

leges fejlődési ütemének eltúlzásához

vezet.

Az ipari termelési indexek hibás pol- gári szerkesztési módszerének az alapja

az indexek lényegének és formájának idealista értelmezése. A polgári statisz—

*tika az indexeket annak összemérésére használja, amit egyáltalán nem lehet ösz- szemérni. Az indexeket arra használják fel eszközül, hogy az egészen különnemű elemekből álló gazdasági jelenségek cso- portjának a dinamikáját mérjék meg. Je—

len esetben az ipari termelés indexéről

van szó. A termelés az árutermelésben vértéki formát öltő társadalmi munkának anyagi megtestesülése. Ezért a termelési index, ha elvonatkoztatunk az érték—for-

mától, kifejezi az adott termékre fordí—

tott munka terjedelmének indexét. A pol—

gári közgazdászok és statisztikusok, ami—

kor tagadják a munkaérték törvényét, nem veszik figyelembe azt, ami egyesíti

a termelés különböző részeit, a termelési

index—számításaikban figyelmen kívül hagyják az anyagi tartalmat és a tisztán idealista módon való szerkesztés terüle—

tére jutnak. '

Láttuk, hogy a polgári statisztikusok elképzelése szerint az index mindig olyan viszonyszám, amely meg van fosztva anyagi alapjától: az abszolút mennyiség—

től. A polgári statisztikusok azonban más módon is meghamisítják az indexek szer- kesztését. Ez a mód az indexről, mint ösz—

*szetett (viszonylagos) mutatószámról való eltorzított elképzelés. A polgári statiszti—

kusok azt állítják, hogy azért használnak

indexeket, mert nem lehet a különböző árucikkek fizikai terjedelmét összeadni,

mert másként nem lehet _kiszámítani a különböző elemekből álló jelenségek dina—

mikájának együttes mutatószámát.

Ez egyáltalán nem igaz. Az indexnek

egynemű, bár a legkülönbözőbb formák—

ban megmutatkozó jelenség dinamikáját kell kifejeznie. A különböző termékek tö—

megei gazdaságilag összemérhetők. ,,Ha

már most az árutestek értékétől eltekin—

tünk, — mondta Marx —— csak egy tulaj—

donságuk marad, az, hogy munkatermé—

kek".*)

*

Fentebb az Amerikai Egyesült Államok ipari termelési indexének hibás szerkesz- tési módszeréről, ennek az indexnek a lényegéről és formáiról beszéltünk. Lát—

tuk, hogy az index megszerkesztésének módszere arra irányul, hogy az indexet nagyobbnak tüntesse fel, szerkesztésének

minden szakaszán (alindexek, mérlegelési

súlyok). Láttuk azt is, hogy az Amerikai Egyesült Államok ipari termelési indexé—

nek lényege, valamint ennek az indexnek a formája is azt az apologetikus célt szol- gálja, hogy az ipari termelés terjedelmét

nagyobbnak tüntesse fel.

Az Amerikai Egyesült Államok ipari

termelése fizikai terjedelmének indexét 1922—1943 között négyszer szerkesztették újra, 1953. decemberében pedig közzétet—

ték ennek az indexnek ötödik átszerkesz- tését is. Minden újabb átszerkesztés célja és lényege az volt, hogy az ipari termelés terjedelmét a valóságnál sokkal nagyobb—

nak tüntesse fel.

Az új index például a gépipar termelé—

sének növekedését 1947. I. negyedévétől 1953. -I. negyedévéig 720/0-ban állapítja meg, míg a régi (de szintén megnövelt)

index szerint 440/0 volt. A régi index sze—

rint a veeyiipar termelése az utolsó 6 évben (1947—1953) 240/o—kal növekedett, az új index szerint pedig 510/0—kal. ,

Tehát az Amerikai Egyesült Államok

ipari termelésének indexe hibás. Hibás megszerkesztésének módszere, mely ab—

ban áll, hogy a legkülönbözőbb ágazati (csoport-) indexekből mérlegelt átlag—

indexet számít ki, valamint hibásak a ,,helyesbítés" célját szolgáló ötszöri át—

szerkesztés során nyert adatok is. A ter- melési index hibás megszerkesztési mód- szere és az így nyert meghamisított sta—

tisztikai adatok mind arra szolgálnak, hogy a kapitalista monopóliumok köve—

telményeinek megfelelően eltitkolják a gazdasági válság komoly növekedését ta—

nusító tényeket.

') Marx: ,,A tőke", Szikra, Budapest, 1949. I.

kötet, 46. old.