432
STATlSZTlKAl lRODALMi FlGYELÖA háztartási munkák értékelésének egyik módszere a munkavégzés során megtakarí—
tott kiadásokat veszi alapul. Fogyasztói áron értékeli az egyes tevékenységeket —- példá—
ul oz étkezést vendéglői áron, a takarítást a takarító-szolgáltatások órán. Ebből le kell vonni a szolgáltatások üzemi célkiadásait (például élelmiszerköltségek, mosószerek), a háztartási gépek amortizációját. A fennma- radó összeg a háztartásban Végzett munkák nettó értéke.
A munkák értékelésének másik szempont—
ja az .,elmulasztott keresetek" összegét te—
kinti kiindulópontnak. Nem a szolgáltatás jel- legét értékeli. hanem azt, hogy milyen tog- lalkozású, beosztású személy kénytelen házi—
munkát végezni. és emiatt mekkora kereset—
ről mond le.
Ez a számítási módszer vitatható, mivel eleve leértékeli (a nők alacsonyabb keresete miatt) a nők otthoni tevékenységét. Az is kétséges, hogy ténylegesen lemond—e ilyen keresetről a házimunkát végző. hiszen lehet.
hogy nincs is túlmunkára lehetősége, vagy ő maga lenne alkalmatlan túlmunka elvég- zésére. A háztartási munkák értéke ily mó—
don számítva a legmagasabb. Az Amerikai Egyesült Államokban 48 százalék (1965).
Franciaországban 44 százalék (1975). (A bázisul szolgáló keresetek természetesen adók, társadalombiztositási levonások után fennmaradó nettó keresetek.)
A háztartási munkák GNP-hez viszonyított aránya országonként 15—30 százalék körül, igen tág intervallumban mozog az alkalma- zott módszerektől függően. A legalacso- nyabb arányt Weinrobe számításai eredmé—
nyezték (1960-ban 20 százalék, 1970-ben 17 százalék), ő csak a házas nők háztartásbeli tevékenységét vette figyelembe. A valameny—
nyi munkát értékelő számítások eredményei 40 százalék körüliek. Például a különböző tevékenységeket piaci áron értékelő, majd a termelési költségeket levonó számítások sze- rint a háztartás keretei között végzett mun- kák teljesítményének GNP-hez viszonyított aránya az Egyesült Államokban 44 százalék (1976), Kanadában 41 százalék (1971). A teljesítményértéken belül növekvő a férfiak otthoni munkavégzésének aránya: 1960-ban ezt Murphy mindössze egytizedre becsülte az Egyesült Államokban. 1976-ban már egy- harmadra. A kanadai számítások is mintegy harmadrészre becsülik a férfiak szerepét a háztartási keretek között végzett munkák teljesítményében.
Nehéz megítélni a jövő irányzatait. Van ugyan olyan tendencia. hogy egyes háztar—
tási tevékenységek piacivá váltak -— például a kenyérsütés — vagy fokozatosan válnak az- zá (például a félkész ételek választéka mi- att a főzés), de ehelyett újabb, korábban
ismeretlen munkák elvégzését vállalja ma—
gára a háztartás (így például a gépjármű- javitást, villanyszerelést). Emellett nagyobbak a mai lakások, elterjedt a hétvégi ház fenn- tartása, megnövekedtek a higiénés követel- mények (például a mosás. takarítás iránti igények). Csökkent a munkaidő is. és a több szabadidő a korábbiaknál nagyobb, lehető- ségeket nyújt ilyen tevékenységek elvégzésé—
re. Végső soron a szerzők egy része a GNP- hez viszonyitva csökkenést. egy másik része növekedést jelez.
(ism. : Fekete Gyula)
ElCHMANN. W.:
A BRUTTÓ HAZAi TERMÉK NEMZETKUZl USSZEHASONUTÁSBAN
internationalen Vor- (Bruttoinlandsprodukt im
sz. 512—
ggich.) - Wirtschaft und Statistik. 1985. 7.
. p.
A tanulmány hat íejlett tőkés ország (a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaor—
szág, Olaszország. az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és Japán) bruttó hazai termékének 1960 és 1983 közötti alaku- lását hasonlítja össze. A vizsgálat alapjául az ENSZ, az Európai Gazdasági Közösség és az OECD keretében végzett összehasonlító számítások eredményei, illetve ezeknek 1960- ig való vissza- és 1983-ra történt továbbveze- tése szolgált. E számítások jellegének meg- felelően az összehasonlítás nem a valuta- áriolyamokat, hanem a tényleges árak figye- lembevételével kapott vásárlóerő-paritásokat használta. Annak érzékeltetésére, hogy a va- 'lutaáríalyamok változása mennyire eltérhet a vásárlóerő-paritások alakulásától, a tanul—
mány a következő példát mutatja be: 1960 és 1983 között az egy lakosra jutó GDP szin- vonala valutaárfolyamon számítva a Francia- ország/Német Szövetségi Köztársaság há- nyad 101 százalékról 90 százalékra csökkent.
azaz a francia szinvonal tizenegy százalékkal a nyugatnémet alá került. Vásárlo'erő-paritá- son számolva éppen ellenkező a tendencia:
87 százalékról 98 százalékra nőtt.
1960 és 1983 között a GDP növekedése a hat vizsgált országban nagyon különböző volt. A legnagyobb növekedést, egy lakosra számítva 305 százalékot Japán érte el, a leg- kisebbet (54 százalékot) az Egyesült Király—
ság. Az országok közötti színvonalkülönbsé- gek 1960 és 1983 között csökkentek.
A gazdasági növekedés a huszonhárom év alatt nem volt egyenletes. 1974-ben. illet- ve 1975-ben — Franciaország kivételével — a GDP minden országban csökkent, ezt meg—
előzően pedig egy—egy évre és egy—egy or- szágra korlátozódó konjunkturális visszaesé—
sek voltak megfigyelhetők.
A munkanélküliség (amelyre 1970-től áli—
nak nemzetközileg összehaSOnlitható adatok
STATISZTlKAi lRODALMl FIGYELÖ
433
rendelkezésre) 1974/1975-ben — Japán ki'vé- telével — erőteljesen megnőtt, és a későbbi évek gazdasági fejlődése mellett sem eny- hült, sőt az 1982—ig tartó stagnáló. illetve re- cessziós fázisban tovább nőtt, és általában elérte a tíz százalékot. Az utolsó két évben európai országokban megállt a munkanélkü- liség növekedése, az Egyesült Államokban pedig már oly mértékben csökkent, hogy mákr-már ,.foglalkoztotási csodáról" beszél—
ne .
A GDP szerkezetét az ágazatok nagy cso- portjai szerint tekintve, 1983—ban mind a hat országban a tercier szektornak volt a legna- gyobb súlya. 1960 és 1983 között mindenütt csökkent a mezőgazdaság aránya. az orszá- gok többségében pedig a szekunder szektoré (ipar. építőipar) is. Ahol a primer szektor aránya 1960—ban még magas volt (Francia—
ország. Olaszország, Japán), ott különösen nagy volt e hányad visszaesése, és mindez nagyobb gazdasági növekedéssel párosult, mint amit a többi ország elért. A gazdasági növekedés egy része a struktúraváltozással magyarázható. amennyiben a munkaerő ma- gasabb termelékenységű ágazatokba áram—
lott.
A végső felhasználás szerkezetében legna- gyobb szerepet játszó lakossá i fogyasztás aránya az Amerikai Egyesült llamokban a legmagasabb, a Német Szövetségi Köztársa- ságban és Franciaországban valamivel, a másik három országban lényegesen alacso- nyabb. A kormányzati fogyasztás hányada mind a hat országban növekedett. Színvona- la Japánban a legalacsonyabb, 70 százaléka a Német Szövetségi Köztársaságénak, a tőb- bi négy ország e tekintetben megelőzi a Szö- vetségi Köztársaságot.
A beruházási hányad Japánban a legna- gyobb, 1983-ban 28 és fél százalék. a többi országban 20 százalék alatti. Ez a hányad 1960 óta mind a hat országban visszaesett.
Érdekes képet ad a jövedelmi oldal vizs—
gálata: a bérek hányada a nettó értéken be- lül minden országban nőtt (például Japán- ban 22, a Német Szövetségi Köztársaságban 12 százalékponttal). E növekedés nagy része azonban abból származik, hogy a munkaerőn belül csökkent az önállók aránya.
(Ism.: Szilágyi György)
LAHlRl, A. K. — ROYS. P.:
AZ ESÖZÉS ÉS A RIZSTERMELÉS
(Ralnioll and supply—response. A study of the riee in india.) — Journal of Development Economics. 1985.
2—3. sz. 315—334. p.
A mezőgazdaságban a kereslet—kínálati e- gyensúlyt nagyrészt az biztosítja, hogya ter- melők hogyan reagálnak az egyes termékek
árváltozására. illetve árarányaira. A mezőgaz- dasági termelők reakciója az árváltozások—
ra. valamint az árrugalmasság mérése éppen ezért fontos területe a vizsgálatoknak, külö- nösen a fejlődő országokban. ahol a tech—
nikai fejlődés, az öntözés elterjedése. a mű- trágyázás okozott ugyan változásokat a me- zőgazdasági termelés rendszerében, ám az időjárási tényezőknek a termelési eredmé- nyekre gyakorolt hatása ma is sokkal erő- sebb. mint a fejlett országokban. A kérdés—
sel egyébként a szakirodalom elég sokat fog—
lalkozott.
A fentiekből következik. hogy amennyiben matematikai statisztikai módszerekkel meg akarják határozni a mezőgazdasági termelést befolyásoló tényezők számszerüségét. a ki'- nálatot befolyásoló tényezők hatását. a mo—
dellben mindenképpen egy időjárási változó specifikációjára van szükség. Arra van szük- ség. hogy az időjárási hatást számszerűleg el lehessen különíteni az egyéb hatásoktól. Az időjárási hatások leginkább a csapadék- mennyiségen keresztül számszerűsíthetők. En—
nek a hatása legerősebb ugyanis a mező- gazdasági termelés mennyiségére.
A tanulmány a kínálati függvény specifi- kációjával és becslésével foglalkozik, alter- nativ formában. Egyik esetben a modell füg- gő változója a rizs vetésterülete (az összes vetésterület százalékában kifejezve). a másik esetben a rizstermés mennyisége (az egység—
nyi földterületre jutó átlag). A becslés indiai mezőgazdasági statisztikai adatokon alapul.
Indiában a rizsnek igen fontos szerepe van az élelmiszernövények között.
A feltételezés szerint a rizs vetésterületének változását (az összes vetésterület aránya- ként) az ár, a műtrágya és a rizs ároránya, a mesterségesen öntözött mezőgazdasági te- rület százalékaránya. valamint a vetés ide- jében hullott csapadékmennyiség befolyásol- ja. A másik esetben, ahol a függő változó (:
terméshozam. a független változók: a mű—
trágya és a rizs áraránya, a rizs öntözött ve- tésterületének a rizs összes vetésterületéhez való aránya. valamint a növekedési idő alatt lehullott csapadékmennyiség határozza meg.
Az összefüggések mindkét esetben logarit- mikus szerkezetűek.
A rizs vetésterületének meghatározása a termelők döntésének a függvénye. Döntésü- ket elsősorban az árakra —- a rizs és a mű- trágya árára -— vonatkozó anticipációk irá- nyítják: az árak ugyanis a vetés idejében még bizonytalanok. A feltételezés szerint a csapadékmennyiség mind a vetésterület nagyságára. mind a termésátlagra poziti- van hat. de csak egy bizonyos mértékig. Ez azt jelenti. hogy az áradások, illetőleg a monszun időszakban hulló igen sok csapa- dék az outputra éppen ellenkező hatást gya—
korol. A szerzők éppen ezért a termésátlag-
