Wojciechowska, U.: A műszaki fejlesztési ráfordítások

1176

felelő feldolgozási szakasz időfelvhaszná—

lását fejezik ki.

A B*, T", T" matrixokkal összefüg- gésben a darabszámvektor (g,. ) alakja is megváltozik, az alkatrész kapcsolati matrix szakaszolása szerinti sorrendnek megfelelően. A számítás w" vektorból indul ki, melynek szerkezete hasonló a 11" vektoréhoz és az összes, értékesítésre kerülő termékek darabszámát tartal- mazza, a három feldolgozási szakasznak megfelelő csoportosításban. A közvetle- nül nem értékesített, de a vektor szer—

kezetében szereplő termékeket nulla ér—

tékkel szerepeltetik. Ezután a B* mat-—

rixot vm.-nel szorozva adódik a g" vek- tor, mely az egész előállítandó termelési programot tartalmazza, míg a w" vektor az értékesítési programot fejezi ki.

A*,teljes időösszeg modellel természe—

tesen az összes számítások elvégezhetők, amelyekre az egyszerű modell alkalmas volt, (például munkafolyamatonkénti, termékenkénti stb. termelékenységi in- dexek számítása).

A modell gyakorlati alkalmazásánál azonban figyelembe kell venni, hogy az a befejezetlen termelésre nem vonat—

kozik. Olyan területeken, ahol feltétlenül szükség van a befejezetlen termelésnek a termelékenységi indexnél való számí—

tásba vételére, ehhez külön meg kell határozni a termékenkénti és munka—

folyamatonkénti átfutási idő és az idő—

szakra százalékosan jutó időfelhasználás adatait.

Végül szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az időösszeg—módszer s az ezen alapuló komplex számítások alkalmazása csak abban az esetben gazdaságos, ha a Számításokhoz szükséges adatokat már eredendően az összehangolt matrix mo- dellek, valamint a munkaidő—, munka- erő— _és alapbér—tervezés követelményei—

nek megfelelő formában és részletezés—

ben dolgozzák fel.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

WOJCIECHOWSKA, U.:

A MÚSZAKI FEJLESZTÉSI RÁFORDITÁSOK

(Naklady na postep techniczny.) -- Ekono—

mista. 1963. 6. sz. 1152—1166. p.

A termelő vállalat szempontjából nézve a műszaki fejlesztési ráfordításokat há—

rom csoportra osztjuk:

_1. a vállalat üzemi költségei közé tartozó ráfordítások: a) az egyedi gépek, berendezé- sek,- készülékek termelésének előkészítésére és megindítására fordított kiadások, az új ipari létesítmények tervezésével és építésével kap—

csolatos kiadások egyrésze, b) az új termékek gyártásának vagy az új technológiai módsze—

reknek nem tökéletes elsajátításával járó—

költségek a termelés első időszakában, c) a nem jelentős, összegű folyó műszaki tökélete—

sítési kiadások;

2. a beruházási költségek közé tartozó ra—

fordítások: az új állóalaphoz tartozó létesít—

mények tervezési, , előkészítési és üzembe helyezési költségei;

3. a sorozatgyártásra irányuló Olyan mű—

szaki fejlesztési kiadások, amelyeket nemule—

het az előző két csoportba sorolni.

A produktív munka marxi meghatá- rozása szerint a fenti ráfordítások kö—

zül melyeket sorolhatunk a produktívak közé, és melyek nem produktívak?

A produktív munka az anyagi terme—

lés területén kifejtett munka, eredmé—

nyei anyagi termékek. Ezért a harmadik csoportba tartozó műszaki fejlesztési rá—

fordításokat nem sorolhatjuk a produk- tív munka területére. Ebbe a csoportba tartoznak ugyanis a sorozatgyártásban vagy tömeggyártásban alkalmazandó út konstrukciók, technológiai módszerek vagy gyártandó termékek előkészítésével kapcsolatos összes ráfordítások az elő- ; zetes kutatásoktól egészen a műszaki dokumentáció előkészítéséig. Ezeknek * a ráfordításoknak eredménye nem anyagi, termék. hanem valamely új műszaki elgondolás, vagyis arra vonatkozó isme—

retek, hogy milyen változásokat kell bevezetni a termelési módszerekbe vagy a termékekbe, hogy a kívánt hatásokat elérjük. Nem lehet az ilyen műszaki fej- lesztési ráfordítások konkrét eredményé- nek, termékének tekinteni: 1. sem az első prototípust, modellt, próbasorozatot, 2. sem az ipari méretekben gyártott első tételt, 3. sem a ráfordítások eredmé- nyeképpen alkalmazott új feltételek kö- zött elért egész termelést. Az első két esetben nagyon leszűkítenénk a fejlesz—

tési ráfordítások eredményességét, a harmadikban pedig nem volnánk képe—- sek ezt az eredményt mérni. Általában meg lehet állapítani, hogy az ún. nagy műszaki fejlesztésre (automatizálás, fél- vezetők, atomenergia, nagy nyomások és magas hőmérsékletek alkalmazása stb.) fordított kiadásokat nem lehet még tájékoztató jelleggel sem elszámolni egyes termékek gyártására. Vannak vi- szont olyan fejlesztési ráfordítások (pél- dául a szerkezeti megoldás tökéletesí—

tése a gépkocsigyártásban), amelyeket könnyen el lehet számolni a gyártott ter——

mékekre. Elméleti szempontból azon—

ban ezek a ráfordítások sem képezik az új termékek értékének alkotóelemét.

B. Mine szerint a szocializmus körül——

ményei között a produktív munka fo—

STATISZTIKAI IRODALIM FIGYELÖ

1177

galma kiszélesedik, a meghatározott daság további fejlődését. Ahogy a fo—

anyagi termelési folyamattal kapcsolat- gyasztási szolgáltatások növelik a fo- ban álló tudományos munkát is bele gyasztási alapot, úgy a termelésnek

kell számítani. Wojciechowska szerint azonban a fenti műszaki fejlesztési rá—

fordításokat nem tekinthetjük produk—

tív munkának.

Az üzemi költségek és a beruházási költségek közé tartozó műszaki fejlesz- tési ráfordítások viszont produktív mun—

kának minősülnek, kivéve, ha a beru—

házások olyan berendezések létesítésére szolgálnak, amelyekben a 3. pontba so—

rolt típusú műszaki fejlesztési munka folyik.

Van tehát a társadalmi munkának egy olyan különálló területe, amely nem anyagi szolgáltatásokat nyújt az anyagi termelés számára. Az ilyen tár—

sadalmi munka eredményei önállóan, nem pedig a produktív munka eredmé—

nyeinek közvetítésével jelentkeznek.

A szocialista országok elméletében és gyakorlatában általában elfogadták azt a tézist, hogy a nemzeti jövedelem elő—

állításában csak a produktív munka vesz részt. Ezzel szemben a műszaki fejlesz—

tési ráfordítások a termelési eszközök—

höz hasonlóan meghatározzák a népgaz—

adott műszaki fejlesztési ,,szolgáltatások"

is a szélesen értelmezett felhalmozási, alaphoz tartoznak; ebbe beleszámítanak.

tehát az anyagi beruházási javakon ki- vül az új műszaki elgondolások, isme—

retek és szakképzettség is. A népgaz—

daság további fejlesztésére vonatkozó—

döntéseknek figyelembe kell venniük ezeket is.

E. Minc több érvet adott elő a nem produktív munka eredményeinek a nemzeti jövedelemben való szerepeltetése ellen. Meg kell azonban különböztetni az általános államigazgatási, vagy hon- védelmi kiadásokat a tudományra, mű- szaki fejlesztésre, közoktatásra, köz—

egészséGiigyre fordított kiadásoktól, mert az utóbbiak növelik a társadalom ter—

melő képességét.

Eddig a szakirodalomban és a gya—

korlatban nem fordítottak gondot a nem produktív termelési jellegű szolgáltatá—

sok eredményeinek kiszámítási módsze——

reire.

(Ism.: Andorka Rudolf)

MEZÖGAZ DASÁGI STATISZTIKA

, TRECKER, HEINRICH—STEYLAER'T'S, ROGER:

MINTAVÉTELI ELJÁRÁS A BELGA MEZÖGAZDASÁGI MUNKAERÖ—STATISZTIKÁBAN

(Stichprobenverfahren in der belgischen Statistik der landwirtscaftlichen Arbeitskráfte.) -— Statistische Informationen, 1963. 4: sz. 5——

70. 1).

Az 1959. év folyamán Belgiumban igen részletes teljeskörű mezőgazdasági adat—

felvételt hajtottak végre. Ennek a mun—

kaerőre vonatkozó részét az Európai Gazdasági Közösség Mezőgazdasági Fő- igazgatóságának kezdeményezésére rep—

rezentatív módszerrel is feldolgozták, mert az adatokat gyorsabban kívánták megismerni, mint ahogy a teljeskörű

felvétel feldolgozása elkészülhetett. így

került sor 1961—ben arra, hogy az Euró—

pai Gazdasági Közösség Statisztikai Hi—

vatala által kidolgozott terv alapján és általa irányítva egy kereken a gazda—

ságok 11 százalékát felölelő mintából előre megbecsüljék a munkaügyi ada—

tokat. A mintavétel rétegezetten történt, a négy fő réteget az üzemek természete szerint különítették el egymástól:

1. főfoglalkozású gazdálkodók üzemeire, 2. üzemi (áru) kertészetekre,

3. mellékfoglalkozású gazdálkodók áruter—

melő üzemeire,

4. intézmények (illetve vállalatok) mezőgaz—

dasági üzemeire.

E négy fő kategórián belül a mező—' gazdasági használatban levő terület nagysága szerint további 13 alcsoportra bontották a mintát.

A reprezentatív eljárás alkalmazott módjának helyességét bizonyítja az utó—

lag időközben már szintén befejezett teljeskörű felvétel eredményeivel történő összehasonlítás. Ezt az összehasonlítást szolgálja a fő kategóriánként és gazda—

ságnagyság—csoportonként részletezett eredménytáblák hosszú sora, mely minden egyes vizsgált ismérvre vonatkozólag mind a becsült, mind a teljeskörű ada—

tokat és ezek eltérésének mértékét, va—

lamint a becslés relatív hibáját tartal—

mazza.

A munka számos technikai jellegű, a jövőben hasznosítható tapasztalattal és tanulsággal is szolgált, melyekre a ta—

nulmány szintén kitér. Jelentőségberr