Seidel, Hellmut: Matrix-számítás és időösszeg-módszer az ipari üzemben

1174

madik átdolgozott kiadásban mgjelent tanulmányukban szerepelnek. Rámutat arra, hogy a statisztika szabályai sze—

rint a százalékszámok csak akkor ad—

hatók össze vagy vonhatók ki egymás- ból, ha ugyanarra a közös egészre, azaz egy közös nevezőre vonatkoznak, Ha ugyanis az: termelékenységi indexet egy további időkategória: ,,a" bevonásával számított y termelékenységi indexszel hasonlitanak össze, az eredmény függ—

vénye annak, hogy az előállított termék—

mennyiségre vonatkozóan az ,,a" időka—

tegória viszonylag gyorsabban (1004 x ez;) vagy lassabban (100swz—y) csök—

kent, illetve lassabban (100)x4y) vagy gyorsabban (100 ezen:) emelkedett, mint az x termelékenységi indexnél figye—

lembe vett időkategóriák együttesen.

Valamely tényezőnél a bázissal szem- ben jelentkező többletfelhasználást nega- tív megtakarításnak tekintve, a cikk következő általános meghatározását adja a tényezőnkénti vizsgálatoknál alkalmaz—

ható eljárásnak.

Összevontan kimutatott termelékeny- ségváltozásból az egyes munkaidő—kate—

góriák változásának részesedése megta—

karításuk aránya alapján határozható meg, ahol viszonyítási alapnak a beszá—

molási időszakban a termelékenységi in—

dexnél figyelembe vett valamennyi munkaidő-kategória összegét kell tekin- teni.

Ezt az általános érvényű meghatáro- zást véve alapul, a cikk részletes szá—

mítások, példák útján bizonyítja, mi—

lyen mértékben félrevezetők Behrens, Franke és Domin megállapításai, akik idézett munkájukban a munkaidőmér—

leg részösszegeiből képzett indexek kü- lön—bségeiből következtettek az egyes munkaidő—kategóriáknak az össz-fejlő—

désen belüli arányára.

A továbbiakban a cikk a tényezőkre bontás módszerének különböző szintű (termékre, munkafolyamatra, munka—

helyre stb.) és különböző mélységű (pél—

dául egyes tényezők további bontására vonatkozó) elemzéseknél, valamint a ter—

vezésnél való alkalmazásával, ennek lehetőségeivel és gyakorlati előfeltételei—

vel foglalkozik. Az önköltségcsökkenés és a termelwékeanységnöveked-és mérése kö—

zötti kapcsolat erősítése érdekében fel- veti még szerző azt a javaslatot, hogy a termelékenységváltozás mértékét ter—

vezésnél és mérésnél egyaránt az előző évi átlaghoz képest állapítsák meg.

(Ism. : Tűű Lászlóné)

STATISZTIKAI monamvn FIGYELÖ

SEUDEL, HELLMUT:

MATRlX-SZÁMfTÁS

És lDÖÖSSZEG-MÓDSZER AZ IPARI ÚZEMBEN (Matrizenrechnung und Zeitsummenmethode im Industxlebetrieb.) -—a Wirtschaítswtssenschafts

1963. 12. sz. 1887—1897 p.

A Német Demokratikus Köztársaság állami iparában 1961. január óta köte—

lezően bevezették az időösszeg—mádezer alkalmazását, s ily módon a munkater—

melékenység színvonalának és fejlődésé—

nek mérését függetlenítették a terv—

áraktól.1 Az időüszeg—módszer adta le—

hetőségek felhasználása érdekében a népgazdasági kutatás fontos felada- tává vált azoknak a problémáknak a megoldása, melyek a matrix—számitás—

nak a termelékenység mérésnél való al—

kalmazásakor jelentkeznek. .

Az időösszeg—módszer ismert fő kép—

Ég,, tl.) Aga/:—

2911 tln ,

kítások és a megfelelő matrix-szimbólu—

mok —bevezetése esetén a következő mó- don írható fel i munkafolyamatra:

lete bizonyos átala—

?:

0 n

2 til! gk

2] (In to _ I.u.-1

2971 ill

)! "—

" "

Z tik 97,-

k : l A termelékenységváltozás vállalat egészére:

Pif:

indexe a

772 n

vagy

ahol

tgk ill. ta _ a bázis-, illetve tervidő-

szak i munkafolyamatra és k termékre vonatkozó munkaidőráfordítáisa ;

1 Az möösszeg-módszer kifejtését lásd: Beh- rens—Franke—Domm! ,,Időösszeg—móászer" cí—

mű kiadványban (Berlin. 1962. 3. kiadás).

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ ] 175

Tf ill. Tíz __ a bázis-, illetve tervidő— A mnnkafol'y'amat összideje skalár—

szak összes termelésének szorzatkent adodik, a sorvektoroknak' a időszükséglete (időösszege) darabszam—vektorokkal valo , szorzása i munkafolyamatra' utjan. A szamlaloban szereplő sikalarok-

" _ " ' , , nak a nevezőben levőkkel való osztása

gk _— a terv1doszak termelés útján kapjuk a munkafolyamat terme-

programja, lékenységi indexét, mely oszlop formá—

A mátrixok felírásához szükség van még a következő jelölések alkalmazá—

sára:

ll — az adott üzemben előállí—

tott termékek munkafolya- matonként tagolt effektív darabideje. Az egy üzem- ben Welőforduló tl—ek T matrixokban rendezhetők, amelyek soronként a mun—

kafolyamatokat, oszlopon—

ként pedig a termékeket tartalmazzák.

(1 —— az adott termelési ram darabszámai,

Tl az előállításukhoz ösz—

szesen szükséges munka- idő; ezek (1. t oszlopvek—

torként értelmezhetők.

prog—

Az újonnan bevezetett jelölések se- gítségével az időössze'g—módszer rövidí- tett képlete a következőképpen alakit- ható át:

71

"' o n

2 tik gk

, kzl

P (To gok- (tank-,

di n :(;nn—Z "ft-,

, 1" (( )t (t )7,

2 tti-vi

kzl

ahol (izl, 2, m)

A következőkben szerző egy egyszerű esetet vizsgál, ahol a matrix oszlopai a termékeket (egyelőre csak végtermé—

keket) tartalmazzák, a sorok pedig a munkafolyamatokat, amelyeken a ter—

mék előállítása során végighalad. Tehát a T", illetve T" matrix — a végtermék egységére jutó tényleges időfelhasználás a bázis-, illetve a tervidőszak—ban az egyes munkafolyamatokban.

Ebből következik, hogy TO—Tn :: S;

ahol S '— a tervévre tervezett időmeg—

takarítások matrixa.

Az időösszeg—formula számlálóját és nevezőjét vektoroknak tekintve, soron—

kénti (komponensenkénti) osztásukkal oszlopként kapjuk a munkatermelé—

kenységi indexet, a T0 és T" matrix sorainak megfelelő szinten, azaz munka—

folyamatonként.

ban megfelel a T matrix sorainak. így közvetlenül megállapítható, hogy az egyes munkafolyamatok milyen mérték- ben járulnak hozzá a Vállalati átlag—

ként mutatkozó termelékenység-változás—

hoz, illetőleg a tervezett vállalati terme—

lékenységemelkedés könnyen felosztható munkafolyamatokra.

A továbbiakban a cikk ismerteti azo—

kat az eljárásokat, amelyekkel a mat—

rixok alkalmassá tehetők különböző elemzési célú vizsgálatoknál (például kisebb termelőegységek, brigádok ter- melékenységi eredményeinek értékelése, a gépi és kézi munkaidő részesedése a termelékenységváltozásban), továbbá a munkaidő— és munkaerő-szükséglet vagy a közvetlen bérek tervezésénél való fel—

használásra.

Kisebb átalakítással a mátrixok fel- használhatók a termelékenységváltozás termékenkénti vizsgálatára is. Ehhez a munkafolyamatonkénti T" és T" mat- rixokból meg kell állapítani az oszlop—

végösszegeket s a kapott tojés tj" érté—

keket tagonként kell szorozni on darab—

szám-vektorral.

Az időösszeg—módszer eddig tárgyalt matrix—modelljeinek soronkénti bontásai a gyakorlatban általában a vizsgálati célnak megfelelő részletességűek, az osz—

lopok viszont csak végtermékeket tar—

talmaznak. További finomítási lehetősé—

get nyújt a matrix bővítése az alkatrész—

gyártással és a szerelési tevékenységgel.

A részegységek (alkatrészek) végtermék—

ké válásának folyamatát ábrázoló B*

matrix növekvő sorrendben épül fel, az alkatrésztől a szerelésen keresztül a vég- termékig. A sorok és oszlopok azonos módon rendezettek, a matrix négyzetes felépítésű (m:—n). A B* matrix elemei ,,teljes ráfordítási együttható ": az egy termékhez (végtemnékhez) felhasznált alkatrészeket és egyéb teljesítményeket (például szerelés) tartalmazzák.

A T" és T" mátrixok felépítését egyez- tetni kell a B* matrixszal, Vagyis az idő—

felhasználási matrixoknak is tartalmaz—

niok kell —— az alkatrész kapcsolati matrixhoz hasonlóan —— oszlopokat az alkatrészekre, a szerelésekre és a vég—

termékek csoportjaira vonatkozóan. Ezek a matrix—elemek viszont csak a meg—_

1176

felelő feldolgozási szakasz időfelvhaszná—

lását fejezik ki.

A B*, T", T" matrixokkal összefüg- gésben a darabszámvektor (g,. ) alakja is megváltozik, az alkatrész kapcsolati matrix szakaszolása szerinti sorrendnek megfelelően. A számítás w" vektorból indul ki, melynek szerkezete hasonló a 11" vektoréhoz és az összes, értékesítésre kerülő termékek darabszámát tartal- mazza, a három feldolgozási szakasznak megfelelő csoportosításban. A közvetle- nül nem értékesített, de a vektor szer—

kezetében szereplő termékeket nulla ér—

tékkel szerepeltetik. Ezután a B* mat-—

rixot vm.-nel szorozva adódik a g" vek- tor, mely az egész előállítandó termelési programot tartalmazza, míg a w" vektor az értékesítési programot fejezi ki.

A*,teljes időösszeg modellel természe—

tesen az összes számítások elvégezhetők, amelyekre az egyszerű modell alkalmas volt, (például munkafolyamatonkénti, termékenkénti stb. termelékenységi in- dexek számítása).

A modell gyakorlati alkalmazásánál azonban figyelembe kell venni, hogy az a befejezetlen termelésre nem vonat—

kozik. Olyan területeken, ahol feltétlenül szükség van a befejezetlen termelésnek a termelékenységi indexnél való számí—

tásba vételére, ehhez külön meg kell határozni a termékenkénti és munka—

folyamatonkénti átfutási idő és az idő—

szakra százalékosan jutó időfelhasználás adatait.

Végül szerző felhívja a figyelmet arra, hogy az időösszeg—módszer s az ezen alapuló komplex számítások alkalmazása csak abban az esetben gazdaságos, ha a Számításokhoz szükséges adatokat már eredendően az összehangolt matrix mo- dellek, valamint a munkaidő—, munka- erő— _és alapbér—tervezés követelményei—

nek megfelelő formában és részletezés—

ben dolgozzák fel.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

WOJCIECHOWSKA, U.:

A MÚSZAKI FEJLESZTÉSI RÁFORDITÁSOK

(Naklady na postep techniczny.) -- Ekono—

mista. 1963. 6. sz. 1152—1166. p.

A termelő vállalat szempontjából nézve a műszaki fejlesztési ráfordításokat há—

rom csoportra osztjuk:

_1. a vállalat üzemi költségei közé tartozó ráfordítások: a) az egyedi gépek, berendezé- sek,- készülékek termelésének előkészítésére és megindítására fordított kiadások, az új ipari létesítmények tervezésével és építésével kap—

csolatos kiadások egyrésze, b) az új termékek gyártásának vagy az új technológiai módsze—

reknek nem tökéletes elsajátításával járó—

költségek a termelés első időszakában, c) a nem jelentős, összegű folyó műszaki tökélete—

sítési kiadások;

2. a beruházási költségek közé tartozó ra—

fordítások: az új állóalaphoz tartozó létesít—

mények tervezési, , előkészítési és üzembe helyezési költségei;

3. a sorozatgyártásra irányuló Olyan mű—

szaki fejlesztési kiadások, amelyeket nemule—

het az előző két csoportba sorolni.

A produktív munka marxi meghatá- rozása szerint a fenti ráfordítások kö—

zül melyeket sorolhatunk a produktívak közé, és melyek nem produktívak?

A produktív munka az anyagi terme—

lés területén kifejtett munka, eredmé—

nyei anyagi termékek. Ezért a harmadik csoportba tartozó műszaki fejlesztési rá—

fordításokat nem sorolhatjuk a produk- tív munka területére. Ebbe a csoportba tartoznak ugyanis a sorozatgyártásban vagy tömeggyártásban alkalmazandó út konstrukciók, technológiai módszerek vagy gyártandó termékek előkészítésével kapcsolatos összes ráfordítások az elő- ; zetes kutatásoktól egészen a műszaki dokumentáció előkészítéséig. Ezeknek * a ráfordításoknak eredménye nem anyagi, termék. hanem valamely új műszaki elgondolás, vagyis arra vonatkozó isme—

retek, hogy milyen változásokat kell bevezetni a termelési módszerekbe vagy a termékekbe, hogy a kívánt hatásokat elérjük. Nem lehet az ilyen műszaki fej- lesztési ráfordítások konkrét eredményé- nek, termékének tekinteni: 1. sem az első prototípust, modellt, próbasorozatot, 2. sem az ipari méretekben gyártott első tételt, 3. sem a ráfordítások eredmé- nyeképpen alkalmazott új feltételek kö- zött elért egész termelést. Az első két esetben nagyon leszűkítenénk a fejlesz—

tési ráfordítások eredményességét, a harmadikban pedig nem volnánk képe—- sek ezt az eredményt mérni. Általában meg lehet állapítani, hogy az ún. nagy műszaki fejlesztésre (automatizálás, fél- vezetők, atomenergia, nagy nyomások és magas hőmérsékletek alkalmazása stb.) fordított kiadásokat nem lehet még tájékoztató jelleggel sem elszámolni egyes termékek gyártására. Vannak vi- szont olyan fejlesztési ráfordítások (pél- dául a szerkezeti megoldás tökéletesí—

tése a gépkocsigyártásban), amelyeket könnyen el lehet számolni a gyártott ter——

mékekre. Elméleti szempontból azon—

ban ezek a ráfordítások sem képezik az új termékek értékének alkotóelemét.

B. Mine szerint a szocializmus körül——

ményei között a produktív munka fo—