ÁL-PETŐFI LEHU LLT CSILLAG F É N Y E

K R Ú D Y G Y U L A

ÁL-PETŐFI

L E H U L L T C SIL L A G F É N Y E

REGÉNY

BUDAPEST AZ ATHENAEUM IROD.

ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA 1922

ÁL-PETŐFI

LEHULLT CSILLAG FÉN YE

REGÉNY

ÍRTA

KRÚDY GYULA

BUDAPEST

AZ ATHENA E UM IRODALMI ÉS NYOMDAI R T . KIADÁSA

1922

" U j s á g üz e m “ k ö n y v k i a d ó és n y o m d a Rt., B u d ap e s t.

ELŐ SZÓ

Most már mindörökre belépett a ma*

gyár titkok közzé, akinek megfejtésén még sokszor elmereng az álmodozó magyar a messzi éjfélek csendjében is.

Világrajövetele, rövidre szabott, de a magyar búza bőségességével fizető élete, prófétákéhoz hasonlatos, tanú nélküli égbe*

röppenése nagy rejtélyként maradt azok előtt, akik a hegységek alakjában, a folya*

mok futamodásában, az erdők zúgásában is szeretik a nemzet sorsát, jövendőjét ke*

resni. Természeti csoda volt ő is, mint a Kárpát hegylánca, vagy a Tisza folyása.

Lélek megállító, mint a csillagos égbolto*

zat, amely a magyar Alföldre borul és cső*

dálkozásba ejtő, mint Magyarország, arne*

Ivet az ősmagyar vezér a hegyek csúcsáról

először megpillantott.

IV

Mindent szeretnénk róla tudni cs csak árnyékként látjuk nagy messziségből külső emberi alakját; a belső ember, a belső Petőfi oly mélységbe tűnt előlünk, mint Attila koporsója. Mintha valami cső*

dálatos végzet emelgette volna körülötte egész életén át a felhőket, amelyek majd idejében eltakarják. Valami földöntúli, rejtélyes szellem járt a háta mögött, hogy a lábnyomait elrejtse azok elől, akik majd sírva keresésére indulnak a nemzet elveszett, legszebb fiának. Valamely nem*

zeti babona, ősi mítoszainkból, pogány vallásunkból maradott csodatevés gondos*

kodott arról, hogy soha se tudjuk felta*

lálni őt, mikor azt hittük, hogy már a kö*

zelébe értünk, ahol a szívverése van, leve*

gőt fogott kezünk; eltűnik kutató lelkünk elől, mint a kürtszó az erdőn, mint a lélek a halottból, amint Árpád*királyaink eltün*

tek, hogy soha többé nem találkozhatunk velük.

Ami fennmaradóit róla: jóformán képzelem, amint álmunkban látjuk vissza*

térni néha halottainkat. De nem tudjuk az

álombéli alak szenvedéseit, legbensőbb

gondolatait, mert hiszen a kéz nem tud

V

minden érzésnek hangot adni, még az ajak sem, pedig annak milliónyi skálája van.

Mondják, hogy mindazt papirosra vetette apró betűkkel, ami lelkében zenélt. . . De meg lehet vájjon írni akár a Vezuvnak, akár egy kis virágnak a belső életét, úgy hogy azt mindenki megérthesse? Ki merné azt mondani, hogy ismeri Petőfinek mim den gondolatát, holott csak verseit olvasta?

Milyenek lehettek azok az érzések, arnes

Ivekhez gyönge volt még az ő tolla is? —

Feleletet senkitől sem kaphatunk, mert aki

ösmerte is külső alakjában: csak úgy látta

őt, mint egy örök nyugtalanságban tova

suhanó szellemet, mint a villámsugarat a

horizonton, mint a folyó habját, amely

örökké vándorol... Végzetes iramodásás

bán nem állott meg annyi időre, hogy bárki

a szeme mélyére, a lelke kútjába pillants

hatott volna. Ragadta magával a reábizott

másvilági lángot, hogy azt közelről senki

szemügyre ne vehesse. Sietett élete, költés

szete nagy titkával el a földről, hogy viszs

szaadhassa a legnagyobb darab magyar

aranyat a Teremtőnek, aki reábizta.

VI

Nem tudunk róla többet, mint egy át*

utazó vendégről, aki darab ideig társasa*

gunkban volt és annyit mondott el életé*

ről, napjairól, amennyit jónak látott. Nem tudjuk róla, hogy miként élt, amikor senki sem volt a társaságában, legfeljebb a cső*

dálatos szellemalak hajolt feléje, aki tol*

lát, sorsát kormányozta ... nem tudjuk, hogy miként töltött bizonyos éveket, ami*

kor jóformán senki se látta az emlékezők közül: midőn országutakon járt, az ég alatt pihent, árva madárként aludt a bokor alatt és tán verset irt a határköven ... nem tudjuk, hogy mivel táplálkozott, amikor senkije, semmije nem volt, csak egy nagy darab gyémántja, amellyel az ország fővá*

rosa felé közelgett, senkitől sem kérdezte az u ta t.. . nem tudjuk, hogy kik csatla*

koztak mellé a kanyargó ösvényeken ván*

dorlásaiban, akik darab időre elkísérték, betyárok, vándorlegények, vagy külföldi nagy költők szellemei, könyvei... nem tudjuk a házfedeleket, amelyek alatt a csodálatos álomlátások meglátogatták . ..

nem tudjuk a kunyhókat, amelyek csen*

des éjszakákon megvilágosodtak, amikor

belépett... nem tudjuk a nőket, akik

VII

nyugtalankodva néztek a vándor ifjú után, mintha különös álmuk lett volna az éjszaka ...

Csak egy juliusvégi nap emlékét őriz*

getjük konokul véges memóriánkban, amely napnak a lehanyatlása után nem látta őt többé senki sem eleven, sem holt állapotban. Egy nap ez, amely közömbös lehetne, mint a többi millió, midőn nyár lombjai között bujdosik a szél és az alko*

nyat hosszú, mint általában nyárhavában:

ebbe a dátumba kapaszkodik gyönge tudá;

sunk, mint valami szögbe, amelyhez az ég­

boltozatról eltűnt üstökös további sorsát kötjük; eltűnt, meghalt, mondjuk arról a tüneményről, akinek életéről is oly szé*

gyenletesen keveset tudunk, hogy ez örö­

kös szemrehányásként éget.. .

Eltűnt, meghalt: ismételjük, mert szörnyű álmokkal volna telve éjszakánk, ha azt hinnénk, hogy Petőfi Sándor 1849 július 3Eike után is életben volt.

Krúdy Gyula.

ELSŐ RÉSZ

I. FEJEZET

Az ötvenes évek rozmaringjai N yáreste egy b a la to n p a rji u riházban. A ház v alam ik o r az E ste rh á z y g rófok vad ászk as­

tély a volt, vadlud v ad á szat idején, v a g y szü ret­

k o r előkelő gavallérok, illato s ú rn ő k m osolyog­

tak, kedveskedtek egym ással a m agos föld­

szin tre épült, de m eglehetős alacsony rnenye- zetü szobákban, arnig a nádasban a vadászok fegyvere d ö rre n t v a g y dalos emberek h o rd ták le a m u stta l teli hord ó k at a hegyről kanyaro d ó utón.

M ost m á r csak ro z m a rin g és zsálly aillata v a n a háznak, m in t a tiszttartó -k isasszo n y o k ­ nak. A grófnők elrepültek, m in t kócsagm ada­

ra k . Az u ra k őszi a v a ro n h a jto ttá k to v a eme­

letes v ad á szk o csijaik at az igazi kastélyok to r­

n y a i felé. A fe h érre m eszelt tu lip á n o s szobák­

ba beköltözött a b alato n i tisz tta rtó , K a n d ú r J á ­ nos u ra m és vele a p a d lá sra az egerek, (am elyek oly n a g y buzgalom m al fo rg a tjá k a száradó diót), v a la m in t élete p á rja , M ariska, a k i sem m i­

ben sem különbözött a többi sok száz tiszttartó- néktól, ak ik ezidőben M agyarországon az uruk jó v o ltáró l gondoskodtak. M eg kell em liteni még a leányokat, J u lis k á t és Z suzsikát, akik sok­

sok v irág g a l ü ltetté k tele a k e rte t és alkonyai-

K r ú d y G y u la : Ál-Petüfi. 1

tá l a kertből a B alato u t nézegették, m intha azelőtt soha sem lá ttá k volna. Iste n tu d ja , m i látn iv aló v a n azon az örökös vizen, a h a jla ­ dozó nádason, a nád as felett szálló m adarakon!

A „kastély" a la tt az o rszág ú t fu to tt el, — néha kedves, vidám em berekkel á llo tt m eg kocsi a ház előtt. A k astély felett kis kápolnában kékruhás szent őrizte a B adacsony-heggyel szomszédos szőlőket a jégveréstől, k ap áso k at a betegségtől, leányokat az o k talan m egszerelm e- sedéstől. A zután fenn a hegyek, am elyek év rő l- évre leszűrték v érü k et a ház a la tt lévő pincébe, am ely a B alaton v izállása m ia tt nem volt m élyre épitve. Legtöbb gondot okozott az id ő ­ já rá s e házban, egyébként nyug o d alm asan men- degélt az élet, m in t az inga abban a ré g i ó rá ­ ban, am elyet h eten k in t egyszer húzott fel K a n ­ d ú r Já n o s uram .

A sajk ás, ak i a B alato n messziségéből, r i n ­ gatózva szem ügyre v ette a cseréptetős, zöld- zsalugáteres házat, az utas, ak i pörgő kereke­

ken to v a ira m lo tt a hom okos o rszágúton a tó p a rtjá n , lonccal b e fu tta to tt hidacskákon dör- renve á t járm ű v év el, a vándorlegény, a k i b á­

natos szivét, nehéz só h ajtáso k k al teli keblét idegen földre cipelte hold v ilág n ál a ház a la tt:

nem g o n d o lh ato tt m agában egyebet, m in t azt, hogy ebben a házban a lakók örökké és csende­

sen élnek. Sok ház volt még ilyen abb an az idő­

ben M agyarországon, ahol a bánatok közül a honfi-bánat lak o tt, de az csaknem m inden ház­

ból kiszom orkodott az a lk o n y a ti füsttel, am ik o r a fü s t m egbám ul, m in t a holló sz á rn y a és da rab ideig nem tu d elm enni a ház környékéről.

A K andúr-kisasszonyok a V a sá rn a p i Ú js á ­ got olvasták a Boz regén y ein kivül. am elyek

ak k o r k erültek divatba. Persze nem értek rá egész n ap o lvasm ányaikon m erengeni, m ert h i­

szen a házi, m indennapi élet igénybe v ette az ő dolgos k a r ju k a t is M arisk a asszony szor­

g alm a m ellett. Ám a legsürgősebb házidolog ese­

tén is, a k á r nagym osáskor, a k á r disznóöléskor, de még k arácso n y i ta k a rítá s k o r is, ta lá lta k m ag uknak egy p illa n a to t, am ik o r titokzatos szót v áltsan a k . Ezek a szavak ugv hangzottak, hogy idegen fü l előtt érthetetlenek voltak:

— K á p li L ajos, a lu te rá n u s p ap fe n n ta rtja á llitá sá t, — m ondta Ju lisk a . — P á r lite r jó moóri bort, iv o tt meg vele, m ikor vendége volt.

— De K ovács Lenciné le ta g a d ja , hogy v a ­ laha is lá tta volna — felelt Zsuzsika.

J u lisk a nem h a g y ta m agát:

— Ig en ám , de az érm elléki esperes saját- kezüleg nevezte őt ki C sokalyba tan ító n ak , a m i­

kor V ilágos u tá n rá ta lá lt a székelyhídi hegyen egy borházban.

Z suzsika ab b a u h ag y ta a m osást. K itörölte a hom lokába h u llo tt h a já t:

— L au k a G usztáv m ég a 49-iki őszön be­

já r ta S zatm ári, B ereget, U ngot, ahol lá tn i vél­

ték őt és sehol nyo m át nem ta lá lta .

— L au k a m indig elvetette a sulykot, nem példája az igazm ondásnak, — rep lik ázo tt J u ­ liska.

— De J ó k a i csak ig aza t irt, am ik o r az ő jó lism ert v á n d o rb o tjá t m egism erte egy idegen em ber kezében a dunai kom pon? — kiáltotta Zsuzsika.

Ju lisk á n a k k ip iru lt az arc a :

— M ag y a r leán y létedre inkább azt kellene hinned, hogy ő m ég igen is életben van, nem h alt meg S egesvárnál.

r

4

— Igen, m ert egy p á r szélhám os visszaél a nevével és lóvá teszi a hiszékeny embereket.

Ö, sajnos, m eghalt, nincs többé és a „feleségek felesége1* letette az özvegyi fáty o lt. Az ő szivé­

nek érzése, az ő sejtelm e, sőt biztos tudom ása m eggyőzhet m in d en k it arró l, hogy im ád o tt férje m ór nincs az élők sorában, — m ondó fel- m agasztosult arccal Zsuzsika.

J u lis k a d arab ideig elh allg ato tt, de csak­

h a m a r m eg találta a választ.

— H á t a n ag y b á n y ai nőkhöz m it mondasz, 1e hitetlen terem tés? O tt több asszony ism erte őt személyesen a sz a tm á ri bálból, ahol J ú li á ­ já v a l m egjelent. V á jjo n a n ag y b á n y ai nő­

egylet is szélhám ost re jte g e te tt a v áro s h a tá ­ rá b a n csaknem félesztendőn át?

Zsuzsika elkeseredve k iá lto tt fel:

— A nők tévednek a leg h am aráb b . . . De inkább legyen a h alo tt az im ád o tt költő, m in t­

sem ő kövesse el azt a sok szélhám osságot, csa­

lást, am elyet az utóbbi években az ő nevével yéghezvittek.

M arisk a asszony úgy lá tta , hogy itt az ideje köbeszólani:

— L ányok, nézzetek a dolgotok u tán . M ert kom olyan m ondom , hogy elzárom előletek a legközelebbi V a sá rn a p i Ú jság o t. A tisztelt szer­

kesztő u r is jobban tenné, h a ily en izgató ol­

v asm án y h ely ett több hasznos h á z ta rtá s i tu d n i­

v aló t közölne ú jsá g já b a n . A héten érkező V a­

s á rn a p i Ú jság ta rta lm a felől te h á t előbb m eg­

kérdezem a postam ester u ra t, m ielő tt a keze­

tekbe adnám .

J u lis k a összetett kezekkel, esdekelve fo r­

du lt anyjához:

— Ó, édesanyám é . . . E héten v á rju k Z sig ra y L áz árn é g ró fn é válaszát, ak i felel a rra a kérdésre, liogy volt-e n á la 1850-ben a költő G yőrm egyében.

Zsuzsika ellenben m ás irá n y b a n tiltak o z o tt:

— N em szabad a p o stam ester u r a t kérdez­

ned, an y ám , m e rt ő éppen olyan hiszékeny lé­

lek, m in t Ju lisk a . É ppen a m inap dicsekedett, hogy öt pengő fo rin to t ad o tt egy ism eretlennek a tap o lcai v ásá ro n , hogy azt ju tta s s a el a p a ­ lo ta i szőlők között bujdosó költőhöz. A p o sta­

m ester u r felvilágosodott em bernek hiszi m a­

gát, m e rt valam en n y i ú jsá g o t elolvassa a pos­

tán , m égis oly naiv, m in t egy gyerm ek.

J u lis k a elszom orodva nézett m ag a elé:

— És h a m égis éln e?! . . . M it m ondanátok akkor, ti hitetlenek, h a ő nem esett volna el a seg esv ári csatáb an , hanem sebesülten elbujdo- kolt volna? K e rü lv e jó b a rá to t, ism erőst, m ert áru ló le tt m indenki! B u jk á lv a napfény, or­

szágút, á lla t elől, m e rt sehol sincs biztonság­

ban! De legm esszibbre eltávolodva azoktól, ak i­

k e t a földön legjobban szeretett, hitvesétől, gyerm ekétől, m e rt azok m á r ré g h o ltn ak hiszik őt! Ó, én el tudom h in n i azt, hogy ő szíveseb­

ben bízza m a g á t idegen em berekre, ak ik benne csak a haza legnagyobb k ö ltő jét tisztelik, m int olyan em berekre, ak ik et v a la h a szeretett és m ost szeretetéért h á lá v a l tarto z n án ak . Anyám, én ú g y érzem , hogy ő él, de v a rá z sla t ta rtja táv ó l az eleven v ilágtól.

Zsuzsika azonban m á r rég en fel volt v ér­

tezve J u lisk a h ú g a áb rán d o s h an g u la ta i ellen:

—■ Szép dolog ezeket a regényességeket el­

gondolni esténkint, m ikor a holdvilág j á r a B alatonon és az em ber úgy érzi, hogy nem is

6

a földhöz tartozik. De napközben, édes .Julis­

kám , h a g y já l fel az ábrándokkal. E d d ig m in­

den bujdosó Petőfiről k id e rü lt hogy h a m isitja a költő alak já t. A miskolczi p atikárius-segéd, ak i még inkább h a so n lito tt a költőhöz, csak rö ­ vid ideig tu d ta félrevezetni a ta rc a li, bodrog- kerresztüri, p th rü g y i k á lv in ista p apokat, végül

is szökni kellett neki . . .

— M indenünnen el kell m enekülnie, m ert fél az eláru lástó l. Az em berek néha nem is rosszaságból, csak pletykaságból elkotyogják a re á ju k bizott titk o t. H ol lehetne biz­

ton ság b an Petőfi, ahol felism erték? E g y hét m úlva m á r tu d n á az egész ország, hogy hol rejtőzik. És m i v á rn a rá? B örtön, esetleg b itó fa

B ár a tis z tta rtó kisasszonyok g y a k o rta v i­

tatk o ztak ez időben legdivatosabb tém án, házi- dolgaikat nem m u laszto tták el. L eán y n ak ab ­ ban az időben tétlenül, h aszo n talan u l tölten i az időt: n agy szégyen le tt volna. M ost is seré­

nyen m ent a nagym osás, m e rt n y á ro n össze­

g y ű lt a háznál a sok ru h a . H a jn a lb a n kelt m in­

den asszonyféle a háznál. Az enyhe szeptem ­ beri nap s z á ríto tta a kötelekre a k g a to tt ru h a ­ nem űt a hátu lsó kertben. N éha egy kölyök­

k u ty a lehúzta a száradó lepedőt, verést k a­

pott érte.

A nap m á r lem enőben volt a B alato n túlsó p a rtjá n . A nádas felett utolsó sé tá já t tette a vércse és az ölyv. A v id ra k ib áto rk o d o tt a sű rű nád közül és lap p an g v a su h a n t tova a szabad utón. A tyúkok a m a jo rsá g i u d v a rb a n u to ljá ra fürödtek m eg a langyos hom okban, a kakasok olyan m agos k eríté sre szálltak, m in th a még egyszer körülnézni ó h a jta n á n a k egész birodal-

m ukbán. A mézédes p etú n iák felett m á r csak a rezgő, zugó lepke já rt, am elynek valam elyik őse darázs vo lt és lepkét v e tt el feleségül. Alko- nyodott.

A lu g as m a h iáb a v á rta a kisasszonyokat.

Az o rsz ág ú ti séta is e lm arad t az aran y ló , rózsafelhős alk o n y aib an , am ikor az u tó n já ró em berek, pásztorok, kanászok, kaszások oly m ély hangon k ív á n n a k jóéjszakát, m in th a n a­

gyon hosszú időre v á ln á n a k el, elm ennek a hegyek a la tt terje n g ő hom ályba. Sőt a „kas- tély “ m ögötti heg y re sem sza la d tak fel a k is­

asszonyok, hogy a szőlők d rá g a lá to s, zam atos illa tá t élvezzék. N agym osás volt, nem lehet ad d ig m egpihenni, am ig a nap az égen van.

R endes vendég nem is jö n ilyenkor a ház­

hoz, m esszire v ilá g íta n a k a k itere g etett fehér­

ru h á k a kertből. K ülönös oka lehetett te h á t a helybeli postam esternek, hogy ilyen napon is benyom akodjon a házba, am ik o r ott senki sem lá tja szivesen.

M acskanadrágos, vadászkalapos, öreg bácsi vo lt a postam ester, bizonyos P o rti P e ri, aki oly an n ag y o t tu d o tt k iá lta n i, hogy a hegytetőn is m eghallották, egyébként pedig suttogva szokott beszélni.

Nem sokáig alk alm atlan k o d o tt a nagy- m osás körül, hanem n yug o d alm asan letelepedett a vén d ió fa alá, ahol a földbe ásv a asztal és pad volt. K a la p já t levette és kopasz fejét le- gyezgette.

J u lisk a m á r sie te tt a m egszokott diópálin­

k ával. A postam ester a lig v á rta , hogy a leán y k a a közelébe érjen, m essziről kezdett in ­ tegetni.

8

— Nagy újság van. De esküdjön meg, J u ­ liska, hogy senkinek sem szól a dologról.

A leányka kezében összekoccant a pohár, és üveg.

— P e strő l jö tt valaki?

P o rti F e ri leg y in tett.

— P e ste n kolera van.

— M eghalt v alak i kolerában?

— O bernyik K ároly. De azt m ár o lvastak az ú jságban.

— Ism ét m egszökött a füredi s z in tá rsu la t L a ta b á rra l, m ielőtt m i lá ttu k volna az előadást?

— M inden évben m egszöknek a szinészek F üredről, am ik o r az ősz közeleg. E jn y e m ár!

H á t nem ta lá lja ki? P ed ig költészetről v a n szó.

J u lisk a elgondolkozott. Legutóbb azzal a h írre l jö tt a postam ester, hogy a m a g y a r köl­

tészetnek n a g y gyásza van, P e ste n a véletlen fo ly tán elégett E ötvös Jó zsef k éziratb an lévő történelm i regénye, am elynek az volt a cime:

„A k irály n ő és a rem ete."

— Nem ég ett el a regény? — kérdezte J u ­ lisk a felvillanva.

A postam ester bosszúsan leg y in tett:

— A zóta m á r egy m ásik k éz iratb an lévő történ elm i regény is a tűz m a rta lé k a lett- E zt K em ény Zsigm ond irta és „Mohács" volt a cime.

— Istenem , m ennyi veszteség é ri a szegény m a g y a r iro d alm at, — só h a jto tta Ju lisk a .

A postam ester közelebb h ajo lt:

— M inden veszteségért k á rp ó tlá st n y e r az irodalom . M egvan — ő .

J u lisk a : ak i titk o n m égis csak azt várta, hogy a postam ester v alam i h íra d á ssa l lesz

„Róla", ak i évek óta foglalk o ztatta a közvéle­

m ényt és főként a helybeli p o stam esteri fa n tá ­

í>

ziát, — mikor, végre m eghallotta a nag y szót, nem tu d o tt a láb án állan i, lero g y o tt az öreg P o rti F e ri m ellé a pad ra.

— M indig sejtettem , hogy ezen a vidéken bujdosik,* m ió ta o d ah a g y ta E rd é ly t, — su tto g ta a postam ester. — N éh án y levél is k e rü lt a ke­

zembe. A sszonyságok Írtá k egym ásnak és g y a k ­ r a n fo rd u lt elő bizonyos S a rla i, selyem takács neve. M it keres egy takácslegény uriasszonyok levelezésében?

— E g y takácslegény neve, ism ételte J u ­ liska.

— A p o stán sok m indenféle em ber m egfordul és én érte k az em berek nyelvén, m e rt már, B ia sin i idejében kezdtem a postam esterséget, a m ik o r ez az állás tiszteletrem éltó és n a g y ­ h a ta lm ú volt. M an ap ság csak a k étfejű sasos írá so k k a l v an dolgunk. H o v á lettek a p o sta - szekerek, am elyek B écstől B rassóig já rta k m eg állás nélkül? Ú gy hallom , hogy nem sokára elkészül G yőr és B ruck között a vasp ály a. A szekeresgazdák m ehetnek kubikolni.

J u lis k a nyeldeste az öreg u r szavait. V á j­

jo n hol fog k ily u k ad n i e k a n y a rg ó s történet?

— S okaknak szerencséjük ezen a vidéken, hogy becsületes m a g y a r em bernek nevelt az apám . H ej, m ennyi titk o t tudnék én elm on­

d an i az em berek levelezéséből, h a ak arn ék , — só h a jto tt P o rti F erkó. — K ülönösen az asszo­

nyok nem v ig y ázn a k a p e n n á ju k ra . H a m áshol nem : a N otabénében e lá ru ljá k a levél valódi célját, úgy, hogy én m á r nem is olvasok el egyebet az asszonyi levelekből, m in t az u tó ­ irato t.

— Szabad a postam esternek a leveleket el­

olvasni? —• kérdezte jám b o ra n Ju lisk a.

10

— Sőt kötelessége, — felelt az öreg. — íg y tettek a gróf T hurn-T axisok is, akiknek a n ag y a p ja még éppen olyan egyszerű postam es­

te r volt P ozsonyban, m in t én itt helyben. A postam ester esküt t e s z ...

— H ol v an te h á t — Ö? — kérdé szorongva Juliska.

P o rti F erkó szinészies m ozdulatot te tt:

— Ism eri, kedves Ju lisk á m , azt a fra n c ia m ondást, am ely azt ta r tja , hogy az ember;

visszatér első szerelméhez? S ajnos, én sohasem szerettem a fra n c iá t, nem ta n u lta m m eg nyel­

vét, m ert az ap á m n a k adósa m a ra d t a lovak árá v a l. De az ap ám m ég jól b irta a fra n c nyel­

vet. ^Ö v isszatért a D u n á n tú lra , ahol v alam ik o r ifjü diák volt.

— P á p á n , — rebegte a leány.

— De nem P á p á n van, m ert szégyenli ezt a .várost. I t t j á r t u g y a n is a legrongyosabb r u h á ­ ban, k im u s trá lt katonam u n d érb an , ócska ba­

kancsban, kopott sapkában, m in t egy m adár- ijesztő. Soha többé nem m ent vissza P á p á ra , m ire az iskolával végzett. De a D u n á n tú l szi­

véhez v an nőive. Meg az tá n nem is olyan sok v álo g atn i v aló ja v a n az olyan v án d o rn ak , aki m ár az egész országból kikopott.

— ö kikopott az országból? — k iá lto tt fel J u lisk a vérvörös arccal.

— Csendesebben, gyerm ekem , m ert többet nem beszélek. J ó an y ád a m osás mellől .Úgyis szúrós p illa n tá so k at vet reám .

— E ngem et félt, szegényke. A ttól félt, ism ét el ak a ro k szökni valam ely csizm aszagu vándor- legénnyel. De az négy év elő tt volt, gyerm ek voltam , rajo n g ó , eszeveszett gyerm ek, a k i h itt a mesékben és álm okban. Ma, — só h a jto tta ro ­

11

m a n tik u sa n J u lisk a , — m á r sem m it nem ak a­

rok. Tudom , hogy ko rán m eghalok, m in t a C ip­

ruslom bok E telk ája. Az a bizonyos B orcsik, a k it a nád asb an re jte g ette m gyerm ekfőve], v a ­ lóban csak egy borbély volt, de szépen tudott szavalni. Ez a csalódás felejthetetlen szivem ­ nek.

— Tudom , gyerm ekem , — bólongatott a pos­

tam ester. — É n ak k o rib a n k erültem ide. N a­

pokig b u jk áltam m agam is a nádasban. V á j­

jon, hol re jte tte d el őt?

— A ré g i fürdőházban, am elyet az öreg­

g ró f né idejében h aszn áltak u to ljá ra . De beszél­

jen m á r Róla, F e ri bácsi! M it h allo tt, m it mon­

danak az em berek?

P o rti F erk e összeráncolta a hom lokát, m in th a keresné az előbbi hangot, am elyen a B ujdosóról szólt:

— A zt m ondtam , hogy kikopott M agyar- országból? Még rosszabb tö rté n t vele. Nem h it­

ték el többé, hogy v alóban él, elevenen sirba tették. A ré g i b a r á ta i a szeme közzé nevettek.

„Te régen m egh altál!" — m ondták neki. A zt be­

szélik: J ó k a i v aló ság g al m egfutam odott előle, am ik o r egy sötét este m egszólította az utcán.

Igaz, hogy szegény Jó k a in a k sok van a ro v á­

sán, m ég m in d ig jobb v olna neki S ajó álnév a la tt iro g a tn i, a h atalom szemmel ta r tja , a m i­

nap is becsukták, h a ig a z a t m ond a fám a. Nap- ró l-n a p ra rongyosabb, ijesztőbb le tt Ö, ak i va­

la h a b álv án y a vo lt az országnak. A kik valóban tu d tá k róla, ho g y kicsoda az, a k i éjnek-éjszaká- já n bebocsátást k ér: azok féltek tőle. Rövid, titk o s vendéglátás u tá n igyekeztek m egszaba­

d ulni tőle. Még m ag a K á p li is, a k i fennen dicsek­

szik b ará tsá g á v a l, n éhány p o h ár bor elfogyasz­

12

tá s a u tá n szélnek eresztette a h az átlan költőt.

R ongyos, utszéli korcsm ák állása ib a n , csárdák betyároktól szutykos lócáin lelik a felirásL hogy: „Ma éjjel i t t h á lt Petőfi S ándor." De v ajm i kevesen m o n d h atják el a n ag y h a n g ú ha­

zafiak közül, hogy yalóban szállást a d tak a bujdosó költőnek.

— R ettenetes! — só h a jto tt Ju lisk a . A p ostam ester h a n g ja rem egett:

— Sem m in se lehet csodálkozni, g y erm e­

kem, m ert M agyarországon v ag yunk, ahol m ost m indenki ála rc b a n já r. A fo rrad alo m árulói h a m isítjá k a honfibút, m ig az igazak börtönökben szenvednek, külországokban buj- dokolnak vag y az éjszak ai o rsz á g u ta t la p ­ p an g v a ró jjá k . Csak eg y ilyen országban leh et­

séges, hogy egy k ivégzett indzsellér, jó m agam , a k i ném etországi egyetem eken ta n u lta a föld­

m érést, m in t szegény postam ester kin ló d ja át életét. É n is m á r tir vagyok, v é rta n ú ja a m a ­ gyar' tu d atlan ság n a k .

— M egtag ad ják őt! — m orm ogta Ju lisk a kezét összekulcsolva. — H ol v an n a k te h á t azok, a k ik v e rse ié rt ra jo n g a n a k , szivükkel éreznek a költő sorsával? H ol v an n a k azok az em berek, akiknek lelkiism eretük van?

A postam ester, egy d a ra b ig m ég a s a já t szom orú so rsán tűnődött, a z tá n feleszm élt a h a n g ra , am ely az Udvar végéből, a nagym osás felől hangzott. Z suzsika k iá lto tt:

— .Tulis, gyere r u h á t teregetni!

— Möst m á r rö v id leszek, — szólt sutto g v a P o rti F erke. — Ö elh ag y ta a m egunt E rd ély t, ahol egykor, az ő nyom dokait k u ta tó nejét, á l­

lítólag háziszolgának öltözve v iszo n tlátta a

l;í kolozsvári B iasini-fogadóban. Az ú rn ő osztrák k ato n atisztek védelme a la tt v o lt és N eki ham a­

ro sa n szökni kellett a fogadóból. E llépkedett S zatm árból, ahol m inden tájk ép , m inden Or­

szágút boldog vőlegénységére em lékeztette, m i­

u tá n az öreg S zendrey húsz pengő fo rin ttal sem a k a rta m egem berelni m agát. V égig jö tt a Tisza m ellett azon az utón, am elyen egykor a n n y it já rt-k e lt szegény legény koráb an és azon epekedett, b á r ism ernék költői nevét m indazokban a falv ak b an , városokban, am e­

lyeket k u ty a u g a tá s közepette elhagyott. M ert m á r ism erték nevét a legkisebb k u n yhóban is, de azt a nevet ezentúl titk o ln i kell. A nevéből csak az üldözés, a bujdosás á tk a a k ö ltő é . . . Ö, m ily könnyű azoknak a bujdosóknak, ak ik et nem h iv n ak Petőfinek! Ezzel a névvel m an ap ­ ság a csalás, szélhám osság á rn y á t vag y a re t­

tegés, a halálfélelem iiszkét vinné azon fedelek alá, am elyek az éjszaka ellen megvédelmeznék.

— M it g o n d o lh ato tt m a g á b a n a költő, am ikor elm ent az ablakok a la tt, ahol felesége és ü a la­

k o tt a p esti V áczi-utcában? M ily keserű köny- nyek om olhatnak szeméből a kerepesi-tem ető- ben, ahol bizonyosan felkereste a ty ja , „A vén zászlótartó" sirh al m át? H ol és m erre jö tt á t a D unán? K i v o lt az a derék halászem ber, aki éjnek -éjszak áján átse g íte tte lélekvesztőjén a D una innenső p a r tjá ra ? M erre v itte kopott csizm ája a d u n á n tú li hegyek között? C sak any- n y i bizonyos, hogy i tt van, a környéken van.

És m ost Iste n áld ja, J u lis k a kisasszony.

A ház felől ú jab b k iá ltá s hangzott, a posta­

mester, sietve búcsúzott a leánykától. J u lisk a szivére szo rito tt kézzel nézett az ö regur u tán , aki a szokásos hegym ászó léptekkel já r ta be a

14

m osásban elfoglalt hölgyeket. V id o ran szólt M ariska asszonyhoz:

— E g y p á r ú jsá g o t hoztam a házhoz, m ert a hazafias postam estereknek m ost kötelességük a prenum eráns fogdosása. E lhoztam például a Délibáb legújabb szám át, am elyet ez a ver- seeske a já n l:

„Délibábbal Fribájsz regényeket, verset Ad a közönségnek, nem is olyan nyerset.

Kinek bálbajáró kisasszonya vagyon, Kép- s ruhamintáknak örülni fog nagyon."

K a n d u rn é tekintetes asszony egy barchent- alsóból fa c sa rta a vizet a két piro s kezével.

— J ó is lesz az, p o stam ester u r. A m ostani szerkesztő a V a sá rn a p i Ú jság o t teletöm i m in ­ denféle zöldséggel, hogy a leányok alu d n i sem tu d n ak az olvasm ánytól.

— Ó, édesanyám , én ü g y alszom, m in t a tej — szólalt m eg Zsuzsika.

Ju lisk a , a k i m á r elfo g lalta helyét a ruh a- teregetésnél, lesütötte a szemét. V á jjo n : észre- vette-e valaki, hogy m ilyen h a lv á n y a leán y k a orcája?

— Tudok én m ás verset is, K andúr, u ra m szám ára, sajnálom , hogy itth o n nem találtam , de azért elm ondom , — szólt P o rti F erke.

„Első Pesti Napló, kit ir Kemény Zsigmond, Bölcs és kemény dolog mindaz, amit ő mond, Hiteket ad gyorsan, regényeket bőven, Tudományt mindennap, álló esztendőben."

— U g y an m enjen m ár, postam ester u r ! — k iá lto tta M ariska asszony. — Azt hiszi, hogy nálunk szakajtóban áll a pénz? Szegény tis z t­

ta rtó k v ag y u n k mi, eleget teszünk a hazáért, ha egy ú js á g ra előfizetünk.

A p o stam ester elm enőben még elm ondott egy előfizetési felhivást:

,3écsben Magyar Sajtót szerkeszt Török János, Jó magyar dolgokban, aki nem hiányos.

A.mi csak történik külföldön s hazánkban.

Megtalálni nála tizenhat hasábban."

De e rre m á r K a n d u rn é asszony felem elte a h u rk á v á c sa v a rt alsószoknyát a kezében és a v idám postam ester hosszú léptekkel h a g y ta eí a k ertet.

II. FEJEZET A várpalotai titok

A présházön, fehér falón feketében: az 1785-ös esztendő szám a állo tt és 1855-ben „Petőfi S ándor" la k o tt benne.

T ündéro rszág b an volt a présház: a v á r p a ­ lo ta i Loncsos-szőlőben, ah o n n an a döm bról az egész v ilá g o t leh ete tt látn i, kereken, bűbájosán, andalgóan.

E g y ik o ldalról b ú g o tt a B akony, am elynek szü ret felé o lyan h a n g ja van, m in t a te n g e r- csigának, zúg-búg szak ad atlan , m in th a most következett volna el az ideje, hogy elm ondja v ég re-v a la h ára az erdő m indazt, am it titokban m agába zárt. A ki először h allja, ta lá n éjszaká­

nak, szélm entes időnek közepén ezt a szak ad at­

la n zúgást, m egriad, m in th a k isé rte te t hallana, ezer esztendő ó ta elm ent em berek h a n g ja it. F é­

lelem, névtelen n y u g talan sá g , közelgő bánat lepi m eg szivét. A ki születése óta nem ismeri a B ak o n y -z ú g ást: nem tu d alu d n i az első é j­

szakán, rőzselángot szeretne lá tn i a sötétben, am ely lán g fölött m esem ondó öregasszony u j ­ j a it ú g y tördeli, m in t a t a r gallyakat.

A m ásik oldalon a n n á l szelidebb, m agába- szállott a tá.i. Zöld völgy nyilik, am ely fe le tt b árányfelhők állom ásoznak. F alv ak , v áro sk ák to rn y a i p iro slan ak nappal, m in th a a nag y h a ­ tá ro k a t m u tatn ák , am elyekben az em berek sza­

badon éldegélhetnek, anélkül, hogy egym ásnak terh ére lennének. S zü rk ü letk o r messzi m écse­

sek, venyigéből ra k o tt piro s tüzek jelzik a n a g y völgyet, ahol m inden idevalósinak az álm a n a ­ gyobbat szálldoshat, m in t a bagoly. D élutánon- k in t a lá tó h a tá rt szegélyező berkek, jegenye­

fák m u la tta tjá k az andalgót, m in t édes állo­

mások, ahol m egpihen a kalandozó te k in te t és m ú ltat, jelent keres; em bert ak i erre j á r és énekel, h oltat, akinek sirh a lm a az ért v an i berekben, hogy az elevenek r a jta álm odozhas­

sanak. És e m esszi tájképen, a Tem pe-völgyön and alo g v a j á r keresztül-kasul az országút, m in th a nem is az ért vezetne erre, hogy r a jta gyors, n y u g ta la n kerekek zörögjenek, hanem vándorlók já rja n a k gyalogszerrel, lev ett k a­

la p p a l, sóhajtó szívvel, hogy itt m eg n y u g y ást leljenek.

N ag y m essziségben a népm esék a la k ja i: a B alato n em elgeti ezüstkeblét m inden lélekzet- vételnél a n ap felé, táv o l dombokon kastélyok á rn y a i, am elyek n ap p a l rong y o s süveggé v ál­

toznak, de éjjel, holdfénynél bizonyosan tü n d é­

rek lak n ak bennük.

I t t la k o tt „Petőfi S án d o r" 1855-ben. P ersze nem ezen a néven ism erték, hanem S a rla i t a ­ kácslegény vo lt a neve, de tu d ta azt a szél is, am ely a szőlők között em elgette a levelek zöld szoknyáit, tu d ta azt a düledező kém ény is, am ely a kék fü stö t szinte gyenge leheletként eregette ki repedt oldalain, tu d ta azt a vén dió, 16

17

am ely m á r esztendők óta csupán két ökölnyi gyüm ölcsöt te rm e tt és egyetlen ten n iv aló ja az örökös zörgés volt, am ely a közelgő ősz kere- pelője volt: a rég i présházban bujdosó lakik, akinek éjszak án ak idején halk ú tja a r r a felé vezet, am erre a B akony d údolja m agános dalát.

B á r még messze v o lt szüret, a Loncsosban m indennap já rta k em berek. Legtöbbet persze a szőlősgazdák fo rd u lta k m eg a domboldalon, az idei term ést g u sz tá ltá k hozzáértő sze­

m ükkel, am ely szemekben az öregség jöttével m egveresednek a véredények, m in t késő ősszel a szőlőindák; jó kedvvel tö ltö tté k m eg a pince habzó b o rá v al k ancsójukat, hisz ú g y is terem az idén elég és a h o ldvilágnál dalolva m entek haza. P ersze, néha su tto g v a in tettek a R adics J á n o s ré g i présháza felé, ahonnan csak ném a csend felelt jelad ásu k ra. A jám b o r p alo taiak so k at a d ta k volna azért, ha olykor szem ügyre veh etik a bujdosót, de az napköz­

ben soha sem m utatkozott. E g y N áci nevű, bolondos cipész, ak i egyébként csak néha-nap- já n vetődött haza P a lo tá ra , m ásk o r c sa v a r­

g ássa l tö ltö tte az időt, dicsekedett, hogy egy­

szer lá tta a B ujdosót, a m in t a v ászontarisz­

n y ájáb ó l h u szá rd o lm án y t v e tt elő s azt m a­

g á ra öltötte.

De a szőlősgazdákon kivül já rta k a Lon- csosba az asszonynépnek is, ak ik közül egyik­

m ásik tá n többet tu d o tt volna a Bujdosóról m ondani, h a nem le tt volna la k a t a száján. Né­

m elyik fiatal m enyecske, ak i közel m erészke­

d ett a R adics-présházhoz: szemtől-szembe lá tta a B ujdosót. A zt m o ndták: ijesztő külsejű, ször­

nyeteg nag y em ber, a k i dühös m orgással ker­

geti m eg azokat, akik tan y ájá h o z közel m e-

K r ú d y G y u la : Al-Petöfi.

18

részltednek. U gyanezért a fehér személyek nem is m entek egyedül a présház környékére. Két- ten-hárm an állo tta k össze, am ik o r vízért j á r ­ tak a M átyás vadász forrásához, am ely ott buzogott a domb a la tt. A Bujdosó ilyenkor nem m utatkozott, csak o ly an t só h ajto tt, hogy még a szilvafák is m egrendültek. A német suszteréé, aki veszprém i lán y létére nem félt se a k isértettő l, se a b etyártól, alk o n y a tta l is k i­

m ent b o rért a szőlőbe, ha az ura m egszom jazott.

De bezzeg m e g já rta egyszer. A Bujdosó a h ídig kergette. O tt is az ért m a ra d t el, m ert a régi fahíd úgy visszhangzott az asszonyka futam odé lépéséi a la tt, m in th a sokadm agával szaladna a menyecske.

K i tá p lá lta a B ujdosót?

E zt is nehéz volna elhinni, ha nem v o ln á­

nak rá élő ta n u k : m aga Rádiós Ján o s, aki ebben az időben piac-bérlő volt P alo tán . E z a bizonyos R adies ebben az időben olyan süket volt, m int az ágyú. Nem h a llo tt m á r em beri szót, csak a kongó pénz csörgése ju to tt el a fülébe, de azt jól m eghallotta. A piaci kofák és egyéb árusok, ak ik tő l a h e tiv á sá rb a n be­

szedte a helypénzt, szemtől-szembe vén uzso­

rá sn a k nevezték, R adies Já n o sn a k a szeme se rebbent meg. Nem hallo tt sem m it azóta, am ióta a Sobri Józsi ügyében a veszprém i nagy tö r­

vényszéken k ih allg atn i a k a rtá k és R adies sü ­ ketnek tette m a g á t a hozzáintézett kérdésekre.

A közvélem ény szerint a piacbérlő tu d o tt volna egyet-m ást m ondani Sobri József és b andája viselt dolgairól, de jobbnak lá tta h a ll­

gatni. Az isten m egbüntette a m egátalkodot­

ta t: Veszprém ben m ég hallotta a déli h a ra n g ­ szót, am ik o r a törvényszékről elbocsátották, de

19 m ire P a lo tá ra ért, m ár h iáb a húzta a h a ra n ­ gozó az esti verset.

T alán nagy hazafi volt Rádiós Ján o s hogy a B ujdosót m agánál rejtegette? Ebben bizony nem e rő lte tte m eg m agát, m e rt az eg y et­

len b u g á t, ak i a fo rrad alo m b an m egszökött egy honvédk ap itán n y al, később pedig m arkotá- nyosné le tt K om árom ban: úgy k itag ad ta, hog-y a n n a k szegénynek m ég a palotai h a tá r t is el kellett kerülni. P ed ig m indenki tu d ta, hogy az öreg Rádiós, az ap ju k , aki fu rm án y o s szekeres volt és a bakról végrendelkezett, am ik o r egy­

szer nagybetegen Bécsből h az aérk eze tt: egyenlő részben h ag y ta Kára és le á n y á ra házát, sző­

lőjét, kocsiját. H iába m ondták a jóem berek a piac-bérlőnek, hogy a szegény- M arika a hazá­

nak áldozta fel m ag át, am ik o r h allg ato tt a d aliás k a p itá n y ra , a kom árom i sáncon táncolt a honvédekkel a legnagyobb ágyutüzben: Rá­

diós Já n o s sük et volt, m in t a föld.

A n n y i bizonyos, hogy esteli időben midőn elcsendesedett P a lo ta , a nagyfogadóban első gyerm ekét r in g a tta álom ba a zsidó asszony abból a későbbi h a t gyerm ekből, akiket egy éjszakán aztán H oszter F ülöp le­

gyilkolt, a Z ich y -v á rk astély b a n felhúzták a felvonóhidat a piac közepén és a bás­

ty á ró l a részeg v árn ag y károm kodása hallatszo tt, a m in t az álm os őröket szidalm azta:

B adics Já n o s elindult hazulról, még pedig nem ü re s kézzel. Igaz, hogy n y ak á b a volt vetve a kövér kulacs, am elyben a m ásn ap i bor-por­

cióját hozta haza a szőlőből, de b aty u is volt a kezében, am elyben hol egy hasas fe jérv ári cserépfazekat, (bizonyosan bablevessel teli, m ert bablevest; főzetett m indennap a gazd­

20

asszonyával,) hol egy disznólábat re jte g e te tt, m e rt R adics tiram ezt vélte a v ilá g legjobb pe­

csenyéjének. V asár- és ü n n ep n ap előtt való es­

téken az egész szom szédság érezhette, hogy friss k arm e n ád lit sü t a gazdasszony R adicsék-

nál.

H oldvilágnál, amikor, nem m indenki fek­

szik le a harangszó u tán , m ég P a lo tá n sem, különösen a fiatalabb szem élyeknek a k a d dol­

guk az u tc á n v ag y a keritések m ellett, a k e rtre nyiló ab lak n á l v a g y éppen a lócán, am elyet a k ap u mellé tesznek: jó l lá th a ttá k , hogy a mo­

g o rv a piacbérlő a Loncsos felé veszi az ú tjá t.

Pelm ent azon a dombos utcán, ahol a m észá­

ros háza állo tt, a h oldvilág g ö rn y e d t á rn y é k á t a fa lra rajzo lta, egy-két k u ty a v a k k a n to tt u tán a, de ő n y ilv á n nem h allo tta. Ezen az utón senki se szeretett já r n i esteli időben, b eférh an ­ gozták a nagybetegek a b la k a it is, m e rt a h a­

gyom ány szerin t ezen a lejtős u tó n g u ru lt le v alah a a kocsi a fejnélküli kocsissal, a k i mind- hazáig m ark á b an ta r to tta a g yeplőszárat, — am ig P a lo tá n sok furm ányos, ló- és kocsi-tartó kereskedő élt. De az istentelen R adics nem félt sem m itől és senkitől.

M it m űvelt R adics a Lonesosban1? A zt ú g y is k ita lá lh a tjá k azok, a k ik k ic sin y t gondolkozni szoktak. N ag y revolución tö rte a fejét a B u j­

dosóval, am ely zendüléshez tá n ő szá llítan á a zabot, am elyet az utóbbi időben kocsiszám ra és olcsón v e tt m egszorult em berektől . . . vagy, am i a legvalószinübb: bankót csinálnak kettecs- kén az elh ag y o tt szőlőben. De ak á rh o g y y a n a dolog: nincsen az rendben, hogy a fösvény R á ­ diós, aki a verebektől irig y li azt, am it az u d ­ v a rá n találn ak , élelemmel, k v árté lly a l lásson el

21 v alak it, ak in ek sem m i egyéb állása nincs, m int csak an n y i, hogy B ujdosó, am ilyen ebben az időben sok volt az országban.

A v á rn a g y a Z ichy-kastélyban m á r csak a k ísértete k et szidta álm ában, a m észáros k u ty á i b elefára d ta k a holdvilág u g atásá b a, a h ázak elő tti kis padokról aludni m entek a leányok, legények, hogy a k e rti tücsök danol- g a tá sá b a n h allg assák tovább kedvesük h a n g ­ já t, am ik o r a lejtős u tca felől m egérkezett R adics u r. Az ó ra az éjfé lt hosszasan kon­

g a tta , m in th a u to ljá ra m ind a tizenkét jó t a ­ n ác sát elm ondogatná, m ert kakaskukorékolás u tá n nem ér rá . J ö tt R adics ur; a fejnélküli kocsis u tjá n , csaknem m aga is fej nélkül. A m ellénye a la tt v a g y a hóna a la tt v itte tán elnehezedett fejét? Ő m aga nem tu d ta volna m egm ondani. De a lábai, ezek a girbe-görbe lábak, am elyek a n n y it já rta k kofa-pénzek u tán , m ost is h iven szolgálták gazdájukat.

C ipelték m ég fá ra d ta n is fösvény gazdájukat, ak i pedig soha sem m it nem a d o tt nekik, lég feljebb egy p á r rossz bakancsot.

A piacbérlő h ázán nag y o t csapódott az u tcaajtó . É jszaka vo lt P alo tán .

III. FEJEZET Füredi Emlény

A B ujdosónak R adics u ro n k iv ü l is voltak láto g ató i, igaz, hogy nem V árp alo táró l, de m esszibb vidékről.

íg y elsősorban szerenádot ad o tt neki a B a­

lato n i D a lá rd a, am ely ebben az esztendőben a la k u lt m eg F ü red e n m indenféle ünnepségek között.

Szénfy G usztáv volt a d a lá rd a m egalapí­

tója, akinek ebben az évben jelent m eg „Dalos- könyvecskéje", am elyet szerte az országban, így F üred en is m egkedvelt a közönség. Igaz, hogy a könyvecskéből alig néhány' p éld án y t ad o tt el H eckenast egy pengő fo rin té rt, m ert ebben az időben m ég szívesebben m ásolt a bouleányság a kedvelt könyvből, m in t k ia d ta érte az a n n y ira szükséges fo rin to t. Szénfy ur népszerűségéből azonban ez sem m it se v o n t le, m indenfelől tisztelettel köszöntötték a cigányo- san fekete, lobogóhaju, szenvedélyes tek in tetű , kisterm etű férfiút, am ik o r reg g elen k in t sava- nyuvizet m ent in n i a kúthoz. B ár 674 könyv je­

lent m eg abban az esztendőben P esten, a fü­

redi E sterházy-fogadóban eg y ik rő l sem beszél­

tek a n n y it, m in t a D aloskönyvecskéről. Benne volt abban a k o rnak m inden népszerű dala, rom ánca, fé rfi-k a rra áttév e C sokonai és Petőfi.

A nők, ak ik ebben az időben valóban ra jo n g ­ tak nem zetért és h az áért: b etan u lták a d alo k at és hold fénynél, a k á r a tó p a rtjá n , a k á r a b la ­ k aikban elénekelték a bűvös-bájos dalokat. De énekelt m indenki F ü red en , am in t ebben az esztendőben á p esti zen etan ár betette oda a l á ­ bát. Az éneklés a legragadósabb. Énekeltek ebédnél a fürdővendégek, m iu tá n pecsenyéjü­

ket m egrendelték. Itt, a régi E sterh ázy b an m in­

denki ism erte egym ást, ha nem ism erte volna, a r r a való volt B izay, a „nemzet bárója", ak i a b em u tatást elvégezte. Nem volt te h á t re steln i való sem a jókedv, sem a szom orúság. É nekel­

tek a fürdőben, m ég a betegek is. D altól h a n g ­ zott d élu tán a liget. E ste pedig olyan volt F ü­

red, m in t egy nagyszabású h an gverseny. Az alvók felkeltek ágyukból, ha a szomszédban

vajak) rá g y ú jto tt „Öli, T ih an y n a k riadó leán y á“-ra. A legm érgesebb ö re g u rak sem h a­

ra g u d ta k a csen d h áb o ritásért, hanem eg y ü tt fú jták a d alt az énekessel.

D alolt a szobaleány, miközben ú rn ő jére rá seg íte tte a m ag y aro s, szűk ru h a d e re k a t v ag y koszorúba kötötte h a já t. De dalolt az úrn ő is.

A háziszolga h a jn a lb a n dörgő basszusát p ró b á l­

g a tta , am ig az a jtó k elől összeszedegette a ven- déguraságok különböző lá b ty ü it. Zsán, a p in ­ cér, dalolva hozta a re g g e lit a cserép-ibrikek­

ben a ropogós sütem énnyel. A borbély a séta­

téren kieresztette h a n g já t, a m ik o r reggelenként az u ra sá g o k a t b o ro tv álta v a g y B izay u r b a j­

szát festette. A szerelm eseknek, F ü re d e leg­

régibb csalo g á n y ain ak , pláue jó világ u k volt.

A n ap és éj bárm ely ó rá já b a n szabadon dalo l­

h a tta k kedvesük ab lak a a la tt és a leányka ké­

nyelm esen válaszo lh ato tt. D iv at volt n dal.

Szénfy G usztáv hozta divatba. E gy régi fürdő- orvosi feljegyzés szerin t ebben az esztendőben h a lta k m eg legkevesebben a betegek közül.

Igaz, hogy L a ta b á r E n d re s z in tá rsu la ta abból ten g ette m ag át, hogy F án esy-album ot á ru lt, végre is m ég szezon b ezárta előtt kénytelen volt elillan n i, de m it leh ete tt a rró l ten n i, hogy senkinek se kellett a színészek éneke, m indenki m ag án a k nótázott!

Ilyen körülm ények között nem csodálható, hogy a B alato n i D alárd a rövidesen m egala­

kult, m iu tá n Szénfy u r egy napon az étterem oszlopára k is fe lh ív á st függesztett ki. Egym ás h egyén-hátán to lo n g tak a fürdővendégek, hogy a cédulát elolvassák, m in t m á r F üred en szokás, a m ik o r a leghőbb a n y á r. Csak B izay dörmö- g ö tt korom fekete bajsza a la tt. „Nem h a g y ja

24

élni az em bereket ez a bolond m uzsikus!" S alatto m b an n y ilv án azt gondolta, hogy nem h a g y ja k á rty á z n i az em bereket Szénfy Gusztáv.

Szénfy u r a jelentkezők közül k iv álasz to tta a legjobb h a n g u a k a t. N ag y szégyen volt az, ak i k im a ra d t a D a lá rd áb ó l h a n g já n a k h ián y o s­

sága m iatt, nem is m erészelte egy-két n ap ig k in y itn i a sz á já t a v issz a u ta sito tt kandid átu s, m in th a legalább is a hétszem élyes tá b la előtt b u k o tt volna m eg; de a n n á l büszkébb vo lt az a tisz a fü re d i gyógyszerész, a k it m indezideig az­

zal gúnyoltak, hogy h a n g já n a k bajuszpedrő szaga v a n (m iu tán ő ta lá lta k i a H a jd ú sá g i pedrőt), a k i b assz istája le tt a férfikarnak.

E gyelőre csak négy dalost v e tt fel Szénfy ur. E nnek a négy to ro k n ak kell bebizonyítani, hogy nincs szebb dolog a világon, m in t a férfi­

ének, h a kellő tu d o m án n y al kezelik. (Később m ajd, évek m ú ltán , h a ta lm a s fá v á növekedik a k is m u stárm ag , a B alato n környékének összes d aln o k ait egyesiti.) De egyelőre a négy férfiú a r a tta a dicsőséget, ahol m egjelent. Szénfy u r kezében zsarn o k i jo g a r vo lt a kis h an g v illa. A n ­ nak csenditésére o tth a g y ta szerelm esét a tó p a r­

to n a jászk u n te n o rista , a gyógyszerész letette a k á rty á t, pedig azt m ég pcdrőjénél is jobban szerette.

Szénfy vezénylete a la tt a négy férfiú t i ­ tokzatosan v o n u lt el a B alato n p a rtjá n , a r r a ­ felé, ahol az ősnádas kezdődik. O lyan m esszire távolodtak el a fü rdőteleptől, hogy a legélesebb asszonyfül sem h a llh a tta m eg a h an g ju k at.

T alá n C sopakig is elm entek, ahol bizony nem já rta k rosszul a dalnokok, m inden háznál teli boroskancsó v á r ta azokat, ak ik az énekes- m ad arak m esterségét utánozzák, dalolnak az

isten dicséretére. E sté n k in t v erejtékes hom lok­

kal, f á ra d ta n térte k vissza F ü re d re és zseb­

kendőikkel legyezték a szúnyogokat, v alam in t a k iv án csi kérdezősködőket.

A dám ák h iáb a vesztegették b ájm osolyukat a tito k z ato s dalnokokra. Nem tu d ta k , vag y nem a k a rta k k irá n d u lá su k ró l beszélni. (K ivéve a gyógyszerészt, akinek felesége is lak o tt az E sterh á zy b an s igy, a k á r a k a rt, a k á r nem : v a lla n i kellett a d élu tán i k irán d u lásró l.)

Ily e n fo rm á n ta lá lt u ta t az a gonosz m ende­

m onda, hogy Szénfy G usztáv, a p esti zen etan ár éppen ú g y elp áh o lja szakállas és bajszos fü ­ red i ta n itv á n y a it, m in t P esten növendékeit.

— A gyógyszerésznek m á r tele v a n kék h u rk á v a l a h á ta , — terje sz tette D iszk an ti u r, egy á rv am eg y ei birtokos, ak i csak tó tu l tu d o tt v o ln a énekelni élvezhető hangon. (Jó k a i ir t is ró la az „Ü stökösében.)

M in d azo n által a jám b o r m u la tsá g m ár he­

tek óta ta r to tt: Szénfy u r a cukrász m árv á n y - asz ta lk ájáh o z ü tö tte h a n g v illá já t, m ire négy tagos, m eg term ett férfiú a vendégsereg köréből felem elkedett és e lin d u lt a nádasok felé, holott az ig en tisz te lt p ublikum n a p ró l-n a p ra a g y o rs­

kocsi beérkezését v á r ta V eszprém felől, am ely kocsival P e p ita de O livának, a hirn ev es sp a­

nyol táncosnőnek kell m egérkeznie. (Bizay m á r szobát is fo g lalt a részére.)

A d aláro k első fellépésüket A nna-bálkor rendezték. H a v alóban élne a riad ó leány T i­

h an y b an : a lelkes h an g o k ra elh a g y ja a szirt- fokot és m e g lá to g a tja a fü re d i A nna-bálat. A közönség hazafias lelkesedéssel ünnepelte a D a lá rd a k a rn a g y á t, a k i ez estén bem utatta, hogy L a ta b á r E n d re színigazgatónál is szeb­

26

ben tud m eghajolni a közönség ta p sa ira , ü n n e ­ pelték a d a lá ro k a t; igy a já sz k u n tenorista. en- gedelm et kapott, hogy a m ásodik négyesre előjegyezhesse m a g á t azon hölgy tánc-köny­

vecskéjében, akin ek k ed v éért a csillag o k at is lehozta volna az égről; a gyógyszerész felesége beleegyezésével és helyeslésével k á rty á z o tt Bi- zay ú rr a l és tá rs a iv a l m indaddig, a m ig az é j­

jeli zenélések ideje elkövetkezett p iro s h a jn a l­

ban, am ik o r úg y is elvitték a cig á n y t a. g a v a l­

lérok a bálterem ből és m inden leánynak, asz- szonynak otthon kellett lenni, hogy átvegye az ifjú sá g hódolatát.

Az A nna-báli sik er m eghozta a kellő bá­

torság o t. A négyes férfikar ezután igen g y a k ­ ra n fellépett F ü re d e n és a h a tá ro k o n túl. M ár nem is v á rtá k S aénfy ur intézkedését a h a n g ­ villával, m aguktól jelentkeztek a dalárok, ha valam ely egészséges ötletük volt.

S zerenádot rendeztek a fü rd ő ig azg ató ság ­ nak, (am ely ünnepélyhez a lam pionok csak m ásnap reggel érkeztek meg.)

H a jn a li éneket ta rto tta k a fiirdőorvos ab­

lakai a la tt, délutáni k oncertet rendeztek Rein- precht, az E ste rh á z y fogadós tiszteletére, m i­

dőn az éppen ebédutáni álm át alu d ta. M eg­

tisztelték M ari nénit, az E ste rh á z y öreg szoba- asszonyát d a la ik előadásával. R átö rtek a szerelm es p á ro k ra a tó p a r tjá n és a p latánok törzsei mögé rejtőzködve felzenditették szoká­

sos indulójukat. S zerenádot a d ta k a régebbi vendéguraságok a jta ja i előtt. De utóbb m egles­

ték az esti g y o rskocsival érkezett fü rd ő v en ­ dégeket és éjnek idején elhelyezkedtek a k ü ­ szöbre ra k o tt láb ty ü k előtt. K ülönösen a nász- u taso k at tisztelte m eg a B alato n i D alárd a,

27 hogy az a jtó ju k előtt elhelyezkedjen, m időn éjfélt ü tö tt az ó ra és a háziszolga, aki id á ig a k u lcsly u k n ál tartózkodott, jelen tette, hogy odabent e lfu jtá k a g y e rty á t. Tem etési n ó tá­

kat zengtek a nagybetegek a b la k a i a la tt, a v ac so rán á l láth a tó la g pörlekedő h ázaspárok­

nak a D aloskönyvecske 27-ik oldalán ta lá lh a tó d alt énekelték h a jn a ltá jb a n , am ely nótában

„H aragszik a rózsám , nem iil az ölembe" van feldolgozva.

S zerenádot rendeztek a tih a n y i a p á tú rn a k , k irá n d u lta k Veszprémbe, hogy az alisp án ab ­ laka a la tt énekeljenek, daloltak a p o stam ester­

nek, az érkező gőzhajónak, a gyorskocsinak, a nyelves fogadói szakácsnénak, aki elh ag y ta szolgálati helyét, a fogasoknak, am elyek a tó­

ban h allg ató ztak , a p ip ás töröknek, aki a helybeli d o h á n y á ru d é ra volt föstve, az első K álm án-körtének, am ely m egérett és a vad ludaknak, am elyek az örsi nádasok felé vették ú tju k a t a csillag su g aras éjszakán. Ök voltek a B alato n i D a lá rd a, m inden felhő az égen, miu- den v irá g a földön az ő k ed v ü k ért volt.

Id ő zö tt ak k o rib a n F ü red e n egy A m adeus A m anda nevű titokzatos hölgy, a k irő l senki se tu d ta , hogy asszony-e v a g y leány? Leginkább ez a re jtély esség vo lt az, am ellyel a m ú lt szá­

zadban z a v arb a leh etett hozni a fé rfiak at; m ás­

képen volt szokásban beszélni leányzóval, v a la ­ m int m ásk én t m enyecskével. Igaz, hogy voltak

„leányasszonyok" is M agyarországon, de ez a titu lu s nem m indenkinek n y erte meg tetszését, (Mióta V ö rö sm arty M ihály, a negyvenes évek közepén m e g írta a „F ü re d i Szivhalászat" cimii beszélyét: F ü red e n a, nők nagyon vigyáztak a m agaviseletükre.)

28

A m anda szép volt, m in t Spanyolország.

R endszerint g y ász ru h áb a n jelen t m eg a íeh érarc u , álom tekintetü, fá jd a lm a s szépség.

K ülön élt m inden h a jfü rtje , m in t egykor Hol- lósy C ornéliáról Írtá k a költők. Többen is a k a d ta k volna F ü red en , a k ik A m anda kedvéért elm entek volna csempésznek a P yrenneusokba, hogy csengős öszvérháton töltsék életüket, v ag y beálltak volna rablónak, hogy tro m b ita száj ü p u sk á ju k k a l m egállítsák a hegyszakadékok k ö ­

zött a postakocsit, am elyben történetesen A m anda foglalna helyet. (R om antikus világ volt, a D um as regények m á r elju to tta k P e stre és többen ag g ó d tak a h az afiak közül, hogy m i lesz a P á r is i M ohikánok befejezésével, h a D u ­ m as v alóban C hinába u tazik és a fe lh ív o tt 4000 fra n c ia iró között nem ak ad senki, aki a re­

g én y író h ely ett a M ohikánokat befejezze!) A m anda tu d o tt a v á rp a lo ta i B ujdosóról, ső t v alam i köze is leh ete tt hozzá, m e rt egy n a ­ pon elejtette legyezőjét Szénfy G usztáv u r előtt, m időn az a savanyu-vizhez lépegetett. Az ism eretség már; m ásn ap m egvolt, m e rt A m anda n y ilv á n ó h ajto tta . És h arm a d n ap ig y szólt A m anda Szénfy zenetanárhoz:

— Az ön tá rs u la ta , d irek to r u r, m á r szere­

n ádot rendezett a Göncöl-szekerének is, csak egyetlen m ellőzött v a n m ég a környéken, aki pedig leginkább m egérdem elné, hogy s a já t d a­

la it h allg assa egy csendes éjszakán. Nem h a l­

lo tt ön soha a p alo tai B ujdosóról?

Szénfy ur. csak a d a lá rd istá k között volt b áto r legény, A m anda an d a lu z iai szeme előtt nem ta lá lta meg m in d já rt a kellő szavakat és .csak k arácsonykor ju to tt eszébe, hogy m it kel-

29 le tt volna válaszolnia. A zt kellett volna mon­

dani :

„N agyságos v agy tek in tetes leányasszony, én nem vagyok d irek to r és nekem nincsen tá rsu la to m . Jóked v ű , jóhan g u ú ri b a rá ta im a s a já t m u la tsá g u k ra m eg tanulnak néha egy rom áncot v agy egy négy h a n g ra i r t d alt, am elyet én u g y an c sak b arátság b ó l bétán itok.

H ogy ők a z u tá n kiknek énekelnek, az ő dol­

guk. C sak a h a ran g o zá st leh et m egrendelni, a d alt sohasem ."

De Szénfy u r ezt felelte:

— P a ra n c so ljo n velünk, s ze n y ó r a . (N agyon büszke volt, hogy ez a m egszólítás eszébe ju ­ tott.)

A m anda kis fekete legyezőjével játszad o ­ zott, m in th a sza v ait és Szénfy u r érzelm eit la to lg a tn á .

— N ag y öröm em v olna benne, ha a szegény B ujdosót egy legközelebbi éjszakán a dalno­

kok m egtisztelnék n éh án y é ji dal előadásával.

K a rn a g y u rn á k könnyű v olna erre rá v en n i növendékeit.

— Term észetesen h a llg a tn a k szavam ra, — feszengett a kis Szénfy, a k it a liliom -term etű hölgy könnyedén m egigézett. — Csak azt nem tu d ju k , hol re jtő zik az a bizonyos B ujdosó u r, a k irő l u g y a n m indenki tu d F üreden, de m ég szemtől-szembe senki se látta?

— M ajd én odavezetem önöket, — felelt A m anda és összecsukta legyezőjét, a k ihallga­

tá sn a k vége . . .

De a ze n etan ár á m u la tá b a n nem értette m eg a legyező-nyelvet ez egyszer, holott bizor nyo san éppen olyan jól é rte tt ő is e nyelven, m in t a legtöbb férfi M agyarországon.

— Ú rnőm személyesen jönne velünk, zord férfiak k al? K itenné m a g á t a b a rá ts á g ta la n u t fá rad a lm ain a k ? E lm u la sztan á éji nyugalm át, am ely H angold fürdőorvos u r szerint egyetlen szépítőszére a nőnek?

- Ne törődjék ön velem, ta n á r u r, — fe­

lelt A m anda és érthetőbbé tette a legyező-üze­

netet, helyéről felem elkedett. — N égyökrös sze­

kerei! fogunk m enni, m e rt ő is azon szeretett utazni. Em lékszik a költem ényre a négyökrös szekérről ?

Szénfy u r a já n lo tta m agát.

A m anda különös ötletének a legnagyobb t i ­ to k ta rtá s m ellett is h ire fn tam o d o tt Füveden. A férfiak á lta lá b a n helyeslőén m ondogatták: „Ez az tá n a jeles gondolat! A m anda rá ta lá lt a rra , akinek M agyarországon legnagyobb szüksége v an a szivvidám itó d alra !" De az asszonyok nem v oltak egy vélem ényen. K ülönösen az öre­

gebb, kom olyabb dám ák m éltatlan k o d tak :

„H ag y ják a szegény B ujdosót pihenni. Nem elég. hogy P á k h A lb ert országos h ajtó v ad á sza­

to t rendez rá ? “ A dalá.rdisták, ak ik az utóbbi időben kissé kim entek a divatból (más esemé­

nyek is tö rtén tek a íiirdő-saison a la tt), ism ét ki feszített mellel v ag y szerény, de öntudatos m osollyal lépkedtek ebédután a nádas felé, hogy p ró b á t ta rts a n a k a palo tai k irá n d u lá s előtt- A m anda T ihanyba rá n d u lt és az a p á t ú rtó l négyökrös szekeret k ért kölcsön, a m it m eg is kapott, m iu tán ennek a nőnek semmi se volt le­

hetetlen.

Időzött azonban valaki F üred en , akit a hon­

leányok és honfiak k ih ag y tak a szám ításból. Ez a valaki v o lt a Gonosz E m ber, aki m indenütt jelenvaló, ahol m ások nevetnek v ag y örvendez-