STATlSZTl-KAI lRODALMI FlGYELÓ 649
TÁRSADALOMSTATlSZTlKA
XMNUiK-LlPllNSKl. E.:
MUNKA ÉS PliHElNÉS AZ lDÖMÉRLEGBEN (Praca i wypoczynek w budzeciu czasu.) Wroc- law. 1972. Ossolinieum. 248 p.
A szabadidő mai értelemben vett fogalma az ipari forradalommal együtt jelent meg.
Korábban egészen másképpen értelmezték;
a görögök például azokat a tevékenysége—
ket tekintették szabadidőnek, amelyek egy szabad emberhez méltók voltak, mint a po—
litizálás, a filozofálás, a művészetek, a sport- versenyek stb. Az ipari forradalommal egy- részt megkezdődik a munkahely és az ott' hon különválása és a munkaidő pontos meghatározása, másrészt lassan nőni kezd a javak és szolgáltatások mennyisége. úgy- hogy a munkától lassan (a munkaidő csök- kenésév—el) felszabaduló időnek egy részét fel lehet használni a mai értelemben vett szabadidős tevékenységekre. Kezdetben a szabadidőt túlnyomó részben a hosszú muln- ka során elhasználódott fizikai és szellemi erők felújítására használták, ma egyre na—
gyobb szerepet kap egyrészt a tanulás. más- részt a művelődés.
Az időmérlea. és azon belül a szabad—
idő eltöltésének módjai jól mutatják az adott társadalom életmódját és műveltsé—
gének iellemzőit. Ezért a szocialista társa- dalmakban, ahol az életmód tervszerű ala—
kítása iránt növekszik az érdeklődés, nagy figyelmet fordítanak az időmérleg—vizsgála- tokna.
A lengyel Statisztikai Főhivatol 1968 szep- tembere és 1969 iúniusa között végezte első időmérleg—felvételét. (1975—ben egy második ilyen felvételre került sor.) A 289 napig tar—
tó vizsgálati időszaknak minden napjára 24 háztartást választottak ki, ezekben minden 18 éves és idősebb személy időmérl—eaét ösz- szeállították. lgv összesen közel 14000 idő- mérleget kaptak kb. 7000 háztartásból. A nyári időszakot kihagyták a vizsgálatból.
mert azt a szabadságolások miatt nem te- kintették tipikusnak. A mintát a lengyel ház- ta'rtásstatisztikai vizsgálatból vették, amely csak olyan háztartásokat tartalmaz, ahol legalább egy háztartástag a szocialista szek- torban doloozik. Ezért az eredmények nem reprezentáliók az egész lengyel társadalmat (kimaradt belőlük az egyénileg gazdálko—
dó parasztság).
Az időmiérlegben szereplő tevékenységeket négy nagy csoportra osztották fel, ezek: 1.
a kereső munkával kapcsolatos tevékenysé-
gek (munkaidő, utazásamunkahelyre és on—
nan haza, kereső mellékmunkák); 2. köte—
lességszerű tevékenységek (háztartási munka, gyermeknevelés, bevásárlás, ügyek intézése hivatalokban, tanulás. társadalmi munka);
3. az emberi szervezet biológiai szükségle—
teinek kielégítésére fordított idő (alvás, táp- lálkozás, személyes higiénia, orvosi kezelés);
4. szabadidős tevékenységek.
Ezek a csoportosítások igen durvák, igen eltérő jellegű tevékenységeket fognak össze (például a tanulást a gyermekneveléssel).
Mint a szerző is leírja, más időmérleg-vizs—
gálatok más—más csoportosításokat alkalmaz- tak, így az összehasonlítás is nehézségekbe ütközik. Bár az alaptáblázatokban ezek a csoportok szerepelnek, egyes esetekben en- nél részletesebb kategóriákat is alkalmaz- nak, amelyek egyrészt finomabb elemzést, másrészt nagyobb összehasonlíthatóságot tesznek lehetővé.
A táblázatok kétféle adatot tartalmaznak:
1. a felrovatban szereplő kategóriába tarto—
zók (oéldiául aktiv kereső nők) hány szá- zalékának egy napi időmérlegében fordul elő a kérdéses tevékenység (például sza—
badidő vagv azon belül rádióhallgatásl, 2.
azoknál. akik ilyen tevékenységet végeztek, átl—agosan meunnvi ideig tartott e tevék—env- ség. Ezenkívül többnyire közlik (: konfiden- cia-intervallumot is.
A rendkívül aazdaa adattömeaből itt csak néhány eredménvt lehet kiemelni.
Négy alapvető kategóriába sorolták az összeírt személyeket, ezek: az aktiv kere—
ső férfíak és nők, valamint az inaktív fér—
fiak és nők. (Az inaktív férfiak száma vi—
szonylag igen csekély.) Csak az aktiv kere- ső nők között fordul elő viszonylag gvakran
(ión/n), hogy a vizsgált napon nem volt szo—
bawdideiük, A szabadidő tartama is náluk a legrövidebb (alig több mint 3 órai. min az inaktív nőknél és az aktív férfiaknál több mint 4 óra, az inaktív férfiaknál 6 és lél óra. A nők kevesebb szabadideiét a hosz—
szabb és szinte minden nőnél regisztrált kö—
telességszerű tevékenységek (háztartási mun—
kal magyarázzák.
A hétköznapok, szombatok és vasárnapok összehasonlításakor természetesen kitűnik, hogy az utóbbiakon sokkal több a szabad—
idő. meglepő viszont. hogy e megnöveke—
dett szabadidőn belül a kulturális tevékeny- ségekkel eltöltött idő aránya kisebb. A ta—
nulmány többváltozós korreláció- és regresz- sziószámítóssal is megvizsgálja, hogy (a fen- ti néov kategórián belül) mennyire függ a kulturális tevékenységekkel töltött idő a munkával, kötelességszerű tevékenységekkel és a fiziológiai szükségletek kielégítésével töltött időtől. Mivel az összefüggés nem túl- ságosan erős, szerző arra a következtetésre jut, hogy egyéb (kulturális, életmódbeli) té- nyezők erősen befolyásolják a művelődésre fordított idő tartamát.
650
A különböző társadalmi csoportok tagjai- nak időmérlegét tanulmányozva meglepően kis különbségek mutatkoznak az időfelhasz—
nálás fenti nagy csoportjainak előfordulási gyokoriságában és időtartamában. Szabad- idős tevékenységek a fértiak minden társa- dalmi csoportjában a megkérdezettek több mint 95 százalékánál előfordultak. és átla- gosan 4 óránál hosszabb ideig tartottak.
Ebből szerző azt a következtetést vonja le, hogy a szabadidő megszűnt egy társadalmi csoport privilégiuma lenni. Lényegesen na—
gyobbafk a különbségek a férfiak és a nők között. az utóbbiak kárára, és a nők kate- góriáján belül is a munkásnők kárára.
Határozottabb különbségek mutatkoznak a társadalmi csoportok között a szabadidő kitöltése tekintetében. A kulturális tevékeny- ség és a testedzés gyakoribb a szellemi foglalkozásúak között. a társas szórakozás és a tétlen pihenés pedig a fizikai fog'
lalkozásúabnál gyakoribb.
Az iskolai végzettség szerinti elemzés ugyanezeket a tendenciákat tükrözi. Kitű- nik azonban egy figyelemreméltó jelenség:
a magasabb iskolai végzettségű férfiak kö- zött gyakori—bb és hosszabb a kötelesség- szerű teve'lkenység. különösen a tanulás és a társadalmi munka. Ugyanakkor nem rö.
vidül náluk a háztartási munka. A maga- sabb iskolai végzettségű nők háztartási mun- kája valamivel rövidebb. viszont valamivel nagyobb arányban vesznek igénybe külön- böző szolgáltatásokat (tisztítás stb.).
A kulturális tevékenységek közül az új- ságalvasa's alig mutat különbséget iskolai végzettség szerint, ezzel szemben a maga- sabb iskolai végzettségűek közül sokkal töb- ben olvastak az összeírt napon könyvet. A televízió nézése a közepes iskolai végzett- ségüeknél (: leggyakoribb. időtartama azon- ban az iskolai végzettség emelkedésével kis- sé csökken. Ezt talán úgy lehet értelmez- ni, hogy az iskolai végzettség emelkedé- sével a kulturális tevékenységek differenciál- tabbaflcká válnak. A legalacsonyabb iskolai végzettségűek között viszont azért lehet v-a- lamivel ritkább ez a fajta időtöltés. mert közülük többen nem vásároltak még tv ké—
szüléket (alacsonyabb jövedelmük miatt).
Az időmérleg különbségeit családi állapot.
életkor, jövedelem és a lakóhely jellege (vá- ros—falu, továbbá lakosságszám) szerint vizs- gálva kitűnik. hogy a középkorú felnőtt há- zaspárok szabadideje a legkevesebb. töb- bek között azért, mert a gyermeknevelés lé- nyegesen meghosszabbítja a kötelességszerű tevékenységek idejét.
A felvétel során feljegyezték az ún. kap- családé vagy melléktevélkonységeket is. En—
nek ozént van jelentősége, mert vannak bizonyos fajta tevékenységek (például a rá—
dióhallgatasl. amelyek inkább mellékneve—
STATISZTIKAl lRODALMl FlGYELÓ
kenységként. például a háztartási munkához kapcsolódva fordulnak elő.
Befejezésül a szerző néhány kritikus gon- dolatot ad elő arról. hogy a megnövekedett szabadidő kitöltésében mek—kora szerepet kapnak az egyén és a társadalom számára hasznos tevékenységek.
(Ism.: Andorka Rudolf)
DUPASOUIER, !. M.:
AZ ELETSZl—NVONAL MERESE
(La mesure du niveau do vie.) - Economic et Humanísme. 1975. január—február. 59—74. p,
A szerző - a teljesség igénye nélkül -—
áttekintést ad az életszinvonal fogalmával foglalkozó irodalomról és az életszínvonal mérésének leggyakrabban használt régebbi és legérdekesebb újabb módszereiről.
Először azokat a módszereket ismerteti.
amelyek a nemzeti számlarendszer számitá—
saiból indulnak ki. Az életszinvonal jellem- zésére e számítások alapján közvetlenül két mutató látszik alkalmasnak: az egy főre iu- tó nemzeti jövedelem és az egy főre jutó fogyasztás. Az előbbi —- még ha megalapo- zott számitás eredményeinek is tekinthető -—
több szerző szerint vitatott értékű mutató, minthogy az átlagos jövedelem emelkedé- se mellett a jövedelemegyenlőtlenség is nő- het. Ez a helyzet főként a fejlődő országok- ban. ahol a középosztály általában hiány- zik; itt a jólét átlagos növekedése gyakran a vagyonos réteg gazdagodását és a társa—
dalom alacsonyabb szintjén élők elszegénye- dését jelenti. Ezért .,, .. szerfelett merésznek, sőt tisztességtelerrnek tűnik ilyen mutatót használni egy ország lakossága életszínvo- nalának mérésére".
Az egy főre jutó fogyasztás mutotőszámát E. Gannagé nem tartja alkalmas mérőszám- nak a jelenség időbeli alakulásának jellem—
zésére. viszont a legmegfelelőka tartja egy adott időpont életszinvonalának méré- sére. A szerző ezt az állásfoglalást a neo- mcwginalizmus megnyilvánulásának tartja.
miszerint a fizetőképes kereslet azonositha- tó a szükségletek fogalmával. Véleménye
szerint a fogyasztási mutatók esetleg nem- zetközi összehasonlitásoknál alkalmazhatók.
A nemzeti számlanendszer adataiból ki- indulva más mutatók is kialakíthatók. Col- lin Clark a nemzeti jövedelem reálértékének összehasonlításánál bevezette a ,.nemzet—
közi egység" fogalmát. Ez utóbbi azt a ter- mékmennyiséget jelöli. amely az Egyesült Államokban 1 dollárért volt beszerezhető az 1925—1934. években. Ennek alapján korri—
gá—lta az egyes oszágok számlarendszereinek adatait. Clark módszerét többen birálták.
