650
A különböző társadalmi csoportok tagjai- nak időmérlegét tanulmányozva meglepően kis különbségek mutatkoznak az időfelhasz—
nálás fenti nagy csoportjainak előfordulási gyokoriságában és időtartamában. Szabad- idős tevékenységek a fértiak minden társa- dalmi csoportjában a megkérdezettek több mint 95 százalékánál előfordultak. és átla- gosan 4 óránál hosszabb ideig tartottak.
Ebből szerző azt a következtetést vonja le, hogy a szabadidő megszűnt egy társadalmi csoport privilégiuma lenni. Lényegesen na—
gyobbafk a különbségek a férfiak és a nők között. az utóbbiak kárára, és a nők kate- góriáján belül is a munkásnők kárára.
Határozottabb különbségek mutatkoznak a társadalmi csoportok között a szabadidő kitöltése tekintetében. A kulturális tevékeny- ség és a testedzés gyakoribb a szellemi foglalkozásúak között. a társas szórakozás és a tétlen pihenés pedig a fizikai fog'
lalkozásúabnál gyakoribb.
Az iskolai végzettség szerinti elemzés ugyanezeket a tendenciákat tükrözi. Kitű- nik azonban egy figyelemreméltó jelenség:
a magasabb iskolai végzettségű férfiak kö- zött gyakori—bb és hosszabb a kötelesség- szerű teve'lkenység. különösen a tanulás és a társadalmi munka. Ugyanakkor nem rö.
vidül náluk a háztartási munka. A maga- sabb iskolai végzettségű nők háztartási mun- kája valamivel rövidebb. viszont valamivel nagyobb arányban vesznek igénybe külön- böző szolgáltatásokat (tisztítás stb.).
A kulturális tevékenységek közül az új- ságalvasa's alig mutat különbséget iskolai végzettség szerint, ezzel szemben a maga- sabb iskolai végzettségűek közül sokkal töb- ben olvastak az összeírt napon könyvet. A televízió nézése a közepes iskolai végzett- ségüeknél (: leggyakoribb. időtartama azon- ban az iskolai végzettség emelkedésével kis- sé csökken. Ezt talán úgy lehet értelmez- ni, hogy az iskolai végzettség emelkedé- sével a kulturális tevékenységek differenciál- tabbaflcká válnak. A legalacsonyabb iskolai végzettségűek között viszont azért lehet v-a- lamivel ritkább ez a fajta időtöltés. mert közülük többen nem vásároltak még tv ké—
szüléket (alacsonyabb jövedelmük miatt).
Az időmérleg különbségeit családi állapot.
életkor, jövedelem és a lakóhely jellege (vá- ros—falu, továbbá lakosságszám) szerint vizs- gálva kitűnik. hogy a középkorú felnőtt há- zaspárok szabadideje a legkevesebb. töb- bek között azért, mert a gyermeknevelés lé- nyegesen meghosszabbítja a kötelességszerű tevékenységek idejét.
A felvétel során feljegyezték az ún. kap- családé vagy melléktevélkonységeket is. En—
nek ozént van jelentősége, mert vannak bizonyos fajta tevékenységek (például a rá—
dióhallgatasl. amelyek inkább mellékneve—
STATISZTIKAl lRODALMl FlGYELÓ
kenységként. például a háztartási munkához kapcsolódva fordulnak elő.
Befejezésül a szerző néhány kritikus gon- dolatot ad elő arról. hogy a megnövekedett szabadidő kitöltésében mek—kora szerepet kapnak az egyén és a társadalom számára hasznos tevékenységek.
(Ism.: Andorka Rudolf)
DUPASOUIER, !. M.:
AZ ELETSZl—NVONAL MERESE
(La mesure du niveau do vie.) - Economic et Humanísme. 1975. január—február. 59—74. p,
A szerző - a teljesség igénye nélkül -—
áttekintést ad az életszinvonal fogalmával foglalkozó irodalomról és az életszínvonal mérésének leggyakrabban használt régebbi és legérdekesebb újabb módszereiről.
Először azokat a módszereket ismerteti.
amelyek a nemzeti számlarendszer számitá—
saiból indulnak ki. Az életszinvonal jellem- zésére e számítások alapján közvetlenül két mutató látszik alkalmasnak: az egy főre iu- tó nemzeti jövedelem és az egy főre jutó fogyasztás. Az előbbi —- még ha megalapo- zott számitás eredményeinek is tekinthető -—
több szerző szerint vitatott értékű mutató, minthogy az átlagos jövedelem emelkedé- se mellett a jövedelemegyenlőtlenség is nő- het. Ez a helyzet főként a fejlődő országok- ban. ahol a középosztály általában hiány- zik; itt a jólét átlagos növekedése gyakran a vagyonos réteg gazdagodását és a társa—
dalom alacsonyabb szintjén élők elszegénye- dését jelenti. Ezért .,, .. szerfelett merésznek, sőt tisztességtelerrnek tűnik ilyen mutatót használni egy ország lakossága életszínvo- nalának mérésére".
Az egy főre jutó fogyasztás mutotőszámát E. Gannagé nem tartja alkalmas mérőszám- nak a jelenség időbeli alakulásának jellem—
zésére. viszont a legmegfelelőka tartja egy adott időpont életszinvonalának méré- sére. A szerző ezt az állásfoglalást a neo- mcwginalizmus megnyilvánulásának tartja.
miszerint a fizetőképes kereslet azonositha- tó a szükségletek fogalmával. Véleménye
szerint a fogyasztási mutatók esetleg nem- zetközi összehasonlitásoknál alkalmazhatók.
A nemzeti számlanendszer adataiból ki- indulva más mutatók is kialakíthatók. Col- lin Clark a nemzeti jövedelem reálértékének összehasonlításánál bevezette a ,.nemzet—
közi egység" fogalmát. Ez utóbbi azt a ter- mékmennyiséget jelöli. amely az Egyesült Államokban 1 dollárért volt beszerezhető az 1925—1934. években. Ennek alapján korri—
gá—lta az egyes oszágok számlarendszereinek adatait. Clark módszerét többen birálták.
STATISZTiKAl lRODALMl FlGVELÖ
mondván. hogy ilyen esetben feltétlenül biz- tosítani kell, hogy az árak azonos minősé—
gű termékre vonatkozzanak. D. Usher szin—
tén a nemzeti számlarendiszerből indul ki Thaiföld és az Egyesült Királyság életszin—
vonalának összehasonlitásánál. A vásárló—
erő-különbség meghatározására a thaiföldi
"társadalmi szükségletet" veszi alapul. Fi- gyelembe veszi, hogy a két ország ,.szü'k—
ségvletaei" nem azonosak, ezért az Egyesült Királyság adataiból kihagyta a fűtési és a közlekedési kiadásokat, minthogy Thaiföldön erre nincs szükség.
A Közös Piac egyes szerveinek és az ENSZ Statisztikai Bizottságának kutatásai alapján Franciaországban a nemzeti szám—
larendszerhez kapcsolódóan vizsgálni kiván jók a lakosság ún. bővített fogyasztását.
Ez a fogalom a lakosság termék- és áru- jellegű szolgáltotásfogyasztásán felül még két komponenst tartalmaz: a személyhez kapcsolható ingyenes szolgáltatások fogyasz- tását (egészségügyi és szociális szolgáltatá- sok, oktatás. kutatások. kulturális szolgálto- tások. üdülés. sport. parképítés, köztiszta- ság), valamint a személyhez kapcsolható fo- gyasztás egyes tra—nszferei—t: természetbeni transzferek. bizonyos fogyasztáshoz kap- csolódó transzferek (lakbérhozzájárulás).
egyes kedvezmények útján nyújtott transz- ferek (Francia Állami Vasutak). A módszer publikálóinak véleménye szerint ily módon lehetővé válik ha nem is a szükségle—
tek. de legalább az életszinvonal és az élet- mód alakulásának pontosabb megközelité—
se". A ..bővített fogyasztás" mutatója külö—
nösen alkalmas lehet nemzetközi összeba- sonlftásokra.
Az életszinvonal jellemzésére legáltaláno—
sabban :: háztartásstiatisztikai megfigyelések adatait használják. Az lNSEE egyik tanul- mánya szerint e források adatai alapján három mutatóban ölthet leginkább testet a lakosság életszínvonala. Ezek: az egy ház- tartásra jutó összes kiadás, az egy fogyasz- tási egységre jutó összes kiadás és az egy fogyasztási egységre jutó rendszeres jöve- delem.
P. L'Hardy és A. Villeneuve az egy háztartásra jutó jövedelmek. illetve a fo- gyasztási kiadások adatait tartják a meg- felelő életszinvonal—mutatóknak: gyakorlati- log a kiadásokat részesítve előnyben, mint- hogy a háztartások gyakran vonakod- nak attól, hogy (! kérdőbiztosnak jövedel—
meikről nyilatkozzanak". A szerző véleménye is az, hogy o házbartássbotikszttkai adatok közül főként az összkiodás az életszinvonal megfelelő mutatója és különösen az egyes la- kosságcsoportok életszinvonalánok összeha- sonlitására alkalmas. A CREDOC (Fogyasz—
tási Dokumentációs és Kutató Központ) az összldkosságra számitott .,bövitett fogyasz-
651
tasru lakosságcsoportokra való szétbontását [emeli a háztartásstatisztikai adatok alap—
jan.
Vannak olyan törekvések. amelyek —- rész- ben vagy egészben—igyekeznek bekapcsol- ni nem monetáris mutatókat egy népes- ség, illetve az egész népességen belül egy—
egy réteg életszinvonalának meghatározásá—
nál. Franciaországban 1965-ben végeztek ilyen vizsgálatot. amelynél két monetáris mutató (adóköteles átlagos pénzjövedelem és az egy háztartásra jutó átlagos egész- ségügyi és testápolási kiadás) mellett az alábbi hét mutatót használták:
-—az egy lokászobóra jutó személyek száma;
— a tanulmányoth N éves korban befejazök szá—
ma;
—— az ból;
— az üdülni menők aránya;
—0 porszívávai rendelkező háztartások aránya;
— a telefonnal rendelkező háztartások aránya;
—- a teljes munkaidős háztartási alkalmazottal rendeikaző háztartások aránya.
élelmiszer—kiadások aránya az összkiadás-
A vizsgálatot hét társadalmi rétegre vé- gezték el, A mutatókat diagramon ábrázol—
ták. összekötve az azonos rétegek egyes mutatóinak megfelelő pontokat. Ez a mód- szer rendkívül rugalmas. mind az alkalma- zott mutatók megválasztása tekintet-ében.
mind pedig a tekintetben. hogy nincs szük—
ség normák meghatározására. Az egyes mu- tatók minimumai és maximumai mindiárt összehasonlítási alapul szolgálnak a többi réteg mutatóinak megítéléséhez. A módszer hátránya viszont az, hogy egyrészt a külön- böző mutatók nem szintetizálhatók. másrészt pedig nem alkalmas nemzetközi összeha- sonlitásm.
Az ENSZ Kutató lnte'zete olyan életszin- vonal-indexet kísérelt meg összeállítani. a- mely a különböző szükségletek kielégített- ségének mutatóit bizonyos együtthatók se- gitségével össze-vonná. A szükségleteket elő—
ször "alapvető" és "magasabb rendű" vagy ..komfort" szükségletekre osztják. Az alap—
vető szükségleteknél nem monetáris mutató- kat használnaik. Ilyenek például az élelme—
zésnél az egy főre jutó napi kalóriafo- gyasztás a szükségletek százalékában; a la- kásnál az egy szobára jutó személyek szá- ma: az oktatásnál a beiratkozók száma az iskolaköteieselc'hez viszonyítva stb. Minden mutatóra meghatároznak egy alsó és egy felső határt. A fizikai szükségleteknél az alsó határ a továbbéléshez szükséges mi- nimum, a kulturális szükségletek—nél pedig nulla, vagyis egy bizonyos ..barbársági"
szint. A felső határ a teljes telítettség. Ezt a szintet a fejlett társadalom biológiai kí—
vánalmai alapján határozzák meg. A ma- gasabb rendű szükségletekkel kapcsolatban a teljes telítettség helyett inkább luxusszint- ról lehet beszélni.
STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ
652
Az egyes mutatókra kapott értékek (1) az alábbi módon kerülnek a szintetizáló indexbe:
JFEÁLELá
[()—[100
ahol Io és finn a mutató alsó és felső határa, e az elosztás homogenitásána—k együttható—
ja, ez: 1 —K, ahol K a Lorenz-görbe alap- ján meghatározott koncentrációs (koefficiens.
Az így kapott indentényezőket súlyozzák össze egyetlen szintetizált mutatóvá.
Kézenfekvő, hogy ez az index szubjektív jellege, valamint számos egyéb gyenge pontja miatt erősen vitatható értékű,
(Ism.: Nádas Magdolna)
l'PARSTATlSZTlKA
OLSZEVlCS. L.:
KOM'BlNÁClÓS CSOPORTOSITÁSOK A MÚSZAK! FEJLÖSDáÉÁlixTIAINUI-MANYOZÁSA
(Kombinacion—n-üe gruppirovki v izucsenií tehnicsesz- kogo progreszsza.) — Veszfník Sztatisztíki. 197". 7.
sz. 20—33. p.
A műszaki fejlődéssel kapcsolatos ered- mények kimutatásához több statisztikai mód- szer együttes alkalmazására van szükség.
Ezek egyike a kombinációs csoportosítások használata. Az olyan aggregótumok szint—
jén, amelyek az egész népgazdaság, illetve egy—egy népgazdasági ágnál kisebb kört ölelnek fel. így például valamely ipari ága- zat szintiéxn is vizsgálandó vállalatok hete—
rogén jellege megkívánja, hogy a termelés iellegzetességeiiből kiindulva szakítsanak a hagyományosnak tekinthető modellszerk—esz- tési módszerekkel.
A vállalatok csoportosítását. a termelési volumen nagysága szerint képzett csoportok kialakításával kell kezdeni, s azután az így létrehozott csoportok részére állíthatók fel a csoporton belüli regressziós egyenletek. Ez a szerző által strukturális-regressziónra'k nev-ezett közelítés a kombinációs csoportosí—
tás és a korrelációs—regressziós modellezés statisztikai módszerein épül fel. s lehetővé teszi azt, hogy a termelési sajátosságok fi- gyelembe/tételével jellemezzétk a termelés hatékoinvságánlak a műszaki fejlődéstől va' ló függőségét.
A vállalatok egynemű csoportjai-nak ki- alakítása a termelés alapján mindenekelőtt azt igényli, hogy (: csoportosítás olyan is- mérvét válasszuk ki, amely az ágazat sajá-.
tosságain kívül az elemezni kívánt folya- mat speaifikumaltól is függ. Végül a terme- lési h-atékonyságnak a műszaki fejlődés té- nyezőitől való függését kifejező hatás ta- nulmányozása olyan csoportok kialakítását célozza. amelyek a termelés struktúrája és hatékonysága szempontjából egyaránt egy- neműek és ki—fejezők.
A sokaság egyneműségét általában a szó- rádás mértékével (azaz a variációs együtt- ható nagys—ógával) szokás jellemezni, ameny—
nyiben a sokaság csoportosítása mennyiségi
ismérvek szerint történt. A sokaság a nor- mális eloszlás törvénye szerint akkor te- kinthető egyneműne'k, ha v 5 33 százalék.
A vizsgált gépipari ágazat esetében a szó- ródás mértékét a termelés nagyságán—ak jel- lemzésére használt mut—atószámokra vonat- kozóan táblába foglalva közli a szerző. A táblából kitűnik, hagyta szóródás mértéke a hat mutató közül három mutatónál lé—
nyegesen felülmúlja a jelzett határértéket, s további két mutató esetében is kissé a határérték fölé esik. Határérték alatti elő- fordulás csupón egy mutatónól (az egy főre számított termelékenységnél) figyelhető meg.
A csoportosítás ezen első stádiuma után második lépésként a tényleges csoportosí- táshoz szükséges csoporthatárok, intervallu- mok megállapítása következik. itt megjegyzi a szerző, hogy az egynemű csoportoknak mennyiségi ismérvek figyelembevételével va- ló kialakítása a statisztika elméletében még nincs kellően kidolgozva, ezért a csoport—
határak kijelölése rendszerint nem mentes a szubjektív elemektől.
Az egynemű csoportok létrehozásához szükséges intervallumok nagyságának objek- tív kijelölésére :: csoportosítás grafikus—ano—
lítikus módszerét használták. E módszer lé—
nyege a következő.
Az y tengelyre víszlfk fel a csoportképző ismrénrhez tartozó értékeket, az x tengelyre pedig a sokaság előzetesen sorba rendezett egységeinek sorszámát. A grafikus ábra meghatá—rozott egymás után következő sza- kaszai, amelyek megközelítően egyenesek lesznek, adják a keresett csoportokat. A szubjektív hatások elkerülése végett megfe- lelő korrekciót kell végeznünk, azaz az em- pirikus grafikus ábra egyes szakaszait fel kell cserélnünk az y : f(x) függvény el—
mvéleti vonalaival. Ezután felhasználható a megfelelő matematikai apparátus.
A korrekció lényege abban áll, hogy az így kapott értékek segítségével készíthető el az az ábra, amelyről azután a szük—sé- ges csoporthatárok. az intervallumok leolvas—
haták, azaz minden egyes csoportra nézve megállapíthatók az egyes ismérvek minimá- lis és maximális értékei.
