HUNFALVY JÁNOS EGYETEMES FÖLDRAJZA, II. KÖTET.
A MAGYAR BIRODALOM FÖLDRAJZA
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL
A NÉPRAJZI VISZONYOKRA.
I R T A
Dr. H U N F A L V Y JÁNOS
E G Y E T E M I N Y . R. T A N Á R ,
A M A G Y A R T . A K A D É M I A R. T A G J A , A M A G Y A R F Ö L D R A J Z I T Á R S A S Á G E L N Ö K E , S Z Á M O S K Ü L F Ö L D I F Ö L D R A J Z I T Á R S A S Á G T I S Z T E L E T B E L I É S L E V . T A G J A .
A M A G Y A R T U D . A K A D É M I A T Á M O G A T Á S Á V A L .
B U D A P E S T .
AZ ATHENA EUM R. TÁRSULAT KIADÁSA.
1886.
EGYETEMES FÖLDRAJZ
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NÉPRAJZI VISZONYOKRA
IRTA
Dr. H U N F A L V Y JÁNOS.
MÁSODIK KÖTET.
A MAGYAR BIRODALOM.
EGYETEMES FÖLDRAJZ
A N É P R A J Z I V I S Z O N Y O K R A .
EGYETEMI NY. lt. TAXÁK,
A MAGYAR T. AKADÉMIA R. TAGJA, A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG ELNÖKE, SZÁMOS KÜLFÖLDI FÖLDRAJZI TÁRSASÁG TISZTELETBELI ÉS LEV. TAGJA.
II. KÖTET.
A MAGYAR BIRODALOM FÖLDRAJZA.
A MAGYAR TUD. AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL.
B U D A P E S T .
AZ A T H E N A E U M R. TÁRSULAT KIADÁSA.
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL
IRTA
DR. H U N F A L V Y J Á N O S
1886.
A MAGYAR BIRODALOM FÖLDRAJZA
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL
A NÉPRAJZI VISZONYOKRA.
IRTA
DR. H U N F A L V Y J Á N O S
EGYETEMI NY. R. TANÁR,
A MAGYAR T. AKADÉMIA R. TAGJA, A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG ELNÖKE, SZÁMOS KÜLFÖLDI FÖLDRAJZI TÁRSASÁG TISZTELETBELI ÉS LEV. TAGJA.
A MAGYAR TUD. AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL.
B U D A P E S T .
AZ A T H E N A E U M R . TÁRSULAT KIADÁSA.
1886.
ELŐSZÓ.
Az "Egyetemes földrajz" második kötete, mely hazán
kat tárgyalja, irodalmunkban régóta érzett hézagot akar pótolni, a tudománynak s a nagy közönség gyakorlati igé
nyeinek is akar szolgálni. Vájjon sikerült-e a kitűzött czélt megközelitenem, azt nem tudom, de tőlem kitelhető módon iparkodtam az országról és egyes vidékeiről hű képet nyújtani. Tömérdek sok anyag gyűlt össze az elmúlt két- három évtized folyamában; egyes ember szorgalma és igyekezete már alig képes azt felkarolni és feldolgozni.
Az országos m. kir. statisztikai hivatal, az egyes miniszté
riumok, nevezetesen a földmivelési, ipar és kereskedelmi, a közlekedési s a vallás- és közoktatási minisztériumok hivatalos kiadványaiban, a magyar t. Akadémia és külö
nösen a kebelében működő bizottságok, a m. k. Földtani intézet, a magyarhoni Földtani társulat, a magyar Föld
rajzi társaság s a magyar Kárpátegyesület közleményeiben évről-évre szaporodik az anyag; mindezekhez hozzájárul
nak az egyes vidékeket, városokat és megyéket tárgyaló monográfiák, melyek nagyrészt a magyar orvosok és ter
mészetvizsgálók nagygyűléséi alkalmával jelentek meg, végre mindenféle más geográfiai, ethnografiai és statisztikai dolgozatok. A mit 1864-ig hazánk természeti viszonyairól tudhattunk, azt körülbelől sikerült a három kötetes mun
kában összeállítanom, melynek czime: »A magyar biro
dalom természeti viszonyainak leírása.« De azóta a ter
mészeti viszonyokra vonatkozó vizsgálódások eredményei
is nagy mértékben szaporodtak, e munkában pedig nem
csak azokat, hanem a földrajz körébe vágó többi tárgyakat is fel kellett karolnom s lehetőleg kikerekítve és kidombo
rítva az egészet egy kötetbe kellett beszorítanom. Ha valahol, úgy bizonyosan édes hazánkban az ethnografiai állapotoknak nagy jelentőségök van, ezeket tehát nagyobb részletességgel kellett tárgyalnom. Ámde sem a tisztán geográfiai, sem az ethnografiai állapotokat történelmi háttér nélkül nem lehet felmutatni, azért történelmi vázlatokat is kellett közbeszőnöm. De minél szélesebbre terjesztettem ki tárgyalásom körét, annál inkább megeshetett rajtam, hogy sok becses geográfiai adat kikerülte figyelmemet, s hogy néhol csak szárazon felsoroltam az adatokat, a hol bővebb leirást és kifejtést kellett volna nyújtanom. Magam leg
jobban érzem, hogy munkámban sok a hiány és hiba, hogy az korántsem oly tökéletes, mint a minőt a közönség méltán várhatott volna tőlem. De fáradságom talán még sem veszett kárba, munkám az érzett hézagot némileg talán mégis kipó
tolja, mindenesetre pedig alapul szolgálhat tökéletesebb munka készítésére. A szíves olvasó, a ki egyik-másik dologra nézve bővebb felvilágosítást keres, megtalálhatja a fejezetek elején s a jegyzetekben idézett dolgozatokban; rendszerint csak azokat a müveket és értekezéseket idéztem, a melyek 1864. óta jelentek meg; a régibb dolgozatok a feljebb említett három kötetes munkámban, továbbá az 1880-ban Szepes-Iglón megjelent » Bibliotheca Carpatica«-ban, me
lyet Payer Hugó a magyar Kárpátegyesület megbízásából készített, és Szinyeiék repertóriumaiban vannak felsorolva.
Dr. Márki Sándor a Földrajzi Közleményekben 1880-tól kezdve minden évben sorolja fel a hazánkra vonatkozó földrajzi dolgozatokat, az 1879-diki évfolyamban pedig az
1874-től 1878-ig megjelent munkákat állította egybe.
Budapest, 1886. február végén.
DE. HUNFALVY JÁNOS.
TARTALOM.
L a p .
Előszó V.
Első fejezet, A magyar birodalom általános képe. . . . 1
I. A magyar birodalom fekvése, nagysága, szabása . 1 I I . A birodalom éghajlata, növényei, állatai, népessége 13 -
I I I . Történelmi v á z l a t . . . . . . 23
Második fejezet. A z A l f ö l d 28
I. A z Alföld általános jellemzése . . . . 39
I I . A z Alföld folyói, a szabályozási munkálatok 62
I I I . A m a g y a r nép 87 Harmadik fejezet. A z ország fővárosa s ennek környéke . . . 1 0 4
I . A főváros fekvése, határa, környékének hegyei, folyói 1 0 4
I I . B u d a és Pest keletkezése . . . . 116
I I I . Történelmi vázlat . . 1 2 0 I V . A főváros részletes leirása . . 128
V . Budapest lakossága, gyarapodása 146
V I . A főváros környéke . 151 Negyedik fejezet. A z Alföld helyrajza 162
I. A D u n a - T i s z a köze, Pest, Bács, Szolnok és Heves megyék . 163 I I . Szabolcs, H a j d ú , Szatmár, Bihar, Békés, Csanád, A r a d megyék 190
Ötödik fejezet. A Maros és D u n a k ö z e 240 I. A z országrész hegységei, lakosai, terményei 241
I I . Torontál és Temes megyék helyrajza . 2 6 4 I I I . Krassó-Szörény m e g y e s az aldunai szoros 278
Hatodik fejezet. A D u n a és D r á v a köze 2 9 6 I. Attekintet, az országrész hegységei, sikságai . 296
I I . A Fertő, a Duna és R á b a , a B a l a t o n . . . . 3 1 7 I I I . Esztergom, K o m á r o m , Győr, Mosón, Sopron megyék . 328
I V . Fejér, Veszprém és V a s m e g y é k . . . 351 V . Zala, Somogy, Tolna és Baranyamegyék 3 6 3
Hetedik fejezet. Horvát-Tótország . > 378 I. A z ország fekvése, hegységei, lapályai, folyói . 378
I I . Történelmi vázlat. A horvátok és szerbek 3 9 6 I I I . A közigazgatási beosztás, Zágráb, Várasd, Belovár, Kőrösmegyék 4 0 7
I V . Verőcze, Pozsega, Szerem megyék . 4 1 5
V . Horvátország déli része . 4 2 6
V I . Fiume s a magyar horvát partvidék . 431 V I I . Horvát-Tótország politikai állása 4 5 5 Nyolczadik fejezet. A z éjszaknyugati felföld . . . ^ 5 8 ^
I. A Magas-Tátra, Lőcse-Lublói hegycsoport, Branyiszkó . . 4 5 9 I I . A z Alacsony-Tátra, az Osztroski-Vepor s a Gömör-Szepesi
Érczhegység 4 8 0 I I I . A N a g y - és K i s - F á t r a , a z éjszaknyngati Határlánczolat s a
Bükk, Mátra és Cserhát 4 9 3 I V . A z éghajlat, termények, bányászat, vasutak 5 0 9
V . A megyék áttekintése, a tótok, Heves, Nógrád, H o n t , Z ó l y o m ,
Bars megyék . . . . . . 5 1 4
V I . Nyitra. Pozsony, Trencsén, Turócz, Á r v a m e g y é k 5 3 2
V I I . Liptó, Szepes, Gömör, Borsodmegyék 551 Kilenczedik fejezet. A z éjszakkeleti hegyvidék 5 7 2
I. Áttekintés, a határszéli hegyiáncz . 5 7 3
I I . A trachit hegységek 5 8 3 I I I . A z éghajlat, termények, lakosok, Sáros és A b a u j - T o r n a megye 5 9 2
I V . Zemplén, U n g , Bereg és Ugocsa megyék . . 6 0 9
V . Máramaros m e g y e . . . . 6 2 5
Tizedik fejezet. A délkeleti felföld . . . . . . 641
I. Erdély fekvése, szabása, éghajlata, lakosai . . 641 I I . Történelmi áttekintés, közigazgatási beosztás . . . . 6 4 8 I I I . Erdély éjszaki része, Besztercze-Naszód, Szolnok-Doboka 6 6 0
I V . Erdély nyugati része. A Bihar-Vlegyásza. A móczok . . . 6 7 4 V . A megyék áttekintése. Szilágy megye, Bihar, Kolozs, Torda-
Aranyos és H u n y a d m e g y é k ide való részei 6 8 9 V I . Erdély belső medenczéje. A Mezőség. N a g y - és Kis-Küküllő,
az oláhok 7 1 5 V I I . Erdély keleti vidékei. A székelyföld, a székelyek Csik, H á r o m
szék, Udvarhely, Maros-Torda megyék 7 3 9 V I I I . Erdély délkeleti vidékei, a Bodzai és Barczai hegycsoportok,
a Fogarasi hegység. Háromszék déli része, Brassó és Fogaras
megyék 7 8 6 I X . Erdély délnyugati vidékei, Szeben és H u n y a d megyék, a
szászok . . 8 0 6
Befejezés . . . 8 3 8
Névmutató . 8 4 9
J e g y z e t . A munka olvasásához a következő földképeket ajánlhatjuk : > A m a g y a r állam közigazgatási térképe,« megjelent az állami nyomdában 1 8 8 5 - b e n ; az osztrák-magyar katonai geogr. intézet által kiadott íöldképei közöl különösen azt, melynek czime : »Specialkarte des Königreichs U n g a r n « , etc. s melynek mértéke 1 : 144,000. Most Posner Károly Lajos intézetében készül egy kézi atlasz, mely az összes megyék földképeit fogja magában f o g l a l n i ; az eddig m e g jelent lapok nagyon sikerültek.
ELSŐ F E J E Z E T .
A magyar birodalom általános képe.
HUNFALVY JÁNOS : A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása, három kötet. Pest, 1 8 6 3 — 1 8 6 5 ; ELISÉE RECLUS: Nouvelle Geographie Universelle, harmadik kötet, Paris, 1 8 7 8 ; GÖTZ : Das Donaugebiet mit Rücksicht auf seine Wasserstrassen, etc. Stuttgart, 1 8 8 2 ; HUNFALVY PÁL : Magyarország ethnographiája, Budapest, 1 8 7 6 ; Ugyanaz: Die Ungern, Wien und Teschen, 1 8 8 1 ; VÁMBÉRY ÁRMIN: A magyarok eredete, Budapest, 1 8 8 4 ; SALAMON: Budapest története, első rész, Budapest az ó-korban, Budapest, 1 8 7 8 ; LÁNG LAJOS : Magyarország statisztikája, I. kötet, 1 8 8 4 ; H. NEELMAYER- YUKASSOWITSCH : Oesterreich-Ungarn, Leipzig, 1 8 8 5 ; MORGENSTERN H.: A földrajzi viszonyok befolyása Magyarország történetére. Föld
rajzi közlemények. II. k., 3 1 9 . s k. 1.
I.
A magyar birodalom fekvése, területi kiterjedése, külső és belső szabása ; egyes f ő v i d é k e i ; h e g y - és folyórendszerei.
A magyar birodalom Közép-Európa keleti részében fekszik, majdnem egyenlő távolságban egyfelől a jeges sarktól, másfelől a forró egyenlítőtől. Főtömege az É. Sz. 4 5 . és 4 9 . fokai között terjed el; legvégső pontjai: a Zermanya melléke a Líkai kerületben Kusácz és Palánka között s a Policza hegy Árvában, az É. Sz. 4 4 ° 9' és 4 9 ° 38' alatt fekszenek. Magának Magyarországnak^ legdélibb része a Duna déli hajlata, Jucz és Svinicza között, az É. Sz. 4 4 ° 3 0 ' alatt van. Kelet-nyugati irányban a birodalom legkeletibb pontja, Erdély délkeleti sarka, a K. H. 4 4 ° 16', legnyugatibb pontja pedig Fiume mellett a K. H. 3 2 ° 4 ' alá esnek, Ferrótói számítva a hosszúsági
HU3ÍFALVY : E G Y E T . FÖLDRAJZ. I I . MAGYARORSZÁG. 1
fokokat. *) Ezek szerint a magyar korona területének legvégsőbb pont
jai éjszak-déli irányban 51/2, kelet-nyugati irányban 121/2 foknyira esnek egymástól; a legkeletibb helyen a Nap 40 perczczel és 48 másodperczczel elébb kel fel, mint a legnyugatibb ponton.
A magyar birodalom alkotó részei: a törvényhozási és közigaz
gatási tekintetben teljesen egyesített Magyarország és Erdély, to
vábbá Fiume városa és területe meg Horvát-Szlavonország. Területi nagysága a hivatalos, de korántsem teljesen biztos, adatok szerint 322,285.27 • km., ebből Magyarországra és Erdélyre 279,749.6 8, Fiume városra és területére 19.5 7, Horvát-Tótországra 42,516.0 2 • km. esik. Tehát a magyar állam területe valamivel nagyobb, mint az osztrák, vagy olasz államé.
A természet a magyar állam területét egészben véve szépen kiszabta és kikerekítette, a szomszéd országoktól jól kiváló, szembe
tűnő határvonalokkal különítette el. Ugyanis az Európa főgerinczét alkotó magas hegységi övnek legkeletibb tagja, a Kárpátok hegy
koszorúja öleli körül; e hatalmas határszéli bástyafal roppant ív alakjában ÉK-re, K-re és DK-re vonulván, a Dunának dévény-pozso
nyi kapujától Erdélynek délkeleti szögletéig ér; hossza több mint 1400 km. De ott sem végződik még, csak irányát változtatja, hirte
len Ny-ra kanyarodik s még nagyobb magasságra emelkedve Erdély déli oldalát szegi be; végre DNy-i irányban tovább vonulván, Orso
vánál ismét a Dunáig ér.
A Duna Dévény és Pozsony között szép sziklakapun jut be hazánkba, öregbedvén a Morvával; Váczig DK-i, Vukovárig D-i, Zimonyig megint DK-i irányt követ, azután mint határfolyó K-nek tartván, Moldovánál belép a fölséges völgyszorosba, a melyből Orso
vánál jut ki, a hol egyszersmind az országtól végképen elbúcsúzik.
Az éjszaki határvonal jobbára vízválasztó hegygerinczeken kanya
rodik el, a déli határt ellenben folyók jelölik, t. i. a Duna Orsovától Zimonyig, azután a Száva és Una. A nyugati határvonal Pozsonytól D. felé nincsen oly határozottan megjelölve, mint a Kárpátok külső
J) A Ferrói délkör a Párisitói 20 foknyira N y . felé esik, a Németország
ban és nálunk készült földképeken rendesen az vétetik elsőnek. A francziák a Párisi, az angolok a Greenwichi délkört tekintik elsőnek, a tengeri térképeken pedig általában a Greenwichitől számítják a hosszúságot. A Greenwichi délkör a Párisitói 2° 2 0 ' 9 " - c z e l N y . s a Ferróitól 17° 3 9 ' 5 1 " - c z e l K. felé esik. Most egy
séges délkör és egységes egyetemes időszámítás behozatalán fáradoznak, 1 8 8 3 - ban R ó m á b a n , 1884-ben W a s h i n g t o n b a n tanácskoztak e tárgyról a k o r m á n y o k képviselői, a többség a Greenwichi délkör általános elfogadását ajánlja. L . Földrajzi Közlemények, 1 8 8 5 . évf. 67. s k. 1.
övének mentében, de azt is többnyire hegygerinczek szabják ki, jól
lehet ezeket néhány széles völgynyílás szakasztja meg. A felső Kul
pánál a határ Ny-ra kanyarodik a Fiumei öböl É-ki nyúlványáig;
onnan DK-i irányt követ a Quarnero K-i partjainak s a Velebit DK-i szárnyának mentében, mely utóbbi hegység Dalmátországtól választ
ja el; a Zermanya forrásvidékétől a határ ENyE-ra kanyarodik Szluinon túlig, végre K-re fordulván, nemsokára az Unát éri el.
Az ekképen körülhatárolt területnek alakja tojásdad, majd
nem egészen szabályos, csak DNy-i függeléke a tenger mellékén zavarja meg kerekded idomát, a mennyiben az messzire kinyúlik ENy- ról DK-re. Mikor a most úgynevezett török Horvátország a Ver
bász völgyéig a magyar korona területéhez tartozott még, akkor ama nyúlvány is, mely a Likai, Ottocsáni és Szluini kerületeket foglalja magában, jobban volt kikerekítve és szabályosabban csatlakozott az anyaországhoz.
Hazánk területe egy tagban terjed el, egybefüggő, meg nem szakasztott földdarab, mely határozottan kiváló földrajzi egyedség. A középső Duna medenczéjéhez tartozik, sőt ennek legnagyobb részét foglalja magában. Fő közlekedési utja a Duna, mely egyfelől a Nyu
gattal, másfelől a Kelettel kapcsolja össze. Minden jelentős folyója a Dunának adózója; vele csak éjszakon a Poprád s délnyugaton a ten
germellék folyócskái nem egyesülnek. Az ország éghajlati és egyéb természeti viszonyai nagy változatosságot, sőt erős ellentéteket mutat
nak, mindazon által ugyanazon közös jellegre vallanak. Tehát hazánk mind vízszintes szabásánál, mind folyórendszereinél, mind éghajlati és a többi természeti jelenségeinél fogva egységes, magába zárkózó, a szomszéd országok közül jól kiváló terület. Mind a mellett határ
vonalai nem olyanok, hogy a szomszédokkal való közlekedést lehe
tetlenné tennék, vagy csak szerfelett meg is nehezítenék. A Duná
nak már említett két kapuja utat nyit Ny-ra és K-re ; a Lajta, Rába, Mura, Dráva és Száva s más kisebb folyók völgyei számos utat nyit
nak Ny. felé; a Száva és Duna déli mellékvölgyei a Balkán félsziget országaival engedik meg a közlekedést. Maga a Kárpátok külső begykaréja sem oly főmör és zárkózott válaszfal, hogy az átkelést megakadályozná, sőt épen ott mutat számos mély horpadást, hágót és átkelő szorost, a hol aránylag nagy magasságra emelkedik.
Az éjszaknyugati határlánczolat épen nem akadályozza a köz
lekedést a Vág, Morva és Odera völgyei között; más szorosokon kivül ott van az aránylag mélyen bevágódott Jablunkai hágó, melyen
at a vasutat minden nehézség nélkül ki lehetett építeni. A hegylánczo- 1*
lat legmagasabb csoportja a Babia gura, ámde ennek mind keleti, mind nyugati oldalán vannak elég kényelmesen járható utak. A Magas Tátra meredek, szaggatott sziklaormai járhatatlanok, de azt a nagy sziklafalat is meg lehet kerülni; keleti oldalán a Dunajecz felé kanyargó Poprád völgyén vasutat is lehetett építeni, mely Eperjesről Tarnovba visz. Nagyobb akadályul szolgál az éjszakkeleti határlán
czolat, mindazonáltal abban is vannak oly rések, melyek átj árokul kínálkoznak. Ilyenek a Duklai, Uzsoki, Vereczkei hágók stb. A * Duklai hágótól K-re 7 km. hosszú alagutat építettek azon pálya szá
mára, melyen a Bodrog völgyéből Galicziába a Szánéba jutunk. A Vereczkei hágón át most épül a vasút, mely a Latorcza és Sztrij völgyeit kapcsolja majd össze. Magasabbak azok a hágók, melyek Máramarosból, a felső Tisza völgyeiből Galicziába és Bukovinába vezetnek.
Erdély keleti határlánczolata magas és széles hegy tömegekből áll, mégis számos hágóval és szorossal van kiréselve. Legnevezeteseb
bek a Borgói, Tölgyesi, Gyimesi és Ojtozi szorosok. A déli határlán
czolat még magasabb; belőle tornyosulnak fel Erdélynek legregé
nyesebb hegyóriásai. De épen a legmagasabb hegycsúcsok közelében vannak a legmélyebb horpadások, a legkényelmesebb átjárók. Ott nyílnak Brassó vidékén a Bodzái, Tömösi és Törcsvári szorosok; a vasutat a Tömösi szoroson s a Predeáli hágón át építették Rumá
nia felé. Odább Ny-ra a déli határlánczolatot épen a közepe táján, egész szélességében, az Olt töri át, s ott nyílik a felséges Verestoro
nyi szoros, melynek tengerfeletti magassága csak 360 m., holott a szomszédos hegycsúcsok 2400 m. magasságra tornyosulnak. A Zsil
völgy szorosában nincsen út, a Vulkáni hágó útja sem járható sze
kérrel, de annál kényelmesebb utat nyit a Cserna és Béla völgye, mely Orsovánál a Duna völgyére szolgál. Ott már vasút is van, mely Rumániába vezet.
Hazánk tehát a szomszéd országokkal minden irányban sok és elég kényelmes utakon közlekedhetik. Csak egy irányban nincs kön
nyű közlekedése, t. i. a tenger felé. Az a körülmény, hogy valamen
nyi folyója a Fekete tenger felé kanyarodó Dunával egyesül, kedvező annyiban, a mennyiben az ország ezáltal egységes jellemet kap s az egyes vidékek közlekedési vonalai egy közös központban egyesíthe
tők. De másfelől azt a körülményt kedvezőtlennek is kell mondanunk, a mennyiben a Duna a nagyon félreeső beltengerbe szakad, melyet most a világforgalom útja alig érint, s mely a mi hatásunk körén egészen kivül esik. Ellenben hazánk azon vidékét, mely a tengerig
ér nemcsak közlekedésre szolgálható valamennyi folyó kikerüli, hanem azt még egy felette rideg és zord, összevissza vágott, vizben szűköl
ködő, bajosan járható mészköves sziklahát is elválasztja az anyaor
szágtól. A magyar-horvát tengermelléket csak III. Károly óta töre
kedtek müutak által az anyaországgal összekapcsolni, s a vaspályát Károlyvárosból Fiúméba csak igen nagy nehézségek legyőzésével és nagy költséggel lehetett kiépíteni. E szerint hazánk a tengeri forga
lomból a legújabb időig jóformán ki volt zárva.
Hazánk jól kikerekített, többnyire természeti határvonalokkal szegélyezett egységes ország, de belső szabása korántsem egyforma és egyhangú, hanem ellenkezőleg felette különbséges és változatos. Sőt alig van Európában ország, a mely oly nagy s annyi ellentétet mutat
hatna fel, mint a magyar korona területe. Ott van a nagy Alföld, mely az országnak majdnem egy harmadát foglalja el s Közép- Európának legnagyobb síksága, melyről a tenger csak a legfiatalabb geológiai időszakban takarodott el. A Tisza két oldalán terül E-ról D-re, a Latorczától és Munkács vidékéről a Dunáig, Zimonyig; ten
ger feletti magassága 60 és 160 m. között változik, sík felszínét csak a folyók barázdái s egyes halmok és buczkák szakítják meg; nagy része erdőtlen puszta és sívó homok, de legnagyobb része dús búza
termő föld. A nagy síkság kevés változatosságot mutat, mégsem oly egyhangú, oly kietlen, mint Kelet-Európa alföldje. Neki is megvan
nak saját szépségei, egyes vidékei szintén különböznek egymástól.
Kisebbített hasonmását az ország nyugati részében találjuk, ott, hol egykor a Duna deltája volt, mikor az Alföldet még tenger borította.
Ez a Pozsonyi medenczének síksága, mely a Duna két oldalán É K E - ról DNyD-re terjed s Nagyszombat vidékéről Sárvárig, a Rábáig ér.
E nagy síkságokkal szemben a hegyes Felföld a legnagyobb változatosságot mutatja; az ország éjszaki vidékeit foglalja el, egy
mással egy közű völgyek szeldelik, melyek D-re nyílnak s ekképen utat nyitnak a meleg légáramlatoknak az ország határain égbe nyúló havasokig. ALZ egész Felföld D-re lejtősödik, valóságos lépcsőzetes föld. Nyájas mosolygó völgyek szelídhajlásu hegyekkel, vadregényes szakadékok meredek ormokkal és szaggatott sziklatetőkkel válta
koznak rajta; a hegyeket rengeteg erdők, a völgyiapályokat kaszálók es szántók foglalják el, a gömbölyded havasokon gyepmezők zöldel
lenek, és csak a legmagasabb és legmeredekebb sziklatetők kopárak és meztelenek, mig a déli kiágazásoknak verőfényes lejtőin a szőlő díszlik.
Megint más szabása van az erdőntuli tartománynak, azaz Erdélynek, ama négyszegletű roppant fellegvárnak, mélyet a termé-
szet épített fel s előretolt a határtalan keleti síkságra, hogy védel
mül szolgáljon a keleti barbárság ellen. Magas bástyafalak övezik Erdélyt minden oldalról s belseje hullámzatos, egymással egyközü völgyektől szeldelt föltérség, mely sehol sem oly lapályos, mint az Alföld, hanem mindenütt dombos és szaggatott. Magas és széles hegy öv választja el Erdélyt Magyarországtól is, mindazonáltal a nyu
gati oldalán emelkedő hegységek sok helyen át vannak törve, a Sza
mos, a Körösök, a Maros ezen réseken át jutnak a magyar Alföldre.
A Kárpátok nagy hegy karéj a Erdélyt erős karral Magyarországhoz kapcsolja, vele egy testté egyesíti; maga a természet Erdélyt Magyarország fellegvárává alkotta.
Azzal a keleti fellegvárral szemben áll az ország nyugati része, mely szintén négyszegletű, de egészen más szabású. Ez a Duna és Dráva köze, az ország legszebb, legáldottabb része. Egészben véve hullámzatos dombvidék, csak a nyugati szélein s a közepe táján van
nak magasabb és egybefüggő hegysorok; a Vértes-Bakony hegyso
raitól délre már csak elszigetelt hegycsoportok sorakoznak, színfalak gyanánt, Pécs, Villány és Szegszárd vidékein. Az egész területnek közepén a Balaton gyönyörű tómedenczéje terül a Bakony aljában, maradványa az egykori tengernek.
A Duna és Dráva közéhez ama hosszú és keskeny földszalag csatlakozik, mely a Dráva és Száva között terjed el; hosszú, de ala
csony hegyláncz húzódik rajta végig, mint legdélkeletib ága az Alpok hegyrendszerének. Azon hegyláncz két oldalán a Dráva és Száva la
pályai terülnek el, melyek a magyar Alföld öbölszerű nyúlványai. E szerint a Dráva és Száva köze egyfelől a magyar Alföldre, másfelől a Duna-Dráva közére vall.
Egészen más alakulata és természete van a Kulpától D-re eső földdarabnak s a tengermelléknek; ez leginkább elüt az ország többi vidékeitől, elkarsztosodott sziklahátaival átmenetül szolgál a Balkáni félsziget tartományaira.
így már a természet különbözően alakította és szabta ki az ország egyes nagy vidékeit s mindegyiknek megadta saját szépségeit;
külön-külön arczulatot adott mindegyiknek. Különböző kincsekkel is megáldotta; a hegyek gyomrába sokféle érczeket, kőszenet és más hasznos ásványokat rakott, a mezőségeket dús termőfölddel ruházta föl, s itt is, ott is bugyogó forrásokat, csevegő patakokat, kóválygó ereket és méltóságos lassúsággal hömpölygő folyókat teremtett. Való
ban a Kárpátoktól nagyszerű amfiteátrumként körülölelt ország,
melyet a Duna, Tisza, Dráva és Száva öntöznek, szép és áldott ország, a hol boldog állam keletkezhetett.
Ezt az államot a magyar nemzet alapította s már egy ezredév óta fentartotta a legválságosabb viszontagságok közepette. A magya
rok ott jöttek be az országba, a hol a határvető hegykoszoru legkes
kenyebb. Átkelvén az erdős hegyeken, a völgyek nyilasait követték s akadály nélkül eláraszták az Alföldet. Azután a nagy síkságra szol
gáló völgyeken fölfelé nyomulván, csakhamar a hegyes Felföld népeit is meghódoltaták; átkeltek a Dunán is s a termékeny szép dombvi
déket megszállván, a Száváig, sőt a tengerig száguldoztak el gyors paripáikon. Ifjúi hévvel, hősi lelkesedéssel előretörtek hódító őseink, ki-kicsaptak a természeti határokon túl s hadjárataikat nyugati és déli irányban messze vidékekre is kiterjesztették. De nemsokára fel
hagyván csapongó barangolásaikkal, a természet által kiszabott ha
tárok között telepedtek meg.
Már első vezéreink ösztönszerűleg és helyes tapintattal ott üték fel tanyájukat, a hol az ország természeti központja, szive van, a hon
nan egyes vidékeit összefoglalni legkönnyebben, kormányozni leg
jobban lehetett. Ezt a központot a Duna nagy hajlata jelöli meg; a Csepel szigete, Budapest környéke az a hely, a hol már Árpád töl
tötte pihenő napjait. Ezen a vidéken egybeszögellenek, érintkeznek egymással a nagy Alföld, az éjszak-nyugati Felföld s a Duna és Dráva köze; ott keresztezik egymást az EK-ről DNy-ra menő utak és a Duna vonala. A vasúti politika, a mely napjainkban Budapestet tette az ország vasúti hálózatának csomópontjává, csak a természet útmutatását követte.
Az egész országnak legnagyobb és egyszersmind központi vi
déke az Alföld, s a magyar nép ezt szállta meg egész kiterjedésében;
az felelt meg legjobban természeti hajlamának s egyszersmind államalkotó ösztönének; onnan terjeszkedett kisebb-nagyobb töme
gekben a völgyeken fölfelé az ország határszéléig. A török hó
dítás és más viszontagságok az Alföld déli vidékein nagyon meg fo
gyasztották a magyarságot, s helyét nagy részt idegen jövevények foglalták el. Mindazonáltal az Alföld s az alacsony dombvidék a Dunán túl és innen még most is a magyarságnak főszékhelyei, csak a székelyek szállták meg Erdély keleti magas fensíkjait és hegyeit.
Az éjszaknyugati Felföld a tótok ősi lakóhelye, az éjszakkeleti he
gyes vidékeket a ruthének, a keleti hegyes vidékeket a rumánok szállták meg, mint későbbi jövevények. Ugyancsak későbbi betele
pülők a szerbek is, kik leginkább az Alföld déli vidékein s a Dráva
és Száva között telepedtek meg. A németek különböző időkben jöt
tek be az országba; a régibb gyarmatok leginkább hegyes vidékeken telepedtek le, a későbbi jövevények pedig főleg a török uralkodás és háborúk alatt támadt hézagokat tölték ki. A különböző nemzetiségek tehát nagyjából a természettől kijelölt különböző országrészeken helyezkedtek el, mindazonáltal mégsem oszlanak el úgy, hogy külön- külön területeken laknának egészen keveretlenül. Erdélyben hajdan három külön területet s három külön nemzetet különböztettek meg, de ott is összekeveredtek a különböző nemzetiségek. Nagy népkeve
réket találunk mindenütt, még Horvát-Szlavonországban is. Legtö
megesebben laknak az ország középső vidékein a magyarok, de ugyancsak ezek kisebb-nagyobb számmal a magyar állam egész területén előfordulnak. A magyarokon kivül a németek vannak leg
inkább elszéledve, de tömegesen csak néhány vidéken laknak.
A különböző nemzetiségek egymás mellett, egymással összeke
veredve élnek évszázadok óta, a nélkül, hogy egymásba olvadtak volna. Az egyensúlyt, a kapcsolatot a magyar nép tartotta fenn köz
tük, a magyar nép, mely az államot megalapította s mely azt, nem tekintve egyéb erkölcsi és anyagi tulajdonságait, már létszámánál és elhelyezkedésénél fogva is egyedül képes fentartani. Az egységes állam keletkezését és fenmaradását az ország földrajzi fekvése, víz
szintes tagosulata és domborzati viszonyai hathatósan előmozdítják.
A kísérletek, melyek a századok folyamában az ország feldarabolá
sát s a magyar állam szétbontását tűzték ki czélul, mindannyiszor meghiúsultak; mihelyt a szenvedélytől elkapatott emberek kijózanod
tak s a természet szavára figyelni kezdtek, az egységes állam legott megint helyreállott. Legsajátságosabb szabásúak a Kulpától D.-re eső vidékek és a tengermellék, s ezek a vidékek csakugyan politikai tekintetben is némi önállóságot élveztek mindig, de az anyaország a tengeri kikötőket nem nélkülözhette s törekednie kellett, hogy azo
kat magának biztosítsa. A Dráva és Száva köze hajdan egészen ös
sze volt forrasztva az anyaországgal, s a földrajzi tényezők most is a kapcsolat fentartására utalják. Némileg sajátságos szabása van Erdélynek is, de maga a természet Magyarország fellegvárává teremtette; még ki sem volt fejlődve mostani alakja, máris határszéli bástyafalai Magyarországhoz kapcsolták, fővölgyei már a neogén korszakban a magyar Alföld tengerének öblei voltak. S Erdélyt maga a természet annyival inkább utalja a Magyarországgal való egyesülésre, minthogy neki magának nincsen földrajzi, természeti központja, a mint ezt a történelmi események is tanúsítják.
Hazánk helyzeténél fogva kontinentális ország, mely távol esik az óczeántól; csak aránylag csekély darabja érintkezik a Föld
közi tengernek egyik öblével, az Adriai tenger éjszakkeleti nyúlvá
nyával. Svájczország kivételével nincs Európában más állam, mely
nek oly kevés érintkezése volna a tengerrel. Ámde területének tenger feletti magassága nem igen nagy, majdnem a fele az alföl
dekre esik, melyeknek általános magassága csak 100 és 120 m.
Hegységei a középszerű emelkedések közé tartoznak. A Duna jobb oldalán levő hegységeket és dombsorokat az Alpok hegyrendszeré
nek keleti kiágazásaihoz szokták számítani. Ezek általán véve cse
kély magasságra emelkednek, gerinczeik a 400, csúcsaik a 700 m.
ritkán haladják meg, csak egyes pontok érik el a 900—1000 m.
magasságot.
Hazánk fő hegységei a Kárpátok hegyrendszeréhez tartoz
nak, ennek legeslegnagyobb része az országot ágazza be, csak külső lej tőségei terjednek el a szomszéd tartományokban, Morva, Szilézia, Galiczia, Bukovina, Moldova és Oláhországokban. A Kárpátok kiágazásai három helyen találkoznak a Duna jobb oldalán levő hegységekkel: elsőben Haimburg és Dévény, Farkasvölgye és Po
zsony között; másodszor Esztergom, Visegrád, Nagy-Maros és Vácznál; harmadszor Új-Moldovától és Galambócztól kezdve Orso
ván túlig. A Bakonyhoz és Vérteshez csatlakozó Pilis-Visegrádi és Börzsöny-Váczi hegyek az ország nagy medenczéjét két részre oszt
ják ; a kisebbik vagyis Pozsonyi medencze a Duna két oldalán s a Rába,Vág és Nyitra mellékein, a nagyobbik vagyis a tulaj donképeni magyar Alföl'd a Tisza két oldalán nyúlik el E-ról D-re a Dunáig s ezen túl Szerbországba is átcsap. Valamint a nyugati medencze a Vág és Nyitra völgyein E. felé a Kárpátok hegysorai közé nyújtja ki ágait, úgy a keleti medencze a Dráva és Száva mentén messze Ny-ra és ENy-ra az Alpok ágazatai közé nyúlik be s a Mura völ
gyén a nyugati medenczéhez tartozó Rába völgyéhez közeledik. K.
felé az Alföld a Magyar-Erdélyi határhegyekig terjed, sőt a Szamos és Maros völgyein felfelé, Erdély belső medenczéjébe is benyúlik.
A Kárpátok hegysorai Magyarországban a Morva, Vág és Tarcza-Hernád völgyei között érik el legnagyobb kifejlődésöket. E területen a folyók jobbára déli irányt követnek, és pedig a Duna mellékvizei többnyire ÉK-ről DNy-ra s végül DK-re, a Tiszáéi ellenben ÉNy-ról DK-re s végül D-re folynak. A Tarcza-Hernád völgyétől K-re a felső Tiszáig s a Vissó és Iza völgyéig a Kárpátok
kifejlődése sokkal csekélyebb, azon területökön egyetlen egy hos
szanti völgy sincsen.
A Tarcza-Hernád völgye tehát, mely a Sajó, illetőleg a Her
nád völgyére nyílik, egy nagy horpadási vagy vetődési vonalt jelöl, e vonaltól Ny-ra a Kárpátoknak más a kifejlődésök, elrendezé
sök és szerkezetök, mint attól K-re. A Tisza, Vissó és Iza forrás
vidékein egy nagy hegycsomó van, s ebből hálózatosán ágaznak ki az Erdélyi medenczét övező hegysorok. Erdélyben a völgyek főiránya kelet-nyugati. Némely apró folyó más irányt vesz"; maga az Olt is csak közép folyásában tart Ny-nak, felső szakaszában a Feketeügy- gyel egyközüen E-ról D-re folyik, végül megint ezt az irányt követve, áttör a hegységi övön s elhagyja Erdélyt. A Dráva és Száva völgyei Ny-ról K-re csapnak, majdnem egyközüen a Dunának Váczig való folyásával, a hol a két folyó a Dunába ömlik, ott ennek is nyugati irányt ad. A Rába völgye DNy-ról EK-re, a Sárvize ellenkezőleg ENy-ról DK-re csap.
Ezekből látjuk, hogy az ország fő völgyeit bizonyos egyközü
ség jellemzi. A Száva, Dráva, Mura s a magyarországi felső Duna Ny-ról K-re, a felső Tisza, a Vissó, Iza, Szamos, a három Kőrös, a Maros, a két Küküllő, Béga és Temes többé-kevésbbé egyközüen K-ről Ny-ra, a Vág, Nyitra, Garam, Ipoly s másfelől a Rima, Sajó, Hernád, Tarcza, Tapoly, Ondava, Laborcz, Latorcza s a felső Tiszának éjszaki mellékvizei: a Nagyág, Taracz, Talabor szintén többé-kevésbbé egyközüen E-ról D-re folynak.
Már említettük, hogy a Poprád s néhány tengerparti folyócska kivételével az ország folyói mind a Duna vízrendszeréhez tartoznak.
A Dunának és jobboldali mellékfolyóinak kivételével mindannyian a birodalom területén belül erednek s legtöbbnyire pályafutásukat is bevégezik. Csak a Zsil, Olt, Bodza s az Erdély határszélén eredő néhány más folyócska egyesül az országon kivül a fő folyóval. Kü
lönben minden csepp viz, mely a Kárpátok forrásaiból kibugyog, kisebb-nagyobb kerülőkön az Alföldre jut s végül a Dunába ömlik.
Ha Zimony felől hazánk földképén széttekintünk, látjuk, hogy a fő vízerek a Dunának azon pontja felől legyező alakjában ágaznak szét: a Száva és Dráva az ország déli szélén NyENy-ra, maga a Duna meg a Tisza az országnak majdnem a közepén E-ra s azután az egyik ENyE-ra, a másik pedig EKE-ra, végre a Béga, Maros és Körös K-re meg ÉK-re vonulnak. Az ország összes vizeinek minden oldalról egy közös mederben való egyesülése politikai tekintetben nagyon kedvező, de más tekintetben korántsem az. A víziutak mind
egybeszögellenek, egy irányba futnak össze, ámde az országnak csak nyugati és délkeleti vidékeit kapcsolják össze, Erdélyt s Magyaror
szág éjszaknyugati harmadát egyetlen egy hajózható folyó sem ha
sítja, tehát az országnak éjszaknyugati, éjszaki és keleti vidékei, valamint a tengerpart is a hajózható folyók hálózatán kivtil esnek.
E tekintetben Németország vagy Francziaország sokkal kedvezőbb alakúlattal dicsekedhetik.
A Duna jobboldali mellékfolyóit jegesek is táplálják, a többi folyóink forrásvidékein nincsenek jégárak, melyek csak nyáron olvad
nak. Felső folyását mérséklő és szűrő tómedenczéje még a Dunának sincs, annál kevesbbé találunk ily tómedenczéket a többi folyóknál.
Azért folyóvizeink járása általán véve nagyon szabálytalan és szél
sőséges, hóolvadáskor és nagy esőzések után hamar kiáradnak, szá
raz időben pedig nagyon megapadnak. Az Ipoly, a Zagyva száraz időben majdnem egészen kiapad, hóolvadáskor és nagy esőzéskor pedig mindent magával sodró nagy folyammá válik. Legszabályozat
lanabb járása van a Tiszának, mely az Alföld legsajátabb folyója.
S a mi eddig a folyókra nézve történt, az korántsem javította a ter
mészetet, ellenkezőleg az erdőpusztítások s az eddig követett folyó
szabályozások még növelték a bajt, még szélsőségesebbé tették a vizek járását.
A Duua hazánk területén, a Morva és Lajta torkolatán alul, válik igazán nagy, méltóságos folyammá; egész hossza Dévénytől Orsováig majdnem 1000 km., (pontosabban 955 km.). Mihelyt Po
zsonynál a hegyek közöl kiér, legott szétágazik; éjszaki ága az Érsekújvári Duna, mely alább a Vággal és Nyitrával egyesülvén, Vág-Dunának neveztetik. Rajka környéken az Öreg Dunából a Mosonyi ág szakad ki, melylyel a Lajta, alább a Rába egyesül, s mely azután Gönyőnél szakad ismét az Öreg Dunába. Mind ez, mind két mellékága sokszorosan szétoszlik, úgy, hogy Pozsonyon alul a folyó medrének alakulata a számtalan szétágazás miatt felette ked
vezőtlen. Hajdan t. i. ott a Dunának nagy tavi deltája volt. A fő folyóágak között a Csallóköz és Szigetköz terülnek el, melyek legna
gyobb részt a folyó hordalékaiból keletkeztek.
Komáromnál egy mederbe egyesül a Duna s K-nek tart;
D-ről csak néhány apró vizérrel, E-ról a Garammal és Ipolylyal egyesül. Ekként erősödve, áttör az Esztergom-Visegrádi völgyszoro
son s Vácznál a nagy Alföldre jut. Ugyanott két ágra szakad s a Szt.-Endrei szigetét képezi, a Szt.-Gellérthegyen alul megint szét-
ágazik s a Csepel szigetét, Mohácsnál pedig a Margit szigetet alkotja, nem említve a többi apró szigeteket. *)
Németországon és Ausztrián keresztül a Duna egészben véve Ny-ról K-re folyik, ezt a fő irányát Váczig, az Alföld széléig hazánk
ban is megtartja. De ott hirtelen D-re fordul s a Dráva, torkolatáig déli irányt követ. Budapestig mindkét partja majdnem egyenlően magas vagy alacsony, vagy felváltva hol az egyik, hol a másik maga
sabb. De Budapesttől kezdve általán véve jobb partja meredek és magasabb, ezt töri és mossa a folyó, mi azt bizonyítja, hogy jobbra, Ny. felé törekszik, s bizonyos, hogy egykor keletibb irányban folyt.
Az alföldi nagy tavat vagy beltengert idő folytán az éjszaki Kárpátok völgyeiből eredő hordalékok temették be s töltötték fel, azért a medencze talaja általán véve E-ról D-re lejtősödik s ez álta
lános hajlását mind a Tisza, mind a Duna követi. A Tisza eredeti
leg alkalmasint a keleti hegységek aljában folyt D. felé, baloldali mellékfolyói K-ről töltötték fel a talajt s Ny. felé szorították a Tiszát. A Dráva és Száva az Alpokról szállította és szállítja horda
lékait az Alföld déli szélére, tehát a talaj általános hajlása Ny-ról K-re esik, s ezért nemcsak a Dráva és Száva, hanem a Duna is ott K-nek tart.
_____ / /
Hazánk legnagyobb emelkedéseit E-on Trencsén, Árva, Liptó, Szepes, Gömör, Turócz és Zólyom megyékben, továbbá EK-eu Mára
marosban s Erdély határszélein találjuk. De hegységeink csak középszerű magasságúak, a legmagasabb hegygerinczek meg nem haladják az 1500—1900 m., csak néhány csúcs éri el és haladja meg a 2500 m. Mindazonáltal a hegységek viszonylagos magassága igen jelentős, mivel az Alföldnek, sőt a fővölgyeknek tenger feletti magassága csekély. A Duna 0 pontjának tenger feletti magassága már Pozsonynál csak 127.4, Budapesten 96.4, Zimonynál 67.0, Orso
vánál pedig 43.3 m. A Tisza medre még mélyebben van be vágódva;
0 pontjának magassága Tisza-Ujlaknál 103.8, Tokajnál 89.5, Szol
noknál 78.8, Szegednél 73,6, torkolatánál 66._ m. A Pozsonyi meden
cze közepes magasságát 126, az Alföldét 95m-re tehetjük; a Bala
ton víztükrének magassága 105, az Alibunári mocsáré 76 m.
A birodalom egész területéből mintegy 3 20/0 az alföldekre, 30°/0 a magasabb hegyekre, 20°/0 az alacsony hegyekre, 18°/0 a
') L . Ortvay Tivadar : A magyarországi Dunaszigetek földirati csopor
tosulása s képződésök t é n y e z ő i : Értekezések a természettud. köréből, 1880 ; — Ugyanaz: Magyarország régi vízrajza, Budapest, 1882. I I . k., 359. s k. 1.
dombvidékekre esik. Általában a terület legeslegnagyobb részét a síkságok s a D., DK. és DNy. felé irányult völgyek és begyoldalok foglalják el. Ez éghajlati tekintetben kedvező tény.
II.
A birodalom éghajlata, a hőmérsékleti és esőzési viszonyok, az éghajlat szélső
ségei ; a növényzet és állatvilág jellemzése. A z ásványi kincsek, a népesség lét
száma, tarkasága.
A birodalom egyes vidékein az éghajlati különbségek nagyon érezhetők; az illető helyek fekvésétől, világtáji helyzetétől, tenger feletti magasságától, a hegységek és erdőségek, a folyók és tavak közel vagy távol voltától függnek. A nagy Alföldön Munkácstól Zimonyig kevés változatosság van, majdnem ugyanazon időben szán
tanak, vetnek és aratnak, Erdélyben és a Felföldön pedig minden nagy völgynek meg van saját helyi éghajlata. Mindazonáltal a különböző vidékeken tapasztalt éghajlati különbségek csakis men
nyiségi fokozatok, s az éghajlat általános jelleme az egész országban egy és ugyanaz. T. i. az éghajlat az egész országban határozottan földségi, kontinentális jellemű, tehát nagyon szélsőséges; széles e hazában felette nagyok a légmérséklet ingadozásai, valamint a csa
padék évi mennyiségének és az egyes hónapokra való megoszlásának változásai. S ez éghajlati tényezők változékonysága a két medencze területén még nagyobb, mint a hegyes vidékeken.*)
Az átlagos közép mérséklet majdnem mindenütt magasabb, mint az illető hely földrajzi szélességének megfelelő; amérsékletbeli tevőleges eltérés (a thermikus positiv anomália) a síkságokon leg
nagyobb, a hegyes vidékek felé pedig fogy, úgy, hogy a legmagasabb hegyeken az ellenkező eset is beáll, vagyis a légmérséklet a földrajzi szélességnek megfelelőnél alacsonyabb.
A fővidékek légmérsékleti különbségeinek feltüntetésére a követ
kező kimutatás szolgálhat:
]) L . A meteorológiai és földdelejességi k. központi intézet évkönyveit, eddig X I V . kötet jelent meg ; D r . Schenzl Guidó : A magyar korona országainak csa
padék viszonyai, 1885 ; Thirring Gusztáv: Sopron és környékének hőmérsékleti viszonyai, Budapest, 1885 ; Dr. Chavanne: Physikalisch-statistischer Handatlas von Oesterreich-Ungarn, in 24. Karten, "Wien.
K ö z e p e s m é rAs é k l e t C. f o k . Hely Magasság i
évi j a n . j u l . tavasz nyár ősz tél méter
nyár
Budapest 153 10., — 1.. 2 2 .2 10.8 2 1 . 4 11.0 — 0. 8 Kalocsa 101 1 0 . , 21.5 9.2 2 0 . , 10. 5 - 1. 3 Szeged 86 10.9 — 1-4 22.4 10., 2 1 . , 11.8 — 0.4
A r a d 107 1 1 .7 - 0 . , 2 4 .7 12.8 2 3 . , 13.« 0., Temesvár 103 11., - l . i 22.x 10., 2 1 . , 11.5 - 0. 2 Debreczen 134 lO.a — 2.« 21.8 i<y.« 2 1 . , 10.8 - 1. 6
Soprony 225 9.7 - 0 .8 20. 5 9.6 1 9 . , 9., — O . i Szombathely 221 9., - 2.! 20.« 10., 1 9 . , 9.« - 0. 3 Pozsony 154 10., — l.o 21.2 9.9 20.4 10.2 — O.o
Selmeczbánya 618 7.5 - 2. B 18.» 7.1 17.4 7.8 - 2 .3 Lőcse 588 7.3 — 2 .3 19.2 7.. 16.3 8.8 - 2 . , Árvavárai j a 501 5 . . - 5 .2 16.4 5.5 1 5 . , 6.6 - 4 . , Kassa 212 8.8 - 3. 8 19.« 8.9 19.3 9.2 - 2. 5
U n g v á r 140 8.8 - 3 . 4 19.6 9.5 19. 5 9.6 - 1. 7
Kolozsvár 365 8.« - 5. 3 19.8 7.6 19., 9.2 - 3 . 4 Segesvár 336 8.5 - 4. 3 21.9 8.e 17.2 8.9 - 3. 0 Nagyszeben 412 8.. - 4. 3 19.2 9.0 18.6 9.4 — 2.4
Brassó 554 7.8 - 4 . 4 22.8 6.4 17.2 9 . 1 - - 3. 5
Zágráb 158 11.3 O.o 21.» 11.0 2 0 . , 10.9 0.4
F i u m e 23 14.3 5.4 24., 1 2 . , 2 3 . , 14.9 6.8
. E kimutatásból látjuk, hogy hazánk különböző vidékein az évi közepes hőmérséklet 5.4 és 14.2, a januáriusi — 4 .4 és 5.4, a júliusi 16.4. és 24.x, a tavaszi 5.5 és 12.7, a nyári 15.7 és 23._, az őszi 6.6 és 14.9, a téli —4.7 és 6.3 C. fok között változik; a különbségek tehát 8,8, 9.4, 7.7, 7.2, 7.4, 8.3, ll-o C. fokot tesznek; legkisebbek júliusban, tavaszszal és nyáron, legnagyobbak télben.
Tekintve az átlagos normális légmérsékletet, hazánk éghajlata kedvező, ámde szeszélyei, szélsőségei szertelenek. Egy azon helyen már az egyes évek átlagos mérsékletében is nagy változékonyságot tapasztalhatunk, az eltérések pl. Budapesten 3.6, Debreczenben 3.8, Temesvárott 5.2 C fokot tesznek. Az egyes évszakok mérsékletének változékonysága még nagyobb; általán véve a nyári mérséklet inga
dozása csekélyebb, mint a tavaszi és őszi, a téli pedig legnagyobb. A
nyári közepes mérséklet az egyes helyeken 0.8—3.9, a tavaszi 1 — 5 .6, az őszi 2.4—4 5, a téli pedig 4.5—10.5 C. foknyi eltéréseket mutat.
Országszerte a deczember és január mérséklete a leg változé
konyabb, a deczemberi mérsékletben 10—15, sőt még több foknyi ingadozást is tapasztalunk.Y, Egészben véve az ingadozás az Alföl
dön nagyobb, mint a hegyes vidékeken. Kedvezőtlen kivált a tavaszi hónapok mérsékletének nagy változékonysága, s májusban az rende
sen még nagyobb, mint áprilban; 1870-től 1880-ig a május közepes mérséklete, néhány helyet kivéve, mindenütt 4 és több fokkal ala
csonyabb volt és csak néhányszor volt 1.8 fokkal magasabb, mint a normális mérséklet. Igen gyakoriak a májusi fagyok és derek, me
lyek a gyümölcsben és szőlőben nagy kárt tesznek. A fagyos szentek különösen nálunk ismeretesek.
Egy-egy hónapban az egyes napok közepes mérsékletének inga
dozása 22.5—23.7. sőt néha 33.7 C. fokot is tesz. Gyakran 24 óra alatt is I2.5—17.5, sőt az Alföldön 25—29 C. foknyi ingadozást is tapasztalhatunk. A megfigyelt évi legnagyobb és legkisebb meleg közötti különbség mind az Alföldön, mind a hegyes vidékeken 67—
70. C. fokra is rúg; 36—40 foknyi meleg mellett 30 foknyi hideget is tapasztalhatunk. Ezekből kitetszik, hogy hazánk éghajlata a lég
mérsékletre nézve csakugyan felette változékony és szélsőséges, hogy tehát az egészen kontinentális, az óczeán mérséklő befolyást nem gyakorol reája* Tengeri klímája csakis Fiúménak s a partszegély
nek van.
Hazánk esőzési viszonyait Sonklar 1860-ban tárgyalá, 2) akkor még csak 28 helyről voltak adatai. Nekem 1865-ben már 42 helyről sikerült többé-kevésbbé megbízható adatokat feldolgozni. Hann, a bécsi es. k. meteorológiai központi intézet igazgatója, 1879-ben az 1878-ig terjedő adatokat használta fel.3) Még bővebb anyaggal ren
delkezett Sonklar, mikor a Chavanne-féle »Handatlas« számára az esőzési térképet készítette, melyen a magyar korona országai 107 állomással vannak képviselve. Végre Schenzl Guidó a budapesti kiállítás alkalmával készített munkát bocsátá közre, melyen az ada-
•) Ó-Gyallán az 1879-diki deczember közepes mérséklete — 14.G, az 1880-diki deczemberé pedig 3.8 C. fok volt, a különbség tehát 18.* C. fok.
2) L . Grundzüge einer Hyetographie des oesterr. Kaiserstaates. Mitth.
der k. k. Geogr. Gesellschaft, 1 8 6 0 .
3) Untersuchungen über die Eegenverhaeltnisse in Oesterreich-Ungarn.
Zeitschrift der oest. Gesell, für Meteorologie, X V . kötet.
tok már 259 helyről vannak feldolgozva. A mellékelt térkép na
gyon szépen tünteti fel hazánk esőzési viszonyait.
A legközelebb elmúlt évek általában bővelkedtek esőben, s az 1884 végéig terjedő megfigyelésekből kiszámított középértékek jóval nagyobhak, mint azok, melyeket én az 1864-ig terjedő adatok alap
ján nyertem. Schenzl dolgozatából kitűnik, hogy különösen az Alföld is egészben véve több csapadékban részesül, mint azelőtt hittük.
Ha az esőzési térképet vizsgáljuk, azonnal látjuk, hogy hazánk területén az évi átlagos csapadék 500 és 2000 mm. között változik;
csak néhány hely van, hol az évi esőmennyiség az 500 mm. sem éri el, nevezetesen Hatvan, Pilis, Nagy-Kőrös, Edelény, Losoncz, Nagy- Szombat, de az azon helyekre vonatkozó számadatok helyessége kétes. Azok a vidékek, a melyek aránylag legkevesebb, 500—600 mm. esőben részesülnek, a nagy Alföldön három szigetet képeznek;
a legdélibb és legkisebb Nagy-Becskerek, Csákovár és Detta között, a középső Szeged, Szentes, Gyoma és Gyula között, az éjszaki Duna
pentele, Budapest, Balassagyarmat, Losoncz, Rimaszombat, Eger, Hatvan és Pilis között terjed el, s a Hernád völgyén felfelé Kassáig nyúlik fel. Késmárk is ide tartozik. A Pozsonyi medencze általán véve szintén csak 500 — 600 mm. esőben részesül. Az Alföld többi vidékein az évi csapadék 600—700 mm., tehát több, mint Erdély belsejében. Legtöbb eső esik Magyarország éjszakkeleti részében, Máramaros felső vidékein, a Magas-Tátrában, a Garam és Vág felső völgyeinek mellékein, a Kulpától DNy-ra a tengerpartig terjedő vi
dékeken, 'és Erdély határszéli hegységeiben.
Ha tehát hazánknak s különösen az Alföldnek és a Pozsonyi medenczének átlagos esőmennyiségét tekintjük s azt más, hasonló alakulatu és fekvésű országokéval összehasonlítjuk; akkor azt talál
juk, hogy a különbség korántsem oly nagy, miszerint a Duna és Tisza síkságainak szárazsági hire igazolva volna. Alsó-Ausztriában, különösen a Dunától E-ra, és Csehország nyugati feléhen átlag véve nincsen több csapadék, sőt Németország egyes vidékein kevesebb az eső, mert 300—400 mm-re is alig rúg. Ámde a baj az, hogy nálunk a csapadéknak az egyes évekre és hónapokra való eloszlása szerfe
lett változó.
Alsó-Ausztriában és általában nyugati Európában a normális középértékeket már 3—4 évi adatokból ki lehet számítani, nálunk ellenben 30—40 évi megfigyelések sem elegendők arra, oly nagyok az eltérések és ingadozások. Az elmúlt évtized átlagos értékei jóval nagyobbak, mint a hatvanas évekéi. Pl. 1863-ban Debreczenben 406,
Nyitrán 337, Budán 319, Egerben 340 mm. csapadék volt, 1882-ben pedig Debreczenben 1123, Budán 896, Egerben 599 mm. Hasonlít
suk össze néhány helyre nézve az évi csapadékmennyiséget a nor
málissal :
Hely 1864 1880 1881 1882 normális kö
zép érték.
Budapest 470 855 864 896 576 mm.
Debreczen 517 680 856 1123 668 »
Nagy-Szeben 922 608 859 688 677 »
Zágráb 1011 1049 829 970 912 »
Már e néhány adatból látjuk, hogy az egyes évek csapadék
mennyisége, kivált az Alföldön, roppant változékonyságnak van alá
vetve. S ugyancsak felette változékony a csapadéknak eloszlása az évszakok között:
Hely év tél tavasz nyár ősz
Budapest 1880 127 265 235 218 mm.
» 1881 70 361 173 260
» 1882 138 164 287 312 »
» 1883 152 224 247 317 »
» 1884 51 124 280 132 »
Debreczen 1880 97 117 199 267 »
» 1881 57 246 289 264 »
» 1882 112 127 534 340 »
1883 128 51 278 411 »
» 1884 50 152 242 127 »
Nagy-Szeben 1880 41 117 326 124 »
» 1881 83 318 291 167
» 1882 20 198 374 96 »
» 1883 75 281 216 175 »
» 1884 60 149 404 83 »
Zágráb 1880 120 207 369 353
» 1881 167 197 188 277 »
» 1882 110 141 346 373 »
» 1883 118 210 236 318 »
1884 65 174 336 209 »
Az egyes hónapok még nagyobb szabálytalanságokat mu
tatnak.
Budapesten esett: jan. febr. márt. ápr. máj. jun. jul. aug. szept. olt. nov. decz.
1880. 10 40 35 45 195 85 14 136 100 74 44 77 1881. 51 3 118 110 80 19 74 78 151 31 16 1882. 4 28 22 103 34 61 127 99 176 35 101 106 1883. 21 5 42 69 45 104 96 32 100 58. 97 32 1884. 21 5 27 82 15 88 44 148 14 94 24 49
HUNFALVY E G Y E T . FÖLDRAJZ. II. MAGYARORSZÁG. 2
