Az Alföld
rület 3.309,995 magyar holdra van téve
A kormánynak kellő tudomása sem volt a társulatok műkö
déséről és belső viszonyairól; Ordódy Pál miniszter még az 1880-ki előterjesztésében is sajnálattal megjegyzi, »hogy évek óta hiában igye
kezett a társulatok működéséről részletes és megbizható adatokat szerezni, ez mai napig sem sikerült neki.« — Ily körülmények között nem csuda, hogy a töltésezési munkálatoknál is sok hiba és mulasz
tás követtetett el.
A miniszteri előterjesztésben 24 tiszavölgyi társulat működé
séről közöltetnek a statisztikai adatok. Ezek legnagyobbrészt meg
egyeznek azokkal, melyeket a központi bizottság az 1879-diki köz
gyűléshez intézett jelentésben közöl. A miniszteri előterjesztés sze
rint a tiszai árterület a jobb parton 299,877, a bal parton 513,592, összesen 813,469 hektár (1.884,783 magyar hold); a Tisza és mel
lékfolyóinak összes ártere 1.534,449 hektár, s ebből 1879-ben a még mentesítendő nyitott ártér 90,641 hektárt tett.
A Tiszavölgyi társulat központi bizottságának az 1884. októ
ber 12-kén tartott közgyűléshez intézett jelentésében 38 társulat és
tudunk, hogy a közelebb elmúlt években a töltések sok helyen vagy egészen elsepertettek, vagy tetemesen megkárosultak, hogy azokat általában meg kellett erősbíteni, szélesebbre és magasabbra építeni.
A miniszteri előterjesztésben a töltés-szakadásokról is találunk egy kimutatást, de ez csak magára a Tiszára vonatkozik. Következő a kimutatás:
Évszám A fölépített tölté
sek hosssza k i lométer.
Védett árterület 1200 • öles
holdakban.
Töltés
szakadás száma.
A védett árterü
letből elöntött t e rület magyar h o l
dakban.
1855 2 8 6. 8 8 7 6 1 3 , 7 3 0 2 250,000
1859 4 9 5 .2 8 9 820,330 1 4 0 0 0
1860 8 7 8. 5 9 8 1.553,062 13 4 5 1 , 7 0 0 1861 8 8 7. 8 6 8 1.555,705 9 104,000
1864 968.129 1.610,268 2 24,000
1865 1 0 7 8. 2 , 3 1.650,218 3 105,000 1867 1 1 1 5. 0 , 6 1.674,190 11 2 2 0 , 0 0 0 1868 1 1 7 8. 6 9 6 1.825,839 1 12,000 1869 1 1 7 8. 6 9 6 1.825,839 10 157,000 1870 1 1 7 8. 6 9 6 1.825,839 1 17,000
1871 1 178.69G 1.825,839 2 22,928
1876 12 8 7.458 1.884,783 12 121,488
1877 1 2 8 7. 4 5 8 1.884,783 17 108,260 1878 12 8 7.458 1.884,783 1 4 0 , 0 0 0 1879 12 8 7. 4 5 8 1.884,783 5 7 2 , 1 3 3
De ezen kimutatás nem sok hitelt érdemel, különösen az elön
tött területek kiterjedésére nézve korántsem megbízható. Mekkora területeket lepett el az egyes években az átszivárgó víz, a földárja, a fakadó belvíz, arról semmiféle megbízható kimutatást nem találunk, Csak annyit tudunk, hogy minél magasabbra emelkedik az árviz szintje, annál messzibbre terjed a földárja, a fakadó víz, s hogy most oly magasabb fekvésű területek is elöntetnek, melyek azelőtt soha vizet nem láttak és mindig szárazak maradtak. Az is bizonyos, hogy töltésszakadás esetében a kiöntött víz tovább marad a mezőkön, mert épen •a töltések miatt vissza nem folyhat a folyóba, mikor ez már apadni kezd.
Mikor a Tiszánál a munkálatok megindultak, a Körös-Berettyó szabályozása is nagyobb mérveket kezdett ölteni.Vízrendszeréhez tar
toznak : a Fehér, Fekete, Sebes, a Kettős és Hármas Körös, továbbá az Ér és Berettyó.
A Fehér-Körös a szabályozás előtt Békés városában egyesült
HlJNFAI.W : ECVKT. FÖl.KIt A JZ. II. M.VtJVAKUKSZÁO. 6
a Fekete-Körössel, 1856-ban a két folyó egyesülése Gyula és Doboz község határainak találkozási helyére, a Szana-zúghoz tétetett át. A szabályozatlan folyó egész hossza 334 km., Boros-Jenőtől fogva 125.5 km. volt, az átmetszéseken mért hossza 92.8 km., tehát a megrövidí
tés Boros-Jenőtől a torkolatáig 32.6 9 3 km.
A Fekete-Körös összes hossza 284 km. volt, ebből 166 km.
hosszú vonal vétetett szabályozás alá, t. i. a Fehér-Körössel való egyesüléstől Gyantáig, 78 átvágás által 62.4 1 kméterrel rövidíttetett meg, úgy, hogy a szabályozott folyó hossza 103.5 9 km., ebből 35.8 4
az átmetszésekre, 67.7 5 km. a megmaradt Körösre esik.
A Sebes-Körös a Körös, Drágán vagy Sebes és Jád egyesülé
séből támad, a szabályozás előtt Rév és Nagyvárad között szétosz
lott, Nagyváradnál a Berettyónak tartó Kis-Körös szakadt.ki belőle, míg a főág Harsányon és Szakálon alul egészen szétömlött és a kornádi Sárrétet alkotta, erről megint több ágon folyt ki: az Ördög árka Szeghalomnál a Berettyóba ömlött, a Tekerő ér és Vésztői ág egymással egyesülvén, Szeghalmon alul a Berettyót vette magába s Körös-Ladány alatt a Kettős Körössel egyesűit. A szabályozott folyó hossza Kis-Kőröstől kezdve 76.2 kméterrel rövidebb, mint a szabá
lyozatlan meder, t. i. 97.4 km.
A Berettyó a szabályozás előtt a Sárréten terült szét és Mező-Túrnál egyesűit a Hármas-Körössel; az ötvenes években elkészült a
L9-i km. hosszú csatorna, mely a Berettyót Szeghalomnál a Sebes-Körösbe vezeti. Azon kivül Kis-Marjától Szalárdig 15.6 km. hosszú csatorna létesíttetett. A Berettyó hossza most Szalárdtól a Sebes-Körösig 90.8 km., nevezett vonalon 44 átmetszés van, a szabályozás által 177.7 km. megrövidítés nyeretett.
A Kettős-Körös a Fehér- és Fekete-Körös egyesülésénél egy 11.1 6 km. hosszú csatornával veszi kezdetét, mely vizét Békés felé vezeti, onnan a Sebes-Körösig 13 átmetszés rövidíti meg a medrét, melynek hossza a szabályozási vonalon mérve 36.5, a kanyarokon mérve pedig 83.6 8 km.
A Hármas-Körös a szabályozás előtt igen tekervényes folyás
sal tartott a Tisza felé. Hossza a kanyarulatokon mérve 233.7 km., az átmetszéseken,és szabályozási vonalon mérve pedig 91.4; az átmet
szések száma 39.
Mindazon vizek áradásai nagy károkat okoztak, s ezért már 1820-ban indultak meg a műszaki munkálatok a bajok orvoslása végett. Az érdekelt megyék 1820—35-ig többféle munkálatokat haj
tottak végre, helyenkint töltéseket is építettek. 1835-től 1840-ig a
Fehér-Körös aradmegyei része szabályoztatott, 1840-től 1844-ig a Kettős- és Hármas-Körösön számos átmetszést készítettek. Végre a mederszabályozás és töltések tervezetei elkészülvén, 1856-ban ható
ságilag helyben hagyattak.
Összesen a Kettős- és Hármas-Körösön 52, a Fehér-Körös aradmegyei részén 10, a Fekete-Körösön- Gyantától lefelé a Kettős-Körösig 79, a Sebes-Körösön 22 átvágás s más egyéb folyórövidíté-sek terveztettek, s e munkálatok részint az érdekelt községek erejé
vel, részint az államtól nyújtott segélyből nagy részben végre is haj
tattak. 1870-ben a Kettős- és Hármas-Körös szabályozását az állam vette kezébe s erre 1870-től 1878-ig 634,580, 1878-tól 1884-ig 1.935,812, összesen 2.570,392 frtot költött. Az 1870 előtti években a medermunkálatokra az állam és érdekelt községek által fordított költség 1.550,209 frtra tehető; e szerint az összes költség 1884-ig 4.120,601 -frt.
A Maroson Aradtól lefelé Szegedig már 1854-ben kezdek meg a szabályozási munkálatokat, összesen 13 átvágást készítettek, melyek folyását tetemesen megrövidítik.
A Temest és Bégát már a X V I I I . században kezdek szabá
lyozni és csatornázni, de utóbb az illetők elhanyagolták az ügyet s a legutóbbi esős évek alatt mind Torontálban mind Temes megyében nagy bajok támadtak. Ezekről majd alább szólunk. A Ferencz-csator-náról is más helyen lesz szó.
A felelős magyar kormány eleintén több gondot fordított a Dunára, mint a Tiszavölgyre. Holmi vizimunkálatokat a Duna med
rében már 1832. óta végeztek. A kormány a felső szakaszon Pozsony és Gönyő között a főág medrét sarkantyúk építése által törekedett javítani, az illető birtokosok az árviz elhárítására némely védtöltése-ket építettek, de sem ezek sem a sarkantyúk nem sokat használtak.
Jobban sikerültek az átmetszések, melyeket Paks és Battiua között a Duna éles kanyarainak megszüntetésére ástak. Mind a 11 átvá
gás anyamederré lett s a vízi utat 96 kilométerrel rövidítette meg.
1850 óta a Duna mentén 52 ponton parterősítéseket létesítettek, a Duna gőzhajózási társaság pedig az alsó szakaszon némely szirtre-Pesztések által törekedett a hajózás akadályait elhárítani,
melyek-n ek eltávolításában már gr. Széchenyi István és Vásárhelyi Pál Munkálkodtak vala.
De a Dunán történt munkálatok közöl legnevezetesebb az 1870: X . t.-cz. által elrendelt szabályozása a budapesti szakasznak.
Ozélja volt: 1. A kereskedelemnek elegendő és kényelmes kikötő és 6*
kirakodó helyet előállítani, mely végből emeletes és lépcsőzetes rak
partot építtettek; 2. a fővárost a koronként beálló rendkívüli ára
dások ellen biztosítani, melyek onnan eredtek, hogy a jég az úgyne
vezett »kopasz zatonyon« megfeneklett, ez által a vizet felduzzasz
tottá s a fővárost nagy mértékben veszélyeztette.
Az 1838-diki nagy árvíz után a főváros biztosítása végett véd-töltéseket építettek s a partoknak és a város egész területének fel
jebb emelését határozták el. Körülbelől 2.047,400 • ölnyi területet több mint 6 lábbal kellett volna feltölteni; ezt a rendszabályt egész
kiterjedésében és szigorában nem lehetett végrehajtani.
A folyószakasz szabályozására s a jégtorlódások elhárítására nézve különböző javaslatok tétettek. 1853 óta a Duna-gőzhajózási társaság és Pest városa a lánczhíd két oldalán 350 öl hosszú rak
partot építtetett, a város 1864. óta a hídon alul folytattatá 351 ölnyi hosszúságban s így a partvonalnak egy részét a pesti oldalon szabályoztatá. A rakparti építés vezetésével Reitter Fercncz főmér
nök volt megbízva, ki azután 1865-ben a Dunaszabályozás kérdését újra megpendíté. Egy röpiratban kimutatá, hogy a főváros biztosítá
sára 1838. óta tulajdonképen még semmisem .történt; a jégtorlódá
sokból származó árvíz veszélyét csak úgy lehet elhárítani, ha a soroksári Dunaág elzáratik vagyis inkább annak torkolata Pest felső végére áttétetik, tehát Pest keleti oldalán egy hajózási csatorna épít
tetik s a soroksári ág is csatornává átalakíttatik. Ámde Reitter csa
tornatervet a kormány komoly megbirálásra sem tartotta érdemes
nek s elfogadta azt a javaslatot, mely ellen mindjárt kezdettől fogva sok kifogást tettek hivatottak és hívatlanok. A rakpartok építése, a soroksári ág elzáratása s a többi szabályozási munkálatok 1871-től 1875-ig hajtattak végre. A költség 8.186,000 frtra rúg.
Azután legtöbb gondot a Tiszavölgy adott a kormánynak. A tiszavölgyi bajokhoz legújabban a Rába áradásai járultak. A Rába
szabályozási ügy már nagyon régóta vajúdik, de mindeddig nem tudott előrehaladni.
Az 1880: X X . t.-cz. felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy 40 millió frt kölcsönt szerezzen be, és pedig Szeged újjáépítése czél-jából középítményekre a városnak és lakházak építésére a szegedi kárvallott lakosoknak adandó kölcsönökre 15 millió frt, s a Tisza és mellékfolyói mentében alakúit szabályozó és ármentesítő társulatok részére 25 millió frt. A társulatoknak adandó kölcsönök a következő czélokra fordítandók: a) A társulatok által az 1879: X X X V . t.-cz.
alapján felvett állami előlegek visszafizetésére, JJ a társulatok régi
tartozásainak törlesztésére; c) a védgátaknak és egyéb ármentesí
tés munkáknak s a belvizek levezetésére szolgáló munkáknak telje
sítésére.
A legújabb hivatalos kimutatás szerint 1884-ben a Tisza és mellékfolyóinál, a Dunánál s a többi folyóknál összesen 67 vizsza-bályozó és ármentesítő társulat működött, a védtöltések összes hossza 3,746.397 kméter, a mentesített, illetőleg mentesítendő árterület 4.727,781 magyar hold, azaz 20,406 • km.
A kormány az 1881: L I I . t.-cz. alapján Békés meg Apátfalva között, a Körösön, Tiszán és Maroson több millió frt értékű töltés
munkát létesített, e területen e belvíz levezetési terveket elkészítette s az árfejlesztési felvételeket is megindította.
A budapesti Dunaszabályozás kiegészítése szükségessé tette a Promontori ág mélyebbítését. A z 1881: L. t.-cz. a Promontori ágban létesítendő szabályozási munkákra és ezek felügyeleti költségeire 5.330,000 frtot engedélyez. 1881. és 1882-ben Promontornál a régeb
ben eszközölt kotrásoknak egy összefüggő vezérárokká való átalakí
tása és a Promontorral szemben tervezett párhuzammű építése, Ercsi
nél a meder kotrása s az Ercsivel szemben tervezett párhuzammű építése, az ottani kis Dunaág elzáratása és az Ercsi sziget leásása kezdetett meg; az úgynevezett Bezdáni sziget pedig teljesen leása
tott. 1883-ban Promontornál a kotrás befejeztetett és a kőhányási munka folytattatott; Tétény, Érd és Batta mellett a meder kotrása megkezdetett; Ercsinél a kotrás befejeztetett, a kis Dunaág elzáratott, a sziget leásatott s a párhuzammű folytattatott. 1884-ben Promon
tornál a kőhányási munka befejeztetett és a hárosi Dunaág elzáratott;
Tétény, Érd és Batta helységeknél a kotrás s a párhuzammű építése folytattatott, a tökölyi (Urbanicza) és a Kácsás sziget melletti mel
lékágak elzárattak; Ercsinél a párhuzammű befejeztetett s Adony-nál a tervezett vezérárok kikotortatott s a mellékágak elzárattak.
Rácz-Almásnál is elzáratott a mellékág s a Makádi sziget leásatott.
1885-ben az egész 56 km. hosszú Dunaág szabályozásának befejezésére létesítendő volt még: a budapesti vasúti híd alatti Kopasz zátony párhuzamműve s a hárosi partvédezet; Téténynyel szemben egy párhuzammű, Ercsivel szemben az ujfalusi erdő kiir
tása, Lórénál párhuzammű, Rácz-Almásnál a vezérárok kikotrása,
^iind e munkálatok költségei körülbelül 5 millió frtra rúgnak.
Továbbá Ordas, Paks, Uszod, Faluhely, Gerjen, Uszod-Foktű e l l e t t földmunka, kotrás, kőhányás és kőrakat végeztetett, mely
czélra 1875-től kezdve 1.300,000 frt fordíttatott s még vagy 700,000 forint szükséges lesz. Bajánál is nagyobb munka van folyamatban.
Igen költséges munkálatokat végeztetett a kormány és a Pan-csova - Kubini - társulat a Duna és Temes balpartján Pancsovától Kubinig terjedő területen; 1882. óta több mint 2 millió frtot adott ki azokra.
Általában az utolsó 10 évben (1875—1884) az állami kincs
tár a Dunára 10.375,716, a Tiszára 6.201,471, a Körösre 1.996,242, a Temesre 174,807, a Drávára 442,793, a Szávára 38,690, aFerencz-csatornára 211,660 frtot költött; a kezelési költség 388,272, a fentár-tási költség 1.932,138, az összes kiadás 21.761,789 frt, 1885-re a vizi-munkálatokra összesen 4.925,983 frt van előirányozva. Ezen kivül bizonyos összegek még a Marosra, Kulpára és Béga-csatornára for
díttattak, melyek a rendé;; kezelésben foglaltattak.
A törvényhozás már a Duna felső, Dévény és Duna-Radvány közötti szakaszának szabályozását is engedélyezte; a 17 millió írttal előirányzott munkálat legfeljebb 12 év alatt befejezendő.
Az alsó Dunaszakasz, a Sztenka, Kozla, Dojka, Izlás, Tachta-lia, Greben, Jucz sziklazátonyok s a Vaskapunak szabályozásáról szintén elkészült már a tervezet, de a törvényhozás még nem tár
gyalta.
A Rába szabályozását sem lehetett 'sokáig elhalasztani, Győr városának biztosítása máris tetemes kiadásokat igényelt. A legszük
ségesebb ármentesítési munkálatok 6.600,000 frtnyi költséggel van
nak előirányozva.
Végre a Temes és Béga szabályozásának s a Béga csatorná
nak tervezete is elkészült már; a Béga csatornát 22 kméterrel rövi
debbre s úgy tervezik, hogy 20 kméterrel közelebb essék a Ferencz-csatornához, tehát az egész vízi út a Béga és Fereucz csatorna között 42 kméterrel rövidebb volna, mint most. Az illető társulat az 1879:
X X I V . törvény alapján 1885-ben 12 millió frtnyi kölcsönt vett föl, a kormány közbenjárása mellett.
A közlött adatokból látjuk, hogy a folyók szabályozása s a vízi bajok elhárítása nagy munkát és költséget kivan. Pedig bizo
nyos, hogy az eddig előirányzott költségek még elegendők sem lesz
nek. Keczkés főmérnök 1846-ban azt hitte, hogy a Tisza szabályozás 8 millió frtba sem fog kerülni; Herrich Károly 1875-ben úgy vélte, hogy a szabályozás ügye már közel van a befejezéshez, mikor arra összesen 15.148,006 frtot fordítottak vala. Dékány Mihály (»Víz
ügyeink« stb.) 1879-ben kimutatja, hogy az 59 különböző
szabályo-zási és ármeutesítési társulatok 1876, végéig 35.843,280 frt 83 krt költöttek el, hogy e költséggel 4.792,643 magyar hold, azaz 2.068,675 hektár árterületek mentesíttettek, s hogy a védtöltések kiterjeszté
sére még 10.871,418 frt 85 kr lesz szükséges. — A Tiszavölgyi tár
sulatközponti bizottságának 1884-diki jelentése szerint csak a Tisza és mellékfolyóinak ármentesítő társulatai a védtöltések építésére 1884. végéig már 45.605,959 frt 53 krt költöttek el, s a még szük-szükséges építkezésekre 17.099,312 frt 72 kr kívántatott. Az 1883.
végéig befektetett tőke magyar holdankint Ada község ö b ö l z e t é b e D
109 frt 40 kr, a Bácsi társulat területén 60 frt 30 kr, a Bökény-mindszenti társulatén 137 frt 65 kr, a Csány-percsorai öbölzetben?
79 frt 61 kr, a Sövényháza Szegedi társulat területén 115 frt 4 kr.>
a Szolnok-Csongrád jobbparti társulatén 53 frt 70 krt tett. — Igaz hogy az érdekelt társulatok igen nagy áldozatokat nem hoztak, mert a 4 51/2 millió frt befektetett tőkéből magok csak 8.5 milliót fizettek be, 37.x milliót pedig kölcsönökből fedeztek.
Az 1884: XIV". t.-cz. kimoudá a maximalis megterheltetés elvét, mely szerint az érdekelt birtokosok a szükséges védelmi mun
kálatok létesítésére csak a törvényben meghatározott kulcs szerint kiszámítandó összegig terhelhetők, a többletet az állam viseli. Nagyon kívánatos azért, hogy a szabályozási és ármentesítési munkálatok tervezésében és végrehatásában mind a kormány és közegei, mind a társulatok bölcsebben járjanak el, mint eddig történt; mert utoljára az állam sem fogja győzni a költséget.
Az eddigi munkálatok a természet szélsőségeit nem enyhítet
ték, ellenkezőleg még fokozták; száraz években érezhetőbbé tették az aszályt, nedves években pedig az árvíz magasságát növelték. A váro
sokat védő körtöltések s a parti párhuzamos töltések nem gátolják a víz átszivárgását, a földárja terjeszkedését, nem szüntetik meg a fakadó és belvizeket. Ezeknek levezetése, bizony, még sok gondot fog adni. Száraz években megint a víz hiánya fogja sújtani a gazdákat;
az 1863-diki aszály ismétlődni fog elébb-utóbb, pedig öntözési csator
nák akkor sem lesznek még.
III.
magyarok eredete, ethnografiai állásuk ; a magyar nép e u r ó p a i ; testi-lelki tulajdonsága, jelleme, ruházata, szokásai és erkölcsei.
A nagy Alföldön több mint 5 millió ember lakik, köztük n a gyon túlnyomók a magyarok, a kik itt legjobban vannak
összetömö-rülve s az ország megszállása óta mindig legtömegesebben éltek. Az 1514-diki parasztlázadás s a török hódítás előtt a magyarság ott is el volt terjedve, a hol most a szerbek, oláhok és más népek laknak.
A magyarok eredetéről, vérbeli és nyelvbeli rokonságáról sokat vitáztak és vitáznak a tudósok, más-más szempontból indulnak ki az anthropologok, ethnografok és nyelvtudósok. Az anthropologia az embert úgy mint az állatot, természeti tulajdonságai szerint te
kinti s így törekszik az emberi nemet fajokra és fajtákra osztá
lyozni. Az ethnografia vagy ethnologia pedig az embert úgy tárgyalja mint tagját bizonyos erkölcsök, hagyományok és közös nyelv által megalakult társaságnak, tehát a népek és nemzetek leírásával fog
lalkozik. A nemzet nyelve, hite és társadalmi szerkezete által lesz; e három között a nyelv az első, ez a nemzetnek születése és életének fája, mondja Hunfalvy Pál. Az anthropologia az osztályozás alapját a fajt ismertető testi jelvekben keresi, ezek pedig nagyon ingadozók és változók nemcsak nemzet és nemzet, hanem ember és ember között is. Ehhez járul az, hogy minden nemzet, kivált Európában külön
böző népek keverékéből támadt, s azért a geograf különösen az európai nemzetekre nézve csak kevés hasznát veheti az anthropolor giai meghatározásoknak.
Az anthropologok ugyan már magyarországi embereket is mé
regettek ; meghatározták a koponya hosszát, szélességét és magassá
gát, az arcz idomait, az agyvelő súlyát, a test magasságát stb., de hogy milyen tulajdonképen a valódi magyar jelleg az összes testi tulajdonságok szerint, azt meg nem állapították, a mintajelleget még csak keresik. A külföldi anthropologok a magyarokat minden habo
zás nélkül a mongol fajhoz, az oroszokat ellenben az európai vagyis középtengeri fajhoz sorolják, pedig kétséget sem szenved, hogy az oroszokban sokkal több igazi mongol vér kering, mint a magyarok
ban. Bárhol rengett a magyar nép bölcsője, akármilyen fajtájúak voltak annak legrégibb ősei, annyi bizonyos, hogy idő folytán az na
gyon sokféle más elemekkel keveredett össze s hogy azért épen oly joggal számítható a középtengeri fajhoz, mint bármely más euró
pai nép.
Nyelve csakugyan különbözik az Európában uralkodó nyel
vektől, s kétségtelen, hogy az altáji nyelvcsaládhoz, különösen pedig az ugor nyelvcsoporthoz tartozik. Sok szót a török, szláv és más európai nyelvekből kölcsönzött, de eredeti nyelvtani alakjait meg
őrizte. Hite, szokásai, erkölcsei, társadalmi szerkezete, egész testi és erkölcsi valója idő folytán nagyon megváltoztak. Mikor a magyar
nép a keresztyén vallást bevette, egyszersmind az európai nemzetek családjának tagjává lett. Ősi hitének és világnézetének csak némi nyomai és foszlányai maradtak meg nyelvében, regéiben és a nép
mesékben, s a tudósoknak még nem sikerült azokat mind kifürkészni.
Csak annyit tudtak kisütni, hogy pogány őseink természetimádók voltak, úgy mint általában az uralaltáji népek. *)
Az új hazában leginkább szláv lakosokat találtak a magyarok, részint már költözésök alatt, részint pedig letelepedésük után kozá-rok, bessenyők, kunok és palóczok, majd tatárok és törökök is olvad
tak velők össze. De nemcsak a velők kisebb-nagyobb mértékben ver
és nyelv-rokon népségekből, hanem a szláv és germán népekből is sokan vegyültek közéjök s egészen beléjök olvadtak. Már Géza feje
delem, még inkább I. István idejében számos német lovag és közvi
téz települt le az országban, s az előkelő családok és a városi lako
sok legeslegnagyobb része külföldi eredetű.
A magyar nép tehát, úgy mint más népek, ősidőktől fogva egészen mostanig különböző elemek keverődéséből támadt és újul meg folyvást; se nem Atelközben, se nem Lebediában, hanem itt e hazában lett azzá, a mi; az ország természeti viszonyai, a talaj s az éghajlat, múltjának viszontagságai, a szomszédos népek behatása idomították testi és lelki tulajdonságait, azon tényezőkhöz hozzájá
rul nyelve, mely hagyományainak, szellemi kincseinek letéteményese.
Mindezek együttvéve adták meg neki sajátságos jellemét és sütötték rája nemzeti bélyegét. 2)
') György Aladár (Nemzet, 1885. évf., febr. 8. sz.) »Oseink olympusa«
czimü értekezésében ezt irja : » N é g y istenség létele kétségkivüli; a napisten, az esthajnal csillag, a felleg s a napsugár személyesítései. A napisten a regékben Attila, Botond $ részben Sz. L á s z l ó alakjával vegyült össze s a népmesékben a harmadik királyfi, a győzelmes hős állandó személyesítője. A z esthajnal csilla
got képviseli a regékben H u n y o r s Magor, Csaba s a bujdosó A l m o s s a mesék
ben az elveszett kincset kereső hős. A felleg a regékben Johara város és Susdal sötét országa, hol rengeteg erdőség van, sürü köd s h o m á l y uralkodik, hol a Nap csak három hónapon át világít, hol griffek fészkelnek s kerecsenmadarak költenek ; a mesékben főszemélyesítője a vasorrú bába, majd a vele rokon sár
kány vagy Fekete város királya. A napsugár m e g van regéinkben mint turul
°iadár, az ünő szarvas vagy fehér l ó ; meséinkben pedig rendesen a csodás táltos paripa.«
2) Helyesen mondja Hunfalvy Pál (1. Magyarország Ethnographiája 46.
8 k. 1.) » A z ember születik, úgy mint az állat, azután nyelvet tanul, m i t az állat
nem t e h e t ; s a nyelv által nemcsak tagjává lesz bizonyos társadalomnak és Nemzetnek, hanem részesévé is mind annak, a mit ez a társadalom és nemzet
S za z a d o k óta élt, tapasztalt, tett, szenvedett, sőt reménylett is, a minek h a g y ó
-Hogy a magyar népnek országszerte közös jellemvonásai van
nak, hogy testi jelveikre nézve sem nagyon különböznek egymástól a különböző vidékek lakosai, ezt leginkább annak köszönheti, hogy hazája a természettől jól kiszabott és határozottan kifejezett föld
rajzi egyedség. Onnan van, hogy a magyar nyelv sem mutat oly na
gyon különböző szójárásokat, mint pl. a német.
A magyar ember, mint a külföldi irók is elismerik, szép tesfc tartás, nyugodt méltóságos járás, erő, ügyesség és kellem, nemes büszkeség és bátorság által tűnik ki. Feje inkább tojásdad mint hosszúkás, koponyája rövid vagy középszerű, orrának töve bemélyed domborodott és nyilt homloka alatt, szeme sötét és tüzes, csak igen ritkán kajla metszetű, mikor belső szeglete kissé lekonyul. Arcza vonásai élesen vannak metszve. Ezekhez hozzájárul a sötét, se nem szőke, se nem fekete haj, az erős b a j u s z , a finoman metszett száj, a tojásdad áll, a köznépnagyságú, izmos termet. A test és arcz szine többé-kevésbbé barna. Egyaránt ritka az igen kis s az igen nagy termetű ember az Alföldön. 2) A férfiak általában magasabbak, mint a nők, s az alsó osztályokban gyakran szebbek is. De a felsőbb osztály
beli nők arczuk szabályossága, szikrázó szemök, bőrük vakító szine, sötét és gyakran igen barna hajuk által tűnnek ki többnyire. A vilá
gos szőke haj általában ritka nálunk, de kék vagy szürke szemet gyakran találunk barna testszín és fekete haj mellett. A nagyon rút és idomtalan fej, a kidomborodó pofacsont s az előrenyúló járom- és állcsont igen gyéren vagy sohasem fordul elő született magyarnál.
Talán nyelvének köszönheti a magyar a száj és áll gömbölyded-ségét.
mányoa n y o m a i a nyelvben vannak meg, a melyet a gyermek beszélleni fog ; a mesékben és mondákban, a melyeket mint fiú hallgatni s z e r e t ; a történetekben a melyeket mint ifjú t a n ú i ; a hitben, melyben nevelkedik ; az irodalomban, a melyben m i n t férfi gyönyörködik, vagy az iparban, melyből mint szántóvető, mesterember, kereskedő stb. él és házanépét tartja. A születés tehát az életnek csak kezdete, de nem tartalma ; s az ember méltósága nem abban áll, h o g y szü
letett, hanem hogy nevelődik s azután maga is nevel ; stb.
') Bajuszt gyakran, de szakált ritkán visel a m a g y a r paraszt, rendesen a szántóvető embernek nem is nő sűrű bajusz és szakái, ellenben a szobában élő mesterembereknél s általában a városi népnél mind a bajusz, mind a szakái erő-sebb szokott lenni.
2) D r . Scheiber vizsgálatai szerint (Untersuchungen über den m i t t l e m
"Wuchs der Menschen in Ungarn, A r c h i v für Anthropologie. B d . X I I I . ) , a 20 éves férfiak közép termete a magyaroknál 1619 mm., holott a magyarországi németeknél 164 6, a szlávoknál is annyi. A belgák középtermete 1645, a fran-cziáké 1637, az olaszoké 1620 m m . volna,