Az Alföld
8. a Bácsi vízszerkezet, a jobb parton a szegedi magaslattól a csurogi, úgynevezett botonyi magas partig
A Torontáli és Csajkás vízszerkezet egyelőre kihagyatott, mi
vel a torontáli érdekeltség, melynek már kész töltései voltak, kije
lenté, hogy sem a saját körében teendő szabályozási munkák költsé
geit a többiekkel megosztani, sem a másokéban részt venni nem akar, a Csajkás kerület katonai hatósága pedig a hadi tanács felhatalma
zása nélkül semmiféle kötelezettséget magára nem vállalhatott.
Keczkés magának a Tiszának árterületét 721,295 hektárra, a me
derszabályozási és töltésezési munkák költségeit pedig 7.797,357 frtra számította.
Utóbb a Tisza folyását 6 osztályra vagyis szakaszra osztották, az I. szakasz T.-Ujlaktól Csapig, a II. Csaptól Tokajig, a III.
Tokajtól T.-Füredig, a IV. T.-Füredtől Csongrádig, azV. Csongrád
tól Szegedig, a VI. Szegedtől Titelig terjed. A mellékfolyóknál két osztály állapíttatott meg: 1. az Ondava-Tapoly s 2. a Hármas Körös és Berettyó osztálya. A szabályozási társulatok, a műszaki és politi
kai központi hivatalok szervezete idő folytán új meg új változásókon ment át.
Még mielőtt a szabályozási tervezet kérdése eldőlt vala, tettleg hozzáfogtak a munkálatokhoz; 1846-ban T.-Dob alatt az úgyneve
zett Széchenyi-gátat kezdek rakni, az Ondava-Tapolyi, Felsőszabol
csi és Bodrogközi társulatok, valamint Szentes és Szeged városok pedig a védtöltések építéséhez fogtak.
Paleocapa 1846. nyarán gr. Széchenyi kíséretében bejára a Tisza völgyét s azután kidolgozá »Véleményét a Tiszavölgy rende
zéséről.« Vásárhelyi a kanyarok átmetszésére s a Tisza folyásának megrövidítésére fektette a fősúlyt, minél egyenesebb irányt akart adni a Tiszának, hogy pályája mentől rövidebb legyen, tehát esése
növekedjék, s a víz mentől gyorsabban folyjon le medrében. Meg nem gondolta, hogy a Duna vízszinének lejebb szállítása nélkül a Tisza alsó szakaszainak a legegyenesebb pályán sem adhat kellő esést, paleocapa ellenkezőleg a fősúlyt a töltésekre fektette s mindenek előtt azoknak építését sürgette; a felső vidékeken egyelőre semmi átvágást sem javasolt, Tokajtól Szolnokig 11, Szolnoktól Csongrádig 4, Csongrádtól Szegedig 1, Szegedtől a Dunáig 5, összesen tehát csak 21 átvágást tervezett, melyek a folyó pályáját csak 205.a 2 5
kilométerrel rövidítették volna meg, holott Vásárhelyi 122 átvágást javasolt. Paleocapa előre megmondta, hogy az árvizek magassága növekedni fog még akkor is, ha az árteret csak töltések által szűkí
tik is meg, a felső vidékeken létesített átvágások pedig nagy ve
szélyt hozhatnának az alsó vidékekre.
A munkálatok Paleocapa értelmében indultak meg, de az 1848-diki események miatt csakhamar félbeszakadtak. Azonban az absolut kormány már 1850-ben újra megindítá. A jun. 16-kán kelt nyílt parancs következtében felállíttatok a Tiszaszabályozási köz
ponti bizottság, melynek feje kormánybiztosi minőségben gr. Szapáry József volt; a műszaki teendők végzésére, főmérnöki rauggal, Her-rich Károly neveztetek ki; a külső teendők és felügyelet végzésére a Tisza folyónál hat, az Ondava-Tapoly és Körös-Berettyó völgyén pedig egy-egy osztály-mérnöki hivatal szerveztetek. Az átvágási és mederjavítási munkálatok költségeit az állami pénztár, a védtöltések építésének költségeit pedig az illető földbirtokosok viselik, kik társu
latokba lépnek. A társulatok szervezetét az 1856. okt. 9-kén kelt nyílt parancs rendezte véglegesen; ugyanazon nyílt parancs eltörli a központi bizottságot s helyébe a központi felügyelőséget állítja fel.
Ezt később a felelős magyar kormány megalakulása után 1867-ben a Tiszaszabályozási kormánybiztosság váltotta fel.
A bécsi és hazai szakértők Vásárhelyi és Paleocapa terveit njra megvizsgálván, azokat lehetőleg egyeztetni törekedtek. Csekély változtatásokkal helybenhagyák a Vásárhelyitől javasolt átvágásokat, de a Paleocapa által ajánlott védtöltések kiépítését is szükségesnek tárták. Paleocapa azt ajánlotta volt, hogy a védtöltések a folyó ter
mészetes kauyarait is közbe fogják s hogy a két parton egymással
^ellenben eső töltések mindenütt legalább 759 méternyi távolságra egyenek, hogy tehát az árvíznek elegendő tér maradjon. Ezt a tá
volságot azonban több helyen meg nem tartották, néhol a töltések közötti távolság csak 300—350, sőt egy-két helyen csak 182—232
m- tesz. S épen az alsó vidékeken leginkább szorították meg az
árte-ret.*) 1846-ban csak a tiszafüredi átvágás ásatott ki, azután 1851-ben kezdek meg újra az átvágási munkákat, 1854-ig csekély, 1855 óta nagyobb erővel folytaták. A töltésezési munkák eleintén gyorsan haladtak előre, az 1855-diki árvíz újabb munkásságra ösztönözte a társulatokat. Az absolut kormány megengedte nekik, hogy újra köz
gyűléseket tarthassanak, 1857. febr. 23-kán és 1858. márcz. 11-kén Pesten voltak közgyűlések; ezek elhatározták, hogy a munkálatok gyorsabb folytathatása végett a bécsi nemzeti banktól 15 millió frt-nyi kölcsönt vesznek föl; a kormány egyszersmind 15 évi adómen
tességet adott az újonnan ármentesített területek birtokosainak. — A hatvanas évek elején nagy szárazság volt s kivált 1863-ban az aszály az Alföldön nagy ínséget okozott. Hogy a népnek keresete legyen, az egész Tiszavölgyön mind az átvágási, mind a töltésezési munkálatok nagyban folytak.
Az elfogadott szabályozási tervezetet már azelőtt is sokan gán
csolták ; most a száraz években, mikor a földárja igen mélyre szállt, az összes állóvizek és mocsarak kiszáradtak, a levegő is rendkívül száraz volt és harmat sem enyhítette a növényzetet: sokan az aszályt az elhibázott Tiszaszabályozásnak tulajdonították. — Több eső talán a Tiszaszabályozás nélkül sem lett volna, de hogy az álló vizek le-csapolása s általában a Tiszaszabályozás a levegő nyirkosságát csökkentette, tehát az aszályt fokozta, az kétségtelen.
Áldásosabb évek következtek azután, s a nemzet figyelmét a politikai események kötötték le ismét. Ekkor hanyatlani kezdett a szabályozási ügy. Mind a központi hatóságok, mind az ármentesítő társulatok buzgalma mindinkább lelohadt. 1865-ben közé tettem az ország folyóira s különösen a Duna és Tisza vízjárására és szabályo
zására vonatkozó adatokat, melyeket az országos építészeti igazgató
ságtól és a szabályozási felügyelőségtől kaptam. Herrich Károly központi felügyelő a Tiszavölgyi társulatnak 1865. marcz. 26. és 28-kán Pesten tartott közgyűléséhez intézett jelentését bocsátá közre.
Azután több éven át semmi hír sem hallatszott a szabályozás ügyé"
J) E műszaki tekintetben egyáltalában nem helyeselhető állapot a miatt j ö t t létre — mondja a miniszteri előterjesztés — hogy Torontál megye még a szabályozást megelőző időben a bal parton igen közel a meder széléhez védtöl-téseket emelt, s ezeket az érdekeltség birtokába vévén, később vonakodott lerombolni s helyettük szabványos távolságban új töltésvonalat építeni. A jobbparti érdekeltek pedig azzal fenyegetőztek, hogy ha őket kényszerítik az a nélkül is keskeny érterületökből az ármeder számára szükséges egész szabvá
nyos szélességet meghagyni, nem fogják felépíteni a védtöltést.
ről. — De ismét esős, sőt igen nedves évek álltak be, a Tisza árjai miiid nagyobb magasságra duzzadtak. Ekkor újra az előtérbe lépett a szabályozási ügy; az 1876-diki árvíz már felette aggasztó volt, még nagyobb aggodalmakat okozott az 1877-diki áradás; Csongrá
dot, Szentest, Hódmező-Vásárhelyt csak körtöltések által lehetett nagy nehezen megmenteni. Végre Szeged, az Alföld legnépesebb városa 1879. márcz. 12-kén a hullámok áldozata lett! Egy viharos éjszaka a virágzó várost eltörlé aiöld színéről. Szeged azelőtt év
századokon keresztül ugyanazon a helyen fennállott, kétségtelen, hogy elpusztulását a szabályozásnál elkövetett hibák és mulasztások okozták. A szabályozási tervet elkészítették és végrehajtották, a nél
kül, hogy kellő figyelemmel lettek volna a meteorológiai és egyéb természeti viszonyokra.*) A Duna budapesti szakaszának szabályo-zását is tervezték és végrehajtották, mielőtt a Promontori ág medré
nek földtani szerkezetét megvizsgálták vagy csak kellő mélység méré
seket tettek volna benne.
A szegedi katasztrófa rémületbe ejté az országot. A főváros, melyet már az 1876-diki árvíz nagy aggodalomba ejtett vala, attól kezdett tartani, hogy az elhibázott dunai szabályozás miatt hasonló sors várja. Nagy tollharcz támadt. Önálló munkákban, folyóiratok
ban és hírlapokban feszegették, gáncsolgatták a szabályozási rend
szert s más meg más javaslatokat tettek. A Tiszavölgyi társulat központi bizottsága 1879. jun. 16. és 17. szakértői értekezletet tar
tott, melyen a legellentétesebb vélemények nyilváníttattak; annyi azonban kisült, hogy csakugyan lényeges hibák és mulasztások kö
vettettek el; a kormány külföldi szakértőket2) hivott meg, hogy mind a Tiszánál, mind a Dunánál már végrehajtott és még végre
hajtandó munkálatokról véleményt mondjanak. Ok néhány hetet töltvén az országban, véleményt adtak: 1. Szeged városának újrafel-építéséről és az árvíz elleni megvédéséről, 2. a Tiszáról és
mellék-J) Mérnökeink általában nem igen ügyelnek a földtani, meterologiai stb.
viszonyokra, a közlekedési minisztérium kebelében felállított műszaki tanács
ban még most sincs oly ember, a ki a természet tanulmányaival foglalkoznék,
^fég csak 1879-ben indítványozták a Tiszavölgyi társulat központi bizottságá
nak szakértői értekezletén, h o g y a Tisza és a mellékfolyóínak völgyeiben m e teorológiai állomások állíttassanak f e l ; egyik szakértő kijelenté, hogy »a Tiszáról és mellékfolyóiról nincsenek kellő adataink, sem az egész vízgyűjtő terület kiterjedése, sem az időszakonkint lehulló csapadék, annál kevesbbé a Víztömeg, m e l y ebből a folyókba j u t , nem ismeretes.«
2) Következők a külföldi szakértők : Barilari olasz, Gros és Jaquet fran
czia, Waldorp németalföldi, Kozlovszky német mérnökök.
folyóiról; 3. a, Duna Ó-Moldova és Turn-Szeverin között levő hajó
zási akadályok elhárításáról; 4. a Duna szabályozásáról Budapesten.
Jelentéseikben a végrehajtott munkálatokban kisebb-nagyobb hibá
kat és mulasztásokat jeleztek, de lényeges változtatást nem javasoltak.
Mások gyökeresebb változtatásokat kívántak. Némelyek indítvá
nyozták, hogy a Maros torkolata Szeged alá vezettessék; Overmars javasolja, hogy a Tisza a torkolatánál zsilipekkel zárassék el, nehogy a Duna vize beléje betódulhasson; mások a Tisza felső vidékein nagy vízmedenczék építését javasolták, hogy azokban a hegyekről lerohanó víz felfogassék s azután a nyári hónapokban belőlük lassan kibocsáttassék. Hobohm mellékcsatorna építését javasolja.*) Stefa-novics is azt javasolja, hogy Szatmár-Németi vidékéről egy hajózható és száraz időben öntözésre szolgáló csatorna építtessék, mely Ara
don át Palánkára menne. Továbbá Stefanovics azt vitatja, hogy az Alföldet csak akkor lehet az elposványosodástól megmenteni, a Tisza, Száva és Dráva szabályozását csak akkor lehet sikeresen esz
közölni, ha a Kazán nevü sziklaszoros kellően kiszélesbíttetik, hogy a Duna vize ott össze ne szoruljon s gyorsabban lefolyhasson. Lan-franconi végre szükségesnek tartja, hogy a Duna medre a Tisza tor
kolatától lefelé Moldováig kikotortassék s úgy hiszi, hogy ezáltal a Duna víztükrét Titel mellett 4 méterrel is lejebb lehetne szállítani.2)
x) H o b o h m idézett munkájában, m e l y 1877-ben jelent meg, nagyon kemé
nyen kárhoztatja a Tiszaazabályozásnál követett eljárást, sőt ezeket mondja :
» A Tiszaszabályozás műszaki vezetője immár 30 esztendeje, h o g y a magyar A l f ö l d romlásán dolgozik, több m i n t 26 millió frtot költött már rá s munkáját m é g mindig folytatja.«
2) H o g y a Duna medre az említett vidéken, épen a Tisza szabályozás következtében, tetemesen feliszapolódott, az bizonyos. Herrich K á r o l y 1873-diki;
jelentésében felsorolja az átvágásokat, melyeket a Tisza kanyarainál tettek.
A z t mondja, hogy a 107 átvágásból 1.560,884 köb-öl földet emeltek ki, teljes kiképződésökre pedig, hogy t. i. anyafolyóvá válhassanak, 1 4 . 4 3 8 , 9 8 0 köb-öl földnek az eltakarítása szükséges. Tehát magának a folyónak fejlesztő munká
jára, kerek számmal 13 millió köb-öl föld bízatott. A jelentés szerint az átvágá
sok egy része már teljesen kiképződött, más része j ó l képződik, csak néhányan kell még segíteni. — H o v á került a roppant nagy földtömeg, melyet e szerint a Tisza lerágott, kivájt és az átvágásokból magával vitt 'i — Ordódy P á l minisz
ter 1880-diki előterjesztésében mondja, hogy az átvágások teljes m é f v ü , a közép keresztszelvényeknek megfelelő mélységre és szélességre való kiásása 130.053,611 frtba került volna, holott azokra mindössze csak 6.200,000 frt ada
tott ki. M o n d j a továbbá, h o g y az átvágások össses hosszából ki van képződve 3 7 . ! % , képződésben van 2 5 . , % , nem képződik 3 7 .2° /0. — Ismét kérdezzük, hova j u t o t t a földtömeg, melyet ki nem ástak s melyet maga a folyó ragadott el ? D e a kiásott földet is az átvágások szélein rakják le.s gj'akran beomlik az
átvá-A kormány és közegei mindazokat a javaslatokat mellőzték és csak a nyilván való hibákat és mulasztásokat törekednek javitani és pótolni.
Lássuk már, hogy micsoda munkálatok vannak végrehajtva és folyamatban.
Az átvágásokat az állam költségén készítették. A legtöbb átvá
gási munkálat 1851-től 1866-ig végeztetett, 1867—1877-ig a kor
mány csak egyes, a kiképződésben nagyon hátramaradt átvágások lemélyítésére szorítkozott, a tiszamenti osztály mérnöki hivatalok számát 6-ról 4-re, majd 3-ra szállítá le, a kormánybiztosságot 1875-hen megszünteté s teendőit a közlekedési minisztérium vízépitészeti szakosztályára bizá.
A tiszai átvágásokra az állam költött 1877 végéig 6.200,000, 1878. és 79. években pedig 2.100,000, összesen 1879-ig 8.300,000 forintot.
A z egyes végpontok közt
kilométe
A z átvá
gások távolság a rövi
dítés
renkénti esés
Szakaszok
száma hossza 1 km. a folyók j eredeti pá lyáján km.
Í*»\ k m .
*3 ,14 £ !
« m ' a folyó ore- j deti pályáján! méter j az átvágások! által megrö- vidített pá- i lyán méter 1 i I. T . - U j l a k — V . - N a m é n y 14 10.499 8 7 . 2 2 8 8 4 . 5 2 8 3 2. 7 0 1 0 . 1 8 8 7 0.2217 ]
II. V . - N a m é n y — Csap . . 14 8.114 7 9 . 8 6 8 . 4 8 . 3 8 3 3 0 . 9 8 5 0 - 0 4 2 6 0 . 0 6 9 8 !
III. C s a p — T o k a j 33 2 3 . 5 2 6 1 7 0 . 6 6 , 8 4 . 4 5 , 8 6 . 2 1 0 0 . 0 5 2 0 ! 0 . 1 0 6 2 i 33 2 3 . 5 2 6 1 7 0 . 6 6 , 8 4 . 4 5 , 8 6 . 2 1 0 0 . 0 5 2 0 ! 0 . 1 0 6 2 i I V . T o k a j — S z o l n o k . . . 28 4 4 . 9 6 9 380.">9B 1 9 9. 0, 0 1 8 1 . ,8 5 0 . 0 2 8 4 0 . 0 6 4 2
V . Szolnok —Csongrád . 4 6.656 1 3 4 . 5 6 2 8 8 . 2 2 5 4 6 . 3 3 7 0 . 0 1 9 3 0 . 0 2 9 4 j V I . Csongrád — Szeged . . 7 1 1 . 1 4 « 1 0 5 . 5 1 « 7 2 . 3 5 1 3 3 . , 6 5 0 . 0 2 1 5 0 . 0 3 1 3 I V I I . Szegedtől a Dunáig . 11 2 8 . 8 8 8 2 5 3.606 1 8 1 . 9 3 9 7 1 . 6 6 « 0 . 0 , 8 2 0 . 0 2 6 5 j Összesen . 1 33.808 1 2 1 1 . , 3 0 7 2 8.881 4 8 2 . 8 4 9 0 . 0 8 8 8 0.0G12 ! 1
A felsorolt átvágások közöl az I. szakaszban 8, a Il-dikban is 8, a III-dikban 24, a IV-dikben 14, az V-dikben 2, a VII-dikben 2 összesen 58 átvágás 1879-ig kiképződött, Összes hosszuk 4 9 .6 3 8 km.,
aa általuk elért rövidítés 2 3 8.9 7 B km.; képződő félben volt összesen
gasba, mikor ez képződik. T e h á t a folyó nemcsak a ki n e m ásott, hanem nagy részben m é g a kiásott földet is kénytelen elszállítani. E g y darabig csak elviszi
a terhet, de valahol ismét lerakja. A szakértők állítják, hogy a Tisza medre,
^egalább Szegedig, n e m iszapolódott, tehát a folyó azt a sok földet valahol S z e geden alul Titelnél, a torkolatánál és a Dunában rakta le. Mérnökeink azonban,
ug y látszik, teljesen ignorálják.
24 átvágás, 29 pedig nem képződött, és pedig az I. szakaszban 3, a II-ikban 4, a III-dikban 2, alV-dikbeu 11, az V-ikben 1, a VI-ikban 6, a VII-dikben 3. A nem képződött átvágások hossza 49.7 5 6 km.
Minthogy az átvágások leginkább csak a felső vidékeken kép
ződtek, az alsó vidékeken pedig a lassúbb folyás és a kötöttebb talaj miatt nem képződtek: azért a folyó esése és sebessége csak a felső vidékeken növekedett, az árviz tehát annál nagyobb erővel zúdult az alsó vidékekre, s itt mind nagyobb magasságra duzzadt. 1876-ban Czigándnál 1.2 8 2, Szolnoknál 0.6 9 6, 18 7 7-ben Szolnokon 0.0 3 6, Cson
grádon 1.264, Mindszenten 1.7 5 9, Szegeden 1.8 1 0, T.-Becsén 0.7 1 7, 1879-ben Csongrádon 1.9 8 0, Mindszenten 2.2 5 9, Szegeden 1.9 2 0, T.-Becsén
0.7 9 7, méterrel magasabb volt az árvíz, mint 1830-ban. Ebben az
évben a legmagasabb vízállás Szegeden 6.1 4 m., azután 1853-ban 6.6 2, 1855-ben 6.9 6, 1860-ban 6.7 0, 186 7-ben 7.22, 1868-ban 6.9 7, 1871-ben 6.9 4, 1874-ben 6.8 7, 1876-ban 7.86, 18 7 7-ben 7.95, 18 7 9-ben 8.0 6, sőt 1881-ben 8.2 7 méteren volt a 0 pont felett.
Az átvágások összes hosszából 1879-ig ki volt képződve 37.x
°/0, képződésben volt 25.7 °/0, nem képződött 37.2 °/0. A kormány 1877. s illetőleg 1879. óta a nem képződő átvágásokat mélyebbre és szélesebbre ásatta, azon volt, hogy a legalacsonyabb vízszin alatt 2.2 méterre lemélyíttessenek s a fenéken 20—25 méterre kiszélesí
tessenek. Különösen sok munkát fordított a Szeged alatt levő, 7.8 8 9
km. hosszú Vedresházi s a 96. számú 6.3 0 2 km. hosszú átvágásra, mindkettő kemény talajba van vágva és sehogysem akart képződni.
Az előbbi csak 6.5 km. távojságra esik Szegedtől s kibővítése, úgy remélik, lejebb fogja szállítani a szegedi árvizeket. A 96. számú átvá
gás a folyó pályáját 17.4 0 4 kméterrel fogja megrövidíteni, teljes kép
ződése a Ferencz-csatorna érdekében szükséges.
Ámde valamennyi átvágás kiásatása és képződése sem fog sokat segíteni a bajon; az árvizek magassága nem igen fog csök
kenni, mivel a folyó esését s tehát sebességét az alsó vidékeken alig lehet növelni. Ugyanis Szegedtől, sőt Csongrádtól lefelé a Tisza esése a Duna vízszinének magasságától függ; ha a Duna árad, a Tisza lefolyását gátolja és felduzzasztja vizét Szegedig, sőt Csongrádig.
Szegeden a 0 pont tenger feletti magassága 73.8 1 m., a 294 kméterrel lejebb fekvő Zimonynál a Duna 0 pontjának magassága
66.55, a különbség tehát csak 7.2 6 m., azaz egy kilométerre 2.4 6 centi
méter esik. De ha a Duna vízállása Zimonyban 6.2 4,amint pl. 1879.
márcz. 5-ikén volt, akkor a Duna vízszine Szegedtől lefelé 294 km.
távolságban csak 1.0 2 méterrel alacsonyabb mint Szegeden a 0 pont, tehát a víznek fel kell duzzadnia, mert le nem folyhat.
A védtöltéseket szabály szerint az árterületek tulajdonosaiból alakúit ármentesítő társulatok építették, részint a társulati tagokra a haszon arányában kivetett és általuk befizetett járulékokból, részint több évi törlesztésre kölcsön vett összegekből, melyeknek részleteit a tagokra kivetett járulékokból fedezik. De e szabály alól majdnem minden társulatnál van némi kivétel, mennyiben némely társulat ingyen kapta meg a régi időben közerővel épített töltéseket, mások pedig az államtól közmunkát és készpénzt kaptak. A társulatok a kormány felügyelete mellett jól-rosszúl teljesítették munkájokat.
Mikor árviz nem fenyegette birtokaikat, könnyen vették a dolgot, sem a kormány rendeleteivel, sem a töltések jó karban tartásával nem sokat törődtek. Mikor azután a veszély beállott, rendesen mind az illető törvényhatóságok, mind a társulatok elvesztették fejőket s feljajdulva a kormányhoz folyamodtak segítségért. »Alig van társu
lat — mondja Dékány Mihály idézett munkájában — mely jól fel
fogott érdekében, töltéseit a változott viszonyoknak és szükségnek joaegfelelőleg gondozta és tovább fejlesztette volna . . . . Széchenyi s az abszolút kormány erőteljes hatása alatt s a nyerendő haszon remé
nyében az érdekeltek megalakították a társulatokat. . . , de azután ismét a százados magyar fataliszmusnak adták magukat s nem tesz
nek semmit, vagy a mit tesznek is, azon nem látszik meg a komoly
ság, melyet úgy az ügy nagysága, mint főkép a társulatok messze
ható nagy érdeke megkívánna . . . . Hogy általában mennyire képte
lenek a társulatok saját ügyöket önerejökből előmozdítani és kor
mányozni, mennyire nem szeretnek s nem tudnak a jövő jóért vala
mit áldozni és dolgozni, azt legjobban bizonyítja az, hogy ha legkisebb kiadás szüksége merül fel, segélyért kopogtatnak, önkormányzási képes-ségöket pedig'azon sok kormánybiztos x) tanúsítja, kiket kérelmökre ki kellett s még ki kell nevezni. Különösen elszomorítólag tapasz
t j u k a fentebbieket az ujabb társulatoknál. Elmondható, hogy egy
uJabb társulat sincs, a melynek ne volna kormánybiztosa, vagy a mely már ne kért volna kormánybiztost Az újból fölelevene
dett Tiszavölgyi társulat, a kebelében levő kitűnő erők daczára, sem emelkedett eddig magasabb szempontra, eddigi működése leginkább csak az önzőnek nevezhető kataszteri munkálkodásában
kulmi-nálván.«
J) Fájdalom, a kormánybiztosok kinevezésében sem volt mindig
szeren-C S e s a kormány, pedig- azok nagyon sokba kerülnek.
A kormánynak kellő tudomása sem volt a társulatok műkö
déséről és belső viszonyairól; Ordódy Pál miniszter még az 1880-ki előterjesztésében is sajnálattal megjegyzi, »hogy évek óta hiában igye
kezett a társulatok működéséről részletes és megbizható adatokat szerezni, ez mai napig sem sikerült neki.« — Ily körülmények között nem csuda, hogy a töltésezési munkálatoknál is sok hiba és mulasz
tás követtetett el.
A miniszteri előterjesztésben 24 tiszavölgyi társulat működé
séről közöltetnek a statisztikai adatok. Ezek legnagyobbrészt meg
egyeznek azokkal, melyeket a központi bizottság az 1879-diki köz
gyűléshez intézett jelentésben közöl. A miniszteri előterjesztés sze
rint a tiszai árterület a jobb parton 299,877, a bal parton 513,592, összesen 813,469 hektár (1.884,783 magyar hold); a Tisza és mel
lékfolyóinak összes ártere 1.534,449 hektár, s ebből 1879-ben a még mentesítendő nyitott ártér 90,641 hektárt tett.
A Tiszavölgyi társulat központi bizottságának az 1884. októ
ber 12-kén tartott közgyűléshez intézett jelentésében 38 társulat és