Néhány gondolat a statisztikai gyakorlat továbbfejlesztéséhez

(1)

NÉHÁNY GONDOLAT A STATISZTIKAI GYAKORLAT TOVÁBBFEJLESZTESÉHEZ'

LUKÁCS OTTÓ

A gazdaság- és társadalomstatisztika tudománya és gyakorlata szerte a vilá- gon és így nálunk is a második világháborútól kezdve a mai napig rendkívül nagy utat tett meg. A gyors fejlődést szükségessé tették a kormányzati munkának, a ter- vezésnek, a tudományos kutatásoknak. az új és egyre növekvő szerepet betöltő szakszervezeteknek, továbbá a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek egyre foko—

zódó információigényei. A statisztika továbbfejlesztését sürgette a nemzetközi kap- csolatok (és a kommunikációs eszközök) kibővülése is, melyre mind világméretek—

ben (ENSZ és szakosított szervei), mind regionálisan (KGST. Közös Piac stb.) sor ke—

rült.

A magyar statisztikai tudomány és gyakorlat is kivette részét ebből a fejlődés- ből. Jelentős az előrehaladás a statisztika korszerűsítése, egységesítése és a lehet—

séges integráció terén. Sok jót és előremutatót lehet elmondani. kiemelni: gondol—

junk például a népgazdasági mérlegrendszerek többféle módon történő megköze—

lítésére (MPS, SNA), az input—output munkálatok terén elért eredményekre, a nagyon sok módszertani problémát felvető nemzetközi összehasonlításokra, az ipari szerkezeti vizsgálatokra, az életszínvonal mind komplexebb elemzésére vagy a kör—

nyezetvédelmi statisztikai rendszer kialakítására.

Ami a gazdaságstatisztika és a társadalomstatisztika integrálását illeti, úgy gondolom, az élet rákényszerített és rákényszerít arra, hogy a kettőt egymással össz- hangban fejlesszük. Nem lehet például az életszínvonal és az életkörülmények vizs- gálatát másképpen elvégezni, mint a gazdasági és társadalmi statisztikai adatokat együtt elemezve. Kérdés. hogy elegendő útmutatást ad—e a lakásprobléma megol—

dásához a lakásépítés (esetleg a lakásállomány) számbavétele. Nyilván a lakásgaz—

dálkodást (elosztást) is számba kell venni. Ugyanígy a kórházépitést számba venni nem elég, meg kell közelíteni minőségi mutatók segítségével az egészségügy hu- manizáltságának kérdését is, mert enélkül nem kapunk kielégítő képet az egész- ségügy helyzetéről. Lehet szép kórházak és jó felszereltség mellett is az ellátás rossz, és ezzel együtt járóan csökkenhet a várható átlagos élettartam. Megállapít—

ható. hogy nagyon jelentős munkát végzett a Központi Statisztikai Hivatal a társa- dalmi jelzőszámok kidolgozása terén is.

Úgy gondolom, azért kaptam meghívást a Magyar Tudományos Akadémia Sta—

tisztikai Bizottságának és Demográfiai Bizottságának jelen együttes vitaülésére, hogy

' A Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának és Demográfiai Bizottságának Budapes- ten. 1981. március 18-án tartott együttes vitaülésén elhangzott korreferátum.

(2)

LUKÁCS: A STATISZTIKAI GYAKORLAT 645

a statisztikai kérdésekről olyan kritikai megjegyzéseket tegyek, amelyek elősegíthe- tik a statisztika továbbfejlesztését, és hozzászóljak a felvetett témához úgy is, mint felhasználó és úgyis mint a statisztika évtizedeken át aktív művelője. A felvetett

problémák egy része az 1950-es és 1960-as évek statisztikai gyakorlatában gyöke—

redzik. így minden kritika egyúttal önkritika is. minthogy ezekben az években én is a statisztika területén tevékenykedtem.

Mindenekelőtt néhány általános megjegyzést.

1. Az 1950—es években hangsúlyoztuk. hogy a Központi Statisztikai Hivatal a kormány statisztikai hivatala. s így a feladata a kormányzati igények kielégítése.

Ez ma is igaz, de amikor az egyik legfőbb kérdésünk a szocialista demokrácia ki- szélesítése. szem előtt kell tartani, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a dolgozó nép statisztikai hivatala is, így a dolgozók adatigényeinek kielégítése szintén fela—

data a Központi Statisztikai Hivatalnak. Nemcsak az intézmények. intézetek, hanem a kutatók adatigénye is egyre nő. Az ezek kielégítéséhez szükséges szervezetet is

meg kell teremteni.

2. Mint ahogy az élet más területein, a statisztikai gyakorlat terén is nélkülöz—

hetetlenül szükséges a kritika. Szükség van -— véleményem szerint — az ún. ,,hivata- los" adatok megalapozott bírálatára is. Biztosítani kell, hogy a statisztikát felhasz- náló kutatóintézetek, egyetemek stb. éljenek az alkotó bírálattal, és ezt a statisztika központi szervei használják fel munkájuk javítására. Ugyanakkor a Központi Statisz—

tikai Hivatalnak is feladata a különböző szervek által publikált, nem megfelelő ada—

tok kritikája.

3. Bár ma már mutatkoznak jelei a törekvésnek abban az irányban. amelyről

szólok, mégis szóvá teszem, hogy véleményem szerint többet foglalkozik a Hivatal az elemzések módszertanával, mint az adatfelvételi eljárások korszerűsítésével, az alapadatok megbízhatóságának növelésével, a reprezentatív (sample survey) — és így ellenőrizhetőbb — felvételek szélesebb körű alkalmazásaival. Ez rendkívül fon—

tos: a megbízhatóság az alapja mindennek, mert a legjobb elemző modellek is hasz—

nálhatatlanná válnak. tévútra vezetnek, ha nem kellően megbízható adatokkal tölt—

jük ki őket.

Véleményem szerint a Központi Statisztikai Hivatalnak nemcsak értékelt, elemzett adatokat, hanem alapadatokat is szolgáltatnia kell. Éppen ezeknek mások által végzett elemzése tárhatja fel a statisztikai adatok esetleges hiányosságait, és nyújt—

hat segítséget az adatfelvételi módszerek pontosításához, továbbfejlesztéséhez. Itt említem meg az összeíró gárda kérdését is. A megfelelő összeírók, számlálóbizto- sok beállítása kétségtelenül nem csekély nehézségbe ütközik. Véleményem szerint az összeírónak nemcsak a statisztikához. hanem az illető szakmához is értenie

kell.

4. A Központi Statisztikai Hivatal a statisztikai tudomány és gyakorlat fejlesz—

tésében kétségkívül nagy eredményeket ért el. Véleményem szerint szükséges lenne azt is vizsgálni, hogy az eredmények és a ráfordítások arányban vannak—e. lgen hasz- nos lenne nemzetközi összehasonlitások segítségével is tájékozódni e kérdésekről.

Emellett folyamatosan vizsgálni kell a bekért adatok tömegét. és törekedni kell csök- kentésükre.

5. Kétségtelen. hogy a statisztikát mindig bizonyos konzervativizmus jellemzi, hiszen a hosszú távú idősorok összeállításánál az összehasonlíthatóságra ügyelni kell. Mégis a gazdaságirányítás 1968-ban bevezetett reformja már felvetette, a jelenlegi helyzet pedig még szükségesebbé teszi — mint erre a bevezető referátum is rámutat — a reprezentatív adatfelvételi módszerek szélesebb körű alkalmazását.

Annak idején az ágazati és felügyeleti szervek idegenkedtek e módszertől. mert ez

(3)

646 LUKÁCS arra

megnehezítette volna a beavatkozásokat. Véleményem szerint, néhány területen már történt előrelépés. a továbbhaladást azonban gyorsítani kell.

Hangsúlyozom a szóródások kiszámításának szükségességét, az átlagok meg- különböztetés nélküli felhasználásának helytelenségét. Például ahelyett, hogy ,,1980- ban 5.2 millió magyar állampolgár utazott külföldre" helyesen úgy kellene fogalmaz—

ni: ,.A magyar állampolgárok 5.2 milliószor lépték át kifelé a határt". Mert van, aki

sokszor megtette ezt, van, aki egyszer sem.

6. Végül megemlítem, hogy véleményem szerint a vállalaton belüli, a vállalat részére adatokat szolgáltató információ-rendszerért csak a vállalat vezetése lehet felelős. Nem szabad uniformizálni, és nem szabad összekeverni a makra— és a mik—

roszintet. Az egyetemeken helyes lehet tanítani esettanulmányakat (például milyen

az információs rendszer a RÁBA gyárban. Bábolnán vagy a SKÁLA—COOP-ban), de

nem szabad továbbmenni.

Ezek után rátérnék néhány konkrétumra.

1. Véleményem szerint jelenleg alkalmazott ágazati rendszerünk nem felel meg gazdaságirányításunk rendjének. Amennyiben vállalataink vállalkozók lesznek, vagy marketing típusú vállalatként működnek, a vállalat adott ágazatba, sőt alágazatba való besorolása mind elvi, mind gyakorlati nehézségekbe fog ütközni. Már ma is vannak olyan vállalatok. amelyek több ágazatba tartoznak. Az előre elvégzett ága—

zati besorolás is akadálya lehet a vállalkozásnak. (Például az ágazati bérszabályo—

zás miatt a kereskedelmi vállalat nem akar ipari egységet létrehozni stb.). Úgy vé—

lem, gazdaságirányítási rendszerünknek a telepi (establishment) besorolásokból fel—

épülő ágazati rendszer felel meg.

2. Túlságosan előtérbe került az 1970—es években az ipari teljes termelési ér-

" ték. s háttérbe szorult az irányítási rendszerünknek — véleményem szerint jobban — megfelelő terméksoros index. A teljes termelési értéket elég lenne a mérlegbeszá—

molókban (tehát negyed- vagy félévenként) számba venni, és a terméksoros indexe—

ket kellene havi és egyéb időszaki ipari indexeknek tekinteni. A Központi Statisztikai Hivatal 1973-ban egy kiadványában helyesen írta le mindkettő előnyeit és hátrá- nyait. A teljes termelésből számított indexnek több a hátránya.

3. Már régi probléma. hogy a termelői és a fogyasztói árindexeket más-más módszerrel mérjük. A módszertant egységesíteni kellene, ez segíthetné az integrá- ciót.

4. A jelenlegi építőipari árindexek — véleményem szerint -—, nem tükrözik kel- lőképpen a valóságot. (Ezt mutatja az új ipari, kereskedelmi létesítmények árainak vagy a lakásárak változása.) Ilyen módon az építőipari termelési értéknek a jelen—

legi árindexszel történő deflálása nem ad kielégítő volumenindexet. Az építőipari termelés volumenének meghatározására rendelkezésre álló számos különböző mód—

szer közül ki kellene választani a legmegfelelőbbet.

5. Érdemes lenne megkísérelni egy terméksoros fogyasztói volumenindex szá—

mítását. Ez -— egyes területeken (ipari. kereskedelmi választékváltás stb.) -— érdekes

dolgokat tárhatna fel.

6. Úgy tűnik számomra. hogy a vendéglátás nyilvántartott forgalma kisebb a ténylegesnél. Erre utal az a körülmény, hogy az új (szerződéses) üzemeltetési for—

mában kiadott volt gebines üzletek az eddiginél 60—80 százalékkal magasabb forga- lom előrejelzése alapján vállaltak befizetést. Ez a fogyasztási adatokat is torzíthat—

ja. és itt nemcsak a vendéglátói árrésről van szó. mert ezek az egységek a kisegítő gazdaságoktól is vásároltak és vásárolnak nyersanyagokat.

7. Úgy vélem. további erőfeszítések szükségesek a rendelésállomány adatai- nak gyorsabb. pontosabb. egyértelműbb számbavételére. Ez és a tényleges szálli—

(4)

A STATlSZTlKAl GYAKORLAT _ 647

tásokösszevetése -— legalábbis részleges statisztikák alapján -— érdekes képet mu—

tathat.

8. A lakossági jövedelemeloszlósi, vagyoneloszlósi és a hóztartásstatisztikai adatok — véleményem szerint — nagy hibahatárok között mozognak. Nyilvánvaló, hogy a harmadik gazdaságból származó jövedelmek ma már olyan nagyságrendű—

ek (szómítósaim szerint megközelítik az összjövedelmek egynegyedét), hogy (: ,.hi—

vatalos" statisztikákban foglalt jövedelemeloszlósi tendenciákat erősen megkérdő- jelezik. Erőfeszítések szükségesek a valóságos helyzet jobb megközelítésére.

PE3l-OME

i'lpegctaaneHHbiü Ha cocronsmemcn 18 mama 1981 roAa coamecmom Aucxyccuonuom SaCeAaHHH Cramcmuecmü u Aemorpacpuuecnoű Komuccuü Benrepcxoi AKaAeMHH HaYK cogoxnan, nocne ouemm nMeBuJero mecTo BCI'leA sa OCBOÖOMAeHHeM CTpaHbl ÖblCTpOrO passurux oreuecraeHHoü cmmcmuecxoü Hayku u npak'rmm, yCManHBaeT sanor Aammeü- mero nporpecca a cornacoaannom passz—nm akonomuuecmü H oőuecheHi—ioű cra'rucxu. CHa- nana sucxasbisaeT oőume aaMeuai—mn s cansu c passumem cmmcmuecxoü HBYKH " npaK—

mun. B xoge 3TOI'0 ocraHaBnuBaeTca Hapnny c npouuM Ha Bonpocax wnmopmauwu, co- sepmeHcrsoaaHm meTvoe cőopa AaHHth, pacwnpeHun cmepbi BhlőOpOHHle 0601er—

BaHmZ. 3aTeM npnaonm KOHerTHbIe MeToAnuecnue sameuai—mn omocmeano orpacneaoü CHCTeMbl, onpepenenm cronmocm npOMbimneHi—ioü npoAyxum, usmepeum oőopora 06—

Luccmemoro nmam—m " HCHHCHeHHB npymx samHeüumx noxaaa'reneü.

SUMMARY

The report, given at the joint debate of the Statistical and Demographic Committees of the Hungarian Academy of Sciences, held on 18th March 1981. assessing the fast develop—

ment of statistical science and practice in Hungary after World War ll, considers the harmo- nized development of economic and social statistics as the pledge of further progress. By way of introduction the author makes comments in general on the improvement of statistical science ancl practice. In the course of this he deals with. among others. the problems of fur—

ther improvement of information, survey methods and with the extension of the sphere of sample surveys. Then the author makes factual methodological remarks on branch classifi- cation. the determination of output value in the industry, measuring the turnover of catering industry as well as on the computation of other important indicators.