Eisenberg, W. M. – McDonald, H.: A munkahelyi baleseti és betegségi statisztikák

ATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

209

ellege miatt ugyanis nem feltétlenül ered- ményezi a válaszok minőségének a javuló- sót.

* Az adatfelvétel módszertani kérdéseit Metően egyetértés alakult ki a tekintetben.

hogy mind a naplómódszer, mind az interjú- módszer eredményesen alkalmazható. Az pari országokban mindenesetre a kérdezett zemély által írásban vezetett naplófeljegy—

ések terjedtek el leginkább. amelyeket elyenként interjúval kombinálnok. A tevé- kenységre orientált felvételeknél kifejezetten naplómódszer biztosítja az egyes tevé—

enységek időigényének a helyes megálla- itását. A módszer problémájához kapcsoló- ik, hogy a felvételek során előre megadott például 10, 15 vagy 30 perces) időközökbe ilesszék—e a válaszokat. vagy a kérdezett zemély maga tüntesse fel a vizsgált idő- artamon belül a tevékenység kezdetének s befejezésének időpontját. Az eddigi ta- lasztalatok ilyen vonatkozásban nem mu—

atnak egységes képet. A tevékenységek sztályozása szintén a nemzetközi vizsgála- ok tárgyát képezte. A megkülönböztetett nemzetközi összehasonlítás zempontjából 100-févle tevékenységet kíván-

ak megjelölni.

Általánosságban megállapítható, hogy a emzetközi összehasonlítás feltételei az 960-as évek közepe óta lényegesen javul—

ak. A feive'telek ésszerűségének és haté- onyságának növelése érdekében lényeges z elképzelések. a kitűzött célok pontosabb

eghatározása.

(Ism.: Fóti lános)

EISENBERG, W. M. — McDONALD. H.:

'A MUNKAHELYI BALESETI ES BETEGSEGI STATISZTIKÁK

Évaluating workplace injury and illness records;

a procedure.) —— Monthly Labor Review. 1988.

wiiis. 58—60. és 77. p.

foglalkozási biztonság és egészségügy _O—ben alkotott amerikai törvénye (Occu- fonal Safety and Health Act) a magán-

ktorhoz tartozó számos munkáltatótól

gköveteli, hogy jegyezze fel a munkahelyi eseteket (sérüléseket) és megbetegedé- . A Munkaügyi Statisztikai Hivatal (Bu- u of Labor Statistics — BLS) segédletet ott ki a feljegyzések vezetéséhez, és ' at, at gyűjt az érintett munkáltatóktól, beszámolhasson a foglalkozási bale—

iiletve megbetegedések előfordulásá- szágos gyakoriságáról.

LS ,, ai rendelkezésre bocsátott ada—

ndeneketlőtt a témában illetékes ól- rtézmény a Foglalkozási Biztonsági és

kot Szemle

Egészségügyi Hivatal (Occupational Safety and Health Administration -- OSHA) hasz- nosítja, hogy kiiválassza a szakmai ellenőr—

zések célágazatait. Dolgoznak az adatokkal más biztonsági és orvosi szakértők is, ezen- kívül kutatók és kormányszervek, hogy javít- sák a dolgozók biztonságát és egészségvé—

de'lmét. Végül számítanak a BLS megfelelő

— országos és ó'llamonkénti - beszámolóira a politikusok és a közvélemény is. hogy megismerjék az ide tartozó munkahelyi fej—

lesztéseket.

Mindkét említett szervezet tisztában van a tájékoztatás fontosságával, és azzal.

mennyire nehéz ennek eleget tenni. Elő- ször is: a foglalkozási megbetegedések azo—

nosítása hosszú ideje fennálló gond. Az ilyen betegségek gyakran csak huzamos ártalom esetén alakulnak ki. és az éppen betöltött munkahellyel való kapcsolatukat sokszor ne- héz felderíteni. bizonyitani. Másodszor: prob- lémák adódhatnak a balesetek és sérülések munkahelyi feljegyzésekor. Az a körülmény.

hogy a munkáltatók és a dolgozók nem ér- tenek egymással teljesen egyet az alkalma—

zott definíaíókban, továbbá, hogy számos más okból sokszor hibásan vezetik a nyil- vántartásokat, a munkával összefüggő sérü—

iések és halálos végű balesetek számának kisebbite'sére vezet.

A Munkaügyi Statisztikai Hivatal és az egészségügyi szervezet már jó ideje vizsgál- ja az idevágó adatok minőségének becslé- sére használt módszereket, hogy javítsa (:

számanyagot, ahol csak szükséges. A cikk egy ilyen kezdeményezésről számol be. azaz egy olyan kisérleti vizsgálatról, amelynek so- rán konkrét esetekben hasonh'tották ösz- sze a munkáltatóknak az OSHA részére ké- szitett naplóit az orvosi feljegyzésekkel, a bérszámfejtéssel, továbbá más telepi. üzemi anyagokkal.

A próbafelvéterlhez tartozott az adatszol- gáltatók egy részénél az OSHA felügyelői—

vel együtt tett ellenőrző látogatás is. Mint- egy 200 véletlenszerűen kiválasztott. egyen—

ként több mint 10 dolgozót foglalkoztató feldolgozóipari telepen vizsgálták a feljegy- zések számszerű helyességét, Massachusetts, illetve Missouri államban. A mintavétel a Munkaügyi Statisztikai Hivatal dolga volt, a vizsgálati eljárást szintén :: BLS dolgozta ki, és egyúttal betanította az OSHA személy- zetét az ellenőrzési módszerekre. Az OSHA- szolgálat tisztviselői, akik fel vannak ha- talmazva az orvosi teljegyzésekbe való be—

tekintésre, az utóbbiakat elrlenőrizték, a sta- tisztikusok pedig a próbatelvétel adatait vizsgálták felül, és értékelték.

Valamennyi helyszíni revízió a következő lépésekből állt:

1. interjú a nyilvántartások készítőivei a baleseti és a betegségi feljegyzések módjáról. helyszínéről;

210 STATISZTlKAl iRDDALMl neve _

2. kérdések feltétele a nyilvóntartáknak az alkal—

mazott fogalmakról és az adatgyűjtési koncepciókról;

3. a foglalkozási sérülésekkel és megbetegedések- kei kapcsolatos OSHA-naplók és áttekintések egy- bevetése a rendelkezésre álló egyéb iratokkal;

4. beszélgetések az érintett dolgozókkal. hogy is- merik—e a baleseti és a betegségi feljegyzések tar- talmát. és hogy milyen kiegészitő tájékoztatást ad' hatnak a vizsgált telep baleseti és betegségi körül—

ményei,ról.

A program célja az volt. hogy teszteljék a nyilvántartási folyamatot. de nem óhajtot- tak országos érvényű statisztikai eredmé—

nyekre jutni. Kíváncsiak voltak viszont arra.

hogy az OSHA-felügyelők ellenőrzése mennyi időt vesz igénybe. A telepeknek csak kis részét keresték fel (körülbelül ZOO-at). és 4000 baleseti. illetve betegségi feljegyzést tekintettek át.

Az amerikai gyakorlat szerint sok magán- munkáltatónok (köztük a vizsgált közel 200—

nak) kétfajta OSHA—ívet kell kitöltenie. va—

lahányszor baleset történik vagy foglalko—

zási megbetegedésre derül fény. Az első egyszerű naplóbejegyzés. amelynek az ősz- szesítését azonban az év végén el kellett vé- gezni. A második jóval részletesebb irat. ez tartalmazza az érintett dolgozók ismertető- jegyeit. az esetleírósokat. továbbá kiegészítő információkat a balesetek és a megbetege- dések természetéről.

A felkeresett telepek közel 90 százaléka vezette az OSHA—naplót, és szinte mindegyik tett kiegészitő bejegyzéseket e naplóba. Ki—

lenc olyan munkáltató. amelyiknek a telepén 10—nél kevesebb feljegyzendő esemény adó- dott. nem vezetett naplót.

Azt. hogy az előfordult eseteket fel kell—e egyáltalán jegyezni. a telepek valamivel több mint kétötödében az igazgatóság döntötte el, háromtizedében diplomás szakemberek.

Ritkábban irodai alkalmazottak (egyhatod).

illetve diplomás egészségügyiek (egytized) hozták meg a döntést.

Az OSHA tisztviselői alkalmasnak bizo- nyultak arra, hogy kideritsék: a feljegyzé- sek készí—tői ismerik-e a megfelelő definíció- kat, de azt már csak speciális kikérdezéssel állapithatták meg. értik-e a nyilvántartók a

módszertani útmutatókat.

A felülvizsgálóknak önállóan kellett re—

konstruálniuk a bejegyzéseket. áttekintve az OSHA kiegészítő feljegyzéseit. a dolgozók bérezési nyilvántartásait. a baleseti és a be—

tegségi napijelentéseket. a foglalkoztatottak orvosi kartonjait. a vállalati baleseti jelenté—

seket és más biztositóíntézeti nyilvántartá- sokat. Az így előállított. az egész 1986. évre vonatkozó bizonylatot össze kellett hasonlí- tani 'a munkáltató által eredetileg készítet- tel. A felülvizsgálók minden eltérést megvi—

tattak a munkáltatókkal. hogy magyarázo- tot tudjanak adni az eltérésekre.

Az 1986-ban előfordult közel 4000 eset 15 százalékát kellett törölni a naplákból, mivel

ezekre indokolatlanul alkalmazták a mód szertani útmutatók előírásait. Továbbá összes bejegyzett eset egyötödének megi lelő esemény maradt ki a feljegyzésekb _ holott ha szabályosan járnak el. ezeket is be kellett volna írni a naplókba. A felesle—

gesen nyilvántartásba vett balesetek. beteg ségek nem jártak munkanapkiesésekkel, "

hiányzóknak viszont közel a felénél munk napveszteség is volt. Az egyenleg szenn a kiesett munkanapoknak mintegy negyede

hiányzott a nyilvántartósokból. A hiány eg része abból származott, hogy a munkaltato az időkiesést okozó esetek némelyikét munk kanapveszteséggel nem járó eseménykén foglalták írásba. Ennek az ellenkezője. ovo lóban időveszteség nélküli esetek száma ko zel ötödével sűrűbben szerepelt a feljegyzé sekben, mint indokolt lett volna.

A vizsgált időszakban mindössze egy halálos baleset fordult elő, és ezt szabályo san felvették a naplóba.

A foglalkoztatottak kikérdezésének kettős rendeltetése volt:

1. annak megállapítása. hogy ismerik-e a bizony- latkészitési folyamatot, és hogy részt vesznek—e ab—

ban;

2. nem tudnak-e olyan esetről. amelyik hiány a feljegyzésekből.

Körülbelül 1250 foglalkoztatottat kérdez- tek meg, az érintetteknek mintegy 4 szóza- vlékát. Bár a telepek 70 százaléka nyilatko—

zott úgy, hogy szabályosan küldte el a nap;

lók összesítéseit, 5 megkérdezett dalgozáből csak 2 mondta azt, hogy látta e jelentéseket.

Néhányan azt közölték, hogy más alkalom- mal — például a biztonsagi értekezleten — tekintettek be a naplóba. És noha mindenki- nek jogában áll, hogy betekintsen a naplóba, _, az 1250 megkérdezettből csupán egy fő volt 1 ténylegesen kíváncsi erre az ügyiratra. *

Jóllehet szinte valamennyi munkahelyi bal- esetet vagy megbetegedést szenvedett dol- gozó állította, hogy ő szabályosan jelentette _ ügyét munkáltatójának, nem mindig sikerült _ megállapítani, hogy az egyes eseteket. főleg * ha nem jártak munkanapkieséssel, kivétel nélkül fel tudták—e jegyezni. A dolgozók 221 olyan balesetet. illetve megbetegedést azo—

nosítottak, amelyet az ellenőrökfeljegyez- hetőnek tartottak. Ezek közül 29 nem szere- pelt (: naplókban, és nem is mindegyik járt

munkaidő-veszteséggel. _

A próba célravezetőnek bizonyult, a felül—

vizsgálat eredményes volt. Kiderült egyebek között, hogy hiába igyekeztek minimálisra—

szorítani a bizonylatellenőrzési és -javítási eljárás idejét. e folyamat nagyon megter- helő volt. Például az OSHA-ellenőrök tele- penként átlagosan 40 órát (5 munkanapot) töltöttek el a nyilvántartások kiegészítésével.

A naplók rekonstruálása bizonyult a legidő- igényesebb eljárásnak.

bizonylatok: (: dolgozók létszámnyilvántar- tása, (: hiányzások naplója és a többműsza- kos munkarend gyakran vált gátjává az interjúknak. Néha az alanyok tudatos ki- választása akadályozta, hogy a több infor- máció egyben hübb tájékoztatást is nyújt- son. Az érintett hivatalok úgy találták: foly- tatni kell a kutatást a részletek felderítésére, és javítani kell a kikérdezést. hogy az adat- szolgáltatók pontosabban értelmezzék az adatkérő lapokat.

(lsm.: Somogyi Miklós)

MESSMANN. K.:

KUTATÁS—FEJLESZTES AUSZTRIÁBAN.

1981—1988

(Forschung und experimentelle Entwicklung in Ös- terreich 1981 bis 1988.) - Statistische Nachrichten.

1988. 6. sz. 383—394. p.

Az 1985-re vonatkozó teljes körű országos felvételben a kutatás—fejlesztés (K—l—F) intéz- ményei között szerepeltek az egyetemi inté- zetek és klinikák. a felsőoktatási tanszékek, a kutatóintézetek. közhasznú magánvállal- kozások és az erőműtársaságok. Az OECD 1980. és az UNESCO 1978. évi ajánlásainak megfelelő adatlapokat az ipari kutató—fej- lesztő helyek és mérnöki irodák is kitöltötték.

Ennek alapján a K—l—F négyágazatos bontá- sát a népgazdasági számlarendszer (SNA) szerint végezték, elkülönítve a felsőfokú ok—

tatást, az állami (szövetség—i, tartományi, ka- marai stb.) intézményeket. a tudományos magántársaságokat és a vállalati kört.

A cikk az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal 1981-ben és 1985-ben végzett teljes körű KJrF felvételeinek fontosabb eredmé—

nyeit mutatja be. Öt év alatt 5 százalék- kal (1322-re) nőtt a K—l—F tevékenységet jelentő adatszolgáltatók száma. Ebből a szellemi tudomány (330), a műszaki tudo- mány (247), a természettudomány (235) és a

— társadalomtudomány (231) volt a legna- gyobb arányú, a gyógyászat K—l—F feladatai- val (142), valamint az agrártudományokkal (87) viszonylag kevesebb kutatóhely foglalko—

zott.

A szervezeti formák szerinti megoszlásban az egyetemi tanszékek (716), az állami kutatóhelyek (148) és a közhasznú magáni társaságok (169) száma jelentősebb; mind- ,Össze 96 volt a K—l—F vállalkozó (ebből 66

cég műszaki tudománnyal foglalkozott).

' Teljes munkaidőben foglalkoztatottra szá—

l mitva l984—1985—ben összesen 20161 fő dol- igazi.-nt Ausztriában K—l—F feladatokon, ennek f2ó.5__szózaléka a felsőoktatási intézmények-

; 11. 8.8 százaléka az állami intézmények—

_, ,,, 2.4 százaléka közhasznú magántársa-

ságoknál; a vállalatok saját K—l—F részlegei a számított létszám 56,1 százalékát adták.

Munkakör szerint a tudományos képzettségű munkatársak aránya országosan 37,7 száza- lék, a műszaki középfokú végzettségűeké, érettségizetteké 33.13 százalék. az egyéb K-leF segéderőké 28,5 százalék volt. Ezen belül a felsőfokú tanintézetekben jóval na- gyobb (65 %) a tudományos és felsőfokú végzettségűek aránya, s mindössze 19,3 szá- zalék a segéderőké, ugyanakkor a vállalati Kv—l—F létszámának nem egészen 27 százaléka volt diplomás és 28,2 százalék a segéderő létszámarányo, Ebből következik. hogy a Ki,—F területek diplomásainak 45.7 százaléka az egyetemek, főiskolák kutatóhelyein dol- gozik, valamivel több. mint a vállalatoknál

(MJ %).

Az ország 1985. évi K—l—F ráfordításai meg- haladták a 17 milliárd schillinget, ebből 34.9 százalékot a felsőfokú tanintézetek, 49,8 százalékot a vállalatok használtak fel, az állami intézményekre (8.4 %) és a közhasznú magántársaságokra (2.0 %) jóval kisebb összegek jutottak. Jogcímét tekintve a ráfor—

dítások 48,7 százaléka személyi kiadás. 32.1 százaléka egyéb folyó kiadás, 8.6 százaléka gép- és műszerberuházás, 10,6 százaléka ingatlanberuházás volt. A gép- és műszer- vásárlás (1471 millió schilling) túlnyomó része a vállalati KlF helyeken valósult meg (1008 millió schilling), a felsőfokú oktatási intézmények 1985-ben nem egészen 270

millió schilling gépberuházáshoz jutottak.

Hasonlóképpen előnyben vannak a vállalati K4,—F helyek a személyi kiadásokban (57 %) a tanszékekkel szemben (35,1 %).

A K—l—F pénzügyi forrásait tekintve az 1985.

évi ráfordításoknak 49.1 százalékát a vállala- tok, 48,l százalékát költségvetési és egyéb közösségi források fedezték (a külföldi forrá- sok aránya a belföldi felhasználásban 2.5 százalék volt). A felsőoktatási K—l—F közel 6 milliárd schillinges költségéből 5847 millió schillinget fedeztek közpénzből, ugyanakkor a vállalatok 9.4 milliárd schilling ráfordítá- sából 744 millió schillinget,- elsősorban ku—

tatási célalapokból.

Első ízben 1985-ben figyelték meg külön az alap-, az alkalmazott és a kísérleti kuta—

tások alakulását. Eszerint az országos K—i—F ráfordítás 22 százalékát alap-, 47.8 százalé- kát alkalmazott és 302 százalékát kísérleti kutatásokra használták fel. Az alapkutatások 3.7 milliárd schillinget kitevő összegének nagy része a tanszéki kutatásokat fedezte

(2.7 milliárd schilling), és mintegy 336 millió

schilling jutott az állami intézeteknek. A vál- lalatok K—l—F részlegei főleg alkalmazott (4.8 milliárd schilling) és kisérleti kutatást (4.0 milliárd schilling) folytatnak, részesedé- sük az alapkutatásokban alig tesz ki 6 szó- zalékot.