STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ 211 Sokszor nem voltak meg a szükséges
bizonylatok: (: dolgozók létszámnyilvántar- tása, (: hiányzások naplója és a többműsza- kos munkarend gyakran vált gátjává az interjúknak. Néha az alanyok tudatos ki- választása akadályozta, hogy a több infor- máció egyben hübb tájékoztatást is nyújt- son. Az érintett hivatalok úgy találták: foly- tatni kell a kutatást a részletek felderítésére, és javítani kell a kikérdezést. hogy az adat- szolgáltatók pontosabban értelmezzék az adatkérő lapokat.
(lsm.: Somogyi Miklós)
MESSMANN. K.:
KUTATÁS—FEJLESZTES AUSZTRIÁBAN.
1981—1988
(Forschung und experimentelle Entwicklung in Ös- terreich 1981 bis 1988.) - Statistische Nachrichten.
1988. 6. sz. 383—394. p.
Az 1985-re vonatkozó teljes körű országos felvételben a kutatás—fejlesztés (K—l—F) intéz- ményei között szerepeltek az egyetemi inté- zetek és klinikák. a felsőoktatási tanszékek, a kutatóintézetek. közhasznú magánvállal- kozások és az erőműtársaságok. Az OECD 1980. és az UNESCO 1978. évi ajánlásainak megfelelő adatlapokat az ipari kutató—fej- lesztő helyek és mérnöki irodák is kitöltötték.
Ennek alapján a K—l—F négyágazatos bontá- sát a népgazdasági számlarendszer (SNA) szerint végezték, elkülönítve a felsőfokú ok—
tatást, az állami (szövetség—i, tartományi, ka- marai stb.) intézményeket. a tudományos magántársaságokat és a vállalati kört.
A cikk az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal 1981-ben és 1985-ben végzett teljes körű KJrF felvételeinek fontosabb eredmé—
nyeit mutatja be. Öt év alatt 5 százalék- kal (1322-re) nőtt a K—l—F tevékenységet jelentő adatszolgáltatók száma. Ebből a szellemi tudomány (330), a műszaki tudo- mány (247), a természettudomány (235) és a
— társadalomtudomány (231) volt a legna- gyobb arányú, a gyógyászat K—l—F feladatai- val (142), valamint az agrártudományokkal (87) viszonylag kevesebb kutatóhely foglalko—
zott.
A szervezeti formák szerinti megoszlásban az egyetemi tanszékek (716), az állami kutatóhelyek (148) és a közhasznú magáni társaságok (169) száma jelentősebb; mind- ,Össze 96 volt a K—l—F vállalkozó (ebből 66
cég műszaki tudománnyal foglalkozott).
' Teljes munkaidőben foglalkoztatottra szá—
l mitva l984—1985—ben összesen 20161 fő dol- igazi.-nt Ausztriában K—l—F feladatokon, ennek f2ó.5__szózaléka a felsőoktatási intézmények-
; 11. 8.8 százaléka az állami intézmények—
_, ,,, 2.4 százaléka közhasznú magántársa-
ságoknál; a vállalatok saját K—l—F részlegei a számított létszám 56,1 százalékát adták.
Munkakör szerint a tudományos képzettségű munkatársak aránya országosan 37,7 száza- lék, a műszaki középfokú végzettségűeké, érettségizetteké 33.13 százalék. az egyéb K-leF segéderőké 28,5 százalék volt. Ezen belül a felsőfokú tanintézetekben jóval na- gyobb (65 %) a tudományos és felsőfokú végzettségűek aránya, s mindössze 19,3 szá- zalék a segéderőké, ugyanakkor a vállalati Kv—l—F létszámának nem egészen 27 százaléka volt diplomás és 28,2 százalék a segéderő létszámarányo, Ebből következik. hogy a Ki,—F területek diplomásainak 45.7 százaléka az egyetemek, főiskolák kutatóhelyein dol- gozik, valamivel több. mint a vállalatoknál
(MJ %).
Az ország 1985. évi K—l—F ráfordításai meg- haladták a 17 milliárd schillinget, ebből 34.9 százalékot a felsőfokú tanintézetek, 49,8 százalékot a vállalatok használtak fel, az állami intézményekre (8.4 %) és a közhasznú magántársaságokra (2.0 %) jóval kisebb összegek jutottak. Jogcímét tekintve a ráfor—
dítások 48,7 százaléka személyi kiadás. 32.1 százaléka egyéb folyó kiadás, 8.6 százaléka gép- és műszerberuházás, 10,6 százaléka ingatlanberuházás volt. A gép- és műszer- vásárlás (1471 millió schilling) túlnyomó része a vállalati KlF helyeken valósult meg (1008 millió schilling), a felsőfokú oktatási intézmények 1985-ben nem egészen 270
millió schilling gépberuházáshoz jutottak.
Hasonlóképpen előnyben vannak a vállalati K4,—F helyek a személyi kiadásokban (57 %) a tanszékekkel szemben (35,1 %).
A K—l—F pénzügyi forrásait tekintve az 1985.
évi ráfordításoknak 49.1 százalékát a vállala- tok, 48,l százalékát költségvetési és egyéb közösségi források fedezték (a külföldi forrá- sok aránya a belföldi felhasználásban 2.5 százalék volt). A felsőoktatási K—l—F közel 6 milliárd schillinges költségéből 5847 millió schillinget fedeztek közpénzből, ugyanakkor a vállalatok 9.4 milliárd schilling ráfordítá- sából 744 millió schillinget,- elsősorban ku—
tatási célalapokból.
Első ízben 1985-ben figyelték meg külön az alap-, az alkalmazott és a kísérleti kuta—
tások alakulását. Eszerint az országos K—i—F ráfordítás 22 százalékát alap-, 47.8 százalé- kát alkalmazott és 302 százalékát kísérleti kutatásokra használták fel. Az alapkutatások 3.7 milliárd schillinget kitevő összegének nagy része a tanszéki kutatásokat fedezte
(2.7 milliárd schilling), és mintegy 336 millió
schilling jutott az állami intézeteknek. A vál- lalatok K—l—F részlegei főleg alkalmazott (4.8 milliárd schilling) és kisérleti kutatást (4.0 milliárd schilling) folytatnak, részesedé- sük az alapkutatásokban alig tesz ki 6 szó- zalékot.
212 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
Az UNESCO rendszerén alapul a tudo- mányágak szerinti megfigyelés. ezen belül a teljes munkaidőre számitott létszámot, vala- mint a K—l—F ráfordítások értékét 6 főbb tudo- mányágra összesítették. A vállalatok saját K—l—F részlegein kívül 1985-ben összesen 8848 főnek megfelelő volt a K—l—F létszám, ennek egyötöde természettudományos, 23 százaléka műszaki tudományos. 18 százaléka orvosi, H százaléka agrártudományi felada- tokkal foglalkozott. és közel 28 százalékuk társadalmi, művészeti, irodalmi. filozófiai.
pszichológiai. pedagógiai, teológiai stb. tu- dományos kutatásokban dolgozott.
A K—l—F ráfordítások (1985—ben összesen 8.1 milliárd schilling) mintegy 205 százalé- kát a természettudományos. 19,3 százalékát a műszaki tudományos feladatokra használ—
ták fel (itt is eltekintve a vállalatok saját K—l—F tevékenységeinek tudományág szerinti bontásától). Viszonylag nagy és növekvő az orvostudományok (30,3 %) részesedése, az agrártudományoké viszont (7,3 %) lényegé- ben nem változott 1981-hez viszonyítva.
Az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal 13 fő társadalmi—gazdasági célt jelölt meg a K—l—F feladatok megfigyelésekor (itt is elte- kintve a vállalatok saját K—l—F tevékenységei- től). Eszerint a megfigyelt 8848 főből az is- meretek általános gazdagításán dolgoztak a legtöbben (32,7 %), ezt követték az ipar és a kereskedelem fejlesztését (22,7), a gyógyítást (17,5). az agrártechnika fejleszté- sét (8,5), a társadalmi viszonyok fejlesztését (7.0), a természeti környezet megismerését (3.2) célzó K—l—F feladatok. Többnyire ennek megfelelő sorrend érvényesült a K—l—F ráfor—
dítások megoszlásóban is. kivéve a gyógyí- tást célzó K—l—F feladatokat, amelyekre az 1985-ben felhasznált összegek 30,3 százalé- kát (l981-ben 27,7 százalékát) fordították.
A K—l—F 13 társadalmi—gazdasági célja között szerepel a még nem említett energia—
szektor (a ráfordítások 2.6 százalékával), a közlekedés és távközlés (1.0), az oktatás és képzés (1.4), a környezetvédelem (1.8), a településfejlesztés (0.8).
Az ország iparkamarájának felmérése 1981. és 1984. évi adatokat szolgáltat ki- egészítésként az Osztrák Központi Statisz- tikai Hivotal K—l—F statisztikáiához, ebben 1981-ben 10 228. 1984-ben 11313 fő (teljes munkaidővel számitott) kutatót, fejlesztőt szerepeltetnek a vállalati körben. Ágazatok szerint az 1984. évi K—l—F létszám 31.55 száza—
léka az elektromos és elektronikai. 23 száza—
léka a gép- és műszergyártó, 13,8 százaléka a vegyipari. 8.6 százaléka a könnyűipari vállalatoknál. illetve további 8.6 százaléka a kohászatban dolgozott; (: közlekedéslesz—
köz-ipar (6.3), valamint a bányászat (1.1) és az ipari szolgáltatások (1,0) részesedése
nem jelentős.
Az ország bruttó hazai termékében 1981- ben a K—l—F kiadások aránya 1.17, 1985-ben 127, 1987—ben 1.231 százalék volt (az 1988.
évi 20.6 milliárd schilling 1.34 százaléknak felel meg folyó árakon). Az 1988. évi K—l—F ráfordításoknak — a számítások szerint -— 49 százalékát fedezik a vállalatok, 41,ó száza- lékát a szövetségi költségvetés, 5.9 százalé- kát a tartományi, O,9 százalékát egyéb köz—
pénzek (a külföldi pénzügyi források aránya 2.3 százalék, 484 millió schilling értékben).
A hetvenes évekhez viszonyitva 1981 és 1985 között lassult a K—l—F kiadások arányának növekedése a GDP—értékében.
(Ism.: Nádudvari Zoltán)
PEARCE, D. — MARKANDVA. A.:
A KÖRNYEZET ERTEKE
(Pricing the environment.) — OECD Observer.
1988. 151. sz. 23—26. p.
A környezetpolitika napjainkban is gyak- ran .,szegény rokon", amikor a kormány a rögzített állami költségvetésből származó be- ruházási tőke megszerzéséért a különböző szakterületek ajánlatait versenyezteti. A ter- mészeti környezet védelmének és a védelem növelésének haszna ugyanis megfoghatat- lannak vagy legalábbis nehezen meghatá- rozhatónak tűnik. A gazdaságfejlesztésből adódó természeti kár néhány fajtája. így a növények és áilatfajok pusztulása, :: talaj:
romlás, a vízszennyeződés istb. kárértéke ugyan mérhető. de a szakemberek nem szi—
vesen vállalkoznak az ilyen becslésekre. Az elmúlt két évtizedben a közgazdászok -- fő—
leg az Egyesült Államokban - fontos lépé- seket tettek a környezeti károk elhárításá- ból, vagy a környezet védelméből származó haszon kimutatására, illetve a természetvé- delemmel kapcsolatos befektetések számsze- rűsítésére.
A környezet értékét -— állítják a szerzők — nemcsak azok a beruházási összegek hatá—
rozzák meg. amelyeket kárelhárításra. tisz- tításra és pótlásra fordítanak, hanem szá- mitásba kell venni azt az értékcsökkenést is, amely valamely környezeti kárhatás kö- vetkeztében az emberek tulajdonában be- következik. A környezeti érték pénzbeli meg- határozásának gyakorlata ma még vitatott, sőt értetlenséget is kivált. Az értékelési módok kiiorratlanok, és még a kérdés tá—
mogatói között is vannak olyanok. akik nem hiszik, hogy a környezeti kárt vagy hasznot pénzben szükséges mérni. Mégis fontos. hogy a környezet értékét pénzben fejezzük ki, azaz úgy tekintsük, mint az egyéb hasznot hozó tevékenységeket. Ennek több előnye van.
A pénzbeli értékelés lehetőséget ad a költ- ségek és a haszon szembeáfllitására, illetve
