448 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 4. szám maximum 400 euró juttatás ellenében) aránya
62 százalék, összehasonlításképpen a teljes népesség körében ez az arány csupán 8,6 százalék (ún. pszeudo munkanélküliség).
2016 márciusában a négy legnagyobb ki- bocsátó országból származó munkanélküli menedékkérők 84 százaléka semmilyen szak- képesítéssel nem rendelkezett, ebből az követ- kezik, hogy a menedékkérők munkaerő-piaci elhelyezkedési esélyükön legnagyobb mérték- ben a tanulással tudnának javítani. Ebben előnyükre szolgál fiatal életkoruk, hiszen a menedékkérők 31 százaléka 2015-ben fiatalko- rú volt, 50 százalékuk pedig 18 és 34 év közöt- ti. Ha ezek a menedékkérők Németországban valamilyen képesítést szereznek, akkor az egyben azt is jelenti, hogy bejutásuk a német munkaerőpiacra – a tanulóévek miatt – jelen- tős késéssel fog járni.
A legalább öt éve az országban tartózkodó menekültek foglalkoztatottsági aránya 50 százalék volt, ami a teljes népesség foglalkoz- tatottsági rátája alatt mozgott, majd 15 év elteltével a foglalkoztatottsági arányuk 70 százalékra növekedett. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a menekültek hosszú távon befo- lyásolhatják pozitívan a német munkaerőpiacot.
A német gazdaság munkaerőigényét azon- ban a menedékkérők és az elismert menekültek sem fogják tudni kielégíteni, ezért az ország- nak más munkaerőforrás irányában is nyitott- nak kell lennie, erre legkézenfekvőbb megol- dást az EU-tagállamokból érkező bevándorlók jelenthetnek. Németországba 2014-ben 304 ezer fő bevándorló érkezett az EGT- tagállamokból, a következő években számuk csökkenésére lehet számítani, mivel a migráci- ós potenciállal rendelkező népesség többsége már feltételezhetően elhagyta ezeket az orszá- gokat, ahol a demográfiai átmenet romló muta- tói szintén jelentkeznek, így az innen érkezők sem jelenthetnek hosszú távú megoldást a német munkaerőpiac kedvezőtlen helyzetére.
Németországnak ezért a harmadik országok felé is nyitottnak kell lennie. A munkaerőt vonzó képességet tekintve Németország ugyanakkor rosszabb helyzetben van, mint az angolszász országok, mivel a német nyelv ismerete világszerte háttérben van az angol nyelv ismerete mögött.
Az utóbbi időszak jelentős számú mene- dékkérője nem jelent megoldást a német gazda- ság munkaerőéhségére, ezért Németországnak más bevándorlási formákkal is számolnia kell, hosszú távon a menedékkérők és az elismert menekültek nem járulnak hozzá a német mun- kaerőpiac erőforrásigényének biztosításához.
Urbán Ferenc,
a KSH vezető tanácsosa E-mail: Ferenc.Urban@ksh.hu
Elo, I. T. – Frankenberg, E. – Gansey, R.
– Thomas, D.:
Afrikaiak az Egyesült Államok munkaerôpiacán
(Africans in the american Labor Market.) – De- mography. 2015. Vol. 52. No. 5. pp. 1513–1542.
Az Egyesült Államokban az 1930-as évek óta folyamatosan nő az Afrikából érkező migránsok száma. Az ACS (American community survey – Amerikai közösségi felmérés) 2011. évi adatai szerint a felvétel idején 1,7 millió afrikai születésű bevándorló élt az Államokban, ami a teljes nem amerikai születésű populáció 4 százalékát tette ki. Az afrikaiak XX. századi bevándorlása a gazdasá- gi válság időszakát jellemző visszaesést köve- tően exponenciálisan nőtt, a növekedés üteme mintegy duplája volt az Ázsiából érkezőkének, és az ott élő, Afrikából érkező migránsok számát tekintve az Egyesült Államok 2010- ben – Franciaország és Szaúd-Arábia után – a harmadik helyen állt az országok sorában. A
Szakirodalom 449
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 4. szám cikk szerzői arra tettek kísérletet, hogy mun-
kaerő-piaci szempontból elemezzék ennek a bevándorlási hullámnak a sajátosságait.
A vizsgált hat évtized alatt jelentősen vál- tozott a származási ország szerinti összetétel.
Az 1950-es években Marokkóból, a Dél- afrikai Köztársaságból és Egyiptomból érke- zett az afrikai bevándorlók 60 százaléka, akik- nek többsége fehér bőrű volt. A 2011. évi ACS-ben az afrikai születésű bevándorlók háromnegyede feketeként (vagy feketeként is) határozta meg magát, míg egyötödük vallotta magát fehérnek. A fekete bőrű bevándorlók fő kibocsátói az angol nyelvű afrikai országok, így Ghána, Kenya, Libéria, Nigéria, illetve a nem angol nyelvű Etiópia. A Marokkóból, Dél-afrikai Köztársaságból és Egyiptomból érkező bevándorlók aránya, és ezzel a fehér bőrű afrikai bevándorlók aránya is csökkent.
Változott a bevándorlók státus szerinti meg- oszlása is. Az 1980-as években háromnegye- dük családtagként kapott bevándorlási enge- délyt. Ez a réteg három évtized alatt létszámát tekintve megnégyszereződött, de számuk így is kevésbé nőtt, mint a munkavállalói vízummal vagy a menekültként érkezőké. 2010-ben az Afrikából érkezők negyede már munkavállalói vízummal lépett be az Egyesült Államokba. A családtagként érkezők az átlagosnál nagyobb arányban voltak – főleg a 2000-es évek elejéig – az angol nyelvű országokból érkezők között, mivel a korábban innen bevándorlók anyagilag segítették a rokonok beutazását. Sajátos a Zöld-foki-szigetek helyzete, mert innen szinte kizárólag családtagi státusú bevándorlók ér- keztek. Összességében az afrikai születésű munkavállalói vízummal érkező bevándorlók száma, beleértve azokat is, akik a zöldkártya- sorsolás eredményeként kaptak belépési enge- délyt, a 1990-es évek közepe óta megnégysze- reződött, s arányuk relatíve kiemelkedő a Dél- afrikai Köztársaságban, Zimbabwében, illetve Egyiptomban születettek között. A menekült
státusúak száma az 1990-es éveket követő egy évtizedben ugrott meg, a fő kibocsátó orszá- gok pedig Szudán, Szomália, illetve Etió- pia/Eritrea voltak. A menekültként érkezők nem igazán tartoztak hazájuk képzettebb réte- geibe, emiatt foglalkozási kilátásaik is rosszak voltak. A küldő országok szerinti összetétel- változás, illetve az, hogy az érkezők milyen tartózkodási jogcímmel rendelkeznek, fontos befolyásoló tényezője az afrikai születésű bevándorlók munkaerő-piaci helyzetének.
Számos elméleti írás született a munkaerő- piaci pozíciót meghatározó fontosabb tényezők (végzettség, tapasztalat) szerepéről, ezek megállapításai az afrikai születésű bevándor- lók esetében is helytállók. Sok olyan tanul- mány is készült, mely a fekete és a fehér bőrű afrikai bevándorlók bérkülönbségét vizsgálta.
Egy 2002-ben publikált kutatás (Dodoo, F. N.
és Takyi, B. K.) szerint például a bőrszín ön- magában a kereseti különbség 17 százalékát magyarázta. Egy másik kutatás szerint a fehér bőrszín jelentette bérelőny a férfiak esetében lényegesen nagyobb, mint a nőknél. Az afrikai és az amerikai születésű feketék keresetének összehasonlítása nem hozott egyértelmű ered- ményt, mivel a két csoport kereseti viszonyát az afrikai bevándorlók struktúrájának módosu- lása erőteljesen befolyásolta.
Az ACS elemi adatokat tartalmazó, több felvételi hullámból összerakott, publikus állo- mányában 38,5 ezer afrikai születésű férfi és 33,3 ezer női bevándorló szerepel. Ebből a tanulmány szerzői regressziós elemzés segít- ségével azoknak a 25–64 éveseknek a kerese- tét vizsgálták, akik a felvételt megelőző évben dolgoztak, és ilyen címen jövedelemben része- sültek. A függő változó az egy órára jutó kereset volt, 2010. évi dollár bázisra átszámol- va, a férfiaknál elkülönítve egymástól az önál- lókat és az alkalmazásban állókat. A magyará- zóváltozók között szerepelt a származási or- szág (egyedileg megkülönböztetve azt a 12
450 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 4. szám országot, illetve régiót, amelyek a bevándorlók
80 százalékát adták, míg a maradék 20 száza- lékék esetében az ország megjelölésénél „egyéb afrikai ország” szerepelt) a rassz (fekete, fehér, ázsiai, egyéb) önmeghatározás alapján és a családi állapot (házas, özvegy/elvált, egyedülál- ló a nőknél emellett, hogy nevel-e 6 éven aluli gyermeket, vagy sem). További személyi is- mérv volt a modellben a legmagasabb iskolai végzettség, illetve, hogy azt az Államokban szerezte, vagy nem (a bevándorlás évszámából becsülve), az angol nyelv ismeretének szintje (az „egyáltalán nem beszél”-től az „otthon is csak angolul beszélnek”-ig), az állampolgársági státus, az, hogy mióta él az Államokban és a bevándorláskori életkor.
Az egy órára jutó kereset lineáris regresz- sziós modellje két változatban készült el, ebből a másodikban szerepeltek az ún. humán ismér- vek, így az iskolai végzettség, a nyelvtudás szintje, a családi állapot, az állampolgársági státus és az Egyesült Államokban eddig eltöl- tött idő hossza is. Az egyéni vállalkozók óra- jövedelmére vonatkozó modellt a vállalkozó nők alacsony száma miatt csak a férfiakra futtatták.
A férfiak 35 százaléka három afrikai or- szágból (Nigéria, Egyiptom, Etiópia/Eritrea) érkezett. A férfi bevándorlók 69 százaléka feketének, 25,5 százaléka fehérnek, 3,4 száza- lék ázsiainak, a fennmaradó 2,2 százalék pedig egyéb rasszhoz tartozónak vallotta magát. A cikkben szereplő összetétel-táblázat szerint a migráns nők megoszlása sem tért el lényegesen a férfiakétól. A születési ország, a bőrszín és az Államokba érkezés éve között szoros kapcsolat mutatható ki. Így például a felnőttként érkező fekete férfiak fele Nigériában, Etiópiában vagy Ghánában született, míg a fehérek 75 százaléka a Dél-afrikai Köztársaságban, Egyiptomban, Marokkóban vagy Algériában.
A fehér vagy ázsiai bevándorló férfiaknak a feketékhez viszonyított kereseti előnye a
modellszámítások szerint 55 százalék volt (34 USD/óra, illetve 22 USD/óra), a nőknél a különbség érdemben kisebb, csak 35 százalék (27 USD/óra, illetve 20 USD/óra). Jobban kerestek azok, akik gyermekként érkeztek az Államokba, mint azok, akik felnőttként vándo- roltak be. A nemenkénti kereseti különbség a fehér/ázsiaiak esetében magasabb volt, mint a feketék körében, s ez hangsúlyosan igaz a még gyermekként bevándorlókra.
Az egyes tényezők hatását mindkét modell- ben nemenként számították ki a szerzők. Az első típusú modellben a férfiak órakereseténél a születési országnak volt a legerősebb meghatá- rozó szerepe, a dél-afrikai születés például a férfiaknál 40 százalékos bérelőnyt jelentett a teljes sokasághoz képest. A fehér bőrszín 30 százalék bérelőnyt „ért”. A másodi típusú mo- dellnél a születésiország-hatás gyengébb volt, míg a legerősebb magyarázó tényezővé az isko- lai végzettség lépett elő. Az órakeresetek relatív szórása a fekete férfiaknál kisebb volt, mint a fehér/ázsiai rasszhoz tartozóknál. A második típusú modellben szerepelt az angol nyelv tudá- sára utaló ismérv, de ennek béralakító szerepe viszonylag nem túl jelentős, a jó angoltudás csak 6-7 százalékos bérelőnyt jelentett. Az Egyesült Államokban eltöltött idő hosszával együtt nőtt az ez után járó kereseti prémium, de ez a hatás a fehéreknél nagyobb volt, mint a feketéknél.
A férfi vállalkozókra lefuttatott modell a születési ország szerinti különbségeket kisebb- nek jelezte, mint az alkalmazásban állóknál, de országonként eltért az, hogy mennyivel maga- sabb a vállalkozói rétegbe tartozók jövedelme az ugyanazon országból származó alkalmazás- ban állókénál (a legnagyobb különbség a libériai születésűeknél volt, közel 60 százalék).
Az iskolai végzettség esetükben szintén ke- vésbé fontos jövedelemalakító tényező, mint az alkalmazásban állóknál.
A nőknél a modell kisebb bérkülönbséget jelzett születési ország szerint, mint a férfiaknál.
Szakirodalom 451
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 4. szám A legjobban a nigériai születésű nők kerestek
(bérelőnyük 28 százalékos volt), őket pedig a dél-afrikaiak követték. A bőrszín hatása is kisebb volt, sőt a személyi jellemzőket is beépí- tő második modellnél gyakorlatilag el is tűnt.
Erre magyarázatul az szolgál, hogy a legjobban fizetettek a nigériai – jellemzően fekete bőrű – nők. Ezek az adatok is arra utalnak, hogy a munkaerőpiacon jelenlevő afrikai nők és férfiak béralakító tényezői részben eltérők, s ez főleg a feketékre igaz. A második típusú modell szerint az iskolai végzettség béralakító szerepének tekintetében nincs különbség a két nem között.
A munkaerő-piaci részvételben jelentős a két nem közötti eltérés, illetve a nők részvételi arányát sokkal erőteljesebben meghatározza a születési ország, mint a férfiakét. A legalacso- nyabb az afrikai arab nyelvű országokból felnőtt korban kivándorolt fekete bőrű nők foglalkoztatási rátája, de önmagában az, hogy gyermekként vagy felnőttként érkezett-e valaki az Egyesült Államokba, alig van hatással a nők aktivitására.
Lakatos Judit
E-mail: Judit.Lakatos@ksh.hu
Kiadók ajánlata
ROBINSON,G.M. –CARSON,D. A.(eds.) [2016]: Handbook on the Globalisation of Agriculture. (A mezőgazdaság globalizációjá- nak kézikönyve.) Edward Elgar Publishing.
Cheltenham.
A mezőgazdaságot egyre inkább befolyá- solja a globalizáció. Ennek eredménye egy
„összekapcsolt világ”, amelyben a kereskede- lem és a kulturális csereprogramok új formái bontakozhatnak ki nemzetközi szinten. Az újszerű kézikönyv abba nyújt betekintést, hogy a globalizáció a mezőgazdasági üzemektől kezdve a fogyasztókig milyen hatással van az agrár-élelmiszeripari rendszer egészére.
A szakértő írók olyan témákkal foglalkoz- nak, mint a mezőgazdaság fizikai alapja, a kereskedelempolitika hatása, a globalizált me- zőgazdaság jellegzetességei, valamint a fenn- tarthatóság és a többfunkciós mezőgazdasági rendszerek támogatásában jelentkező globalizá- cióellenesség. Naprakész összegzést adnak a napjainkban folyó vitákról, és kiindulópontot kínálnak az élelmiszer-bizonytalanság, a globá- lis éhezés és az egyenlőtlen fejlődés kezelését célzó megoldások későbbi kutatásaihoz.
A világ különböző részein született tanul- mányokat tartalmazó kiadvány az olvasók széles és változatos körének (egyetemi okta- tóknak, hallgatóknak és politikai döntéshozók- nak) íródott, akiket érdekel a közgazdaságtan, a kereskedelem, a földrajz, a szociológia és a politológia.
BAKRLEY, A. – BARKLEY, P. W. [2016]:
Principles of Agricultural Economics. 2nd Edition. (Agrár-közgazdaságtani alapelvek. 2.
kiadás.) Routledge. Abingdon.
A kötet második kiadása a gazdasági alap- elvek „erejét” mutatja be, hogy ezáltal az élelmiszerágazatot, a mezőgazdaságot, a nem- zetközi kereskedelmet és egyéb szektorokat érintő kérdéseket, eseményeket magyarázzon, illetve jelezzen előre. Az agrárgazdaságtan mára számos fontos és érdekes témával kibő- vült, beleértve a makroökonómia, a nemzetkö- zi kereskedelem, az agrárvállalkozások, a környezet-gazdaságtan, a természeti erőforrá- sok és a nemzetközi fejlesztések tárgykörét is.
Az új, átdolgozott kiadás, amelyben a szerzők külön-külön fejezeteket szentelnek a szakpoli-
