STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
vasására alkalmas pénztárgépekkel rendelkez—
nek, s így folyamatosan vannak adatok az ér- tékesített termékek mennyiségéről és áráról.
Ez hetente mintegy 30 millió adatot jelent.
Az NSUS-minta alapján lehetséges az Egye- sült Államok egész bolti kereskedelmének ter—
mékenkénti és összes áruforgalmának becslése.
Ezt a mintát gondosan karban kell tartani, mi—
vel elég nagy mozgás van a célsokaságban részt- vevő szupermarketek között. Legutóbbi egy év alatt 2200 új szupermarket nyílt és 2450 szűnt meg, 170 áruházat pedig átsorolták.
A Scantrack-minta karbantartásának alap—
elvei a következők:
-a minta mindig területileg kiegyensúlyozott legyen;
— a minta nagysága maradjon változatlan;
—- a minta véletlen jellege maradjon meg, hogy az összes eladások becslései a korrekciók után is torzitatlanok le—
gyenek;
— a minta változásai ne zavarják az évről évre bekövet—
kező változások becslését.
Az arányos területi megoszlás fenntartásához jól használható az ún. Peano-kulcsok (Peano Keys) módszere. Ennek az egyszerű algoritmus—
nak az a lényege, hogy a síkon elhelyezkedő pontokat, a mintavételi keret elemeit egydi- menziós sorrendbe rendezi (Peano—sorrend).
Az így kialakított egymást követő pontokból a minta kiválasztása bizonyos lépésközzel (ez a Peano-kulcs) történik. Ennek a lényegében véletlen kiválasztási módszernek az az előnye, hogy biztosítja a minta elemeinek területileg reprezentatív, nagyjából arányos eloszlását.
A Peano-módszer segítségével a következő—
képpen lehet az üzletek mintáját a demográfiai változások figyelembevételénél a felvázolt célok megvalósítása mellett karbantartani.
1041
Legyen egy adott területi réteg összes boltjá- nak száma N és azok legyenek Peano-sorba rendezve. A k Peano-kulcs segítségével az N elemű sokaságot n szegmensre osztjuk (N : nk % r, ahol r4 k). Tekintsünk el attól az esettől, amikor r: 0, mivel ez a módszer lényegét egyál- talán nem érinti. A kezdeti időpontban, azaz az első felvétel végrehajtásakor minden egyes szegmensből egy üzlet kerül a mintába. Az, hogy melyik üzlet kerül a mintába, függ a Peano-kulcs nagyságától.
Bizonyos idő elteltével új üzletekkel kell szá- molni. Ha a későbbi t' időpontban újból elké- szítjük az üzletek Peano-sorrendjét, akkor egy—
értelműen eldönthető, hogy melyik új üzlet ke- rül a mintába, miáltal mind a minta nagysága, mind területi megoszlása a kiinduló állapothoz hasonló marad.
A minta karbantartásának alapkövetelmé- nye, hogy mind a mintába került, mind az alap- sokaság mintán kívüli elemei azonos elbánás- ban részesüljenek.
A boltok megszűnését kétféleképpen lehet kezelni. Ha csak a mintában levő boltok meg- szűnéséről értesülünk, akkor azokat nullának kell tekinteni, s így a szórás ugyan megnő, de a becslés végül is torzítatlan marad. Amennyi—
ben az egész sokaság megszűnt boltjait ismer—
jük, akkor a születésekkel és megszünésekkel korrigált sokaságból kell a mintavételt megis- mételni.
Az egyes üzletek jellegének megváltozása (például a vonalkódok alkalmazására való át- térés) értelemszerűen a születések és megszű- nések analógiájára vizsgálható.
(Ism.: Marton Ádám)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
BECKER, G. S.—MURPHY. K. M.—TAMURA, R.:
EMBERI TÖKE, TERMÉKENYSÉG ÉS GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS
(Human capital, fertility and economic growth.) — Jour- nal ofPolitical Economy. 1990. 5. sz. 12—37. p.
A gazdasági fejlődés és a termékenység ösz- szefüggéseinek vizsgálata hosszú múltra te- kinthet vissza. Az egyik legismertebb elméleti konstrukció, a malthusi modell, erős hatást gya- korolt a korabeli tudományos közgondolko- dásra a XIX. században, míg be nem bizonyo- sodott, hogy a jövedelmek növekedésével a ter- mékenység nem növekedett, hanem inkább csökkent a nyugati országokban. A neoklasz—
szikus növekedési modellek általában nem vizs- gálták explicite a népesség és a gazdasági nö—
vekedés közti összefüggéseket. Viszont ma ál- talában erős a meggyőződés a közgazdászok körében, hogy az emberi tőke növekedése a gazdasági növekedés egyik jelentős tényezője,
minthogy főleg szakképzettségben, technikai ismeretekben nyilvánul meg.,
Ezt igazolja az Egyesült Allamok XX. szá—
zadi gazdaságtörténete is. Ott az iskolázottság 1910 és 1950 között gyorsabb ütemben nőtt, mint az állóeszköz-beruházások. E. F. Deníson következtetései szerint a képzettség 1929 és 1982 között mintegy 25 százalékban ,,magya- rázta" az egy főre jutó jövedelmek emelkedését.
De emellett tanúskodnak R. J. Burra megálla- pításai is, aki mintegy száz ország keresztmet—
szeti mintáján végezte erre vonatkozó ökono- metriai vizsgálatait.
A tanulmány megállapításai a következők- ben foglalhatók össze.
A háromtagú kutatócsoport vizsgálatai főleg abban térnek el a témában folytatott korábbi kutatásoktól, hogy az emberitőke—beruházáso—
kat helyezik az összefüggésrendszer Vizsgálatá—
nak a középpontjába. Alapvető feltételezésük
— és ezt igazolják is —, hogy az emberitőke—be—
1042
ruházások ,,hozama", megtérülési hányada nem csökken, hanem emelkedik a szellemi tőke állo- mányának növekedésével, kumulálódásával;
nem utolsósorban azért, mert az oktatás és a szakképzés (tehát az emberi tőkét ,,előállító"
ágazatok) maguk is több emberi beruházást használnak fel ráfordításaik között, mint a más, például tartós fogyasztási cikkeket előállító ágazatok. (Az emberi beruházások ebben eltér- nek a fizikai állóeszközök beruházásától, ame- lyeknek hozama bizonyos egyensúlyi értéken túl nem növelhető.)
Abból, hogy a szerzők a termékenységet en- dogén tényezőnek tekintik, az a megállapítás adódik, hogy kétféle stabil helyzet alakulhat ki a tényezőváltozók és az eredményváltozók kö—
zött: az alacsonyabb szintű (ha úgy tetszik:
malthusi) stabilitás, amelyet a gazdasági fejlett—
ség alacsony szintje, magas termékenység és csekély emberi tőkeberuházások jellemeznek;
valamint a fejlett szinten létrejövő stabilitás- amelyet erős gazdasági fejlettség, gyengébb ter—
mékenység és nagy mennyiségű emberi tőke jellemez. A szerzők véleménye szerint elsősor—
ban az induló feltételek, a fizikai és a szellemi tőke, a rendelkezésre álló technológia és egyéb, főleg véletlenszerű, valamint exogén tényezők határozzák meg, hogy valamely ország vagy földrész melyik típusú stabilitás felé közelít.
A kétféle stabilitást, illetve kialakulásuk dina- mikáját a matematikai apparátus részletes be- mutatásával, a hasznossagi függvény elemzésé- vel magyarázzák meg a szerzők.
A magas termékenység rendszerint nem pá- rosul emberi beruházásokkal, illetve nem ösztö- nöz ezekre; a beruházások növekedése viszont csökkenti a termékenységet, mindenekelőtt a gyermeknevelés és a gyermekek továbbtanulási költségei következtében. A szerzők ez irányú vizsgálata részben a Becker—Barro szerzőpáros korábbi vizsgálatainak a továbbfolytatása, és a gyermekeik iránt kisebb-nagyobb áldozatkész—
séget tanúsító szülők hasznossági függvényé- nek az elemzésén alapul. A csökkenő határba- szon elvével magyarázható, hogy minden egyes további gyermek ,,hasznossága" csökken a gyermekek számának emelkedésével.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
FICKL, S.:
A KÖRNYEZETVÉDELEM AUSZTRIA NEMZETGAZDASÁGI ELSZÁMOLÁSÁBAN (Ökologische VGR in Österreich: Erste Ergebnisse.) — Statistísche Nachrichten. l99l. 3. sz. 317—329. p.
Az osztrák Központi Statisztikai Hivatalt
" a parlament 1988. március 22-i határozatának megfelelően — azzal bízták meg, hogy a nem—
zetgazdasági elszámolásokban a környezetvé- delem szempontjait is érvényesítse. Ehhez olyan információk vehetők igénybe, amelyek kifeje-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
zik a környezetvédelem ráfordításait, a termé- szet egyensúlyának megőrzését célzó tevékeny- ségeket, valamint a bekövetkezett károk helyre- hozatalával kapcsolatos költségeket.
Tényleges kiadásokkal járnak a környezetvé- delem jellegzetes beruházásai, folyamatos tevé—
kenységei, mint például a szennyező anyagok és hulladékok eltávolítása, kibocsátásuk meg—
előzése, illetve mérséklése. Pénzbe kerül a meg- felelő természeti környezet helyreállítása (pél—
dául a termelőtevékenységekhez kapcsolódóan).
A ráfordítások másik csoportja, a környezet állandó minőségének fenntartása, mely azt cé- lozza, hogy akik a természeti erőforrásokat igénybe veszik, járuljanak hozzá az állagmeg- óváshoz, a szükséges szanálásokhoz. Ezek az állagfenntartó ráfordítások azonban csak elvi- leg és nagyvonalú becslésekkel közelíthetők meg.
A mind hatásosabb környezetvédelmi tevé- kenységek ellenére a környezetkárositó esemé—
nyekkel is számolni kell, az észlelt károk ellen- súlyozása, elhárítása éppúgy pénzbe kerül, mint az alkalmazkodás a környezetkárosodás miatt romló termelési feltételekhez.
A nemzetgazdasági elszámolások szerkezeté—
hez igazodó statisztikai megfigyelés kiterjed a gazdasági szervezetek, a közintézmények, va- lamint a lakosság ilyen célú ráfordításaira. Eh- hez a környezetvédelmi tevékenységek statisz- tikai fogalmát is meghatározták, miszerint:
a környezetvédelmi tevékenység olyan intéz—
kedéseket tartalmaz, amelyeknek célja a kör- nyezetet terhelő kibocsátások megelőzése, il- letve a hulladékok eltávolítása, valamint a ke- letkezett környezeti károk helyrehozása,
A ráfordításmérés 1987—es eredményei sze—
rint az országban több mint 39 milliárd schilling volt a környezetvédelmi költség és beruházás összege. A legtöbbet, 15 milliárd schillinget a szennyvíztisztításra fordították, a levegő tisz- taságának védelmére 8 milliárd schilling jutott, a hulladékkezelésre pedig 6 milliárd schilling.
Kisebb összeggel szerepel a ráfordítások kö—
zött a zajvédelem (669 millió schilling), az el- lenőrzés, tervezés és informálás (l,5 milliárd schilling), a talajjavítás (2,5 milliárd schilling) és a vízügyi létesítmények kialakítása (3,7 mil—
liárd schilling).
A vizsgált környezetvédelmi ráfordítások for- rása nagyobb részben a költségvetés volt (1987- ben 22,8 milliárd schilling), jelentős a gazdasági szervezetek által fedezett (ll,6 milliárd schil- ling), a kisipar (2,6 milliárd schilling), valamint a villamosenergia-ipar (1,6 milliárd schilling) kifizetéseiből származó rész is. A szerző az or—
szág iparának környezetvédelmi ráfordításait az 1982 és 1990 közötti időszakra évenként is közli, megadva ezen belül a beruházások , vala—
mint a folyó felhasználások alakulását. A nyolc- vanas években 4,5-szeresére nőttek az osztrák ipar környezetvédelmi beruházásai, ugyanak- kor jóval mérsékeltebben nőttek a folyó ráfordí—
