Ball, R.J.: A gazdasági növekedés Cambridge-i modellje

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

95

külön-külön végzi el, amikor az íg! ka- pott eredmények összehasonlítása össz—- hangban áll a keresleti tényezők körében végbement igen jelentős strukturális át—

alakulással, amiről különböző a priori infonnációk tájékoztatnak.

(Ism.: Theiss Ede)

*

BALL, R. J.:

A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS CAMBRIDGE-l MODELLJE

(The Cambridge model of economic growth)

———' Economtca, 1963. május. 180—190. p.

anglia közgazdaságtani irodalma az el—

mult negyed évszázadban a statisztikai modellek kidolgozása területén viszony—

lag kevés jelentősebb eredményt mutat.

Paradox módon éppen Keynes, — akinek gondolatmenetei világszerte megterméke- nyítették az ökonometriát — foglalt ál—

lást Tinbergennel folytatott vitájában a hagyományos, elvont közgazdasági kuta—

tások mellett és az ökomometriával szem—

ben. Éppen ezért nagy a jelentősége a Richard Stone vezetésével a Cambridge-i közgazdászok által kidolgozott nagymé—

retű kvantitatív modellről szóló első

munkai megjelenésének. A cikk szerzője e modell célkitűzéseit, szerkezetét és problémáit ismerteti.

'A modell elkészítésének célja —- alko- toi szerint —- első lépésben a tényleges gazdasági élet működésébe való bepillan- tás, második lépésben annak kvantitatív leírása volt Jelenleg itt tartanak. A tá- volabbi jövőben azonban a cambridge—i modell felhasználható a gazdaságpolitikai célok kitűzésére és végrehajtására is, mivel megmutatja a lehetőségeket, vala- mint a különböző javaslatok előfeltéte- leit és következményeit.

a modell alapja a társadalmi elszámo—

lás matrix (Social Accounting Matrix), melyet az alábbi ábra szemlélteti

0 E

, Y O

Termelés ,

Jövedelem

ylio

(a) (b)

Az (a) ábrá—ban az első sor a népgazda- ság termelési elszámolásra befolyó be—

vételeit ábrázolja. Maga a termelés nem járul hozzá ezekhez a bevételekhez, mivel a nemzeti jövedelem elszámolásá-

i Stone, R. —— Brown, A.: A computable model of economic growth. London 1962.

Chapman and Hell.

nál minden közbenső ügyletet elha—

gyunk és csak a végső felhasználásra kerülő termékkel foglalkozunk. Ezért a termelési elszámolásra befolyó bevételek vagy állami kiadásokból vagy a végső keresletből származnak (E). Ugyanakkor a termelési kibocsátások jövedelmek (Y) alakjában jelentkeznek. A bevételek és a kiadások értéke természetesen egyenlő.

A (b) ábránál a termelési elszámolásba belevesszük a T ágazati kapcsolatok mérlegét is. Minden ágazatnak van egy jövedelem és egy ldadás elszámolása.

Az E helyett az e oszlop-vektort írják fel, amely megadja a végső keresletet a kérdéses ágazatok termékei iránt. Az Y helyére egy sorvektor kerül, amelynek minden eleme a kérdéses ágazatból szár-—

mazó jövedelem nagyságát fejezi ki.

A társadalmi elszámolási matrix bo—

nyolultabb változata a végső keresletet alkotórészeire bontja. Bevezeti a külke—

reskedelmet és az államkincstárt (közü—

leteket) és nemzetközi gazdasági kapcso—

latokat. 15 osztályra tagozódik Ezek közül hat a folyó elszámolásokra, nyolc a tőke—elszámolásokra és egy a világ többi részeire vonatkozik. A modell meghatá—

rozta keretben 257 elszámolás van, így a matrix összesen 66 049 négyzetből — áll.

Ezek a lehetőségekhez képest egybevág-—

nak a hivatalos angol statisztikával.

A társadalmi elszámolási matrixban sze——

replő [ágazati kapcsolatok mérlege 31 ágazatot tartalmaz. Az input-output elemzés eddigi gyakorlatával! szemben érdekes újítás, hogy a szerzők különbsé—

get tesznek ágazatok és termékek (áruk) között. Figyelembe veszik, hogy ugyan- azt a terméket több ágazat is gyárthatja és egy ágazat több terméket is gyárthat.

Ezért , a társadalmi elszámolási matrix- ban vannak ágazati és termékelszámolá—

sok is. Ennek a megkülönböztetésnek oka, hogy a műszaki együtthatókat he—

lyesebb termékekben, mint ágazatok sze—

rint rögzíteni. Az ágazatok termékössze—

tétele ,tugyanis idővel megváltozhat, A termékcsoportokat azonban úgy 4 állapí—

tották meg, hogy ugyanannyi termék van,_ mint ágazat. A társadalmi elszá—

molási matrix egységes keretben foglalja össze a fogyasztást és a termelést.

A következő lépés az elszámolás egyes elemeit összekötő gazdasági magatartást és technológiát tükröző összefüggések kidolgozása volt. A Cambridge—i modell

elsősorban a fogyasztás alakulását érintő

gazdasági magatartásra és a termeléssel kapcsolatos technológiára vonatkozóan tartalmaz összefüggéseket. A modell alkotói elsősorban arra a kérdésre ki'-—

STATISZTIKAI !RGDAIMI FRET—M ,

296

vántak választ kapni, hogy hogyan kell alakulniok a társadalmi elszá—

molási matrix egyes elemeinek ahhoz, hogy bizonyos jövő időpontban ilyen vagy olyan fogyasztási struktúrát érje—

nek el.

A modell felépítésének könnyebb meg—

értése érdekében a tanulmány e prob—

léma konkretizált változatának megoldá—

sát ismerteti. A menet a következő: elő—

ször megállapítják, hogy az összfogyasztás reálértékben mekkora szintet ér el. En- nek alapján meghatározzák a pénzben kifejezett fogyasztási kiadásokat vala—

mint a konzisztens árakat. A pénzkiadá—

sok és az árak alapján azután a kérdéses hoévben termelendő fogyasztási Sayak mennyiségét becslik ,,kiadáscfüggvénye "

alapján, amelyek az egyes fogyasztási ja—

vak és az összkiadás, valamint az árak közötti összefüggéseket fejezik ki. A fo—

gyasztási javak vektorából kiindulva ily módon képezik az összkibocsátás struk- túráját a ráfordítás-kibocsátás struktúra ismerete alapján. Vagyis a műszaki—

gazdasági összefüggenek alapján meg- határozzák a szükséges közbenső termék- ráfordítást a tennelékenységre * vonat- koztatva, valamint a tőke ráfordítás—ki—

bocsátás összefüggések és a megfelelö növekedési vektor alapján. Az összter—

'melés ismerete alapján kiszámítják az egyes ágazatokban felhasználandó tőke és munka mennyiségét, azzal a feltétele—

zéssel, hogy a munkaerő biztosítva van, az állományon belül az egyes kategóriák

"között fennálló substitutiv viszony kom

"tana jellegű. A termelési tényezők mar- ginális termékeinek aránya minden ága- zatban azonos.

A modell alkotói több alternatív javas—

latot is tesznek az export és az import előrebecslésére.

A rövid időszakra szóló modellekben a

"technológia és a gazdasági struktúra vál- tozatlannak tekinthető. Hosszabb távlat- ban azonban a termelési technika állan—

dóságának és konstans fogyasztói izlés

"létezésének feltételezése már meglehető- sen távol áll a valóságtól. A Cambridge—i modell ezért lehetőséget nyújt az ilyen strukturális változások figyelembevéte-

"lére is. A paraméterekbe időtrendeket lehet bevezetni. A cikk szerzője azonban a modell hibájául rója fel, hogy nem kezeli egyértelműen és világosan az újí- tások és a műszaki változások kérdését, nem foglal állást abban a kérdésben, hogy a beruházá—sokból független ténye—

zők mekkora szerepet játszanak a nö- vekedésben: munkaszervezési, a vállal—

Him-jedi:

kezők magatartásával és a szakoktatás—

sal kapcsolatos tényezők.

Összefoglalásképpen szerző megállni- pítja, hogy a Cambridge-i modell ludak—

gozói nagyszabású úttörő munkát végez,—

tek. Modelljüket nagy távlatokat nyújtó fejlődés első lépésének kell tekinteni.

(Ism.: Andorka Rudolf)

CIEPIELEWSKA, B.:

oonoouuox A KORRELÁGIÓ _FOGALMÁV—AL KAPCSOLATBAN

(Uwagi na temat pojecia korrelacji.) ——

Prze'gl'ad Statystyczny, 1963. 2 sz. $$$—261. p.

A korreláció fogalmi meghatározása nak kérdésében még nem alakult ki egy—

séges velemeny a szakemberek köZött.

Ez abból is kitűnik, hogy a fogalom defi—

nieióját az egyes szerzők eltérő "ge-nun proximum"—ból kiindulva igyekeznek megfog—aknaz—ni A leggyakrabban hasz—

nált fölérendelt fogaknak a kapcsolat, a kölcsönös kapcsolat, az összefüggés, a költsönös összefüggés és az együttlétezés fogalmai. Igen gyakori, hogy a ielsórolt fogalmakat felváltva alkahnazzák, ami annak elfogadását jelenti, hogy szinonim fogalmakról van szó.

Szerző ismerteti a korreláció fogal—

máról a világirodalomban legjobban elÁ felfogásokat és részleteeebbeh szól a lengyel szakirodalomban kialakult nézetektől

— Csuprov, A. szerint a korreláció a vál- tozó jelensegek közötti kapcsolatotlthe relation) jelenti. Az összefüggés (the dependence) szerinte szűkebb fogalom, amely az előbbiekben benne foglaltatik.

Szala, S. és Ezekiel, M. a korreláoió lénye—

gét a jelenségek közötti összefüggésben látják és az összefüggés többféle fajtáját különböztetik meg. Elterjedt az a felfo—

gás amely a számításoan szereplő vál-—

múltat független változónak, a velük összefüggő vagy ezek alapján megbecsü—

lendő többi változót pedig [függő válto—- zónak tekinti. Ez a megkülönböztetés azonban rendszerint csak formális, an—

nak indokolásával a szerzők nem is fog—

lakoznak

Általánosan elfogadott álláspont a sta- tisztikai- és a függvénykapcsolatok hatá- rozott megkülönböztetés-e; anúkor a kap—

csolat előbbi fajtája a sztochasztikus kap—

csolattal azonos. Elvileg a legtöbb sta- tisztikus nem tesz különbséget 3 may—

nyiségi (a mérhető) és a minőségi (az,—nem mérhető) kapcsolatok között. A kornel—á- ciószámítás feladatkörét azonban általá—

ban mak a mennyiségi kapcsolatokra