reprezentatív adatfelvétel az Európai Gazdasági Közösség országainak 1968. és 1969. évi munkaerőhelyzetéről

664

gi, rí, si, -— szubjektív jellegű együtthatók.

amelyek a kérdéses személy pszichéjéből következnek.

Az i személy akkor megy dolgozni (nem veszi igénybe a betegállomány lehetőségét), ha a munkából származó ,,jólét" nagyobb, mint a betegállományból származó ..jólét":

y(l—i'(1ihí))u(ri—l—síhi)

Ebből az a h ..egészségi küszöb", amelynél az egyén a betegállományt választja, a kö—

vetkező:

h : —————————— ——

/3/

Minél nagyobb a bér és a táppénz közötti különbség, annál alacsonyabb (annál rosz- szabb egészségi állapotnak felel meg) az a küszöb, amelynél amellett dönt. hogy a

betegállományt választja.

A szociálpolitikának az lenne a célja.

hogy az u táppénz színvonalát úgy álla—

pítsa meg, hogy a betegállomány okozta m—unkaidő—kiesésből származó népgazdasági kárnak és a nem teljesen egészséges álla—

potban végzett munkából származó ,.kelle—

metlenségeknek" együttes mennyisége tár—

sadalmi méretekben a legkisebb legyen. Ein—_

nek megállapításához aggregálni kellene az /1/ és /2/ egyéni ,,jólé—t"-függvényeket. itt, nemcsak az okoz problémát, hogy ezek a függvények egyénenként eltérők lehetnek, hanem az is. hogy milyen súlyt válasázunkj az egyes emberek "jólétének", Vajon nem lenne-e méltányos nagyobb súlyt adni a be—

tegek "jólétének"? Ha sikerült a társadalmi ,,jólét"—függvényt meghatározni, abból lev lex, het vezetni az optimális társadalombiztosítá-

si politikát. )

Ez a modell természetesen csak erősen:

elvont példa. Az optimális szociálpolitika meghatározásához meg kellene vizsgálni (:

társadalombiztositásnak minden fajtáját, jut- tatását. Lényegesen bonyolultabb egyéni és társadalmi jólét függvényeket keltene ki—

próbálni. Tanulmányozni kell az emberek viselkedését különböző társadalombiztasí'cási rendszerekben és ennek alapján,lehetne támpontokat kapni az egyéni ..iólét"—függ—, vények meghatározásához. Szakszervezeti ve- zetők és más szociálpolitikai szakértők kö- rében végzett ..közvéleménykutatással" le- hetne felmérni. hogy milyen relativ súlyt kell adni a társadalombiztosítás különböző jut- tatásaiban részesülő személyek érdekeinek.

(ism.: Andorka Rudolf)

MUNKAUGYI STATISZTIKA

REPREZENTATIV ADATFELVETEL AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG ORSZÁGAINAK 1968.

ES 1969. ÉVI MUNKAEROHELYZETEROL (Stlchprobenerhebung über Arbeitskrötte in den Löndern der EWG 1968 und 1969.) — Wirtschaft und Statistik. 1970. 10. SZ. 515—518. p.

Az Európai Gazdasági Közösség Statiszti—

kai Hivatala megbízatást kapott a Bizott- ságtól. hogy a tagországok társadalmi hely- zetének megfigyeléséhez összehasonlítható statisztikát készítsen. A közös reprezentatív felvétel feladatát és célját az alábbiakban jelölték meg.

A munkaerőpiac helyzetének megítélését nehezíti az a tény, hogy mind az egyes tag- országokra, mind a Közösség egészére néz- ve meglehetősen hiányosak a kereső tevé- kenységet folytatók és a kereső tevékenysé—

get nem folytatók számára vonatkozó ada—

tok.

A tagországok mindegyikében rendel- kezésre áll ugyan már hosszabb idő óta a foglalkoztatottsóggal és a munkanélküliség—

gel kapcsolatos nagyszámú, részleges adat- felvétel. nincsenek azonban valamennyi tag—

országra megfelelően összehasonlítható ada—

tok. A Bizottság különböző szervei eddig az 1960-ban végrehajtott közös adatfelvétel

eredményeire voltak utalva, ha összehason—

litható munkaerőadatokra volt szükségük. ' A Közösség Statisztikai Hivatala ebből a' megfontolásból kiindulva javasolta, [hogy 1968 tavaszán ismételjék meg a reprezen—

tativ munkaerő—felvételt. A Hivatal a jövő- ben évenként végrehajtandó , reprezentatív adatfelvételeket tervez, hogy megfelelően homogén adatok alapján folyamatosan meg- figyelhessék a hat ország foglalkoztatottsági szerkezetének és a kereső tevékenységet folytatók számának alakulását.

Az 1968. évi felvételnél kereken 370000 háztartást kérdeztek ki (Luxemburg kivéte- lével). Az intézeti háztartásokban élők szám—

bavétele igen különböző módon történt. A Német Szövetségi Köztársaságban és Bel—

giumban e személyeket közvetlenül a rep- rezentatív mintában vették számba, mig a többi országban számukat becsülni kellett.

Az egyes országok adatfelvételeínek sajá- tosságai miatt még nem sikerült megvaló;

sítani azt a célkitűzést; hogy a beszámolási időszak minden országban egységesen va—

lamely meghatározott hét legyen. A beszél;

molási időszakok -— országonként'elte'rően

— a márciustól májusig terjedő hónapok között oszlanak meg.

STATISZTIKAI lRODALMi FIGYELÓ 665

A Német Szövetségi Köztársaságban az 1968. és 1969. áprilisi 1 százalékos mikro- cenzus keretében hajtották végre a munka- erőhelyzettel kapcsolatos közös reprezenta- tív adatfelvételt: a kiválasztási terv. a szer- vezet és a felvételi eljárás lényeges változ- tatása nélkül. A kíkérdezési programot mind- össze 3 kérdéssel kellett kibővíteni, amelye- ket pótkérdőívre vettek fel.

Franciaországban 1950 óta évenként (né- hány évben félévenként is) végeznek repre- zentatív felvételeket. A kereső népesség szerkezetére vonatkozó legfontosabb adatok folyamatos megállapítása mellett egyes fel- vételeknél - a Német Szövetségi Köztársa- ság mikrocenzusához hasonlóan — állandó—

an változó témájú pótkérdéseket tesznek fel. 1968 óta az 1968. márciusi népszámlá- lás lakásíveít használják fel a munkaerővel kapcsolatban végrehajtott reprezentatív fel- vétel kiválasztási alapjául. A kiválasztási arányt a lakosság 0.1 százalékában rögzí- tették. Reprezentatív felvételekhez Francia- országban nincs szükség külön törvényes alapra. mivel a statisztikai kerettörvény le- hetőséget nyújt hasonló felvételek végre- hajtására.

Olaszországban 1951 óta állnak rendel—

kezésre munkaerőre vonatkozó reprezentatív adatfelvételek. Kezdetben csupán néhány kiválasztott területen végeztek felvételeket, 1952-től kiterjesztették hatókörüket az ál- lam egész területére. Felvételeket negyed- évenként hajtanak végre. Módszertanílag úgy határozták meg az adatfelvétel körét, hogy a mintában foglalt háztartások az ál- landóan intézeti háztartásokban élő népes—

ség kivételével az egész lakónépességét reprezentálják. Az átmenetileg külföldön élő munkaerőt a hozzátartozó, külföldön élő családtagokkal együtt szintén figyelembe vették. A kiválasztás aránya a lakosság 0.6

százaléka.

Hollandiában és Belgiumban külön min' tavételi tervet dolgoztak ki és külön szer—

vezetet hoztak létre a reprezentativ adat- felvétel céliára. A kiválasztási aránv mind- két országban a lakosság 0.5 százalékát tette ki.

Az 1960. évi közös reprezentatív adatfel- vételhez hasonlóan 1968—ra is felmerült az egységes kérdőív alkalmazásának kérdése.

E kérdés mögött objektív módszertani — nyelvi probléma húzódik meg. Vajon min- denütt azonos fogalmakhoz jutunk-e azonos kérdésekkel, avagy az országonkénti saját—

ságok miatt eltérő kérdésekkel kell—e meg-

közelíteni az összehasonlítható fogalmakat?

(llyen sajátosságok például a munkaügyi igazgatás eltérő szervezete, az állásközve- titéssel kapcsolatban a munkaügyi hivatalok eltérő funkciója.) A mérlegelésnél tekintetbe kell venni szervezési szempontokat is. A vizsgálat arra az eredményre vezetett, hogy nem alkalmazható egységes kérdőív a kö—

zösség valamennyi országában. Az orszá—

gonként eltérő kérdőívek adatait azonban egységes lyukkártyarendszer segitségével dolgozták fel. Akárcsak az 1960. évi adat- felvételnél. úgy az 1968. évinél is a munkát keresők körére helyezték a vizsgálat súly—

pontját. A munkát kereső személyeknél kí- egészítő kérdéseket tettek fel:

— a munkakeresés inditékáról.

—— a munkakeresés tartalmáról, hogy

-— önállóan vagy munkavállalóként tevékenységet keresnek—e.

valamint arról, folytatandó

A kibővített adatfelvételnek a mikrocenzus keretében történő elvégzéséhez az alábbi lehetőségek álltak fenn:

a) párhuzamos adatfelvétel az Európai Gazda- sági Közösség céljaira.

b) kiegészítő kérdések felvétele és beépítése, il- letve a megfelelő válaszkategóriák megváltoztatása a Közösség Statisztikai Hivatalának igényeihez al-

kalmazkodva,

'c) 'pótkérdőiv felhasználása a kiegészítő kérdések szamara.

Az előző két lehetőség nem bizonyult célravezetőnek (a kiegészítő kérdések szá- ma lényegesen kisebb volt az 1960. évinél, a kérdések programba való pótlólagos be- építése táblaszerkesztési nehézségeket oko- zott volna, ugyanakkor úí kérdőíveket kel—

lett volna használni a háztartások ismételt felvételben részt vevő kétharmad részénél), ezért a harmadik meaoldást választották: a kiegészítő, illetve kibővített kérdéseket pót—

kérdőívre vették fel, amelynek adatait a Kö- zösség Statisztikai Hivatala alapprogramjá-

nak adataival vetették össze.

A munkaerőhelyzet közös reprezentatív felmérésének előkészítéséhez alapul vett de—

finíciók az OECD és a Nemzetközi Munka—

ügvi Hivatal által kidolgozott aiánlásokból indulnak ki. néhány helyen azonban módo—

sításra szorultak. Az 1968. évi felvételnél alkalmazott fogalmak megfelelnek az 1960.

évi első közös felvétel során használt fonal- maknak. Akárcsak az első felvételnél, 1968- ban is előtérben állt a főfoglalkozású aktív személyek csoportja.

(lsm.: Jordán Ferenc)