Tinbergen, J.: Társadalombiztosítás és egy széles körű politika gazdasági vonatkozásai

STATISZTIKA! IRODALMI FIGYELÓ 663

mely ország olimpikonjai nem olyan jók, mint egy más országéi, azt nemzeti problé- maként észlelik. De ha egy ország túlha—

ladta a másikat a fiatalságról való gon- doskodás, a kultúra minősége vagy a né—

pesség mentális egészsége tekintetében, ezt sokkal kevésbé gyorsan veszik észre".

Szemben a ,,magán"-javakkal, amelyek- nek áruk van és ez az ár megközelíti a határköltséget, és amelyeknek társadalmi költsége így mérhető, a .,kollektív" javak értékét nem lehet könnyen meghatározni.

Ezért nehéz felmérni, hogy valamilyen társa- dalmi probléma megoldására fordított ösz- szegek felhasználása mennyire hatékony. A társadalmi jelzőszámok támpontokat adná—

nak ennek megítéléséhez is.

Az Egyesült Államok kormánya eddig el- sősorban a tervezés-programazás—költségve- tés (planning—programmina—budgeting) mód' szerrel döntött konkrét állami költségvetési kérdésekben. Ez az operációkutatási mód- szereknek továbbfejlesztése volt és a kor- mánykiadások optimális felhasználását ki- vánta elérni. Bár többen úgy tartíák, hogy a társadalmi jelzőszámokon alapuló döntés szakítást jelent ennek az eddigi módszer—

nek ..aazdasági nyárspolgári" szemléleté—

vel, Olson szerint csak logikus továbbfej- Iesztésnek lehet ezt az új kezdeményezést tekinteni, mert az eaész társadalomra ki- teriedően kívánja a különböző döntések ha- tásait vizsgálni.

A társadalmi íelzőszámok módszerét nvil- vánvalóan fel lehet használni a valóság fel- derítésére és leleplezésére, a tudatos torzí—

tás lehetőségei itt sokkal nagyobbak, mint a gazdaságstatisztikában. Az a gondolat azonban. hogy bizonyos társadalmi problé- mók állásáról, az elérni kívánt társadalmi célok irányában tett előrehaladásról rend- szeres statisztikai adatavűítést kívánnak szer—

vezni, feltétlenül figyelmet érdemel.

(Ism.: Andorka Rudolf)

TINBERGEN, J.:

TÁRSADALOMBIZTOSITÁS ÉS FGV SVF'FS VURÚ POLITIKA GAZDASÁGI VONATKOZÁSAI (Social security and the economic aspects of a comprehensive policv.) —— International Institute for Labour Studies. Bulletin. 1970. 7. sz. 7—17. p.

A tanulmány fő mondanivalója, hoav szükség van a tág értelemben vett társa- dalombiztosítás - úgy is mondhatnánk: a szociálpolitika — tudományos alátámasztá- sára és elemzésére. Erre a célra a közgaz—

daságtan eszközeit, fogalmait is fel lehet használni.

A modern társadalom arra törekszik, hogy

egyes tagjait és az egész közösséget meg-

védje a kellemetlen helyzetek (például az öregkor) és társadalmi veszélyek, kockázatok (például a munkanélküliség, betegség, bal- eset) következményeitől. Ezt egyrészt úgy próbálja elérni, hogy csökkenti az ilyen káros hatású jelenségek előfordulását, pél—

dául a gazdasági ciklusokat mérsékelő gaz- daságpolitikával, egészségvédelemmel. más- részt biztosítást nyújt előfordulásuk esetén az érintetteknek például táppénz, munkanél—

küliségi segély alakjában.

A modern fejlődés bizonyos társadalmi kockázatok előfordulását csökkentette, má- sokét viszont növelte. Az utóbbi fajtákra példaként említi Tinbergen a háborús ve—

szély növekedését, a technológiai fejlődés- ből adódó baleseti veszélyt, a környezeti ártalmak növekedését, az öregkorúak prob- lémáinak intenzívebbé válását, a kulturális minták változásából adódó több erőszakos cselekményt.

A veszélyek és kockázatok jellegének át- alakulásával együtt változnak a társada- lombiztosításí intézkedések is. Eddig azon- ban igen kevés kvantitatív jellegű alapku—

tatást végeztek ezen a területen. Az opti—

mális szociálpolitika kidolgozásához szüksé—

ges kutatások két egymást kiegészítő rész- ből kell, hogy álljanak: elméleti és empíri—

kus kutatásokból. Az elméleti közgazdaság—

tan fogalmaival ezt úgy lehetne mondani, hogy meg kell ismerni az érintett emberek haszon— vagy jóléti fügavényeit, amelyek megmutatják: hogyan befolyásolják külön—

böző tényezők az egyes emberek jólétét.

Tinbergen a következő egyszerű modellt íria le az ilyen kutatások példájaként. Meg kívániuk állapítani, mekkora a táppénz op- timális nagysága, hány százaléka legyen a táppénz a fizetésnek. Túlságosan alacsony táppénz hátrányos helyzetbe hozza azokat.

akiket valamilyen betegség sújt, viszont a túlságosan magas táppénz a betegállo- mány igénybevételének indokolatlan növe- kedését seaítheti elő.

A munkából, illetve a betegállományból származó ..hasznot", ,.iólétet" a következő függvényekkel lehet kifejezni.

wízyIH—afhí] /1/

wí:u(rí—l—sihí) /2/

wr" az i személy ,,jóléte" a t idő—

pontban, y -— a munkabér,

u — a táppénz,

h'— az i személy egészségi állapota a t időpontban,

664

gi, rí, si, -— szubjektív jellegű együtthatók.

amelyek a kérdéses személy pszichéjéből következnek.

Az i személy akkor megy dolgozni (nem veszi igénybe a betegállomány lehetőségét), ha a munkából származó ,,jólét" nagyobb, mint a betegállományból származó ..jólét":

y(l—i'(1ihí))u(ri—l—síhi)

Ebből az a h ..egészségi küszöb", amelynél az egyén a betegállományt választja, a kö—

vetkező:

h : —————————— ——

/3/

Minél nagyobb a bér és a táppénz közötti különbség, annál alacsonyabb (annál rosz- szabb egészségi állapotnak felel meg) az a küszöb, amelynél amellett dönt. hogy a

betegállományt választja.

A szociálpolitikának az lenne a célja.

hogy az u táppénz színvonalát úgy álla—

pítsa meg, hogy a betegállomány okozta m—unkaidő—kiesésből származó népgazdasági kárnak és a nem teljesen egészséges álla—

potban végzett munkából származó ,.kelle—

metlenségeknek" együttes mennyisége tár—

sadalmi méretekben a legkisebb legyen. Ein—_

nek megállapításához aggregálni kellene az /1/ és /2/ egyéni ,,jólé—t"-függvényeket. itt, nemcsak az okoz problémát, hogy ezek a függvények egyénenként eltérők lehetnek, hanem az is. hogy milyen súlyt válasázunkj az egyes emberek "jólétének", Vajon nem lenne-e méltányos nagyobb súlyt adni a be—

tegek "jólétének"? Ha sikerült a társadalmi ,,jólét"—függvényt meghatározni, abból lev lex, het vezetni az optimális társadalombiztosítá-

si politikát. )

Ez a modell természetesen csak erősen:

elvont példa. Az optimális szociálpolitika meghatározásához meg kellene vizsgálni (:

társadalombiztositásnak minden fajtáját, jut- tatását. Lényegesen bonyolultabb egyéni és társadalmi jólét függvényeket keltene ki—

próbálni. Tanulmányozni kell az emberek viselkedését különböző társadalombiztasí'cási rendszerekben és ennek alapján,lehetne támpontokat kapni az egyéni ..iólét"—függ—, vények meghatározásához. Szakszervezeti ve- zetők és más szociálpolitikai szakértők kö- rében végzett ..közvéleménykutatással" le- hetne felmérni. hogy milyen relativ súlyt kell adni a társadalombiztosítás különböző jut- tatásaiban részesülő személyek érdekeinek.

(ism.: Andorka Rudolf)

MUNKAUGYI STATISZTIKA

REPREZENTATIV ADATFELVETEL AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG ORSZÁGAINAK 1968.

ES 1969. ÉVI MUNKAEROHELYZETEROL (Stlchprobenerhebung über Arbeitskrötte in den Löndern der EWG 1968 und 1969.) — Wirtschaft und Statistik. 1970. 10. SZ. 515—518. p.

Az Európai Gazdasági Közösség Statiszti—

kai Hivatala megbízatást kapott a Bizott- ságtól. hogy a tagországok társadalmi hely- zetének megfigyeléséhez összehasonlítható statisztikát készítsen. A közös reprezentatív felvétel feladatát és célját az alábbiakban jelölték meg.

A munkaerőpiac helyzetének megítélését nehezíti az a tény, hogy mind az egyes tag- országokra, mind a Közösség egészére néz- ve meglehetősen hiányosak a kereső tevé- kenységet folytatók és a kereső tevékenysé—

get nem folytatók számára vonatkozó ada—

tok.

A tagországok mindegyikében rendel- kezésre áll ugyan már hosszabb idő óta a foglalkoztatottsóggal és a munkanélküliség—

gel kapcsolatos nagyszámú, részleges adat- felvétel. nincsenek azonban valamennyi tag—

országra megfelelően összehasonlítható ada—

tok. A Bizottság különböző szervei eddig az 1960-ban végrehajtott közös adatfelvétel

eredményeire voltak utalva, ha összehason—

litható munkaerőadatokra volt szükségük. ' A Közösség Statisztikai Hivatala ebből a' megfontolásból kiindulva javasolta, [hogy 1968 tavaszán ismételjék meg a reprezen—

tativ munkaerő—felvételt. A Hivatal a jövő- ben évenként végrehajtandó , reprezentatív adatfelvételeket tervez, hogy megfelelően homogén adatok alapján folyamatosan meg- figyelhessék a hat ország foglalkoztatottsági szerkezetének és a kereső tevékenységet folytatók számának alakulását.

Az 1968. évi felvételnél kereken 370000 háztartást kérdeztek ki (Luxemburg kivéte- lével). Az intézeti háztartásokban élők szám—

bavétele igen különböző módon történt. A Német Szövetségi Köztársaságban és Bel—

giumban e személyeket közvetlenül a rep- rezentatív mintában vették számba, mig a többi országban számukat becsülni kellett.

Az egyes országok adatfelvételeínek sajá- tosságai miatt még nem sikerült megvaló;

sítani azt a célkitűzést; hogy a beszámolási időszak minden országban egységesen va—

lamely meghatározott hét legyen. A beszél;

molási időszakok -— országonként'elte'rően

— a márciustól májusig terjedő hónapok között oszlanak meg.