STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
331
TINBERGEN. J.:
MÚSZAK! FEJLÖDÉS ÉS JUVEDELEMELOSZLÁS (Technische Entwicklung und Einkommensvertei- lung.) — Zeitschrift für Wirtschafts- und Sozial- wissenschaften. 1974. 1. sz. 5-16. p.
A tanulmány a szerző jövedelemeloszlás- vizsgálataihoz kapcsolódik. Megállapítja, hogy a jövedelemeloszlás vizsgálatának csak akkor van értelme. ha a munkaiténye- zőt nem összességében, hanem különböző kategóriákba soraltan, saját
vizsgálják, amikor ennek a rész—piacnak a viszonyait egy meghatározott kategóriába tartozó munkaerő (például meghatározott tanult szakma) kínálata és az iránta meg- nyilvánuló kereslet alakitja oly módon, hogy kölcsönös egymásra hatásuk következtében
a munkabér kialakul. A szerző hangsúlyozza,
hogy a tisztán gazdasági jellegű összefüg- gések mellett hatalmi tényezők is érvénye- sülnek a piacon. Ezeket ugyan explicite nem fogalmazza külön meg, hatásuk azonban a gazdasági tényezők mögött. illetve implicite bennük feltétlenül érvényesül, s ezzel min-
den esetzben számolni is kell.
Tinbergen korábbi vizsgálatai
idősoros, részben keresztmetszeti adatokon alapultak. Az előbbiek az Egyesült Álla—
mok, Kanada és Hollandia megfelelő mun—
kaerő. és munkabér-idősoraira, az utóbbiak mintegy 15 ország adataiból képzett min- tára épültek. A jövedelemeloszlás egyenlőt—
lenségét különféle tényezők okozzák, s ezek hatását sikerült is verifikálni. Meglepő mó- don a regresszióelemzésben éppen a kép- zettség hatása mutatkozott a vártnál gyen—
gébbnek.
További vizsgálatait Tinbergen olyan ter- melési függvényre. illetve Cobb—Douglas—
féle termelésitüggvény—jellegű összefügg-és- re alapozta, amelynek téinyezőváltozóit többféle munkaerő—kategória alkotja. Ezek—
nek relatív gya—koriságait (])h h' kifejezés je- löli, amikor ki a meghatározott kategóriába tartozó munka végzéséhez szükséges opti- mális képzettséget, h' pedig a ténylegesen megszerzett képesítést jelenti. Minthogy a szakképzett munk—a iránti kereslet általában nagyobb a kínáilatnál, a feltételezés szerint h)h'. Az egyszerűség kedvéért csak há- rom munkaerő—kategóriát különböztet meg (h, h':1, 2, 3), továbbá feltételezi, hogy ([)3, : 0, vagyis a legalacsonyabb fokú kép- zettség birtokában magas szintű végzettsé—
get kivánó munkakörben nem lehet elhe- lyezkedni. Ha C jelenti az állóeszköz—állo—
mányt, a nemzeti jövedelem (y) függvénye a következő:
részben
C((I)i1—l'752tözi)91 (farka-395 32) 02 (933 S:;
amikor 9. a kitevők összege fejezi ki a kü- lönböző kategóriákba sorolt munkaerő hoz—
,,részpiacán'h
zájárulást a termelés eredményéhez. A n—vel jelölt együtthatók a különböző munkaerő- kategóriák (4321 és (Im. illetve (Im és ([)3—3) közötti hatá'rtermelékenységi viszonyokat mutatják. A vállalkozók közötti szabadver—
senyt feltételezve, meghatározható az egyes munkaerő—kategóriák iránti kereslet. A kiná—
lati függ—vény csak az egyes népességcso—
portok haszonfüggvényeiből vezethető le.
A javasolt függvényalakkal szemben meg- nyilvánvaló bírálatok ellenére, amelyekre a tanulmány részletesebben ki is tér. Tinber- gen a fenti alakot alkalmasnak tartja a vizs- gálat célját szolgáló első megközelitésül.
Alátámaisztásul a Hollandiára számítot—t 1962.
évi adatokat közli. A 9 érték összege 0.8,
éspedig
91 : 0.65;
92 : 0.09;
93 : 0.06,
míg a :t értékek az egységnél nagyobbak:
762121,27, n32 21.13.
A három munkaerő-kategóriában az egy főre jutó jövedelmek aszerint alakulna—k, hogy az egyes kategóriákban hányan ren- delkeznek megf-elelő szakképzettséggel. Ha ezek a számok a ;) értékekkel arányosak volnának, a jövedelmek egyenlősége volna
az eredmény.
A továbbiakban a munkaerő kínálatának alakulásával foglalkozik, amikor is a ha- szonfüggvény felől közelíti meg a kérdést.
A haszontüggve'ny háromféle nagysággal operál: változók, paraméterek és együttha- tók. A változók körét a választott foglalko—
zá—s és a jövedelem alkotják; a paraméte- rek az egyes munkavállalók jellemvonásait mutatják, míg az együtthatók azt fejezik ki, hogy az egyes változók és paraméterek mi—
lyen intenzitással befolyásolják a haszon—
függvény alakulását. A vizsgálatok finomí—
tása érdekében feltételezi, hogy a szakkép- zettség. illetve a végzettség megszerzésének időtarta—ma befolyásolható; az egyszerűség érdekében pedig azt, hogy az egyes csopor- tokba tartozó egyének sorsukon nem javít—
hatnak új foglalkozás választásával. Azt, hogy a koefficienseknek és paramétereknek milyen intervallumba kell esniük, általában empirikus tapasztalatok alapján szabják meg. A szerző a módszer előnyét abban látja, hogy útmu—
tatással szolgálhat a jövedelmek csökkenté- sét illetően, például jövedelemadó—politikai
rendszabályok a'llk'otásá'hoz.
Jövedelemegyenlő'ség a fentiek értelmében akkor valósulna meg, ha a három csoport
nagysága, 01—01: (DM _l* (,)íll' (Dul (1332 és
(1533 a 9 kitevők nagyságával volna arányos.
332
A kérdés az, hogy kellő számú tanuló, illet- ve főiskolás áll-e rendelkezésre; valamint az, hogy meddig tartana, míg az aktív keresők elsajátítj'á—k a szükséges képzettséget ahhoz, hogy a kívánt arányok megvalósuljanak.
Hollandia esetében például ez azt jelentené, hogy a gpgg csoportbeliek 3 százalékot ki—
tevő arányát 8 százalékra kellene emelni. A dolgok jelenlegi állása szerint várható is, hogy i980—ra a felsőfokú végzettséggel bí- rók száma megikiétszereződik, ami a jövede- lemegyenlőtlenség csökkenése irányában is
hat majd. ,
A továbbiakban a szerző a kifejtettekkel szemben hangoztatott el—lenvéleményekkel száll vitába, majd annak a lehetőségét és szükségességét tárgyalja, hogy a modell a
STATISZTIKAI !RCxDALM—i neveto
technikai fejlődés hatását is megfelelően tükrözze. A technikai fejlődés az_ oktatási szinvonal emelkedésének és az ismeretanyag bővülésének, valamint a végzettség, meg- szerzéséhez szükséges időtartam hosszabbo- dásának irányában hat. s igy nem a jövede-r lemegyenlőtlenségek csökkenését. hanem in- kább ezek emelkedését mozdítja elő. Durván fogalmazva úgy is mondható. hogy a jöve—
delemegyenlőtlenség elleni küzdelem végül versenyfutás a technikai fejlődés és az ok—
tatásban való részvétel növekedése között.
A továbbiakban a szerző röviden a techni- kai kfejlődés számszerű becsi—ésével foglal-
ozr .
(ism.: Nyáry Zsigmond)
DEMOGRÁFIA
JOG ÉS TERMÉKENYSEG EUROPABAN (Law and Fertilíty in Europe. A Study of Legisla- tion Directly or indirectly Affeoting Fertility in Europe. I—ll. köt.) Ordina Editions. Dolhain. 1975.
698 p.
A jogrendszer, illetőleg a jogalkotás és a demográfiai jelenségek kapcsolatának a vizsgálata mind a demográfiánaik. mind pe- dig a jogtudomáinynak meglehetősen elh—a- nyagolt területe volt, valószínűleg azért, mert a hatásmechanizmus megközelítése módszer- tanilag bonyolult. A jogalkotás, amennyiben a társadalomban élő normáknak megfelel, alkalmas arra. hogy keretet biztosítson az alapvető demográfiai folyamatok (házasság, termékenység) spontán és a társadalom ér—
tékitéletének többé-kevésbé megfelelő ala- kulásának. A jogalkotás azonban azt a célt is maga elé tűzheti, hogy egyes demográ—
fiai jelenségeknek a magasabb társadalmi elvárások irányába történő evolúcióját elő- segítse. Ebben az esetben általában népe—
sedéspolitikai jellegű jogalkotásról beszélhe- tünk. amely elsősorban a születésszám ala- kulását van hivatva befolyásolni. azt csök- kenteni vagy növelni.
A jogalkotás és a demográfiai jelenségek közötti kölcsönhatások ily módon túlnyomó- részt a termékenység területén válnak érez-
hetővé, határozattá. E kapcsolatok vizsgála-
tára vállalkozott a szerkesztők — Maurice Kirk, Massimo Livi-Bacci és Szabady Egon — kezdeményezésére az European Co-ordivn—a- tion Centre for Research and Documenta- tion in Social Sciences, valamint az inter—
national Union for the Scientific Study of Populartion. Huszonegy európai ország de- mográfusai és jogászai fogtak össze. és jó—
rultak hozzá a kötetekhez tanulmányai'kzkal, elemzéseikkel. A szerkesztők a tanulmányok megírására olyan keretet dolgoztak ki. amely
elősegítette az európai országok jogalkotá- sának és hatásának összehasonlitását.
A munka két részre oszlik: az első négy összefoglaló tanulmányból áll, amelyek a jog és a házasság, (: fogamzásgátlást és az abortuszt befolyásoló jogi normák, a család gazdasági és társadalmi támogatása, végül a jog és a nők társadalmi helyzete kérdé—
seinek általános vonatkozásai—t tárgyalja. A második rész az egyes országok jelentéseit tartalmazza. Az országok beszámolóinak szerzői általában demográfusok vagy jogá- szok. A magyar jelentés szerzője dr. Szabady Egon.
Minden országtanulmány ismerteti jog—
rendszerének azt a részét. amely a család—
dal kapcsolatos valamennyi intézkedést tar- talmazza, és amely a házasságkötéseket és a válást, a családtervezést, az anya- és cse—
csemővédelmet. a gyermekekkel kapcsolatos társadalmi, társadalombiztositási szolgálta—
tásokat szabályozza. A szerkesztők intenció- ja alapján a szerzők külön foglalkoznak az egyedülálló szülők, illetőleg a ,.csalócltöre- dekek" támogatásának jogi szabályozásával.
A három szerkesztő közül Livi—Baccí pro- fesszor és dr. Szabady Egon az elvinhartalmi szerkesztési problémákkal foglalkoztak. Kirk professzor pedig mint szerkesZ'tőlkonzulztóns a sok országból összegyűlt szövegek angol nyelvű szerkesztését végezte. A szerkesztők munkájának eredményeképpen impozáns és a maga nemében páratlan két kötet szüle- tett. amelyek azért is felkelti-k a demográfu- sok, a jogászok, a társadalompolitika iránt érdeklődő szakemberek figyelmét, mert most sikerült első ízben áttekinteni az európai országok többségének a témára vonatkozó jogalkotását és jogallkalmazását.
A tényanyag értékes voltán túlmenően a munka jelentős mértékben hozzájárulhat a
