Tinbergen, J.: A jövedelemeloszlás pozitív és normatív elmélete

l

324 STATISZTlKAi lRODALMl FIGYELÖ

sos ,,hozzáadott érték"-et, a ,,value added"—

et — veszi alapul. További tinomításként a G-táblázat a főtermékként előállított ún. el- sődleges termékekre nézve mutatja be a haz—

záadott értékre vetített koefficienst, mely például az egyes ágazatok importígényes- ségét is megmutatja. Magától értetődik, hogy a munkálatnak ez a része nemcsak az inputok és outputok proporcionalitásának a feltételezésén, hanem az ágazatok közötti cserék homogeneitásának a feltételezésen is alapszik, ami még egy 7OX70-es matrix ese- tében is a valóság erős szimplifikálását je- lenti.

E problémának bizonyos értelemben más oldalról való megközelítését tartalmazza a harmadik fő táblázatos rész, mely kísérleti jellege ellenére talán az anyagnak szakem- berek számára messze a legérdekesebb meg- közelítését jelenti. A már említett cam- bridge-i szakemberek — elsősorban a nagy—

nevű R. Stone professzor és A. Armstrong — közreműködésével kialakított anyag arra a kérdésre keres feleletet, hogy mi az áru—in- putja az árutermelésnek, függetlenül attól, hogy melyik ágazatban állitják azt elő. Az így előállított ,,javakaavak" jellegű mat- rixok tehát egy bizonyos fokig ,,tisztán" vagy, következetesen valósítják meg azt az elvet, mely egyes tőkés országok input-output sta- tisztikáiban kisegítő elvként már fel—haszná- lásra került a nem fő, hanem a másodla- gos terméknek tekintendő inputok, illetve a megfelelő outputok vonatkozásában. Az el- ső részben foglalt A—, B— és C-táblázatok- ból ily módon levezetett koefficiens-tábláza- tok egy másik fő érdekessége az. hogy az alapvető ,,make-matrix" esetében itt a jó—

szágtechnológia avagy alternative a szerve- zeti technológia elsődlegessége nem lett még elvileg sem keresztülvive, hanem ipar—

áganként választották ki közülük a jobbnak látszó megoldást, úgy, ahogy azt az Egyesült Nemzetek említett kiadványa ,,Mixed assump- tions" címszó alatt kidolgozta. Egy továb- bi érdekesség abból adódik, hogy a ,,javak Xjavak" megközelítésében kidolgozott koef—

ficiens-matríxok mindegyike tartalmazza az e—

gyes árucsoporton belüli belső cseréket is.

vagyis a mi szocialista input—output gyakor—

latunkhoz áll közelebb. Ezért irja a kiad—

vány, hogy ezek ..erősebben bruttó-bázisú- ak" mint a második részben adott megkö- zelítés, és így azzal, főleg az E-táblával nem hasonlíthatók össze. Egy további probléma

áll elő itt az import értékeléséből is. amely—

re már történt elvi utalás. Azt azonban még nem említettük, hogy az itt alkalmazott c.i.f.

értékelés helyenként nemcsak a védővámo—

kat, hanem az angol hajózási szállítás és biztosítás költségelemeit is tartalmazza, me- lyek a belföldi ..Egyéb szállítás" és ..Külön—

féle szolgáltatások" rovatokon is szerepel-

nek. vagyis itt kettős számbavétel történt.

melynek hibája a következő sorokon leolvas—

hatá.

A két kiegészítő jellegű táblázat közül az egyik, a K-tábla az input-output analízis és a makroökonómiai mérlegrendszer közötti összefüggés helyreállítását célozza a B-táb- lázatból kiindulva, vagyis ,,classificat-ion converter" jellegű. A másik. az L—táblakaz A—táblázat azon tulajdonságát aknázza ki, hogy segítségével az ágazatok főtermékei- nek az össztermelés százalékában kifejezett hányada az ún. ágazati "specializáció mér- tékét", illetve ugyanennek kifejezése az- összmérték százalékában a termelési profil tisztaságának, ha úgy tetszik a ,.profilide- genség hiányának" kifejezésére is felhasz-

nálható (.,degree of exclusiveness of the

commodity").

A még nem említett B—tüggelék a fő mód—

szertani fogalmaknak, a D-függelék pedig a fő táblázatoknak szótárszerű összefoglalását adja. Ez utóbbiban az ,,inverzió" kifejezést néhol a kontinentálistól eltérő értelemben is használja a kiadvány.

Mindent összevetve. a kiadvány a korsze- rű gazdasógstotisztika kiemelkedő terméke—

ként klasszifikálható.

(Ism.: Horváth Róbert)

TINBERGEN. J.:

A JÖVEDELEMELOSZLÁS POZlTlV ÉS NORMATlV ELMELETE

(A positive and a normative theory of income distribution) —— The Review of Income and Wealth.

1970. 3. sz. 221—234. p.

Tinbergen egy régebbi tanulmányában (Weltwírtschaftliches Archiv, 1956) foglalko- zott a jövedelemeloszlás elméletével. Ez a tanulmánya, amelyet a Jövedelem és Vagyon Kutatásával foglalkozó Nemzetközi Társaság konferenciájára nyújtott be, korábbi gondo- latmenetét folytatja.

A jövedelemeloszlási statisztikák meglehe—

tősen jók, ugyanakkor nincs a jövedelemel—

oszlás törvényszerűségeinek elfogadható köz—

gazdaságtani elmélete. Tinbergen egy ilyen elmélet kidolgozását úgy próbálja megköze- líteni, hogy a kínálat és kereslet alapján ha—

tározza meg a különböző fajtájú munkák bé- rét. Meg kell jegyezni, hogy ezt az elemzést nemcsak a munkabérekre, hanem a másik két termelési tényezőből, a tőkéből és a föld- ből származó jövedelmekre is alkalmazni le-

het. ,

Külön foglalkozik a jövedelemeloszlás po—

zitív elméletével, amely azt a tényleges hely- zetet írja le, amely a munkavállalók haszon- függvényei és a munkaadók termelési füg—

vényei alapján alakul ki. és a normatív el- méletével, amely a társadalmi haszon vagy

STATlSZTlKAl IRODALMI FIGYELÖ

jóléti függvényt maximalizáló jövedelemel- oszlást létrehozó adópolitikát mutatja be.

A munkaerőpiac részekre van bontva e- zekben a modellekben. Egy—egy ilyen rész vagy "foglalkozás" bizonyos képességeket i—

gényel, amelyeket s-sel jelöl. Ezzel a munka- erő-szükséglettel szemben áll egy ugyancsak részekre bontott kínálat, amelyben egy-egy részt a hozzátartozó emberek meglevő ké- pességei jellemeznek, amelyeket v—vel (más—

kor t-vel) jelöl.

Mind az igényelt s képességek, mind a rendelkezésre álló v képességek (amelyeket az egyszerűség kedvéért különböző szellemi képességekként és szakképzettségekként is felfoghatunk) normális eloszlásúak, de sem átlaguk, sem szóródósuk nem azonos. Ha azonos lenne, akkor a termelést úgy lehetne megszervezni, hogy mindenki olyan munka—

körben dolgozzék, amely képességeinek, il- letve szakképzettse'gének teljesen megfelel.

Mivel azonban nem azonos, a rendelkezésre álló és az igényelt képességek között bizo- nyos feszültségek keletkeznek és ezek beto—

lyásolják a jövedelemeloszlást.

Az a tény ugyanis. hogy valaki nem dol- gozhat a képességeinek legjobban megfele- lő munkakörben (amit az s-t különbség fejez ki). kellemetlenségként, ,,disutility"—ként je—

lentkezik és Tinbergen megfogalmazása sze- rint belekerül haszon függvényébe az ! jö- vedelem mellé. Azzal a leegyszerűsítéssel.

hogy csak kétféle képesség létezik (amelyet az 1 és 2 index jelöl) ezek az egyéni haszon- függvények a következő alakúak:

1 ? ] 2

") : wo lnl *"íwl [s] * tl) "2 (9452—le

ahol a) az l jövedelemből származó ha—

szonnak és a képességeknek meg nem fele- lő munkakörből származó kellemetlenségek- nek összege. Az ma, és (01 pedig a függvény paraméterei, amelyek minden ember számá- ra egyenlők. Az utóbbi azt jelenti, hogy a modell az emberek egyenlőségét tételezi fel:

a jövedelem mindenki számára egyformán

325

hasznos, (: képességeknek meg nem felelő munka mindenki számára egyformán kelle- metlen.

Egy-egy "foglalkozás" munkabére a keres- let és a kínálat hatására úgy alakul ki, hogy amikor az adott képességet igénylő munka kereslete nagyobb mint a kínálat. akkor bi- zonyos többletbért kell fizetni a más képes—

ségi kategóriákból átvont munkásoknak. Eb- ből következik, hogy a gazdasági irányító szerv a munkaerőhiányt mutató szakmákban a munkaerő-keresletet növelni tudja (példá- ul szakképzéssel), akkor a jövedelemelosz- lás egyenlőtlenségét csökkentheti. Bár Tin—

bergen itt ezt nem mondja ki, elméletéből az következik, hogy nincsenek a társadalom számára abszolút értelemben ,,értékesebb"

és ,,kevésbé értékes" munkák (eltekintve az intenzívebben és kevésbé intenzíven végzett munkától), hanem csak az adott körülmények között ,,szűkös" és ..nem szűkös" munkaerő- kategóriák vannak.

A normatív elmélet modelljeiben Tinber- gen az egyéni haszonfügavényekben szere—

pelteti az n családnagyságot is, amely a szükségleteket befolyásolja. Másrészt fel- vesz a modellbe egy Cobb-Douglas típusú termelési függvényt, amelyből a munkaerő—

kereslet származik. A kérdés az: hogyan le- het a jövedelemadó-rendszerrel olyan irány- ba hatni. hogy társadalmi méretekben maxi- mális legyen a szükségletek kielégítése, a jó- lét, és ugyanakkor mindenki képességeinek megfelelően dolgozzék. Ez az adó annál ki—

sebb, minél nagyobb a dolgozó családia.

és annál nagyobb. minél nagyobbak a ké—

pességei. illetve képzettsége.

Tinberaen szükségesnek tartia az elméle- ti modellek empirikus verifikálását. Mea—

jegvzi, hogy egy hollandiai vizsgálat példá—

ul komoly kétségeket vagy legalábbis prob—

lémákat vetett fel. Ebben a rearesszióelem- zés igen nagy megmagyarázatlan részt mu- tatott ki a bérkülönbségekben.

(Ism.: Andorka Rudolf)

DEMOGRÁFIA

BARNETT, L. D.:

NÉPESEDÉSI POLITIKA:

JUTTATÁSOK A TERMÉKENYSÉG KORLÁTOZÁSÁÉRT AZ EGYESULT ÁLLAMOKBAN

(Population policy: payments for fertility limi—

tation in the United States?) — Social Biology.

1969. 4. sz. 239—248. p.

A népesség szaporodásának szabályozó—

sa rendkívül időszerű kérdés az Egyesült Ál- lamokban és a 1970-es évek második felé- ben valószínűleg a fontos közügyek közé fog tartozni. Ha a társadalomtudományok ki tudják dolgozni a helyes tennivalók kér-

déseit, ahhoz már most hozzá kell látni, hogy idejében ki lehessen alakítani az eredmé—

nyes népesedési politikát.

Szerző ebben a cikkben azokat a szem- pontokat ismerteti, melyek szerinte annak feltételei, hogy a népességnövekedés O le—

gyen. Vizsgálja azt a kérdést, hogy milyen hatékony pénzügyi programmal lehetne a nő—

ket, illetve családokat rábírni termékenysé—

gük korlátozására, és becsülni próbálja egy ilyen program költségét.

Az általa szükségesnek leket öt csoportba sorolja:

ta rtott feltéte—