656
tási költsége a pénzbeli árán kivül magában foglalja a fogyasztáshoz szükséges összes szabadidőt, bérben kifejezett értékkel szá- mítva. A szükséges feltételekből az is látható, hogy minden egyes cikk fogyasztásánál az időfelhasználás ugyanazt a határhasznot nyújtja.
A szerzők ezután ,.Az idő nem pénz" című részben abból a feltevésből indulnak ki, hogy a munkások munkaideje kötött. Bár ez a fel- tevés például az Egyesült Államokban sok
esetben nem fedi a valóságot, a munkások tekintélyes részére mégis érvényes. Egyrészt a túlóróra vonatkozó kikötések miatt a mun—
kások sem folyamodnak munkaidejük meg- hosszabbítása céljából túlórához vagy má- sodálláshoz. (Az Egyesült Államokban 1965—
ben a munkások 2.5 százalékának volt má—
sodállása.)
A kötött munkaidő modelljénél szintén az
U (ll, . . . ,Zm:t1c,...,tfn)
maximumának feltételeit vizsgálják a szer- zők, de a következő megszorításokkal:
: píz,— :: 'Mw _lr v,
Ed,-z,- —i— Zil-C —l— tW :: t,
ahol Öv a rögzített hosszúságú munkaidőt jelöli. A szerzők azt a következtetést szűrik—
le, hogy ha a fogyasztási idő határhaszna (z) megegyezik a pénzbeli jövedelem határ—
haszna (ja) és a bér (vv) szorzatával (t : : _vv/i). akkor ugyanaz a helyzet, mint sza- bályozatlan munkaidő esetén. Ha azonban t)w,u. vagy T(W/l, akkor a fogyasztó .,túl- foglalkoztatott", illetve .,alulfoglalkoztatott".
Ez hatással van a fogyasztásra. Az első eset- ben a fogyasztó a kiskereskedelem olyan formáira támaszkodik, amelyek ugyan több kiadást, de ugyanakkor időmegtakarítást eredményeznek. Az utóbbi esetben a fo—
gyasztó kevesebb árut fogyaszt. de több időt használ fel az áruk megszerzésére és fa- gyasztására. Természetesen, a kiskereskede- lem tormái is változásokon mennek át az igényeknek megfelelően.
Az idő kapcsolata a pénzzel igen bonyo- lult. Az idő nem homogén. Például, más az értéke az esti óráknak vagy a hétvégeknek.
Vannak döntések, ahol az idő és a pénz szo- kásos értékelését egyéb szempontok teljesen hatálytalanítják. Természetesen ezek a szem- pontok a munkaidő szabad megválasztása esetén is érvényesülnek. Az egyedi megnyil- vánulások azonban statisztikailag közömbö—
sithetik egymást, és a piaci viselkedés szem—
pontjából jelentéktelenek lehetnek.
A szerzők csak éppen érintik azt a kér- dést. vajon a standardizált munkahét végső
STATISZTlKAI lRODALMI FlGYELÓ
soron előmozdítja-e a jólétet. de a kérdés megválaszolására nem vállalkoznak.
Rámutatnak arra, hogy annak a munkás—
nak a szempontjából, aki viszonylagos gaz- dasági helyzetének fenntartása érdekében hajlamos volna több időt fordítani 'a mun- kára. a munkahét standardizálása minden- képpen előnyösnek látszik. Egy másik meg- gondolás az. hogy a munkahét szabáiyozása általában kedvező hatással van a bérek ala- kulásárd. A munkaidővel kapcsolatos prob- lémakör azonban sokkal bonyolultabb. sem- hogy bármely kérdésben egyértelműen lehet—
ne állást foglalni. ltt még sok és alapos vizsgálatra, kísérletre van szükség az opti- mális megoldások érdekében. *
(lsm. : Szegedy Miklós)
TINBERGEN. J.:
AZ lSKOLAZOTTSAG HATÁSA A JOVEDELEMELOSZLASRA
(The impact of education on income distribution.)
— The Review of Income and Wealth. 1972. 3. sz.
255—266. p.
Tinbergen olyan jövedelemeloszlási elmé- let kidolgozásával és empirikus igazolásával foglalkozik, amely a jövedelmeket a munka- erőpiacon jelentkező kereslet és kínálat egy- másrahatásának eredményeként kezeli. Kü- lönböző minőségű munkaerőfajták iránt je- lentkezik kereslet és a kínálat is különböző minőségű személyekből tevődik össze. Ami- kor nagy a kereslet valamely minőségi ka—
tegória iránt és a kínálat kicsi, akkor ennek a kategóriának a bére magas. Minél na—
gyobb tehát az eltérés a kereslet és a ki- nálat összetétele között, annál nagyobb a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége. AA mun- kaerő minőségén Tinbergen részben (de nem
kizárólag) annak iskolázottságát, szakkép—
zettségét érti. Tehát például az egyetemet végzett munkaerő egy bizonyos minőségi ka—
tegória, a középiskolát végzett egy másik minőségi kategória stb.
Ebben a tanulmányban. amelyet a szerző a kutatások előrehaladásáról szóló beszá- molónak és nem végleges összefoglalásnak tekint, empirikus vizsgálatokkal veti össze el—
méletét. Ezek a vizsgálatok minden esetben egy—egy ország különböző területegységeinek -- az Egyesült Államok államainak, Kanada provinciáinak, Hollandia községeinek. illetve provinciáinak — adatain alapulnak és több- változós regresszió-elemzést alkalmaznak. A függő változó (X) mindig a jövedelemelosz- lás egyenlőtlenségének valamely mérőszá- ma, éspedig vagy a jövedelmek logaritmu- soinak vari—anciája, vagy egy jövedelemkon- centrációs arányszám, vagy a legmagasabb decilis átlagjövedelme osztva a jövedelem-
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ
átlaggal. A független változók a következők:
1. a keresletnek, pontosabban: a magas képzett—
ségű munkaerő keresletének valamilyen jelzőszáma.
amely egyes esetekben az átlagjövedelem (maga—
sabb jövedelemszinten nagyobb kereslet). más esetv ben az egyetemi végzettségű és középiskolai vég- zettségű aktív keresők amerikai és hollandiai ará- nya közötti különbségből (ágazatonként) számitott .,hiányt" fejezi ki Hollandiában (V),
2. a befejezett iskolaévek átlagos száma. vagyis az átlagos iskolai végzettség, illetve egyes esetek- ben a középfokú és felsőfokú végzettségű aktív ke- resők aránya (Z),
3. a befejezett iskolaévek számának varianciája.
vagyis az iskolai végzettség szóródása (U),
44 egy további változó, amely a minőséget be- folyásoló egyéb (nem az iskolai végzettséggel ösz- szefüggő) hatásokat képviseli (V).
A számítások eredményeképpen Tinber- gen és azok a szerzők, akikre hivatkozik. hat
különböző többváltozós regressziós egyenle- tet kaptak. Például a hollandiai provinciák adatai alapján számított egyenlet:
X" : l,21Y"——0,282"' — l,1óU" — 11.11 (R : 0.96), ahol X" a felső decilis jövedelme az átlaghoz viszonyitva, Y" a magasabb is- kolai végzettségűek egyesült államokbeli aránya alapján számított munkaerő-kereslet index. Z"' a középiskolai és felsőfokú tan- intézeti végzettségűek aránya az aktív kere-
, 657
sők között. Ebből a regressziós egyenletből az következik. hogy a legalább középiskolai végzettségűek arányának emelkedése kisebb mértékben, a felsőfokú végzettségűek ará—
nyának növekedése pedig elég jelentős m Sr- tékben csökkentené a jövedelomelosdás egyenlőtlenségét, X"—et. Ez a Hollandiára vo—
natkozó eredmény tehát alátámasztani lát—
szik Tinbergennek azt a hipotézisé, hogy a felsőfokú végzettségűek viszonylag kis száma szerepet játszik abban, hogy jövedelmük vi- szonylag magas. és ha a felsőfokú végzett- ségűek száma megnövekedne (az oktatás ki- terjesztése. a továbbtanulási lehetőségeknek ösztöndíjakkal és más eszközökkel való nö!
vekedése, és általában az iskolai oktatás de—
mokratizálása útján), akkor ennek következ—
tében az egész jövedelemelosziás is kevés- bé egyenlőtlenné válna. A többi regressziós egyenlet nem támasztja alá ilyen egyértel—
műen Tinbergen hipotézísét. ezért felveti azt a magyarázati lehetőséget. hogy más orszá- gokban esetleg más a helyzet (a felsőfokú képzettségű munkaerő—kínálat kisebb eltérést mutat a kereslethez képest), vagy esetleg a vizsgálatok némileg eltérő módszerei okoz- ták a különbségeket.
(lsm.: Andorka Rudolf)
lPARSTATlSZTlKA
EFlMOV, K. — UL'ANOV. N.:
A TUDOMÁNYOS—MÚSZAKI FEJLÖDES AZ IPARBAN (Naucsno-tehnicseszkij progreszsz v promüslen- noszti.) — Planovoe Hoziaisztvo. 1972. 4. sz. 10—17. p.
Korunkban megnyílt a lehetőség arra.
hogy a gépek egyszerű kooperációja helyett a folyamatos gyártást biztosító. az elektroni- kán és kibernetikán alapuló gépek és komp—
lex berendezések alkalmazására térjenek át, Ez új iparágak létrehozását, korábban is meglevő ágazatok fejlődésének meggyorsu- lását vonja maga után. A nagyobb ütemű növekedést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy míg az összes ipari termelés a Szovjetunióban öt év alatt 47 százalékkal, a népgazdaság technikai színvonalának eme—
lésével közvetlenül kapcsolatos iparágak (vil—
lamosenergia-ipar. olaj- és gázipar, vegy- ipar, műszeripar. rádiótechnikai ipar stb.) együttes termelése 70 százalékkal nő.
A gépiparban az 1971—1975. években előtérbe kerül a nagy termelékenységű, automatizált, hosszú élettartamú gépek, be- rendezések gyártása. értékesítése.
Emelkedni fog ugyanakkor a gépipari ter- melés technológiai színvonala az új gyártási eljárások bevezetése révén. Ezek jobb fizikai
—mechanikai tulajdonságokkal rendelkező termékek létrehozásához vezetnek.
A szerszámgépgyártásban növekszik a gyártott gépek pontossága. és nagymérték—
ben előtérbe kerül a numerikus vezérlésű program alapján működő gépek alkalma—
zása.
A műszeripar fő feladata a műszerek, automatizálási eszközök nómenklatúrájának bővítése a mikroelektronika, a számítástech- nika és a lasertechnika új eredményeinek felhasználásával. Nagy jelentőségű az egy- ségesített műszerekből álló teljes komplexu—
mok gyártásának elsajátítása is.
Az energetikai ágazatok közül a legna- gyobb figyelmet a villamosenergia—ipar fej- lesztésére fordítják. mivel ez az iparág biz- tosítja a termelés intenzívebbé tételét, gépe- sítve a legkorszerűbb technológiai eljárások bevezetését, A villamos energia termelése összességében 44 százalékkal növekszik, s a mennyiség növekedését a felhasználási szerkezet átalakulása kíséri: a mezőgazda- ság felhasználása kétszeresre, a kommuná—
lís ágazatoké 59 százalékkal emelkedik.
Az iparág fejlődésének új formája az atomerőművek építése lesz. Ugyanakkor új.
nagyfeszültségű hálózatok létesítésével nö- velik az energiarendszer hatékonyságát, csök- kentve a szükséges tartalékok mértékét. Foly- tatják a hagyományostól eltérő azon áram-
