Kaffkg "Margit

R O L L A M A R G I T

Kaffkg "Margit ii.

üt a révig...

B U D A P E S T • 1 9 8 3

Kgffka Wargit

I I .

Út a révig...

A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A K Ö N Y V T Á R Á N A K K Ö Z L E M É N Y E I

P U B L I C A T I O N E S B I B L I O T H E C A E

A C A D É M I A É S C I E N T I A R U M H U N G A R I C A É

12(87)

Ü J S O R O Z A T

S O R O Z A T S Z E R K E S Z T Ő :

R E J T Ő I S T V Á N

H O L L A M A R G I T

Kaffkg "Margit ii.

Út a révig...

B U D A P E S T • 1 9 8 3

MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA

Lektorálta: Kabdebó Lóránt

Összkiadás

ISSN 0133 ISBN 963 ISBN 963

— 8 8 6 2

7301 44 5

7301 40 2

ELŐSZÓ

"Minden dolgok között, amit az e m b e r alkotott, legfontosabb, legcsodálatosabb és legértékesebb az, amit könyvnek neveznek" — í r j a C a r l y l e . j l ]

Ha végignézünk azon a könyvsoron, amit Kaffka Margit í r t , meg kell éreznünk azt, hogy mennyi h a r c , munka és e n e r g i a kellett ahhoz, hogy ezt mind m e g a l k o s s a . Nehéz ifjúkort élt át. Asszony lett. Gyereke volt, akit nevelni és tanítónő, akinek iskolában tanítani kellett. Csak a veleszületett rendkívül e r ő s a k a r a t e r ő tudott a r á - nehezülő sok gonddal megküzdeni.

Egész élete munka és harc volt: önmagával és az élettel, A kicsinyes, h a n y a t - ló polgári világgal, amelybe beleszületett s amelyből egész életében kifelé igyeke- zett. Nyugtalan, l á z a s , mindenre éberen figyelő íróként élt, aki nemcsak a maga kis é l e t é é r t , de mindenkiért harcolt.

Anatole Francé mondja: "Különösen egy dolog ad nagy vonzerőt az e m b e r e k gondolatának: a nyugtalanság. Az olyan e l e m e , amely kétségek nélkül való, bosszant vagy u n t a t . " [ 2 j

Kaffka Margitot ez a "nyugtalanság" egész életén végigkísérte. Állandó h a r c o t , kiválást és léleklázat jelentett, — de egyben hajtóerővé is vált. í r á s a i mind az a s z - szony külső és belső küzdelmét bogozzák. Minden érdekelte, a m i a nő felszabadu- lását s z o l g á l t a . Eljárt feminista gyűlésekre és előadásokra. Küzdött a nő e g y e n j o - g ú s á g á é r t és írásaiban keserűen r a j z o l t a a nő "csendes v á l s á g " - a i t , amelyek k i - szolgáltatják az életnek és a t e r e m t é s koronájának, a f é r f i n a k . Hogy o s t r o m o l j a az életet! Mennyire akar mindent tudni r ó l a !

Fiatal kislány voltam még, mikor m á r foglalkoztatott Kaffka Margit. A Nyugat- ban olvastam í r á s a i t . A nőírók közül akkor kezdett kiemelkedni.

Szigorú iskolába j á r t a m Kolozsvárt, ahol Ady Endrét e l r e t t e n t ő példaként e m - legették, — de m á r akkor az iskola záróünnepélyén — egyedül az iskolából — m e g - kaptam e l s ő irodalmi díjamat: négy ezüst koronát —, s m e r t hallottam, hogy Ady a

"zöldfedelű ház" lakója is volt Kolozsvárt, tehát annál inkább érdekelt s vele a Nyu- gat i s , hiszen annak egyik főmunkatársa egyik rokonom: Halász Imre (egy letűnt nemzedék írója) volt.

Azonkívül Kaffka Margit Szatmár megyéből jött.s az ott élőkről rokoni k a p - csolatainkon keresztül is sokat hallottam róla a családban.

6

Kiváncsian figyeltem í r á s a i t . Halálának 11. évfordulóján cikket í r t a m , 20 éves évfordulóján a rádióban emlékeztem róla. 1948-ban pedig, halálának 30 éves é v f o r - dulóján a Kisfaludy Társaságban s az akkor még működő két m á s i k irodalmi t á r s a - ságban és a Kaffka Margit Leányotthonban t a r t o t t a m róla előadást: majd pedig a Kaffka Margit nevét felvevő XI. k e r ü l e t i gimnázium névadó ünnepségén és Falu T a - m á s , valamint a KISZ szervezet f e l k é r é s é r e az ő c s a i Bolyai J á n o s gimnáziumban.

Első irodalmi székfoglalómat is Kaffka M a r g i t r ó l t a r t o t t a m a régi Képviselő- h á z b a n , az egyetemi A u r o r a - k ö r e l s ő nőtagjaként. Cikkeim jelentek meg róla és m i n t az induló M a g y a r Nemzet m u n k a t á r s a , hallgattam k o r t á r s a i és rokonai v i s z - s z a e m l é k e z é s e i t .

J á r t a m a városokban, utcákban, szobákban, ahol élt. Ott, ahol órákig á l l d o - g á l t tétlenül az ablak előtt, s h a kérdezték: "Mit bámulsz ott olyan s o k á i g ? " , — e l - hallgatva nyugtalanságát, azt f e l e l t e : "Nézem, hogy az ablak, milyen k a r á n c o s . " — A kifejezés olyan f u r c s a volt, hogy sokáig m e g m a r a d t az emlékezőkben. — Nekem ezt féltestvére, Almásy Sári m o n d t a el, de olvastam Dénes Sándor s z a t m á r i v i s z - szaemlékezésében is.[3]

Önmaga is sokat ír i f j ú k o r á r ó l , életéről. De az irodalomtörténész nem a r e - gényekből veszi á t az életrajzi adatokat, hanem a kutató m u n k á j a során feltárt v a - lóságot közli.

Ezeknek az á l t a l a m felkutatott, összegyűjtött és általam m á r feldolgozott é l e t - r a j z i dokumentumoknak nagy r é s z é t azért adtam az MTA Könyvtára Kézirattárának, hogy sok éves irodalomtörténeti kutató munkám eredménye méltó helyen kerüljön m e g ő r z é s r e .

Azok a vallomások, melyeket a visszanézőktől kaptam, egy könyvet m e g t ö l t e - nének és azok a képek, amelyek h i r t e l e n odavetett finom vonalakkal, vagy nagyon is kemény, r e á l i s visszaverődésekkel világítják meg ezt az a r c o t , magukban is é r - dekesebbek minden irodalomtörténeti "dokumentum"-nál.

Szól itt Bölöni György, aki egy időben s z o r o s baráti t á r s a s á g á h o z tartozott 8 aki e r r e emlékezve, így dedikálta Kaffka Margit legjobb barátnőjének Az igazi Ady c . könyvét: "Guttmann Leonienak[4] a Kaffka Margitos délutánok emlékeül. P á r i s , 1934. dec. 1 5 . " , s akinek f e l e s é g e "Itóka": M a r c h i s i u Ottilia[5] , annak a g ö r ö g k e - leti pópának volt leánya, aki a Kaffkáék s z o m s z é d j a volt Nagykárolyban.

Megszólal benne barátnője H e r r e r Cézárné[6] , egyik f é l t e s t v é r e , késői s ó g o r - n ő j e : Bauer Hildát7] , Kaffka P é t e r [ 8 ] , legjobb barátnője Guttmann Leonie, akit a n y - nyi novellában és az Állomásokban is megörökített. É l e t r a j z í r ó j a : egy bencés pap, egy festőművész, Erdős Renée, P a p p Viktort9] , Héczey Erzsébet[10] és még s o - kan mások.

így indultam nyomába b e j á r t élete útján.

Abban az időben, mikor m á r a s á r g a csillag viselése kötelező volt, öt b a r á t n ő - j e , — akinek m á r előzőleg én v o l t a m vendége — és két rokona gyűlt össze nálunk.

(Ezek közül csak a két rokonán n e m volt s á r g a c s i l l a g . ) — Ott volt Nemes E m i l n é - Seidler Madi[ll] , Zalai Béláné-Máthé Olgát 12] , Schilling O s z k á r n é - B a u e r Hilda, Guttmann Leonie és még egy b a r á t n ő j e , M a d a r a s s y Istvánné-Nemestőthy Szabó

Hedvig[13] és Kaffka Margit f é l t e s t v é r e : Almásy Sári. Mindenki elmondta k a p - c s o l a t á t Kaffka Margittal és elhozták írásos emlékeiket a m a j d a n i Kaffka-könyv s z á m á r a .

7

így nőtt az anyagom és a sokféle kép, a m i t Kaffka M a r g i t r ó l kaptam, s így lett egyre világítóbb az a h a r c , amit végigküzdött rövid életében.

Füst Milán mondta róla: " V i s s z á s s o r s volt az övé. Folyondárnak t e r e m t e t t é k és ő azt képzelte, hogy a viharban tölgyként kell megállnia."[14]

De megállott! Vállalta a bátor gondolkozást és a világos l á t á s t .

"Szemüvege a legtisztább k r i s t á l y l e m e z — í r t a róla Király György[15], m e l y hideg, é l e s , érzéketlen és t o r z í t . — E t o r z í t á s azonban nem olyan, mint a kezdő fényképész ügyetlensége, hanem a tapasztalt e m b e r tudatos j á t é k a . "

Tegyük hozzá: olykor azonban nagyon kegyetlen játék, szinte bánt a minden s u - garat hidegen átbocsátó üveg m e r e v s é g e .

Ezt Kaffka Margit önmaga is b e i s m e r i a Tallózó években:

"Én átkozott Uvegvalóm csak á t e r e s z t színt, fényt és árnyat Énbennem befelé fakadott piros hólyagsebe az életláznak,

Én Egy-egy nyilalló p e r c , mint fénysejtés, béna idegre, ha r á m h a t . Tudom, elevenig soha, sohasem é r . "

(Én, szegény.)

Ezt é r z i meg benne Schöpflin Aladár is[16], aki — b á r elragadtatva í r j a : " N i n c s ilyen asszonyias író több talán az egész v i l á g o n ! " — elmondja róla: "Kaffka M a r g i t látásában van valami objektivitás, amely s o k s z o r a kegyetlenség és kegyeletlenség hatását t e s z i . Olyan dolgokat r a j z o l , amelyekhez valamikor lelkileg is köze v o l t , de nagyon m e s s z e elszakadt tőlük, nagyon is m a g a s r a fölébük került, úgy néz r á j u k , mintha valami tőle egészen idegen világot n é z n e . Minden van benne: m e g é r t é s , e l - n é z é s , m e g b o c s á t á s , megvan az a megnyugvás i s , hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell, csak az elfogultság nincs m e g , amely a s z e r e t e t b ő l fakad. A nagyon é l e s , penetráló intelligencia hűvös fénye e z , amely pótolja a veleérzést, de c s a k pótolja és nem feledteti hiányát." — "Megvan benne — mondja —" a mindig r é s e n á l l ó , önmagát soha egy pillanatra s e m felejtő t u d a t o s s á g . " — "Kegyetlensége n e m c s a k a b - ban á l l , hogy mindent meglát, hanem épp úgy abban i s , hogy mindent szavakba fog- l a l . " — "S éppen ebben a mindent-kimondásban, amely lelkünket mint egy üvegen keresztül láttatja, van meg a kegyetlenség: a minden s u g a r a t átbocsátó üveg h i - d e g s é g e . "

Kaffka Margit Utolszor a lyrán c í m ű kötetében ugyancsak így vallja m a g á t

"Lót asszonyá"-nak:

"Majd szívemig átkövülök

és hószínű kristályvalómon e g y s z e r csak átsüt a hold."

Most, születésének 100 éves évfordulóján ismét r á e z ü s t ö z emlékezésünk holdja.

Tolsztoj azt mondja Mi a m ű v é s z e t ? című könyvében:

"A valódi műalkotásnak az a legmagasabbrendű h a t á s a , hogy eltünteti az e m b e - rek közötti különbséget. Mindnyájan egyformán feloldódunk az igazi művész m o n d a - nivalói ában."[ 17]

Kaffka Margit minden műve ezt a célt szolgálta.

8

É l e t r a j z á n a k ez második kötete, — melyben az általam gyűjtött anyagot: k é z i r a - tos naplóját, kéziratban megőrzött cikkét, k é z i r a t b a n megmaradt kiadatlan v e r s é t és egyéb k é z i r a t a i n kívül 42 db eredeti levelet és 45 hiteles másolatot dolgoztam fel, — s amelyeket betűhíven, ö s s z e s íráshibáival együtt közölve adok itt, — é l e t e legküzdelmesebb idejét idézi.

A nő h a r c á t , vereségeit, ö r ö m m é oldódását s az író egyre kiemelkedőbb n a g y - s á g á t .

Egészen a révig.

1980,

ÚT A RÉVIG...

Nem regényt í r o k , nem e s s z é t , nem irodalmi méltatást.

Nem " m ű e l e m z é s t " - t . Riedlre gondolok, akit így idéz Benedek Marcell:[18] "A legtökéletesebb kritikát könyveimről Riedltől k a p t a m , élőszóval, az irodalomtörténetiekre vonatkozóan: " M i n - dig c s a k a müvekről b e s z é l s z , m i n t h a maguktól jöttek volna l é t - r e . Pedig minden mű mögött ott van az ember i s . "

A szétfutó időből egy ilyen e m b e r i élet a p r ó mozzanatait rakom össze belátható e g é s s z é .

Az újpesti

Polgári Leányiskola

ÚJPEST

Kaffka Margit anya lett.

Az í r ó Kaffka Margit az anya hangján 1906 óta néhány s z é p gyermekéhez s z ó - ló v e r s e t í r t .

Az egyik: Lackó, megjelent 1906-ban A Hét II.köt. 510. oldalán és a Kaffka Margit könyvé-ben, utóbbiban a Petike utazik c . vers is, valamint a Bölcsődal, amelyet később a Szerda 1907. 1. s z . 24.oldalán is közöltek. (Ez a Szerda rövid életű lap volt, mindössze hét s z á m jelent meg belőle. Ambrus Zoltán, Ignotus és Meller Simon voltak f ő s z e r k e s z t ő i . )

A nő f r i s s ö r ö m e volt a g y e r m e k . Az író pedig dolgozott.

Csakhogy — n e m s o k á r a ú j r a jött a nyugtalanság és a l á z .

Mindenképpen P e s t r e akart jutni, s ez v é g r e sikerült i s . Fröchlich Brunót[19]

kinevezték Budapestre a Földmívelésügyi Minisztérium e r d é s z e t i o s z t á l y á r a e r - dőmérnöknek. Kaffka Margitot pedig — a d e r é k Gönczi Mór [20] segítségével,

— aki azóta m á r m i n i s z t e r i osztálytanácsos lett, — áthelyezték az újpesti P o l g á r i Leányiskolához, tanítónőnek.

1907-ben Ú j p e s t r e költöztek. Egy kis földszintes házat b é r e l t e k ki, kis k e r t - tel és ott éltek gyermekükkel (Baross u . 2 6 . ) .

A m i n i s z t é r i u m m e s s z e , de az iskola közel volt.

Abban az iskolában tanított akkor H e r r e r Cézár festőművész felesége, a nagy- bányai D r u m á r Alexandra i s , akivel meleg barátságot kötött.

É r d e k e s véletlen, hogy ugyanakkor abban az iskolában volt tanár Babits Mihály is, de vele ott sohasem találkozott.

H e r r e r n é v e l annál többet volt együtt. B á r Fröchlich nem kedvelte. Azt m o n d - ta: "O a Margit r o s s z s z e l l e m e . " Haragudott Kaffka M a r g i t r a , mert e l j á r t d é l u - tánonként a Bristolba, a Nyugat-társaságba, a z é r t meg különösen, mert H e r r e r é k - kel elment vacsorázni a F é s z e k b e .

H e r r e r n é v e l járt a G a l i l e i - k ö r b e is. [21] Ámulva hallgatták, hogy mit és meny- nyit tudnak a fiatalok.

"Azt hittük, — mondta nekem H e r r e r n é —, hogy mi nagyon sokat tudunk, de ott rájöttünk, hogy még rengeteget kell tanulnunk."

" T e csak ne tanulj, — intette le Kaffka Margit —, tanulni c s a k nekem k e l l . "

1907. július 5-től 1910 szeptemberéig volt tanár ebben az I . s z . Polgári Leány- iskolában, ahol magyart és földrajzot tanított.

Rengeteget dolgozott ebben az időben. Még az iskolai szüneteket is k i h a s z n á l - t a . J á r t a k , keltek körülötte, de őt ez nem z a v a r t a . E g y r e - m á s r a emelte le a h a - t a l m a s lexikonokat a könyvtár polcairól.

16

Itt tanári működése alatt, h á r o m tankönyv s z e r k e s z t é s é b e n vett r é s z t . De az ú j p e s t i iskolában kitöltött s z e m é l y i lapja 7. rovatába, amely az "irodalmi m ű k ö - d é s " címet v i s e l i , — megjelent könyveinek f e l s o r o l á s a után — e z t írta be eddigi munkásságáról: Miskolcon " t á r s s z e r z ő " a " M a g y a r nyelv és m a g y a r olvasókönyv" - b e n , a nemzetiségi polgári iskolák s z á m á r a . "

Ezzel négyre emelkedik a tankönyvek s z e r k e s z t é s é b e n való r é s z v é t e l e . Újpesten 1908-ban megjelent Nagy Bélával együtt s z e r k e s z t v e : Magyar O l v a - sókönyv a P o l g á r i Leányiskolák 1. osztálya s z á m á r a .

1910-ben K e l l n e r Fülöppel együtt s z e r k e s z t v e megjelent: Magyar nyelvtan a p o l g á r i fiú- és leányiskola II. o s z t á l y a s z á m á r a .

Ugyancsak 1910-ben Istvánffyné-Márki Gabriellával és Nagy Bélával együtt s z e r k e s z t v e m e g j e l e n t : Költészettan a magyar n e m z e t i irodalom történetének á t - tekintésével, a P o l g á r i Leányiskola IV. oszt, s z á m á r a . Ebben a könyvben két v e r s e

is benne van K a f f k a Margitnak: P e t i k e jár és P e t i k e utazik. (Utóbbi később Utazás c í m m e l jelent m e g . )

A II. D. osztályban adott ó r á k a t . Olyan szuggesztív e r e j e volt, hogy az ó r á - kon csak rá figyeltek. Önképzőkört alakított. A növendékek v e r s e k e t és novellákat í r t a k és elhanyagolták a többi t a n t á r g y a k a t , valamint külsejüket i s , ahogyan azt Kaffka Margittól látták.

Egész külső megjelenése r e n d e t l e n volt akkor i s .

Elmondták t a n á r t á r s n ő i , hogy kétféle harisnyában, sőt o l y k o r lyukas h a r i s n y á - ban járt az i s k o l á b a .

Egyszer egy tanárnővel együtt ment fel a lépcsőn s közben feljajdult.

— Mi t ö r t é n t ? — Kérdezte a z .

— Leszakadt a szoknyám a l j a és nem volt időm m e g v a r r n i , csak gombostűvel t ű z t e m fel s m o s t megszúrt.

Más alkalommal:

— Mi lóg a hátadon, M a r g i t ? — kérdezték t ő l e .

— Nem t u d o m .

— Úgy l á t o m , a gallérod.

— Hát m e g v a n ? Mindenütt k e r e s t e m és nem t a l á l t a m . Az u r a m gallérját kellett feltennem h e l y e t t e .

Ha a r u h á j a elszakadt, gombostűvel tűzte r á a foltot, s úgy ment az iskolába tanítani.

Nem b í r t a a rendet.

Ha felolvasott, vagy t á r s a s á g b a ment, a kitűnő Ízlésű H e r r e r n é segítette az ö l - tözködésben, de m i r e egyet f o r d u l t , m á r másként rendezett v a l a m i t , mindig s z é t - dúlta a f r i z u r á j á t .

Nem volt egyetlen értékes é k s z e r e s e m . Fényképezéshez külön adtak neki s k ü - lön ölteztették.

De elmondták t a n á r t á r s n ő i , hogy rossz háziasszony is v o l t . Elrettentő például emlegették, hogy 1 kg lisztből k e v e r t palacsintát magának é s az urának.

*

17

írói élete azonban egyre gazdagabb. Fejlődik, egyszerűsödik és elmélyül. M i n - dig sűrűbben jelennek meg í r á s a i a lapokban s egyre több p r ó z a i mű mutatja útját a regény felé.

1906-ban A Hét I. kötete Hírek c . v e r s é t , majd A Hét 1906. II. köt. 7 0 2 . o . Rodostó c . v e r s é t , A Hét 1906. II. köt. 790. o. Nász c. v e r s é t , az Új Idők 1906.11.

köt. 173.o. Prométheus c . v e r s é t , a Vasárnapi Újság 1906. 795. o. Cigányballada

c . versét közli. f ^

A Vasárnapi Újság 1906. évi Karácsonyi Albuma (mely a Vasárnapi Újság 51.

számához volt csatolva), azt jelzi: Utak. E l b e s z é l é s , írta Fröchlichné Kaffka M a r - git. C s e r n a Károly két r a j z a illusztrálta.

Már 1907-ben felfigyel rá az ifjúság is, ahogy azt "A Debreceni Kollégium és a magyar irodalom" c . könyvében Zsigmond F e r e n c is m e g í r j a . [22] A Debreceni Főiskolai Lapok 1907. nov. 1. - d e c . 1. számában cikk jelent m e g Denevérek c í m - mel (szerzője Zoltán István VIII. gimn. tanuló), aki ebben a cikkben himnuszt zeng a költészeti dekadenciáról. " E z a sokat emlegetett XX. század különös m e g l e p e - tést tartogatott a költők r é s z é r e . Mindenki é r e z t e , hogy valami új van készülőben."

A f r a n c i á k n á l . . . "megszülettek az első dekadensek." Baudelaire-nek nálunk is van- nak ihletett követői. "Ilyenek: Juhász Gyula, DutkaÁkos, Ernőd T a m á s , K o s z t o - lányi Dezső, Kaffka M a r g i t . "

1907-ben A Hétben I. köt. 182.0. Garabonciások, ugyancsak A Hétben 1907.

II. köt. 546.0. Apám c . verse jelenik meg. A Szatmármegyei Közlöny 1907. f e b r . 24. 8. s z á m a hírt ad a r r ó l , hogy a Magyar H í r l a p Húsvéti M e s é s Albuma (Mik- száth Kálmán, Rákosi Jenő, Bródy Sándor, B á r s o n y István) - K a f f k a M a r g i t , (Herczeg F e r e n c , Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Gyulai Pál, Ignotus, Benedek Elek, Pósa Lajos és Tormay Cecil) í r á s á t közli.

Kaffka Margittól A nap vitéze c . verses m e s é t hozza, s z í n e s illusztrációval.

A Szatmármegyei Közlöny 1907. m á r c . 31. 13. számában Petike jár c . v e r - se jelenik meg. (

A Vasárnapi Újságban 1907. 251. o. Mesék a temetőből, e l b e s z é l é s , u g y a n - csak a Vasárnapi Újságban 1907. 393. o. A jó b a r á t c. novella, a Vasárnapi Ú j - ság 1907. 52. s z . Karácsonyi Ünnepi Albumában Mélységek fölött c . elbeszélése

jelenik m e g . Utóbbit két r a j z z a l Winkler E l e m é r illusztrálta. ;

1908-ban a Nyugat I. köt. 433. o. Felföldi románc c. v e r s é t , A Vasárnapi Ú j - ság 1908. 22. száma 434.o. Regény c . v e r s é t , ugyancsak a V a s á r n a p i Újság 1908.

39. száma Erdőn c . versét közli.

A Szatmármegyei Közlöny XXXIV. évf. 1908. szept. 27-én, 39. számában ez a hír olvasható:

"Halálozás. Ismét elszólított a halál sorainkból egy k ö z i s m e r t , derék f é r f i t , Almásy Ignác [23] ügyvéd, vármegyei t . alügyész f. hó 25-én életének 64-ik é v é - ben hosszas szenvedés után Nagykárolyban meghalt. Megboldogult utóbbi éveiben teljesen visszavonult a társaságoktól, melyeknek fiatalabb éveiben közkedvelt t a g j a volt. A város idősebb polgárai kétségtelenül emlékeznek még v i s s z a elköltözöttnek különösen művészi hegedűjátékára, melyben s z á m o s alkalommal volt módjukban gyönyörködni. A család elhunyta alkalmából következő gyászjelentést adta ki. " A l u l -

írottak mélyen szomorodott szívvel tudatják hogy Almásy Ignác ügyvéd, S z a t m á r m e - gye t . aliigyésze, legjobb f é r j és gondos családapa, hu testvér folyó hó 25-én reggeli

18

7 ó r a k o r , életének 64-ik, boldog házasságának 20-ik évében h o s s z a s szenvedés után elhalt. A megboldogult földi részei f. hó 26-án d . u . 4 ó r a k o r fognak a r ó m . kath. s z e r t a r t á s szerint a m e s t e r r é s z i s í r k e r t b e n örök n y u g a l o m r a helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 28-án reggeli 9 ó r a k o r fog az egek u r á n a k b e - mutattatni. Áldott legyen e m l é k e z e t e . Nagykároly, 1908. s z e p t e m b e r 25-én. Neje özv. Almásy Ignácné, szül. u r a i Uray M a r g i t [ 2 4 j . Gyermekei: Almásy György[25] , Almásy Anna [26] és Almásy Sárika[27]. T e s t v é r e : Almásy Ede." [28] T e m e t é - s e f. hó 26-án volt nagy r é s z v é t m e l l e t t . "

Ez volt Kaffka Margit m o s t o h a a p j a .

Itt említik először Kaffka Margit f é l t e s t v é r é t : Györgyöt, m a j d később egy l e - velében Kaffka Margit:

"Gyuri itt j á r t tegnapelőtt. P e r s z e pénzt k é r n i - máskép nem is jön. Azt a pár forintját beleölte az "önálló üzletbe" a boldogtalan, épen neki való az! Nemhogy egy kis tartaléknak hagyta volna, m i k o r így s i n c s állásban. Mi l e s z a télen v e l e ? "

Ennek a " t e s t v é r " - n e k az életét írja meg a Színek és é v e k - b e n , "Csaba" s o r - saként. — "Végleg e l z ü l l ö t t . " — "Néha faluról falura jár országutakon k é r e g e t v e , néha az árokban lelik meg d e l r i u m o s álomban, félig fagyva, valami kórházban a k - k o r kiápolják a ronda betegségeiből, m e g f ü r d e t i k , felhizlalják, egy-egy a m b i c i ó - zus doktor akkor (megtudva ki volt, mi volt) elkezd k í s é r l e t e z n i r a j t a a l k o h o l - e l l e - nes kúráival, ócska ruháit r á a d j a s a jó m o d o r á é r t , szép k é z í r á s á é r t még o t t f o g - ják, alkalmazzák is néha, b í z t a t j á k , becézik. Egy-két hónapig megy, akkor r á j ö n az ital ő r ü l e t e , megszökik é s utolsó lebujokban,önti magába a s z e s z t , elveszik i n - gét, kabátját, mikor fizetni n e m tud már és itthon terem a z t á n rongyos t é l i k a b á t - tal a szennyes, meztelen t e s t é n , atkákkal é s piszkossággal t e l e . " —•" és n é z n i kell, etetni, t ű r n i egy ideig, m i g a vándorösztön ú j r a elő n e m v e s z i . "

A fiú később egy vonatszerencsétlenségnél fiatalon m e g h a l t . Sohasem b e s z é l - tek róla a családban.

Bizony nehéz és s z o m o r ú emléke ez!

*

/

1908. d e c e m b e r 7-én, az Újpesti P o l g á r i Leányiskola 25 éves jubileumára prológot í r t . Az iskola 1908-1909. évi " É r t e s í t ő " - j e [ 2 9 ] , így emlékszik meg e r - ről: "Üde lánysereg lepte el a községben levő " É d e n " - s z í n h á z színpadát, m e r t hát a hangverseny illetve előadás nagyobb m é r e t e i és a reá irányuló nagymérvű é r d e k l ő - dés a r r a kényszerítette az i n t é z e t e t , hogy ez ünnepélyével e l h a g y j a hajlékát és n a - gyobb teret nyújtó helyiséget k e r e s s e n f e l . " —"A hangverseny Fröchlichné s z í n e s , lendületes prológjának ügyes elmondásával kezdődött, amely az iskola t ö r t é n e t é t 60 drb. vetített képpel i l l u s z t r á l v a adta e l ő . "

Az é r t e s í t ő közli a t a n á r i k a r tabló-képét i s , köztük Kaffka Margit itt látható fényképét i s .

*

1909-ben Miskolcon kiadnak Heten vagyunk címmel egy versantológiát: Bán Jenő, Faragó J ó z s e f , Kaffka M a r g i t , Miskolci Simon J á n o s , P é r y Ilona, R e i c h a r d

19

P i r o s k a és Sassy Csaba v e r s e i t . Kaffka Margitnak öt v e r s e kerül bele: A vadasi e r - dő, E s t e , Úti levelek, Garabonciás, Rodostó.

Ebből az időből maradt meg Hoitsy Pál[30] levele Kaffka M a r g i t h o z . E r . I . "VASÁRNAPI ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE

Telefon 72-41 Budapest IV., Reáltanoda-utcza 5 . s z . Postabélyegzőn: "BUDAPEST 1909. okt. 4 . "

K é z í r á s s a l :

"Fröchlichné Kaffka Margit Ő Nagysága

Újpest P o l g á r i lányiskola."

"VASÁRNAPI ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE.

56-ik évfolyam.

Budapest, 190 I V . , Reáltanoda-utcza 5 . s z .

Telefon 7 2 - 4 1 . "

Kézírással:

"Igen tisztelt Nagyságos Asszonyom!

Rég nem láttam a k e z e í r á s á t . Nem lenne e oly kegyes legalább a k a r á c s o - nyi album s z á m á r a írni v a l a m i t . Az m á r készül. Ha h a m a r o s a n kapnék szöveget, rajzoltatnék hozzá valami szép illusztrációt.

Kiváló tisztelettel

híve Hoitsy P á l . "

1909-ben, Budapesten megjelenik Képzelet királyfiak c. m e s é j e , a Benedek Elek kis Könyvtára 18. számaként,

í r ó i élete szépen ível felfelé.

20

Asszonyi élete azonban egyre nehezebb s z á m á r a .

Szülővárosa lapjának v i r á g o s jókívánsága [31] csak r é s z b e n teljesedik b e . A múzsa nem hagyja el, f é r j e s e m , — csak a köztük s u g á r z ó s z e r e l e m s e m m i - sül meg.

Mit írt barátnőjének utolsó előtti levelében?

" én szomorú biztonsággal láttom a jövőt! Majd kipihenem a f á r a d t s á - gom, majd k e r e s n i fogom megint lelkevesztett vággyal a megigért c s o d á t , a s z e r e l m e t , — és keresztülgázolom ezt a t e s t v é r i é r z é s t . " [32]

Alig négy hónapos a s s z o n y , amikor a Szatmármegyei Közlöny Csönd című versét hozza: Fröchlichné Kaffka Margit a l á í r á s s a l . Ez azonban nem az u j j o n - gó s z e r e l e m színes hangja, hanem komor és szomorú í r á s . —

Ezt a csendet ő sokáig nem bírhatta ki.

A Miskolcon fiókba r e j t e t t v e r s , amelyet még 1905-ben írt, egyre követe- lőbben izzott. (A birtokomban levő kéziratban Huro-ki a v e r s címe, későbbi m e g - jelenési f o r m á j a : H u - r o - k i . )[33]

(flfrtW - ^ AA/u) smstsvmt

ytyéA^t^ w W rKyiAAtAh' Ar tt*<Jjr »

A ' '

r Aj'A/, * —• <r „ , (k - tiMuú.

t

/trot+T

^A^h^A/ Aun*

Részlet a Huro-ki c. vers

kéziratából

VASÁRNAPI ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE.

5 6 - I K ÉVFOLYAM.

Budapest, 190

IV., Heállanoda-ulcza 5. sz.

*

T E L E F O N 7 2 — 4 1 .

Hoitsy Pál levele

( E r . I . )

" H u r o - k i

A lelked m e s s z e idegenbe való G y ű r ö t t , f u r c s a , ö r e g Japáni l é l e k . T e t t e t v e kies, m i n t szigetbeli t ó .

— S nagy r i a d a l m a s , dús óceánnal Titokszeriin eggyéfolynak a m é l y e k .

— Ha ott á r b o c a t ö r t e n m e r ü l el egy h a j ó , F ö l z e n g itt halk b u b o r é k j a színének T ü k r ö z v e t o r z á n , döbbentőn, v i s s z á s á n A h a j ó t , a halált — a v i h a r t , a t e n g e r t . — Ez a lelked.

F ü r g e , s z o m o r ú , a p r ó mosolyod Halvány redője a r a n y s z ő t t s e l y e m n e k .

— Selymek, z i z e g ő k , r a j z o s a k , nyugtalanok!

T ö r ö t t ábrák k u s z a gyűrűin át

F é l b e n m a r a d t , b ú s fényálmok k e r e n g n e k . — Sok tipegő, finom ösztöngondolatod

J á t é k o s és b ö l c s , m i n t a beteg g y e r m e k

— É s , mint a t a r k a , lágy bőráncu s e l y m e t , P u h á n , hízelgőn a l a k o m r a dobod

A mosolyod. —

A t e s z e r e l m e d c s e r e s z n y e f a á g . N é m á n hajolva é r i n t i m e g a r c o m .

— Hűs illathálóban pihen a vágy, Mint nagy, s z é l c s e n d e s p a r t i r e g g e l e k , Mint lampionos, felhős t a v a s z a l k o n y . — S én feledem, hogy itt ő s - l á v a l á n g T i k k a d t heve ég minden s z i r o m - a j k o n ,

— " A m e n ! " — s z ó l s z , s kivirítnak pici c s o d a f á k . B ö l c s vagy bűvész vagy. Engem e g y s z e r e l v e s z t A t e s z e r e l m e d . "

1 9 0 5 . "

24

Csak három év múlva jelent meg a Nyugatban [33] éspedig a v e r s k á r á r a megváltoztatva. C s e r e s z n y e faág helyett, gyümölcs faágat í r t , pedig az e l s ő a v e r s s z í n é h e z jobban s i m u l . Ezt így a Kaffka Margit kéziratából másoltam ide.

Ebben a formában olvasta ezt kéziratban a fiatal, ambiciózus m ű v é s z e m b e r i s , akinek kicsi volt Miskolc és P e s t r e költözött. M á r jóval előbb, mint ahogy Kaffka Margit Ú j p e s t r e k e r ü l t . Ennek műtermében, nagyvirágos fekete k a s m i r kendőjével vállán üldögélhetett egy heverőn, szobrok, képek és f u r c s a állatok t ö - m e g e között. A festő akkoriban kígyókat, gyíkokat és m á s hüllőket t a r t o t t otthon tanulmányként,

Sassy Szabó Attilái 34) — művésznevén Aiglon — 1880-ban született Miskolcon.

Apja Sassy Árpád h . p o l g á r m e s t e r . — Első m e s t e r e F e r e n c z y Károly volt, majd 1904 végén Münchenbe k e r ü l t . Utána itthon a nagybányai művészkolónia t a g j a lett.

1906 végétől a p á r i z s i Julián Akadémián tanult, onnan átment az Ecole Nationale et Speciale des B e a u x - A r t s - b a . Itt végezte be tanulmányait. Hazatérve Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán F e r e n c z y Károly külön osztályán dolgozott, mint megkülönböztetett tanítvány. Kiállító művészként megnyerte a Lánczy Leo d í j a t , később a Nemzeti Szalon d i c s é r ő oklevéllel tüntette ki. A Szépművészeti Múzeum, az á l l a m több képét, Budapest Székesfőváros pedig egy nagy t e m p e r á j á t v á s á r o l t a m e g .

Ez a Sassy Szabó Attila az akiről Kaffka Margit m á r Miskolcon cikket í r t , A k i - hez annyi verse és akiről annyi novellája szól. Ennek a kapcsolatnak köszönheti, hogy a festőmú'vészetet úgy i s m e r t e s ezt a tudását az Állomások regényében s i k e - r e s e n felhasználhatta. Akihez felszaladt néha a m ű t e r m é b e , s ha nem volt otthon, egy vigyorgó halálfejet megfordítva, beleírta: "Didó". (így hívta őt a m ű v é s z ! ) s ott hagyta névjegy helyett, (Én még láttam ezt az í r á s t . )

Ebből az időből való kéziratban m a r a d t kiadatlan v e r s e : a Sátánlegenda, mely b á r nem tökéletes í r á s , mégis jellemző életének e r r e az idejére — és r á — aki mindig mindenben felül akar m a r a d n i .

S Á T Á N L E G E N D A

Mentem a halálhoz vezető úton Amelynek csúfneve: É l e t , — S z á r a z , egyenes volt ez az út, T ö r p e nyesett fák sövényfala s z e g t e , És bólingattak: " F ő c s a k a t e r m é s ! — Félmeddőn szökkenni sudárba m i h a s z n a ? Áldott a rend csak és az e r e d m é n y ! "

Szóltak é s szorgosan összefogódzva G é m b e r e d e t t ágak g ö r c s ö s sűrűjévé Őrizték útam buzgón, szigorúan. —

— Bősz tiltakozásuk volt a k í s é r t é s :

— "Ott — túl a gáton — Valami van t á n ? Benn a sűrűben lüktet a relytély!" — Ám én kacagtam, leszegtem fejem S konokul haladtam a s z á r a z úton, M e r t lelkemet elhagyták a csodák m á r .

S l á m , — ekkor t ö r t é n t . Az ösvényt néztem Amely fehéren előttem futott, —

S im — észrevétlen e g y r e szűkebb l e t t . Mentem tovább. Ám bensőm m e g r e m e g e t t — Mert összecsapódtak mögöttem a lombok, A n y o m o r é k gallyak. V i s s z a nincs út m á r !

— "Ugy — hát meglássuk! Nosza e l ő r e ! "

Dobbantva sürgette a lábam az ösvényt, S az s z ó l t remegőn: " E z a hely idegen!"

De s ú g t a a lelkem: " É n jártam e helyt m á r ! "

" B e l y e b b ! " kiáltám. Reszketve kanyargott Mint a félénk be, — majd meglapulva Riadt s z ö k é s s e l le, b a l r a csapott, S eltűnt a sárga bozótban.

Egy p e r c r e megálltam, — s követtem őt.

— És akkor minden e s z e m b e jutott.

Oh, — tudtam én r é g , hogy balra kell térnem Hisz j á r t a m e lejtőn valaha m á r .

E t o r z h e g y e t - i s m e r e m — oldala sebét. — E sziklaüregben v á r valaki r á m .

M á r tudom! J e g y e s e m rejtekhelye az!

E barlang u r a az ifjú v a r á z s l ó Sokezer éve, hogy mátkám n é k e m .

S ott volt a szád a

A föld méhének szent p á r á j a lehellt, Nyugtalan, é d e s , mély illata onnét És megszédített.

— Egy kifeszített h a j s z á l volt csak a gát, R á i s m e r t e m . — Enhajam s z á l a volt; — S elszakítottam. Szeplőtlen r u h á m r a Nyúlós, meleg, aranyiszap tapadt És végigfolyt t i s z t e s fehér ruhámon, Amig a szűk nyiláson át b e l é p t e m . Szememben a napfény emléke salgott És zengve megfordult körülöttem a barlang.

— Aztán megláttam őt. Középen állt És állatait etette épen.

Oh, — ez a hely! Bensőmben úgy r e m e g t e m . Fohászt k e r e s t e m , — s nem jutott eszembe A név — kihez? Ima nem s z á l l t ki innét.

— Ám ragyogott e bolt

Meleg, villódzó, kába, sokszínű Sugár imbolygott fenn az oromtetőn

Nedves smaragdfény lobbant, mint a l i d é r c , S mint eleven s e b , égett a sok rubint.

Tompán világolt halálszínű agát S t ö r t ibolyafény árnyékkép* osont, A falakon. Minden oly eleven

Mély és csodás volt, mint a szenvedés, — S ott —, a középen, O. —

Kitárt karokkal állt, s z e m e m b e nézett Belém nézett bágyadt egyiptomi szemével S oly szép volt Mátkám, a v a r á z s l ó . Arany zöld pikkelyek fedték a t e s t é t Enyhén rezgő, meleg dicsfény ömölt F e j e körül, — vagy m é l a , s á r g a köd — Egyedül állt, s láttam, mily s z o m o r ú . Körötte rajzottak s z e r e t t e i

Akiket csak ő, egyedül s z e r e t e t t

S hozzásimultak.

Szép, vak kígyó t ö r é k e n y , ifjú teste Lágyan vonaglott átal a derekán Szivéig kúszott, megcsókolta ott És én t u d t a m , — a Vágy ez a kígyó.

L i l a s z e m ű gyík rezzent meg hirtelen Ezer s z í n t játszva s u r r a n t ajka fölött S l á t t a m ; ez a Hazugság.

Felette fügött t e s t e s o t r o m b a pók Száz r ú t kusza csápja vetélt sebesen Szürke fonalán lejebb e r e s z k e d e t t S megtelepült a homlokán.

Ez a T ö p r e n g é s . —

Dülledt s z e m ű aranyos légy repült Zúgva s botorul ütődve füléhez,

"Ő a K í s é r t ő g o n d o l a t . " , susogtam.

S láttam a Gőg páváit, — sugárzó tollaik s z e r t e csapva Állották őrül oldalán; — a macska

Lábánál ült lobbanó topázszemével Fékentartott Vadsága,, mondtam akkor És m e g r e m e g t e m . —

Ám k a r j a kitárva az én jegyesemnek,

S két nagy csodamadár, minőt s o h ' s e l á t t a m , Tollászkodott ringva a két t e n y e r é n .

Két k a r c s ú madár

Oly s z í n e s e k , szépek, idegenszerűek;

Madármivoltuk bensőbb, igazabb tán, Mint a földnek valahány m a d a r á é , De lényük — nyugtalan, ősi titok.

Mi volt e két m a d á r , — m a sem tudom.

Rájuk m e r e d t e m k é r d v e , követelőn, — S g y o r s a n halványult színük, — szétesett Beléömölt árnyékuk az övébe,

Őbenne tűntek el, — egyek vele,

S én megdöbbentem; " N e m i s m e r e m ő t ! "

De akkor lebocsátotta k a r j a i t És megváltozott minden. — Fantomjai s e r g e , — bűvös hüllői S z e r t e r i a d t a k , — hogy a dicsfény fakult, Kuszán r e p e s v e torz kődarabok mögé, — Egy p e r c i g — csend l e t t , sötét lett — Aztán fenn, a tető íven

Egyetlen lámpás gyúlt k i , — oly eleven Mint egy égő, kisírt s z e m , — s mozdulatlan,

Mint templom éjén szűz ámpolnafény, S z i v á r v á n y r a j z a m e g r e z g e t t a falon, S rőtszínű árnyban, biboros homályban Én láttam az o l t á r t , — fehér lépcsőit, S a szentély halk, violaszínű á r n y á t . És ú j r a láttam őt. F e l é m közelgett, Vállán Zarathustra r e d ő s köpenyével,

— r á m vetette e s z e l ő s , mély s z e m é t Bús állatszeme fénylő bogarát, — Kézenfogott, — é r e z t e m , hogy r e m e g , S elvezetett az o l t á r zsámolyáig

Szólt, — s hangja á t r e z g e t t századok éjén.

— "Ide jutottál! — Én mindig v á r t a l a k . Téged csak hozzám hozhatott az é l e t . Apáid vérével így volt m e g í r v a , Anyád titkos, téveteg álmai

Jegyzének el n e k e m . — Ki vagyok én?

Ha szót kivánsz, profétája talán Az ősszépségnek, m i a torzban é l .

De nem! — Tudnod kell! Add ide a kezed!

— A sátán fölkent főpapja vagyok, A Rossz árnyéka, — lényegben egy vele, O s z e r e t engem. Az ő s z e r e l m e a Kín.

Hallgass reám! — t e fehérruhás asszony, Te — félboszorkány: Mestered vagyok, U r a d , ha kell. Nézz r á m , te száműzött Szegény rabnője a jónak. Te fáradt Szökevénye a t ö r v é n y s z e r ű rendnek Nincs számodra m á s út, csak az enyim.

Nincs más templom, csak a mi templomunk, M e g é r t e s z ugye? — Csak egy szót f e l e l j ! " — És súgtam én m e r e d t szemekkel: " F é l e k ! "

Megremegett a k k o r . Elfordult t ő l e m . Sápadt homloka le a földre görnyedt És érintette köntösöm szegélyét.

Aztán rámnézett ú j r a

Fátyolos árnyék ült s z e m é n , — a hangja Szelid, — s fájón r e z g e t t benn a könyörgés.

— Nem! Oh, ne nézz így! Kell hogy ott legyen Benned, ami belőlem vétetett el

A m i magzatunk a T e l j e s ü l é s l e s z . Kell, hogy m e g é r t s ! Én vagyok a fölösleg.

Hiba, mely öntudatra kél, s fellázad, A v i s s z a f e j l ő d é s , a g á t , az önmagát lerontó T ö r v é n y , a meddőség, a korcs s i k e r , Kisebbített és fordított árnyképe Egész világnak, — oh sejted e m á r Veszendő fajok s z e l l e m e vagyok

E r j e s z t ő gomba, halálraszülött sejt Egy t é v e d é s , mely ó r i á s r a nő Béklyó, amit a t e r m é s z e t kötöz Ennek l á b á r a . Önbogozta gúzs Csökevény s z e r v , amely zavart okoz S halált hozó lesz, — mindez én vagyok.

Én r e j t ő z ö m a t r a g é d i a mögött, Téboly nemtője, a rendellenesség A törvényenkivüliség, kivétel, Halott őstörvény, mely kísértetül Felüti fejét késő nemzedékben De akkor m á r Hanyatlás a neve.

Igen! Én vagyok ama negyediz Kin betelik a végzet. Átok, átok!

Hallod-e, fehér a s s z o n y , ez vagyok!

S z e r e t l e k , — érts meg! Én tudom c s a k , mi

"A jók s z e r e l m e gőgös önámítás, — Itt a s z i v e m . Ujjad hegyével é r i n t s d ! "

S én elvontam kezem vad iszonyattal S belesikoltám a homályba: " F é l e k ! "

Hogy megvonaglott, csodálatos szemén A g y ö t r e l e m , vad izzó máglyalángja, Hogy eltakarta a r c á t , hogy zihált A benső nagy zokogástól

L á t t a m , hogy tompán döbben át a m e l l e , Hideg, süket volt körülöttünk a bolt.

Aztán fölemelte f e j é t , — a földre nézett S nagy messzeségből zengett felém szava Tompán, rezegve: " A s s z o n y , — jó ez így!

Ne érintsük mi egymást sohasem!

Félbenmarad mibennünk egy világ,

— De mihaszna születnének világok! — Nézz a szemembe, — én nem bántalak, Asszonyom, — t e j t e s t v é r e m ! — A r o s s z n a k is van, hidd e l , jellege Benső e r ő ez, — m á g i a , — oly hatalmas Mint szenteknek egyesége a mennyben.

Ha m á r — jó rend meddő l e s z , elaggott,

Petyhüdt szüzességét a Bún t ö r i szét És m e g h a l . Ám d i a d a l m a s , csodás Megújulástól lesz vemhes a világ.

A r o s s z e s z m é j e néha magasztosabb Mint szárnyatlan igék, zsibbadt szokás És kőtáblára edzett tiztörvénye

Azoknak, kik az á r ellen nem ú s z n a k . Legigazibb l é n y e m , mond, s e j t e d - e ? Láttad a lelkem két nagy m a d a r á t ?

Mond, — hihetsz valamiben, — ami n i n c s ? A dolgok m é l y é n , kezdetek előtt, Élő s e j t e k plazmáiban, vajúdó

Gondolatok ködében, fátyolos Jövendőn, i s m e r e t l e n multakon H a l á l r a sebzett állatok szemén Könyvekben a sorok közt, szóban a Téboly h a t á r á n , — m é r g e z e t t agyak Sejtésén meglobbanva él, — avagy

Csak lenni készül m é g az én e r ő m , Melyben hiszek. Az megfejt téged, engem,

És t e l j e s s é tesz mindent, ami csonka.

Ma symbolum c s a k . Symbolum a világ,

Az vagy t e , s én. Nézz h á t r a , itt az o l t á r . Áldozni fogunk. Vond szét a lepelt!

A kép mögötte öröktől r e j t v e van.

Ez az ősmithosz, a világtitok.

Kéz még nem é r i n t é , — e l s ő l e s z e l , H é t s z e r e s átok szörnyűsége ő r z i , — De r o s s z a b b nem jöhet ránk, mint a lét!

Kilobbanunk, — és minden e l s i m u l , S összhang jön tán a felkavart világba.

Mely addig világ c s a k , amig vagyunk.

M é r t k é s e l ? " Ám én visszatántorodtam E s z e l ő s e n hörögve; " F é l e k , f é l e k ! "

Akkor sötét lett, — akkor minden eltűnt, L i d é r c e s álom volt c s a k , úgy lehet. — Megkérlelém komor g a z d á m , a Rendet

És járok azóta a s z á r a z úton.

Nem is igaz tán, hogy s o k e z e r éve A nagy v a r á z s l ó vőlegényem n é k e m , Hogy e g y s z e r a csodabarlangba j á r t a m És cserbehagytam gyáván hívemet,

Én f e l e m á s , — tétova, — gyönge s z e l l e m .

31

— Mikor i s m e r t e meg? — k é r d e z t e m a f e s t ő t .

— Még h á z a s s á g a kezdetén. A z z a l a c s i l l á r - f e l t e v é s s e l kezdődött.!35]

Tehát 1905-ben.

Fekete, virágos kendője Sassy élete végéig ott függött m ű t e r m é b e n . Akárcsak a s í r j á r a került s z o b r o n .

" P ó k h á l ó - s z e m ű asszony", — így nevezte S a s s y — fátyolos nézése miatt.

— "Semmi írónős nagyképűség nem volt b e n n e " , — mondta n e k e m . — "Semmi p r ü d é r i a . Abszolút átadó, felolvadó, tiszta nőies t í p u s , iszonyú f é r f i a s energiával p á r o s u l v a . — Pedig tudott azért játékos kobold is lenni. — " A z é r t , akit s z e r e t e k , szép tudok lenni, még a pórusomat is be tudom s z í v n i . " — szokta mondani Kaffka M a r g i t . "Sokszor bosszankodott azon, ha Nietzschét idéztem neki: "Az írónők f e - jőstehenek, akik a körmüket t i n t á b a m á r t j á k . "

— Fröchlich és Kaffka? — k é r d e z t e m .

— "Az nem volt s z e r e l e m . Fröchlich nagyon d e r é k , kedves e m b e r volt, nagy v a d á s z . Rengeteget t ű r t a feleségének! Kaffka Margit hajlott az elhanyagoltságra, nem volt ízlése. Szertelen volt. — Fék nélkül á t a d ó . — Erről a Szúnyog-sziget t u d - na b e s z é l n i . Oda jártunk ki. Ott minden bokor e r r ő l a s z e r e l e m r ő l szól ma i s .

(Nem tudta, hogy Kaffka M a r g i t későbbi b a r á t a i t is oda vitte k i . Ezt igazolja Szabó Dezső: É l e t e i m c . könyvre i s . )

— Mentünk a Váci utcán és Margit b e l é m k a r o l t .

— Vigyázz: Meglátnak! — mondtam c s e n d e s e n .

— "Ne nézz a szemükbe, a k k o r olyan, mintha nem látnánk, le lehet tagadni és ők s e látnak."

— A nőket n e m s z e r e t t e .

Mikor a festő annak idején P á r i z s b a készült, Kaffka Margit ott akarta hagyni é r t e az u r á t , g y e r e k é t és azt mondta: "Megyek v e l e d . " Már a Kaffka Margit köny- ve is ő r z i azt a v e r s e t , (a festő is megkapta kéziratban) — amit e r r ő l a t e r v é r ő l i r t :

E s t e

Sürgette a f é r f i : "Ugy-e jössz te velem?

A nagy c s o d a v á r o s kapuja k i t á r v a , Ketten suhanunk át utcán, t e r e k e n . . . Majd ránkborul, tudod, az e s t e bűbája, Majd hull az e s ő , halk, üde, tavaszi, lágy, És ingerel, s z é d i t , pihenni s e hágy, Száz törtszinü fény libeg a vizes uton, Suttogva, zsibongva jő nagy sokaság, Az illatos ködben e z e r kusza vágy, Az alkotás üdve is megszáll, oh, tudom, Csak te velem jöjj!"

32

Felelt az asszony: "Én megyek, igen!

Szükséged van r á m és s z e r e t l e k , é r t e d ? Egy kis szobánk lesz az emeleten . . . Majd gyorsfőzőn csinálom az ebédet.

Aztán m e s é k e t mondok halkan, lágyan, Ha kályhatüz lobog az esthomályban.

Égő f e j e d r e úgy simul kezem:

Az én ujjamba* gyógyító bűbáj van, Halk zsibbadás b e s z é d e m dallamában . . . Te majd a t e r v e i d r ő l fogsz nekem

Suttogni c s e n d e s e n . "

Csakhogy a művész nem a kispolgári gyorsfőzőről á l m o d o t t , mikor P á r i z s b a k é s z ü l t . Nem vitte magával.

Egy nagy p o r t r é Kaffka Margitról még Miskolcon e l k é s z ü l t .

— "Néha egész nap ott voltam n á l a " . — mondta S a s s y .

Ez a p o r t r é most Kaffka P é t e r tulajdona. Kaffka P é t e r n e k adta a r ó l a készült fejszobrot i s . Ezt aztán én kaptam Kaffka P é t e r t ő l , Kaffka Margit 30 éves h a l á l é v - fordulóján, 1948-ban, a Kisfaludy t á r s a s á g b a n tartott előadásom után.

Sassy Attila utolsó Kaffkáról készült arcképét a miskolci Hermann Ottó Mú- zeum ő r z i .

De Kaffka P é t e r kapta azt a kéziratokat összefogó könyvet is, amelybe a festő sajátkezűleg írta be:

" E r e d e t i kéziratok Kaffka Margittól 1904 és 1910 között kaptam tőle a k é z i r a - tokat.

Sassy A t t i l a . "

Ez a dátum azonban túlzott. Ha mint asszonyt i s m e r t e m e g , az csak 1905-ben lehetett.

Ebben a kéziratgyűjteményben van benne a Huro-ki, a p á r i z s i E s t e , a Sátán- legenda, Szerettelek, a Nász töredéke, Egy s í r r a s néhány vers címe f e l s o r o l v a .

Ezek az írások és a Kaffka Margit könyve egyik dokumentuma ennek a s z e r e - lemnek.

Ó, ez nem az anya, a f e l e s é g , ez a nő élete volt. Valamint egy út a k i s p o l g á - r i milliőből való k i s z a b a d u l á s r a . S hogy a művészé is legyen s így árnyékától m e g - szabaduljon: m e g í r t a . Csak így kerülhetett önmaga fölé.

Éppen ez az önmagával való folytonos h a r c , a nő s o r s s z e r ű m á s o d r e n d ű s é g é - nek elviselhetetlensége k é s z t e t t e e r r e , hogy a legforróbb s z e r e l m i órák u t á n , a m i - kor a férfit még az átélés láza fűtötte — ( m e r t , ha igaza van Schöpflin Aladárnak:

Kaffka Margit

(Sassy Attila festménye)

Exlibris Kaffka Margit (Sassy Attila munkája)

Q

Sassy Attila aláírása

35

" a f é r f i hajlamosabb a m e g i n d u l á s r a , mint a n ő ! " ) — ő m á r szavakká józanította a legszebb együtt-tartozásukat is — és a f é r f i elhűlve olvasta a lapok h a s á b j a i n , hogy a mi köztük történt az: novella anyaggá józanult.

A festőt azonban ez a látszólagos fölény, — mert h i s z e n a nő t e l j e s e n átadó volt — , a mindenáron felülkerekedni a k a r á s , ez az átélt pillanat l e r á z á s a , mélyen s é r t e t t e .

B e s z é l t e m más f é r f i a k k a l , akik még akkor is a kivédhetetlen vereség m e g - szégyenítő emlékével gondoltak azokra az intim együttlétekre, amikor egy novella vagy regény szereplőivé váltak, s b e s z é l t e m nőkkel, akik — a meghitt b a r á t n ő i b e - szélgetések őszinteségében — életük b e z á r t titkait elmondva, hetek múlva ott o l v a s - ták azt egy novellában k ö z h í r r é téve. így f i z e t e t t később az Állomások-ban is a z o k - nak, akik tanúi voltak rövid, de zajos és s z o m o r ú irodalmi s z e r e l m é n e k .

Igaza van Nietzschének: "Elfelejthetjük a bűnünket, ha m á s valakinek meggyón- tuk, csakhogy az a másvalaki nem felejti e l . "

Ez volt egyik oka kapcsolatuk megszakításának is, e r r e is gondolva mondta meg neki a festő, hogy nem veszi el feleségül.

Pedig akkor m á r Kaffka Margit válni a k a r t az urától. — így aztán még jobban egyedül m a r a d t .

S b á r ez a s z e r e l e m sok szakítási k í s é r l e t t e l járt, m é g i s négy évig t a r t o t t . Sőt u t ó r e z g é s e i b e n , azután i s . 1910. után mindketten Budán l a k t a k . Kaffka M a r g i t a Márvány utca 29-ben, Sassy Attila az Alkotás utca 31-ben, s ha Kaffka M a r g i t e l - ment a ház előtt, a lakásajtó r á c s a i közé v i r á g o t tett be.

Pedig hogy küzdött ellene! Már a Lackó c . versben is fogadkozik: " N e m m e - gyek!" — De nem volt a s z k é z i s r a t e r e m t v e . Olyan erős megkötésekre volt s z ü k - s é g e , amit Bölcsődal c . versében mond:

ii Ébren vagy e Isten?

Halld meg átkomat az éjszakában!

Ha e g y s z e r , csak e g y s z e r még vad álmok után űz Illatlelkek s e r e g e , kósza b ű b á j , l i d é r c t ű z , Vánkosait ü r e s e n , hidegedve t a l á l j a m . "

De mindezek a fogadások hiábavalónak bizonyultak. A nagyszülei v á r o s á b a n még v i s s z a t a r t j a a sok családi kapocs, de P e s t , — az a s z a b a d s á g , a lehetőségek földje, ott m á r nincsenek ilyen gátlásai. —"Az asszonyok s z e n v e d é s r e vannak t e - r e m t v e . Ez a sorsuk —" mondja Barbey D ' A u r e v i l l y . Örökké éber lénye s m a - kacs akarata: mindig felülmaradni — (hiszen az asszony úgyis mindig m á s o d r e n d ű , akit a f é r f i mindig kijátszik) — csakis így b í r t a az életet.

Sok b a j a , vergődése, nyugtalansága volt önmagával. Folyton mást és többet k e - r e s e t t és követelt az élettől.

Németh László[36) í r t a a kor íróiról: " — Karinthy — H u m o r , Kosztolányi — Finomság, — Ignotus — Szellem •"

"Ebben a s z e r e p o s z t á s b a n és színésztoborzásban, mely mindig eleven idők j e - le: Kaffka Margit az lett, amivé a t e r m é s z e t is jelölte: a N ő . "

36

"Csak asszonyok tudnak ilyen mindent látó kegyetlenséggel szólni m i n d a r r ó l , amin érzelmileg túl vannak, a m i t o l elszakadtak és különösen mindenről, ami a s z - szonyi dolog." — mondja róla Schöpflin Aladár.

Fröchlich olyan rendes, komoly ember volt, aki azt képzelte, hogy lesz m a j d körülötte egy fiatal asszony, aki rózsaszín pongyolában sétál, r e g g e l szépen t e r í - t e t t asztal v á r j a , f e l v a r r j a a g o m b j a i t , megfoltozza a f e h é r n e m ű j é t , neveli g y e r m e - keit és gyűjt a r r a , hogy majd egy családi házat vehessenek.

De hát nem így történt.

Várady Borbély Zsigmondné 137] , aki H e r r e r Cézárné b a r á t n ő j e volt, — s aki kettőjük életéről "Budai kis ház" címmel regényt is írt —, így mondta el l á t o g a t á s u - kat az újpesti lakásban.

"Egyszer d é l f e l é kimentünk hozzájuk. Kaffka Margit a konyhában ült egy a s z t a l mellett és í r t , ott a konyhaasztalon. Olyan toalettben, amely félig estélyi ruha, f é - lig fürdőruha volt. Lehetetlenül öltözködött! Öt u j j a cigányos, b o r z a s hajában. V a - l a m i eszébe jutott, felkelt, m a g á r a kapott egy ruhafélét és leült m e g í r n i . V a s á r n a p lévén, az ura is otthon volt. Ült a varrógép m e l l e t t és gépelt. így éltek.

Ezt az életet nem igen b í r t a egyik sem s o k á i g .

Már eddig is sokan feltették a k é r d é s t . " M é r t nem váltok e l ? "

—"Hát n é z z é t e k — mondta Kaffka Margit — ma eltört a k i s b a l t a nyele és m e g - c s i n á l t a . Én nem tudnám m e g c s i n á l n i . "

Ez aztán szállóigévé vált b a r á t a i között. "No Margit, mi van a kisbaltával?"

Pedig — ahogy azt Papp Viktor mondta el n e k e m — m á r régen nem éltek együtt.

Ekkor m á r Kaffka Margit a Nyugat kötelékébe tartozott. Ott i s m e r t e meg Szabó Dezsőt, aki így í r j a le ezt a t a l á l k o z á s t önéletrajzában [38].

" E s t é r e a Szabadság kávéházban vártak, mely a Szabadság t é r e n volt. Ott volt Ignotus a feleségével—Kaffka M a r g i t , Laczkó G é z a , Kuncz A l a d á r , Fejér Lipót egyetemi t a n á r , a fiatal Feleki G é z a , ki később a Világ s z e r k e s z t ő j e lett és még többen, akikre m á r nem e m l é k s z e m . "

"Szegény jó Kaffka Margit, kivel később nagy barátságba k e r ü l t e m , ezen az e s t é n — de később is sokszor — egy rosszul r e n d e z e t t néprajzi muzeum hatását tette r á m . Fején egy kalap r é m l e t t , melyet roppant arányaival láthatólag gyötört, hogy az űr csak három dimenziót bocsát r e n d e l k e z é s é r e . A kalap sajátságos k ö - zéplény volt egy afrikai benszülött falusi ház, egy tigristank, és egy dühbe duzzadt kanpulvka között. Blúza ravatalos fekete, de szoknyája rikító zöld volt. Aztán itt i s , ott is holmi n é p r a j z i különlegességek lógtak le r ó l a . Cipői ellenben zord tanítónői, majdnem férficipők voltak. Odaszorítva székéhez egy komoran ö s s z e c s a v a r t f e k e - te esernyő hallgatott, melyet az é j s z a k a folyamán időről időre féltő gonddal s z o r í - tott magához."

"Szegény M a r g i t , ki valaha nagyon s z e r e t t é l és aztán nagyon nem s z e r e t t é l , r é g elpihent vergődő lélek. Kicsi nyugtalanságok és nagy vágyak üldözöttje—"

"Margit nem volt szép, de megállító arca volt. Valószínű, hogy mélyen a l á á r - kolt, nagy sötét s z e m e i állították meg az e m b e r pillantását. Ez a két szem, a b a r - na a r c mozgalmas vonásai voltak a bozót, hol egy nagyon é r z é k e n y , sokszor n a - gyon félszeg, nagyon szerető és nagyon gyűlölő, mindig vágyó é s soha meg n e m elégülő, félénk és sokat szenvedő lélek bujdokolt. Sajátosan meglepő arcának h a t á -

37

s á t v i h a r o s a n , néha a kínos feltűnésig növelte öltözködése. Nem i s m e r t e m n ő t , s e m c s e l é d e t , s e m h e r c e g n ő t , aki annyira ellent tudott á l l a n i annak a t e r m é s z e t e s női ösztönnek, hogy némi ízlést mutasson öltözködésében, mint ő. Öltözete állandóan egy vad néger plasztikai muzsika volt, hol minden d a r a b a maga elütő hangjával o r - dinkálta a maga makacs nótáját, miközben az egymáshoz nem illő s z í n e k vad pofoz- kodása csattogott. Különben ilyen volt a lakása is, ahol olyan n é p r a j z i szegletek voltak, hogy az e m b e r utánuk órákig m a s s z í r o z h a t t a magát valamelyik gőzfürdőben.

Hihetetlen mértékben nem volt í z l é s e . És csodálatosan: ez a nő, akinek még a kevésbé sikerült munkái is azt a h a t á s t t e s z i k , hogy egy késő nagy k u l t ú r a gyümöl- c s e i : egészen elképesztő arányban műveletlen volt. O, a tanítónő olyan dolgokról nem tudott, melyek a legalsóbb néprétegekben is a k ö z i s m e r t s é g t á r g y a i . És itt kapjuk meg a kulcsot e g é s z egyéniségéhez.

M e r t ez a s a j á t o s alkatú nő: n e m látott, nem h a l l o t t , nem é r e z t e az illatokat, nem ízlelt és hiányos és téves tapintási érzékei voltak" —*—

" ez a nő egy abszolút önmagába koncentrált élet volt. í r á s a i s z e m p o n t j á - ból is c s a k a gyermekkor és az első i f j ú k o r a döntő, a m i k o r még f r i s s e b b é r z é k - kel s az ifjú szexualitás szétmohóskodó érzékenységével fel tudott v a l a m i t szivni a külvilágból. Ez a folyamat nála elég h a m a r bezárult s azután csak é r z é s t , belső élete fájó vagy örömös meglökéseit t u d t a felvenni a külvilágból.

E z é r t legélőbb munkája az, melyben ifjúkorát m e s é l i és ifjúkorában i s , nem annyira az é r z é k s z e r v e i v e l , hanem inkább az é r z é s e i v e l beélt alakokat s z e r e p e l - t e t i . " —

"Ritkán voltak d e r ü l t és nyugodt ó r á i . Mindig évődött valamin, mindig gyötör- te magát v a l a m i v e l . " Fokozta ezt a végzetes adottságot sexualitásának és egyé- niségének némely v o n á s a . Dacára: hogy arcában és személyében sok ideg-meglepő volt: annyi férfihívás s e m sugárzott ki belőle, mint egy retkes térdű f a l u s i c s e l é d - ből. Többször tanakodtunk írói t á r s a s á g b a n : mi a titka annak, hogy ez a sok vágyú és határozottan érdekes külsejű nő a n n y i r a csekély n e m i igézetet gyakorol a f é r f i - a k r a . Kétségtelen, hogy ennek okai, legalább is jó r é s z b e n belső m e g h a t á r o z o t t s á - gaiban voltak. Talán neveltetésének s z e r e n c s é t l e n következményeként, szégyelte a benne felgerjedő t e r m é s z e t e s vágyat. E z é r t igyekezett a férfit meggyőzni a r r ó l , hogy ő c s a k lélekkel s z e r e t , neki c s a k lelki megelégülésre van s z ü k s é g e , testi m e g - n y i l a t k o z á s r a csupán a f é r f i iránti irgalomból s z á n j a rá magát, m e r t ezek nem örömek neki, inkább á l d o z a t . Hogy ezt a célját e l é r j e , a legalkalmatlanabb helyze- tekben végtelenül c s u r g ó filozofálgatásba kezdett, amely egy tavaszi ménlovat is enunchá bénított v o l n a . "

" S z e r e t n i nagyon tudott: a szláv c s e l é d , a hívő r a j o n g ó r é s z l e t e s s z e r e t e t é v e l . De ez a megijesztett é l e t , s z e r e l m é n e k boldog kibomlását is megrontotta. Életének egy p á r s z o m o r ú epizódja s gyanakvó é s félénk t e r m é s z e t e nem engedték meg, hogy tudjon hinni a f é r f i b a n . " "Ha csalódott egy férfiban, ha vetélytársának gyanított egy nőt: halálos, kegyetlen gyűlöletet t a r t o t t ellenük."

" É s ez a sokféleképen megterhelt és elhatárolt nő sok í r á s á b a n , versben és prózában egyaránt, mégis szép dolgokat tudott adni. És kétségtelen, hogy mindmáig ő női íróink közt a l e g t e h e t s é g e s e b b . "

38

Szabó Dezsőnek s z e r t e l e n és olykor s z é l s ő s é g e s e n gunyoros h a n g j a mellett i s , sok igaza van abban, a m i t mond, Kaffka Margit f i a t a l k o r i leveleiből i s m e r j ü k i f j ú - s á g á t , mely tele volt eleven erővel, f r i s s v á r a k o z á s s a l az élet és vággyal a s z e r e - lem után. Sorsának sok kudarca azonban é b e r r é és önmaga védelmében állandóan é l e s e n figyelővé józanította. E r r e a hideg l á t á s r a , m á r fiatalkorában is megvolt benne a hajlam.

Kaffka Margitnak a Nyugathoz való kapcsolódásáról Bölöni[39] közöl könyvé- ben egy 1916-ból való kiadatlan Kaffka cikket, melyben a dolgokat k i s s é átalakítva, ezt í r j a : » —"vidéki lány voltam, alig sejtve a r r ó l , hogy "író" s z e r e t n é k vagy akarnék lenni. A m a i "Nyugat" (akkor egy "Magyar Géniusz" nevű kis újság) s z e r k e s z t ő i megtalálták a s z e r k e s z t ő s é g fiókjában néhány v e r s e m e t , melyek közül a lap előbbi s z e r k e s z t ő j e (akitől azt átvették) kizárólag a magyaros, p a r a s z t o s t á r - gyuakat közölte, m i k o r iskolatársnőim a Ill/a évfolyam közdics vágyából titokban b e - küldték őket, hogy születésnapi ajándékul és meglepetésül nyomtatva olvashassam a nevem s a IH/bések "pukkadjanak". « — (Ennek azonban nyoma s i n c s ifjúkori levelezésében!) — "A nem p a r a s z t o s a k (elég r o s s z a c s k á k bizony azok is) ott m a - r a d t a k s a mai "Nyugat" s z e r k e s z t ő i fejlődésképesnek gondolták belőlük a fiatal kezdő tehetségét, közölték a v e r s e k e t , írtak nekem a távolból, b í z t a t t a k , kedvet csináltak és b á t o r s á g o t . S a lapjuk megszűnvén, évek múlva új a l a k í t á s a k o r , ismét m e g h í v t a k . " — " - a z ó t a velük d o l g o z o m . " — "A Nyugat íróinak i r o d a l m i tevékeny- ségét legtöbbre é r t é k e l e m , a ma legjobbjait s z á m í t o m köztük s büszke vagyok, hogy velük egy lapban d o l g o z o m . "

A Nyugatosok közül kerültek ki b a r á t a i is. Sőt itt é r t e el egy m á s i k s z e r e l e m , melynek főhőse Osvát Ernő[40], a Nyugat f ő s z e r k e s z t ő j e volt. Ez évek gyötrődését jelentette Kaffka Margitnak: mindent adott és s e m m i t s e m kapott é r t e ! Az úgyne- vezett " s z e r e l e m " c s a k 1 - 2 hónapig t a r t o t t , aztán a f é r f i apró kis f l ö r t j e i követ- keztek, majd a s z a k í t á s és a s z e n v e d é s , amíg nehezen kivergődött b e l ő l e .

H e r r e r Cézárné mondta el n e k e m , hogy ő akkor Rákospalotán lakott. — "Látod,

— mondta neki Kaffka Margit — nem tudok hozzád m e n n i , mert ott sétáltunk együtt az e r d ő szélén és n e m bírok még a r r a j á r n i . " —

Osvátot is a Szúnyog-sziget r e v i t t e .

Szabó Dezső É l e t e i m c . önéletrajzában elmondja a következőket:[41]

"A rendes Nyugat társasággal a " B r i s t o l " előtt ültünk. Mikor m á r a János - hegyhez közel vitorlázott a nap, elköszöntem, hogy naplemente előtt még kiléle- g e z z e m magam a Gellérthegyen. M a r g i t velem jött. Amikor közel értünk a Ferenc József-hídhoz, éppen kikötött egy Ú j p e s t r e járatos h a j ó . Margit s a j á t o s , mohó k ö - n y ö r g é s s e l kért, hogy szálljunk fel és menjünk Ú j p e s t r e . Két perc múlva már ú s z - tunk is felfelé a v i z é n . "

—"Margitnak a hajózás rákékült a h a r i s n y á j á r a és megint c s u r g o t t belőle a l e l - ki p r o b l é m a . — M a r g i t beszélt, b e s z é l t és a víz f o l y t . "

" M á r este volt, m i k o r megérkeztünk az összekötő híd újpesti hídfőjéhez. Köz- vetlenül a hídfőnél egy h a l á s z c s á r d a volt, bementünk vacsorázni. A t á g a s udvaron elég sok vendég volt, egyik szögletben egy nagyobb t á r s a s á g szociáldemokrata m u n - k á s ült. A vacsora alatt Margit hallgatag lett, de különös izgalmat v e t t e m é s z r e benne. Vacsora közben egy kis v i r á g á r u s lány asztalunkhoz jött, és egy csokor v i -