35 -szégyenítő emlékével gondoltak azokra az intim együttlétekre, amikor egy novella vagy regény szereplőivé váltak, s b e s z é l t e m nőkkel, akik — a meghitt b a r á t n ő i b e szélgetések őszinteségében — életük b e z á r t titkait elmondva, hetek múlva ott o l v a s ták azt egy novellában k ö z h í r r é téve. így f i z e t e t t később az Állomásokban is a z o k -nak, akik tanúi voltak rövid, de zajos és s z o m o r ú irodalmi s z e r e l m é n e k .
Igaza van Nietzschének: "Elfelejthetjük a bűnünket, ha m á s valakinek meggyón-tuk, csakhogy az a másvalaki nem felejti e l . "
Ez volt egyik oka kapcsolatuk megszakításának is, e r r e is gondolva mondta meg neki a festő, hogy nem veszi el feleségül.
De mindezek a fogadások hiábavalónak bizonyultak. A nagyszülei v á r o s á b a n még v i s s z a t a r t j a a sok családi kapocs, de P e s t , — az a s z a b a d s á g , a lehetőségek
36
"Csak asszonyok tudnak ilyen mindent látó kegyetlenséggel szólni m i n d a r r ó l , amin érzelmileg túl vannak, a m i t o l elszakadtak és különösen mindenről, ami a s z -szonyi dolog." — mondja róla Schöpflin Aladár.
Fröchlich olyan rendes, komoly ember volt, aki azt képzelte, hogy lesz m a j d körülötte egy fiatal asszony, aki rózsaszín pongyolában sétál, r e g g e l szépen t e r í mellett és í r t , ott a konyhaasztalon. Olyan toalettben, amely félig estélyi ruha, f é lig fürdőruha volt. Lehetetlenül öltözködött! Öt u j j a cigányos, b o r z a s hajában. V a -zéplény volt egy afrikai benszülött falusi ház, egy tigristank, és egy dühbe duzzadt kanpulvka között. Blúza ravatalos fekete, de szoknyája rikító zöld volt. Aztán itt i s , ott is holmi n é p r a j z i különlegességek lógtak le r ó l a . Cipői ellenben zord tanítónői, majdnem férficipők voltak. Odaszorítva székéhez egy komoran ö s s z e c s a v a r t f e k e te esernyő hallgatott, melyet az é j s z a k a folyamán időről időre féltő gonddal s z o r í -tott magához."
"Szegény M a r g i t , ki valaha nagyon s z e r e t t é l és aztán nagyon nem s z e r e t t é l , r é g elpihent vergődő lélek. Kicsi nyugtalanságok és nagy vágyak üldözöttje—"
"Margit nem volt szép, de megállító arca volt. Valószínű, hogy mélyen a l á á r kolt, nagy sötét s z e m e i állították meg az e m b e r pillantását. Ez a két szem, a b a r na a r c mozgalmas vonásai voltak a bozót, hol egy nagyon é r z é k e n y , sokszor n a -gyon félszeg, na-gyon szerető és na-gyon gyűlölő, mindig vágyó é s soha meg n e m elégülő, félénk és sokat szenvedő lélek bujdokolt. Sajátosan meglepő arcának h a t á
-37
s á t v i h a r o s a n , néha a kínos feltűnésig növelte öltözködése. Nem i s m e r t e m n ő t , s e m c s e l é d e t , s e m h e r c e g n ő t , aki annyira ellent tudott á l l a n i annak a t e r m é s z e t e s női ösztönnek, hogy némi ízlést mutasson öltözködésében, mint ő. Öltözete állandóan egy vad néger plasztikai muzsika volt, hol minden d a r a b a maga elütő hangjával o r -dinkálta a maga makacs nótáját, miközben az egymáshoz nem illő s z í n e k vad pofoz-kodása csattogott. Különben ilyen volt a lakása is, ahol olyan n é p r a j z i szegletek voltak, hogy az e m b e r utánuk órákig m a s s z í r o z h a t t a magát valamelyik gőzfürdőben.
Hihetetlen mértékben nem volt í z l é s e . És csodálatosan: ez a nő, akinek még a kevésbé sikerült munkái is azt a h a t á s t t e s z i k , hogy egy késő nagy k u l t ú r a gyümöl-c s e i : egészen elképesztő arányban műveletlen volt. O, a tanítónő olyan dolgokról nem tudott, melyek a legalsóbb néprétegekben is a k ö z i s m e r t s é g t á r g y a i . És itt kapjuk meg a kulcsot e g é s z egyéniségéhez.
M e r t ez a s a j á t o s alkatú nő: n e m látott, nem h a l l o t t , nem é r e z t e az illatokat, nem ízlelt és hiányos és téves tapintási érzékei voltak" —*—
" ez a nő egy abszolút önmagába koncentrált élet volt. í r á s a i s z e m p o n t j á ból is c s a k a gyermekkor és az első i f j ú k o r a döntő, a m i k o r még f r i s s e b b é r z é k -kel s az ifjú szexualitás szétmohóskodó érzékenységével fel tudott v a l a m i t szivni a külvilágból. Ez a folyamat nála elég h a m a r bezárult s azután csak é r z é s t , belső egyé-niségének némely v o n á s a . Dacára: hogy arcában és személyében sok ideg-meglepő volt: annyi férfihívás s e m sugárzott ki belőle, mint egy retkes térdű f a l u s i c s e l é d helyze-tekben végtelenül c s u r g ó filozofálgatásba kezdett, amely egy tavaszi ménlovat is enunchá bénított v o l n a . " prózában egyaránt, mégis szép dolgokat tudott adni. És kétségtelen, hogy mindmáig ő női íróink közt a l e g t e h e t s é g e s e b b . "
38
Szabó Dezsőnek s z e r t e l e n és olykor s z é l s ő s é g e s e n gunyoros h a n g j a mellett i s , sok igaza van abban, a m i t mond, Kaffka Margit f i a t a l k o r i leveleiből i s m e r j ü k i f j ú s á g á t , mely tele volt eleven erővel, f r i s s v á r a k o z á s s a l az élet és vággyal a s z e r e -lem után. Sorsának sok kudarca azonban é b e r r é és önmaga védelmében állandóan é l e s e n figyelővé józanította. E r r e a hideg l á t á s r a , m á r fiatalkorában is megvolt benne a hajlam.
Kaffka Margitnak a Nyugathoz való kapcsolódásáról Bölöni[39] közöl könyvé-ben egy 1916-ból való kiadatlan Kaffka cikket, melykönyvé-ben a dolgokat k i s s é átalakítva, ezt í r j a : » —"vidéki lány voltam, alig sejtve a r r ó l , hogy "író" s z e r e t n é k vagy akarnék lenni. A m a i "Nyugat" (akkor egy "Magyar Géniusz" nevű kis újság) s z e r k e s z t ő i megtalálták a s z e r k e s z t ő s é g fiókjában néhány v e r s e m e t , melyek közül a lap előbbi s z e r k e s z t ő j e (akitől azt átvették) kizárólag a magyaros, p a r a s z t o s t á r gyuakat közölte, m i k o r iskolatársnőim a Ill/a évfolyam közdics vágyából titokban b e -küldték őket, hogy születésnapi ajándékul és meglepetésül nyomtatva olvashassam a nevem s a IH/bések "pukkadjanak". « — (Ennek azonban nyoma s i n c s ifjúkori levelezésében!) — "A nem p a r a s z t o s a k (elég r o s s z a c s k á k bizony azok is) ott m a -hegyhez közel vitorlázott a nap, elköszöntem, hogy naplemente előtt még kiléle-g e z z e m makiléle-gam a Gellérthekiléle-gyen. M a r kiléle-g i t velem jött. Amikor közel értünk a Ferenc
-39 mentünk. Ott megálltunk és megtörtént a nagy lelki felhőszakadás. Elzokogta nagy s z e r e l m é t , melynek színhelye éjjelenként ez a sziget volt. A Nyugat egyik irányító f é r b í r n i Margitot, hogy régi boldogtalan szerelméből igyekezzünk valahogy hazajutni. — Mikor végre beértünk Ú j p e s t r e , az utolsó villamos m á r e l m e n t . — időbe k e r ü l t , m a g ö m l é s s e l inkább engem akar befolyásolni bizonyos irányban. Szelíden mondtam neki: és kegyetlenül vetted őt el feleségétől, ki oly áldozatosan és minden csalódáson át s z e r e t i f é r j é t . Nagyon hálás lettem volna, ha a mai a r c o d a t nem mutattad volna meg nekem.
Margit elnémult. A kávéház ü r e s volt, a pincérek á l m o s a k . Fizettünk. E l k í s é r -tem hazáig, de nem men-tem be vele. Nagyon, nagyon távol érez-tem m a g a m t ő l e . "
40
Az asszony, aki jogaiért úgy h a r c o l t szóban és í r á s b a n , az Osvátügyben i s -mét alulmaradt. Ezt is túl kellett fejlődnie. De hogyan? — Szabó Dezső utal r á , hogy megpróbált bosszút állni. De milyen elégtételt vehet egy a s s z o n y ?
Ennek egyik m ó d j á t Hatvany L a j o s így mondja el: Beszélő házak c . köny-vében: [42]
"Szegény Margitnak csak a s z e m e volt szép, ünnepi fekete s z e m , látványos, a k á r Adyé — különben mintha lompos alakjához s t i l i z á l t á k volna lompos vonásait.
S még a homályos, földszinti szobáját i s , melyben a tanítónő mindennapos, hosszú ú t j á n , s messzi iskolából hazatérve, sohasem é r t r á rendet t e r e m t e n i . Különben is, -gel azt a délutánt emlegetni, amikor Osvát még néhány virágszálat vetett ablakába s e végbúcsú után s o h a s e m mutatkozott nála többé. vázoltam fel az irodalomtörténetirók s z á m á r a a fenyegető fejlemények kiindulásának márványutcai színhelyét a fenti s o r o k b a n . " előre felvették fizetésüket m i k o r a lap évi 11000 korona deficittel dolgozott. Más disznóságok is voltak. Nagy tárgyalások és intrikák után, m e -lyek Kaffka Margit kopott kis budai lakásában folytak (a jelenet mikor a báró úr és Ady félrevonulnak a sötét hálószobába beszélni é s a kis Laczkó
felébred mondván: "anyukám ezek a disznók úgy kiabálnak, hogy nem t u -dok aludni"—) Érdekes az intrikákban a z , hogy Margit vezette aki még