-42 HONVÉD 11-. SZÁM
nyára egyszerűsödik és még tökéletesebbé válik, de a haladás már -eddig is eLég tetemes és így a szines másolatok gyors előállítási lehe-
tőségét egyes tudományos ágazatok is örömmel veszik.
A katonai gyakorlat, köztük a térképészet, az eljárást egyes célokra, így pl. szines térképek gyors másolására, a térhatású képek elkészítésére, stb. sikerrel felhasználhatja. Ugyanúgy az egészségügyi kiképzés is, melynél épp a test külső elszíneződése játsza a főszerepet,
s így az eljárás alkalmazása igen hasznossá válhat. A szines máso- latok készítése azonban csak akkor lesz népszerűvé, ha ezek előállí- tása oly egyszerű, hogy az eljárást minden műkedvelő fényképész könnyen elsajátíthatja, a szines képeket saját maga is elkészítheti, a rendes eljárásnál nem költségesebb és kevés pótfelszerelés beszer- zését igényli.
Csiszár Sándor
MŰSZAKI OKTATÁS
NEM MŰSZAKI CSAPATOK SZÁMÁRA
A
KI részt vett a második világháborúban, vagy alkalma volt csapataink szereplését figyelemmel kísérni, azt tapasztalhatta, hogy nem csupán anyagi vonalon, hanem ezzel párhuza- mosan a korszerű harceljárások terén, szellemi síkon is el"voltunk maradva. Hol az ellenünk, hol a velünk harcoló féltől kellett tanulnunk. Mindkét mesternek súlyos tandíjat fizettünk. Ez a tény szegénységünkkel nem magyarázható meg teljesen. Betudható egy- részt a közös hadseregből itt rekedt vaskalapnak, másrészt egy olyan szellemi áramlatnak, amely mindent a „szövetséges" nagyhatalmaktól várt és csak egyirányú alkalmazást tudott elképzelni: a csatlós- jnentalítást.
A demokratikus honvédségnek szakítani kell ezzel a szellemmel.
.Minden régi és ú j elvet le kell mérnie saját mérlegén. Ami könnyű- nek bizonyul, el kell vetni, de ami helyes, azt bármilyen szempont vagy tradíció mellőzésével erősen bele kell ágyazni — előbb szellemi- Jeg előkészítve, majd fokozatosan megvalósítva — egyedüli háborús célkitűzésünkbe, a honvédelembe.
A „Honvéd" 1947 augusztusi számában közölt cikkemben kifej- tettem, hogy a gyalogságot olyan mértékben kell műszakosítani,
hogy a harcban adódó apró akadályokat le t u d j a küzdeni. Ezt jelöltem meg fejlődési útjának, mivel szerintem a harc két fő eleme: , a tűz és mozgás közül az útóbbira aránytalanul kevésbbé van képe- sítve (t. i.- akadályokon keresztül). Természetes, hogy ez nem zár ki.
rmás irányú fejlesztést sem. A gondolat elsősorban az árkászokkal el
BÓRA: MŰSZAKI OKTATÁS NEM MŰSZAKI CSAPATOK SZÁMÁRA 43'
mem látott harcászati egység érdekét szolgálná, továbbá az ennél kisebb önállóan működő egységekét, amelyek mindegyikének műszaki
-részleggel való dotálása úgyszólván lehetetlen.
Az ügy érdekében írom csak le, hogy a cikk megjelenése után -azzal egyetértését fejezte ki honvédségünk néhány vezető tagja. Egy nagyobb kihatású ötlet nem bírálható el egy-két hozzászólás után.
•Csák mellékesen vetem fel, hogy sok fontos probléma lemérésére célszerű lenne a honvédségen belül is bevezetni a modern társadalmak .nálunk még kevéssé értékelt és inkább csak „béljóslásnak" tekintett eszközét, a közvéleménykutatást. Helyesen szerkesztett kérdőívekkel
"komoly eredményeket lehetne elérni. Biztosítanánk a hadserég alsóbb vezetőinek együttműködését a harcászati és műszaki elvék megálla- pításában. Felszínre kerülne az a rengeteg tapasztalat, amelyet hon- védségünk tagjai Európa összes hadszínterein szereztek s amelyeknek hasznosítása nagy tömegben másképpen alig képzelhető el. Az is jelentékeny eredmény lenne, hogy egyes szervezési, kiképzési, mű-
szaki, stb. kérdések eldöntése nem nehezedne kizárólag néhány szak- ember vagy előadó vállára és a megoldás nem szorulna gyakran későbbi helyesbítésre éppen a tapasztalt csapatkatonák javaslatai mlapján, ahogy a múltban történt, jókora késedelemmel, zűrzavarral
s a vezetők tudásába vetett hit megingásával.
A következőkben mozaikszerűen, egyes tárgykörönkint szeret- ném olvasóim előtt bebizonyítani, hogy egyrészt milyen fontos fegyvert ad az egyszerű műszaki munka a harcos kezébe, másrészt milyen kevés ismeret és anyag szükséges a végrehajtásához. Mindez
"nemcsak a gyalogságra tartozik, más fegyvernem is vonhat le belőle hasznosítható tanulságokat, átértékelve saját adottságaira. Cikkem másik célja alapot szolgáltatni a Műszaki oktatás nem műszaki csar- patok számára c. szabályzat újjászeikesztéséhez. Ennek a korszerű - feladatokat tárgyaló fejezetek hiányán kívül főhibája a nagy terje- delme, amely elriasztja a vele foglalkozni akarókat, továbbá az, hogy -olyan munkákat is tárgyal, amelyeket más fegyvernembeli csapatok
csak műszakiak irányításával végezhetnek.
/. Tábormunkák.
A tábormunkák tárgyalását a lehető legrövidebbre kell lecsök-
"kenteni. Katonáink ugyanis a szükségelhelyezések létesítésében rend- kívüli ügyességet tanúsítottak anélkül, hogy sejtelmük lett volna az említett szabályzat létezéséről. Nincs szükség mintára ott,' ahol úgyis . a helyzet és a rendelkezésre álló anyag mutatja meg, hogy mit kell és mit lehet csinálni. Ellenben nagyon fontosnak tartom a téli beren- -dezések részletes ismertetését, ami most nem tartozik a tárgyamhoz.
Hasznos -lenne, mint ez megvan fa Szovjetunióban, az ifjúsági szervezetek részére kiadni egy külön ismertetést, amely az összes
"tábormunkákat részletesen tárgyalná. Ezt az ifjúság a nyári táboro- zás alkalmával játszva elsajátíthatja és egyúttal műszaki érzékét 'fejleszti.
4 4 I I O W É D 11. SZÁM
II. Robbantás.
Alap: Minden honvédnek tudnia kell a robbantó testet a gyutacs- csal és az angol gyújtózsinórral összeszerelni és ezt gyufával vagy dörzsgyujtóval gyújtani. Mindez a vele járó biztonsági rendszabályok- kal együtt végtelenül egyszerű. Ezután néhány szoktató és hatás- bemutató robbantást kell végrehajtani.
Alkalmazás: Minden honvéd tudjon tüskésdróta'kadály robban- tásához nyújtott töltetet, lörésrobbantáshoz rudastöltetet készíteni és sint robbantani. Ezekhez az itt következő ábrákon kívül alig valami gyakorlati oktatás szükséges. Egy részük m á r eddig is ismeretes volt a gyalogság előtt, azonban robbantó és gyujtószer hiányában inkább csak elméletileg foglalkoztak vele.
tórésrobbantó rudas töltet.
deszkalep átfúrva az egyik gyutacs hyiídsnél gyutacs
elhuzódrót ' vagy zsineg
dkg töltet erősen összekötve és ráerősítve a deszkalapra.
4 m hosszú erös rud
,«. '• 10 cm. angol dorzsggujto gyújtózsinór
1. sz. ábra.
-Nyújtott töltet
robb. szelencék erősen
rokótve a lécre. vezető fej
15-20 cm. angol . /
gyújtózsinór gyutacs /
dörzsgyujtn
Sinrobbantás.
2. sz. ábra.
T
2lec 10 cm. széles
robb. szelence
erősen a sin re kötve főiddel fojtva
gyutacs 10-20 cm angol zsinór
3. sz. ábra.
BÓRA: MŰSZAKI OKTATÁS N E M MŰSZAKI CSAPATOK SZÁMÁRA 45
III. Záróharc.
1. Gyorsakadályok.
Útelzárásra: kidöntött átmenti fák legalább 20 m útszakaszon.
-Kőtorlasz, téglatorlasz legalább 1.5 m magas és ugyanolyan széles.
Kővel megterhelt j á r m ű keresztbe fektetve az úttestén, kerekek lesze- .relve. Élő erők, főleg lovasok és kerékpárosok ellen az úton átfeszí-
tett
dróthenger
az szükséges.
(gyári készítmény).
drótok. — Ezek oktatásához minta nem Terepelzárásra: kihúzható
2. Jelző és világító akna.
Nem más, mint egy jelző (világító) tölténynek botlódrótos érintő- akna gyujtókészülékével váló ügyes összeszerelése. Védő állás, táboriőrs előtt nemcsak jelzi az ellenség közeledését, hanem célmegvilágítást is ad. Szerelése egyszerű, veszélytelen, az érintőaknáéhoz hasonló.
3. Érintő akna.
Támpontok, harcelőőrsök előtt támadásra alkalmas előterepen nagy biztonságot jelent ezek részére. Óriási erkölcsi hatása van.
Szerelése biztonságos, egyszerűt)!), mint a pisztoly szétszedése és összerakása.
Telepi Lett érintőakna.
foförzs, bokor,
Maró
gyigtókeszü/ek
s bot/odrot
¥
• i
/ \ j batozugor \J 25' m.
4. sz. ábra.
4. Gyorsaknák élő erő és jármüvek (páncélosok) ellen.
Megszerkesztésük gondolata a régi honvédséget már foglalkoz- tatta, egyelőre azonban a jövő feladatai közé tartozik. Egyszerű, úgy- szólván semmi telepítési részletmunkát nem igénylő aknatípusokra van szükség, továbbá az ú. n. szórt aknákra, melyek járműről, stb- ről ledobva rövid idő múlva önműködően élesítődnek. Az előbbiek főleg megállásoknál, éjjeli biztosításra, gyorsan telepítendő állások védelmére szolgálnak, útóbbiak a visszavonulás fegyverei.
A honvédségnél eddig rendszeresített aknatípusok közül egyedül az érintőakna az, amelyik a gyalogság céljainak tökéletesen meg- felel. A többi aknák korszerűsítésre, tökéletesítésre szorulnak. Átalakí- tandók egyrészt nagyobb hatásúvá, hogy minél kevesebb kelljen belő- lük, másrészt egyszerűbb szerkezetűvé, hogy csekély műszaki kikép- zésű legénység is biztonságosan kezelhesse. Minderre az aknáknak a háború alatti hatalmas fejlődése, továbbá a robbantás történetében forradalmat jelentő irányított (üreges) töltetformák lehetőséget nyúj- tanak.
A harcoló csapat saját aknáit állásváltoztatás esetén természete-
-46 HONVÉD 11-. SZÁM
sen felszedné és magával vinné, amennyiben ezt a harchelyzet m e g - engedi, illetve megkívánja. Ez a jelenlegi helyzettel szemben óriást előnyt jelentene, mert a műszaki csapat, amelyre a hadmüvelett zárak telepítése és kiszolgálása hárul, a kisebb foltzárakat kénytelen magára hagyni. Azokat rendszerint sok kár okozása után más.
csapat kénytelen eltávolítani, ami köztudomás szerint veszteséggel járhat.
IV. Ellenség által telepített aknák felszedése.
Ez az a feladat, amely azokat, akik még nem foglalkoztak veley egyedül riaszthatja vissza, ha katonákkal szemben szabad ezt a ki- fejezést használni. Azonban ne dugjuk fejünket a homokba: az ellen- séges aknazárat először mégis csak a gyalogos csatár észleli rendsze- rint, tehát éppen ebből a szempontból kell vele foglalkoznia.
Az akna csak addig jelent veszélyt, amíg fel nem fedeztük.
Aknaismeret és némi gyakorlat megadja azt az érzéket, mely meg- mondja, hogy hol milyen fajta aknával kell számolni.
Ha belefutottam egy aknazárba, akkor már meg kell állapíta- nom, hogy van-e mélységé, nehogy csapatommal megtorpanjak egy egysoros aknazár előtt, amelyen már kaput nyitottam néhány sebesü- lés árán. Ha van további mélység — erre a terepből is. következtethet, a hozzáértő — akkor meg kell keresnem a szárnyait, hogy a zárat megkerülhessem. S ha nincs más út, műszaki erő nem áll rendelke- zésre s a feladat nem tűr halasztást, akkor el kell távolítani néhány- aknát, hogy egy keskeny csapáson átszivároghassak a záron keresz- tül, néhány egyszerű eszköz (vasvilla, dobókörte, stb.) segítségével.I Természetesen a komoly mélységű záróöveken való áthatolás továbbra is a műszaki csapat feladata, de kisebb záraknak nem szabad a gya- logságot lendületében megakasztani. Ebben példával szolgált a szovjet gyalogság, amely aknaszedésre képesítve van.
V. Áthajózás.
. Minden században akad tíz úsznitudp ember. Ezek a nyári ki- képzési idő egyrészét'műszaki alákulatnál töltenék. Megtanulnának evezni, szükségáthajózási eszközöket, kis kézi kompokat "összeállítani"
és -kezelni. Fontos kiképzési ágazatuk lenne továbbá a jégen való át- kelés, amelyet nyáron természetesen csak a talajon lehet oktatni. Ezek a szakkifejezések könnyű, érdekes .és játszva megtanulható feladato- kat, tulajdonképpen sportot jelentenek, amelyekre való kiképzést"
minden honvéd örömmel vállalna.. így elérhetnénk azt, hogy egyes járőrök, figyelőőrsök, stb., segítség nélkül átkelhetnének kisebb folyó- kon és nem kellene úszva, vízben gázolva, hideg időben egészségüket' és harckészségüket kockáztatni. Az egész nem jelentene többet, mint amit minden ókori hadsereg katonája megtett, amíg páncélzata meg- nem nehezítette mozgását.
BÓRA: MŰSZAKI OKTATÁS NEM MŰSZAKI CSAPATOK SZÁMÁRA 4H
VI. Hídépítés.
Helyes elveken alapuló egyszerű hidat az ősember is tudott épí- teni — persze nem mindegyik. Most sem arról van szó, hogy min- den honvéd értsen a hídépítéshez.
Kő-, beton- és vastartójú hidak, ha épek, általában minden csa- patjárművet kibírnak. Problémát csak a fatartós hidak képeznek..
Mit kell minden jármű parancsnokának ezzel kapcsolatban tudni?
Elsősorban tudnia kell járműve súlyát és megnéznie a híd teherbírá- sát jelző táblát. Nem szabad, főleg háborúban, elhagyott, őrség nélküli hídra rárohanni. A híd partizántevékenység folytán befűrészelve, alá- aknázva lehet a hátországban is, ha a hídőrzés nincs megszervezve, Tehát sok esetben a hidat meg kell vizsgálnia.
Ha a híd ép, akkor még lehet gyenge az ő terhéhez képest. Volt alkalmam békében újjáépíteni egy fahidat," amely utasokkal teli autóbusz alatt szakadt le. Természetesen ez ritka eset, azonban elő- fordulhat és súlyos következményekkel járhat, főleg, ha a jármű- veszélyes rakományt szállít. Ha a híd gyenge és nincs más út, akkor- tudni kell azt szükség esetén megerősíteni. Ez sem olyan munka, amit bárki el ne végezhetne.. Egyszeri hallásra kell megtanulni, mert' gyakorlásra ritkán nyílik alkalom. Néhány ismeret az egész.
Ha a hídpállók gyengék vagy korhadtak, akkor ú j réteggel kell' befedni, vagy a keréknyomok fölé hosszában kell ú j pallókat fek- tetni. Ha a gerendák gyengék, akkor azokat a két keréknyom alá kell' összesűríteni. Ha a hídaljazatok közötti távolság (fesztáv) olyan nagy,, hogy ez sem elég, akkor a gerendákat középen alá kell támasztani.
Végül ha nincs más hátra, akkor — mint ez sokszor előfordult — a- gyalogosnak kell hidat építeni. Ezt természetesen nem úgy képzelem, hogy a lövészszázadot át kell képezni hídépítő századdá. Erre nincs szükség. Az ilyen híd neve: szükséghíd mindent megmagyaráz. Nem- is kell hasonlítania arra, amit általában hídnak nevezünk (5. sz. ábra).
Rövid híd építéséhez (8—10 m hosszú, legfeljebb egy álló vagy- úszó aljazattal, kis vízben vagy száraz mederben) nem kell sok- műszaki tudás. A legénység között bőven akad. aki ért az építkezés- hez, azonkívül a környék polgári lakosságát fel lehet használni.
Olyan vidéken, ahol kis hidakra van szükség, majdnem minden em- ber hídépítő munkásnak tekinthető (erdélyi, kárpátaljai, galíciai' tapasztalat).
Az összes fentebb felsorolt hidakkal kapcsolatos művelethez- pedig alapul szolgálhatna egy kis mindenki által könnyen érthető*
táblázat, amelyben egy szabványnak tekintendő hídtípus lenne kidol- gozva s amely tartalmazná a hídalkatrészek méreteit a fontosabb j á r - művek számára.
Hátra van még az a kérdés-, hogy mindez' nem túlzott követel- mény-e nem műszaki katonákkal szemben? Ennek eldöntését gyakor- latiasan gondolkodó bajtársaimra bízom. Igyekeztem hangsúlyozni, hogy mindez nem felesleges szellemi megterhelés és még megemlítem,, hogy a feladatok megoszthatók (pl.: robbantás csak tisztesekre, á t -
-48 HONVÉD 11. SZÁM
hajózás külön osztagra hárulna, hídépítéssel való foglalkozás tiszt- helyettestől felfelé, stb.). Legfontosabb az, hogy a harcos fegyver- nemek saját érdekükben megbarátkozzanak a műszaki feladatokkal éppen úgy, mint például a műszaki csapatok a gyalogos harccal, amelyben bőven volt részük az állandó műszaki munka mellett.
Kényelmes álláspontra csak békében lehet helyezkedni.
*
5. sz. ábra.
A gyalogság fejlődési útjáról írt cikkein alkalmat adott Kerekes Béla gyalogos ezredes bajtársnak, hogy azonos cím alatt saját véle- ményét kifejtse. Közleményében helyenkint csak részben értett egyet gondolataimmal, máshol azokat alátámasztotta saját tapasztalataival, végeredményben azonban az egészet nem helyesli. Nem vagyok híve a válasz, viszontválasz és végnélküli vita módszerének. Akit érdekel a dolog, az úgyis összeveti a két cikket, meglátja a beállításbeli különb- séget és véleményt formál. Azonban két pontiján szükségesnek látom, hogy cáfoljam állításait.
Egyik a következő kitétel: „Az 1938-as hadgyakorlatról felhozott példánál említett roliamcsónak-szakaszparancsnok részére nem lehe- tett feladat egy gyalogzászlóalj erőszakos folyamátkelésének végre- hajtása. Nyilván ahhoz egyebek mellett ő egyik eszköz volt." Ebből bárki, aki nem ért a folyamátkeléshez, azt hihetné, hogy adatom nem felel meg a valóságnak. Pedig így volt. Egy rohamcsónakszakasz
(16 rohamcsónak) bőven elég arra, hogy egy gyalogzászlóaljat át- hajózzon. Még más átkelési helyre is kellett kikülönítenem részeket.
PENTSY: HIR'ADÚALAKULATOK RÉSZVÉTELE AZ ÚJJÁÉPÍTÉSBEN 49
A zászlóalj vonata természetesen — mint rendesen — az . áthajózás után vert hidakon (emlékezetem szerint 6 készült) más átkelési helyen kelt át. Keskeny folyón, mint a Tisza nyáron Szolnoknál, ez a gazdaságos átkelési mód.
A másik a cikkíró felveti a kérdést: „erkölcsi vagy anyagi erők-e a fontosabbak a harcban?" Erre saját cikkemben nem aidtam véle-
ményt, nem tartozott bele. A régi idők katonai tollforgatói a kérdési úgy szokták eldönteni, hogy az erkölcsi erő fontosabb, mert egyenlő erőviszonyok mellett ez dönti el a harcot. Nékem mindig úgy tűnt fel a kérdés, mintha azt kérdezték volna, hogy melyik fontosabb: a szurony acélanyaga vagy a hegye? Vagy: mi nélkül tengődik tovább az emberi szervezet, víz vagy élelem nélkül? A kérdés. " és a felelel
bármily szellemes megfogalmazásának nincs semmi gyakorlati haszna, csak a logika játéktémája lehet.
Erkölcsi erő és anyagi erő más és más forrásból táplálkoznak.
Az előbbi nem mérhető le, az anyagi túlsúly pedig egyszer erre, -más- kor amarra billen. Saját hadseregen belül azonban a kettőnek össze- mérése szükségtelen. A vezetés feladata mindkettőt az elérhető leg- magasabb fokra emelni. Én azonban cikkemben nem ezt a kérdést
érintettem a csapat műszaki feladatokra való „szellemi és erkölcsi felkészültsége" alatt. A műszakosítással tudást és munkás szellemet Kívánnék adni, sokélű és hasznos fegyvert. Elgondolásom éppen
nem kíván hősieskedésen alapuló áldozatot, haném ellenkezőleg:
műszaki munka árán több biztonságot és az élő erő anyagi termé- szetű alátámasztását.
Ha ezt jelenlegi cikkem alapján bajtársaim elérhetőnek tartják, -akkor sor kerülhet a megvalósításra.
Bóra Gyula
HIRADÓALAKULATOK RÉSZVÉTELE AZ ÚJJÁÉPÍTÉSBEN
A
háború az ország hírközlő berendezéseit is igen nagy mértékben megrongálta, sok helyen teljesen elpusztította. Elsősorban a főváros távbeszélő központjaiban keletkeztek igen súlyos káro- sodások és szerte az országban a légvezetékek zömét rombolták szét a visszavonuló német és Szálasi-csapatok.Részben elpusztulták a távkábelmenti erősítő-állomások s a vasút- üzemi összeköttetések, elpusztultak a rádióállomások. De amit a pusz- títás itt elkerült, azokat a visszavonulók tervszerűen és tervszerűtlenül kiürítették. 1945 tavaszán, a háború befejezésének időpontjában, a t ország hírközlő berendezései siralmas állapotban voltak.
Még a háború befejezése előtt á Debrecenben megalakult honvédségi
