Hodge, R.W. – Siegel, P.M. – Rossi, P.H.: Foglalkozási presztízs az Egyesült Államokban 1925–1963-ig

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

megszüntetik azokat az aránytalanságo—

kat, amelyek a speciális szolgáltatási

szervek és a más ágazatba tartozó (pél—

dául iparvállalatoknál szolgáltatással fog—

lalkozó) szervek bérszínvonala között ki—

alakult.

A jelenlegi 20 százalékkal szemben a

szolgáltatások és a termelés területének átlagos bérszínvonala közötti különbsé—

get 10 százalékra csökkentik.

Azokon a területeken, ahol a szolgál—

tatás közvetlen kapcsolatban van a ter—

meléssel, a szolgáltató szervet megfelelő ösztönző, premizálási rendszerekkel ér—

dekeltté teszik a termelés eredményessé—

gének növelésében. A lakosság szolgálta-

tási igényeinek jobb kielégítése érdeké—

ben olyan ösztönző rendszereket alakíta- nak ki, amelyek megakadályozzák, hogy

például az intézményi igényekkel szem—

ben a lakossági igények háttérbe kerül—

jenek.

A szolgáltatások területén sajátos sze—

repe van a kereskedelemnek. Biztosítania kell a lakosság növekvő igényeinek ki-

659

elégitésén túl a termelés és a fogyasztás

kapcsolatát, vagyis azt, hogy a kereslet-

nek megfelelő áruválaszték kerüljön a

kiskereskedelmi hálózatba. E területen a

bérezést úgy kell kialakítani, hogy ösztö- nözzön a megfelelő választék kialakitá—

sára és a szükségletnek (keresletnek) megfelelő áruforgalom növelésére.

A szolgáltatások területén a bérezés kialakításánál alapvető szempont —— álla—

pítja meg a szerző —— hogy a lakosság

szolgáltatási igényeinek kielégítésére ösz—

tönözzön. Az anyagi jellegű szolgáltatá- sok terén az ösztönző rendszereket — az adott terület sajátosságainak figyelembe- vételével —— össze kell kapcsolni a kiadá-

sok csökkentésével, a jövedelmezőség

növelésével. A szellemi és más nem

anyagi jellegű szolgáltatások terén—a bé—

rezést, illetve kiegészítő bérezést a dol—

gozók szakképzettségével, szolgálati ide—

jével, illetve munkájuk eredményessé—

ge'vel kell összekapcsolni.

(Ism.: Dudás János)

DEMOGRÁFIA—KULTÚRSTATISZTI KA

HODGE, R. W.—SIEGEL, P. M.-—— ROSSI, P. H.:

FOGLALKOZÁSI Paesznzs

AZ EGYESULT ÁLLAMOKBAN 1925—1963-IG

(Occupational prestige in the United States, 1925—63.) -—' The American Journal of Social- ogy. 1964. november 286—302. p.

A tanulmány kísérlet a foglalkozási

presztizs történeti vizsgálatára az Egye—

sült Államokban. Kiinduló pontja a Na-

tional Opinion Research Center (NORC) 1947-ben tartott vizsgálata 90 foglalko—

zás presztizséről az Egyesült Államok

felnőtt lakosságát képviselő minta alap—

ján. Ezt a hires vizsgálatot ismételték meg 1963-ban, egy nagyobb kutatási prog—

ram első lépéseként. Az 1963—as Vizsgálat kisebb mintán (a megkérdezettek száma 651 volt) ismételte meg az 1947. évit. Az összehasonlithatóság megkönnyítésére ugyanazokat az eljárásokat használták

fel, ugyanazokat a kérdéseket tették föl és ugyanazokat a foglalkozásokat szere—

peltették ugyanabban a sorrendben.

Szerzők szerint már az eddigi presztizs- vizsgálatok is bizonyították, hogy a fog—

lalkozások presztizs-hierarchiája országról országra nagymértékben hasonló, vala—

mint azt is, hogy ear adott országon belül az egyes társadalmi rétegek lénye- gében hasonló képet alkotnak a foglal—

kozások presztízsének hierarchiájáról. Ez

70

azt jelenti, hogy a modern nemzetek

foglalkozási rendszere lényegében hasonló és hogy a modern nemzetekben a népes—

ség körében eléggé elterjedt, egybehangzó közvélemény alakult ki a foglalkozások

viszonylagos helyzetéről. Tekintettel arra, hogy a presztizs—vizsgálatokat az ipari

fejlődés legkülönbözőbb fokain álló or—

szágokban hajtották végre és az ered-

mények mégis hasonlók voltak, ezért a

foglalkozások viszonylagos helyzetében az idő során stabilitással kell számolni.

Mind az 1947-es, mind az 1963-es fel—

vétel során a megkérdezettek az említett 90 foglalkozás általános helyzetére vo- natkozólag 5 értékelés közül választottak:

kitűnő, jó, átlagos, valamivel az átlag alatt, szegény, illetőleg, ha nem ismerték

az illető foglalkozást vagy bizonytalanok voltak értékelésében, azt kellett beírniok, hogy ,,nem tudom". Az összehasonlítás

során kétféle indikátort is alkalmaztak.

Az egyiknél a kitűnő vagy jó válaszok

arányszámát számították ki, a másiknál a válaszokhoz tetszés szerinti numerikus értékeket írtak (a kitűnőhöz 100—at, a jó-

hoz 80—at, az átlagoshoz 60-at, az átlagon alulihoz 40—et, a szegényhez 20—at), majd kiszámították ezeknek a számszerű érté—

keknek a számtani átlagát. A kétféle

indikátor nagyjából ugyanazt az ered—

660

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

ményt adta. Az l963-as vizsgálat legfőbb

eredménye az 1947—es és 1963-as vizsgálat eredményei közti nagyfokú korreláció volt.

Igen magas korrelációkat kaptak az egyes foglalkozási csoportokra nézve is.

Az értelmiségi, egyéb nem fizikai és fizikai foglalkozások csoportjában a reg—

ressziós vonalak rendkívül hasonlók vol—

tak. Csekély eltérés abban mutatkozott, hogy a fizikai foglalkozások presztizse valamivel magasabb volt, mint 1963—ban, az értelmiségi foglalkozásoknál a maga—

sabb presztizsű foglalkozások (tudomá—

nyos kutatók és szabad foglalkozásúak) megnövelték presztizsüket, míg az alacso—

nyabb presztízsű foglalkozások (például bárénekes) valamennyit vesztettek presz—

tizsülöől; az egyéb nem fizikai foglal-

kozásoknál a magasabb presztízsű fog—

lalkozások vesztettek presztizsükből, míg a csoporton belüli alacsonyabb foglalko—

zások valamennyivel megnövelték presz—

tizsüket.

Szerzők hangsúlyozzák, hogy jelenté—

keny átfedésekkel kell számolni a három csoport között és bár a legismertebb társadalomtudósok is elfogadják ezeket

a határokat társadalmi osztályhatárok—

nak, szerintük a foglalkozási presztizs alapján ilyen határokat felállítani nem lehet. A fizikai és az egyéb szellemi fog—

lalkozások közötti határ nem a társa—

dalmi értékelésen alapul, hanem az öltö—

zék és a munka jellegén.

E meggondolás alapján szerzők új

osztályozást állítottak fel és a foglalko—

zásokat 11 csoportba osztották: szabad foglalkozásúak, kulturális-kommunikációs foglalkozások, tudományos kutatók, poli—

tikai és kormányzati foglalkozások, veze—

tő üzletemberek, a fogyasztóval közvet—

len kapcsolatban álló foglalkozások, ipa—

rosok, ,,külszíni" foglalkozások, zsákutcás

foglalkozások, mezőgazdasági foglalkozá—

sok és egyéb foglalkozások. E beosztást kizárólag a presztizs—Változások mérhető—

ségének érdekében alkalmazták. A be—

osztás alapján azt kapták, hogy a szabad

foglalkozások és a tudományos kutatók presztizse növekedett, a, kulturális—kom- munikációs foglalkozásoké, valamint a politikai—kormányzati foglalkozásoké vala—

mivel csökkent.

f A történeti összehasonlítást szerzők ki-

terjesztették az 1925-ös Count-féle, az 1940—es Smith-féle vizsgálatra is. 19 közös foglalkozásra nézve tudtak korrelációt és regressziós egyenleteket számítani. Az

eredmény az volt, hogy az Egyesült Álla-

mokban a foglalkozási presztizsben 1925——

I963—ig nem következett be lényeges vál-

toz—ás. A Stabilitás okát abban látják,

hogy az egyes foglalkozásokkal kapcso—- latos képzettségbeli követelmények, a velük járó viszonylagos jövedelmek és a szóban forgó foglalkozások funkcionális fontossága a társadalomra nézve ipari társadalomban nem változhat nagyon gyorsan.

Szerzők felhívják a figyelmet a presz—

tizs—vizsgálatok összehasonlíthatóságának nehézségeire is. Az 1947—es és 1963—es

adatok összehasonlitásánál kiderül, hogy a 90 foglalkozás presztizse összességében

növekedett. Ezt a tényt kétféleképpen is

lehet interpretálni. Egyrészt elképzelhető,

hogy a 90 foglalkozás presztizse növe—

kedett, de más, a kérdőívben nem sze—

replő foglalkozások presztizse ugyan- annyival csökkent. Másrészt az is elkép—

zelhető, hogy az összes foglalkozások

presztizse nőtt az adott időszakban, sőt még az is elképzelhető, hogy a listában nem szereplő foglalkozások presztizse

még nagyobb arányban nőtt, tehát a 90 foglalkozás viszonylagos presztizse vég—

eredményben csökkent.

(Ism.: Kemény István)

MORTARA, GIORGIO:

A NÖK TERMÉKENYSÉGE BRAZfLIÁBAN

*(A fecundidade da mulhe'r no Brasil se—

gundo az Unidades de Federacao.) — Revista

Brasmem de Estadist'ica. 1963. 93—94. sz.

1—41. p.

A nők termékenysége Brazíliában ál-

talában nagyobb, mint máshol. Mégis a

megfelelő mutatók sok tekintetben ha—

sonlóságot mutatnak a többi latin—ame—

rikai államban tapasztalttal. Ennek okai jóformán azonos társadalmi és élettani adottságok. Közülük a legszembetűnőbb az, hogy Latin—Amerikában a nők korán válnak élettanilag alkalmassá a házas- életre.

A nők termékenységének mutatói Bra—

ziliában is területegységenként igen nagy különbséget mutatnak. Egyes területré—

szeken mint pl. az északkeleti és keleti területeken (Rio Grande do Norte, Per—

nambuco, Alagoas stb.) igen magas

arányban haladja meg a nők termékeny—

sége a megfelelő nemzetközi adatokat.

Más területeken viszont csak mérsékel-

ten nagyobb a nők termékenysége. Ide elsősorban Sao Paolo, Rio Grande do Sul

és az Amazonas környéke tartozik. Fi—

gyelemre méltó, hogy ez utóbbi területe- ken a városi és elővárosi lakosság ará—

nya lényegesen nagyobb, mint az előbb

felsoroltaknál.

Elemzésében a szerző az 1940. és 1950.

évi brazíliai népszámlálás adataira tá—