Mortara, Giorgio: A nők termékenysége Brazíliában

660

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

ményt adta. Az l963-as vizsgálat legfőbb

eredménye az 1947—es és 1963-as vizsgálat eredményei közti nagyfokú korreláció volt.

Igen magas korrelációkat kaptak az egyes foglalkozási csoportokra nézve is.

Az értelmiségi, egyéb nem fizikai és fizikai foglalkozások csoportjában a reg—

ressziós vonalak rendkívül hasonlók vol—

tak. Csekély eltérés abban mutatkozott, hogy a fizikai foglalkozások presztizse valamivel magasabb volt, mint 1963—ban, az értelmiségi foglalkozásoknál a maga—

sabb presztizsű foglalkozások (tudomá—

nyos kutatók és szabad foglalkozásúak) megnövelték presztizsüket, míg az alacso—

nyabb presztízsű foglalkozások (például bárénekes) valamennyit vesztettek presz—

tizsülöől; az egyéb nem fizikai foglal-

kozásoknál a magasabb presztízsű fog—

lalkozások vesztettek presztizsükből, míg a csoporton belüli alacsonyabb foglalko—

zások valamennyivel megnövelték presz—

tizsüket.

Szerzők hangsúlyozzák, hogy jelenté—

keny átfedésekkel kell számolni a három csoport között és bár a legismertebb társadalomtudósok is elfogadják ezeket

a határokat társadalmi osztályhatárok—

nak, szerintük a foglalkozási presztizs alapján ilyen határokat felállítani nem lehet. A fizikai és az egyéb szellemi fog—

lalkozások közötti határ nem a társa—

dalmi értékelésen alapul, hanem az öltö—

zék és a munka jellegén.

E meggondolás alapján szerzők új

osztályozást állítottak fel és a foglalko—

zásokat 11 csoportba osztották: szabad foglalkozásúak, kulturális-kommunikációs foglalkozások, tudományos kutatók, poli—

tikai és kormányzati foglalkozások, veze—

tő üzletemberek, a fogyasztóval közvet—

len kapcsolatban álló foglalkozások, ipa—

rosok, ,,külszíni" foglalkozások, zsákutcás

foglalkozások, mezőgazdasági foglalkozá—

sok és egyéb foglalkozások. E beosztást kizárólag a presztizs—Változások mérhető—

ségének érdekében alkalmazták. A be—

osztás alapján azt kapták, hogy a szabad

foglalkozások és a tudományos kutatók presztizse növekedett, a, kulturális—kom- munikációs foglalkozásoké, valamint a politikai—kormányzati foglalkozásoké vala—

mivel csökkent.

f A történeti összehasonlítást szerzők ki-

terjesztették az 1925-ös Count-féle, az 1940—es Smith-féle vizsgálatra is. 19 közös foglalkozásra nézve tudtak korrelációt és regressziós egyenleteket számítani. Az

eredmény az volt, hogy az Egyesült Álla-

mokban a foglalkozási presztizsben 1925——

I963—ig nem következett be lényeges vál-

toz—ás. A Stabilitás okát abban látják,

hogy az egyes foglalkozásokkal kapcso—- latos képzettségbeli követelmények, a velük járó viszonylagos jövedelmek és a szóban forgó foglalkozások funkcionális fontossága a társadalomra nézve ipari társadalomban nem változhat nagyon gyorsan.

Szerzők felhívják a figyelmet a presz—

tizs—vizsgálatok összehasonlíthatóságának nehézségeire is. Az 1947—es és 1963—es

adatok összehasonlitásánál kiderül, hogy a 90 foglalkozás presztizse összességében

növekedett. Ezt a tényt kétféleképpen is

lehet interpretálni. Egyrészt elképzelhető,

hogy a 90 foglalkozás presztizse növe—

kedett, de más, a kérdőívben nem sze—

replő foglalkozások presztizse ugyan- annyival csökkent. Másrészt az is elkép—

zelhető, hogy az összes foglalkozások

presztizse nőtt az adott időszakban, sőt még az is elképzelhető, hogy a listában nem szereplő foglalkozások presztizse

még nagyobb arányban nőtt, tehát a 90 foglalkozás viszonylagos presztizse vég—

eredményben csökkent.

(Ism.: Kemény István)

MORTARA, GIORGIO:

A NÖK TERMÉKENYSÉGE BRAZfLIÁBAN

*(A fecundidade da mulhe'r no Brasil se—

gundo az Unidades de Federacao.) — Revista

Brasmem de Estadist'ica. 1963. 93—94. sz.

1—41. p.

A nők termékenysége Brazíliában ál-

talában nagyobb, mint máshol. Mégis a

megfelelő mutatók sok tekintetben ha—

sonlóságot mutatnak a többi latin—ame—

rikai államban tapasztalttal. Ennek okai jóformán azonos társadalmi és élettani adottságok. Közülük a legszembetűnőbb az, hogy Latin—Amerikában a nők korán válnak élettanilag alkalmassá a házas- életre.

A nők termékenységének mutatói Bra—

ziliában is területegységenként igen nagy különbséget mutatnak. Egyes területré—

szeken mint pl. az északkeleti és keleti területeken (Rio Grande do Norte, Per—

nambuco, Alagoas stb.) igen magas

arányban haladja meg a nők termékeny—

sége a megfelelő nemzetközi adatokat.

Más területeken viszont csak mérsékel-

ten nagyobb a nők termékenysége. Ide elsősorban Sao Paolo, Rio Grande do Sul

és az Amazonas környéke tartozik. Fi—

gyelemre méltó, hogy ez utóbbi területe- ken a városi és elővárosi lakosság ará—

nya lényegesen nagyobb, mint az előbb

felsoroltaknál.

Elemzésében a szerző az 1940. és 1950.

évi brazíliai népszámlálás adataira tá—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

661

maszkodik. A nők termékenységét a kö—

vetkező mutatókkal jellemzi:

1. Száz 15 éves és ennél idősebb nőre

jutó élveszületett gyermekek száma;

2. Azoknak a nőkrek a százalékos ará—

nya, akik már szültek (15 éves és ennél

idősebb nők számához viszonyítva);

3. Az előbbi csoportból száz nőre jutó élveszületett gyermekek száma.

A képet a korcsoportonkénti elemzés

teszi teljesebbé. Az elemzés ezenkívül még különböző adottságokat — így pl.

a lakosság megoszlását a település jel—

lege szerint, halandósági viszonyokat stb.

— is figyelembe vesz.

A 15 éves és ennél idősebb nőkre jutó gyermekek aránya 1940 és 1950 között

némi csökkenést mutat, amennyiben ez 331,4—ről 315,4—re esettt vissza. A vál—

tozás mértéke területenként igen eltérő.

A csökkenés mértéke azokon a területe-

ken Volt a legerősebb, ahol a városi né—

pesség aránya a nagyobb. Ezeken a te—

rületeken a csökkenés mértéke mintegy

9,2 százalék, amennyiben a jelzett arány

224,3-ról 203,6-ra esett vissza. Ezzel kap—

csolatban még azt jegyezzük meg, hogy az újszülött gyermekek 95 százaléka él—

veszületett volt.

A 100 nőre jutó gyermekek számát

korcsoportonke'nt elemezve azt tapasztal—

juk, hogy az a 15—19 évesek korcsoport—

jától kezdve emelkedést mutat egészen

a 40—49 évesek korcsoportjáig. Vannak egyes területek, ahol a gyermekek aránya

itt éri el a maximumát. A legtöbb he—

lyen azonban az említett arány maxi- muma az 50—59 évesekre esik. A fiata—

labbak korcsoportjaira eső gyermekek

száma gyorsan nő. Szemléletesen mutatja ezt a következő pár adat is. Míg 100

15—19 éves nőre 13,9 addig ugyanennyi

20—29 éves nőre 1645, 30 és 39 éves nőre pedig már 423 élveszületett gyer—

mek jut.

A két népszámlálás között a 15 éves

és ennél idősebb nők tömegén belül

csökkent azoknak a nőknek az aránya is,

akik már szültek. Ez 60,8%—ról 60,1%—ra szállt le. Ez a kisméretű csökkenés Bra—

zília majdnem egész területén tapasztal—

ható. A jelzett arány a fiatalabbak kor—

csoportjából kiindulva az idősebbek kor—

csoportja felé haladva szintén gyorsan növekszik. Legnagyobb a 40—49 éves nők

csoportjában, itt ez eléri a 82,90/.)—ot, leg—

kisebb a 15—19 éveseknél: 9,3%.

Figyelemre méltók azok az adatok is,

amelyek az élveszületett gyermekeik szá—

mát azon nők korcsoportjaihoz Viszo-

nyitják, akik már szültek. Ezek az ará—

nyok is növekedést mutatnak, a 40—49 évesek korcsoportjáig. Különösen nagy

a növekedés mértéke a 20—29 és a 30—

39 évesek korcsoportjai között. Még ér—

zékelhető a növekedés az 50—59 évesek—

nél is. A jelzett arány most is a 15—19 éveseknél a legkisebb: 149,8, a legnae gyobb pedig a 60 éven felülieknél, 746.

Az itt bemutatott adatokból is kitű—

nik, hogy az idősebb korosztályok termé—

kenysége számbavehetően nagyobb a fia—

talabbakénál. Ebben a szerző a születés—

szabályozás térhódításának hatását látja.

Érdekesek még azok a jól kivehető kü—

lönbségek is, amelyek a női termékeny—

ség mutatói között a lakóhely jellege

szerint tapasztalhatók. Itt városi, elővá—

rosi és vidéki lakosság szerint csoporto—

sítja szerző az adatokat. 100 15 éves vagy ennél idősebb nőre városban 243,1, elővá- rosban 310,3, vidéken pedig 3543 gyer—

mek esik. Városban lakó 15 éves vagy

ennél idősebb nők 54,3% szült. Ugyanez az arány elővárosokban 61,6%, vidéken

pedig 62,9%. Azok az arányok, amelyek

100 anyára jutó gyermekszámot adják

meg, szintén figyelemre méltó különbsé—

get mutatnak. Ez az arány a városi la-

kosság körében 448, az elővárosi lakos—

ságnál 504, vidéken pedig 564. Az itt tapasztalható differenciák még nagyob—

bak lesznek, ha az eltérő kormegosz—

lásból származó zavaró tényezőt kikü—

szöböljük. Akkor a jelzett arány város-

ban: 426, elővárosban 503 és vidéken

576. A nők kormegoszlásában jelentke-

ző különbségeket a következő adatok—

kal érzékeltetjük: a 15 éven felüli női lakosságnak Vidéken 38, elővárosban 40,8, Városban 42,8 százaléka 35 éven felüli. Figyelemre méltók azok a telepü—

lés jellege szerinti differenciák is, ame-

lyeket az egyes korcsoportokon belül az egy asszonyra jutó gyermekek száma mutat. A 20—29 évesek korcsoportjá- ban vidéken egy nőre két, városban egy gyermek jut. A 30—39 éveseknél ugyan- ez az arány 5, illetve 3, a 40—49 éve—

sek korcsoportjában pedig 7, illetve 4.

A nők termékenysége tehát a vidéki településektől a városok felé haladva állandóan csökken. Ez viszonylag külö—

nösen alacsony Sao Paolo és Rio Gran- de do Sul környékén, ahol a városi la—

kosság aránya domináló. Ezeken a te- rületeken már határozottan érződik a születésszabályozás hatása. A Város ésa

vidék mutatói közt tapasztalható kii—

lönbségek előidézésében szerző szerepet tulajdonít az eltérő életviszonyoknak.

Véleménye szerint a családalapításnak

vidéken kevesebb akadálya van, mint

a városban. A lakáskérdés sokkal köny—-

nyebben megoldható. Vidéken a nők csak kivételesen vállalnak otthonukon

662

kivül munkát stb. A vidéki lakosság túlnyomó része mezőgazdasági foglal-

kozású és ezekben a családokban a gyer—

mek is újabb munkaerőt jelent, aki hasznos segítség a házkörüli tennivalók ellátásában.

Az itt bemutatottakon kívül még szá- mos tényező hatását elemzi szerző. Ezek közül csak egyre utalunk: a halandó—

sági színvonal szerepére. Számba vehető

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

korreláció figyelhető meg pl. a gyer—

mekhalandóság és női termékenység mértéke között. A halandóságnak egyéb hatásai is megfigyelhetők. Ezek azon-—

ban már kisebb jelentőségűek. Ilyen pl. a házastársak együttélésének idő- tartama is. Ezzel kapcsolatban szerző utal arra, hogy a 15—49 éves nők 123

százaléka özvegy.

(Ism.: Csikós Mihály)

lPARSTATISZTIKA

MlNTA-METODIKA TÖMEGGYÁRTÁSSAL ELÓÁLLITOTT TERMÉKEK

MINÓSÉGÉNEK összssiTET'r

GAZDASÁGSTATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSÉRE

(Primernaja metodika szvodnoi ékonomiko—

sztatiszticseszkoj ocenki kacsesztva produkcii maszszovogo proizvodsztva.) Moszkva. 1964.

Sztatisztika. 40 p.

A kiadványt megjelentető Számító—

központ- és Gazdasági Információrend-

szer—tervező Tudományos Kutatóintézeti

igazgatója, A. Bojarszkij hangsúlyozza, hogy a szabványok és tipizálási útmuta—

tások által közölt paraméterek nem elég—

ségesek ahhoz, hogy valamely termék

—-—- minőségének megfelelő -— hatékonysá—

gát, használhatóságát (a termék felhasz—

nálási folyamata során) kellően, értéki

mutatókban is kifejezzék. Ezért szükség

van összesített, komplexebb mutatók és

indexek számítására. Ehhez a kiadvány—

ban tárgyalt minta-metodika ad az egész

iparra vonatkozóan olyan alapot, melyet aztán az egyes ágazatokra, —— sajátsá—

gaik szerint —— tovább lehet fejleszteni.

speciálisabbá lehet tenni. Ez utóbbi mun—

ka az egyes iparági kutatóintézetek fel-

adata, a Kutatóintézettel történő konzul—

tálás segítségével.

A metodika szerkezetét és tartalmát az

alábbiakban foglalhatjuk össze.

A metodika a minőség fogalmából indul

ki. Megkülönböztet ,,termelői" és ,,fel—

használói" minőséget. Az előbbit a ter—

mék műszaki-technológiai sajátosságainak összességével lehet jellemezni, az utóbbit pedig a termék felhasználása révén, a

felhasználási folyamat meghatározott eredményével. A ,,kétféle minőség" idő—

ben elkülönül egymástól, de korrelációs kapcsolat áll fenn köztük. Minthogy a ,,termelői minőség" a terméknek a ter—

.! Naucsno-Iszszledovateiiszkih Insztitut po Proektirovaniju Vücsiszlitel'nüh Centrov ! Szisztem, Ékonomicseszkoj Informacii (NI!

CSZU SZSZSZR).

melési folyamat során nyert objektív sajátossága, s így nem függ a íelhasz—

nálói folyamat változataitól, továbbá más oldalról e változatok csak a felhasználás konkrét eredményeivel állnak kapcsolat—

ban —— megvalósítható, hogy a ,,termelői"

minőségnek a felhasználásban történő megjelenését változatlan, rögzített fel—

használási feltételek között Vizsgáljuk.

Ezen az alapon történik —— a termelésre és a felhasználásra is vonatkozó speciális statisztikai adatszolgáltatások bevezeté—

sével ——- a termékminőség gazdaságsta- tisztikai értékelő indexeinek számítása.

A továbbiakban a megfigyelés körének,

a számba vett termékek termelői és fel—

használói minőségi jellemzőinek, a szá-

mításokhoz szükséges ,,bázis—minőség"

megállapításával stb. foglalkozik a ki—

advány, majd a termékminőség—jelentés megszervezésének, bevezetésének ismer-

tetése után a termékek minőségi, illetve

megbízhatósági indexeinek kiszámítására

az alábbi képleteket adja:

EM

] ___— ___GP, 1

m 2191) ! !

ahol

Im ,_,— a minőség indexe,

M '_.- a tárgyidőszak minőséggel kap—

csolatos adatai a bázisadatokhoz

viszonyítva,

9 a termék termelése, természe-

tes mértékegységben,

P _- a termék egységára.

EM gp

I mb : b [2]

291)

ahol

Im,, M. a megbízhatósági index,

M;, --_: a tárgyidőszak megbízhatóság—

gal kapcsolatos adatai a bázis- adatokhoz viszonyítva,

mint fent.

!

993?)