A FOGLALKOZÁSOK PRESZTíZSE
DR. KULCSÁR RÓZSA
Az utóbbi években hazánkban a társadalom, ha nem is robbanásszerűen, de rendkívül gyorsan változik; a gazdaság, ha lemaradva is, de igyekszik követni. Amennyiben statisztikai szempontból mi is lépést akarunk tartani az események fejlődésével, szükséges, hogy a lehe—
tőségeinkhez mérten nyomon kövessük a változásokat. Ennek egyik lépése volt, hogy meg—
ismételtük az 1983-ban Magyarországon először végrehajtott foglalkozásipresztízs—felvételt, amely a lakosság szubjektív értékítéletét hivatott tükrözni az egyéni foglalkozások, illetve a társadalmi hierarchia értékelésén keresztül.
Az 1983. évi felvétel eredményei sok érdekes jelenségre hívták fel a figyelmet. Az azóta eltelt öt év politikai és gazdasági változásai szokatlanul gyorsan maguk után vonták a tudati szféra módosulását is, ami az emberek értékítéletének módosulásában fejeződik ki. Termé- szetesen az is lehetséges, hogy csupán a korábban is meglevő, rejtett Vélemények váltak kissé nyíltabbakká. A társadalmi életben többnyire csak évekkel, sőt évtizedekkel később érződnek azok a változások, amelyeket a gazdasági élet változása szükségszerűen maga után von.
Példaként említhetem két igen eltérő foglalkozás meglehetősen nagy változáson átesett presz- tízsképét, a párttitkárét és a papét. A világnézetben ilyen gyorsan mentek volna végbe alap—
vető változások? Vagy az embereknek korábban is a mostanihoz hasonló volt a vélemé- nyük, de jobbnak látták azt nem hangoztatni? Ez a felvételből sajnos nem deríthető ki, csu- pán a változás ténye állapítható meg.
Az 1983. évi presztízsfelvétel foglalkozási hierarchiáiban megfelelő helyet elfoglaló fog- lalkozások l988—ra előbbre vagy hátrább kerültek, helyet cseréltek, azaz az emberek Véle- ménye szerint megváltozott az ,,értékük". A presztizsrangsorban 1988-ra bekövetkezett változások tehát jól kifejezik a mai társadalmi-gazdasági változásokat, de legalábbis azt, hogy ezek a változások miként hatnak az emberek tudatára.
A társadalmi hierarchiában elfoglalt helynek fontos szerepe van az emberek életében.
Ez a szerep nemcsak az anyagi feltételek megteremtése szempontjából jelentős, hanem az egyéni tudatban meglevő értékek alakításában is. A foglalkozások presztízse ez utóbbihoz, az értékalakító funkcióhoz kapcsolódik. Az egyes foglalkozások, az ezekből képezhető fog- lalkozási csoportok egymáshoz viszonyított helyzetének megítélése alapján alakul ki az em- berek tudatában a társadalmi viszonyokról alkotott kép. Ez a kép szubjektív, de végül is ez befolyásolja az egyéneket vágyaik, céljaik elérése érdekében tett lépéseikben. Az egyéni véleményekben tükröződő foglalkozási hierarchiát, a foglalkozások presztízsrangsorát objek—
tív (mérhető) és szubjektív (nem mindig mérhető) elemek alakítják ki. Ez a hierarchia egyúttal egy bizonyos társadalmi értékítélet is az egyes foglalkozásokról. Az, hogy az emberek miként értékelik az egyes foglalkozásokat, milyennek látják egymáshoz viszonyított helyzetüket, azaz a különböző foglalkozások presztízsét, hatással van a társadalmi mozgásfolyamatokra és arra, hogy ki milyen foglalkozást választ, vagy gyermekét merre irányítja.
2—
652 DR. KULCSÁR RÓZSA
Számtalan foglalkozás képviselői panaszkodnak (legtöbbször értelmiségiek), hogy pályá- juk presztízse csökkent. Annak, hogy ezt érzik, nyilvánvalóan van némi alapja. Fontos kér- dés azonban, hogy ez a csökkenés (vagy annak érzete) mihez képest jött létre. Korábbi presz- tizséhez képest maga a foglalkozás veszített vonzerejéből (régebben nagyobb tekintély vagy tisztelet övezte), vagy a többi foglalkozáshoz képest változott helyzete a foglalkozási hierar—
chiában, vagy esetleg mindkettő.
Az 1983. évi presztízsfelvételkor mintegy 7700 főt, míg az 1988. évi felvételkor körül—
belül 29 000 főt kérdeztünk meg. Közülük hozzávetőlegesen 19 000 azoknak a száma, akiknél változtatás nélkül megismételtük az öt évvel ezelőtt feltett kérdéseket, így az időbeli össze- hasonlításhoz rendelkezésre áll a megfelelő minta. Ezenkívül a legutóbbi felvételkor kiegé—
szítő kérdéseket is helyeztünk a kérdőívbe, amelyek segítségével választ vártunk — a szubjektív értékitéleteken kívül —- a személyes körülményekre is, arra, hogy tulajdonképpen miért és minek következtében alakul ki egy-egy ember véleménye, illetve, hogy a külvilág mennyiben befolyásolja az egyén véleményét és cselekedeteit. A szándékok és a tényleges tettek közötti eltérés éppen a társadalmi rétegek közötti mozgások esetében a legszembetűnőbb. Az em- berek elképzelnek maguknak egy jövőt, s ez vagy valóra válik, vagy nem. Ha nem, mennyi- ben indokolható a családi háttérrel, és mennyiben a gazdasági struktúra adta lehetőségekkel?
Az egyes emberek fejében hogyan állnak össze az egyéni foglalkozások réteggé, társadal- mi csoporttá, s milyen tényezők határozzák meg egy—egy csoport összetételét.
Az előbb említett csaknem húszezer főn kívül közel tízezer főt a korábbiaktól eltérő módon kérdeztünk meg a különböző egyedi foglalkozások egymáshoz viszonyított hierarchiá—
járól, s arról, hogyan ítélik meg a foglalkozási rangsor időbeli változását. A változást egyrészt az egyedi foglalkozások presztízshelyzetének öt év alatt végbement változásával, másrészt a generációk egymáshoz viszonyított társadalmi pozíciójának szemszögéből vizsgáltuk.
Ez utóbbiból az egyének helyzetének változására következtethettünk.
Az 1983. és az 1988. évi presztizsfelvétel azonos módon kialakított mintájába 156 egyéni foglalkozás került. Ebből minden válaszadó 30 foglalkozást rangsorolt oly módon, hogy 15 foglalkozás mindenki számára azonos volt (ezeket neveztük fix foglalkozásoknak), a fenn- maradó 141 foglalkozásból mindenki számára véletlenszerűen kiválasztottunk tizenötöt.
Ezzel próbáltuk a foglalkozások egyének által rangsorolt listáját kibővíteni annak érdekében, hogy a csoportképzéshez megfelelő mennyiségű foglalkozás álljon rendelkezésre. Az egyes foglalkozások presztízspontszáma 01 és 30 között ingadozott. Az első helyre tett foglalkozás a Ol-es pontszámot kapta, az utolsó helyre tett foglalkozás pedig a 30-asat. Az egyéni fog- lalkozások társadalmi helyzetét vizsgálva elsőként úgy fogalmaztuk meg a kérdést, hogy miként értékelik az emberek az eléjük kártyán kirakott 30 foglalkozást, azaz melyiknek van a szemükben nagyobb presztizse. Azon feltevésünk ellenőrzésére, hogy a presztizs nagy rész—
ben négy elem (a pénz, a tudás, a hatalom és a hasznosság) valamilyen kombinációjának kifejeződése, külön rangsorolást kértünk. Tehát másodszor is sorba kellett rakni mindenkinek a számára kijelölt 30 foglalkozást. A sorba rendezés a következő négy szempont valamelyike szerint történt:
1 . a pénz szerinti rangsor azt fejezte ki, hogy melyik foglalkozással lehet a legtöbbet és me- lyikkel kevesebbet keresni;
2. a tudás szerinti rangsor azt mutatta, hogy melyik foglalkozáshoz kell a megkérdezettek szerint több, magasabb szaktudás, szakismeret;
3. a hatalom fogalmával nem csupán a nagyobb politikai hatalmat kívántuk reprezentálni, hanem általában azt, hogy az egyes foglalkozásokkal mekkora befolyásolási lehetőség jár együtt, mennyire van lehetőségük az egyes foglalkozások gyakorlóinak arra, hogy más emberek életébe segítőleg vagy korlátozóan beavatkozzanak, más emberek magatartását befolyásolhassák (ezzel a változóval tehát azt próbáltuk megközelíteni, hogy az egyes foglalkozások hol helyezkednek el egy bizonyos függőségi hierarchiában);
4. a hasznosság szerinti rangsor az egyes foglalkozásoknak a társadalom számára nyújtott hasznosságát mutatja.
A presztízst meghatározo" tényezőkben bekövetkezett változás
A két időszak között eltelt öt év a presztízsmegítélés általános szempontjából igen rövid időszaknak tekinthető. Magyarországon azonban olyan nagy politikai változások zajlottak le ezidő tájt, hogy ez még a rendszerint hosszú időn keresztül stabil társadalmi értékítéleteket
is befolyásolta.
Az alapvető tendenciák jellemzése érdekében elsőként arra a kérdésre kerestük a vála szt, hogy vajon az elmúlt öt év hozott-e valami változást a presztízst meghatározó összetev ők súlyában. 1983-ban a foglalkozással járó tudás, illetve a hatalom befolyásolta leginkább az emberek Véleményét akkor, amikor az illető foglalkozást elhelyezték a hierarchiában. Egy foglalkozással elérhető magas jövedelem nem számított igazán presztízsnövelő tényezőnek.
Milyen volt ez l988-ban? Vajon a korrelációs együtthatók milyen összetevők között mutatnak ki szoros kapcsolatot, más szóval, mely tényezők hatnak leginkább akkor, amikor az emberek egy foglalkozás presztizsére gondolnak?
Az első két helyen álló súly esetében nem változott a helyzet a tekintetben, hogy milyen a szerepük a presztízskép kialakításában. A már 1983-ban is vizsgált presztízsbefolyásoló tényezők (a foglalkozással együtt járó kereseti lehetőség, tudás, hatalom és hasznosság) közül a legerősebb presztízsképet alakító tényező 1988—ban is az adott foglalkozáshoz szük- séges tudás mennyisége, és második helyen áll a foglalkozással gyakorolható hatalom. A har- madik és a negyedik helyen álló befolyásoló tényezők egymáshoz viszonyított sorrendje azonban megváltozott. Harmadik helyre került a foglalkozással elérhető jövedelem nagy—
sága, és legkisebb súllyal vesz részt egy foglalkozás presztízshelyzetének kialakításában az, hogy az illető foglalkozás mennyire hasznos a társadalom számára. A kapcsolat szorosságát mutató korrelációs hányadosok szerint tehát erősödik a pénz tekintélye. Ha az értékrendek alakulásában nem történik változás, úgy tűnik, hogy tekintélye, presztizse egyre inkább csak annak a munkának lesz, amelyikkel — függetlenül a foglalkozástól -— sokat lehet keresni.
! . tábla
A különböző megítélési szempontok közötti kapcsolatok erőssége
Konelációs együttható az
Kapcsolat 1983. [ 1988.
évben
A presztízs és a pénz között ... O,777 O,874 A presztízs és a tudás között ... O,97 7 O,969 A presztízs és a hatalom között ... O,948 O,959 A presztízs és a hasznosság között ... 0,823 O,7 83
Ez az általános kép némileg színesebb, ha a válaszadókat bizonyos szempontok szerint csoportosítjuk. Az egyes presztízsképet befolyásoló tényezők súlya szempontjából nem dif—
ferenciáló tényező a megkérdezett neme, és 1988—ban a generációs különbségek is sokkal kisebbek, mint 1983—ban. Árnyalatnyi különbségek vannak a fiatalok és az idősebbek között akkor, amikor összehasonlítjuk a foglalkozásokhoz kapcsolódó hatalomgyakorlási lehető—
ségeket (ezeket a legfiatalabb generáció értékeli valamivel többre) és a társadalom számára nyújtott hasznosságot (ezeknek viszont az idősebb generációk szemében van nagyobb érté- kük). A vélemények azonban nem oszlanak meg akkor, amikor a foglalkozással járó kereseti lehetőségek presztízsbefolyásoló hatását vizsgáljuk. Ennek a faktornak a presztízskép kiala- kításában betöltött szerepe, súlya kortól független. Említésre méltó különbségeket (az 1983- ban tapasztaltakhoz hasonlóan) a területi hovatartozás mutat. A pénz meghatározó szerepe
654 DR. KULCSÁR RÓZSA
a budapesti lakosok véleményében a legkisebb, míg a falusi lakosok körében a legnagyobb.
Az egyes foglalkozásokkal gyakorolható hatalom súlya Viszont a Budapesten élők vélemé- nyében játszott nagyobb szerepet, s legkevésbé volt lényeges a vidéki városban lakók szá- mára. A presztízskép kialakításakor az, hogy egy foglalkozás hasznos-e a társadalom számára vagy sem, a budapesti válaszadók szemében nem annyira fontos tényező, mint az ország egyéb településén élők szemében. A tudás szerepét viszont a válaszadók egyhangúan a leg- nagyobbnak értékelték.
Az egyéni foglalkozások presztízse
A felvételek azonos módon végrehajtott részével rendelkezésünkre áll 156 egyéni fog- lalkozásnak a lakossági vélemények alapján 1983-ban és 1988-ban kialakított hierarchiája.
Az egyes foglalkozások egymás mellé helyezése és két időszak presztizspontszámainak ösz—
szehasonlítása azt mutatja, hogy a foglalkozások egy része 1988-ban jobb helyezést ért el, mint korábban, másik, kisebb része pedig most rosszabb helyzetben van, mint öt évvel ezelőtt volt.
Az egyes egyéni foglalkozások presztízse 1983 és 1988 között a következőképpen változott:
Nőtt a presztizse Csökkent a presztizse
körzeti orvos megyei párttitkár
fogorvos katonatiszt
állatorvos vállalati párttitkár
ügyvéd tanácsi előadó
külkereskedő olajbányász
tanár müszaki rajzoló
agronómus rendőr
újságíró Olvasztár
építésvezető távírász
idegenvezető villamosmotor-tekercselő
védőnő öntözőgépész
pap szövő(nő)
autóbuszvezető fémfestő
szobafestő kisiparos kazánfűtő
önálló vendéglős baromíigondozó
szűcs kisiparos anyagmozgató
fodrász gyári segédmunkás
cipész kisiparos csomagoló
távvezeték-szerelő pincér
sírkőfaragó kisiparos futballista
zöldségtermesztő szállodai portás önálló gazda önálló fogatos
A fennmaradó 112 egyéni foglalkozásnak (tehát a foglalkozások többségének) a presz- tízse nem változott említésre méltóan 1983 és 1988 között. Ha kiemeljük azokat a szellemi foglalkozásokat, melyeknek öt év alatt nőtt a presztizse, észrevehetjük, hogy legtöbbjük értelmiségi, a fizikai foglalkozások között pedig ugyanebben a csoportban sok az önálló.
Ezzel szemben a csökkent presztízsű szellemi foglalkozások nagy része valamilyen módon kapcsolódik a hatalom bizonyos fajta gyakorlásához, a fizikai foglalkozások között pedig ebben a csoportban több a szakképzetlen. Ez már így önmagában is sokat mond a fél évtized alatt bekövetkezett véleményváltásról.
A FOGLALKOZÁSOK PRESZTíZSE 655
A társadalmi-foglalkozási csoportok sorrendje a presztízshíerarchíában
Az 1983. évi és az 1988. évi presztízsvizsgálatok szerint a különböző társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított presztízshelyzete a következőképpen változott:
Az 1983. évi sorrend Az 1988. évi sorrend
I . Vezető ] . Értelmiségi
2. Értelmiségi 2. Vezető
3. Egyéb szellemi 3. Egyéb szellemi
4. Szakmunkás 4. Nem mezőgazdasági önálló
5. Nem mezőgazdasági önálló 5. Szakmunkás
6. Mezőgazdasági önálló 6. Mezőgazdasági önálló
7. Betanított munkás 7. Betanított munkás
8. Mezőgazdasági üzikai 8. Mezőgazdasági fizikai
9. Segédmunkás 9. Segédmunkás
Két igen érdekes változást tapasztalhatunk, s ezek alátámasztják az előzőkben elmon- dottakat. Egyrészt helyet cserélt a ,,tudás" és a ,,hatalom", vagyis az értelmiség és a vezetői réteg, ami valószínűleg annak a következménye, hogy az emberek —— miután általában kissé kiábrándultak a politikából — magasabbra értékelik a hatalomhoz nem kapcsolódó magas szintű szellemi munkát, hiszen azt tapasztalhatták, hogy a hatalom forgandó, múlandó, a tudás ellenben stabil, ,,örök". Annak ellenére, hogy a tömegkommunikációs eszközöket hallva és látva azt gondolnánk, mindenki élénken politizál, az emberek szemében nincs igazán presztízse a politikának s az ahhoz kapcsolódó hatalmi ügyeskedéseknek. Másrészt helyet cserélt a nem mezőgazdasági önállók rétege a szakmunkásokéval. Csökkent a presz—
tízse az alkalmazotti munkának, s nőtt a jövedelmezőbb és nagyobb szabadságot biztositó önállóságnak.
A presztizsrangsor felső egyharmadában a pontszámok is javultak, vagyis többen tették a rangsor első helyeire a magasabb presztízsű foglalkozásokat. Az értelmiség presztízspont- száma önmagában véve is javult, ami viszont nem mondható ela vezetői foglalkozások presz- tízséről. Az ő esetükben ugyanis l983—h0z képest ,,értékcsökkenést" tapasztalhatunk. A veze—
tői foglalkozások vesztettek értékükből. Az első helyen álló értelmiségi foglalkozások ma—
gasabb pontszámot kaptak, mint 1983-ban. Ezzel szemben a rangsor végén álló társadalmi csoportok valamivel rosszabb helyezési pontszámokat kaptak 1988-ban, mint 1983-ban, így a helyük ugyan nem változott, de pontszámuk csökkent. Mindez azt jelenti, hogy a mezőny széthúzódott, nagyobb lett a felső és az alsó helyezések értéke közötti különbség, vagyis nőtt a távolság a nagyobb presztízsű (a jobb helyre rangsorolt) és az alacsonyabb presztízsű (a rosszabb helyre rangsorolt) foglalkozások között.
Az egyes társadalmi csoportok, rétegek egymáshoz viszonyított helyzete már 1983-ban is igen változatos képet mutatott a különböző szempontok szerinti összehasonlitásban. Ez a változatosság a későbbi felvétel idején is megtalálható. A 2. tábla a társadalmi-foglalkozási csoportoknak a presztízs és a másik négy (pénz, tudás, hatalom, hasznosság) szempont érté-
kelésével nyert, 1988. évi sorrendjét mutatja.
1983-ban megkockáztattuk a kérdést (mivela mindennapi életben tapasztaltak és a köz—
vélemény erre késztetett minket), hogy nem játszik-e egyre nagyobb szerepet egy foglalkozás presztizsképének, tekintélyének kialakításában a pénz, vagyis a foglalkozással elérhető jöve- delem nagysága. 1983-ban a presztízs és a másik négy tényező figyelembevételével kialakitott rangsorok azonban nem támasztották alá a fentieket. 1988—ban már — mondhatnánk sajnos ——
az egyes tényezők súlya eltolódott, mégpedig a pénz irányába.
A pénz szerinti rangsorban meglehetősen hátra kerültek a nem mezőgazdasági önálló szakmák, s megelőzték őket a vezetői és az értelmiségi foglalkozások. A mezőgazdasági önállók is lemaradtak a szakmunkások és az egyéb szellemi (középszintű szakképzettséget
656 DR. KULCSÁR RÓZSA
igénylő) foglalkozások mögött. A rangsor vége azonban változatlan. Arra a felvétel nem nyújt lehetőséget, hogy elemezzük, mi az oka ennek a nagy változásnak, itt csupán regisztrálni tudtuk azt, hogy egyes foglalkozásokat miként értékeltek az emberek. Arra a kérdésre, hogy miért gondolják az emberek azt, hogy a vezetői és az értelmiségi foglalkozásokkal ma jobban lehet keresni, mint 1983-ban (hiszen akkor a pénz szerinti rangsorban a különböző nem mezőgazdasági önálló foglalkozások álltak első helyen), nehéz válaszolni.
2. tábla
A 156 foglalkozásból kialakított társadalmi—foglalkozási csoportok átlagos helyezési pontszámai 1988-ban
Pontszámok a
Társadalmi-foglalkozási csoport presztizs pénz tudás hatalom 335553;
értékelése szerint
Értelmiségi ... 7,38 ? 7,34 5,24 7,27 s,27
Vezető ... 7,88 ! 7,52 7,80 4,58 12,62 Egyéb szellemi ... 12,06 ( 16,0l 11,l 3 lO,22 13,31 Nem gazdasági önálló . . . . 15,72 ] 10,64 16,7l 15,57 17,79 Szakmunkás ... 16,36 ! 15,24 16,ll 17,18 15.90 Mezőgazdasági önálló . . . . 19,45 ! 15,52 20,66 , 20,82 16,55 Betanított munkás ... 21,04 ! 21 ,55 22.82 § 21,32 l9,75 Mezőgazdaságitizikai . . . . 22,38 l 20,12 22,82 ; 23,67 18,25 Segédmunkás ... 25,65 [ 24,72 27,28 ' 25,66 23,09
1988—ban is a foglalkozáshoz szükséges tudás szerinti rangsor áll legközelebb a presztízs szerinti rangsorhoz. Ebben a hierarchiában a szakmunkások rétege került csak jobb helyre, mégpedig a mezőgazdasági önállók rovására. Az összes többi esetben a sorrend megegyezik a presztízshierarchiával.
A foglalkozással járó hatalom szerinti rangsor időben a ]egstabilabbnak mutatkozik.
A társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított helyzete az elmúlt öt évben nem változott.
Az emberek abból a szempontból is értékelték a foglalkozásokat, hogy melyik haszno- sabb és melyik kevésbé hasznos a társadalom számára. A két időszak e szempont szerint felállított rangsora között is találunk említésre méltó különbségeket. Ma az emberek úgy vélik, hogy az értelmiségi foglalkozások hasznosabbak, mint a vezetői foglalkozások, és általában a szellemi foglalkozásokat fontosabbnak itélik, mint 1983-ban. A fizikai foglal- kozások között is megváltozott a hierarchia, mivel ma általában ,,jobb szemmel nézik" az önállók rétegeit, mint korábban (legyen az ipari, kereskedelmi vagy mezőgazdasági), s ezek- nél kevésbé hasznosnak ítélik a betanítottak (szakmával nem rendelkezők) csoportját.
A fentiekből megállapíthatjuk, hogy számottevő változás a társadalmi-foglalkozási cso—
portok egymáshoz viszonyított helyzetében a pénz szerinti rangsorban nem következett be, de bizonyos módosulások minden esetben észlelhetők.
A hierarchia csúcsa és mélye
A harminc foglalkozás rangsorolása alapján bemutathatjuk, hogy mit jelent az emberek többségének szemében a társadalmi hierarchia fogalmai szerinti a ,,fent" és a ,,lent". A ki- választott harminc foglalkozás jól reprezentálja a foglalkozási hierarchiát, mert tartalmaz mindenfajta foglalkozást, a vezetőkétől az értelmiségen, a szakmunkásokon át a mezőgaz—
dasági és a szakképzetlen foglalkozásokig.
A hierarchia csúcsán a válaszadók döntő többsége (több mint 80 százaléka) szerint a következő foglalkozások vannak: gyárigazgató, körzeti orvos, megyei tanácselnök, mérnök.
A rangsor élén állnak, de valamivel alacsonyabb értékkel a következő foglalkozások:
agronómus, pap, tanár, újságíró, vállalati párttitkár (ne felejtsük el, hogy 1988-ban ez a foglalkozás még létezett).
Az utóbbi négy foglalkozás a harminc foglalkozásnak csupán a 13 százalékát alkotja, s az előbbi négy foglalkozás is csak az összes foglalkozás 30 százalékát teszi ki. Ez utóbbi arány azonban csak látszatra magas, de gyakorlatilag már nem jelent olyan egyértelműen ,,fenti" helyzetet, hiszen a második csoportba tartozókról viszonylag sokan állították azt, hogy szerintük csak a társadalmi hierarchia középpontjában állnak.
Ezzel ellentétben a megkérdezettek több mint 70 százaléka szerint a gyári segédmunkás és az utcaseprő van a társadalmi hierarchia legalján. Még viszonylag sokan (a válaszadók körülbelül egyharmada) mondták ugyanezt a növénytermesztőről, a postásról, a szövőnőről és a traktorosról, de az emberek többsége ezen foglalkozásokat inkább a középtájra helyezte.
Ha tehát úgy vesszük számba a foglalkozásokat, ahogyan a többség döntött, akkor a foglalkozások 30 százaléka fent, 7 százaléka lent és a többsége — 63 százaléka — középen helyezkedik el a társadalmi hierarchiában.
Számításba jön—e egy foglalkozás presztízse a pályaválasztáskor?
Az embereknek általában saját véleményük van az egyes foglalkozásokról. Majdnem minden foglalkozásról tudnak véleményt mondani, függetlenül attól, hogy tetszik nekik, avagy sem, vágyakoznak rá, vagy sem, irigylik azokat, akik gyakorolják, vagy sem.
Ezek a vélemények bizonyos szempontból elméletíek, vagyis nem feltétlenül kell, hogy az emberek a mindennapi cselekedeteikben ugyanúgy reagáljanak, mint ahogyan azt szóban kinyilvánítják. Tehát lehet egy foglalkozásnak az emberek szemében magas presztízse, ha azonban arra kerül a sor, hogy pályát kell választani vagy éppen ebben valakinek tanácsot adni, nem a magasra értékelt, nagy presztízsű foglalkozást választják vagy ajánlják, mert esetleg a mindennapi élet gyakorlati stratégiája nem ezt követeli.
Már kora gyermekkorban kialakulnak az álmok arról, hogy ,,mi leszek, ha nagy leszek".
Ezek az álmok kevés embernél tartanak a felnőttkorig, a pályaválasztási kor kezdetéig.
A legtöbb a fiatalság különböző szakaszaiban változáson megy át, többször is módosulhat.
Az a kisfiú, aki 5-6 évesen még mozdonyvezető akart lenni, a középiskolában már esetleg híres csillagász, s mikor eldönti, hogy mégis mit fog valójában tenni, addigra ezek az álmok lakatosra módosulnak. Azok a vágyak, amelyek még nem a konkrét pályaválasztás idő- pontjában élnek, a kívánságok szempontjából sokkal reálisabbak, mint azok a tényleges célok, melyek már az objektív lehetőségek, a szülők és esetleg az iskola befolyásolásával, erőszakos vagy gyengéd irányításával valósulnak meg.
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy nemcsak azt lehet foglalkozási ,,inkongruen- ciának" nevezni, amely a végzettség és a gyakorolt foglalkozás közötti különbséget mutatja, de azt is, amely azt jelzi, hogy mekkorára nyílik az olló azon két foglalkozás között, melyet pályájuk kezdetén az emberek elképzelnek maguknak, és melyet kényszerítő körülményekből vagy a lehetőségek hiányából adódóan ténylegesen választhatnak.
Nézzük előbb az utóbbi problémát, vagyis a pályaválasztáskor elképzelt ideális foglal—
kozás és a jelenleg gyakorolt foglalkozás közötti eltérést. Ha megegyezik a jelenlegi egyéni foglalkozás négyjegyű (Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere — FEOR—) kódja, valamint annak a foglalkozásnak a négyjegyű FEOR—kódja, melyet az összeírt maga számára elképzelt a pályaválasztáskor, akkor azt mondhatjuk, hogy az illető egészen pontosan azt csinálja most, amit szeretett volna már fiatal korában is, vagyis fennáll a vágyak és a valóság közötti összhang. Ez az ideálisnak mondható helyzet. Ez azonban az embereknek mindössze
658 DR. KULCSÁR: A FOGLALKOZÁSOK PRBSZTíZSE
16 százalékára jellemző. Következésképpen azok vannak többségben, akik nem feltétlenül azt csinálják, amire ifjú korukban vágytak. A férüak valamivel jobb helyzetben vannak, mint a nők, ugyanis 22 százalékuk mondhatja el magáról azt, hogy foglalkozással kapcsolatos vágyaik beteljesedtek, mig a nőknél ez az arány csak 12 százalék.
Szerencsések azok, akik az ideálisnak nevezhető helyzetet mondhatják magukénak, többségükben szakmunkások (48 százaléka azoknak, akiknél az elképzelt és a jelenlegi fog- lalkozás megegyezik). A fiatal—középkorú csoport teheti inkább azt ma is, amit szeretett volna ifjú korában. (A válaszadók szerencsés részének egynegyede 30—39 éves.)
A szülői befolyásolás mindig sokkal inkább kapcsolódik a valósághoz, a realitáshoz, a lehetőségekhez, mint az egyéni vágyak. Egyáltalán befolyásolják-e az embereket szüleik a pályaválasztáskor? A többség (65%) azt válaszolta: úgy érzi vagy úgy emlékezik, hogy nem. Alig több mint az egynegyedük (27%) válaszolt igennel, vagyis tevőlegesen befolyá- solták szülei akkor, amikor azon döntés előtt állt, hogy milyen foglalkozást Válasszon.
*
1983 és 1988 között a társadalom tagjainak értékítélete a környezet hatására igen érde—
kesen változott. Az értéket jelentő tényezők között jelentősebb szerepet kapott a pénz, ami természetes következménye a nehezebb és bonyolultabb gazdasági helyzetnek.
A tulajdonviszonyok eddigi formáit is másként értékelik ma az emberek, s nyiltan vall- ják, hogy nagyobb a tekintélye egy fizikai szakmának akkor, ha az önálló, szabad formában és nem alkalmazottként végezhető.
TÁRGYSZÓ: Foglalkozási presztizs.
PEBIOME
ABTop usnaraer DeByHbTaTbl, npoaenennoro B 1988 forty Broporo Benrepcxoro oőcnenonannx npecrmtca npotbeccnü B conocrasnemm c oőcnertonaimeM 1983 rona.
B nepuon, ucrexnmü Memny msym oöcnenoaanmmn, cpeztu sosneücreytomax Ha npecmxc (baxropoa (nenbm, stramm, BIIaCTb, noneanocrb) Ha nepnbrx nnyx Mem-ax ne npomonmo name- HeHHH. Ont—lako B 1988 rony yxce Ha TperbeM mecre Haxomrrrca nocmmmmü npodieccneü noxon
!! Haumeabmnit Bee nmeer ee oömecraemiax nonesnocrb. Mexcny 1983 rt 1988 ronotw cpezm yMCT- BeHHLIX npotbeccnit Boapoc npecrmk narcnnerc'ryanbnbix sauarnü n coxpartfmact, nermocrb sam-mü, caaaaanbix c ocyntec-raneimeivr tanacm, a cpenu paőommcoa musn'iecrcoro rpyna npecrmrc ca- MOCTOHTCHBHBIX BO3pOC, a Hexaapnmbuunponaimmx ymenbmnncn.
Aarop ycranaunmzaer, 'ITO B coornomemmx oömecheHHo—npotbeocuonanbnbm rpytm 3Ha- mrenbnme namenenmi rtponmoanu B pamupoaxe no anaaeamo nener n nccneztyer Bonpoc o TOM, B Kaxoit Mépe npecrmic ornenbaux aannmü npnanmaior BO BHKMaHHe npn maőope npodieccan.
SUMMARY
The authoress publishes the results of the second Hungarian prestige survey carried out in 1988, comparing with those of the previous survey performed in 1983.
In the rank order of the factors intiuencing prestige (money, knowledge, power and utility) no change took place at the first two places during the period elapsed between the two surveys.
However, the carned income comes to the third place in 1988 and less importance is given to the social utility of occupation. Among non-manual occupations the prestige of intellectual jobs increased while that of occupations associated with the exercising of power decreased between 1983 and 1988. Among physical occupations the prestige of the self—employed increased while that of unskilled workers decreased.
The authoress points out that a considerable change took place in the relative order of socio- occupational groups according to money. She also analyses to what extent the prestige of certain occupations are taken into account when choosing a job.
