Andriessen, J. E. – Oomens, C. A.: A termelékenység mérése Hollandiában

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

1065

molni kell azokkal a gazdaságossági és ra—

cionalizálási tényezőkkel, amelyek meg—

takarítást idéznek elő a termeléshez szükséges munkaerő, fűtőanyag és be—

rendezések tekintetében.

A villamoserőművek kapacitásának nö- vekedéséről szólva a kiadvány részletesen tárgyalja az atomerőművekben történt vil—

lamosenergia—termelés növekvő szerepét Európában. Beszél a konvencionális áram—

fejlesztőkben előállított villamosenergia

anyagokra (például: lignit, tőzeg) alapított

erőművek termelésének emelkedéséről, va—

lamint a földgáz használatára épített erő—

művekről (például Lengyelországban első ízben alkalmaztak földgázt mint fűtőanya—

got villamoserőművek üzemeltetésére).

A tanulmány a továbbiakban részletesen foglalkozik a villamosenergia-hálózat fej- lődésével, a villamosenergia nemzetközi cseréjével, a gázturbináknak villamosener—

gia—termelésre való felhasználásával.

Az összeállítás nagy figyelmet fordít a Villamosenergiatermelés és —ellátás terén

eszközölt és eszközölhető megtakarítások,

ésszerűsítések kérdésére. A fogyasztók ré—

széről mutatkozó takarékosság mellett a kiadvány a gazdaságosság előmozdítását főként az erőművek hatékonyságának emelésében, az üzemanyagköltségek mér—

séklésében, a veszteségek csökkentésében, a kapacitás egységére jutó alacsonyabb költséghányadban, az áramfejlesztő beren—

dezések és a hálózati kapacitás kihaszná- lásának megjavulásában stb. látja.

A tanulmányban elemzett fejlödési ten—

denciákat és az európai villamosenergia- ipar jövőbeni fejlesztésére vonatkozó ter—

veket számos adat illusztrálja. Az adatok számos esetben az európai országok villa—

mosenergia-iparán kívül bemutatják az Amerikai Egyesült Államok villamosener—

gia—iparának főbb mutatóit is.

(Ism.: Kármán Tamásné)

*

ANDRIESSEN, J. E. _ OOMENS, c. A.:

ATERMELÉKENYSÉG MÉRÉSE HOLLANDIÁBAN

(La mesure de la productivité aux Pays- Bas.) _— Revue de la Mesure de la Producti- vité. 1961. 27. SZ. 18—34. p.

A szerzők a munka termelékenységét il—

letve a munka termelékenységének alaku- lásával összhangban levő ár- és bérpoliti- kát tekintik a gazdasági egyensúly biztosí—

tékának. Véleményük szerint a termelé—

kenység növekedéséhez mért béremelések útján megvalósítható a munkásság részesí- tése a nemzeti jövedelem gyarapodásában anélkül, hogy ez áremelkedéseket elő-

idézve inflációhoz vezetne; feltéve, hogy a beruházási kiadásokat is a rendelkezésre

álló nemzeti jövedelemhez szabják. A

munkabéreket nem szabad a munkater-me—

lékenység átlagos növekedése alapján az

egész munkásság részére azonos mérték—

ben emelni, hanem a termelékenység nö—

vekedésének iparágankénti különböző mér-

tékével arányosan differenciálni kell. A

németalföldi közgazdászok egy része vi—

tatja, hogy ez a differenciáló szemlélet cél- szerű-e? A szerzők azonban azzal érvelnek álláspontjuk mellett, hogy a globális bér—

emelés áremelkedéshez vezet azokban az iparágakban, amelyekben a termelékeny—

ség növekedése' kisebb az országos átlag—

nál. Ezt az áremelkedést tapasztalat sze—

rint jóformán sohasem ellensúlyozza az

árak csökkenése azokban az iparágakban,

amelyekben az országos átlagnál jobb ter—

melékenységnövekedés nagyobb béreme—

lést, illetve jelentősebb mértékű árleszállí—

tást tenne lehetővé,

Ezután a szerzők a statisztika gazdaság—

politikai felhasználásának fontosságáról és a termelékenység mérésének statisztikai problémáiról alkotott nézetüket fejtik ki.

Véleményük szerint a statisztika a gazda—

ságpolitika alapját alkotja és megelége—

déssel állapítják meg, hogy bér— és árkér—

désekben mind a munkások és a munka—

adók érdekképviseleti szervei, mind pedig az illetékes hatósági szervek rendszeresen igénybe veszik a Központi Statisztikai Hii vatalt. A termelékenység mérésének is- mert statisztikai problémáival foglalkozva előadják, hogy a termelékenység alakulá—

sának reális megismerését csak annak tar- tós irányzata (trendje) szolgálja; ennek ki—

számításánál alkalmazott eljárásukat, il- letve annak nehézségeit részletesen leírják.

így többek között kitérnek a bérmunkások

és az ún. ,,független munkások" (önálló iparosok) által végzett munka egymásközti arányainak változásából előálló problé—

mákra a termelékenység mérésében, a trendszámításba bevont időszak megfelelő elhatárolásának jelentőségére, a trendszá-

mításban alkalmazott eljárás kiválasztá—

sának kérdésére (szerzők a lineáris trend alkalmazása mellett foglalnak állást) stb.

Foglalkoznak továbbá a termelési eljárás gyökeres átalakulása esetén a termékkibo- csátás mérésénél felmerülő nehézségekkel, valamint a kibocsátás definiálásának és ér—

tékelésének elvi problémáival.

A tanulmány idősor táblázatokkal vég—

ződik, melyek a termelés, a munkáslétszám és a munkatermelékenység iparágankénti alakulásának indexeit tartalmazzák 1949—

től 1959-ig, 1953 í 100 alapon.

(Ism.: Juhász László)