Stouthuysen,B.: A termelékenység mérése vállalati szinten

(1)

STATISZTIKAI IRODALNII FIGYELÖ

433 IPARSTATISZTI KA. MÚSZAKI FEJLESZTÉS

STOUTHUYSEN , B.:

A TERMELÉKENYSÉG MÉRÉSE VÁLLALATI SZINTEN

(Comment mesurer la productivité de votre entreprise?) Bruxelles. 1962. Office Belge pour I'Accrolssement de la Productivité, 176 g.

A szerző a termelékenység mérésének ismert problémáját vállalati szemszög—

ből vizsgálja. Bevezetőben definiálja a

termelékenység általános mutatóját és annak tényezőnkénti részmutatóit. Három

fő tényezőt emel ki: a munkaráfordításo—

kat, az anyagfelhasználást és a felhasznált

állóeszközöket. A tennelékenységet kife—

jező tört képletének számlálóját és neve-_

zőjét külön elemzi, és ismerteti ezek meg-

határozásakor felmerülő problémákat.

Foglalkozik többek között a különböző termékek összesítésének kérdésével és ez—

zel kapcsolatosan 7 módszert ismertet: 1.

a termelés számbavehető a vállalaton

belül különféle természetes mértékegysé—

gekben, 2. nem teljesen homogén termék—

típusok termelési adatai egy csoportba is

összevonhatók, 3. heterogén termékféle—

ségek több viszonylag egynemű csoportba

vonhatók össze, 4. megállapítható a ter—

melés összevont értékí mutatója, 5. mér—

hető a termelés az összes termékekre utalt órák alapján, 6. összehasonlíthatók a kü-

lönböző időszakokban érvényes összevont normaidők és végül 7. egyes esetekben

egyenérték—számok alapján is lehet össze—

gezni a termelést. E megoldási módok mindegyikénél ismerteti annak előnyeit, illetve alkalmazásának korlátait.

A termelékenységet kifejező tört neve—

zőjében a termelés tényezői szerepelnek.

E tényezők közül külön vizsgálja a szerző a munkaráfordítást éspedig géppel végzett és kézzel végzett munkára bontva. A ter—

melékenységi mutatót a következő mun- kaidőegységekre vonatkoztatja: egy nettó munkás munkaórára (a nettó munkaórán a közvetlen produktív munkaórát érti);

egy bruttó munkás munkaórára (amely már a munkaidő—kieséseket is tartalmazza) és végül egy fizetett, munkaórára (amely mindazon időket tartalmazza, amelyekre a munkások bért kaptak füg—

getlenül attól, hogy az adott időszak alatt dolgoztak—e vagy sem).

A géppel végzett munkaidő termelé—

kenységének vizsgálatánál ' külön elemzi a gépek nettó idejét (amely alatt a gép

tényleges termelőmunkát végez); a gép—

.beállítások idejét, a munkahiány vagy a

'gépkezelő hiányzása miatti állásidőket, a munkaszüneti időket és végül a gépek

javítási idejét , ,

7 Statisztikai Szemle

A munkatermelékenység elemzésével kapcsolatosan a szerző részletesen tár- gyalja a termelékenység dinamikus ösz- szehasonlítását. Felhívja a figyelmet a .bázis megválasztásának problematikájára.

Nézete szerint bázisként választható egy

régebbi időszak termelékenységi muta-

tója vagy több régebbi időszak átlagos

termelékenységi szinvonala, egy ,,standardi- zált" mutató vagy pedig valamely opti—

málisnak tekinthető termelékenységi szin—

vonal. A szerző azt javasolja, hogy a ter—

melékenység tényleges színvonalát célszerű az itt felsorolt 4 bázis mindegyikével ösz—

szevetni és az ezektől való eltéréseket részleteiben elemezni.

A termelékenység dinamikájána'k elem- zésekor a következő befolyásoló tényező-

ket javasolja egyenként is megvizsgálni:

1. a munkafeltételeket, 2. a vállalatnál al-

kalmazott munkamódszereket, 3. a munka

szervezésének körülményeit és színvona-

lát, 4. a termelés során felhasznált álló-

eszközöket, 5. a munka irányításának

módszereit, 6. a termelés ellenőrzésének folyamatát és végül 7. az alkalmazottak képzettségének színvonalát. E tényezők

mindegyike ugyanis hatást gyakorol a munka termelékenységének alakulására.

így például a munkafeltételekkel kap-

csolatosan külön felhívja a figyelmet arra, hogy vizsgálni kell a munkahelyet,

a világítási, fűtési, szellőzési körülmé- nyeket, a falak színének, a zaj mértéké—

nek hatását a munkaintenzitásra.

Amikor a termelékenység dinamikáját

figyelemmel kísérik, feltétlenül szükséges,

hogy meghatározzák, hogy egy időszak—

ban milyen optimális színvonalat érhet el az adott feltételek között a munka termelékenysége. Az optimális termelé—

kenységi színvonal több különböző té—

nyező függvénye. E tényezők közül a leg—

fontosabbak: az ár- és bérarányok, a

technikai színvonal, valamint a termelés mennyisége, Az optimális termelékeny—

ségi színvonal megállapítása többek kö- zött azt jelenti, hogy megkeressük az adott termék előállításához legmegfele—

lőbb technológiai eljárásokat. Egy—egy újabb technológiai eljárás alkalmazása a termelésben általában újabb ráfordítá—

sokat igényel. A vállalat vezetőjének te—

hát amikor egy—egy technológiai eljárás alkalmazásáról dönt, mérlegelnie kell azt.

hogy többfajta technológiai eljárás közül melyik változat biztosítja a viszonylag legkisebb anyagi ráfordítás mellett a leg—

hatékonyabb eredményt

A termelés mennyiségének növelése ön—

magában is. biztosítja a termelékenység

(2)

?434

növekedését egy bizonyos határig. Ez azt jelenti, hogy a különböző termékeknél

megállapítható egy olyan optimális meny—

nyiség, amely a legkedvezőbb termelé—

kenységi színvonallal állítható elő. Az opti—

mális mennyiség meghatározása csak ab—

ban az esetben biztosítja a kívánt ter- melékenységi színvonalat ha a termelési program viszonylag állandó, tehát a ter- melés ritmusa közel azonos marad hosz-

szabb időszakra is.

A könyv utolsó fejezetében a szerző

összefoglalja azokat a módszereket, ame—

lyekkel a termelékenység az egyes válla—

tokon belül elemezhető. E módszerek két

nagy csoportra bonthatók: vannak tisztán tapasztalati módszerek és vannak tudo-

mányos módszerek. A tisztán tapasztalati módszerek lényege az, hogy az adott idő- szakban elért termelékenységi színvona—

lat összehasonlítják a vállalatnál koráb- ban elért színvonallal, vagy —- ami ehhez hasonló —— több korábban elért színvonal

átlagával. Az ilyen jellegű módszereket

a szerző azért tekinti tisztán tapasztalati- nak, mert ezek a már elért eredménye-

ket hasonlítják egymáshoz. E vizsgálati módszer tehát nem járul hozzá a terme—

léketl'ység tartalékainak széleskörű feltá- tásához.

A termelékenység elemzésének tudo-

mányos módszere azon alapul, hogy az egyes vállalatoknál elért termelékenységi szinvonalat valamilyen optimális szinvo—

nalhoz, valamilyen ,,normához" hasonlít- ják. Ilyen elemzésnek tekinthetők a vál—

lalatok közötti termelékenység elemzések.

A szerző a vállalatok közti elemzéseket

előnyösebbnek tartja, mint az egy válla—

laton belüli dinamikai elemzéseket. A

vállalatok közötti termelékenységi össze—

hasonlítások ugyanis módot adnak annak megállapítására, hogy a vizsgált vállalat

milyen helyet foglal el a hasonló jellegű

vállalatok között, milyen termelékenységi

tartalékokkal rendelkezik a többi válla—

lathoz képest és lehetőséget ad arra is,

hogy megállapítsák e tartalékok kiakná- zásának módszerét és feltételeit.

A vállalatok közötti termelékenység összehasonlítások módszerét Belgiumban

több iparágban is alkalmazzák. Az ága—

zatok többségénél a legmagasabb és vi—

szonylag legalacsonyabb termelékenységi

színvonallal dolgozó vállalatok termelé—

kenységi színvonala között az arány 3:1.

Ha a termelékenység színvonalát nem

vállalatok egészére, hanem termelési fá- zisokra külön—külön vizsgálják, még na- gyobb eltérések észlelhetők. Egyes esetek-

ben például egyes vállalatok azonos mun—

kafolyamatok elvégzéséhez tízszer annyi

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

munkaidőt használnak fel, mint mások.

Az elemzések során Belgiumban megál- lapították, hogy a termelékenységi szín—

vonalak közötti eltérések legfőbb ténye—

zője a munkaszervezés különbözősége.

Érdekes módon azoknál a vállalatoknál, ahol a globális termelékenységi Szín- vonal a legkedvezőbb, ez nem minden egyes munkafolyamatra érvényes, *sőt

sok esetben e vállalatoknál egyes mun-

kafolyamatokat lényegesen kevésbé ter- melékenyern— végeznek el, mint, más ke- vésbé fejlett vállalatoknál _ '

A könyvet több függelék egészíti ki,_e függelékekben a szerző sémákat közöl ahhoz, hogyan kell a gépidőkihasználást nyilvántartani,a termelés költségeit, va- lamint a munkaidő—ráfordításokat munká- sonként, illetve munkafázisonk'ént ve- zetni, a munkaidő kieséseket számba

venni, stb. Ezek a minták az ismertetett

mÓdSzerek gyakorlati alkalmazását teszik

szemléltető—bbá.

(Ism: Nyitrai - Ferenéné)

!

DACIK, Z.—RIHA, L. :

A TERMELÉSI FOLYAMAT TE'cHNOLóatAt És MÚSZAKI SZíNVONALÁNAK '

MEGHATÁROZÁSA

(Urcováni stupene technologické ;. technlcké

urovne vyrobnino processu) _-—- Statistika a Korm-ola. 1962. 11. sz. %s)—668. p. '

A termelés műszaki színvonalának mé—

rése világszerte megoldatlan probléma;

Szerzők problematikusan ismertetik az

eddig általában alkalmazott megoldásokat, és néhány javaslatot tesznek azok mód—

szertani továbbfejlesztésére.

A termelés műszaki színvonalának vizs-

gálatát alapvetően két kérdéscsoportra

esztják:

a) a termelés eredményének; a termelt — gyártmányok korszerűségének, és a

b) a termelés folyamatának műszaki és technológiai színvonal szempontjából tör-

ténő vizsgálatára.

A termelt gyártmányok korszerűségé—nek jellemzésére az új gyártmányok arányá—

nak mutatóját javasolják. Új gyártmá-

nyoknak az olyan termékeket tekintik,

amelyek sokoldalúbban és tökéletesebben

fedezik a társadalom szükségleteit, minta korábban gyártott termékek, és emellett