A termelékenység mérése

(1)

924

STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÓ

sitést és az automatizálást is magukba fog- lalják. '

A termékrendszerek tehát hatékony. egysé- ges technológiai folyamatok. és a gyakor- latban megvalósuló funkciók realizálása, to- vábbá nagyfokú használhatóság biztosítása érdekében dinamikusan. bővítési lehetőség—

gel foglalnak össze termékeket. Ezek a ter- mékek a messzemenően automatikusan elő—

állított. összekapcsolható. kombinálható.

standardizálható építőelemek. munkaegysé—

gek (konstrukciós és funkcionális elemek.

berendezésrendszerek. géprendszerek, komp- lett berendezések) minimális mennyisége.

Vagyis a termékrendszerek felépítésénél el—

sősorban azt kell megoldani, hogy minimá- lisan kevés fajtájú egységesített elemből kombináció útján flexibilis géprendszerek és variálható gépek sokasága épülhessen fel.

Ehhez a rendszer minden egyes elemét egy- ségesr'teni kell a végtermék szintjén és a heterogén részmegmunkálási folyamatok szintjén egyaránt.

A termiékrendszer egy bizonyos körülha- tárolt termékének előállításához szükséges valamennyi lényeges munkafolyamatát a gyártásrendszer tartalmazza. Ennek során ho- rizontális és vertikális kapcsolat állhat fenn az eltérő technológiával készülő termékek előállításában.

Valamely gyártási rendszer és valamely iparág vagy nagyüzem nem szükségszerűen fedik egymást. Egy gyártásrendszer csak ok—

kor képez jogilag. adminisztratív szempont- ból, közgazdaságilag zárt gazdasági egysé- get. ha a termékrendszer gyártásra kerülő választéka lényeges vonásaiban megegyezik az iparág vagy nagyüzem termelési válasz- tékával. A gyártási rendszer állhat:

—- egyedi. elkülönülő tevékenységi operációkból.

— összefüggő tevékenységi aperációkból,

—- termelési fázisokbál.

— termelési fokozatokból.

— gyártási irányokból.

Minden elem saját struktúrával, külön be- vitellel és kimenettel rendelkezik. amelyeket a gyártási rendszer kialakításánál meghatá—

rozni, értékelni és optimálni kell.

Megkülönböztethetők vertikális és horizon- tális gyártási rendszerek.

A vertikális gyártási rendszer tartalma:

egymásra felépülő, technológiailag egymás- tól függő folyamatok valamely meghatáro—

zott választék előállítása érdekében. Ennek során a meghatározott választék általában több termékcsoportból áll, amelyek a ter- mékrenclszer egymástól funkcionálisan elkü- lönülő elemei.

Előfordulhatnak horizontális gyártási rendszerek is. Ezekre jellemző azonos termelési fokozatu üzemek, gyártóhelyek összekapcso- lása. ahol csak a termékrendszer egyes elemeit állítják elő.

Az eszközök és erők nagyfokú koncentrá- lása biztosítható a vertikális gyártási rend—

szerekben. mert egyszerűek. jól áttekinthetők és könnyebben irányíthatók. A standardi—

zálás a továbbiakban a fejlődést ilyen irány—

ban fogja elősegíteni. és ennek következté- ben az ipar teljesítőképessége — különösen kombinátok esetében — jelentősen növeked- het. Ez nem jelenti új koncentrálási formák bevezetését az iparban. hanem a termelés hatékonyabbá tételét és racionalizálását.

amelynek fő útjai a következők:

—- standardizálás.

— koncentrálás, kombinálás. specializálás és koo- perácló.

— modern technológiák alkalmazása.

—- mechanizálás és automatizálás.

— elektronikus adatfeldolgozás.

Szükséges tehát a termékek következetes műszaki és technológiai egységesítése. komplex termékrendszerekre kiterjedően. a vá- laszték műszaki—gazdasági optimálása az ,,építőszekrény—elv" alapján. A technológia és a kiszerelés fejlesztése terén új eljárásokat, megfelelő gépeket, berendezéseket. új anya- gokat kell felkutatni és kifejleszteni. El kell érni. hogy az ipari termelésben több vegyi terméket használjanak fel és vegyi folyamatok alkalmazását vezessék be. Kiválasztott termelési fokozatokat és gyártási irányokat komplex módon kell mechanizálni és auto- matizálni. A termeiés automatizált műszaki előkészítéséhez és magához a termeléshez egységes alapbizonylatokat kell alkalmazni.

Elő kell segíteni egyes üzemek specializáló—

dását szerelőüzemekké. A gyártási rendszer ellenőrzése és irányítása érdekében informá- ciós rendszert kell kidolgozni.

Szerzők a tanulmányban foglaltakat egy nehézgépeket és berendezéseket gyártó kom- binát példáján mutatják be.

(lsm. : Varga Imréné)

A TERM ELEKENYSEG MERESE

(The measurement of productivity.) — Survey oí Current Business, 1972. 5. sz. 2. rész. 31—111. p.

A folyóirat 1972. májusi számát annak a vitának szenteli. amely D. W. ]orgenson és Zvi Grílíches, valamint E. F. Denison között folyt a termelékenység értelmezéséről. mé—

rési módszereiről. illetve közelítő elemzésé—

ről. A vita alapja az a kritikai tanulmány volt, amelyet ugyanez a lap 1969 májusá—

ban közölt Denison tollából. aki vitatta Jorgenson-Griliches termelékenységváltozás

mérési módszerét. E vita folytatását és le- zárását közli a folyóirat 3 tanulmány és két záró megjegyzés formájában.

Jorgenson és Griliohes a teljes termelé- kenység (az összes tényezők termelékenysé-

(2)

STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ

ge) mérésekor az output oldalról az összes kibocsátást, az input oldaláról pedig az ösz- szes tényezők ráfordításait vizsgálta 20 éves periódusban (1945-től 1965-ig). Eredeti szá- mitásaik szerint az output növekedési ütemé—

ből az input növekedési üteme mindössze 52,4 százalékot indokol, a különbség a tel—

jes termelékenység növekedéséből adádnék.

Minthogy azonban az aggregáció okozta hi—

bákat kiküszöböltek és bizonyos fajta kor- rekciókat alkalmaztak a munka és az álló- eszköz—állomány adatainak felhasználásánál, az így számított input növekedési üteme már az output növekedési ütemének 96.7 száza- lékát magyarázta, s ez azt jelenti, hogy a kibocsátások növekedésének túlnyomó több- sége a ráfordítások növekedéséből adódott, és csak viszonylag elenyésző hányad szár- mazott az összes tényező teljes termelésének növekedéséből. Elemzésük konklúziója az, hogy megfelelő adatok és számítási, valamint korrekciós módszerek alkalmazásával a teljes termelékenységi tényező szerepe a ki—

bocsátás növekedésében lényegesen kisebb, mint hagyományos módszerekkel mérve.

A számítások során kiküszöbölték az agg- regációból, a beruházási javak árváltozásá- ból és az állóeszközökkel kapcsolatos szol- gáltatások aggregáciájából adódó hibákat.

igy a 20 éves távon az eredeti számítások szerinti évenkénti átlagos 1.6 százalékos teljes termelékenységnövekedés a hibák kikü-

szöbölése után. évenkénti átlagos 0.1 száza-

lékosra csökkent és alakulása ciklikusnak mutatkozott. A teljes termelékenység cikli—

kus változását jelenlegi eszközeikkel még nem tudták megmagyarázni, ez további ku- tatási feladatot jelent, A következő időszak kutatásai közé tartozik az. hogy pontosabb adatokkal támasszák alá az évenkénti vál—

tozásokra vonatkozó ismeretanyagukat és re- mélik, hogy ez lehetővé teszi a teljes ter—

melékenység ciklikus váltásának megmagya—

rázását. Részletesebb vizsgálati lehetőséget ad a jövőben az is, ha a gazdasági szféra nagyobb részletezettségére (dezaggregálásá- ra) törekednek.

A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy számításaik eredménye a termelési függvé- nyek ökanometriai tanulmányazásában is új kiinduló pontot adhat. Minthogy a termelési függvények elméletében általában az output adatait a munka— és tőkeráfordítások ada—

taival magyarázva vizsgálják, így a terme—

lési függvények nagy része is lényeges mé- rési híbaforrásokon alapul. A szerzők hipo- tézise e tekintetben is koncepció—változást je-

lenthet.

A két szerző alaphipotézisét vitatja cik—

kében Edward F. Denison. Nemcsak az alap-

koncepciót veszi részletesen bonckés alá,

hanem a számítási módszerek egyes elemeit

is bírálja, rámutatva a hibaforráso'kra.

10 Statisztikai Szemle

925

Denison számításai szerint a ráfordítások egységére jutó kibocsátás, a teljes termelé- kenység a népgazdaságban több különböző okból adódóan növekedhet. A következő hét főokot jelölte meg:

1. a technikai fejlődés, a magasabb szervezett- ség révén azonos mennyiségű ráfordításból többlet- kibocsátást nyerhetnek:

2. a szaktudás gyorsabban és szélesebb körűen terjed napjainkban, és ez is a teljes termelékenység növekedését jelenti;

3. a piac expanziója ugyancsak a gazdaság gyorsabb fejlődését:

4. a források helyes allokációja is növelheti az outputot;

5. az állam, a vállalkozói és különböző munka- vállalói egyesülések hatása is jelentkezhet (: 'Porrá—

sok kedvezőbb felhasználásában;

6. az állam által teljesített szolgáltatások (utak, közbiztonság stb.) ugyancsak növelhetik a magán.

szektorban a termelékenységet:

7. a források felhasználásának intenzitása cikli- kusan változhat a kereslet változásának hatására is.

lehetővé teszi

Végül Denison megjegyzi, hogy az input egységére jutó output statisztikai adatai nö- vekedést vagy csökkenést mutathatnak ab- ban az esetben is, ha az input mérésére nem állnak rendelkezésre megfelelő lehetőségek.

Például nem mérhető a lakosság munkáin—

tenzitása.

Denison részletes számításokkal rámutat arra, hogy Jorgenson és Griliches becslései nemcsak kiküszöböltek bizonyos hibaforráso- kat, hanem bele is vittek az anyagba újabb hibalehetőségeket. Vitatja a tőkeráfordítá- sok mérésének módját, mivel az állóeszkö—

zök minőségváltozásait a számításokban nem vették figyelembe. Jorgensonék azt fejtették ki, hogy a tudásanyag fejlődése nem hanya- golható ugyan el, azonban ennek összege—

ződése (akkumulációja) ugyanolyan gazda—

sági törvények alapján megy végbe, mint a tőke akkumulációja. Denison ezt a megál- lapítást is vitatja, hangsúlyozva azt, hogy a tudásanyag fejlődéséből származó nyeresé—

get Jorgensonék számításai nem vették figyelembe az input termelékenység oldalá—

ról. Végül Denison megjegyzi, hogy nem ért egyet azzal az osztályozással sem, amelyet a szerzők a források növekedésének tanul-

mányozásakor alkalmaztak.

Denison vitaanyagára a tanulmánykötet—

ben válaszolt Dale W. Jorgenson és Zvi Gri- liches. ugyancsak részletes és számításokkal alátámasztott tanulmány keretében. Nagy—

terjedelmű új számítási anyagot vesznek igénybe, az 1950—1962 időszakra, amelyek- re Denison tanulmánya is vonatkozik.

A szerzők között nézetbeli különbség adó- dik a termelés mérésének koncepciójából (nettó, illetve bruttó elv). Különbség adódik a termelés értékelésekor alkalmazott árak miatt (közvetett adók figyelembevétele). To—

vábbá különbség forrása lehet az is, hogy a számítások a népgazdaság egészére vo—

natkoznak-e vagy pedig az egyes gazdasági

(3)

926 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ ,

ágakra (a továbbfelhasználás céljára termelt termékek figyelembevétele). Eltérést okozhat az is, hogy a munkaráfordításokban nem—

csak a fizetett alkalmazottak munkabérét ve- szik fígyelembe. hanem az önállók ún._ saját bérét is. Ennek a becslési módszerei is kü- lönbözők. Új korrigált számításaikban a szer—

zők erre vonatkozóan is új mérési módszert vezettek be.

A legnagyobb különbség azonban aszá- mításokban nem a termelékenység számlá- lójának vagy nevezőjének tartalmi különbsé- geiből adódik, hanem az alkalmazott sú-r lyokból. éspedig különösen az állóeszköz—

és földrófordítások értékeléséből. A számí- tások elvégzése után a szerzők arra a kö- vetkeztetésre jutnak, hogy új becslési'anya- guk kompromisszumot jelent a szerzők eredeti koncepciója és Denison álláspontja 'kö- zött. Denison számítási anyagai szerint az 1950—1962 közötti években a teljes termelé- kenység évenként átlagosan 1,37 százalékkal nőtt, s ezen belül a tételesen nem magya- rázható különbség 0.07 százalék volt. A szer—

zők módosított tanulmányában a megjelölt időszakra az éves átlagos termelékenység- növekedés 1.03 százaléknak mutatkozott. s ez azt jelenti, hogy az eredeti számításaik- ban szereplő 0.3 százalékhoz képest lénye—

gesen módosultak az eredmények. A fő kon- cepcionális különbség továbbra is abból adódik. hogy "Denison számításaibana mi- nőségváltozás tényezőjét is figyelembe vet- te, míg ez a tényező a Jorgenson-féle ter- melékenységi számításokban nem szerepel.

A tanulmánykötet egyik záró elemeként szerepelnek Denison végső megjegyzései. A szerző úgy értékeli Jorgensonék újabb anya-

gát, mint a korábbi nézeteik és számításaik _ revízióját. amelyet Denison kritikai munkája alapján végeztek el. A tanulmányban to- vábbra is bírálja azokat a módszereket, ame—

lyekkel új hibaforrásokat vittek az anyagba.

Saját, eredeti számítási módszereit és ezek- nek koncepcióját továbbra is fenntartja'De- nison, a zárótanulmányban foglalt bírálatot azonban már csak bizonyos részletelemekre;

vonatkoznak, s ezek között is elsősorban a minőségváltozósnak a Jorgenson-féle mód- szerből való kihagyására. Részletesen kifejti azt a véleményét. hogy az árváltozásokat

két tényező befolyásolja: az egyik az inflá—

lódás, a másik a minőségváltazás. Míg az infláció hatásának kiküszöbölése célszerű és ' —, indokolt, helytelen a minőségváltozásból adó- * * dó értékváltozást is deflálással (! termelés.

illetve a kibocsátás értékéből leszámítani.

Hasonló a helyzet a tőkeráfordítások olda—

láról is, ahol ugyancsak szerepe vana mia nőségváltozásnak. s ez is egyik eleme a tel—- jes termelékenység növekedésének. Denison tanulmányában rámutat néhány konkrét tor—

zító tényezőre is, például a termelés értéke- lésében mutatkozó hibákra, ; '

E végső értékelésre igen röviden válaszol—' a vitatott tanulmányok két szerzője. Vála- szuk lényege az, hogy bizonyos mértékű ér—

telmezési (szemantikai) probléma adódik De—

nison és köztük. amennyiben mind—az input, mind a termelékenység fogalmán esetenként mást és mást értenek. A szerzők folytatni kívánják számításaikat és becsléseiket. s eze- ket ki akarják terjeszteni térben és az adatok minőségének javítása tekintetében.

(Ism.: Nyitrai Ferencné)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA

A SZEGENYSEG FO GALMA

(The concept of poverty.) London. 1971. Heine- mann. 260 p.

Az essexi egyetem 1967—ben szemináriu- mot tartott a szegénység vizsgálati módsze- reiről és a szegények életmódjáról külön- böző országokban. A kötet a megvitatott elő—

adásokat tartalmazza.

P. Townsend két tanulmánya a szegény- ség fogalmával foglalkozik. Abból indul ki, hogy az Egyesült Államokban, a világ leg- gazdagabb országában 1964-ben a népes—

ség egyötödét tekintették szegénynek. Ezek- nek a szegény családoknak jövedelme azonban lényegesen magasabb volt. mint sok közepesen fejlett vagy fejletlen ország né- pessége nagy részének egy főre jutó jöve- delme. Indokolt—e szegénységről beszélni ilyen körülmények között az Egyesült Álla- mokban? Townsend válasza az, hogy indo-

kolt, mert a szegénység relatív fogalom. a társadalom rétegződésének szempontjából kell nézni és az adott társadalomban átla- gos jövedelemszinttől erősen elmaradó csa—

ládokat kell szegénynek tekinteni.

Az ..alapvető" szükségletek ugyanis az adott társadalom struktúrájától és kultúrájá- tól is függenek. és szegényeknek kell tekinteni azokat. akik — az átlagtól való le- maradásuk miatt -— nem képesek élvezni azo—

kat a hasznokat. nem tudnak részt venni azokban a tevékenységekben. amelyek az adott társadalomban szokásosak. Ez nem azt jelenti. hogy minden társadalomban mindig az alsó 10 vagy 20 százalékot kell szegény—

nek tekinteni. mert egyenlőbb jövedelemel—

oszlás esetén a szegénység lényegesen kisebb lehet.

5. M. Miller és Pamela Roby ugyanezt a gondolatot úgy fogalmazzák meg. hogy nem