A SZABADKŐMÜVESSÉG SZELLEME

A

SZABADKŐMÜVESSÉG SZELLEME

FEKETE JÓZSEF

ÜNNEPI FELOLVASÁS A „KÖNYVES KÁLMÁN” □ 29-IK ALAPITÁSI DISZMUNKÁJÁN

A

S Z A B A D K Ő M Ű V E S S É G S Z E L L E M E

IRTA :

FEKETE JÓZSEF

BUDAPEST, 1902 MÁRKUS SAMU TV.'. KÖNYVNYOMDÁJA.

S

zabadkő m üvesi töprengéseim közt gya k ra n vetettem fel m a­

gamban a kérdést, vajjon külön­

b özik-e és miben különbözik a mi szövetségünk, annak szellem e és m ű­

ködése más társadalm i, em berbaráti, b ölcseleti va g y vallásos egyesü letek ­ től, m elyek szintén az em beriség n evelésére, haladására, boldogítására tö r e k e d n e k ?

Van-e neki külön karaktere, ön­

álló benső értéke és hivatása, spe-

cifikus tartalm a és czélja ? Van-e , és mi által van létjoga ?

A kérdések egész lánczolata támad, ha tisztába akaru nk jönni m un­

kásságunk p rogram m jával és c zé l­

szerűen akarju k felh aszn áln i lelki elm erülésünk ihletett óráit, m elyek a k irá ly i m űvészetnek vannak szen­

telve.

A k irá ly i m űvészet o ly sokféle faját öleli fel az élet és elm élet fel­

adatainak, és mi is, kik annak szol­

gálatába lé p tünk, foglalkozásain k, h elyzetünk, felfogásain k s egyéni tehetségeink szerint oly különböző em berek vagyu n k , h ogy szövetsé­

günk lén yegének m eghatározására és m űködésünk irán yára, tartalm ára és k iterjed ésére nézve a legkülönfélébb

vélem én yekkel szoktu n k találkozni.

— A kik a form aságok barátai, azok n agy sú lyt fektetnek szövetségünk szervezetére, és nagy fontosságot tulajdonítanak n em zetközi összeköt­

tetéseinknek, m unkáink zá rtk ö rű sé ­ gének, k ölcsön ö s felism erésü nk és eljárásu n k titokzatosságának, nagy becsben tartják ritu álén kat és sy m ­ bolum ainkat, ú gy hogy ezen k ü lső sé­

gekben, ha nem is teljesen k im erítve, de b izto sítva látják m agasztos fe l­

adatainkat és czéljain k követését.

T á v o l legyen tőlem , hogy a h a gy o ­ m ányok iránti k egyelet érintésével, testvéri lán czunk m esszeterjedő k ap ­ csolatait, va g y m unkáink sajátos diszét, szokásaink történelm i jo g o ­ sultságát kisebbíteni óhajtanám .

De őszintén b evallom, hogy eze k ­ ben a sokak ál tal d icsért fo rm aságo k ­ ban kevés erőt, k evés értéket, de ann ál több el a v u lt e lő itéletet és sok inkon venien ciát látok. A mi a szabad­

kőm űvesség nem zetközi szervezetét illeti, abból a szövetségn ek is, az egyes testvérekn ek is kevés a h asz­

nuk. Az egyes o rszágok n agyp áh o­

lyain ak lehet bár némi összefüggésük egym ással, de ez az összeköttetés o ly laza, ann yira alkalom szerű, h o gy egyöntetű, szerves, állandó k ap cso ­ latról, v a g y együ ttes eljárásró l az egész világon alig leh et szó. Még k ö zö s eszm ékről is csak nagy jó a k a ­ rattal lehet beszélni. N ém etországban, mint tudjuk, az utóbbi időben be­

fészkelődött a reakczió, a felekezeti

h arcz. A franczia és olasz páholyok po litikát csinálnak és egym ással hadi lábon állanak, az angol páh o­

lyokban sok a pietizm us, a h a g y o ­ m ányokhoz való m erev ragaszkodás, a mi a haladó szellem könnyű m oz­

gását a k a d á ly o z z a ; az am erikaiak pedig a szabadkőm űvességet egyéb szokásaikh oz képest kevésb é ideális, m int üzleti czélo k ra használják. Hol van itt az eszm ei kap ocs ? a közös czélok m egvalósítására irá n yu ló e g y ­ séges vilá g sze rv e ze t '? — m int a hogy látjuk például a k a tholikus h ie r a r ­ khiában, a vilá gfo rg alm i intézm é­

nyekben, vag y csak a m unkások n em zetközi összetartásában és a nem ­ zetkö zi tudom ányos és egyéb ren ­ des világkon gresszu sokn ál. V o lt-e

csak ann yi ö sszeta rtás is a vilá g nagypáh olyaiban, hogy például a világb éke újabb n agy eszm éjét k e z­

dem ényezték, vagy kellően terjesz­

tették volna ? P edig ez csak tisztán szabadkő m üve si eszme!

Nincs tehát mit dicsekednünk a szabadkőm üvesi szövetkezet nem zet­

közi je lle g é v e l, m elynek az em beri­

ség eddig vajm i k eveset vagy talán sem m it sem köszönhet. Az a közös je l, szó és érintés, m e ly ly e l ren d e l­

kezünk, alig ér többet egy k ö zö n ­ séges úti paszusnál, de sem m iesetre se ér többet, mintha két közös fele­

kezetihez tarto zó idegen em ber ta lál­

kozik egym ással.

Hogy van az, h ogy a fe lv ilá g o so ­ d ásért folytatott százados küzdelm ek

és k ese rves h arczok után a v a llá s­

beli kap ocs még m indig erősebb a szabadkőm üvesi te stvé ri lán cz kö­

telékeinél ?

A valláso k is, mi is a te stvé risé get hirdetjük, de mi közelebb állunk az élethez, elérhetőbb, érthetőbb, em ­ beriesebb czélokat követünk. Ok az istentiszteletet, az istenszeretetet, mi az em b erszeretetet és em b ertisz­

teletet h ird etjü k, a m i idealizm usunk az em ber felem elése, az övék Isten m agasztalása, az ő rem ényük a tú l­

világ, a m iénk a munka, a teher, m elyet vá llve tve egym ásért viselünk.

És m égis a vallások erősebbek, h atásu k intenzivebb, h atalm u k ki- terjedtebb, mint a mienk. M iért?

Mert a n agy közönség még nem

ism eri eléggé a mi m agasztos czél­

jainkat, sok félreérté sek n e k vagyunk kitéve, am inek oka épen a mi tit­

kolózásunk, az a m isztikus köd, m elybe b u rkolózu n k, a saisi fátyol, m ely lye l titk ain k at rejtegetjük és m elyet o ly nehezen lebbentünk fel az érd ek lő d ő k és keresők előtt.

Mi a szabad kutatás, a folytonos haladás, a világosság, a tiszta ész és n yiltszivü ség apostolai, ugyan ­ azokat az eszközö ket használjuk, u gyanazokat a m ódokat alkalm azzuk, m int azok, kik szabad érve lé s h elyett su ggestióval dolgoznak, igazságok h ely ett előítéletet, tudom ány h elyett babonát, kutatás h elyett dogm ákat és szabad ethikai fejlődés helyett m egcsontosodott, p e trifikált, elavu lt

erk ö lcse lvek et hirdetnek és te rje szte ­ nek, olyanokat is, a m elyeken az é le t m ár régen túlhaladott, és m elyeknek ma m ár sem m i értelm ük nincsen.

Mi, k ik elfogulatlan ul, előítélet nél­

k ü li lélek k el, a szellem i, értelm i és erk ö lcsi erő k fejlesztésével és sze ­ rető szivü n k kel az egész em b eri­

séget átkarolju k, az egész em beriség és n em csak egyes csoportok, fe le ­ kezetek boldogitására törekszünk és minden lén yt, kinek em ber a neve, egyform án, m egkülöm böztetés nélkül, k ivé te l nélkül óhajtunk részeltetn i a m ívelődés és hum anizm us á ld á sa i­

ban — u gyanazon hibákba esünk, mint ők. E gyh ázszervezeti allű rö k et veszünk fel, csopo rto kba verődünk, zá rt társaságokat alkotunk és olyan ok

is akadnak, kik k ü lönösen fontosnak ta rtjá k ,h o g y nekünk is van ritu álén k, nekünk is vannak szim bólum aink, szokásaink, jeleink, m elyeknek fen ­ tartásával, ápolásával, ku ltu szával mi is csak egy sp ecialitást képezünk és legalább a világ előtt, a szekták szám át csak eg y gy e l szaporítjuk.

V égzetes lejtő re ju tu n k, ha a k irá ly i m űvészet igazi czéljai, szövet­

ségünk igazi szellem e és erk ö lcsi alkotó k ép essége h elyett a form a­

ságokhoz ragaszkodunk. Az a régi dogm atikus felfogás, hogy form a dat esse rei — a form a teszi a dolog lén yegét — nem lehet a m i elvünk, m ert forma saepe corru m p it r em, a form a gya k ra n tönkre teszi a lényeget. E gy képet, egy m űvészi

alkotást, nem a rám ája, egy könyvet, egy szellem i alkotást, nem a táblája sze rin t Ítélünk meg, legyen az a kép ­ k eret vagy tábla akárm ilyen díszes, akárm ilyen tetszetős.

A mi rituálénk, a mi sym bolum aink csak külső díszét, alaki sablonjait képezik m unkáinknak, de ezeknek értékére, szövetségün k je lle m é re b e­

folyással nem lehetnek. A körző, a kalapács, a k ö tén y nem bír o ly jelen tő sé gg el, m int a feszület, Moha­

med ko p o rsó ja vagy a valláso k kegy­

szerei. F u rcsa volna, h a mi leb o ru l­

nánk a kalapács előtt, m int a sh a­

m anisták b álván yaik előtt és a kötén yt am ulettenek használnánk, m int a vö rö sbő rü indiánus a k íg y ó ­ fogakat, m elyek m egőrzik a vad ­

állatok harapásától. A világegyetem nagy ép ítőm estere sem o lyan m int az Apisbika, Jupiter va g y T hor. A mi m un kásjelein k és az isteni e l­

nevezés is : legfőbb történelm i vo n at­

k o záso k leh etnek h eroiku s elő­

deinkre, kik az elnyom atás, a sötét­

ség, a tespedés korszakában, m int a szabad m űvészetek és építés szabad m esterei, a hum anizm us p io n írjai első k ragad ták fel a munka, a szabad­

ság, a felvilágosodás zászlaját.

De egyéb értelm ük nincsen.

Azok az igazi n agym esterek, kik az előjogok, a h ie ra rch ik u s rend, az osztályokba k laszifik ált társad a­

lom korszakában igazi fe g y v e re k k e l küzdöttek, igazi szerszám o k kal dol­

goztak a form ákba tem etett em ber

felszabadításáért, akik az em beriség m agasztos hivatásába vetett erős bittel és m eg győ ző d é ssel alapították m eg szövetségün ket, m aguk tiltako z­

nának legjobban az olyan kasírozott fe g y ve re k , kasíro zo tt szerszám ok színpadias használata ellen, m elylyel ellen ségein ket legyő zni, fe g y v e r ­ társakat szerezn i valób an egyform án képtelen ek vagyunk.

A szabad kőm ű vességnek erősebb, igazi fe g y v e re k re van szüksége.

N yílt sisakk al, szellem i erővel, az alkotás teh etségével, erk ö lcsi h a ta ­ lom m al, a jó n ak ösztönével, a szép­

érzésn ek len d ü letével, az igazság h atalm ával k e ll síkra szállnunk.

Puszta fo rm alitásokkal nem érünk el sem m it. Mindegy nekünk ak á r

k ö té n yn yel dolgozunk, akár nem, az is csak ízlés dolga, hogy m ilyen stílusban beszélünk, h o g y nagy tito k ­ zatosságot és czerem on iát fejtünk ki külöm böző fokú m unkáinknál, ahol m ég a te stvé re k között is rangbeli k ülöm bségeket teszünk és egym ás előtt is titkolózunk. E rre akk o r volt szükség, m ikor a szabadkőm űvessé­

get szabad szellem e, haladó tö rek ­ vé se i m iatt az uralkodó hatalom üldözte, de ma m ár sem m i értelm e, eg yszerű anakronizm us.

Összetartó, erkölcsi, benső ereje nincs. V annak fiatal új testvérek, kik jobb, igazibb szabadkőm űvesek, m int a kiket régen m estereknek szólítunk és vannak prófánok, kik em ­ berbaráti, jellem b eli dispozicziójuk-

nál fogva ép olyan jó szabad­

kőm űvesek, m int mi.

Mikor Jókait e g y sze r fölszólítottuk, h ogy lépjen be közzénk, n yílt le v é l­

ben válaszolt, h ogy nem akar új társaságb a lépni, m ert m ár sok eg y ­ letnek a tagja, de azért ő m agát m indig igazi k ö té n yn é lk ü li szabad- kőm űvesnek tartotta. Ő is, m int mi sokan, úgy fogta fel a szabadkőm ű­

vességet, hogy az nem egy zárt kör, h o va szavazás utján be lehet lépni, hanem egy benső világ, m ely lel­

kűnkben él, nem egy kaszinó, hol az em ber csak jó baráto k at és új ism erősöket szerez, nem is egy jó té ko n y intézet, hol csak alam izsnát osztogatnak, nem egy p o litikai klub, a hiúság vására, hol a tekin télyek

uralkodnak és nem egy v ita -e g y e ­ sület, hol szónoklatokat tartanak.

Mindez b e lefér, nem is ellen kezik a mi m unkáinkkal, sőt hasznos, elő­

nyös, ha mi is fo glalk o zu n k korszerű aktuális társadalm i, tudom ányos és em berbaráti kérdésekkel. De ebben a tekintetben mi nem vezető k, csak osz­

tályosai, nem irán yadók, csak részesei vagyu n k más hasonló szakegyletek m űködésének.

Más a szabadkőm űvesség értelm e és m agasabb szem pontokból kell azt m egítélni.

A szabadkőművesség az egész történelmi emberi­

ség összes nagy érdekeit

egy sugárlencsébe gyűjti

össze.

szervezett, ideig óráig fentartott egyesület, vag y világszövetkezet, m ely külső form áiban elüt a töb b iek­

től, hanem egy belső eleven erő forrása, m ely

nemünk szellemi és erkölcsi fejlődését min­

den időkön keresztül az emberiség szolgálatával köti össze.

A szabadkőm űvesség egy külön világn ézet, m elyszerin t élünké m ely- szerint önző érd ek ein ket alá ren d e l­

jü k egy k özös érd eknek és m ely bennünket minden cselekvésünkben irán yít. A szabadkőm űvesség az em ­ beri k özösség eszm éjének filozófiája, az ethika m űvészete, az ö rök em beri idealizm us költészete, a haladás egyetem e, az em b erszeretet vallása,

az em beriség lelkiism erete. Mint a hőm érő, m egérzi az id ők változását, m int az óra, je lz i az idő h aladását és m int az inga, m indig csak egy pont körű i forog, m ert m inden k o rral együtt haladva, lelkünk csak egy czél fe lé t e k in t : a z

emberiség boldogítására.

A mi ideálunk az ember.

A nagy term észetben, a világ- egyetem végtelenjében csak őt k e ­ ressük. Minden gondolatunk, minden érzésünk ő felé irányul. B előle in ­ dulunk ki és hozzá térünk vissza a világ titkainak kutatásánál. Ő a tudo­

m ányban a v ilá gfe jlő d é s legnagyobb csodája, a valláso kn ak rab szolgája, nekünk pedig hitünk, rem ényünk, szeretetü n k tárgya. Ebben térünk

mi el a tudom ányoktól, a valláso k­

tól, kikkel, hivatásukban, tö re k ­ véseikben rokonságot tartunk.

A szabadkőm űvesnek bízni és ta ­ nulni, hinni és kutatni, búvárkodni k ell és együtt kell haladni a tudo­

m ányokkal. Mint a term észettu d o­

m ányok, mi is, az evo lu czio alapján állunk, de nem ism erjük el a m a­

terializm u sn ak azt az anyagi fel­

fogását, hogy a világn ak csak m e­

kanikai, tekn ikai értelm e volna, m inden czél, minden rendeltetés nélkül. T udjuk, h o gy m indennek fejlődni kell, hogy sem m i se jö n készen a világra. A protistáktó l hosszú létrán em elkedünk az o r­

ganizm u sok tökéletesebb fajaihoz.

Az em ber is alsóbb sze rvezete kb ő l

fejlődött. Sót a lelkünk se lett e g y ­ sze rre tö kéletesn ek terem tve.

Az a frikai dam arák csak ötig tudnak szám olni. A b razíliai in d iá­

nok és a d élafrikai busm anok csak kettőig, a botokudok csak egyig, a mi azo n felü l van, a rr a azt m ondják :

m u h u

zisünkkel a végtelen világok m ozgá­

sait, n agyságát, sú lyait ki tudjuk szám ítani. A vad népek még nem tudnak elvontan gondolkozni, mi pedig a legm agasabb abstrak c ziókig, az isten, a jog, az igazság, az erén y fogalm áig eljutunk.

K hina nyugati határán a fekete kis törpe ősem berek, vagy Madagas­

karban az erdőkben csatangoló nép­

hordák még teljesen testük kizá­

rólagos é rzék i hatalm a alatt állnak, mi pedig kim űvelt n yelvü n kkel, éles logikánkkal, tudom ányunkkal m ár néha m ajdnem kétségbe ejtjük egym ást.

A haladás szellem e hatja át a világot. T én y az, hogy m inden a mi él, alsóbb fo k ró l em elkedik m agasabb fokra, akár a test, akár a lélek.

E gyszerű elem ekből fejlődnek a kom ­ p likált organizm usok a term észetben úgy, mint a szellem i életben. És tény az, hogy ennek a kiképzésnek a m ekanikai tökéletesedés felel m eg form ailag. De lehet-e m indez czél nélkül ? N incsen-e ennek valam i értelm e ? Csak a form ája volna meg és vakon, tervtelenül, véletlenül fe j­

lődik a v ilá g ?

A szabadkőm űvesség hisz az építés tervszerűségében, a világczélok esz­

meiségében. Minél hosszab az út, m elyen a term észet alacso n y s zá r­

m azásunkból fe lfe lé vezet bennün­

ket, annál értékesebb nekünk az ember.

Benne látjuk m egelevenedve a világokat alkotó, a világo k at vezető n agy sze rv ező erő ingenium át. Az em ber lelk e az ablak, m elyen át a vé gtelen be lehet látni. És ebben a végtelen fejlőd ésben k eressü k és találjak fel az em beri h ivatás külön czéljait is.

A mi vallásu n k tehát az em ber.

Őt em eljük mi legm agasabbra, de nem mondjuk neki, mint a vallások, hogy szakítsd ki m agadat az élet

forgatagából és em elkedjél fel oda, hol nin csen ek többé vágyak, rem é­

n yek, szenved ések és öröm ök, k ü z ­ delm ek és botlások, téved ések és győzelm ek.

Nem m ondjuk neki, mint a keleti

„a ran y ta n o k kön yvéb en " K rishna, az isten m ondja az em b ern e k: Ölj m eg m agadban m inden vá g ya t az é le t h e z !

A mi elvünk, am it a k ö ltő m o n d :

„E m b er küzdj . . . és bizva b íz zá l!"

És am eddig csak élünk, ebben a küzdelem ben, tám ogatjuk egym ást;

a gyengét felk aro lju k , az erőset biztatjuk, a szenvedőt gyógyítju k, a tudatlant oktatjuk. A ki elb iza­

kodik, azt szerén ységre, a kétkedőt hitre, m un kásságra intjük.

Mert a mi imánk a munka,

a mi hitünk a jövő, a mi

oltárunk az emberiség, a

mi áldozatunk a szeretet.

M Á R K U S S A M U B U D A P E S T