H orváth M i hály
E M L E K E Z E T E
O L V A S T A T O T T A TÖRTÉNELMI T Á R S U L A T 1879 M ÁRCZIUS 6-IKI ÜLÉSÉ N. )
F R A K N Ó I V I L M O S T Ó L .
BU D A PEST .
K I A D J A R Á T H M Ó R . 1879.
f
í
M.AC
V K Öí v J a A
i KO NY v ï A R A
A
T ö rté n e lm i T á rs u la t tizenkétéves é le tp ály á já n nem ért gyászosabb n ap o t, m int az volt, m elyen H o rv á t h M i h á l y t végső nyughelyére kiséré.
Sokszoros veszteséget szenvedtünk kim ultával.
E g y szem élyben e lv esztettü k Azt, ki e tá rs u la t lé te sítése körül, bölcsesége, lelkesedése és nevének v arázsa által, legtöbb érd em ek et sz e re z e tt; A zt, ki e tá r s u la t
nak kezd ettől fogva vezére, soha nem szűnő érd e k lő d é sével, nem lankadó buzgóságával, virágzóvá és dúsan gyüm ölcsözővé te tte ; végre A z t , kinek tudom ányos m unkássága, belső értéke és külső h a tá sa által, p é l
dányképül szolgált nekünk, és szolgálni fog u tódain kn ak.
A T ö rté n e lm i T á rs u la t m a nem csak egyik lé te s ítő jének és eln ök ének ; hanem eg y ú ttal az újabb m agyar történetírás megalapítójának em lék ezetét ü nnepeli.
A m ai ünnep e jelentőségével szem ben, k é tsz e re sen kell sajnálnom , hogy a T á rs u la t fájd alm án ak és kegyeletének tolm ácsául engem hívott föl ; túlbecsülve a szem élyes tisz te let és h ála érzelm einek h a tá s á t. E z elég erős volt a rra , hogy elném ítva a szerénység sugalm a-
4
zásait, a reám b ízo tt tisz tn e k elv állalására bírjon ; de
— sajnos — nem le h e te tt elég erős, hogy pótolva a szó és toll h a ta lm á n a k h iá n y á t, e tisztn ek méltó b e ü l tetésére képesítsen.
P ed ig a fö lad at m éltó le tt volna egy nagy szónok
hoz és egy nagy íróhoz.
A m agyar tö rté n etíró k so ráb an egy sincs, kinek m űvei úgy a tö rté n e tírá s m in t a közszellem fejlődésére oly jelen ték en y befolyást gyakoroltak, m in t az övéi. É s egy sincs, kinek élete esem ényekben és tan ú lságo kb an oly gazdag le tt volna, m in t az övé.
Szívesen időzném é le tp ály á ja viszo ntagságteljes lefo
lyásának elbeszélésénél ; előadva, m in t küzd egy egész évtizeden á t sik ertelen ül, hogy m ag án ak irodalm i h a j
lam aival összhangzó szerény á llá st biztosítson ; m int em eltetik a z u tá n falusi lelkészből v á ra tla n u l püspöki székre, és m in t rag a d ja a függetlenségi küzdelem á rja a nem zeti korm ány m a g a sla tá ra ; hogy c sak h am ar életv e
szély között, szolgának átöltözve, kelljen külföldre búj - dosnia, és tollával keresni ken y erét ; m ajd tiz e n h ét év m últával, m int té r vissza . h a z á já b a , hogy a ki tegn ap m ég h on talan sz ám ű zö tt vala, h o ln ap m ár a királyi h ö l
gyet oktassa felszabad ú lt h o nán ak tö rté n e té re .
E s Önök elé idézve az ő rokonszenves, nem es egyéniségét, m elytől távol volt m inden önzés -és hiúság, szívesen m on dan ám el, m int b u z d íto tt és lelk esített m in d nyáju n kat, m int tá m o g a to tt és em elt sokakat közülünk.
D e ez ó rában , m ikor a Történelm i T á rs u la t ü n n e peli H o rv á th M ihály em lék ét ; az em ber, a főpap, az államférfiú egyéniségének h á tté rb e kell vonúlni a törté-
5
%
netíró e l ő t t , a ki egész figyelm ünket leköti ; annál inkább, m ert első föllépése és későbbi fejlődése, a m agyar tö rté n e tírá s tö rté n e té n e k egyik legfontosabb és leg érd e
kesebb fejezetét képezi, m ely m inden p o n tján Szorosan érintkezik m agának a n em zetn ek k öztörténetével.
I.
A k o r , m elyben H o rv á th M ihály az irodalom teré n föllépett, nagy á ta lak u lá s kora volt. M inden m üveit európai n em zet keresztül m en t ezen ; de nagyobb n e h é z ségeket sehol sem tá m a s z to tt, m in t nálunk.
Mi is középkori in tézm ény ein k et az újkor eszm éi
nek igényei szerin t igyekeztünk á ta la k íta n i ; de azonfölül ugyan ak ko r szükséges volt elhanyagolt n em zeti indivi
d u a litá su n k a t is kifejleszteni és érvényre em elni. Az euró p ai állam i rend és civilisátió színv onalára e m el
kedni, de úgy, hogy nyelvben, érzésben és ö n tu d atb a n m ég m ag y arab b ak k á váljunk, m in t ekkorig valánk : ez volt a föladat.
E zen k ettő s processus szerencsés és norm ális lefo
lyása a nem zeti élet m in d en tényezőinek összem unkálá- sát igényelte. N agy nem zeti föladatok m egoldásával szem ben, a korm ányférfi és a törvényhozó m ag ára hagy atv a, erő tlenn ek bizonyodik. É s hogy azon állam fér
fiak, kik e század m ásodik n eg y ed éb en n em zeti m o z
galm aink élén állo ttak , föladataik szám talan n eh ézségei
vel d iad alm asan m egküzdve, a szabadelvű reform és a nem zeti h a la d á s eszm éinek u ralm át örök időkre m eg
6
a la p íto ttá k , jó részt an n ak a szerencsés körülm énynek kö- szönheték, hogy az irodalomban h a ta lm a s szövetségest ta lá l
tak. Széchenyi, K ossuth és D eák h a tá s á b a n n a g y ré sz ü k volt R évay-, K azinczy- és a K isfaludyaknak, kik őket m egelőzék ; V örösm arty-, E ötvös- és H o rv á th n a k , kik őket tám o g a ttá k .
T e rm é sze te s, hogy fontosabb szerepe az irodalom egyik ágának sem volt, m in t a tö rté n e ttu d o m á n y n a k . D e az új szellem , m ely a m ú lt század h etvenes évei
ben iro d alm u n k at hosszú álom ból új életre ébreszté, későn h ó d íto tta m eg a tö rté n e tírá s t.
Míg la tin nyelven K a to n a és P ra y m o n u m en tális m unk ák ban gazdag an y ag -k észletet h alm o ztak össze, s a z t német nyelven F e sz le r és E n g el, n agy szabású m ű veikben, szellem m el és ízléssel dolgozták fö l; a m agyar nyelven k ö zreb o csáto tt n éh ány tö rtén elm i m unka sem tartalo m és fölfogás, sem előad ás és nyelv tek in tetéb en , nem elégítheté ki a fejlődött ízlés és a n em zeti érzület követeléseit. C sak kettő képez ném ileg kiv ételt. B udai E z sa já s M agyarország H istó riá ja és V irág M agyar S zá za d a i; de am a z t nehézkes nyelve c sak h am ar élvez- h etetlen é tévé ; az u tóbbi m u n kán ak pedig csak kezdete
(Zsigm ond haláláig) lá to tt napvilágot.
E k k o r föllép H o rv á t Istv á n , nagy rem ényeket keltve ország szerte, hogy annál k ínosabbá tegye a c s a lódást. A gúnyt, m elynek hangján ú jab b an szokássá vált nagy szellem ének tévedéseiről szólani, nem érdem li meg.
N em es alakja, m esés tu d o m ány o sság ával és rajongó lel
kesedésével, tisz te le te t paran cso l. É s nem leh et k étség b e
vonni, hogy lelkesítő befolyást gyakorolt olvasóira, m ég inkább hallgatóira.
A zonban m u n k ásság áb an és isk o lájáb an kom oly v e szély rejlett, a m ely nem csak a tö rté n e tírá sn a k , hanem m agának a nem zetn ek jö v en d ő jét fenyegeté. *. •
A h a tá s, m elyet H o rv á t Istv á n m unkái a nagy kö
zönségre term ész e tsz e rű e n gyakoroltak, ellen tétb en á llo tt a n em zeti élet, a h a la d á s és reform , legfontosabb é rd e keivel. Á polták a n em zet ö n érzetét, de azon vészteljes irányban, m ely az önbálványozáshoz és m inden idegennek m egvetéséhez vezet, a m ire e n em zetb en m indig nagy volt a fogékonyság. T á p lá lé k o t a d ta k azon táb la b iró i fölfogásnak, m ely a külföldi állapotok ism eretébő l csak azt az egy axióm át vonta le, hogy « E x tra H u n g á riá m non est vita».
S zerencsére, ezen m eddő és veszélyes iránynyal szem ben, a legalkalm asabb időben, épen az első reform - országgyülés (1832— 6) idejében ú j iskola alakúi, m ely a nem zeti m ozgalm ak üdvös tényezőjévé válik, és egy
ú tta l a m ag yar tö rté n e tírá s t európai színvonalra fogja em elni.
E zen iskolának m eg alap ító ja és legtevékenyebb ta g ja : H o rváth M ihály volt.
II.
Alig k ép zelhetni élesebb e lle n té tet, m in t H o rv á t István utolsó és H o rv á th M ihály első m unkái között.
Ö t nem c sáb iták az ő stö rtén e t lid érczlán gjai, sőt m ég a régi dicsőség valódi fénye sem k á p rá z ta tta el szem eit.
8
Oly térn ek m űvelésére ^szenteli e rejét, m ely leg in kább p arlag o n hever, és legtovább v á ra t gyüm ölcseire.
A cultur-történetet karo lja föl.
Azon helyes ta p in ta t, m elylyel a m u n kakört m egvá
lasztja ; azon biztosság, m elylyel a helyes eszközöket fö lism e ri, b árkinél találk o zn án k azzal, m éltán föltünést keltene. D e m ég inkább m eglepő, ha tu d ju k , hogy h u szonnégy éves ifjúnak tu la jd o n a , a ki csak im ént h agyta el egy vidéki város p ap n öv eld éjét, s m ost egy szerény faluban végezi a segédlelkész tee n d ő it.
M ily befolyások k e lte tté k föl lelkében a tö rté n e tiró i h iv atást ? s vájjon volt-e a ki a k ezd et a k a d á ly a it ú tm u tatá sáv a l elh árítan i segíté ? nem tu d ju k . Igen valószínű, hogy ő is, m iként a leg töb b en közülünk, kiknek a tu d o m ányos képzés m ai gazd ag segédeszközeit nélkülöznünk kellett, iskola és m este r nélkül, a n a tu ra listá k és a u to d id ak ták m indannyi nehézségeivel küzdve, csak a sa já t lelkesedése a d o tt erő t és sa já t b e lá tá sa ú tm u ta tá s t. O is büszkén e lm o n d h a tá : « E s t D eus in nobis, a g ita n te calescim us illő».
D e ha nem ism erjük is a forrást, m elyből a h a talm as folyam e re d e tt ; tu d ju k , ki a d o tt folyásának irányt, és ki v ezette a m ed erb e, m elyből árjai term ék eny ítve terjed én ek szét.
E z irán y t az A ka d ém iá tó l v ette. A M agyar T u d ó s T á rsa s á g alig kezdé m eg m ű k ö dését, sie te tt a m agyar tö rtén etíró k m unk ásság án ak kijelölni a tért, a m elynek m űvelését a legszükségesebbnek ism erte föl.
M in d járt legelső közülésén, 1832-ben, a következő kérdéssel n y ito tta m eg a tö rté n e ttu d o m á n y i (száz a r a
9
nyos) p ály á z a to k so rát : «JVÍily befolyásuk volt honi vá
rosainknak nem zetü n k kifejlődésére és csin o sb u lására ? » É s m inthogy a k itű z ö tt h a tá rn a p ig egy pály am u n k a sem érk ezett, az 1834-ik évi közülésen újólag k itű zte. M ajd, m ielő tt m ég a m ásodik h a tá rid ő le te lt volna, 1835-ben a következő m ásodik kérd ésre tű z ö tt ki ju ta lm a t: «M i
lyen állap o tb an volt a m ű ip a r és kereskedés h o n un kb an az Á rpád- és vegyes házakból sz árm az o tt királyaink a la tt? mi tö rté n t fejedelm eink és törvén yhozásunk ré széről annak elő m o zd ítására ? m elyek voltak a nagyobb em elkedésöket h á trá lta tó ak ad ály o k ? m ilyen befolyásuk volt n em zetü n k erkölcsi és értelm i kifejlődésére?»
É s időközben (1834 tavaszán) a M arczib ány i-in té- zet, m ely később az A k ad ém iáb a olvadt, szintén egy c u ltu r-tö rté n eti p á ly á z a to t h ird e te tt a következő k érdésre :
«M iben és m ennyire k ü lön b ö zö tt az Európába költözködő m agyar nemzetnek erkölcsi és polgári c u ltu rá ja E u r ó p án ak akkori c u ltu rájá tó l ?»
Az utóbbi két p ályak érd és v ezette H o rv á th M ihályt m agányából, hol tö rté n eti tan u lm án y ain ak élt, az iro dalm i alko tás és a közpálya terére.
A M arczib án y i-in tézet p á ly á z a tá ra irt felelete volt első m unkája. 1834- és 35-ben írta azt. A kérdés for- m ulázása nem tek in th e tő co rrectnek . A kívánt p á rh u zam n ak sem m i ala p ja nem volt, attó l sem m i ered m én y t nem le h e te tt várni. A beköltöző m ag yarokat a IX . szá
zadbeli angolokkal és svédekkel p á rh u z a m b a állítani, csakugyan igen különös v o lt; m ajd n em olyan, m in tha Sévre ' g y á rtm án y a it a holicsi fazekasok m űveivel ak arn ók összehasonlítani.
IO
A zonban volt a kérdés k itű zésén ek m élyebb m o tí
vum a, m ely teljes m éltá n y lá sra érd em es. Ö sztö n t kívánt adni a külföldi c u ltu r-tö rté n e ti m unkák tan u lm á n y o z á sára, és figyelm eztetni a m ag yar tö rté n e tn e k az összes európai tö rté n e tte l összefüggésben való tá rg y a lá s á ra .
A p ály ázat h ird ető in ek ezen in te n tió it az egyetlen pályam u nk a, a m ely b eé rk e z ett, helyesen fogta föl és vitte k eresztül. S zorgalm asan tan u lm á n y o z ta á t E ic h horn, H eeren , H ü llm an n , W a c h sm u th és m ások m üveit.
É s d o lgozatának felét foglalja el azon kép, m elyet E u ró p a polgári és erkölcsi m űveltségéről, a m agyarok b eván do rlása idejében, n y ú jtott.
A zonban, a M arczib án y i-in tézet viszontagságai követ
keztében, a p á ly á z a t csak egy évtized m últával dőlt el, és H o rv á th m unk ája 1846-ban lá to tt napvilágot.
Sokkal előbb, 1 8 3 7 -b en d ő lt el az ip ar és kereskedés tö r ténetére vonatkozó p ály ázat. H o rv á th m u nk ája a ju ta lm a t nem n yerte el ugyan, de d icsé retre és k in y o m atásra é rd e m esnek íté lte te tt ; b ár azt a három bíráló közül az egyetlen szakem ber C zech J á n o s * a leg k itű n ő b b n ek ; ellenben a j u talm a z o tt m unkát, m elynek szerzőj e az azóta rég elfeledett Kossovich vala, jelen ték telen co m p ilátión ak tü n te tte föl.
E z e n félsiker, a m ely egyébkint az A kadém ia c s a r
nokait is m eg n y ito tta H o rv á th elő tt, b u zd ításu l szolgált néki, hogy a m egk ezd ett úton tovább haladjon. Az a k a dém iai pályakérd és csak a lk alm at n y ú jto tt neki a tárg y földolgozására. Az ösztön, hogy azzal foglalkozzék, a b e lá tás, hogy az ép oly fontos m in t korszerű, m eg volt lel
* A m ásik két bíráló K iss Já n o s és Czuczor G ergely.
kében. É s a z ért a pály akérd és nem szab ta m eg m u n k ásság ának h a tá rá t. Befejezve a m agyarországi ipar és kereskedés középkori tö rté n e té t tárgy aló m u n k áját, a z o n nal hozzáfogott a folytatásához, hogy a legújabb korig vezesse. Jól tu d ta , hogy m iként a politikai tö rté n e t úgy a c u ltu r-tö rté n e tn e k egyes irán y ai csak úgy válnak te lje sen érth etők ké és tan ú lság o sakk á, ha egész összefüggé
sükben és fejlődésükben állnak az olvasó előtt.
„ A z ipar és kereskedés története Magyarországon a három íitolsó század a la tt“ 1840-ben lá to tt napvilágot, két évvel előbb m in t 1837-ben d icséretre m é lta to tt pályam u nkája.
M egjelenése nagy föltünést k e lte tt. Az em berek m eglepetve k érdezék egym ástól : vájjon te h á t az iparn ak és k ereskedésnek is van-e tö rté n e te ? É s m ég növeke
d e tt a m eglepetés, m időn m eggyőződtek, hogy ezen tö r tén etn ek is v annak je le n té k e n y esem ényei, a m elyek teljes m érték ben m egérdem lik a n em zet figyelm ét; és hogy talá lk o z o tt író, a ki ezen tö rté n etn e k lap ja it oly szép nyelven és vonzó e lő ad ásb an tu d ta m egírni, a m e lyen ekkorig a nagy királyok fényes te tte it és a n e m zeti küzdelm ek v álság ait sem le h e te tt olvasni.
A m eglepetésnél, m elylyel e m u n k át a nagy közönség fogadta, nem volt csekélyebb az elism erés, m elylyel a tu d o m ányos körökben találkozo tt. É rd e k ese n illu strálja ezt a következő, 1841-iki akad ém iai közűlésen, a nagy j u ta lom o d aítélésén ek tö rtén ete.
12
III.
Azon időben az ak ad ém iai nagy ju talom nem föl
váltva az egyes tu d o m án y szak o k at illette, m in t jele n le g ; hanem a m egelőző évben m eg jelen t összes irodalm i t e r m ékek közöl a legjelesebbnek Íté lte te tt oda.
Az 1840-ik év különösen term ék en y volt becses kiadványokban. E k k o r jele n te k m eg összegyűjtve K ö l
csey m inden m üvei és V örö sm arty ú jabb m unkái ; to váb b á Jó sik a regényeiből több kö tet, Szem ere B e r ta lannak u tazási leírása, C sászár F e ren c z n e k a m agy ar váltójogot és G yőry S á n d o rn ak a felsőbb analysis e le m eit tárgyaló m unkái.
M indegyik osztály ren d e s tag ja i egyenként a d tá k be a já n lata ik a t. A tö rté n ettu d o m á n y i osztály tag jai — kiknek im m ár, fájdalom , egyikét sem b írjuk so rainkban — H o r v áth M ihály és S zem ere m u n k áit a já n lo ttá k ; és pedig a töb b ség egyedül vagy legaláb b első helyen H o rv á th é t, m elyről m indnyájan a legm elegebb hangon szólanak.
T ö b b i között Je rn e y Já n o s is, b á r m ás irán y n ak volt híve. « T ö rté n e ti irodalm unk, — úgym ond — részin t a m ég levéltárakban ism eretlen ü l heverő kútfők szegény
sége m iatt, részint a hon egyetem i kül- és b e lá lla p o tjá t festő, s m otivált a d a to k tök életlen , egyoldalú, kevés philosophiai szellem m el irt földolgozása következtében m indeddig oly csekély, hogy összes irodalm unk leg n a
gyobb nyereségének kell ta rta n u n k , m ind en oly tö rté n e ti m u n k át, m ely a m o n d o tt h ián y o kat ném ileg pótolja.
T e lje s m érték ben ilyen pedig H o rv á th M ihály ip ar és
kereskedés tö rté n e te . . . F ő é rd em e . . . hogy szerző benne az eddig oly kevés figyelem re m é lta to tt belső n é p é le t
nek s* m íveltségnek tö rté n e té t philosophiai szellem m el s ta p in ta tta l oly jelesen ad ja, hogy jo b b a t . . . alig a d h a to tt volna valaki . . . H oni tö rté n etü n k n e k leg tan u lság o sabb . . . részét a népi é le tet s evvel k ap cso latb an álló p hilosophiai tö rté n e te k e t felvilágosítván, oly . . . m ezejére lép a tö rté n e tírá sn a k , m ely nálunk m in d ed d ig ism e re t
len vala, s m elynek ism eretlensége volt épen oka annak, hogy tö rté n etírá su n k eddig nagy részben egyoldalú s kizárólag a politikai súrlódások és harczoknak volt tá ra . . . »
« Ki ne ism erné — kérdezi L u c z en b a c h e r (E rdy) Ján o s — ez egyetlen m u n k át e n em ben lite ra tú rá n k m ezején ? T a r ta lm á t azonkívül, hogy korszerű, érdekes és dús, m ég a h o n sz ere te t m elege is ömli át . . . E r e detisége s korszerűsége m iatt, de főkép azért, m ivel ekkorig e nem ben egyetlen, nagy gonddal és szorgalom m al íro tt m unka, felülm úlja v ersen y társait.»
É s m ég a szigorú B ajza is m agasztalásokkal h a l
m ozta el H o rv á th o t. « O — úgym ond — nem csak sze
rencsés k u tató, nem csak a d a to k a t tu d gyűjteni, hanem azokat Ítélettel és b elá tássa l tu d ja földolgozni. E lő a d á sa világos, nyelve szép, férfias, h ib átlan . M u n k áját n e m csak sok tanú lsággal, hanem gyönyörűséggel is lehet olvasni ; m ert igyekszik m egközelíteni azon p o n to t, hol a h istó ria tudom ány és művészet egyszersm ind.»
Az A kadém ia m inden osztályok tagjaiból b iz o ttsá got k ü ld ö tt ki, m ely a nagy ju talo m odaítélése tárg y áb an , a közűlésnek ja v a sla to t tegyen. A bizottság, — mely-
nek jele n té sé t tisz te lt ta g tá rsu n k P ulszky F e re n c z írta m eg — V örösm arty és S zem ere m unkái k özött a n agy ju ta lm a t m egosztatni, s H o rv á th é t első helyen dicséretre é rd e m esítte tn i ajánlá.
A zonban a közűlés nem fogadta el e jav aslato t.
A nagy ju ta lm a t nem o sz to tta m eg a nem zet leg n a
gyobb költője és az ü n n e p e lt szónok k ö z ö tt; az egész nag y ju talm at a nagy-abonyi k áplán y nak Ítélte, H o rv áth M ihály m u n k áján ak , «m int oly m unkának, m ely — a hivatalos jele n té s szerint — azonfelül, hogy korszerű, érdekes és ad ato k b an dús, irodalm unkban egyetlenegy a m aga nem ében, s m elyet a reáfo rd íto tt rendkívüli szorgalom és a gondos előadás is k itü n te t: oly tu la jd o nok, mik e m u n kát a közönség figyelmébe nagy m érték
ben a já n ljá k».
Alig csalódunk, m időn fölteszszük, hogy a végső szavak adják a közülés h a tá ro z a tá n a k m egfejtését, és azt Széchenyi Istv án befolyásának kell tu lajd o n ítan u n k . B izonyára tu d ta ő m éltányolni azon h a tá s t, m elyet a m em zetre V ö rö sm arty gyakorolt, és azt, m elyet a k ü l
földi intézm ényeknek és cu ltu rai állapotoknak S zem ere m esteri tollával rajzo lt képe h ivatva vala gyakorolni.
M indazáltal a fenforgó körülm ények között, az A kadém ia legsürgetőbb kötelességének azt tek in té, hogy H o rv á th m u n káját «ajánlja a közönség figyelm ébe».
K öztudom ású, hogy a legnagyobb m agyar az anyagi jólet, az ip ar és kereskedés kifejlesztésében lá tta cul- fu ra i em elkedésünk és állam i létü nk legfontosabb -bizto
sítékát, m elynek m eg szerzését a nem zeti teend ők so rá ban, m eggyőződése szerint, első hely illeté m eg. T u d ju k ,
'hogy e fölfogásának érvényesítésében a nagy közönség tájék o zatlan ság áv al és a szabadelvű politikusok tü re l
m etlenségével kellett küzdenie.
M indkét irán y b an jele n té k e n y h a tá s t v á rt H o rv á th m unkájától, m ely népszerűvé te h e té az ip ar és k eresk e
dés em elésére czélzó igyek ezeteit, és k im u ta th a tá ezek nek sürgősségét.
H o rv á th M ihály a tö rté n etíró ugyanazon e re d m ényre ju to tt, m in t S zéchenyi Istv án az állam férfiú. É s ez sa já t go n dolatait ta lá lta kifejezve a m an n ak szám os lapjain is ; így péld ául, m ikor fájd alm asan em eli ki, hogy tö rté n etíró in k , «m iután a trón válto zások és o rsz á g szerződések, háborúk és békekötések, s m ás nagyszerű és nem nagyszerű, de lárm ás esem ények Írásával elfog- lalvák : figyelem re is alig m é lta ttá k a népi élet csöndes körét ; m iu tán azok, m íg egyeseknek is bajnoki te tte it vagy az öldöklő c saták véres m en e tét, az árm ány csel- szövényeit, az önzés d ú lása it, a féktelenség viszályait, esem ényeket és te tte k e t m ik eltű n tek , g y akran sem m i következést sem hagyva m agok u tán, m in t azon elég szom orú tan u lság o t : m ily sikertelen ü l küzd, nem ritk án a szellem a felforrott elem ek h a ta lm a ellen, s m iként sikerül, az em beriséget gúnyolva, a czink, az árm ány stb. — m íg m ondám , m indezeknek sokszor nyom ról- nyom ra részletes tö rté n e té t a d já k : a polgári élet békés foglalkodásait, csak m integy m ást téve, á tm e n e tb e n is alig em líték».
É s Széchenyi benső elégtétel érzésével olvashatá, m időn a tö rté n etíró így szólott :
« S ajátság a az em bernek, hogy a rendkívüli és csil-
i6
lógó, a szo katlan és z a jt ütő, b á r b elérték nélküli, m in dig élénkebben leköti figyelm ét, m in t a csendes és lassú, de m alasztos és boldogító m űködése az életnek. S ha valahol, e te k in te tb e n bebizonyúlva látju k azon, nem épen vigasztaló igazságot, hogy az em beri ész m indig inkább törekedék m egörökíteni azoknak em lékét, kik zsarnoki h a ta lm a t ű ztek fölötte, m in t azok ét, kik ő t boldogítani, é letét könnyíteni, szépíteni igyekvének.»
Vagy pedig m ikor H o rv á th a szom orú kép után , m elyet anyagi ^elm aradásunkról rajzol, a következő b i
z alm at és lelkesed ést keltő szó zato t intézi a n e m zethez :
«B izonyára M agyarországnak, h a a m eg k ezd ett p á lyán á llh a ta to sa n , s m inden k e z d e te t súlyosítan i szokott nehézségektől e in e m csüggedve, anyagi á lla p o tá n a k tökéle- tesb ítése m ellett polgári in stitu tió it is korszerűleg jav ítv a, a népnetfelésre gondo sab b an ügyelve, h a la d a n d előre, nincs oka aggódnia jövendője ir á n t; de van alap os oka bizton rem ényleni v irág zato t, m ely letörölve hom lokáról a sz á zados tesp edés dicstelen bélyegét, m éltó legyen egy nagy, nem eskedélyű nem zeth ez. S e nem zet, szívében E u r ó pának, hevével m inden szép, jó s nagy irá n t, nem volna-e jogosítva ilyen rem ényekre ? N em zetn ek csak ak arn ia kell, s a k a ra ta nem gyerm ek álm ai ! »
ta lá lh a tó k írói egyéniségének összes jellem vonásai, m elye
IV.
szerint H o rv á th n a k m in d járt első m u nk áiban föl-
két későbbi irodalm i p ály ája m ind tisz tá b b a n és é le se b ben tü n te t elő.
Ö nem ta rto z o tt a m erev tárg y ilag osság iskolájához, m ely a tö rté n e tíró b a n csak bírót lát, kinek az elő tte fekvő iratok fö lh a sz n álá sá ra , a tén yek k id erítésére kell sz o rít
koznia. N em o sztozo tt azok fölfogásában, kik a tö rté n e t
írótól követelik, hogy elbeszéljen és bizonyítson ; de nem engedik m eg, hogy jellem ezzen és elm élk ed jék ; kik a z t k í
v á n já k , hogy egészen a m ú ltb a helyezze m agát, és ne g o n doljon a korral, m elyben él, a közönséggel, m elyhez szól.
H o rv áth lelkét nem tö ltö tte be teljesen az az am bitió, hogy a letű n t század o k ra világosságot d erítsen ; hatn i ak a rt n em zetére, tan ítv a, em elve és lelkesítve azt.
K o rán ak nagy eszm éi m eg ra g ad tá k és á th a to ttá k szellem ét. A zoknak szo lg álatáb a á llo tt ő is ; fölhasználva m inden alk alm at, hogy azo k at hirdesse, és m int a tö r tén e ti fejlődés követelm ényeit állítsa elő. C u ltu rtö rté n e ti dolgo zatai m inden lép ten k ap c so la tb a h ozták őt a té n y leges viszonyokkal, ráv ezették a h a la d á s és reform m in den k érdéseire, alk alm at n y ú jto tta k h a tn ia a közszellem re.
M ár első m u n k ájáb an , a bevándorló m agyarok és az akkori E u ró p a közt vont p árh u z a m b a n , szabadelvű n é z ete it h a tá ro z o tta n ki találju k fejezve. E ré ly e s szav ak
kal m ond k á rh o ztató Íté lete t a h ű b éri rendszerről, m ely szerin te «kezdetétől fogva m ag áb an h o rd ta az elfajzás csiráit» , m ert á lta la «az egyének nem eszm ék által, mik egyedül term észetes és tartó s kap csai a hon és n em zet iránti hűségnek . . . k ö tte tte k a honhoz».
« E zen ren dszer — így szól tovább — m iu tán a sz a bad ság o t gyökerében elfojtja s főelve nem egyéb m int
17
2
szolgaság, te rm é sz e t szerint k o rlátlan ú rrá teszi a feje
d elm et, zsarn ok ság ot szül.» É s a vasallusok h a ta lm á b a n is veszélyt lát, m ert «a k orm ány k o rlátjai nem ig az sá gon, nem szerződésből eredő jogokon és szabályokon, hanem egyesek, vagy legfölebb egyes te stü le te k féktelen
ségén és daczán a lap u ltak » .
É s m ind ezekből azt a m erész k ö v etk eztetést vonja le, hogy E u ró p a n yu g ati o rszág ain ak akkori polgári á lla p od ok nem sokkal több m űveltséget árúi el a m ag y a rokénál. M ert ő a valódi m ű v eltség et csak o tt ta lá lja föl, hol — úgy m ond — « a tá rsa sá g i viszonyok igazságos törvények által h atározv ák m eg ; . . . hol a közjóra m in denki arán y osan áldoz, s viszont arán y o san részesül a tá rsa sá g á ld ásaib an ; hol végre az alk otm ány nem csak néhányak, hanem az egész n em zet . . . erején ek s k é p e s
ségének kifejezésére . . . nyújt m ód o t s alk alm at» .
M ondanom sem kell, hogy a su b jectiv elem ilyetén érvényesülése, gyakran talá n tú lten gése, a kom oly és lelkiism eretes tö rté n etíró n á l az elő ad ás hűségét, a kút- források elfogulatlan b irá lá sá t e g y á ltalá b a n nem v eszé
lyezteti.
É p oly kevéssé, a m int a n em zeti é rzü letn ek és a hazafias szellem nek nem volt h á trá n y á ra H o rv á th m ü veiben széles, eu róp ai látköre. A n ém et irodalom tö rté net-bölcseleti m űveiből m egism erkedvén a népek fejlődé
sének és az uralkodó eszm ék h a tá sá n a k törvényeivel ; a nem zeti élet irán y ait és e red m én y eit m in dig összefüg
gésbe ig yekezett hozni az európ ai állam -élet és civilisa- tió folyam ataival.
Sőt ezen tö rté n et-b ö lc sele ti irány a lap eszm éit az
r9
A thenaeum h a sáb ja ib a n 1838. és 1839-ben m egjelent, külön czikkek ú tjá n ism erteié. Ilyenek : A szükség és a szabadság a történetben, — Gondolatok a történetírás theo- riájáról.
M iként tárgy, szellem és fölfogás te k in te té b en új irán y t te r e m te tt: m u n k áin ak külső form ája is jelen ték en y h a la d á st jelez a m ag y ar tö rté n e tírá sb a n .
M a m ár m indenki tu d ja , hogy az írónak nem kisebb gondot kell fordítani m un k áján ak form ájára, m int ta r ta l
m ára. A zonban m ég n éhány évtized elő tt tudományos m unkának csak a z t tek in te tté k , m ely egyedül szakférfiak szám ára Írato tt ; m ely latin id ézetek h alm aza és n e h é z kes d em o n strátió k töm kelegé által elfárasztja, vagy épen elriasz tja a nagy közönséget.
H o rv áth , az ókor classicus m űveinek és az újabb franczia írók tan ulm án yozásáb ól erős form aérzéket s a já títo tt el. M ásodik p ály a m u n k ájá n a k előszavában h a n g súlyozza, hogy «tudja és érzi a tö rté n e tírá s k e l l é k e i t ; ...
ö n tu d a tta l m o n d h atja, hogy forgott lelke elő tt is a tö r tén etírási tökély eszm énye ; a törekvés sem h ián y zo tt azt m egközelíteni ; hogy attól m üve m égis oly távol m ara d t, a k a ra tá n a k s erőfeszítésének ro vására nem ira th a tik » .
C sakugyan az a k a ra tró l és erőfeszítésről m inden m u nk ája tan ú sá g o t tesz. Ú gy ip ark o d o tt írni, hogy a m űvelt közönség élvezettel olvashassa. N épszerű volt, a szónak legnem esebb értelm éb en . E lta lá lta a z t a hangot, m elyet m eg é rte tte k és szívesen m eg h allgattak. Színvonala m agasan fölem elkedett a k ö znapiságon ; de nem volt oly m agas, hogy a rra m ások is föl ne em elkedhessenek.
E lő a d á sa könnyű és világos, m elyet latin idézetek 2'
2 0
nem tesznek egyenlőtlenné ; sőt a kútforrások m ag y arra fordíto tt helyeit is ritk án veszi föl a szövegbe ; csak ott, hol azok valóban jellem zők ; soha azért, hogy a m u n k át m ag ának m egkönnyítse.
Irá ly a néha nem elég erő teljes és szabato s, nem egyszer áradozó ; de m indig gondos és nem es, gyakran em elk edett. A n yelvújítás nagy m esterein ek kizárólagos h a tá sa a la tt állva, és azon k orban nevelkedve, m ikor u ralm a végleg ki volt küzdve, — nyelve tis z ta volt. É s így azok is, kik K ölcsey szó no k lataiban gyönyörködtek, és kiknek V ö rösm arty volt kedvencz o lv asm án y u k : szí
vesen nyúltak H o rv á th m unkái után.
V .
M indezen előnyök és előtanu lm ány o k kiválóan a lk a l
m assá tevék H o rv á th o t a rra , hogy az ország egyetemes történetét, a nagy közönség és ta n o d á in k h a sz n á la tá ra m egírja. E z volt tu lajd o n k ép en i h iv atá sa, m elyet sz ere n csére korán ism ert föl, m elynek b etö ltésére szen telte úgy szólván egész, hosszú írói p ály áját.
G y m násium ain kban a hazai tö rté n e lm e t eg y általán nem , az úgynevezett p h ilo so p h iáb an la tin kézikönyvek
ből tan u ltá k . C sak 1840-ben k e z d ette k azzal a go ndo
la tta l foglalkozni, hogy ideje volna a m ag yar tö rté n e lm e t a középtan od ák alsó o sztály aib a is behozni. D e nem lé te ze tt tankönyv. M eg írására H o rv á th vállalk ozo tt. Azon korból fö n nm arad t levelei azt sejtetik, hogy T o l d y éb resz tette föl benne ezen g ondolatot. A nnyi bizonyos,
21
hogy v a ló sítá sá ra b u z d íto tta , tan á c scsa l és te tte l tá m o g a tta .*
1841-ben je le n t m eg a g ym násium ok alsó o sz tá ly ai
nak h a sz n á la tá ra sz erk e szte tt kézikönyve, m ely csak h a m ar az o rszág szám os in tézeteib en e lfo g ad tato tt, úgy hogy 1844-ben m ár a m ásodik k iad ás 2000 p éld á n y a is elfo
gyott volt, m inélfogva a következő évben a h a rm a d ik a t b o c sá to tta közre. U gyan ek ko r a felső osztályok sz ám á ra írt egy nagyobb tankönyvet.
M indkét m unka 1861-ban ism ét h a sz n á la tb a v é te te tt iskoláinkban, és m ai nap ig fen n ta rto tta m ag át ; b á r azó ta szám os versen y társai léptek a síkra. E s a közoktatási tan ács alig egy esztendő e lő tt azon vélem ényét fejez
h e tte ki, hogy a tan ü g y és közm űvelődés érdekében, a fen- forgó viszonyok között, általán o s e lte rje d ésé t kell ó h ajtan ia.
É s m é ltá n ; m ert — b á r az újab b d id ak tik ai igényeknek nem felel m eg teljesen — úgy az anyag m eg v álasztása és szellem e, m in t nem es han g ja és szép nyelve által a m agyar tö rtén elem tö bbi tank ö nyv eit m essze tú lsz á rn y a lja .
H a tá s a az ifjú n em zedékre m érh e te tle n vala. A szel
lem telen és száraz latin com pendium ok h e ly e tt oly k ö n y vet a d o tt kezébe, m ely a h aza és a n em zetiség eszm éi
ért le lk e sed e tt; m elynek lapjain, nyugodt h an g ja daczára, az új kor fuvalm a vonúl át. M időn a m últ esem ényeire o k tatá az iskola növendékeit, észrevétlenül a jelen nagy fö lad ataira készíté elő őket.
* H o rv áth 1840 jú liu s 27-én írja T oldynak : «A histó ria com pendiu- málioz hozzáfogtam s m ár jó előre h a lad tam » . 1840 szep tem b er 28-án:
«Midőn a nagygyűlések alk alm áv al szerencsém volt K egyeddel m ost készült kis históriám ról szólanom , ó h a jtá s á t tetsz ett K egyednek kifejezni, azt, m ielőtt sajtó a lá kerülve láth a tn i. ím e te h á t irt küldöm .»
É s H o rv á th h a tá s a ez irán y b an annál nagyobb volt, m ert gondoskodott arról is, hogy az iskola p ad jairó l k i
kerü lt ifjú és a nagy közönség hasonló szellem ben olvas
hassa a h aza tö rté n e té t. 1842-től 1846-ig je le n t m eg A M agyarok Története czím ü négy k ö tetes m un kája. K i
váló értékkel b ír utolsó k ö tete, m ely I I. Jó z se f és L ip ó t uralk o d ásán ak tö rté n e té t m in d en re k iterjeszkedő figye
lem m el és önálló íté le tte l dolgozza föl.
E z e n m u n k ájá b an teljesen uralk o d ik a n y o m tatásb an m eg jelent fo rráskészlet fölött, sőt m ár k iad a tla n em lé
keket is kezd fölhasználni.
K ülönösen szerencsés a tö rté n e t tag o zásáb an . N em elégszik m eg az ekkorig g y a k o rla tb a n levő eljárással, m ely a tö rté n e te t kizárólag külső m om entum ok egyoldalú fölfogása alap ján , az uralkodók és család aik eg y m ásu tán következése szerin t, o sz to tta föl részekre. A rra, hogy ezen eljárás a tö rté n e tírá s fö ladatáv al és azonkori állásával többé nincs ö sszh angzásb an, először P ulszk y F e re n c z figyelm ezteté a m ag yar tö rté n e ttu d o m á n y m u n k ásait, szellem dús czikkeiben, m elyek az 1838. és i8 3 g -ik évi A then a eu m h a sáb ja in jele n te k m eg, ily czím a la tt: E s z mék M agyarország történetének philosophiájához. H angsú- lyozá, hogy a tö rté n e tíró n a k h iv a tá s a : «vizsgálni a m en y
nyire leh et mi a n em zet tö rtén elm éb en külső erők k ö vetkezm énye, mi az ország geog raph iai helyzetének , a föld term ész e té n e k , a körülfekvő n em zetek befolyásának eredm énye». É s hogy ezen valóban p rag m a tik a i tö rté n e tírá sra ú tm u ta tá s t adjon, a külbefolyás szem pontjából a középkor m ag yar tö rté n e tn e k v á z la tá t írta meg.
H o rv á th fölfogta a figyelm eztetés je le n tő sé g é t, és
23
keresztü lv itte azt. íg y p éld áu l az Á rp ádh ázból sz á rm a zott királyok k o rsz a k á t négy fejezetre osztá, m elyeknek czím ei a következők : A ném et befolyás s ettől fö lté te lez e tt kereszténység terjed é sé n ek s a tró n m ia tti har- czoknak korszaka, i o o o — 1114. — A görög befolyás id ő szaka. i i 14 — 1196. — A n em zetiség v issz a h a tá sán a k korszaka. 1205 — 1235. — Az á ta lak u lá si forrongás és a m íveletlen népek befolyásának korszaka. 1235— 1301.
E z e n fölosztás nem p u sz tá n s tru c tu ra i előnyöket re j
te tt m ag áb an. N agy h o rd erejű fo rd u lato t jelez a tö rté n e t
dókról a n em zetre viszi át.
Az olvasók ösztö n szerü en érezték azt. In n en m agya
ráz h a tó m eg, a m it egyik szellem dús írónk e m líte tt e lő t
tem , hogy a m unkán ak m ár á tla p o zá sá n á l, olvasása előtt, a fejezetek czím ei m eg ra g ad tá k az olvasót.
E m ellett a hazafias szellem m ost m ég sz em b etű n ő b ben lép e tt elő térb e, m int korábbi m unk áib an. A forrongó korszak m ozgalm as esem ényei, a nem zet küzdelm ei és erőfeszítései híven visszatü k rö ző dn ek lapjain. A zonban a nem es m érsékletről, m ely a tö rté n etíró n a k legelső k ö te lessége, soha sem feled k ezett m eg. E n n e k köszönheté, hogy m ég a cen sura elism erésével is d icsek ed h etett.
« A IV. k ö tete t — írja ő m aga T o ld y h o z in té z ett egyik levelében (1846. ápril 15-én) a C ollegium S pányiknak a d ta ki m egbírálni, s ez k eresztü l-kasúl tö rü lt, elannyira, hogy úgy m in t kezeiből kikerült, alig fogtam volna kinyo- m a tta tn i. A C ollegium azonban S pányik tö rléseit tö rü lte ki, s m u n k ám at oly jelesn ek és loyalisnak m ondá, hogy nem is kellett volna a cen sornak a C ollegium elébe terjeszteni.»
írásb an . A tö rténelm i elbeszélés sú ly p o n tját az uralko
2 4
H o rv á th 1846-ban fejezte be n égykötetes tö rté n e ti m unkáját, A zonban nagyobb szab ású tö rté n etíró i m u n kásság ának tu lajd o n k ép en csak m ost á llo tt kezdetén. T e l jesen ism erve a m ag y ar tö rté n e t k ö z re b o c sá to tt forrásait, s b elá tv a m ennyire hiányosok és elégtelenek azok : élénk vágy é b re d e tt föl lelkében, hogy fölkutassa, n a p világra hozza és értékesíth esse a könyv- és lev é ltá rak b a n e lre jte tt kincseket.
E rre m ost alk alm a is nyílt. B écsb en a T h e resian u m - növeldében ta n á r volt. Ö sszek ö ttetései á lta l m egnyíltak elő tte az udvari könyvtár, az állam i és a can celláriai levéltárak. A szü n n ap o k at pedig a rra h a sz n á lta föl, hogy a jászói és leleszi conventek, Soprony v áro sának és K is
m arto n b an az E sz te rh á z y herczegi család levéltáraib an kutasson. G azd ag an y ag -k észletet h alm o zo tt össze, a X II.
század tó l a X V II-ig . K ülönösen azon korszak, m ely az Á rp ád h áz k ih altá tó l a m ohácsi vészig ér, v onta m ag ára figyelm ét. E z volt — m int T o ld y h o z in té z e tt leveleiben em líti, — «kedvencz tárg y a » .
Im é n t nev ezett lelkes b a rá tja több Ízben k ísérletet te tt m ás térre irányozni figyelm ét. M időn 1846-ban a K isfa lu d y -T ársa sá g a m ag y ar m y thologiának, és kevéssel utóbb a m agyar püspöki kar a m ag yar e g y h á z -tö rté n e le m nek m eg írására ju ta lm a t tű z ö tt ki ; leveleiben ism ételve b u z d íto tta őt, hogy a p á ly á z a tb a n vegyen részt. H o rv á th nem en ged te m ag át «kedvencz tárgya» földolgozására irányuló elő készületeitől b a rá tja által e lté rítte tn i. D e csak h a m ar eltéríté őt az esem én y ek h a ta lm a .
1:847. jú n iu s 20-án h atvan i p léb án o sn ak n e v e z te te tt ki. A levelet, m elyben erről T o ld y t értesíti, az ism eretes
latin verssel k e z d i: «Inveni p o rtu m , spes et fortuna valete». B izo ny ára legkevésbbé sem sejté, hogy szósze
rinti é rte le m b en alk alm azh ató m ag ára a költő e m o n d á
sát. C sa k h a m a r b ú csú t k ellett venni tu d o m ány os foglal
kozásától , le k ellett m o n d an ia legszebb rem ényeiről, életének eszm ényéről : szerény függetlenségben tu d o m á nyának élhetni.
M ég egy év sem m ú lt el, m ióta H a tv a n b a te tte á t lak á sá t, m időn az első felelős m in isztériu m fö lterjeszté
sére C san ád püspökévé n e v e z te te tt ki ; P á z m á n y óta hih ető leg az első eset, hogy kizárólag irodalm i érdem ek em eltek ifjú lelkészt a főpapok sorába. D e ism ét alig egy esztendő m últ el, és a függetlenségi harcz eln yo m a
tá s a u tán a külföldre kellett bujdosnia.
VI.
A sors ezen c sap ása annál súlyosabban n eh ezed ett rá, m ert m ind a z ért a m it elvesztett, a tudo m án yo s fog
lalkozásban sem k e re sh e te tt k á rp ó tlást. T ö b b éven át egyik országból a m ásikba vándorolva, az irodalm i m u n kásság m inden segédeszközeit nélkülözve, nem v eh ette föl a tö rté n etíró e le jte tt to llát.
V égre 1856-ban B rü sselben te le p e d e tt m eg, s itt fö ltárú lt elő tte a királyi levéltár, m elynek gazd ag ság át
La n z n a k 1844-ben k iad o tt C orresp o n des des K a i
sers C arl V. czím ü gyűjtem ényéből a szakférfiak m ár ism erték. K öztudom ású volt, hogy V. K árolynak F e rd i- nánd m ag yar királylyal v á lto tt nagyszám ú levelei, úgy
2Ó
szintén a N ém etalföld ek k o rm án y zó in ak , első helyen M ária özvegy m ag y ar király n én ak , irom ányai o tt ő riz
tetn ek . K étségtelen vala te h á t, hogy e lev éltár hazánk X V I. és X V II. század beli tö rté n eté n ek dús kútforrá- sait rejti.
E szerin t H o rv á th nagy v á rak o zással lép h e tte á t küszöbét. D e az ered m én y m e g h a la d ta azt. U gyanis a politikai levelezések és á lla m ira to k m ellett, szerencsés volt M árián ak m agyarországi m a g á n le v é ltá rá t is fölfedez
hetn i. A királyné az á lta la özvegyi jogon bírt b á n y a városokra és u rad a lm a k ra vonatkozó okleveleket és ira to k at kihozta m agával M agyarországból, és e g yűjtem ény később a k a m a ra grófjaival és tiszteiv el fo ly tato tt leve
lezés által tete m e se n g y a ra p o d o tt.
H o rv áth azon ta p in ta tta l, m elylyel a lényegeset a lényegtelentől m eg tu d ta k ülön b ö ztetn i, a fontosabb ira to k at lem ásolta, és k iad ás v é g e tt a M agyar T u d o m án y o s A kadém iának a já n lo tta föL<
Az épen ez időben m eg alak u lt T ö rté n e lm i B izo ttság , m ely előtt utóbb H o rv á th v ezérlete a la tt, és az ő in d ít
v á n y ára m eg a ján lo tt országos d o tatió által, széles tev é kenységi té r nyílt m eg, szerény m érvekben m egin du lt m u n kásság át a B rüsseli O k m á n y tá r négy k ö te te s e k ki
adásával kezdé m eg. E z az első g yűjtem ény, m ely a külföldi lev éltárak n ak M ag y aro rszág ot érdeklő irataib ó l h azán k b an napvilágot láto tt. É s ekként e tére n is H or- váthé az ú ttö rő dicsősége.
E zen eredm ény fölébreszté m u nk ak ed v ét. É s hozzá fogott a g y ű jtö tt anyagkészlet tud o m án yos értékesítéh ez.
M egírta F r a te r G yörgy é le tra jzá t, m ely úgy az egyénnek
jellem zése és lélek tani m otivum jainak földerítése, m int a kor rajza á lta l eg y arán t m esteri m ű ; az első m agy ar nyelven m egjelen t tö rté n e ti é le tra jz , m ely a külföldi irodalm ak legjobb m üvei m ellé állíth ató , és egy szín
vonalon áll azon kitűnő politikai jellem rajzokkal, m e lyek n éhány évvel előbb K em ény és C sengery tollából jelen tek meg.
A tö rté n etíró k és m aga H o rv á th is F r a te r G yörgy cselekvésének főrúgóját «a h a tá rta la n n a g y ra v á g y á sb a n » keresték volt, és úgy fogták föl őt, hogy m ind F e rd i- n án do t m ind S zu lejm án t rász e d te . M ost ellenben H o rv á th kim u tatá, hogy M artinuzzi m in d k ettő irá n t őszinte volt, s ing atag nak látszó «politikai irá n y á b an a végelm erüléssel fenyeg etett h aza s n em zet fen n m a ra d á sa és m eg szilárd u lása volt az ő vezércsillaga».
É s ezzel bizo nyára n em csak a sokat ó csárolt á lla m férfiút a k a rta reh ab ilitáln i ; h anem eg y ú ttal a k a rt hatn i nem zetére, m ikor elő adá, hogy M artin u zzit, m iu tán m eg
győződött, hogy M agy aro rszág sem sa já t erejével, sem idegen tám o g a tá ssal nem b iz to síth a t m ag ának független állam i létet, h a z á ja sz ere te te és érd ek ein ek helyes föl
fogása vezeti F e rd in á n d tá b o rá b a .
É s ezen életrajzo t csak h a m ar a dolgozatok hosszú sora követé. Ism ét elem ében ta lá lja m ag át. Az a gon
do lat, hogy a külföldön is te h e t szo lgálato kat honának, és b etö lth eti h iv atá sát, úgy szólván kibékíté sorsával. Az 1858-ik év elején teljes resignátióval írja T o ld y n ak , hogy m iu tán a h a z ájá b a való v isszatérés rem ényéről le kell m ondania, nagyobb m érvű irodalm i m u n k ásság o t készül kifejteni, és e czélból a m ag y ar tö rté n ele m összes for-
28
rásm u n k áit k ív ánja m egszerezni, a m ihez közrem űködését veszi igénybe.
VII.
É s ezen levél ú jra szoros viszonyba hozza a két kiváló férfiút. A lefolyt évtized a la tt m eglazult össze- k ö ttetésö k ; de T o ld y szíve v álto z atlan ú l m egőrzé sz ám űzött b a rá tja részére azon é rz e lm e k e t, m elyeket p ály ája k ezd etétől fogva tá p lá lt irán ta.
E zen nem es szellem ű férfiú em léke élénken áll m ég m indnyájunk előtt. A legtöbben közülünk szerencsések valánk ta n á c s a ib a n , sőt tá m o g a tá sá b a n is részesülh etni.
É s felejthetetlenek fognak m ara d n i azon szép perczek, m ikor első kísérletein k kel vagy terv ein k kel szerényen és félénken közeledénk hozzá ; m in t fog adta közléseinket súgárzó arczczal, és ju ta lm a z ta b a rá ti ölelésével ; m int em e lk ed e tt keblünk, h allg atv a m eleg szav ait, és százszor is végig olvasva lelkesítő sorait.
Az önzetlenség és ü g y szeretet oly m ag a slatá n á llo tt ő, hogy eg y arán t vélt szolgálni h a z ájá n ak a m aga m u n k ás
sága és m ások m u n k ásság án ak e lő m o zd ítása által. M á soknak szentelni idejét, figyelm ét és szellem ének e re jét:
inkább gyönyör volt rá nézve m in t áld ozat.
E z t ta p a sz ta ln i senkinek sem volt annyi alk alm a, m in t H o rv á th n a k . S z ám ű zetése idejében, irodalm i m u n k á sság án ak T o ld y volt fő tén y ező je; irán y t adva és b u zd ítv a; könyvekkel látv a el őt, és k iad ó t szerezve neki; a könyvvizsgáló hatóság o kk al alkudozva, és ism é
2Q
telten téve lé p é se k e t, hogy a m n e stiá t eszközöljön ki részére.*
H o rv á th B rüsselben, kisebb m unkák m ellett, a leg újabb kornak tö rté n e té t készült földolgozni, 1792-től 1848-ig, hogy ezzel négy kö tetes m u n k ájá t befejezze. T o ld y nem helyeselte e terv e t, m ert b e lá tta , hogy am a kiadvány sokféle előnyei m ellett, nem felel m eg tö b bé a tö rté n e t- írás újabb állásának , és távol áll a ttó l a m ag aslattó l, m elyre H o rv á th azóta, a M artin u zzi-féle é le tra jza ta n ú sága sz e rin t, fölem elkedett vala. E m ia tt a z t aján lá
H o rv á th n a k , hogy m indenek elő tt a négy k ö tete t d o l
gozza át újra, és Íg érte, hogy szerezni fog a m u nk ának kiadót.
H o rv á th öröm m el k a ro lta föl ezen eszm ét. « H a az 1848-iki esem ények — írja v á laszáb an — be nem á lla nak vala, m ár azon évben m egkezdtem volna az újabb dolgozást. A zóta az csak oly vágyként leb e g e tt előttem , m ely soha sem fog te lje se d h e tn i, s ím e T e rem én y t n y újtasz leveledben ! » **
É s néhány h é tte l utó b b T o ld y tó l azon é rte sítést vette, hogy H e c k e n a st a m unka k iad á sá t elv állalta. H a ladék nélkül hozzáfogott a m unkához. M egfeszített e rő vel és oly k ita rtá ssal dolgozott, hogy öt hónap elteltével készen állo tt az első kö tet. «Az átdolg o zással — írja e n y ár végefelé — vagy inkább újra dolgozással készen vagyok ugyan m ár, de a tis z tá z á st nem k ezd h etem meg,
* Sajnos, T oldynak H orváthhoz in tézett levelei nem m a ra d ta k fönn.
C sák H o rv áth n ak Toldyhoz írt leveleit bírjuk, ez u tóbbinak g a z d a g leveles- gyűjtem ényében, mely az A k ad ém ia kön y v táráb an őriztetik. D e H orváth leveleiből is teljesen m élta th a tju k Toldy h a tá s á t és nem es szerepét.
** 1858. február 20.
a m íg kezem nél nincs az első k iad ás. H a m ást nem is, legalább az elején néh án y sort s a fölo sztást csak m eg kell m égis ta rta n o m , hogy m ásodik k iad ásn ak n e v ez
hessük ». *
É s valóban új m unka volt az, m elynek m eg írásáb an H o rv á th a történetnyo m o zás, m ind en újabb ered m én y eit és sa já t lev á ltá ri b ú v á rla ta in a k gyüm ölcseit földolgozta;
sőt további önálló k u ta tá so k ra is ta lá lt ö sztön t és időt.
«K ivált N agy L ajo s és Z sigm ond tö rté n e té t dolgozva — írja egy alkalom m al — lá to m , hogy sok a b b a n , m ire nézve igen hiányos eddigi ism eretü n k . A bécsi le v é ltá r
ból m ásolt o km ányaim egyném ely hézagot b e tö lte n e k ; viszont új hézag o kat fedeznek föl, de m elyeket eddig n ap v ilág ot lá to tt kútfőinkből ki nem tölthetün k.»
S okat v á rt az olaszországi lev é ltá rak á tk u ta tá s á tó l ; főleg ezért h a g y ta el B rü sselt, és te tte á t la k á sá t olasz földre. **
A tö rténelem kötetei gyorsan követk eztek egym ásra.
1863-ban ki volt nyom atva a h a to d ik is, m ely 1815-ig é rt; de ennek és az ötödiknek k ö z re b o c s á tá s á t a cen su ra éveken á t ak ad ályozta.
E n n e k d aczára, egy job b jövő rem ényében, T o ld y a rra igyekezett bírni H o rv á th o t, hogy a m u n k át to v áb b folytassa, és a legújabb kor tö rté n e té t is írja m eg.
«Szíves leveledben — így válaszol H o rv á th — sok vig asztaló t ta lá lta m . M ert olvasván m ennyi m elegséggel beszélsz rá , hogy m u n k ám a t 1848-ig fo ly tassam , m eg kellett győződnöm , hogy nem ta rto d egészen elveszett
* 1858. szeptem ber 17.
** 1859. feb ru ár 24.
3i
m unkának az eddigi k ö tetek re fo rd íto tt fára d ság o m a t . . . N em ta g a d h a to m , hogy egy idő óta n éh a ném i lehan- goltságot érzek m agam ban am a teljes h a llg a tá s m iatt, m elylyel m unkám talá lk o z o tt . . . L ev eled m eleg so ra i
ból te h á t m é ltá n y lá sá t olvasom ki (igyekezeteim nek, mi annál jo b b an e sett, m ert az T ő le d k á rp ó tlá st nyújt n e kem százak h a llg a tá sá é rt, s elegendő b á to rítá su l szolgál m egírni m ég az 1823 — 1848. korszak tö rté n elm é t, ha erről egészen lem ondtam volna is. »
É s m ár két évvel utóbb a közönség kezein forgott a H uszonöt év M agyarország történelméből. B á rm ik é n t nyilatkozzék a kritika egyes ré sz lete irő l, az esem ények és egyének jellem zésérő l: az k é tsé g te le n , hogy nehéz fö ladatát m eglepő sikerrel o ld o tta meg. Sem m iféle a la p m unka vagy vezérfonálul szolgáló korrajz nem á llo tt re n delkezésére. O ly közel állo tt hozzá e kor, hogy a törté
neti értékű k ú tfo rráso k at nélkülöznie k ellett ; és m égis nem oly közel, hogy ő an nak tényezője vagy a k á r köz
vetlen ta n ú ja le tt volna.
Ö n m ag ának k ellett az egész korszakot reco nstruálni.
É s ezt ritka szerencsével te tte m eg. A nem zet életének és küzdelm einek oly képét állítá az újabb nem zedék elé, a m elyből az eszm ék és irányok irá n t teljes tájék o zást szerez
het, a jelenk o r fejlem ényeit k a p cso latb a h o z h a tja a m ú lt
tal, és levo nh atja a történ elem nagy tan ú lsá g ait. V alóban elm on d h atju k, hogy m inél inkább távozunk el am a ko r
tól, m ind kevésbbé fognak föltűnni a könyv h iányai vagy tévedései, és m ind nagyobb m érték ben fogják m é ltá nyolni előnyeit.
32
vin.
U gyanezt m o n d h a tju k azon m u n k á já ró l, melylyel egy m ég nehezebb föladatot oldott meg, melyben a füg
getlenségi harcz tö rté n e té t írta meg.
A sokféle nehézségekhez, m elyeket az író helyzete a külföldön és a tárg y term észete te r e m te tt ; még a belső harcz is járult, m elyet az igazságért hevülő történetíró és a honvágytól e m é sz te tt s z ám ű z ö tt küzd egymással.
E harcz és annak kim enetele H o rv á th je lle m ra jz á hoz a legdicsöségesebb vonásokat nyújtja ; annál inkább, m ert bizalm as levelezése lelkének legbensőbb g o n do la tait tárja fel előttünk.
Midőn e m un k án dolgozott, ism ételve közié Toldy- val kétségeit és aggodalm ait.
« L á ta n d - e ez — úgy m ond — világot e g y h a m a r ? nem tudom . M inden lépten-nyom on inkább m eggyőző
döm, hogy ha ezt kibocsátóm , végkép elzárom m agam előtt a k a p u t haz ám b a . O pedig m ennyire vágyódom m á r oda ! » *
T oldy, a ki ép oly hőn kívánta, hogy a haza visz- szanyerje kitűnő történ etíró ját, m inden rábeszélő t e h e t ségét fölhasználja, hogy a m egk e z d e tt m u n k án a k m eg írásától visszatartsa. Sokféle érvekkel igyekezik őt m e g győzni, hogy a forradalom tö rté n e té t megírni m ég nem lehet, és néki nem is tanácsos. Azt javasolja, hogy em lékiratokat szerkeszszen, m elyeket m ajd a jövő t ö r
* 1864 junius 7.
33
ténetírója fog fölhasználni. D e a hű b a rá t tan á c s a it ez egyszer nem h a llg a tta meg.
«Mit az 1848— 1849-iki történ etrő l írsz — olvassuk H o rv á th válaszában — nagy részben való ugyan, s t e l jes m értékben érzem azok sú ly á t; de bajos m ár követ
nem tan á c so d at. A m unka készen van ; készen van pedig tö rté n et s nem em lékirat a la k jába n . . . A poli
tikai t ö rté n e te t, m o n d o d , m egírni sem nem leh et, sem nekem nem tanácsos . . . É n úgy hiszem lehet, ha talán nem tökéletesen is. De melyik e p o c h át vagyunk képesek tökéletesen m egírni? É n úgy hiszem, ezt politikai sz em pontból teljesebben vagyok képes m e g í r n i , m in t az 1823— 1848-ik, vagy 1790— 1820-it. A főindokok, irá nyok ism eretesek, ism eretes sok részlet is ; és h a e z ek ből m ost egynémi e l m a r a d , vájjon ezért az egészet elhagyjuk-e ? Pótolják a h iányt u tó d a in k , m iként mi pótoljuk elődeinkét. A függetlenséget a nem zet irá n y á ban, úgy vélem, nem nehéz m egőrzeni ; anélkül pedig, hogy h a itt-ott erősek, csípősek vagyunk is, a jo b b ak által ne helyeseltetnénk. A lárm ázó vulgussal m it sem gondolok . . . A hatalom irányában, igaz, bajosan, sőt épen nem lehetne m eg ta rta n o m a függetlenséget, h a csak azon, b á r igen-igen hő vágyam állna m indig szem em előtt, hogy a b e ú ta t elzárom m ag am nak . D e ez csak személyes indok, a melynek, úgy vagyok meggyőződve, nem szabad feláldoznom a hazai érdeket, mely a kor történetének m egírásában s k iad á sá b an fekszik . . . K e d ves b arátom , szeretném m á r szívni h a z ám levegőjét, ölelni b e n neteket ; de ezen személyes indokból nem v a gyok képes hallgatni. Legyen, hogy írói hiúságom erő-
3
34
sebb m int honvágyam ; legyen, hogy a közérdeket többre tartom , m int a sz em é ly e m ét; de m á r teljesen e lh a tá r o z ta m m agam at, bárm i legyen is szám űzöttségem te k in te tében következése, kiadni a m u n k á t .» *
E z e n szilárd elh atáro zással s z e m b e n , T o ld y azon volt, hogy a m u n k a m egjelenése előtt tegye lehetővé H o rv á th n a k a visszatérést h a z á já b a ; m ert attól félt, hogy ez a m unka m egjelenése u tán lehetetlenné fog válni.
L épéseitől sikert várt, és 1865 tav a sz án fölhívta H o rv á th o t hogy m ost nyújtsa be folyam odását.
Azonban H o r v á t h , tiszteletre m éltó egyeneslelkü- ségét bizonyítva, csak m u n k ájá n ak m egjelenése u tán volt hajlandó folyamodni. E l h a tá ro z á s á t a következőképen indokolja :
« É n — úgy m ond — tö rté n e te t nem vagyok képes m ásként írni, m in t m ikép azt a m eggyőződés mondolja toliamba. M eggyőződésem hibás lehet ; de a m it írok, híven, m inden szépítés nélkül fejezi ki nézeteim et s m e g győződésemet. E z az oka, hogy ú jabb m u nkám is néhol talán erősebb színekkel van írva, m int a szám ító eszély jav a s o lh atta volna. A m érsék letet szeretem s követem is ugyan a kifejezésekben, de a kétszínűséget g y ű l ö l ö m . . . B á r a m u nk a egyik főiránya m érsékletet kötni a nem zet szívére m inden válságos helyzetben ; b á r az kiengesztelő- dést sürget : az előadás egyes részei mégis erősebbek, nryntsem hogy a z t közönyösen fogadnák az i l l e t ő k . .. B á r mily türelm etlenül is sovárgok te h á t viszontlátni h a z á m at . . . az eszély v árásra int, legalább addig, míg ezen
* 1864. szeptem ber 1.
35
új bűn is constatirozva lesz, s az a m n e s tiá b a foglaltat- hatik». *
A m unka 1865 n yarán G enfben csakugyan m egje lent. «Úgy hiszem — írja ekkor ismét T o ld y n a k — nem hiba általában véve, hogy e korszak így Íratott meg.
Ki tu d ja , mikor lett volna alkalm as idő annak m eg írá sára, ha még a kibékülés előtt, mikor az ig az sá g ta lan ságok és törvénytelenségek ónsúlya a la tt nyögött hazánk, m eg nem iratik. N ekem ugyan á r t h a t, . . . m ert e lü t
het forró vágyam teljesülésétől, h a z á m a t viszontláthatni.
Azonban nem tu d ta m menekülni az igazm ondás ö sztö
nének s p a rancsszav ának h a ta lm a alól, b á r éreztem is, hogy m aga m nak ártok vele. M entségem csak az lehet, hogy az ellenfélre is k im o n d tam az igazat. S annyi lehe
tetlen, hogy ne tessék az irán y tad ó körökben is, hogy a népbálvány lero n tásá ra , ha nem tö b b, legalább annyi erőt fordítottam , mint a nemzeti jogok sértőinek m eg ro v á s á r a * * . . . K ossuth m űk ö d ését egész valósággal adván elő, te tte it és személyét híven ábrázolván, nem keveset con tribu áltam ahoz, hogy ő az értelm iségben egészen elvesztette népszerűségét. K ossuth m ag a is így vélekedik a könyvről, m int hallom, s nem kevésbbé bosszús elle
nem mint Perczel és K lapka, kiknek bizony szinte nem hízelegtem. A szerencsétlen könyv e szerint nekem c su pa ellenségeket csinált. De azért m eg sem b á n o m , hogy m egírtam a z t; m ert lelkiismeretem azt m ondja, hogy az emberi gyarlóságból eredő kisebb d eta ilh ib á k at kivéve,
* 1865. ju n iu s 28.
** 1865. szeptem ber 11.
3*
36
az egészről híven m egírtam az igazat, és jó szolgálatot te tte m a honi tö rté netírá sn ak . » *
E z e n nem es és férfias nyilatkozatok m ellett a z o n ban gyakran m egható kitöréseivel találkozunk a h o n vágynak.
« H a a z t m o n d a n á m — írja például 1866 elején — hogy szívszakadva várom sorsom eldőlését, nem m o n d a nék neked új dolgot . . . . Annyira k iállh a ta tlan n á lett előttem a bujdosás s erőssé a vágy h a z á m b a visszatér
hetni, hogy ha m ost is m eghiúsulna m inden remény, még arra is kész volnék, hogy engedély nélkül térjek haza ; tegyenek a z u tá n velem a m it tetszik. » **
IX.
Még egy hosszú évig kellett szenvednie ; végre az 1866-ik év utolsó n a pjaib an a fejedelmi a m n e stia m eg
y
nyitotta előtte hazáját.
N e m a z ért vágy o tt ide v issz a , hogy kipihenje a szám űzetés küzdelm eit. N em nyugalom u tá n vágyódott, a közeledő aggkor küszöbén.
A fokozott és sokoldalú tevékenység napjai v árakoz
tak itt reá. A politikai és tá rsu la ti élet különféle elfog- laltatásai közepett, egy ú jabb nagy m u n k ára vállalko
zik: h a tk ö te te s tö rté n eté n ek átdolgozására.
H o gy az előbbinek h ián y a it, melyek külföldi t a r t ó z kodásából folytak, kipótolja, örökké ifjú szellem ének egész
* 1866. szeptem ber 6.
** 1866 ja n u á r 29.
