EDDIG MEGJELENT FÜZETEI i
(Von den in ungarischer Sprache verfassten und mit je einem deutschen Auszug versehenen Arbeiten zur deutschen Philologie sind bis jetzt fol
gende Hefte erschienen:)
I. Tbienemann Tivadar: Német és magyar nyelvújító törekvések.
(Bestrebungen auf dem Gebiete der deutschen und ungarischen Sprachreform.) 1912... 1,50 P II. Csáki Richárd: Honterus János német iratai forráskritikai és
nyelvészeti szempontból. (Ouellenkritische und sprachliche Unter
suchung der deutschen Schriften des Johannes Honterus.) 1912. 1.50 P III. Dr, Hajek Egon: Az erdélyi szász regényirodalom a XIX. század közepén. (Der siebenb.-sächsische Roman um die Mitte des 19.
Jahrhunderts.) 1913... 2.50 P IV. Roth Alfréd: Tanulmányok (az erdélyi szász) Roth Dánielről.
I. Roth Dániel élete. II. Roth Dániel regényeinek és novelláinak forrásai. [Studien über (den siebenb.-^ächsichen Romanschrift
steller) Daniel Roth; 1. Das Leben Daniel Roths; 2, Die Quellen der Romane und Novellen Daniel Roths.] 1913... 3.— P V. Dr, Huss Richárd: Az erdélyi szász nyelvjárástanulmányozás mai
állása. (Der heutige Stand der siebenbürgisch-sächsischen Sprach
forschung.) 1913... 2.— P VI. Hollitzer Gyula: Liszt Ferenc és a weimari irodalmi élet. (Franz
Liszt und das literarische Leben in Weimar.) 1913. . . . 3.— P VII. Schwarz Frigyes: A soproni hienc gyermekdal, (Das Kinderlied der Hienzen in Sopron-Oedenburg.) 1913... 4.— P VIII. Szentirmay Gizella: Mörike Eduard: „Maler Nolten" című regénye.
(Ed, Mörikes „Maler Nolten",) 1913... 2.— P IX. Czinkotszky Jenő: Oswald újbányai jegyző német verses elbeszé
lése a XIV. századból. (Die deutsche Verserzählung Oswalds des Schreibers aus Ujbánya-Königsberg in Ungarn aus dem 14. Jahrh.)
1914. 2.50 P
X. Schwartz Elemér: A rábalapíncsközi (délbajor) nyelvjárás hangtana.
[Lautlehre der (südbayrischen) Mundart zwischen der Raab u.
Lafniz]. 1914... ... ... 3.50 P XI. Trócsányi Dezső: Humboldt Vilmos nyelvbölcsészete. (W. von Humboldts Sprachphilosophie.) 1914... 2.— P XII. Kádár Jolán: A budai és pesti német színészet története 1812-ig.
Függelékül a budai és pesti német színházak műsora 1783—1812.
(Geschichte der Ofner und Pester deutschen Theater bis 1812. Als Anhang das Repertoire der Ofner und Pester deutschen Theater 1783—1812.) 1914. . ... 3,— P XIII Moór Elemér: A Toldi-monda és német kapcsolatai. [Die (unga
rische) Toldi-Sage und ihre Zusammenhänge mit der deutschen
Sage.] 1914... 2.— P XIV. Koszó János: Fessler Ignác Aurél élete és szépirodalmi műkö
dése. (Ignaz Aurel Fesslers Leben und schöngeistiges Wirken.) 1915... ... 2.50 P XV. Mornau József: A szeghegyi német (rajnai frank) nyelvjárás hang tana. [Lautlehre der deutschen (rheinfränkischen) Mundart vot
Szeghegy (Kom. B ácsJ}- -4915... 2.50 1
0 . W U
NÉMET PHILOLOGIAI DOLGOZATOK
SZERKESZTIK: PETZ GEDEON, BLEYER JAKAB, SCHMIDT HENRIK
_________________________________________ XLTII. _ _ ___________ ______________ ___________
A BUDAI JOGKÖNYV (OFNER STADTRECHT)
HANGTANA
IR T A
D I D O V Á C Z G Y Ö R G Y
B U D A P E S T , 1 9 3 0.
r~ - ' ' ■ 1
P F E I F E R F E R D I N A N D ( Z E I D L E R T E S T V É R E K ) -i N E M Z E T I K Ö N Y V K E R E S K E D É S E
166498
D U N Á N T Ú L K Ö N Y V K I A D Ó É S N Y O M D A R. T. P É C S E T T
BEVEZETÉS.1
N é m e t o r s z á g i é s h a z a i j o g k ö n y v e k . 2 A fran k birodalom felbom lása u tá n az újo n n an a la k u lt és h a ta lm a ssá le tt N ém etországban a régi fran k tö rvények és k a p itu lá ré k lassaú feledésbe m entek. A jo ggyakorlat az élő szokásjog szerin t folyt, Íratlan tö rvények a la p já n . K étségesebb esetekben szavahihető jogtudósok vélem ényét k é rté k ki,
A császárság és p á p a sá g közötti hosszú küzdelm ek nem k edveztek az állam egységének s nagyban h o z z á já ru lta k a te r r i
to riális jogok kifejlődéséhez. Míg a császáro k Itá liá b a n h a r coltak, a fejed elm ek m agukhoz ra g a d tá k birto k aik o n a jog- g y ak o rlást, úgyhogy lassan a pénzügy is te rrito riá lis lett.
A jogszabályok írásb a foglalása csak a 13. sz.-ban k ezd ő dik s az így k e le tk e z e tt jogkönyvek nyelve elein te latin s csak a század m ásodik felétől kezdve lesz bennük m indjobban u r a l
kodóvá a ném et nyelv.
A legrégibb ném etországi jogkönyv a Sachsenspiegel. K e le t
kezési id eje az 1220— 1235. közötti időre tehető. S zerző je E ike von R epkow szász e sk ü d t és lovag, ki m űvét először latin nyelven fogalm azta meg, m a jd Gr. H oyer von F alk en stein m egbízásából a lsó szászra dolgozta át. E re d e tile g eg ym ásután sorakozó cikkek sorozata, m ely ek et a 14. sz.-ban J . Buch három könyvre osztott.
M aga a jogkönyv k ét részből á ll: országos- és hűbéres jog, m ely ek et négy előszó előz meg, a p ra e fa tio rhythm ica (benne
1 Munkámhoz Michmay Endre és Lichner Pál kiadását használtam (Ofner Stadtrecbt von MCCXLIV— MCCCCXXI. Pressburg 1845. Kari Friedrich Wigand). A példák utáni számok a lap, a fejezet és a sor számát jelölik, ahol az illető adat megtalálható. Az 1.—162. fej. példái a pozsonyi kézirat I., a további részek példái a pozsonyi kézirat II. írójától származ
nak. A későbbi időkből származó betoldásokkal külön foglalkozom.
2 V. ö. Schröder, Brunner, Amira, Kaindl, Relkovic és Pukánszky
idézett munkáit. ^ ---- -
ta lá lju k a mű cím ét: ,,Spigel d er S a x e n “ ), k ét p ró zai prologus s végül a szász ú rire n d születési jegyzéke, ,,von d er H erren G e b u rt“ . L atin e re d e tije elveszett, a legrégibb rá n k m a ra d t k é z ira t 1295-ből való. F ő fo rrá sa M agdeburg és H a lb e rs ta d t jog
élete. É szak-N ém etországban nagy tek in té ly re te tt sz e rt s nagy n ép szerű ség ét mi sem m u ta tja jobban, m int az, hogy feln ém etre, la tin ra és lengyelre is lefo rd íto ttá k . E zenkívül különböző v id é kek dolgozták át, s a já t viszonyaiknak m egfelelően. így k e le t
k ezett jogkönyvek a görlitzi jk., a Breslauer Landrecht, a h o l
land Sachsenspiegel, a livländischer Spiegel stb.
D élném etországban, valószínűleg A ugsburgban, a 13. sz.
közepén k eletk ezik az első jogkönyv, a Spiegel d e r d eutschen Leute, röviden D eutschenspiegel, m ely erősen m u ta tja a S ach sen spiegel h a tá s á t. Nem szorítkozik tö rzsi jogra, hanem á lta lá n o s ném et jogot a k a r adni.
U gyancsak a S achsenspiegel h a tá s á t m u ta tja a K aiserliches L and- und L ehnrecht, m elyet a 17. sz.-tól kezdve Schw aben- spiegelnek neveztek. K eletkezési id eje 1259— 1274. S zerző je ism eretlen, valószínűleg p ap i em ber, ki az egyházat nagy k iv á lt
ságokban részesíti. A S ach sen sp ieg elt á lta lá n o s ném et joggá dolgozta át, felh aszn álv a a D eutschenspiegelben m eglevő á t dolgozásokat is. A S chw abenspiegel ham aro san nagy n é p sz e rű ségre te tt szert, k isz o ríto tta a D eutsch en sp ieg elt és szám os k é z ira tb a n te r je d t el.
N agyobb ö n állóságot m u ta t a Kleines Kaiserrecht 1326—
1340-ből, ism eretlen szerzőtől. A z egész kereszténység jogait igyekszik összefoglalni.
A ném et városi élet k ia la k u lá sa a germ án törzsi életben gyö
kerezik, az állam tó l való elkülönülés azonban még a fran k b iro dalom ban sem k ö v etk ezett be. A z I. H enrik, I. O ttó, II. K o n rá d a la tt kivívott állam i egység sem k ed v ezett az országon belüli elkülönüléseknek. A városok ere d e tile g nem is ren d e lk e z tek külön jogi h a tá sk ö rre l, lakosaik k ü lönféle jogok szerin t éltek.
A szabadok (F reie) a L an d rech tet, a szolgák (M inisterialen) a D ien strech t-et, a jobbágyok (Hörige) pedig a H ofrechtet k ö v et
ték. A hűbéres és h ű b érú r k özötti viszonyt a L ehnrecht sz a b á lyozta. L assan k én t azonban, a városi élet nagyobb fe lle n d ü lé sével, a város u ra in a k im m unitásából, különösen a v á sá ri ügyek elintézésére, külön városi bíróság ala k u lt. E zzel in d u l m eg a
5 városok jogi ö n álló su lása s az a kiegyenlítő törekvés, m ely a v áro s különböző rétegű lakosait, m int szabad, jogilag egyenlő p o lg árság o t egyesíti. É szak- és K özép-N ém etországban a városi jogot a 12. sz. m ásodik felétől kezdve W eichbild-nek nevezik (wich = vicus + ófn , "bilida) ,3 A város jogok k ialak ításáb an egyes városok vezető szerep h ez ju to ttak , jo g szab ály aik at m ás városok is átv ették , úgyhogy gy ak ran igen k ite rje d t városi jog
család o k k eletk eztek . L egtekintélyesebbek a m agdeburgi, lübecki, eisenachi és a M ajn a m elletti fran k fu rti jogcsaládok. A z össze
k ö tte té s an y a- és leán y v áro s között to v áb b ra is m eg m arad t s kétségesebb ügyekben az an y av áro s m int felső bírósági fórum is sz erep elt (O berhof).
A 13. sz.-ban m egkezdődik a városi jogok írásb a foglalása is, városi jogkönyvek a la k já b a n . E jogkönyvek legrégibb fo r
rá sa i azok a privilégium ok, m elyekkel a k irá ly vagy a város u ra tü n te tte ki városait. E zekhez já ru ln a k : a város szokásjoga, az esk ü d tek m ondásai (Schöffensprüche) s m ás jogkönyvekből átv ett, a város s a já t viszonyaihoz a lk a lm a z o tt részek. A h iv a
talo s jogkönyvek m ellett g y ak ran ta lá lu n k m agánosok á lta l k é sz íte tt gy ű jtem én y ek et is.
Ugyanúgy, m int az országos és hűbéres jognak, a városi jognak is S zászországban ta lá lju k első irodalm i feldolgozásait.
E zek közül különösen a magdeburgi jogot kell kiem elnünk. A M agdeburg városa részére k é sz íte tt jogi feljegyzések tu la jd o n képen igen csekély szám úak. S okkal jelentősebbek ezeknél a leán y v áro so k részére k iad o tt u ta sítá so k s a m agdeburgi e sk ü d t
széknek fellebbezési ügyekben a d o tt döntései. A m agdeburgi jog így igen széles k ite rje d é sn e k ö rv en d ett. O stfalen legtöbb városa, B randenburg, M eissen, Lausitz, Szilézia, L engyelország és a S zent Já n o s lovagrend poroszországi vidékei M agdeburg joga szerin t éltek. Je le n té k e n y h a tá s t gyak o ro lt ezenkívül a cseh-m orva város jogokra is. — Jelen tő seb b feldolgozásai: a Sächsisches V/eichbild (13. sz.), két különálló részből. L efo rd í
to ttá k la tin ra , lengyelre és csehre is. A Meisseni jk. (14. sz.
m ásodik fele), m elynek 15. sz.-i átdolgozása az Eisenachi jk.
Die B lu m e von Magdeburg (1386 körül). S zerzője N ikolaus W urm , ki m űvét később átd o lg o zta Blum e des Sachsenspiegels
3 Kluge: Etym. Wb. Öfn. *bilida = jog, törvénykezés. Kfn. wichbilde.
címen. Das system atische S chöffenrecht (14. sz. közepe). E nnek egyik recen zió ja az ú. n. A l t e r Kulm , m ely a 14. sz. végén a poroszországi K ulm -ban k e letk ezett, a S chw abenspiegelből v ett p ó tláso k k al. Die Magdeburger Fragen, m ely a m agdeburgi b író sághoz fellebbezési ügyekben in té z e tt k érd ések s a rá ju k a d o tt feleletek gyűjtem énye. Die neun Bücher M agdeburger R e c h ts (1400— 1402), szerző je W a lth e r E k h ard i.
É szak -N ém eto rszág b an a m agdeburgi jog m ellett nagy e l
te rje d é sn e k ö rv e n d e tt még Lübeck joga.
Ö nálló h ely et foglal el Freiburg jogkönyve, m ely a F első- R a jn a vidékén és S vájcban h ó d íto tt. K eletk ezési id e je 1296—
1307.
A déln ém et jogkönyvek közül nevezetesebbek: a Bécsi jk.
(14. sz. m ásodik fele). H a tá s t g y ak o ro lt a cseh-m orva v á ro s
jogokra is, de csak m érsék elten . A bécsi jog a la p já n k e le tk e z ett Iglau város jogkönyve a 14. sz. elején, először latin nyelven, m a jd a század végén ném et fo rd ítá sb a n is. E lte rje d t egész C seh- és M orvaországban s m in tá já ra a la k u lta k a prágai, brünni és selmeci jogkönyvek. M agánszorgalom ered m én y e a B écs-U jh elyi jk., a 14. sz. m ásodik feléből.
A m ag y aro rszág i ném et városok b e te le p ü lt lakosai te rm é szetesen m agukkal h o zták régi h a z á ju k jogszokásait s a zo k at a m ag y aro rszág i viszonyokhoz alk alm azv a, k irá ly a in k tó l k a p o tt k iv áltság aik k al eg y ü tt fo g lalták jogkönyvekbe m ár a 13. sz.-tól kezdve. N agyban h a to tta k jogkönyveikre ezeken kívül még a Sachsenspiegel és a Schw abenspiegel, m elyekből több p é ld á n y t ta lá lh a tu n k régi hazai k ö n y v tárak b an , a szom szédos o sz trá k és m orva vidékek jogkönyvei, v alam in t a m agdeburgi és egyéb szász jogszokások, m elyek főkép felvidéki v áro sain k b an te r jed tek el. A 14. sz.-tól kezdve m ind erősebben érezh ető a d é l
ném et jog h a tá sa , m ely lassan k isz o rítja a m agdeburgi jogot is.
K evésszám ú fö n n m arad t jogkönyveink közül időbeli so r
ren d b en k ö vetkeznek egym ás u tá n : a S elm eci jk. V árosi- és b án y ajo g o t ta rta lm a z . Ez utóbbit IV. B éla ko ráb an sze rk e sz te tté k s m in tá ja le tt a felső m ag y aro rszág i bányav áro so k b á n y a jogának is. N égy k éz ira tb a n m a ra d t fenn, m elyek közül k e ttő a 14. sz. első feléből, egy a 16. sz. e lejérő l (1513-ban e rő s íte tte meg II. U lászló), az utolsó pedig a 17. sz. közepéről szárm azik . F o rrá s a a m orvaországi Ig lau város latin n yelvű jogkönyve,
7 m ely et gyak ran szó ru l-szó ra fordít. — A szepesi szászok jogát ta rta lm a z z a a V illkür d er Sachsen in dem Zips, röviden Zipser W illkür. 1370-ben erő sítik meg. N égy k éziratb an m a ra d t fenn, m elyek közül legrégibb a szepes-szom bati, a 15, sz. első feléből.
A legnagyobb te rje d e lm ű a lőcsei k ézirat, m ely 1540-ből való.
A m ásik két k é z ira t a 16. sz. elejérő l való. F ő fo rrá sa a S ach sen spiegel. — A z ú. n. P ozsonyi Zsidó jk. Pozsony v áro sán ak leg
régibb statú tu m a, 1371-ből. A pozsonyi zsidók jogát ta rta lm a z za . A pozsonyi polgárság jo g kö n yve két k éziratb an m a ra d t fenn, m elyek a 15. és 16. sz.-ból szárm azn ak . T a rtalm u k szerin t két ré sz re o szlanak. A z első rész egyházi, róm ai és hűbéri jogot, a m ásodik pedig városi jogot és tárn o k jo g i cikkeket ta rta lm a z . F o rrá sa i déln ém et jogkönyvek. S okat m erít Bécs városi jog
könyvéből is. — A z erd ély i szászok jogkönyve a 14. sz. -ból szárm azó A lte n b e rg e r-k ó d ex . T a rta lm a zz a a Schw abenspiegel L a n d re c h t-jét, a M agdeburger W eich b ild rech t-et és az iglaui városi- és bányajogot. A hazai viszonyokhoz csak igen csekély m értékben alk alm azkodik.
V árosi jogkönyveink k özött azonban legnagyobb je le n tő ségű B uda város törvénykönyve, az Ofner Stadtrecht.
O k irato k bizonysága szerin t Ó budán és P esten m ár a 13. sz.
elején lak n ak ném etek, "kik S alam on F eren c sz e rin t4 a 12. sz.
közepe tá já n te le p e d te k le s fajilag fla n d ria ia k és szászok voltak. K ülönösen a b a lp a rti város, P est, fejlő d ik roham osan, úgyhogy a ta tá r já r á s k o r R ogerius ,,m agna et ditissim a th eu to - nica v illa “-nak nevezi. A ta tá rp u s z títá s azonban csaknem te l
jesen eln é p te le n íti az ad d ig oly virágzó v áro so k at s új b e te le p íté sre van szükség. E zzel B u d án ak és P estn ek életében új k o r
szak kezdődik. A z új b evándorlók kisebb cso p o rto k b an 5 * foglal
ják el a régiek helyét, kiktől fajilag is különböznek. D él
n ém etek ,8 valószínűleg a b a jo r-o sz trá k nyj.-hoz ta rto zn ak . V árosi o k irataik és jogkönyvük legalább is e rre engednek kö
v e tk eztetn i P est 1244-ben szab ad ság lev elet kap, az a ra n y b u llá t, m ellyel a k irá ly kedveskedni a k a r az új b etelep ü ltek n ek . A D una b a lp a rtjá ró l m ár korán m egkezdődik az á tte le p e d és a jobb p a rtra , ahol a G ellért-h eg y tövében új kikötő-város k e le t
4 Salamon: Budapest története II. 127. 1.
5 Salamon i. m. II. 191. 1.
0 Pukánszky i. m. 30. 1.
kezik, P e st m inor, m elyet m ár az 1244.-i szab ad ság lev él is m eg
em lít. M indhárom v áro st azonban nem sokára felü lm ú lja Új- B uda (N eu-O fen), m elyet IV. B éla a la p ít 1247-ben a D una jobb p a rtjá n , az új p esti hegyen. A z új város P est szab ad ság lev elét is m eg k ap ja s ez lesz jogkönyvének, a későbbi O fn er S ta d t- rech tn ek is az a la p ja . A város kezd etb en tisz ta ném et, bírója, írn o k a csak ném et szárm azású em ber lehet s az esk ü d tek között tíz ném et m elle tt csak k e ttő a m agyar. A város virágzó é le té t csak a török uralom z a v a rta meg, m ely te lje se n m egsem m isí
te tte a környező városok ném et lak o sság át is, úgyhogy ism ét új b e te le p íté sre volt szükség. E k k o r k ö ltö zk ö d tek be B uda és körn y ék én ek b a jo r-o sz trá k n y j.-t beszélő m ai lakói.7
M unkánk tá rg y a a ta tá rp u s z títá s u tá n a la p íto tt B uda v á ro sán ak jogkönyve, m elyet Zsigm ond u ra lk o d á sa a la tt sze rk e sz te tte k a 15. sz. első évtizedeiben. Jogkönyvünk két k éziratb an m a ra d t fenn, m elyek közül a régebbi s valószínűleg m aga az e re d e ti p éld án y , a pozsonyi ev. egyházközség tu la jd o n a s je le n leg az ú. n. k o n v en tiro d a érem -term éb en őrzik. A m ásik, egy
kori tu la jd o n o sá ró l C ro m er-k ó d ex n ak nevezve, a pozsonyi kódexről, a 16. sz. közepe tá já n k é sz íte tt m áso lat s jelenleg a S zékesfőváros tu la jd o n a . A pozsonyi k é zirat h a talm as folio, b ő rrel bevont fa tá b lá k k a l, m elyek közepén és sark ain ré z p án to k díszelegnek. A z első fedőlap belső o ld a lá n színes ra jz áll, m ely egy lovagot ábrázol, am int kezében a lm á t és p á lc á t ta rt. M elle tte cím er. N ehezen olv ash ató írá ssa l a következő szöveg: ,,Ihro zu H ungern vnd B eham etc. Ku. Mt. R at o b e rster E rn h a ld P au l Ö ste rre ic h e r" . U tá n a : ,,Es gehordt vil — zun D ern" a lap a ljá n idegen kéz írá sa : ,,Diss Buech h a t der E rsam . . . Thom an R e ic h e n ta lle r des R a t . . . geschenckht 1559." 8 9 (R eich en taller pozsonyi esk ü d t és p o lg árm ester.'' A z első lapon m in d já rt fent kezdődik a B. Jk., az első sorok fé l
o ld alas hasábban írva, díszes, vörös b etű k k el: In dem gegh- w urtign puchleyn ,. ., a z tá n kisebb, egyszerűbb fek ete betűkkel folytatva, végigírva az egész o ld a lt: D y him lisch guetigkait . . . A 2/a lapig az író egy sorban végigírja az egész o ld alt. A 2 b
7 A Buda történetéről írt részeket v. ö. Kaindl: Gesch. der Deutschen in den K arpathenländern. Gotha, 1907. II. k. 129—131. 1.
8 Michnay bev. XIV. 1. 11. jegyz.
9 U. o.
9 lap o n két-h asáb o s írás következik, m ely egész a könyv végéig m egm arad. A jogkönyv szövegében három írá st lehet m egkülön
böztetni. Az I. kéz írá sa szép, könnyen olvasható, egyenesen álló gót betűkkel. A fe jezetek elején p á r so rt vörös betű k k el ír.
A m ondatok első szav án ak n ag y k ezd ő b etű jét a 12/b lapig á lla n dóan vörös von ással húzza át. A további részekben ezen á t húzások csak ritk á n m erülnek fel. A R egister 399. fejezeténél a b b a n h a g y ja az írá s t s csak a tu la jd o n k é p e n i jogkönyv szöve
génél fo ly ta tja . A z á lta la ü resen h agyott helyen későbbi, 1500-ból való kéz fo ly ta tja a R eg istert, aki a kódex 1— 90, la p ja it is m egszám ozza s a R egister fejezetcím eihez bejegyzi a hozzáju k tarto zó lap szám o t is. U gyancsak tőle szárm azik a jog
könyv végén 1500-as évszám m al e llá to tt beto ld ás. A z I. kéz az 50/a lap első szak aszáb an fejezi be írá s á t s a m ásodik sz a k a sz ban fent kezdi a II. kéz. A két írásm ód közötti különbség nem nagy, az első p illa n tá s ra alig észrevehető a v áltozás. Egyes betűk m indkét írásb an egészen egyform ák: a, e, i, u, m, n stb., d, w, s stb. azonban m ár különbözők. A II. kéz írá sa m ár nem olyan gondos és tiszta, m int az elsőé. N agyon szereti a h atalm as k acskaringókat, m elyekkel néha a lap egész szegélyét te le ra jz o lja . S különösen nagy a két írá s k özötti o rto g rafik u s eltérés.
A II. kéz sokkal következetlenebb, m int az első. H angjelölései sokszor telje se n eltérő k (kfn. z : ez, tez stb., kfn. k : eh, c stb.) A kfn. ie, ou, uo stb. diphtongusoknál g yakrabban h a sz n á lja a m onop h to n g izált i, u stb. alak o k at, m int az I. kéz. N agyobb m é r
tékben k ite rje d t n ála a m ássalhangzóhalm ozás s különösen fe l
tűnő n á la egyes középném et sa já tság o k gyakori alk alm azása, m elynek a la p já n C zvengros B éla a II. író n y e lv já rá sá t keleti k ö zépném etnek ta r to tta .10 A két író között azonban d ialektikus e lté ré s t m eg állap ítan i szükségtelen. Abból, hogy a II. kéznél sok középném et vonást ta lá lu n k nem lehet m in d já rt n y e lv já rá si különbözőségre k ö v etkeztetnünk. A középném et vonásokat o rto g rafik u s term észetűeknek is v eh etjü k s a p rág ai k a n cellária h a tá sá v a l m a g y arázh atju k . (1. O rto g ráfia). A kfn. pf a ffrik áta
111 Czvengrps Béla foglalkozott ezideig nyelvészeti szempontból a B. Jk.-vel, az 1913/14, tanévben jutalmat nyert egyetemi pályamunkájában.
„Buda város XV. sz.-i jogkönyvének nyelvi sajátságai“ címen. V. ö. Acta Reg. Scient. Universitatis Hung. 1913— 14. II. füzet 110.—113. lapján Petz Gedeon bírálatát. A kézirathoz nem jutottam hozzá.
á lta lá n o s ph jelölése szintén nem lehet döntő, hiszen a 15. sz.
első évtizedeiben ez az á lta lá n o s írásm ód a soproni, pozsonyi és a u sz tria i városi o k irato k b an is.11 ph jelö lést h asz n á l az I. kéz is s e m ellett m indkét kéznél szórványosan p /-e t is találu n k . (Pl. I. kéz: pflichtig 36. 18. 2., p fa n d t 53. 50. 6. 7. 8. stb. •—
II. kéz: pfarrer 107. 173. 1., pfarrers 107. 173. 2., pfennig 109.
181. 3., 110. 183. 3. 4. 6., p fú n te n 208. 414. 5. stb.). S hogyan m ag y arázzu k a II. kéz k eleti középném et n y e lv já rá sá b an az ai < kfn. ei d ip h to n g u st? 12 — A k ét író t te h á t csak o rto g rafik u s különbségek v á la sz tjá k el egym ástól. A fokozott m ássalh an g zó halm ozás későbbi időre u tal, a középném et vonások g y ak o ri
sága pedig a p rá g a i k a n c e llá ria nagyobb m érték ű h a tá sá ra . A fe jezetek szám ozása a pozsonyi k é z ira tb a n te lje se n hiányzik. Egyes fejezetek n él csak a cím et ta lá lju k s u tá n a ü res h ely et az esetleges későbbi b eírás szám ára. így pl. a 114., 115.,
117., 118. fejezetek n él.
A 86 b lapon végez a II kéz. A 87/a— 88/a lapokon k é
sőbbi b eto ld á so k a t ta lá lu n k , nehezen olvasható, h alv án y írá ssa l:
1500-ból (a R egister b efejező jén ek az írá sa ), 1453-ból (B äck er
lim itation), 1502 és 1503-ból (Process d er P e sth e r m it den O fnern um das S ta p e lre c h t).
H ét üres lap u tá n M üglein k ró n ik á ja következik, u g y an olyan fölfelé álló gót b etűkkel, díszes k ék-vörösre fe ste tt k e z d ő betűkkel.
A p a p ír vízjegye ökörfej, fölötte k orona és egyszerű k e re sz t.13
A m ásodik k ézirat a C rom er-kódex, m ely nevét egykori tu lajd o n o sáró l, C rom er L én árd tó l vette, ki 1557-ben le tt k assai p o lg ár s később a főbíróságig (judex) em e lk e d e tt.14 A k ó d ex a la k ja folio, kötése p a p ír. A z első fed ő lap belső o ld a lá n la tin b ejegyzés: Sum L eonarti C rom er Civis et iu ra ti N o tarii C ivitatis
10
11 V. ö. Vitéz Házi Jenő: Sopron szab. kir. város története. Sopron, 1921— I. 2. és I. 3. köteteiben levő leveleket, pl. Sopron 1410. (I. 2. 26. sz.), 1427. (I. 2. 389. sz.), Pozsony 1421. (I. 2. 229., 230. sz.), Gumpoldskirchen 1410.
(I. 2. 27. sz.) stb.
12 V. Moser: Einführung in die frühnhd. Schriftdialekte. Halle, 1909. 21. 1.
13 Michnay bevezetése.
14 Relkovic Néda: Buda város jogkönyve. Budapest, 1905. Bev.
19,—21. 1.
11 C assovien. S crip tu s anno 1560.15 A z első 14 üres lap u tá n k ö v et
kezik 66 és fél lapon a jogkönyv szövege. A m ásolás legnagyobb ré sz é t egy író végezte, csak a 34. lap szárm azik idegen kéztől.
A z írás könnyen olvasható, gót betűs. A R egister hiányzik, csak a cím ét ta lá lju k meg a 6. lapon. A feje z e tek re osztás itt is m eg
van, a lapok szám ozása azonban hiányzik. A kódex utolsó la p jain későbbi b ejegyzések vannak.
A B. Jk . ta rta lo m szerin t négy részre oszlik: az első rész szól a város k o rm án y zatáró l, a m ásodik a keresk ed ő k és ip a ro sok jogairól, a h arm ad ik a városi ig azság szo lg áltatásró l s a negyedik az idegen k eresk ed ő k n ek B uda városához való viszo
nyáról. M ély valláso sság és középkori szigor jellem zi m inden so rát. F e ltű n ő benne az a szigorú m egkülönböztetés, m elyben a város ném et lak o sság át részesíti az idegen szárm azású n k k al szem ben.
A B. J k .-t M ichnay E n d re és Lichner P ál, a pozsonyi ev.
liceum ta n á ra i, a d tá k ki 1845-ben. Cím : O fner S ta d tre c h t von M CCX LIV — M C C C C X X I.16 A lap u l a pozsonyi k éz ira to t veszik s csillagos jegyzet a la k já b a n közlik a C ro m er-k ó d ex v a rián sait.
A z ere d e ti szöveget a lehetőség szerin t hűen a d já k vissza s csak o tt té rn e k el tőle, ahol nyilvánvaló h ely esírási hibák a szöveg értelm esség ét v eszélyeztetik. E zenkívül a könnyebben való é r t
hetőség szem pontjából írá sje le k e t alk alm azn ak , több nagy- k ezd ő b etű t kicsivel cserélnek föl, az y és y ékezeteit elh ag y ják , több rö v id íte tt ala k o t kiegészítve adnak, a feje z e tek e t szám okkal lá tjá k el s tőlük szárm azik a Prologus cím szó is. A könyvet István, a u sz tria i főhercegnek a já n ljá k . N ém et nyelvű b ev ezetés
ben a B. Jk . k é z ira ta it, k eletk ezését és egyéb v o n atk o zásait ism ertetik . A jk.-ben ta lá lh a tó legrégibb jogi elem szerin tü k IV. B éla nagy szabad ság lev ele (innen a könyv cím ében az 1244— évszám ). Régebbi elem eket em lékek hián y áb an nem m u ta th a tu n k ki, b á r bizonyára vannak benne olyan részek is, m elyek v isszanyúlnak a m agyarországi v árosalapításokig. A jk.
ö ssz e á llítá sa Zsigm ond a la tt tö rtén t, két részletb en : 1— 162. fej.
15 Michnay bevezetéséből.
16 a kéziratok cím nélküliek, az Ofner Stadtrecht elnevezés a szö
vegben fordul elő, a Reg. címében és az 1. fej.-ben: rechtpuech nach Ofner statrechten,
k észült, nyilvános vagy m ag á n h a sz n á latra -e , nem tu d ju k e l
dönteni. A z E lőszó m ag án v állalk o zásra vall. V alószínűleg az ak k o ri városi írnok g y ű jtö tte egybe és re n d sz e re zte a k ü lö n böző o k irato k b an és városi jogkönyvekben ta lá lt anyagot. A ki nem tö ltö tt, de cím m el e llá to tt helyek b izo n y ítják eg y részt a pozsonyi k é z ira t ered etiség ét, m ásrészt pedig azt, hogy az anyag e lre n d ezésén él a jk. író ja m ás jogkönyveket is felh aszn ált. A R eg ister m u ta tja , hogy az egész jk. terv e az első rész író játó l szárm azik. — A jegyzetek közt a B. Jk .-v el párh u zam o s h e ly e k et közölnek külföldi és hazai jogi em lékekből, m elyek gy ak ran a lap legnagyobb részét elfoglalják. A 221— 268. lapokon füg
gelék a la k já b a n közlik a Z ipser W illk ü r-t, a lőcsei k ézirat ^ la p ján, k irály i privilégium okat és szab ad ság lev elek et s a pozsonyi k é z ira t későbbi b e to ld ásait. A k ia d á st sz ó tá r z á rja le, m ely a jk. szo k atlan ab b sz ó a la k ja it m agyarázza.
A B. Jk. kiadóival szem ben S alam on F eren c a pozsonyi k é z ira t e red etiség ét ta g a d ja .18 V élem énye szerin t a H ye hebet sich an das rech tp u ech nach Ofner statrechten a jk. elején és a Reg. cím ében, azt bizo n y ítják , hogy a kódex csak m áso lat m ás n é m e ta jk ú város részére. S alam on szerin t az ere d e ti jk.-ben m indkét id ézett hely így hangzanék: ,,Itt kezdődik B uda törvény- kön y v e.“ A cím ekkel e llá to tt s a R eg.-be is felv ett ü res helyek is a k é zirat m áso lat v o ltá t b izo n y ítják . ,,A m ásoló elégnek t a r to tta a kevésbbé fontos h elyeknél csak a tá rg y a t m egjelölni.
A z egész rész k iírá sa az illető vár*os szem pontjából nem volt fontos (pl. a polgárok várőrségi szolgálata, a kulcs és ágyúk őrzése, m ely részek et B uda jegyzője nem h a g y h atta volna el).
H ivatkozik ezenkívül a kódex külső a la k já ra , m ely az 1440—
1490 közötti időre vall s végül a rra a k örülm ényre, hogy a b u d ai városi le v é ltá r a m ohácsi csata e lő tt e lp u sz tu lt s így
11 Az 1413-as évszámra a 31. fej.-bői következtetnek (a pestiek bíró
választásából). Az 1421-es évszám a IV. Rész első fej.-ében fordul elő:
Nach Christi gepúrth tausent v ie rh u n d e rt darnach in dem eyn vnnd zweingsten iár des nechsten suntágs vor sand Cathereintag habenn dye ersam en herren Caspar Bernhart, dye selb zeit richter, vnnd der ráth der Tewtschen . . . ausz den altenn irenn rechten, hant festen vnnd freitúmb eigentlich gesehen vnnd fünden, vnnd seyn . . . dysz vber eyn worden, als her nach geschriben stet.
18 Salamon i. m. III. k. 83—84. 1.
13 e re d e ti b u d ai oklevél az ezt m egelőző korból alig m a ra d t ránk.
— E zen érvek azonban a legkevésbbé sem meggyőzőek. A H ye hebet sich an . . . k ezd et leh et régies írásm ód, m elyet az ere d e ti jk.-nél is a lk a lm a z h a tta k s nem következik belőle az, hogy a pozsonyi k é zirat m áso lat, legkevésbbé pedig az, hogy idegen város részére k é sz íte tt m ásolat. A pozsonyi kódexban nyom át sem ta lá lju k sem m iféle idegen v áro sra való u ta lá sn a k , benne m inden sor a b u d ai p o lg áro k n ak szól. S hogyan m ag y arázza S alam on F eren c a pozsonyi k é z ira t 1453-, 1500-, 1502- és 1503-ból való b eto ld ásait, m elyek szintén csak a b u d a ia k ra vonatkoznak s a váro sn ak olyan, m o n d h atn án k szem élyi ügyeire, m elyek idegen v áro st alig é rd e k e lh e tte k (pl. a b u d aiak civó- d ása a p estiek k el a S ta p e lre c h t felett, m elynek egyes k itételei, pl. a p e stiek et tu d a tla n o k n a k (vnbeissen) nevezi stb., világosan m u ta tjá k , hogy csak budai em bertől s z á rm a z h a tik ). A cím ekkel e llá to tt, üresen h agyott helyekből pedig a B. Jk . kiadói m ár ugyanolyan joggal a pozsonyi-kódex e re d etiség ére k ö v etk ez
te ttek . Végül S alam onnak az az érve, hogy a kódex k ü lseje az 1421. évnél későbbi időre vall, szintén nem a kódex ered etiség e ellen szól, hanem csak a z t b izonyítja, hogy a jk, szerk esztése az eddig ta r to tt időnél egy-két év tized d el későbbre teen d ő (s én itt főkép a jk. o rto g rá fiá já ra gondolok, m ely et valóban szinte leh etetlen az 15. sz. h arm ad ik évtizedének e le jé re illeszten ü n k ), A szerkesztés id e jé t eddig a IV. R ész első fej.-ében ta lá lh a tó 1421-es évszám a la p já n ez évre te tték . A zonban semmi jogunk sincs a rra , hogy budai tan ács e fejezetb en o lvasható 1421.-i h a tá ro z a tá v a l egyidejűnek vegyük a jk. szerk esztését. A jk.
író ja e h a tá ro z a to k a t régebbi iratokból is m áso lh atta. Lehet, hogy jogkönyvünk v alam elyik előkelő budai m agánem ber sz á m ára k észü lt s így m a g y a rá z h atju k a z t is, hogy a kódex m eg
m enekült a ttó l a p u sztu lástó l, m ely a b u d ai városi le v é ltá r ira ta it m egsem m isítette.
A B u d a i J o g k ö n y v f o r r á s a i és h a t á s a h a z a i v á r o s a i n k r a .
A pozsonyi k é z ira t első részének író ja s az egész B. Jk . valószínű szerk esztő je, a következőkben jelöli meg fo rrá sa it:
H ye hebet sich an das rech tp u ech nach O fner sta t rechten, vnd m it helet in etlichen dingen o d er stugken M aidpurgerischem
rech ten . V nd ist geschriben nach allen ausgesprochen v rta ille n vnd nach gueter, löblicher gew onhait vnd a lle rm a iste n nach sag h an tfe stlic h e r prieff, dam it dy selbe O fen stat gestifft, ge- fre y e t vnd pegabet w ard en n ist von m anigen künigen vnd fü rsten des lan d s zu V ngeren.19 A m in tát te h á t szerin te a m agdeburgi jog szo lg á lta tta . (U gyanígy S ch rö d er: Lehrbuch d er d eutschen R echtsgeschichte 742. lap.) E hhez já ru lta k a budai szokásjog s a m ag y ar k irály o k ala p ító és privilégium okat adom ányozó levelei. A z egyes h elyeken a B. Jk . írói á llan d ó an u ta ln a k a m egfelelő privilégium okra: als in privilegio kunig Bele, L asla etc., a kiadók pedig jegyzet a la k já b a n közlik az illető oklev e
leket. A privilégium okat adom ányozó k irály o k : II. E ndre, IV. Béla, IV. László, III. E n d re, K áro ly R óbert, Nagy Lajos, Zsigm ond.
A z ú jab b k u tató k közül R elkovié N éda foglalkozik ré s z le tesebben a B. Jk . fo rrásaiv al. F ő fo rrá sn a k a S achsenspiegel-t ta lá lja s innen m ag y arázza a B. Jk . egyes helyeinek gyak ran szó ru l-szó ra való m egegyezését a m agdeburgi és h allei joggal.
76 lapon k e re sz tü l (31.— 107.) p árh u zam o san egym ásm ellé á llítja a B. Jk . egyes h ely eit külföldi és hazai ném et jogkönyvek és jogszabályok m egegyező részeivel. T árgyi, szóbeli, gondolati eg y ezéseket és h asonlóságokat ta lá l a n ém etországi jogkönyvek közül a Sachsenspiegellei, a m agdeburgi és h a llei joggal, a Schw abenspiegellei, a freiburgi (breisgaui) joggal (1120-ból, la tin ), az 1356.-i sziléziai országjoggal, az iglaui jk.-vel, a bécsi városi jk.-vel, a W ien er E isenbuch-hal (15. sz.), 1221— 1230.-i bécsújhelyi törvényekkel, 1221— 1244.-i bécsi törvényekkel.
II. F rigyes herceg 1244.-i o sztrák te rü le ti törvényével, egy 1244.-i haim burgi törvénnyel, IV. R udolf 1364.-i oklevelével, A lb re c h t és R udolf hercegek 1366.-i oklevelével, egy 1375.-i bécsi oklevéllel, a Lex B aiuvorum -m al (15. sz.), az 1192. regens- burgi törvénnyel, a nürnbergi ta n á c ste rem a jta já n a k fe lira tá v al (esküform a), a Lex A lam annorum -m al, a reichenaui joggal, a J u r a T rem onens.-val és a selig en stad ti joggal. A hazai jog
könyvek és oklevelek kö rü l a Selm eci jk.-vel, a szepesi joggal, a pozsonyi zsidó jk.-vel, P ozsony város 1400-ból való le v é ltá ri protocollum ával, a pozsonyi városi jk.-vel, a pozsonyi tá rn o k i
19 27. lap, 1. fej.
15 cik k ek k el s a pozsonyi borm érési szab álly al, IV. B éla 1244.
o k i.-vel, IV. L ászló 1276. oki.-vei, az 1279. b udai zsinat h a tá ro zatáv al, N agy Lajos 1382. N agy-Szeben részére írt oki.-vei, Zsigm ond 1401., 1403. oki.-vei s 1405. II. decr.-val, az 1404.
k assai törv jogsz.-lyal, E b e rh a rd zágrábi püspök Ivanich v árosa részére a d o tt 1406. o k i.-vel s K ésm árk 15. sz.-i törv. jogsz.-val.
A B. Jk . h a tá s á t illetőleg főképen a m agyar tárn o k jo g o t (ius ta v e rn icale) kell kiem elnünk, azaz azon jogszabályokat, m elyekkel a tárn o k i szék k irá ly a in k tó l kiváltságokban ré szesí
te tt tárn o k i v árosaink fölött fellebbezési ügyekben igazságot sz o lg á lta to tt. A sedes tav ern icalis feje a tárn o k m e ste r (m agister ta v e rn ic o ru m ), ki az Á rp ád o k k o ráb an a k irá ly i k in c stá r k e z e lő je és őre volt s e m ellett íté lk e z e tt a k irály h o z p a n a sz ra jövő felek között is. Az A njouk ko ráb an k ettő s h ivatalából csak a b íróit ta r to tta meg, a k in cstári teendők pedig a fő k in cstartó ra sz á llo ttak . A 15. sz.-ban kiválik a k irály i kúriából s a ttó l füg
getlenül, m int külön bírói h atóság intézi a szab ad k irály i v á ro sok fellebbezéseit. Székhelye B uda m arad . A tárn o k i jo g szab á
lyoknak különböző korból szárm azó feljeg y zéseit K ovachich á llíto tta össze 1803-ban ,,C odex au th en ticu s juris ta v e rn ic a lis“
cím en.“0 E jogszabályokhoz az a la p o t a B. Jk . s á lta lá b a n B uda város jogélete sz o lg á lta tta , am int azt a R elkovic N éd án ál fe l
sorolt szám os és te rjed elm es, tá rg y ilag m egegyező és hasonló részek kézzelfoghatóan b izo n y ítják .20 21
H asonlóképen, m int N ém etországban láttu k , B uda v á ro sá nak is m egvoltak jogi tek in tetb en a m aga leányvárosai. A z á rp á d h á z i u ralk o d ó k a la tt még S zék esfeh érv ár jo g g y ak o rlata a d ta a m in tát a különböző városoknak ad o m án y o zo tt p riv ilég iu m oknál, a vegyesházi k irály o k a la tt azonban m indjobban elő térbe nyom ul az ország fővárosának, B u d án ak a városi joga.
1204— 1235 közt G aram szen tb en ed ek , 1263-ban F üzítő, 1265-ben K om árom , 1291-ben D ésakna és 1297-ben Sopron szám ára a d o tt privilégium okhoz m ár részint vagy telje se n B uda privilégium ai a d já k a m in tá t.’2 Később az országos v á s á rta rtá s t, a vám szedést, v ám m entességet stb. is B uda város m in tá já ra szabályozzák
20 Timon 678., 679.
21 A jus tav.-ról tanulmányt írt Wenzel: A XV. sz.-i tárnoki jog. 1878.
J- Iványi: Debr. és a budai jog. 13.
k irály ain k . így a következő v árosokban: B ártfa, Brassó, Dés- akna, E p erjes, Galgóc, G aram szen tb en ed ek , K assa, Kisszeben,.
K örm öcbánya, Pozsony, R im aszom bat, S zen t László, Szécsény,*
T rencsén, Ú jlak, Z ágráb és Z solna.23
T ipikus leán y v áro sa volt B udának D ebrecen, m ely sza
b ad ság lev elét 1405-ben Zsigm ondtól k a p ta .24 E szab ad ság lev él értelm ében D ebrecen jo g g y ak o rlata m indenben a b u d ai városi jogot tarto z ik követni s abban az esetben, ha a p eres felek nem lennének m egelégedve a debreceni tan ács ítéletével, ü gyüket fellebbezhetik a budai bíróság vagy pedig a tárnokm -esteri szék elé.23 A budai városi bíróság itt te h á t m int felső igazságszolgál
ta tá s i fórum szerepel. H ogy fellebbezések valóban tö rté n te k s hogy m ennyire szokásossá v á lta k a debreceni népnél, a z t leg
jobban az b izonyítja, hogy még 1548-ban is tö rté n t fellebbezés, am ikor pedig B uda m á r tö rö k kézen volt s D ebrecenben k e z d e tt szokásba jönni a földesúri székhez való fellebbezés.26
23 Iványi: Debr. és a budai jog. 13.
24 U. o. 6.
25 U. o. 7.
26 U. o. 19.
HELYESÍRÁS.
A z egész k o rai-ú jfeln ém et (frühneuhochdeutsch) időre jellem ző s a já tsá g az o rto g ráfia ingadozása. M in d en ü tt nagy következetlenség, p o n tatlan ság .
A következőkben röviden vázolom a B. Jk , o rto g rá fiá já t a pozsonyi k é z ira t a la p já n .
M indkét író gót b e tű k et használ.
N agy k ezd ő b etű t írn ak : pont után m o n d at elején, tu la jd o n neveknél és a belőlük k é p zett m ellékneveknél, m agasabb foglal
kozást jelen tő főneveknél. P é ld á k : Ofenstat, M aid pur gerischem rechten, Tarnakm aister, Lantherren, Richter, R a t man stb. E gyéb
k én t te ljesen köv etk ezetlen a h asz n á la ta , néha pl. ilyen s z a v a k at is nagy kezdőbetűvel írnak, m int Er : E hre, Obristen, Der stb.
írá s je le k e t eg y á lta lá n nem h aszn áln ak . M in d k ét kéz csak a p o n to t ism eri, m ely et m ondatok végén m eglehetős k ö v etk eze
tességgel alk alm azn ak .
E lv álasztó jelek: „ az első és „ f a m ásodik kéznél.
A z u m laut jelölése az illető vokális fölé h e ly e z e tt d ű lt s ala k ú hullám os görbe (~) az első és a m ai jelölésnek m egfelelő "
a m ásodik kéznél,
A gy ak ran előforduló röv id ítések jelölése:
— er : ' pl. od' 27. 1. 3. mein 28. 2. 3. d ’ : d er 105. 167. 2.
~~e( n ) : ex cv pl, zechtn : rech ten 27. 1. 3. Vngerh 27. 1. 6.
Gegnwurtign 1. 1. 1.
— n ’ ^ pl. aine 28. 2. 2. verpringug 1. 1. 2.
—m : ~ pl. eyne 136. 246. 1.
(A kiadók a rö v id íte tt alak o k at kiegészítve ad ják .)
S a já to s han g jelö lések : v jelöli a szókezdő u-t : vn d 28. 2. 2.
V n d 29. 2. 1. 3. vnchristenlichen 29. 2. 4. vbeltéter 29. 2. 8.
ober 34. 12. 3. — u vagy ü v h e ly e tt szó belsejében vagy össze
tételekben a m ásodik tag e le jé n : purggrauen 38. 24. 5. priuilegio
Did ovd ez G y ör g y: A b u da i j o g k ö n y v h a n g t a n a . 2
38. 24. 9. daruon 36. 20. 5., 52. 49. 5. zuuerhören 46. 40. 5 fréuelich 54. 51. 4. vnüerruckt 119. 204. 4. driualtikait 122. 211 2. — y egész következetlenül jelöli az i-t vagy a félhangzó /-t szó elején, közepén és végén:27 ym m e r 28. 2. 2. von ym 28. 2. 3 yetzlichen 29. 2. 1. dy 29. 2. 7. meinayder 29. 2. 7. n yem a n t 29 2, 10. sey 29. 2. 11. sy 29. 2. 12. frey 31. 5. 4. p e y 35. 16. 6.
iu jelöli a kettőshangok félhangzó u -já t s gyakran az egytagú szavak u -já t is: trew 29. 2. 10. Thuenaw 32. 9. 3. ewren 36. 20 4.
gefrewnterr 37. 21. 3. zw 34. 15. 2., 43. 33. 1. zw m ersten n 3. 4 5. d w stb. — v és f között még nincs különbség: folk 31. 6. 3.
37. 20. 1. vorcht 37. 20. 2. forcht 48. 42. 4. forchtsam 3. 3. 11.
vindet 111. 186. 5. — eh : k a II. kéznél m agánhangzó elő tt:
chunig 103. 165. 2. churczlich 103. 165. 5. chamer 108. 176. 1.
chint 118. 204. 2. — c : k m ássalhangzó, különösen / elő tt:
clagen, closter, clain, cleynste stb. — S a já to s az s hang jelölése.
E gyszerű s szó végén: s, 6; szó elején vagy intervokális h e ly zetben: f, í; hosszú ss : intervokális helyzetben ff, szóvégen f6.
A II. kéznél előfordul az ß jelölés. (A k iad ásb an sz.) N éha m in d k ét kéz z-vel jelöli az s-t: gewantz, altz, des grichtz, alzo, w eyn lezenn stb. — sch-t az I. kéz csak o tt alkalm az, ahol m ár a középfelném etben is m egvolt. A II. kéz m ár későbbi fejlődési fokot m utat, am ennyiben sehn-, schl-, schm-, schw -t h aszn ál kfn. S n - , s/-, sm-, sw- h ely ett. E zek m elle tt azonban még a régi form ák is elő fo rd u ln ak . Pl. I. kéz: m enschen 29. 2. 10. schreiben 30. 3. 1. schuldig 32. 10. 2. schatzm aister 34. 15. 1. sw ert 30. 3.
3. és 4. sneidt 30. 3. 4. geslagen 30. 3. 8. II. kéz: gesch w orn en 105. 167. 3. verschneiden 107. 174. 6. schweren 108. 176. 2 schwer 110. 183. 5. de: sw er 107. 173. 3. sneiden 113. 191. 2. — F eltű n ő , hogy a szókezdő r-t m indkét író néha z-vel jelöli:
zechtn : rech ten 27. 1. 2. zichters 110. 183. 4. zecht 110. 183. 4.
S őt néha m ássalhangzók u tá n is: kza n g ken : k ran k en 18. 6.
A szavak egybeírása és k ü lö n írása te ré n is a legnagyobb szab á ly ta la n ság o t ta lá lju k . Ö sszetett szav ak at gyakran ug y an azon fejezetben, sőt ugyanazon sorban is, egybeírva és külón- írva ta lá lu n k : do mit 29. 2. 4. dom it 29. 2. 6. d y selbig 29. 2. 1 1 d y selben 34. 12. 1. von demselbigen 37. 20. 4. darnach 4 3. 33. 2
27 A pozsonyi kézirat gyakori y és y alakjait a kiadók ékezet nélkül adják.
aHiber 43. 33. 7. hernach 43. 34, 5. zu künftig 31. 5. 4. wil kü r 1. 5. 5. kainer lay 51. 47. 11. als p a id 34. 15. 2. kirchtür 31. 6. 6.
u samen k o m é n 40. 32. 4. stb. — G y a k ra n az ígekötő is elv álik lé jé tő l: aus reitteren 29. 2. 12. ab s etzen 30. 4, 2. auf slahen 3. 11. 3. Sőt az e lv á la sz th a ta tla n igekötők is: ge erbter 41. 32,
■ pe stetigen 51. 47. 7. ver sorgenn 106. 168. 4. er langent 106.
71. 3. ver antburt 114, 192. 4. ver a n tw u rten 118. 202. 2. ver u c k t 119. 204. 5. — A szám nevek eg y b eírása is k ö v etk ezetlen :
•in v n d t zw a in tzig 32. 10. 2. einvndzw aintzig 33. 10. 2.
N agy a re n d etlen ség és következetlenség a m ássalhangzók elölésében. M ássalh an g zó to rló d ás, sek u n d e r m ássalhangzók, lo n so n an tík u s á tm e n e ti hangok halm ozódnak eg y m ásu tán sza- já ly ta la n u l. E bben a tek in te tb e n különösen a II. író t k ell k i
em elnünk, ak in él a legnagyobb re n d etlen ség u ra lk o d ik a m ással- jiangzók jelölésében. A sz a b á ly szerű m ássalh an g zó n y ú lást, S ek u n d er m ássalh an g zó k at s k onsonantikus á tm en eti h an g o k at rsásutt tá rg y a lju k . I tt csak n é h án y ese te t sorolok fel, ahol m in d ezen jelenségek o rto g rafik u s term észetű ek .
M ássalh an g zó k ettő zés. G y ak o ri az -en és -in suffixum rj-jének m egkettőzése: w erd en n 37. 20. 2. geschribenn 36. 20. 4.
erstenn 36. 20. 3. künigenn 30. 4. 1. d y selbigenn 35. 16. 4. zu
\ ngerenn 31. 5. 1. von . . . rechtenn 35, 17. 1. kuniginn 31. 6. 6.
de : zu Vngeren 31. 5. 2. sitczen 106. 169. 2. (az e lő tte levő s o r
b an : sitczenn). — Az in terv o k alis t m egkettőzésénél m ár n y ú lá s t is te h e tü n k föl: lautterlich 29. 2. 8. ver arbaittes 32. 10. 2.
h ü e tte n 31. 6. 6. belaitten 31. 6. 7. — A -schaft suffixum f-jén ek m eg k ettő zése: priest er s c h a fft 31. 7. 4. herschafft 36. 19. 2. aigen
sch a fft 37. 21. 1., 41. 32. 22. — Egyéb m ássalh an g zó k ettő zések : h e lffe n 34. 13. 3. zw e liff 40. 30. 3. p e d a r ff 36. 19. 3. prieff 34.
14. 3. v n n d 35. 16. 5. m err 35. 16. 6. iarr 39. 25. 6. ess : es 41.
3 2 . 16. vili 30. 3. 5. stb. — A II. kéz g y ak ran cz-vel jelöli a z-t:
te w tc zsc h e r 105. 167. 4. czw e 119. 205. 3. czw o 120. 208. 3.
vierczig 105. 167. 5. setczen 105. 167. 3. peczalt 107. 173. 5.
A z a sp ira tio jelö lésére gy ak ran h-1 ta lá lu n k : thüer 31. 6. 5.
th uen 33. 11. 3- gethan 54. 50. 6. róthen 114. 193. 3. leuthen 118.
203. 2. teth 118. 204. 3. gethón 119. 204. 1. hath 120. 207. 3.
\ thurren 122. 210. 3.
E gybevetve a B. J k . h e ly e sírá sá t a 15. sz. első feléből s z á r
m azó budai v áro si o k levelekkel, a rra az ered m én y re jutunk, 2*
hogy a m egegyező vonások m elle tt lényeges elté ré se k is van n ak . K ülönösen a II. kéz o rto g rá fiá ja m u tat nagyobb e ltá v o lo d á st a szokásos budai írásm ódtól. A főbb elté ré se k fe ltü n te té sé re h á rom budai levelet m utatok be v. H ázi Je n ő : S opron szab. kir.
város tö rté n e te (Sopron 1921— ) cím ű könyvéből. A z első 1422.
febr. 26.-án kelt, P u e rh a rt G á sp á r városbíró levele a so p ro n i po lg árm esterh ez (i. m. I. 2. 247. sz.), a m ásodik u gyanezen év okt. 26.-án kelt, a budai bírói szék levele a soproni ta n ácsh o z (u. o. 260. sz.). Kb. te h á t abból az időből szárm azn ak , am ikor, az eddigi vélem ények szerint, a B. Jk . II. író ja is dolgozott.
E levelekben a kfn. ou, üe, ie diphtongusok á lla n d ó a n m onoph- tongizált a lak b an fo rd u ln ak elő: m ü zzen , güt, genüg, grus, kivétel müez; lib, liben, gegenpr'if, briffs, de: W ’ienn. Kfn. iu jelölése ü: früntlichen, fründen. E zek k el szem ben a B. Jk .-b e n a diphtongikus alakok a h a sz n á lta b b a k (v. ö. H a n g ta n ). G y ak o ri az u és o um lautos a la k ja : aüch, Dürch, tűn, Ö denbürk, B esü n - der, zü, tűn wö, kömén, sehol, öb stb. (különösen az első le v é l
ben) s a k ettő sp o n t h a sz n á la ta az e és i fö lö tt: allez, k é m , Oven, gegenpr'if. Az y és Ú jelölések, m elyek a B. Jk .-b e n is előfordulnak, itt is g y ak o riak : peij, ijmant, czubeweijsen, czeyger, Payer, Bayer, drei/. A kfn. 7 jelö lése az első levélben z : allez, m üzzen, fleiz, a m ásodikban s : grus, fleis, wiessentlich.
A B. Jk . jelölései s, ss, ß s csak nagyon ritk á n z. Kfn. z leg gyakrab b an ez : ezu, czwisschen, alczeit, de zü is. A B. Jk .-b e n az I. kéznél z, tz, a Il.-n á l ez, tcz. Kfn. pf. a ffrik á ta jelö lése állan d ó an p f : pfineztag. A B. Jk .-b e n ph. pph, pf. A m á ssa l
hangzók halm ozása még nag y részt h iányzik: -Schaft■ hilf stb., de m ár briffs, czwisschen (a 2. levélben). — A h arm ad ik levél 1432. jan. 25.-én kelt, a b u d ai tan ács k ü ld te a soproni ta n á c s nak (H ázi i. m. I. 3. 53. sz.). E nnek o rto g rá fiá ja m ár sokkal közelebb áll a B. Jk . hely esírásáh o z, m int az előbbi k é t levél, Kfn. ie jelölése ie : sunderlieben, lieb, de : briff. Kfn. iu jelö lése eu : frew nt, freuntleich, euch. Kfn. uo azonban még m indig m onophtongizált alak b an h a sz n á la to s: grüs, gutleich. M e g ta lá l
h a tju k az y és p f jelö lések et is. A z asp irá c ió t jelen ti a th. A levélben ta lá lh a tó két m itenander a la k a B. Jk .-b en is elő fo rd u l.
E rősen k ite rje d a m ássalhangzóhalm ozás is: mitt, lan tsch a fft, geschafft, crafft, hülffe, auff, la wff, grossgraff, fu n n fe z e h e n.
Új m egkülönböztető je lk én t jelen tk ezik azonban a kfn. -lieh,
21
-lieh képző d ip h to n g izált -leiek a la k ja , m ely a B. Jk .-b en á lla n dóan -lieh : freuntleich, etleichen, genczleich, gutleich. A levél
ben gyakori n n élküli többesszám ú igealakok (pl. thu w ir), a B, Jk .-b en csak a későbbi b eto ld áso k író in ál fo rd u ln ak elő. A levélben a ze, a B. Jk .-b en a zu [ezu] alak a gyakoribb. —*- A legfeltűnőbb azon b an a k ö zépném et vonások te lje s h ián y a a budai oklevelekből (hacsak a 3. levél m it stetir lieb szav át nem vesszük középném et a la k n a k ). H ogyan m a g y a rá z h atju k ez id e gen elem ek et a B. Jk . író in á l? Idegen jogkönyvek h a tá sá v a l nem, hiszen b árhonnan m eríten ek is íróink, m indig s a já t ír á s m ó d ju k ra írjá k á t a szöveget.28 Idegen k a n c e llá riá ra k ell te h á t gondolnunk s elsősorban a p rá g a i k a n c e llá riá ra ,29 ahol a k ö zép n ém et vonások u g yanúgy m eg találh ató k , m int jogkönyvünkben.
P rá g á b a n m á r IV. K á ro ly a la tt (1347— 1378.) kezd k ifejlő d n i egy konvencionális írásm ód, m elynek m in tája a felső- és k ö zép ném et között h ely et foglaló csehországi ném et nyj, dialektus.
E zen írásm ó d tovább fejlő d ik és te rje d W enzel, R u p rech t von d er P fa lz és Zsigm ond a la tt (1410— 1437.). T ek in tetb e véve a z t a sok k ap cso lato t, m ely Zsigm ond és B u d a városa között fen n állo tt, könnyen m eg érth etjü k a p rá g a i k a n c e llá ria h a tá s á t a B. J k . íróira.
A p rá g a i k a n c e llá ria írá sm ó d ja nag y jáb ó l meg is felelt a budai n y e lv já rá sn a k , csupán n éhány sa já to sa n b a jo r-o sz trá k hang je lö lésére nem volt alk alm as. Ily en esetekben jogkönyvünk írói is e lté rte k tőle.
M egegyező vonások a p rá g a i k a n c e llá ria és a B. Jk , k özött:
kín. i, ü, iu > ei, au, eu (p é ld á k a t 1. a H an g tan b an ). A p rág ai k a n c e llá ria még Zsigm ond a la tt is g y ak ran a régi hosszú h a n gokat a d ja . A B. Jk .-b en ez igen ritk a : wisz [= w eisst?) 103.
165. 1, d riualtikait 122. 211. 2. — Kfn. ou-ból ren d esen au le tt:
rauber 30. 4. 6. glaub 37. 22. 7. stb. — K özépném et m ódra üe, ie h e ly e tt gy ak ran álln ak egyszerű hangok: pehúten 111. 186. 3.
p ú c h e r 116. 197. 3. n y m a n t 103. 165. 1. 3. pír 123. 213. 1. 2. 3. 4.
— A z n m egkettőzése az -en végszótagban: hertzenn 5. 7. 3.
gassenn 14. 240. w erd en n 64. 67. 8. gelassenn 127. 233. 3. stb. — 28 V. ö. a Relkovic Nédánál felsorolt szóbeli egyezéseket, pl. 57. 1, Magdeb., Halle ~ B. Jk., 59. 1. Sachensp. stb. ~ B. Jk,
2i) Moser i. m. 12.—14. 1. — Bahder: Grundlagen des nhd. Lautsystems.
Strassburg, 1890. Einleitung.
A kfn. z affrik á ta tz és ez jelölése: gantz 29. 2. 6. 11. ichtz 29.
3. 2. czehen 161. 295. 3. c zw e lf 161. 295. 4.
M ind a p rág ai k an celláriáb an , m ind a B. Jk .-b e n csak sz ó r
ványos, keleti középném et h a tá s ra létrejö v ő jelen ség ek : i h e ly e tt e : all scheff (Schiffe, kfn. schif) 62. 67. 2. sent (sind) 108. 175. 4. cherschen (kfn. k irse) 95. 154. 7. stb, — u h e ly e tt o : antworten 41. 32. 12. nonn 159. 291, 2. wilkor 39. 26. 2. stb.
— Szó b elsejében / u tá n f h e ly e tt d : haláén 59. 62. 5. — v e r- p raefixum h e ly e tt g y ak ran áll uor- : vorreter 113. 191. 2. vor- setczt 116. 197. 4. vorczogen (verziehend, säum ig) 120. 206. 8,
— A suffixum okban e h e ly e tt g y ak ran i-t ta lá lu n k : d e m selbin 106. 168. 3. ratis mannen 105. 167. 3. handil 108. 175. 3. ze re d in 109. 180. 2. stb.
A z e ltérések közül legfeltűnőbbek: a p rá g a i k a n c e llá riá b a n a kfn. ei m arad , a B. Jk .-b e n ai lesz belőle (b a jo r-o sz trá k n y j.-i sa já tsá g ). A jelölés azonban még nem eléggé k ö v etk ezetes:
klain 28. 1. 6. paiden 30. 3. 2. gewonhait 27. 1. 4. k ainerlay 108.
176. 3. de : ein 31. 7. 3. klein 106. 169. 3. stb. Szó elején , szó belsejében és szóvégen p ~ b : pabst 29. 3. 2. babst 29. 3. 1.
D y selbig 29. 2. 11. din stp erka it 42. 32. 1. ifeife 31. 7, 4. w eip 118, 204. 2. — A II. kéz g yakran jelöli a szó eleji k -t c h - \al (e lte rje d t jelölés az a u sz tria i és n y u g atm ag y aro rszág i v á ro so k ban. V. ö. H ázi i. m. I. 2. 27. sz. (G u m p o ld sk irch en ), I. 2, 113. sz, (K őszeg), I. 2. 229,, 230. sz. (P ozsony)). P l. chunig 103. 165. 2.
chúm pt 107. 172. 1. 3. chraft 191. 363. 6. stb.
M indebből a r r a k ö v etk ezteth etü n k , hogy a B. Jk . írói (kü
lönösen a II. kéz) nem k övették m indenben a hagyom ányos b u d ai írásm ódot, hanem nagy m értékben a p rá g a i k a n c e llá ria h a tá sa a la tt állo ttak .
Jeg y zet. B uda s a n y u g atm ag y aro rszág i n ém et v áro so k (Sopron, Kőszeg, Pozsony stb.) elö ljá ró i á lla n d ó levelezésben á llo tta k egym ással s az o sztrák v áro so k k al (v. ö. H ázi i. m.) s így könnyen érth ető , hogy hiv atalo s o rto g rá fiá ju k sok ro k o n v onást tü n te t föl. T eljes m egegyezésről azonban szó sem leh et, hiszen a k ét 1422-ből szárm azó b u d ai levél h e ly e sírá sa k ö z ö tt is ta lá ltu n k e lté ré se k et. K ülönösen a n y u g atm ag y aro rszág i és a u sz tria i v áro so k at fűzi össze sok közös sa já tsá g . A b a jo r
o sz trá k n y j.-t jellem ző vokalikus v álto záso k (kfn. í > ei. kfn.
23
ü > au, kín. ü > eu f ä u j , kín. ei > ai stb.) jelölése m ellett, m ás jelölési sa já tsá g o k is közösek. így a kín. p f a ffrik á ta jelö lése á lta lá b a n ph (v. ö. Sopron, Pozsony, G um poldskirchen stb. leve
leit H ázi i. m .-ban). A b udai oklevelekben ezzel szem ben a p f jelölés az á lta lá n o s (1. u. o.). A z t, y, y h an g jelö lések m ár B udán is gyakoriak (v. ö. még K őszeg lev eleit). A kfn. k eh jelö lését m e g ta lá lju k G um poldskirchen, Kőszeg és Pozsony leveleiben.
A kfn. 5 z jelölése gyakori B udán, S opronban és K őszegen.
A kfn. ie, uo, üe diphtongusok m onophtongizált a la k ja i is g y a
koriak. A budai levelekben gyakori ö, ü alak o k (w ö , körnen, öb, Besünder, zü tűn stb.) elő fo rd u ln ak G um poldskirchen, Pozsony, Sopron leveleiben is (v. ö. H ázi i. m. I. 2. 27. sz., I. 2. 229., 230. sz., I. 2. 389. sz.).
I. M agánhangzók.
A) A magánhangzók mennyisége.
A B. Jk. m agánhangzóinak h an g tan i m ennyiségét b iz to n sággal m eghatározni ren d k ív ü l nehéz. A hosszúságot csak nagyon ritk á n jelölik az írók betű fölé te tt vesszővel, e-vel vagy betűkettőzéssel. A következőkben V. M oser m e g á lla p ítá sa it so ro lom fel, ki a következő p o ntokban lá tja a k o rai úfn. h an g á lla p o t q u a n titativ elté ré se it a kfn. m agánhangzó re n d sz e rtő l. A rá n k nézve é rd e k telen p o n to k at term észetesen e lh ag y o m .’"
Kfn. rövid m agánhangzók m egnyúlása.
F ő szab ály : kfn. rövid tőszótagok m agánhangzói e re d e tile g nyílt szótagban m egnyúlnak. E re d e tile g gem inált liq u id ák és nasalísok gyak ran egyszerűeknek tek in th ető k , különösen a b ajorban, úgyhogy ilyen esetben is ny ílt a szótag.
Ezen főszabály alól négy kivétel van:
1. A hol a tőhöz suffixum já ru lt, különösen -el, -er; em, -en, -et, -ig stb., az ere d e ti rövidség m indegyik n y e lv já rá sb a n g y ak ran m egm aradt. K ülönösen áll ez a n asa lisra végződő töveknél.
E jelenség o k át M oser a hangsúly e lto ló d ásáb an lá tja .
2. O lyan szavaknál, m elyeknek töve t-re végződik, m eg
m arad a rövidség, különösen az alsó alem an n b an , svábban és d élibajorban.
3. Sok, különösen felsőném et n y e lv já rá sb a n m eg m arad a rövidség olyan igealakoknál, m elyeknél az e végződés synko- p á lá sa következtében k ettő s m ássalhangzó jö tt létre.
4. Sok n y e lv já rá sb a n az egyszótagú ragozási alakok rövid m agánhangzója a többszótagú alak o k b a is átm ent.
Z árt szótagban a következő esetekben tö rté n t n y ú lá s. 30 30 Moser: 114__118. 1.
25 1. M inden n y e lv já rá sb a n m egnyúlik a hangsúlyos rövid m agánhangzó, ha a záró m ássalhangzó r.
2. A b ajor, k eleti sváb stb. nyj.-o k b an a m ár kín.-ben is egyszótagú, kettős m ássalh an g zó ra végződő " szavak vokálisa m egnyúlik. A későbbi ere d e tű , apokope á lta l lé tre jö tt, e g y szótagú szav ak n ál m eg m arad a rövidség.
3. a, e (kín. e) s ritk á b b a n m ás m agánhangzók is m egnyúl
nak liq u id a és n asalis + konsonáns előtt. A b ajo rb an különösen r + konsonáns előtt.
Kfn. hosszú m agánhangzók m egrövidülése.
F ő szab ály : hangsúlyos szótagban az a, ae, é, ó, oe, kettős m ássalhangzó előtt, m ind az egy-, m ind a k étszó tag ú szav ak ban m egrövidül. (K ettős m ássalh an g zó n ak szám ít a ts alfric a ta is.) K iv ételt képez az előbb felso ro lt három pont. st e lő tt v aló színűleg elm a ra d a rövidülés.
í, ü á lta lá b a n m egőrzik hosszúságukat.
E gyszerű m ássalh an g zó ra végződő z á rt szótag m ag án h angzóinak q u a n tita tiv viszonyai még nincsenek tisztázva.
H a n g sú ly ta la n szótagokban -lieh, -rich, -wich a b a jo r n yj.- b an egész a 16. sz.-ig m egőrzi hosszú ság át (ezt b izo n y ítja a gyakori d ip h to n g izáló d ás is), az u tá n lassan k én t m egrövidül.
H ogy a B. J k .-b e n m elyik a la k az u ralkodó, nem d ö n th e t
jük el. A képzők m indig egyszerű z-vel v an n ak írva, diphton- g izált alak b an pedig nem fo rd u ln ak elő. U gyanígy rövid z-t m u tat d ip h to n g izáló d ás nélkül a kfn. -in nőnem ű főnévképző.
E zzel szem ben az anyagot jelentő m elléknevek -in képzőjében s az -ín dem. képzőben, a g y ak ran előforduló d iphtongizálódás következtében, m inden bizonnyal hosszú z-t vehetünk fel.
B) A magánhangzók minősége.
1. H angsúlyos szótagok , a) Kfn. rövid magánhangzók.
1, a lcgn ag y o b b iészt m egm arad: anfang 27. 1. 1. síat 27. 1.
2. : S ta d t, allen 27. 1. 3. hantfestlicher 27. 1. 5. lands 27. 1. 6.
m antel 114. 193. 3. — N éha o-vá lesz: hórt neckygen 113. 191. 2.
ioher ( : J a h e rr, aki m in d en re ,,ja “ -val válaszol.) 37. 22. 8.
p e d ó r ff 117. 199. 4. T öbbesszám a u m la u tta l: öpfel 95. 154. 7.
erd ö p fel 95. 154. 8. mächtig 4. 5. 9.
