NÉMET PHILOLOGIAI DOLGOZATOK
SZERKESZTIK: PETZ GEDEON, BLEYER JAKAB, SCHMIDT HENRIK.
---XLVIII.---
A FINNUGOR ÉS INDOGERMÁN NÉPEK LEGRÉGIBB ÉRINTKEZÉSÉNEK
NÉHÁNY BIZONYÍTÉKA
BEVEZETÉSÜL A KÉRDÉS TÖRTÉNETE A XX. SZ.-BAN
IRTA : ERDŐDI JÓZSEF
- O -
B U D A P E S T , 1 9 3 2 PFEIFER FERD1NÁND-FÉLE KÖNYVKERESKEDÉS
(ZEIDLER TESTVÉREK)
166402
A szegedi Ferencz József Tudom ány Egyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudom ányi kará
hoz benyújtott doktori értekezés.
Bíráló: dr. Schm idt Henrik egy. mv. r. tanár.
T ársbíráló: dr. M észöly Gedeon egy. ny. r. tanár.
ELŐSZÓ
Ezen munkám egyrésze M unkácsi Bernát Árja és kaukázusi elemek l c. munkájának bevezetését kívánja kiegészíteni, azaz he akarja mutatni a finn-ugor és indo- germán nyel\ ek érintkezésére vonatkozó kutatás törté
netét a XX. sz.-ban és utalni a tényre: mily kom plikált tém acsoporttá vált ez a probléma. A tulajdonképpeni tárgyalásban csak egy fogalomkörbe tartozó szavakat vizsgálok, mivel csupán a legősibb érintkezéshez kívánok adatokat szolgáltatni. Uj egyeztetések és a régiek új szem pontból átvizsgálva tám ogatják a feltevést, hogy a finnugor népek indogermánokkal már Kr. sz. e. több ezer évvel, még ősi lakóhelyükön, érintkeztek.
Hálás köszönettel tartozom Schmidt Henrik és Mé- szö h Gedeon szegedi, Bloch Jules párizsi és Jokl Nor
bert bécsi egyetemi tanár uraknak, akik szívesen voltak segítségem re e nehéz kérdések m egvilágítására irányuló törekvésemben.
Szegeden, 1931. szeptember.
A szerző.
Rövidítések.
A szo k á so s rövidítéseken kívül, ill. azoktól eltérőleg a következő jelzések et használjuk:
AU = Jacobsohn: A rier und Ugrofinnen.
f u . = finn-ugor.
A fonétikai jelölések b en híven m egtartottuk az ere
deti szövegek írásm ódját, csupán a negyedik fejezetben használunk — nyom datechnikai okokból — szláv jer je lölésére petit u és a szláv je r j jelölésére petit i betűket.
1.) A kutatás a XX, században és a számnevek.
a.) A kutatás.
M unkácsi Bernét könyvének1 a b evezetése ö ssz e fo g lalta az eddigi vizsgálód ások eredm ényeit és felsorak oz
tatta a különböző vélem ényeket. A nevezetesebb művek mind ott voltak 2 és m ost látszott, m egoldást csak az a leifogás hozhat, hogy jövevényszavaink több forrásból, több időből valók. Ez már V. T h o m se n 3 vélem énye, aki árja (f. sata TOO’ mordv. s'ada etc.) k ölcsön vétel m el
lett rám utatott balti jövevényekre is ( f. tuhante ’1000' lp. (luhat md. t'ozcin, cser tisem<C üt. tú k sta n tis 'id'), de em ellett jövevényekre (m. ezer vog. sá le r) etc. újból árja forrásból. U gyanekkor teszik fel, hogy az érintkezések [ül. ősi rokonság] színhelye D él-O ro szo rszá g 1 és állíta
nak egym ás m ellé árja jövevényszavakat és ősi rokonság
ról tanúskodó gyököket (R. R. S tack elb erg). M agyaror
szágon fellép M unkácsi és rámutat, hogy ezen jövevény
szavaink idősebbek, mint az oszm anli, csuvas és török
tatár k ö lc sö n sz ó k .5 Ő már ekkor több réteget különböz
tet meg (iráni, ind, osszét, pahlavi stb.). Ily szem pontból foglalta M unkácsi az addigi kutatásokat össze, de m eg
oldatlanul maradt az esetlegesen régebbi időkből szár
mazó jövevényszavak, valam int az ősrokonság k érd ésé
nek v iz sg á la ta .6 Ő elsősorban a magyar nyelvben ta lá l
ható jövevényszavakkal foglalkozott. Ezért a későbbi ku
tatók a többi finn-ug. nyelveket vizsgálták tüzetesebben és az idg.-f.-u. érin tk ezéssel és kronológiai k érdésekkel foglalkoztak.
K. B. W iklund fölveti az ősrokonság k érd ését.7 V ele polem izál Schm idt J ó z s e f 8 és ezen vita eredm énye a té tel: csak prim itív jelentésű szavak, nagy szám ban, azo
nos fogalom- és tárgykörből tanúskodhatnak ősrok on ság
ról; kulturszavak csak egym ás m ellett lakásról (állat
nevek, ház, szám ok). De az ősi összetartozás eszm éje elevenen marad, egyrészt bizonyítékok n é lk ü l,9 később azonban már bizonyítékok és hangm egfelelések ö ssz e á llí
tásával. H annes S k ö ld 10 utal újra az ősrokonság leh ető
6
ségére (1927). Indogerm án alakokból m agyaráz Norbert J o k l,11 rám utat a különbségre, am ely a régen és újabban átvett jövevényszók palatálisainak kép viseléséb en van.
Vö. f. deksan (árjaságon kívüli) m ellett m. hág 'klettern', o stj. xonx- 'id', zürj kai- ’hinaufsteigen', md. E. kaj-
'aufgehen’-<idg. *gheng-/ghong-: got. gaggan, ófn. gan- gan 'gehen’, ói. jangho ’Bein'; (a hang és gutturális ex plozíva) ; f. vie- 'führen, fahren' md. M. vije ’id' m. viv- 'tragen'<C idg. vegh-: lat. veho. M elléje áll Stefan M lade- n o v ,12 — anélkül, hogy róla tudna, — midőn B u b rich 13 finn-germ án szó eg y eztetéseit k ieg észíti; álláspontja nem világos: f. muoto 'fa9on’ muokkaa- ’fa?onner, bearbeiten':
gr. náooco 'drücke, knete' lat. m odus 'Art, M a ss’; f.
k o lk k i ’kastrieren': got. halks 'x?vó§ ósl. cholki 'ledig' etc.
Jövevén yszó teljesen idg. hangalakkal, f. deksan 'tíz', ahol k s az idg. k affrikáta h ely ettesítése.
A S w eat-féle ario-altáji probléma tárgyalását sürgeti M ladenov. Ily egyezés: magy. k ö ld ö k ’M utterleib, N abel’
got. kilthei 'id', tat. kindik 'id’.15
M ásrészt feltűnik egy m ásik felfogás, m elynek hívei szerint vannak jövevényszavak a fu. nyelvekben idg. e, o hangokkal árja a helyett, de a palatálisok már spirán sok ká fejlőd tek ezen szavakban,16 pl. f. mehi-läinen, m. méh, 'B iene’: ói. m aksa 'Fliege, M ücke' av. maxsa ’id'17 f. p o r
sas, zürj. p o r y s 'S ch w ein ’ lat. porcus; vö. még md. riz
’G lück’ ói. ras ’R eichtum ’ lat. res; f. osta 'kaufen' w og.
vata-xum 'Kaufm ann’: ói. vasna 'K aufpreis' gr. dirog
’id ’ lat. venus ’V erkauf’ tő *uosno- uesno-. A prae-árja alap-nyelvből való átvétel ellen fordult Hermann Jacob
sohn 18 és azt állította, hogy a finn-ugorok csupán (ős)- iráni nyelvből vettek át szavakat. Ezt k étségb e vonta Schm idt J ó zsef és oly jövevényszavakra utalt, m elyek csak is az ind nyelvből szárm azhatóak.19 H annes Sköld is tévesn ek tartja H. Jacobsohn felfogását. S zerin te a finn-ugor és az árja nyelvek érin tk ezése Kr. sz. e.
1600—600-ra helyezhető, ha az indogerm án n yelvk özösség valójában Kr. sz. e. 2000 közül o szlo tt f e l 20 és utal oly szavakra, m elyeket a magy. nyelv az osszétb ó l vett volna át. A magy. nyelv lett volna közvetítő az o sszét és vog. - osztj. n yelvek között (T év es: 1. Gaál M Ny. 22:56—70).
A urélien Sauvageot utal arra, hogy m ég a tokár nyelv is b efolyásolhatta a finn-ugor n y e lv e k e t.21 Előtte már Simo- nyi Zsigm ond felv etette ezt az eszm ét.22 Ezen idő kuta
tásairól nincs m egfelelő bibliográfia. A. B ussenius k í
sérlete 23 csupán néhány cikket sorol fel és nem ad átte
kinthető képet a különböző irányokról, am elyek most
anyagot gyűjtenek. Egym ás m ellett találjuk az ario-altáji (Sw eat, M ladenov), az indo-urali (Paasonen, S k öld ), az indogerm.-fu. (Jokl, W ik lu n d ), a praeárja-fu. (Setälä, Paasonen), az iráni-fu. (Jacobsohn), az ind-fu. (Schm idt,
\iu n k á csi), az osszét-fu. (M unkácsi, Sköld) irányokat.
M ég szám talan kutató nevét lehetne felsorolni. Me- lich János (M Ny. 25), Fuchs (FUF 16:87 és k öv.), H.
Junker (Ung. Jb. V :4 4 1 ), E. Lévy (KZ 55:156-9, Ung. Jb.
6:93., 7:87 és k .). H olger Pedersen (KZ NF 19:334 és köv., 20: 129, 217). Ezen bibliográfiai felso ro lá s nagyon részleges, az e körbe vágó, 1901-től m egjelent cikkek sz á ma kb. 150. Itt nincsenek m egem lítve a főbb tanulm á
nyok, nevesebb n yelvészein k től, mert azokra hivatkozni fogunk a szövegben.
b.) A szám n evek .
M unkácsi könyvének m egjelenése után a szám nevek aránylag sok szor voltak tárgyai a n yelvészeti v izsg á la t
nak. Elsősorban maga M unkácsi igyek ezett azokat krono- lógiailag beosztani. Szerinte ’egy, száz, ezer’ a finn-ugor nyelvekben (a tuhante típus kivételével vö. fent) ind.
hangtani sajátságokat m utatnak; éppen így ind eredetű az ugor csoportnál a h etes szám ,24 a finn-permi n yelvek ben pedig e hangot találunk ugyanezen számnál, az árja a-val ellentétben.25 A permi nyelvek tízese min skr. mána- 'Messen, M a ss’ szóval, perm .-m/s ’10’ pedig pahl. más
’gross' szóval, perm.-dón ’10’ aw. Gén. dasanam szóval lüggnek ö ssze.26 Ú gy véli, hogy a hatvanas szám rendszer nyomait is meg lehet találni a finn-ugor nyelvekben.37 — S e tä lä 28 szerint i.-deksan ’10’ indogermán eredetű. V é le ménye, hogy az ugor csoport hetes számában egy prae- árja e hang van. A hét permi alakjai annyiban külön
böznek, hogy az ugor alakok nem m ouilliert kezdő m ás
salhangzójával szem ben jésítettet mutatnak. V élem én yé
hez csatlakozik T heoder K orsch,20 szerinte i.-deksan in
dogermán eredetű, de ebből a forrásból m agyarázható a seilsem än ’7’ is. Idg. *septih-o (gr. k'ßdo/xog or. sed'm ói)
o
lenne az etymon. A z s<C.t\‘-eit- pedig eb ep gyöngülése, csonkulása volna (így már M unkácsi). M unkácsival e l
lentétben m. l í z ^ t í z e n - alakokat iráni eredetűnek tartja.
A m. e zer ’1000’ közvetlen eredetét H annes Sköld a krím góti hazer ’id ’ szóban keresi, a tízét pedig az osszét-
8
ban.30 — A finn-ugor nyolcas, k ilen ces szám ok indoger- mán eredetűek.31 — K iegészítésk én t fontos Aur. Sauva- g eo t tanulm ánya,32 m ely kim utatja az ural-altáji egyes szám k ö zö sség ét. íg y k étsé g e ssé le sz a magy. egy ’l ’ stb.
ind eredete.
2.) Feltételek és eredmények.
A finn-ugor és indogerm án népek érintkezéséhez te l
jesen hiányzik a történelm i háttér. N incs tudom ásunk valam ely indogerm án nyelvet b eszélő népről, am ely a finn-ugorok feltételezett volgam enti őshazája közelében lakott volna. íg y tehát egy szűkén lehatárolt tárgykört k e lle tt vizsgálnom és azon át az érin tk ezés v alószín ű ség ét bebizonyítani, hiszen szám talan történet által fel nem jegyzett tényről b eszélnek a n yelvészeti em lékek;
ők tudósítanak az őstörténetről. Ha több szó ugyanazon fogalom körből szárm azik, m áris valószínű, hogy ezen a ponton kultúrális b efolyás alatt állt egy nép; állíthatjuk ezt anélkül, hogy történelm i háttér erősítené felté te le zésünket. N incs m indég szü k ség arra a történelm i tanu- ságtételre, m elyet Ernst L éw y k ö v e te l33 éppen ezen eg y eztetések esetén. »D ie lautliche und bcdeutungsm ä- ssig e Ü bereinstim m ung von W örtern kann immer Zufall se in .« 34 Oly szavak jelen tésb eli s hangtesti egyezése, am elyek egym ást k ieg észítv e sorakoznak egym ás mellé, nem nyugodhatik puszta véletlenen. Itt látjuk, hogy az idegen m űveltség mily szem pontból állott a finn-ugor fö lött, am ely k ieg észítésre szorult.
A ’hét, nyolc, kilenc, tíz ’ szám ok ugyanazon korra és egy közös időpontra mennek vissza. A fu. ősnép ebben az időben valószín ű leg már nem élt együtt e g y ség es népként, am it az s hangok különböző, szabálytalan k ép v iselete é s a ford ítási form ák k ülönbözősége (nyolc, kilenc-nél) mutat. Egy nyelv ez még, de már d ialek tu sok kal, am elyek jövevényszavakat közvetítenek, mert k ö zö t
tük már nagyobbodik az ür. A z idg. ősnyelvben is van
nak dialektusok, térbeli k iejtései sajátságok, am elyek id ővel n yelvi k ü lön b séget okozó elem ekké lettek .35 N in
csen szó itt egy tén yleges, egy eg y sé g e s ősi nyelvről.
»Der T erm inus [Ursprache] bezieht sich vielm ehr auf ein g e w isse s System von Übereinstim m ungen zw ischen den historisch n a c h w e is b a r e n ... Sprachen.«36 íg y az újabb ban átvett jövevényszavak hangtani különbözőséget mu
tatnak az öröklött szavakkal szem ben, m ivel hangfejlődé- sek már folyam atban voltak vagy már le is zárultak.
Jövevényszó és öröklött szó között csupán időbeli k ü lönbség v a n 37 és így egy hangbeli, mert az átvett szó a majd csak következő hangváltozásokban vesz részt, de azokban részt v esz tekintet nélkül jövevény voltára, azonban már m egváltozott hangállom ányt talál és így a hanghelyettesítések tere nagyobb és változatosabb. N é
meth Gyula szerint a finn-ugorok és szam ojédek őshazá
jukban a nyugaton élő indogermán és a keleten élő török népek között laktak.38 A szam ojédek elhagyták a finn
ugor népeket, am elyek tovább egészen a K risztus előtti 3.
századig a V olga k özépső folyásánál laktak.39 Ezen fent- em lített nép a nyugati őshazából jövet telepedett meg ideiglenesen D él-Ö roszország pusztáin, hogy onnétt idők múltával Ázsia felé vonuljon. N yelvében már benne hor
dozta azt a sajátságot, am ely később a satem -nyelvcso- portot karakterizálta, mert a k és t hangok nyelvükben télzárhangok lehettek, erősen palatalizálódva, szinte af
frikáta jelleg g el.40 Ezt mutatják a f. deksan ’10’ és seit- setnán ’7’ szavak, am elyekben k s és ts e sajátságos t és k hangok h ely ettesítő i (1. 5. 7. fej.). Ezen nyugaton állom ásozó nép, közel állt (hanganyagilag) a szlá v o k hoz, de a germ ánokhoz is, mit a holdhónap mutat. N yu
gati b efolyásokat k özvetített már és befolyása k eresk e
delmi és kultúrális szem pontból volt fontos. Itt sajátju kat adták a finn-ugor népnek át, am ely e b efolyás hatása alatt hatos szám rendszerét tízes szám rendszerré fe jle sz tette.
A finn-ugor nép ebben az időben már törzsekbe oszoltan élt, am elyek helyzetüket bizonyára többízben változtatták. Ism eretes m ég történelm i időkből is, hogy egy nom adizáló törzs mily könnyen hagyja el lakóhelyét és m egy más, idegen törzzsel jobb vidékekre vagy harci útra.41 így m indig más törzs lehetett a k özvetítő, így mindig más volt a törzsek helyzete és viszonya egym ás
hoz, így leh et ugyanazon szó hangalakja más és más különböző törzseknél.
Ezen ősi népről kaptunk m ég egy adatot az idg.
jövevényszavakból: nem volt kereskedőnép, mert a k e
reskedő vétel, vásárolni szavak szintén jövevényszók a szám nevek m ellett: f. osia ’kaufen’ cser uzalem ’ich verkaufe’, votj. vuz ’W are, H andel’, vog. vjta-%u.m Kaufmann’:42 ói vasna ’K aufpreis’ lat. venus ’V erk au f’ :
*uosno- uesno-. A további kutatás bizonyára több k ieg é
szítő eredm ényt fog felm utatni, addig bizonyítsanak az itt következő egyeztetések .
A finn-ugor és indogerm án érintkezés egyik legré
gibb jelén ek tartom az ’o lv a s’ ’szám ol’ fogalm at kifejező szó azonosságát. K ultúrszó ez, mert egy nép ism erheti a szám olást in concreto anélkül, hogy szava volna az in abstracto szám olás m egjelölésére. A szám olás hosszú ideig a testh ez van kötve és nem tud ezen »érzéki fe l
fogástól« szabadulni, amely végső formájában nem is felfogás, hanem praktikus mód. A prim itiv népek, sőt kultúrált népek egyszerű emberei, a gyerekek, csak va
lamin tudnak szám olni, m eg kell érinteniök a szám oltat, vagy valami annak m egfelelő anyagait. V alószínű így, hogy a finn-ugor népeknek voltak szám aik egytől hatig és ezek k el meg tudtak jelölni (összead ás v. szorzás, kom binálás utján) nagyobb sz á m o k a t43 és m égsem volt egy igéjük a szám olás folyam atának m egjelölésére.
Újabb időben Norbert J o k l44 tárgyalta ezen fu.-idg.
igék összetartozását, nem tudva, hogy ezt már előtte Kari P e n k a 45 bebizonyította, aki szerint a finn-ugor és árja népek, között belső, mély érin tk ezések voltak. Azon anthropológiai m egállapításokra tám aszkodik, m elyek szerint a finn-ugor népeknél dolikephalis fejalkotású, szők e hajú em bereket lehet találni. Bizonyítani kívánta, hogy ezen vonások árja n ép ek től szárm aznak és ezért nyelvi egyezések re m utat rá, am elyek idg. jelleg et horda
nak magukon. T öbbek között a f. hike ’lesen, zählen, h ersagen’ — gr. Xéyeiv lat. legere szópárt em líti. N y el
vészeti szem pontból N. Jokl vizsgálta ezen egyezést és helyesen egy hátsó hangrendű idg. gyökeret keresett, m ivel a fu. alakulatokban mindenütt velaris m agánhang
zót találunk és azt a gr. ióyog, XoyiC,0(.iarj szavakban meg is találta.
Ezen eg yeztetést nem ism erve m utatott ezen átvételre Stefan M ladenov is rá,46 bár hibásan, mert ő a fu.
szavakat, m elyekben csak egyszerű m agánhangzó van, oly idg. szavakkal vetette össze, m elyekben diftongust találunk; *leug(h) ( a leg- tő továbbképzett alakja): vö.
gót liuga ’Ehe’ ófn. liogen ’lü gen ’ k elt luge ’E id’ lug
’L üge’ a k övetkező je le n té sfe jlő d é ssc l: 1. beszélni, 2.
ígérni, esküdni, 3. hazudni. Szerinte a fu. csoport ’be
sz é ln i’ jelen tése az eredeti, de ez ellen szól az,, hogy a finn-ugor szócsop ort ősi jelen tése lá tszó la g ’szám oln i’.
A z idetartozó fu. szavak a következők: f. hike (P i.
1. lu’en) ’numerare, legere’ lp. lökké ’id ’ md. luvi zählen’
cser. lud- ’leg ere’ ostj. B. lufit ’zählen, lesen ’ vog. lau-
’sagen ’ m. olvas<C*lovas<X*liw- ’zählt, lie s t’ ostj. lövet
'zählt’ vog. loßin ti ’durchzählen’.18 Ezen szócsalád ot az indogermánra vezethetjük vissza, de egy u vagy o fokot kell keresnünk, am ely tén ylegesen meg is van a görög
ben és óizlandiban. A z árjában nem maradtak fenn e szavak m egfelelői. Vö.
gr. Xéyw ’sammle, lese, zähle’ gr. Xóyog ’W ort, Rechnung, R ed e’ Xoyí^ofica ’rechne, überlege’; lat. lego 'zusammenlesen, a u flesen ’, legio ’ausgehobene M ann
schaft’; alb. mb-le ’sammle, ernte, versam m le’ óizl. log
’G esetz’.49 Jok l szerint a fu. szavak a hangja erősen zárt o hangra m utat és ez pedig görög sajátság, de lehet ő s görög, sőt indogermán is. M eg k ell azonban figyelni, hogy a szó csak a görög, latin, albán, izlandi nyelvekben for
dul elő; de a bővített *leug(h) tő már szélesebb elterjedt- sé g ü : megvan a germán és kelta nyelvekben is. A z eti- mont nem tudjuk kim utatni teljes pontossággal, nem tu dunk erre vagy arra a nyelvre, mint átadóra rámutatni.
A szó lehet indogerm. eredetű, de szárm azhat az idg.
nyelv egy dialektusából is. Tény, hogy ezen szó jövevény és hogy ezen a téren állott a fu. ősnép egy idg. törzzsel kulturális, ill. kereskedelm i ö sszek öttetésb en . »Gegen Entlehnung dieser Sippe ist nichts einzuw enden« — mondja a szk eptikus Jacobsohn,50 de m égis vigyázatra int. Szerinte a í. deksan izolálva áll és egyedül is marad.
Ezzel szem ben úgy vélem , hogy ugyanazon fogalom kör
ből jövevényszavak csak ugyanazon időben jöhettek a linn-ugor népekhez. És ezt bizonyítja a k övetkező jöve
vényszavak hangalakja.
b.) Szám , tíz’.
A fenti igéhez tartozik egy főnév, am elynek jelen tése nem egyezik azonban az idg. le g -d o g -ból képzett gr.
Xóyoc ’W ort, Rede, Z ahl’ jelen tésével. A finn-ugorban a tőjelentés ’tíz ’. Ha ez a szó általános, határozatlan ’szám ’ jelen téssel m egvolt már a finn-ugorban az idg. l()-es szám rendszer átvétele előtt, akkor már, mint öröklött szó vette fel a ’tíz ’ jelen tést. Ha a szó és a tízes szám- rendszer átvétele ugyanazon időbe esik, akkor egy m ásik idg. szót k ell keresnünk, am ely a tíz jelen tést a régi sz ó ra átadhatta, vagy pedig egy újabb szót, am elynek hang
zása a fenti igetőéhez hasonló s így a jelen tést szintén közvetíthette.
A fu. szavak: f. lakú ’Zahl, lectio, num eratio’ lp. lok- ko ’numerus, num eratio’51 cser. lu ’zehn’52 zürj. lid ’Z ahl’
vog. lau ’zehn, Zahl’ osztj. m-ley ’zehn w eniger um e in s’53 lp. lo kke, lokk ’zehn’. N égy nyelvben találjuk a tíz jelen tést é s kettőben csak az általános szám jelentést;
12
bár ism eretes, hogy az általános szám jelentésből k ifej
lődhetik a határozott m ennyiségjelölés. Csak kívülről k ell egy b efolyásoló körülm ény vágj' egy hasonló hang
alakú szó, m elynek jelen tése ’tíz ’. De az idg. nyelvcsa- ládbeli gr. Xóyog ’W o rt’ és óizl. log ’G esetz, *das A u s
gesp roch en e’ szavaknak nines m eg a k eresett tíz jelen té
se.
A z idg. *leiqu- ’lassen , zurücklassen, üb riglassen ’ tőhöz tartozik litv. lekú, likau, líkti ’la sse n ’;55 loiqu- ab- lautfokra utal ói. rireca, gr. Áéloma got. lailv,56 íg y ta
talán lat. loquor ’sprechen, auf jem anden la sse n ’ is id e
tartozik.57 A tő jelen tése ’hátrahagyni’, de időbeli szem pontból és ennélfogva alkalm azható a szám olás egym ás
utánjában is. A régebbi jelen tés: ói. réknas n. ’ererbter Besitz, Eigentum ’, az újabb: gr. Xoinóg ’übrig’ g. laih.j
’id ’ lit. liktas ’id ’ szavakban látható. A szám sorban is előfordul: got. ainlif, tw a lif ’11, 12’, litv. vériu'lika, ’11’
d v p ’-lika ’12’ s. i. t. egészen 19-ig, ólitv. lékas ’tizen egye
d ik ’; ófn. einlif ’11’, z iv e lif ’12’, ónorv. ollugu ’l l ’.58 E gyes germán nyelvekben vannak alakok veláris m agán
hangzóval vó.: ófríz. andlova ónorw. tiialf, to lj, n. nyj.
z w ö l f <C*tuelef. Ezen alakok a gr. Xóyog -hoz finn-ugor alakban és ’szám ol’ igéhez igen közei állanak és azt befolyásolhatták, ha nem maguk lettek kölesönvéve.
Gr. Xouróg gót. lailv. ónorv. ollugu is azt mutatják, hogy egy veláris m agánhangzója alak is létezett, am elyet a finn-ugorok át is vehettek. A z idg. szó etim ologikus jelen tése nem volt ’tíz ’, de az átvevő nép h elyzetén él fogva ezt a jelen tést látta benne (litv. oén.u’- l i k a = lat.
un -d ecim . Időközben kiegyen lítőd és is léphetett közbe, ha az átvett két szó m agánhangzója különböző volt és mi m ost a f. lukea ’num erare’ luku ’Z ahl’ szavakat egybe- tartozóknak érezzük. Ha pedig a */og-’Z ahl’ főnév k e
rült a finn-ugor alapnyelvbe át, úgy litv. -liku és idg.
m egfelelői csupán jelen tésb eli befolyást gyakoroltak, csak jelen tés etym onok.
4.) Idg. pol- ’Seite, Hälfte’ > F. U.
»Von den Sachen, die zw eiteilig sind, liegt dem M enschen w oh l sehr nahe sein eigener Körper.« Itt m aradtak m eg a dualisok a leghosszabb ideig. Ezektől a k ettős testrészek től, am elyek végeredm ényben m égis egyet, egy párat alkottak, jött a fél m egjelölésére sz o l
gáló szócska. íg y az idg. *pol-, *put és *fe/i.o/p-tövek a gcniíáliák (m elyek két részből állnak) é s a ’halb’ m eg
jelölését szolgálják .59 Vö. sl. polí ’G eschlecht G esch lech ts
te il’ polu ’H ä lfte’. A tulajdonképeni jelen tése H inter
backen.60 Fleisch, H älfte (vö. még lett pluta ’F leisch ’).
Vagy idg. *put-: ói. putau ’die beiden H interbacken’ ón.
futh f. ’cunnus’ litv. pautas ’H oden’ - litv. pu se ’die H älfte’ < * p u tsp e.61 H asonló jelen tésfejlő d és idg. *khol- pns-nál > germ. *xalhaz^> n. halb dim idium ’, de k ésői sl.
xölpu ’K necht’ < ’p en is’; vő. gót kilthei M utterleib:
ang. child K in d 62 ói. putau ’die beiden H oden’, potas
’Junges’ litv. p u tp tis ’ju n ges T ie r ’ 63 v. ö. m ég or.
A
xolostitu ’k astrieren ’ •< xolp -f- k s to s ’penis -j- sch n ei
den’ 64
így van egy idg. *pol- tő egy je le n té sp á r r a l: 1.
Genitalien, Seite, 2. H älfte, Halb. A tő *pol-, amint ezt a szláv m u ta tja 65 vagy bővítve *potut-. A z első ’G e
sch lech tsteil’ jelen tés nélkül találunk a finn-ugorban egy hangtestben és jelentésben m egfelelő alakot, azonban itt van egy palatális magánhangzóját alak is, am ely a sza mojéd tanúsága szerint nem ide, hanem egy szélesebb körhöz, az urálihoz tartozik. A m élyhangú alakok: f.
puole- ’pars dimidia, dimidium, S e ite ’ észt pole ’halb, Hälfte, S eite’ osztj. punil ’S e ite ’ vog. B. päl, pal, ’Seite, H älfte’ w otj.: pal ’Seite, G egend’ md. pola ’Ehehälfte (Mann od. F rau)’. 66 E m ellett találunk palatális m agán
hangzósalakokat: m. fél, ’dimidium, latus, so c iu s’ osztj.:
peták, p elek md. pälä, pelc ’H älfte, halb, S e ite ’ cser..:
pete, pete ’id’ lp. pete ’dimidium, la tu s’67 f. pieltä ’ad marginem vergere’ pielos, pielus ’m argo’68 osztj. pel
’halb, S eite’69 vog.: päl ’halb, H älfte’.70 K ifejezések , mint in. fél-kezű, fél-szemű, Ip. calme-pele ’halb-äugig’ osztj.
pelak-foz ’halbe H and’71 szintén a palatális alakok régebb voltát bizonyítják.
Ezen egyeztetés már A n d erso n n á l72 m egvolt. Utána K. B. W iklund figyelm eztetett, hogy e szó m egtalálható a szam ojédban is, tehát nem sorozható be az idg.-fu.
egyeztetések ill. kölcsönszavak közé 73 : juraksam . piele osztj.-szám . pälek, kam assz. phiel ’halb’. Ezt A nderson is tudta, fe l is sorolta a szam ojéd a la k o k a t74, de az ő idejében a szam ojéd rokonság nem volt kritérium idg. át
vétel ellen. A nderson nem is jövevényszavakat keresett, hanem ősrokonságot bizonyító töveket. Figyelem be kell azonban vennünk, hogy a szó csupán palatális m agán
hangzóval fordul a szam ojédben elő s a jelen tése eg yezik a f.-u. h átsó m agánhangzós alakokéval. T erm észetesen a finn-ugorban már mind a k ét csoport m e g v o lt75, de
14
nem ugyanazon tő variációi ezek, hanem a palatális ma- gánhangzójú alakok az uráli n yelvk özösség idejéből va
lók és csak a velaris tő szárm azik az indogerm ánból: f.
puoli ’Seite, T eil, H ä lfte’, liv. puol ’S eite, H älfte’, m.
fal ’W and, M auer’, vog. pül, p ä l 76 és 1. fent. N. A nderson m ég lp. akta palen ’sem el’ k ifejezést is idesorozza, de az inkább a gr. ánlóos tipushoz tartozik. A m egfelelő idg. tövet már a fejezet elején felhoztuk: *pol-: ósl.
poli, m. ’latus, ripa sexus, dimidium', pola ’dimidium’, pol u ’dimidium, a sser’ (o r . polu ’H älfte, G esch lech t’) .;T A jelen tésfejlő d ésh ez 1. egyh. szl. poluma ’in zw ei H älf
ten ’ (m egkövesedett dualis in stru m en tális)78, got. halbs
’halb' ags. healf ’halb’ (adj). A nőnemű alakot a ger
mánban ’S e ite ’ jelen téssel használták: gót. halba, kfn.
halbe.™ Evvel függ ö ssze az ófn. elöljáró szócsk a halb
’in die Richtung, au fseiten ’ 80 v. ö. w og. palt ’seitw ärts'.
M egfigyelendő, hogy a szó csak a szlávban fordul elő.
5.) A hetes szám-
A kutatók állandóan törekedtek a fu. h etes szám okat k özös forrásból magyarázni. Azonban a finn-permi alakok hangtest és jelen tés szem pontjából eltérést mutattak, úgy, hogy azokat az ugor alakoktól el k ellett választani."11 Vannak azonban körülm ények, m elyek arra utalnak, hogy a fu. népek a h etes szám ot együttélésükkor vették át.
K ésőbbi kultúrák sokat elm ostak, de a régi rendszer romjai m ég m egtalálhatók, mint hidlábak, egyik és m ásik népnél.
a.) Etnográfiai nyomok.
A finn-ugor népeknél a hold-hónap volt elterjedve.
A hold és hónap m egjelölésére ugyanazon szó szolgál:
m. hó ’m en sis’ v. ö. hóka ló ’Pferd, das auf der Stirn einen w e isse n F leck (M ond) h a t 82 ostj. Xus ’ste lla ’ 83 ostj. K. xau ’m en sis’ md. ko v kou ’luna, m en sis’ zürj.
k o zu l ’id ’, f. kuu ’luna, m en sis’ cser. tü l’zo ’M ond, M onat’,81 ostj. tilis ’id ’.85 Már ezen jelen tés-k ettő sség mutatja, hogy a finn-ugor népeknek az id őb eosztás a holdra tám aszkodott, a hónap így valószín ű leg 28 napból és ennek m egfelelőleg 4 hétből állt.86 A hol az egykori hónapneveket az újabb befolyás el nem törölte, ott ti
zenhárom hónapnevet találunk. Ezeknél eln evezések alap
ja term észeti jelenségek.
A z osztják nyelv ir t is i87 és más dialektusában is tizenhárom hónapnevet találunk.88 A voguloknál h ason ló
képpen.89 A finn-ugor nyelvcsalád ellenkező végén, az
észteknél szintén tizenhárom hónapnevet ta lá lu n k 90; ez a tizenhárom hónapos időszám ítás még ma is meg van népi használatban. (Baranyai Zoltán magántanár úr sz.
közlése.) Nem leh et ez germán eredetű az észteknél, — bár a hét (W och e) m egjelölésre szolgáló szó észak i jö vevény, — mert az északi germ ánoknál az év tizenkét hónapból á llo tt.91 A nyugati germ ánoknál még T acitus idejében a holdtölte határozta meg a gyű lések időpont- iát,9- a hó és hold nevei azonos gyökérből szárm aznak (n. Mond, M onat). A z izlandi hónapnevek: K ornschnitt- monat, W idderm onat, Schlachtm onat, szóval term észeti változásokon alapulók, de szám u k csak t i z e n k e ttő. 9 3 T e lia i az észt évb eosztás nem germán eredetű. A z észtek n él az év tizenhárom hónapból, a hó 28 napból áll. íg y az év 364 napból áll és egy nappal rövidebb (pontosabban 1 1 4 nappal), mint napév (julianusi év). Ezért ők minden év ben tudatosan egy nappal később kezdenek szám olni.
(Az izlandi [germán] év is rövidebb, 364 napból álló, de betoldások nincsenek, csak a 3, 8., 14., 20., 25. év végén.)94 A finn-ugor népek bizonyára ism erték a h old
évet, minek bizonyítéka, a tizenhárom vogul, osztják, észt hónapéveken kívül, hogy a finnek, észtek és magya«.
i ok az annus b issex tilist egyformán ’fliehendes Jahr’-nak.
VI. szökőév, f. karkaus vuosi, észt. üle astja a a s ta g?'0
Ez a k ifejezés ma oly évre vonatkozik, m elyben egy be- toldott nappal több van. E redetileg minden évre vonat
kozott, mert m indegyik év rövidebb volt a napévnél és mindig át k ellett egy napot szökni és nem k ellett azt számolni.
M eg k ell m ég jegyezni, hogy a finn-ugor népek a holdat árja befolyás alatt szem élyesítettek meg (Kál- inány: Op. laud.) és hogy f. vuote- ’é v ’ szónak is van
nak idg. m egfelelői gr. hog ’Jahr’.
Ezen három egyező vonás az időszám ításban a szélső csoportoknál. Vannak azonban vonások, m elyek csak az ugor csoportoknál találhatók. íg y a h etes szám szolgál egyúttal a ’W o ch e’ m egjelölésére: m. hét, (óm. hét), vog.
sät, sät, osztj. läbdt, tä bat ’sieben, W o ch e’, vö. hétfő M ontag eig. W ochen-K opf’, vog. sät- punk-xatel ’Sonn
tag tkp. W ochen-K opf-T ag’, osztj. täbet-uk k a tl ’S onn
tag — W ochen-K opf-T ag’.96 A finn-ugor nyelvek nyu
gati csoportjában egy ujabbi jövevényszó szolgál ja
’W och e’ jelö lésére: est. nädal, md. r íe d 'l’a, zürj. nedel
< or. nedylja ’W o ch e’97 cser. arn’a, votj. arn’a <
csuv. ärnä ’W o c h e ’ 98 f. viikko < germ. *wika-. M un
kácsi úgy véli, ez a k ettős jelen tés az asszírb ól jön, de a közvetítő nyelveket nem határozza meg; asszír.
sib ittu ’7’, sibutu ’W o ch e’ szavak a későbbi hangfejlődés
16
útján az ugor nyelvekben ö sszeestek ,100 ami ténylegesen m egtörténhetett (v. ö. 3. b.). De ez még nem magyarázza m eg hétfő t és társait. M unkácsi maga utalt az osszét n yelvbeli ku risär szóra, m elynek jelen tése ’M ontag ill.
W och en k op f’ ( kűri ’W o ch e’, sö r ’H aupt’ Ilyen m ég wotj.
v o r d is ’kon ’G eburtstag, a hét első napja’ cser. id., am e
ly ek M unkácsi szerint szintén az osszétb ő l szárm aznak:
’T ag an w elchem die W och e sich gebärt, anfängt.1"1 A szanszkritban találjuk a következő je lö lé sm ó d o t:
ä d iv ä r a ’Sonntag tkp. the beginning day’.102 Ezen k ife
jezés az árja (praeárja) n yelvtörzstől kerülhetett a (finn-) ugor nyelvcsaládhoz. Eszerint nem hétfő volt a kezdő nap, hanem vasárnap, amint ezt a vogul és osztják nyel
vek is m utatják.
A z indeknél a napokat a bolygók után n evezték el.
(hindi: itvär ’Son n tag’, so m vä r ’T ag des M on d es’, mägal- vär ’T ag des M ars’ stb .). Ezen rendszer kora bizonytalan.
Rómába is elkerült, de ott csak T h eod osiu s halála után figyelh ető meg. Dio C assiu s szerint Rómába Egyiptom ból k erü lt ezen eln evezési mód. Egy m egállap íth ató:
K eleten ősrégi időben terjedt el.103 A hétnapos hét, m elynek napjait bolygónevekkel jelzik, biztosan baby- loni eredetű. Ism eretes ezen nép asztronóm iai tevékeny
sége és az a tény, hogy náluk a h etes szám szent volt."
Ezen napok közül kettő istennőknek, öt isteneknek volt szen telve. A magyar néphit szerint azonban létezik egy keddi (tén ylegesen talán hétfői) boszorkány. E gyes he
lyek en ezen az estén nem szabad dolgozni, m ásutt pe
dig csak az asszonyoknak tilos a m unka.105 Ezt a babonás hitet eddig nem m agyarázták m eg kellően, bár m ás né
peknél is m egtalálható.106 Úgy véljük, hogy ez a bolygók isten eiről alkotott felfo g á ssa l függ össze, amely a k el
táknál és germ ánoknál archeológiái,107 az utóbbiaknál azonkívül m ég m itológiai nyom okat hagyott hátra.108 A m agyaroknál elm osott m indent a későbbi szláv-keresz- tény befolyás.109Kedd ma a hét harmadik napja, de hétfő eredeti jelen tése mutatja, hogy kedd valaha csak a má
sod ik nap volt, amit a nyelvjárási alakok is mutatnak:
k etö d , kedd ö d , k e d d e d (Nyr. 2:133, 3:466), m elyek a k ét szónak ’m ásodik’jelen tésű alakjai. Ez nem a szláv- tól való jelen tésá tv étel (vö. bolgár vto rn ik ), hanem a vog. k itit ftätdl k ife je z é sse l egy forrástól jövő m egjelölés.
A k özös ugor alak pedig o sszét vagy kau k ázu si alakokra m egy v issz a ,112 ha ezek nem későbbi k eresztény befolyás alatt előállott k ifejezések .
Időbelileg egym ásután jövő befolyások rakodtak rá az alaprendszerre s gyakran teljesen el is tüntették azt.
Vannak vonások, m elyek a finn-ugor ősnép idejére u tal
nak: holdév, szökő nap, a h old-felfogás. V annak újab
bak, de a történetelőtti idő sötétségéb en nem lehet pon
tosan m eghatározni, m ely néptől vették a finn-ugorok ezt vagy azt át, m ely népek a közvetítők.
b) Hangtani fejtegetések,
A múlt század nyelvészei a hét m egjelölésére sz o l
gáló szavakat a finn-ugor nyelvekben összetartozóknak tekintették.113 Csupán az e századbeli kutatók k ezdték két csoportra osztani a h etes szám fu. alakjait: a) a
finn-permi: f. seitsem än , lp. cieca, md. s i s e m cser. sem et, simít, só m a t,114 sem , zürj. sizim , votj. sizim , h) ugor.
m. hét (tárgye. hetet, óm. héi<C*et (Szinnyei NyK 33;
477), de B orger hél<Chet (nyj. hétfö)<Chetü (Anonym vö. osztj. íüüet ’7’ (M N y 23:498 és M Ny 10:
109), vog. sät, sät, osztj. täbdt A finn-permi cso port hangtani ren d e lle n e ssé g e i: az ei diftongus az än v é g ződés, a ts kapcsolat, a f. seitsem änben; a szóközépi lp.
c ; a md. s, a permi z, a cser. s e m e t ~ s e m alakok. A z első két tény már M unkácsinak is feltűnt é s sik erü lt is az elsőt elfogadható módon m egm agyaráznia. A finnben m egfigyelhetünk egy e i ^ ö y hangváltakozást pl. l e i j u ~ löyhy ’leb egn i’, éppen így7 egy váltak ozást ä y ^ y y között;
ezek m ásodik tagja esetleg egy b, g, hangokból k eletk e
zett v hangot tartalm aznak: pl. f. m y y rrä ’M aulw urf’ f.
karj. nyj. miigrä, f. äuräs ’s te il’ olonetz. äbräs.n6 Igy f. seilsemän<i*seüt-<Csei’t<C*sebl-^*sept-. (ói. sa p tá .) A má
sodik rész — sémán, ez szerinte a f. sama ’d erselb e’ szót tartalmazza (— md. sem ä ’a ll’) és am ely árja eredetű (szkr. samá-). Ezen szócsk a a jelen tés m egerősítésére szolgált a szám sor végén álló szónál, vö. osztj. S. cam jón ’gerade zehn’.117 Ezzel szem ben feltehető, hogy a ts hangkapcsolat egy idg. t affrikáta h elyettesítése lehet, mint ahogy k s a f. deksan-ban és társaiban a k s k ap csolat egy idg. k affrikátát ad v issza ,118 am it — ú gylátszik már Jacobsohn sejtett: »die fu. U rsprache hatte durch ts eine dentale, stark m ouillierte T enuis aufgenommen, bei fremden k hatte sie nichts entsp rech en d es.«119(ezért jött ks h elyére). így fu. *septsem az idg. s e p tm megfe-
O
lelője. A z eredeti m hangot és a szó össze-nem tett voltát
18
m utatják a nyelvjárási formák: w ep s N. seitsim , f. diai.
se itse n est. N. s e ils e .liv. seis. Ajint a f . -deksan m egfe
lelőinél, itt sem szabályos a szóközépi s m egfelelése a többi finn-permi nyelvekben. S z in n y e i120 szerint fu. ts m egfelelői: permi s, i ’s cser. s md. s, f. s lp. ts ; itt per
mi sizim , md. s i s e m , cser si sem, lp. cieca. A hangok k ép v iselete más, azonban figyelem be kell vennünk, hogy Szinnyei ö sszeá llítá sa a szókezdő m ássalhangzókra vo
natkozik a finn-ugor ősi szavaknál, jövevényszavakban, szóközépi helyzetben, -pts- kapcsolatban a fejlődés más utat vehet. (Szóközépi helyzetben csak az s ^ z fokválta- k ozási párat tárgyalja Szinnyei: permi s cser s md.
s f. h. Op. laud. 37.)
A finn-permi alakok így mind egy e hangot m utatnak és indogermán (praeárja) eredetre vallanak. A z ind.
saptá-, av. liaptá- alakok árja sajátságait nem látjuk.
Praeárja jövevényszavaink vannak, m elyek továbbfejlő
dött palatálisok m ellett e hangot m utatnak ( f. mehi-läi- nen m. méh ’Biene': av. m axsi 'Fliege, A lücke’ ói.
m a k s 121 f. rihma ’Band’: ói. rasmi 'Strang’.
A z ugor alakok: m. h ét< * ?t, osztj. tábdt, vog. sőt, sät. Ezek viszon yát S zin n yei,133 Setälä 121 és Jacobsohn *- tök életesen m egm agyarázták. A szókezdő magy. h a szám sor előző hat szavának befolyása alatt keletkezett (Vő. gr. Herakl. oxtcó ). A fu. s szabályos m egfelelője m. o. vog. t, osztj. /, A, t, j volna. Csupán két m ű veltség
szó m utat m ásirányú fejlőd ést: m. hüvely, vog. sipel
’D egen sch eid e’ (A'KE. 342); m. hölgy ’Z ob el’, vog. s o l s i (Budenz AIUSz. 138. NyK. 20:149).120 Mind a kettő jö vevényszó s csak ily jövevény m űveltségszavakkal lehet a m. hét szó t és m egfelelőit összevetn i, nem pedig alap- nyelvi ősi szavakkal. A z ö sszev etés eredm énye: az ugor alakok a hét m egjelölésére egy forrásból szárm aznak, mert m indegyik jelen tése 'W oche, sieb en ’. B első hang- m egfelelk ezésü k egyezik a hangtani szabályokkal.117 A szókezdetben talán m ondatíonétikai átalakulásokat lá tunk: zöngétlen s zön géssé lett (vö. votj. v it-d a s ^ v id -d a s . (Paasouen: Md. Lautlehre 10.). így a mai magyar nyelv
ben is. Vog. s volna az eredeti, m. ostj. *z pedig mon
datban k eletk ezett volna.123 AJindkét feltev és m agyaráza
tot ad: vagy későn felv ett jövevényszó, am ely egyném ely törzsnél már befejezett s fejlőd ést talált, vagy7 m ondat
íonétikai átalakulás. (M elich azonban a m. hét h hangját etym ologikus értékű hangnak tartja. M Ny. 9 (1913) :394.
A ’W o c h e ’ jelen tés közös volta, a belső hangfejlődés (osztj. labet, m. hét. vog. sät, vö. osztj. e b e t 'Geruch’
vog. át, at. 'id'; osztj. D .N . übet 'H aar’ vog. at ’id ’) egy
idejű és ugyanazon forrásból való átvételre mutatnak.
\zonban nem tudjuk teljes biztonsággal m eghatározni, a m. e, vog. ä eredeti voltát, bár az osztj. a szabályosan m egfelelője lehet ezeknek: m. tél ’W inter' vog. tál, tül, osztj. tál, tel, f. talvi 'id’; m. k é t ’zw ei' vog. kit, osztj.
kát, küt, f. kaksi. Itt csak a finn-permi alakok tám aszt
hatnák az e teóriát alá, de az ugor form ák odacsatolása nem teljesen bizonyos. A f. deksan '10' m. tíz m intájára
;n. *hez, v. *ez alakot várnánk. V agy ez esetben a k iej
tés könnyítésére fu. *septsem >> ugor se p te m >• sepet- hangfejlődés ment volna végbe (?). Csak k ü lső (etnográ- ) iái) nyomok és az e hang erősíti m eg az ö sszetartozást.
Mikor a fu. népek kulturfoka alábbszállott, elv esztek a napok nevei, a hét fogalma, a későbbi befolyás is elm o
sott sokat, de im itt-am ott m ég maradtak k ö zö sség i n yo
mok (holdév, szökő nap, a hó, hold jelen tésk ettő sség ).
A hétnapos hét, a holdhónap K eleten ősidőktől is meretes. Afrikában 10 napos volt a hét, a róm aiaknál nundinae járta, a Pontusnál a vásár volt az irányadó, a Mcandinávolnál legrégebben öt napos volt a hét, csak az asszir-babiloni népeknél találjuk a hétnapos hetet a h old
évvel összefü ggésb en . Ezen hét napos hét került az árja népekhez és a zsidókhoz, majd a k eresztény va llá ssa l Európába.129 A finn-ugor népek már régi lakóhelyeiken megismerték azt és használták. Csak oly néptől vehették át, amely a hetes szám ot is adta, ahol ’sieb en ’ és 'W oche' m egjelölésére ugyanazon (esetleg továbbképzett) szó szolgált, ahol a hétfő, kezdő-nap k ifejezés m egvolt. A z előbbit új jelen ségk én t találjuk a nyugati idg. népeknél sabua 'W oche' (sabu ’7’) után képezve: gr. eßo/xrj ’W o che, dem A pollo geheiligter T a g ’130 lat. hebdom as és sep- ttmana ir. sechtm an ókorn. sevihun alb. fave ’W o c h e ’.
Ezek elnyom ták a görög 30 napos hónapot, a latin nun- (Iináét, az ír. nom ad-ot,131 Árja területen a sieben m egje
lölésére szolgáló szóból van képezve a ’W oche' jelentésű szó: skr. saptä- hä-, ujperzsa haftah, vö. még tock. A.
spátkom. Ez praeárja alakban szintén átkerülhetett és a két alak a fejlődés folyam án összeesh etett.
20
ldg. ’8 = 2 - 1 0 , 9 = 1 - 1 0 ’ > fu.
M ég az idg. n y elv k ö zö sség korában a tízes szám- rendszer le tt az uralkodó, m égis m egtaláljuk m ás: né
gyes-, ötös-, tizenkettős- ill. hatvanas és huszas-szám rend- szerek nyom ait.132 A fejlő d és folyam án sok jelö lési mód elv eszett és így a fu. nyelvek m egőrizhettek oly alakokat m elyeknek etim onja eltűnt, am elyeket egy rivális szám rendszer m egjelölési módjai elnyom tak. A z idg. n yelv
családnál is lassan fejlőd ött ki a tízes szám rendszer a kultúra em elkedésével és az idegen b efolyással párhuza
mosan. A legprim itívebb szám rendszer, am ely még észre
vehető, a n égyes: az első négy idg. tőszám név ragozható s háromnemű; egy oly korból szárm aznak, m ikor még a szám nem szakadt el, nem absztrahálódott a szám olt tá r g y tó l131 Ezután k övetk ezett az ötös szám rendszer (vö.
idg. penkue ’4 - j - l ’135 gr. nryna^rTv 'ötösével szám oln i’.1,3
’H at’ és ’h ét’ látszólag sém i eredetű jövevén yszavak .11
’N y o lc’ és ’k ilen c’ a négyes szám rendszerhez tartoznak:
’N y o lc’ egy dualis (gr. öxzat got. ahtau) ’k ilen c’ jelen tése tkp. ’az új szám ’ (t.i. a kettőstetrad e u tá n ): vö. lat. nő- vem: novus, tock. nu ’neun, n eu ’.136 A tizen k ettős és hu
sza s szám rendszer is hagyott hátra nyom okat. U gyan
ebben az időben fejlőd ött ki a tízes szám rendszer is, a- m ely m áig fennmaradt.
Már Sigm . F eist m egállapította, hogy a finn-ugor nyelvekben csak az 1—6 szám okra volt szó s már a he
tes szám m egjelölésére egy indogerm . jövevényszót h asz
náltak.139 T erm észetesen ezzel nem azt állította, hogy a finn-ugorok csak 1—6.-ig tudtak szám olni, hiszen ism e
rünk prim itív afrikai népeket, am elyeknek csak 1—3, 1 — 4-ig vannak szám aik, de kom binálás, ism étlés által m égis ki tudnak fejezni nagyobb szám okat.110 A római szám sor végső képében szintén ö sszead ásb ól és kivonásból állt elő, m inek n yelvi alapja van (IV. V I.).111 íg y van minden szám sor építve. A kultúra fo k á t az önálló e red eti magas s z á m je g y e k adjá k meg.
Be akarták bizonyítani, hogy a fu. népnél h e t e s 112 vagy t i z e s 118 szám rendszer volt. De látjuk, hogy szám- rendszer volt az eredeti. Látjuk azonban, hogy 7, 10, 100, 1000 jövevényszavak, csak 1—6 szám ok autochtonok, te hát a finn-ugor népeknél bizonyára hatos szám rendszer volt elterjedve, m elyet idegen b efolyás alatt fejlesztettek ki tízes szám rendszerré.111 De felm erül a k érd és: honnan valók a k özb eeső szám ok: nyolc és kilenc?
E gyes idg. n yelvek 11 és 12 jelö lésére a következő k ifejezések et használják: ’la ss eins, la ss z w e i’, így gót
O ainlif, tw alif n. elf, z w ö lf noi’w . ollugu ’l l ’ litv. vénu’lika
’l l ’, d vyd ik a ’12’. Ezen k ifejezések teljesebb jelen tése
’lass eins über zehn’ lenne.115 így még óizl. kann hafthe vetr of fim tugt: ’er hatte einen W in ter und die F ü n fzig’136 Ezen szám ok vagy a lat. linquo ’v erla sse’ gót leihjan ’le i
hen’ gr. leínw ’v e rla sse’137 szavakhoz tartoznak és ezen át pedig a lat. loquor ’sprechen’ szóval függnek ö ssze és így jelentésük ’das G ezählte’ vö.lat. decem ’10’ gr.óeíxvvyi zeigen, zählen’, n. zä h le n : erzählen fr. com pter: con fer.148 L g\ vélhetjük, hogy a két kéz v. láb ujjai jelen tették az első tízest és ezután a kitárt ujjakból nem k ellett egyet vagy kettőt behajtani. K eresnők azonban ellen tétes alakokat is: ’végy el egyet, végy el kettőt (a tíz b ő l)’.
I.zeket azon népnél találjuk meg, am elynek saját szám ai csak 1—6 voltak; ez a íu. nyelvcsalád, am ely a nyolc és kilenc m egjelölésére oly szavakat használ, m elyeknek jelentése tkp. ’2 — 10, 1 — 10’. A z egy és kettő jelölésére szolgáló szó finn-ugor, a m ásik szó idg. v. íu. T ehát teljes v. részleges jelen tésátvétel.119 A íu. nyelvekben a következő alakokat találjuk:
8 9 10
finn. kahdeksan phdeksän kpmmenän
lp. gavce ovce lökké, lokk
md. E. k a v k so vehksa k ’emah
cser. kändä-kxsd ondek S0 lu, fang
zürj. kökja-m is ök-mis das
votj. t ’a-mis uk-mis das
osztj. ni-lex fon
vog. B. hala-lu ántel-lu lu, lou
m. nyolc kilenc tíz
A k ifejezés első része honi, ugyanazon szó szolgál 1 2 m egjelölésére, kivéve a vog. hala-lu ’N ase - 10’, ántel- lu ’S e it e -1 0 ’, azaz távolabb és közelebb a tízhez; m.
nyolc talán ugyanaz ( c a mis m aradéka, vö. harminc
’30’ kilenc ’ausser zeh n ’).150
Ezen jelölési mód m egtalálható csaknem minden egyes idg. nyelvben, bár csak a m ásodik dekádtól kezdve, az elsőben csak a latin szám ításm ód IX. ’zehn w eniger eins' őrizte meg. Ezen egyezést sejtetőleg em líti már Munkácsi Bernát, ő utal az ói. ékona vin^ati ’20 w eniger eins’ alakra.151 Azután teljesebb tudom ányos v izsg á lat.1 - M ost utalni kívánok arra, hogy az indogermánban nyolc és kilenc jelölésére két párhuzam os k ifejezés s z o l
gált. A z egyik a fentem lített, négyes szám rendszerhez
22
tartozó, a m ásik a finn-ugor típ u ssa l egyező kivonásos.
»D ie Zahlreihen sind k ein esw eg s konsequent durch A n fügung immer der N ächtshöheren an die vorhergehende Zahl entstanden, sondern z. T. sind die kleineren Zahlen von einer höheren besonders ausgezeichneten Zahl aus g eb ild et.« 153 Ily szám lálási mód található az idg. nyel vekben, legjobban kifejlődve a lat. és ind. nyelvekben:
Ind nyelvek:
skr. ekonavin^ati '20 w eniger ein s’, unavinqati ’fehlend zw an zig’144 u sw . ekavä na trim sat 'vermöge 1 nicht 30’
etc.155 tryunas astih '57’ (analogikus k ép zés). Hindi:
untis ’29' ( tls ’30'), kasm ír kunawüh ’19' (wnh '20’) kunatrah ’29' (trah '30'). knnasit '79’ ( s í t ’80') perzsa:
muzdah ’19’ s t b .157 A z ind. nyelvekben azért maradt m eg e kifejezésm ód teljességéb en , mert a dravide-nyel- vek szám jai ugyanígy voltak képezve: telugu: eni-midi
’8' tom-midi ’9' (NyK. 10:353).
Görög:
sí'xooi óvolv dromes 18 , öéovaai ö tö m a 158 159 Ivó? ötom a ti'xooiv fhrj 19 Jahre 1(1,1 zpu'cxovra ötovxa tvóg ’29 161 évóg ötovxa nevxrjxovxa ’49’158 xtnaapáxoma n apa y ía v ’39 161
Latin d udeviginti ’18’, undeviginti '19’, duodetriginta
’28', undetriginta ’29’, duodequadraginta '38' stb. unde
centum '99'.162
Germán: gót. f id w o r tiguns ainamma wanans ’39’
(a gr. xtaaaoáy.ovxa napa yíav (2. Kor. 11, 24) fordítása,16 , ófn. eines min dham m e fim fzuc ’um eins w eniger als 50’, z w e i min dreisich '2 8 '163
Albán: tr id je te pa n’e '2 9 '163
Ó izl.: einom f ä tt i thriä tego 'um einen ermangelnd an d r e issig ’ einne n o tt mithrta en thrim ir tego ’eine Nacht minder als d r e issig ’.164
Ezen alakok bizonyítják, hogy a szám olás ily módja az ö ssz e s idg. nyelvcsoportoknál elterjedt volt, noha az első dekádban csupán a római írásm ód IX. (vö. II. de XXX, P linius 3, 62) őrizte meg. U gyanis a nyolc most haszn álatos jelö lések : lat. octo, gót. ahtau stb. dualisok é s k étszer négy a jelen tésü k ; 9 pedig ugyanazon tőből szárm azik, mint új és jelen tése, a (2x4 utáni) új szám (vö. gót. niun '9', niujis ’neu’ stb .).165 Ezek a négyes szám- rendszerhez tartoznak és régebbiek, mint a fenti tízes szám rendszer és az újonnan alkotott szám okat el is nyom ták.
A finn-ugor nyelveken belül nem találunk egységes alakot, mert a tíz m egjelölésére több alak .szolgált. Az 1, 2 szám okat, az első részt m egjelölő szó sem m indig v ilá g o s.166 Ezen alakok mutatják, hogy a finn-ugor nép
az átvétel idején együtt élt még ugyan — ezért egyező a kifejezés módja —, de már törzsébe oszoltan, amit a fordításban előforduló szavak különbözősége bizonyít.
Az alakok elosztódása erősíti a finn-ugor népek ism e
retes beosztását, mert az ugor és finn-permi alakok k ö zött minden csoporton belől kisebb egyezések et talá
lunk, úgy az első, mint a m ásodik tagra vonatkozóan.
Voltak nyelvészek, k ik ezen szám okat hasonlóan képzett török szám okkal kívánták kapcsolatba hozni.
\ ámbéry mutatott ily alakokra a török nyelvcsaládban,167 de etim ológiájuk és létezésü k nem elfogadható.168 Talán köztör. sek iz ’8’, to k u z ’9 ’ ugyanilyen módon k ép zett,169 azonban a finn-ugor szám rendszer nincs sem m iféle kap
csolatban a török-tatárral, nem rokon term észetű, nem vett át abból semmit.
7,) A ’tíz’ jelölése.
A fu. nyelvekben a ’tíz ’m egjelölésére több szó sz o l
gál. Idg. eredetűnek bizonyították az egyiket (f. deksan), majd újabban a m ásikat is (vog. lau típus). A permi das és m. tíz szavakat iráni, a permi min alakot asszír eredetűnek tartották. Mi itt a f. deksan és a m. tíz ösz- szetartozását és a permi -min a finn kvm m enän idg.
eredetét kívánjuk bebizonyítani.
A
a ) idg. *dekm > f. deksan, m. tíz stb.
O
Bár ezen típus csak a nyugati fu. nyelvekben és ott is csak összetételek b en 170 található, Setälä m égis finn
ugornak tartja: f. kahdeksan ’8’, vhdeksän ’9 ’, <C*kayc)en- deksan, *üydsn-deksan,111 lp. N. gakce, gavee ’8’, okee, once 9 ’, md. E. k a v k so ’8’, ve ik se ’9 ’, cser. kändä-kxse
’8’, nndekxsd ’9’. H olger Pedersen a finn alakokat kahde-, yhde 1 ksan, ksän részekre kívánta bontani és a má
sodik részt a tör. knz, k iz m ellé állította (s e k iz ’8’, to
kuz ’9’).172 A cser. alakok azonban bizonyítják — amint ezt már 1). E. D. Europäus és Joh. Gustav C u n o 173 lá t
ták, hogy nem ksan, hanem deksan a tízet jelentő rész.
A régi alak -m re végződött, amint ezt a nyj. alakok, bizonyítják: wot. kahesü, Gén. kahessam a ’8’, iihesá Gen. ü hessäm ä, est. Gén. kaheksm e, üheksme, liv. instr.
distr. kä'deksmin ’je acht’.171 így a nyugati fu. csoport kikövetkeztethető alapalakja *deksam. Ettől a permi das,
24
m. tíz, tízen- alakokat elválasztották és árja alakokkal v etették egybe: av. dasa, skr. dica, osszét. des ’10'.177 íg y m ég ma is, de azt látjuk, hogy a hetes, n yolcas, k ilen ces, egyik tízes és a feles szám idg. eredetű. K ér
dés tehát, hogy az azonos tárgykörbe tartozó szavak nem ugyanazon forrásból és időből valók-e, kérdés, hogy nem későbbi b efolyás az, m ely e szavak alakját m eg
változtatta ? M ár Budenz feltételezte, hogy a tíz m egje
lö lésére szolgáló deksan-típus azonos (fu. alapnyelvi) eredetű. Ő nem utalt az esetleg es idg. etimonra, pedig azt már előtte fed ezték fel,176 mert korában a fu.-idg.
ö ssz ev etések hitelüket vesztették . K özös gyökér szerinte fu. *teksä-, am elyhez f. deksan, zürj.-w otj. das, m. tíz, etc. tíz e t; vö. m ég tízen-egy ’11’, de n, itt valószínűleg lok ativu szi rag, mint huszonegyben, de m. húsz, vog.
kus, osztj. kos.
íg y a k övetkező szavak állnak egym ás m ellett:
lp. -kce, md. E. kso , cser. dä.kxsd. A zon ősi idg. n yelv
ben, m elyből ezen alakok szárm aznak, a k hangot erős affrikataként ejtették, am elyet a finn-ugor alapnyelvben (ill. nyelvekben) k s k ap csolattal adtak vissza. Setälä úgy véli »d ass hier ein V ersuch vorliegt, das ieur. palatale k w ied erzu geb en .«177 Vö. f. paksu ’d ick ’, ói. balms ’dicht,
A
v i e l , örm. bazum V iel’, gr. rcaxvg ’d ick ’ idg. *bngu-.17S o Ez valószínűnek lá tszik és hasonló h a n gh elyettesítést ta
lálunk a f. seitsem än szóban is, amely éppen úgy idg.
eredetű (vö. 5. fej. b . ) . A nyugati fu. nyelvcsoportnál, am ely a litván jövevényszavak felvételek or még együtt élt Ik s k ap csolatot találunk, de vannak cser. nyj. alakok, am elyekből a k hang k iesett. íg y a magy. és permi nyelvekben a k hang esett ki, minek leh etőségét a cser. d ialek tu sok bizonyítják, cser. C. attr. k a n D w s stb.
(FUF 12: 164) és amint a hetes szám nál is láttunk (f.
seitsem än , cser. M. sisim , m. hét). A k hang későn veszh etett el a permi-ugor nyelvekből, amikor ezen n yel
vek beszélői már külön éltek, m ikor az s hangokra vo
natkozó hangtörvények már nem hatottak. M ert m áskü
lönben *das v. *daz alakot k ellen e a permi nyelvekben találnunk, amint ezt a ’h ét’ jelö lésére szolgáló alakok m utatják. A magy. nyelvi z a tíz szóban m agánhangzók- közti helyzetben (ragozott alakokban tizet, tized es, tizek) k eletk ezett, vö. k e le v é s z ^ k e levéz. A d hangnak sz ó kezdő helyzetben szám talanszor t felel m eg: m. tehén
’K uh’, av. d a em i,1' 9 m. tö rv é n y ’G esetz’: skr. dharman,180 lp. do erva s ’gesu n d ’.181
Eddig nem tudták a m. tíz szót a permi das alak
k a l együtt m egm agyarázni. M unkácsi szerint m indkettő
