Bird, G.: A fejlődő országok cserearányai

(1)

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

1153

kérdései kerülnek bemutatásra, majd a min- tanagysággal és a számtani átlaggal össze—

függő becslési kérdések vezetnek el a már említett variancia-analízis statisztikai mód- szertani kérdéseihez. E fejezet utolsó pont—

ja röviden felhívja a figyelmet az újabb ten- denciákra e módszertani területen, különö—

sen a szekvenciális analízisre és a ,,nem pa—

raméteres statisztika" megjelölés alatt ösz- szefoglalt problémákra utalva.

Az ismertetett két fő rész alig képezheti választás tárgyát, amennyiben akár az egye—

temi hallgató, akár a műveltebb átlagem- ber arra törekszik, hogy tudományosan meg- alapozott formában ismerkedjék meg a mo—

dern statisztikai módszertan alapelveivel. Ez tehát azt jelenti, hogy a válogatási lehető—

ség inkább a harmadik részre korlátozódik, amely terjedelemben hét fejezetet, illetve a tankönyv másik felét teszi ki. Itt van szó a regressziós és korrelációs elemzésről, a mintavételi módszerről (ideértve a reprezen—

tatív és a kérdőíves felvétel kérdéseit kü- lön-külön is), továbbá a statisztikai kísérle—

tek tervezéséről, a statisztikai döntéselmé- letről, a statisztikai minőségellenőrzés kér- déseiről, a többváltozós elemzésről és vé- gül —- egészen röviden — a nem paraméte-

res statisztika fogalma alá vonható problé- mákról. E harmadik rész tehát megadja a lehetőséget a statisztikai módszertanban va- ló elmélyedésre. többek között azáltal is, hogy a második részben röviden felvetett, igényesebb módszereket is felveszi az a- nyagba, de ezen túlmenően változatos al- kalmazási területeknek megfelelő módszerek között nyújt választási lehetőséget.

A tankönyvet a legfontosabb statisztikai megoszlásokra vonatkozó kilenc alapvető tábla, a fejezetek szerint csoportosított iro- dalomjegyzék. valamint a tárgymutató egé- szíti ki, hiányoljuk azonban a tartalomma—

tatónak valamely világnyelven történő köz- zétételét, amelyhez még a szerző előszavá- nak idegen nyelvű közreadása is hasznosan csatlakozhatna.

Mindez megkönnyíthetné, hogy e világvi- szonylatban is igen használhatónak minő- síthető tankönyvről, valamint a bennefoglalt didaktikai szempontból kísérletként is figye- lemreméltó oktatási újításról a statisztikusok nemzetközileg egyre szélesülő tábora köny- nyebben szerezzen tudomást, és tanulságait

biztosabban érvényesíthesse.

0st Horváth Róbert)

GAZDASÁGSTATISZTIKA

BIRD, G.:

A FEJLÖDÖ ORSZÁGOK CSEREARÁNYAI

(The terms of trade of developing countries: the- ory, evidence and policy.) — Economía Internazionale.

1979. november. 399—413. p.

A fejlődő országok cserearányait számos tényező befolyásolja, amelyek közül a leg—

fontosabb az, hogy miként alakul azoknak a termékeknek a kereslete és kínálata, a- melyeket exportálnak és importálnak. Nyil—

vánvaló, hogy a kereslet és a kínálat tar—

tós változása befolyásolja az árakat és a- zon keresztül a cserearányokat. A fejlődő országok általában alapanyagokat exportál—

nak és ipari termékeket importálnak. Ebből következik, hogy ha az alapanyagok ára ki- sebb mértékben emelkedik, mint a készter- mékeké. akkor cserearányuk romlik. Ez köny- nyen előfordulhat, mivel általában az ipari termékek iránti kereslet jövedelem-elasztici- tása nagyobb, mint az alapanyagoké, és így — egyéb tényezőket változatlannak fel- tételezve —-— a világ jövedelmének növekedé- se az ipari késztermékek árát nagyobb mér- tékben növeli, mint az alapanyagokét.

A fejlődő országok általában nem tudják az egyes cikkek világpiacát befolyásolni, mivel termelői kapacitásuk viszonylag jelen—

téktelen. s így kénytelenek tudomásul venni a világon tőlük többé-kevésbé függetlenül

7 Statisztikai Szemle

végbemenő változásokat. A cserearányok alakulásának eltérései az áruszerkezet sajá- tosságait tükrözik a különböző ármozgású termékek relatív súlyától függően. Minden- esetre minél kevésbé áreiasztikus a kereslet az egyes országok exportja iránt, és mi- nél inkább árelasztikus az import iránt, an- nál kedvezőbben alakul a cserearány hosz—

szú távon. ,

A fejlődő országok romló cserearányainak elmélete összeforrott Prebisch nevével, aki szerint az is hozzájárul a cserearányok rom- lásához, hogy amíg az alapanyagokat vi—

lágszerte kompetitív piacú országokban ál—

lítják elő, addig az ipari késztermékeket

mindinkább oligopolisztikus vagy monopo—

lisztikus piacú országokban termelik. Ezen túlmenően Prebisch azzal is érvelt, hogy az ipari országok termelékenységének növeke- dése inkább magasabb jövedelmeket ered- ményez, mint alacsonyabb árakat.

Ezek az érvelések meglehetősen leegysze- rűsíthetők, és nem szükségképpen pontosak.

Hasonlóan leegyszerűsített módon a csere- arányok javulása mellett is lehetne érvelni.

Ezek közül a legfontosabb az, hogy hosz-—

szabb távon a világgazdasági fejlődés ,a természeti erőforrások hiányához vezet.

A továbbiakban szerző áttekinti, hogy mi- ként alakultak valójában a cserearányok.

(2)

1154 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

Az olaj kivitelével a fejlődő országok a világ alapanyagexportjából mintegy SOszá- zalékkal részesednek. tehát ezeknek a ter- mékeknek nem kizárólagos exportőrei és áruszerkezetük nem megfelelően diverzifi- kált. Ha azonban az export csak egy—két termékre koncentrálódik is, a helyzet akkor sem egyértelmű, mivel az 1960-as évtized—

ben és az 1970-es évek első felében az árak meglehetősen eltérően alakultak. Egyes számítások szerint 1950 és 1965 között a fejlődő országok cserearányai 9 százalékkal romlottak. majd a romlás megállt, mig az 1970-es évek elején határozott javulás kö- vetkezett be. Természetesen az olajexportá- ló országok kiemelkedően kedvező helyzet- ben voltak, míg egyesek, például Korea, India, Pakisztán cserearánya nagymértékben romlott. lgy egyre kevésbé pontos a fejlődő országok cserearányának romlásáról általá- ban beszélni. mivel országonként igen je- lentős különbségek vannak.

Az az általános vélemény, hogy a fejlődő országok a háború utáni időszakban a cse—

rearány romlása mellett kedvezőtlen helyzet- be kerültek. egyrészt abból adódik, hogy az adatok tanúsága szerint a cserearány való—

ban csökkent, másrészt ez a csökkenés nem kívánatos. Kétségtelen, hogy a cserearány romlása több tényező függvénye, amelyek között lehetnek bizonyos értelemben kedve- zők is, mint például az exportárak csökke- nése esetén megfelelő elaszticitást feltéte—

lezve a versenyképesség és így az export—

ból származó bevételek növekedése. Min- denképpen számolni kell azzal, hogy a cse—

rearány. de különösen az import drágulása kedvezőtlen hatással lesz a kereskedelmi egyenlegre, a reáljövedelmekre és az élet- színvonalra. a gazdasági növekedésre, a munkanélküliségre és az inflációs rátára.

A közelmúltban az UNCTAD (United Na- tions Conference for Trade and Develop—

ment) javasolta, hogy bizonyos termékekből biztonsági tartalékot képezzenek. aminek nem csak az lenne a célja, hogy az árakat stabilizálják, hanem hogy olyan mértékben növeljék. hogy az alapanyagok és készter- mékek közötti cserearány tartó—san javuljon.

Ebben az esetben azonban a kínálatot gondosan kellene alakítani. mivel könnyen be—

következhet a tartalékok gyors növekedése.

Gondot okoz az is. hogy az alapanyagok viszonylag magas ára nem jelentene minden fejlődő ország számára egyaránt előnyöket.

és az árak emelkedése bizonyos mértékig inflációs hatást is kiválthat (ez azonban nem szükségszerű, mivel meghatározott keretek között mozgó és előre kiszámítható áremel—

kedés ellen a fogyasztó országok megfe- lelően védekezni tudnak).

Végül a tartalékokkal kapcsolatban az a probléma adódik, hogy milyen ellenőrzési

rendszert, exportkvótákat vagy exportadókat vezessenek-e be. Akármilyen szabályozási rendszert alakítanak is ki. fennáll az a ve- szély, hogy a jövedelmek bizonyos átcsopor- tosulásának elosztása nem lesz egyenletes, és inkább a gazdagok. mint a szegények részesednek belőle.

A piacoknak a termékek árain keresztül történő szabályozása helyett olyan módszer is elképzelhető, hogy az árak alakulását szabadon hagyva, a Nemzetközi Pénzügyi Alap (IMF —- international Monetary Fund) gondosan figyelné a cserearányok alaku- lását, és a fejlődő országoknak egy speciá- lis alapból meghatározott kedvező feltéte—

lek mellett, fejlesztési célokra kölcsönöket folyósítana. A speciális alapból való része—

sedést olyan feltételekhez kötnék, hogy a hosszabb távú gazdaságpolitika biztosítsa a problémák megoldását. (Ezt szolgálná az is.

hogy a megfelelő összegeket csak részle—

tekben lehetne lehívni, attól függően, hogy a kidolgozott gazdaságpolitika hogyan mű- ködik.)

Romló cserearányok esetén valamely or- szág két lehetőség között választhat: vagy megváltoztatja a cserearányt az ország a- dott gazdasági struktúrájából kiindulva, vagy a cserearány mozgásának megfelelően alakítja át az ország gazdasági szerkeze- tét. Mivel a fejlődő országoknak alig van lehetőségük cserearányuk alakulásának be—

folyásolására, csak az utóbbi megoldás mellett dönthetnek. Ehhez pedig hatékony se—

gítséget jelentenének a Nemzetközi Pénzügyi Alap által nyújtott kölcsönök.

(Ism.: Marton Ádám)

CURRlE. D.:

A STABlLlTAS

AZ lNFLÁClÓ PÉNZUGYI MODELUEIBEN (Stabillty in monetary models of inflation with an endogenous budget.) —- The Manchester School ol Economics and Social Studies. 1980. 1. sz. 63—78. p.

Az inflációs folyamat modelljeiben (: pénz- kínálat növekedését eddig általában exogén változónak tekintették, holott az inflációs fo—

lyamatnak a költségvetési egyensúllyal va- ló kapcsolata. illetve attól való függősége nyilvánvaló; éppen úgy, mint ahogy nem független attól sem, hogy mekkora a pénz—

kínálat növekedése a nemzeti jövedelem nö—

vekedéséhez képest.

Több modell feltételezése szerint is a vá- sárlóerő a nemzeti jövedelemhez viszonyí—

tott költségvetési hiány finanszírozásának mértékétől függ. Annak érdekében, hogy a költségvetési hiánynak a.,nemzeti jövedelem—

hez viszonyított aránya stabil maradjon, il—

letve ne változzék lényegesen, állami be—