Saunders, C.: A háztartások összes fogyasztásának mérése

(1)

1 272 STATISZTIKAl lRODALMI FIGYELÓ

nek tekinteni, hogy lehetőséget adjanak az illetékes városi szerveknek a környezet meg—

őrzésére és helyreállítására vonatkozó intéz- kedések átfogó tervezetének kidolgozásához.

A városi környezetvédelem eszközeinek és intézkedéseinek mutatói a következő fejeze- tekbe foglalhatók össze.

1. ,.A város területe, népessége. lakásállo—

mánya" néhány mutatócsoportot foglal ma—

gába. lde tartoznak a város általános jellem—

zői. mint a város területe, a lakosság száma, a népsűrűség, továbbá a város helyrajzi vi—

szonyai. a talajviszonyok, valamint a lakásál- lomány jellemzői (a szintek száma. a közmű- vesítés). A mutatószámok egy másik csoport- ja a városi földhasznosítás sajátosságait fe- jezi ki.

2. ,,A környezeti hatások" fejezet két mu- tatócsoportot foglal magába. Az első cso- portba a természet szennyező forrásai, a má- sodikba a környezetbe kerülő szennyeződé- sek mennyiségi mutatói tartoznak.

A vízszennyező források (ipari, mezőgazda—

sági. háztartási, vegyes) elkülönítése a tisz—

tító berendezések alapján történik. A leve- gőt szennyező források lehetnek változó és állandó jellegűek. Az előbbi csoporthoz tartozik a közlekedési eszközök levegőszennye—

zése. mig az utóbbiakhoz az iparral vagy a lakások fűtésével kapcsolatos szennyeződés.

A szennyeződés mennyiségi mutatóihoz tar—

tozik a vízfelhasználás. a csatornákon ke- resztül távozó szennyvíz. az ipari, a háztar- tási és egyéb szemét.

3. ,,A városi környezet minősége és ellen- őrzése" c. fejezet a szennyeződés mérésével foglalkozik. E területen a légszennyeződés és a zajártalom — amit elsősorban a közleke- dési eszközök okoznak — mérése az elsődle—

ges feladat.

A víz szennyeződését megkülönböztetően kezelik a szerint, hogy ivóvizről, ipari felhasz- nálásról, vagy egyéb célokat szolgáló vízről van-e szó.

4. ..A városi környezet védelmére vonatko—

zó eszközök és intézkedések" fejezetben fog- lalt mutatók a természetvédelmi rendszabá- lyok létrehozásában segítik a tervezőket. A természetvédelmi intézkedések négy csoport—

ja különböztethető meg, ezek lehetnek tech- nológiai, egészségügyi—technikai, tervezési és egyéb intézkedések.

5. ..A városi környezetvédelmet szolgáló rendszabályok költségei" c. fejezet a gazda- sági ráfordításokat tükrözi. Ezek lehetnek olyan beruházási, felújítási és folyó költsé—

gek, amelyek a természetvédelmi létesítmé—

nyek és berendezések létrehozásával kapcso- latosak és ide sorolhatók a természetvédelem tudományos kutatási és tervezési, valamint a környezet minőségét ellenőrző és a városi környezetvédelem irányítását végző munkák költségei.

A cikk a beszámolási rendszer kiépítésé- vel, elsősorban a statisztikai szervekhez be—

érkező jelentésekkel foglalkozik. A beszámo- lási rendszer kialakításával kapcsolatos fel—

adatok közül a legfontosabb az adatgyűjtés megszervezése.

A statisztikai mutatók begyűjtése szempont- jából a települések csoportosítása történhet

-— a települések kategóriái szerint: városok, városi típusú települések, városi agglomerációk:

— a lakosság száma szerint: 10000 lakosig, 10 000—

50000. 50 OOO—100 000, 100 OOO—500 000 500 000 és 1 millió lakos között, egymillió lakos felett;

—— a városok típusa szerint: fejlett bányászattal.

fejlett iparral rendelkező városok, közlekedési csomó—

pontok, üdülőtelepülések, vegyes városok (további fel- osztás is lehetséges például a városra jellemző ipar-

ág szerint) ;

— éghajlati övezetek szerint: szubarktikus, mérsé—

kelt égövi, szubt'ropikus városok, illetve települések.

A munka során természetesen más csopor—

tosítások is számításba jöhetnek. E mutató- szám-rendszer kipróbálására az 1980-as évek-

ben kerül sor.

(Ism.: Belics Jánosné)

SAUNDERS. C.:

A HÁZTARTÁSOK

ÖSSZES FOGYASZTÁSÁNAK MÉRÉSE

(Measures of total household consumption.) —- The Review of Income and Wealth. 1980. 4. sz. 351—366.

p.

A szerző célja annak kimutatása, hogy egyes tőkés országokban az állam milyen mértékben járult hozzá különböző időszakok—

ban a háztartások fogyasztásához. E vizsgá- lat során a szerző bírálja a tőkés országok és a fejlődő országok statisztikai nyilvántar—

tását és felvételeit, mivel a legtöbb helyen alkalmazott összesítések nem alkalmasak a fenti kérdés egyszerű megválaszolására. Vé- leménye szerint a közösségi fogyasztás mér- tékének megállapítása igen fontos. mert az életszínvonal alakulása nem jellemezhető a közös fogyasztás ismerete nélkül. Éppen ezért helytelen. ha a fogyasztói kereslet elemzése is pusztán a fogyasztói keresletről a piacon

nyerhető információkon alapszik.

A közösségi és magánfogyasztást egyesítő teljes fogyasztás fontosabb mérce az élet—

színvonal vonatkozásában. mint a magánfo—

gyasztás egyedül. Ezt felismerték már a szo- cialista országok. ahol a népgazdasági szám- Iarendszerben a teljes fogyasztást mint kulcs- mutatót alkalmazzák. Ezt az értékes muta- tót a tőkés országok nemzeti számlarendsze—

rében aligha lehet fellelnil és hasonló a helyzet a különböző nemzetközi összehasonli- tó felvételeknél.

Minthogy a közösségi fogyasztás fontos té- nyező az életszínvonal szempontjából, és ezt a polgári közgazdászok is felismerték. több

(2)

STATISZTiKAl lRODALMl FlGY ELÖ 1273

vizsgálatot végeztek annak a rendelkezésre álló statisztikai adatokból való kiszűrése ér- dekében. A szerző öt elemzésre hívja fel a figyelmet, melyek közül a leginkább az OECD—országokról az ENSZ Nemzetközi Ósz—

szehasonlító Projektje keretében készült fel- vételeket használja fel a későbbiekben. Az említett öt felvétel kapcsán a szerző megál—

lapítja, hogy a fenti vizsgálatok végzőinek több különböző statisztikai forrást kellett át—

vizsgálniuk és összehasonlítaniuk, hogy a szükséges adatokhoz hozzájussanak. Továb- bá rámutat arra, hogy a fontos nemzetközi statisztikai kiadványokban is különbözőkép-

pen értelmezik ezt a fogalmat.

A szerző a magán- és a közösségi fogyasz—

tás elhatárolását a különböző tőkés orszá- gokban az ENSZ Nemzetgazdasági Számlák Évkönyve alapján végzi. A közösségi fogyasz- tás körébe tartozik ennek alapján az okta- tás, az egészségügy, a társadalombiztosítás és a jóléti szolgáltatások, a lakás- és kom- munális szolgáltatás, valamint az ún. egyéb kommunális, szociális szolgáltatások (parkok, könyvtárak, múzeumok stb. fenntartása).

Az elemzésből kitűnik, hogy —— mint vár- ható volt — csaknem minden tőkés ország—

ban a közösségi fogyasztás legnagyobb té- tele az oktatás, amit nagyságrendben rend- szerint az egészségügy követ. A kiadások lát—

szólagos nagysága azonban függ az egyes országokban kialakított térítési rendszertől.

lgy például az egészségügyre fordított álla—

mi kiadások viszonylag magasak Ausztriában, Dániában, Finnországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban, ahol az egészség—

ügyi szolgáltatásokat az állam közvetlenül fi- nanszírozza, és a beteg nem fizet (az adót leszámítva). Franciaországban és Hollandiá- ban viszont alacsony az összeg, mert itt a beteg maga fizet, viszont utóbb megtérítik neki különféle közös alapokból a kifizetett összeget. Az egészségügyi kiadás itt mégis a magánfogyasztásban jelentkezik. A kollek- tív hozzájárulás a magánfogyasztáshoz egyéb- ként is nagyon kérdéses, hiszen számos, a mezőgazdaságnak, az iparnak juttatott ál- lami támogatás tulajdonképpen a fogyasztá—

si cikkek költségeit csökkenti, és így gyakor- latilag a magánfogyasztásban kellene jelent-

keznie.

A fentiek figyelembevétele mellett a kö- vetkező közelítő értékek állapíthatók meg az európai tőkés országok. az Egyesült Államok és Ausztrália közösségi fogyasztási hozzájá- rulásáról a teljes fogyasztáshoz. Ez az érték Svédországban 30. Dániában, Finnországban 20. Ausztriában, Norvégiában. az Egyesült Királyságban és Ausztráliában 15—20 száza- lék. Belgium, Hollandia és az Egyesült Álla- mok esetében 10—15 százalék, Franciaország- ban, a Német Szövetségi Köztársaságban.

Görögországban, Olaszországban, Portugá-

liában és Spanyolországban 5—10 százalék körül van. A közösségi fogyasztásnak az ősz- szes fogyasztáshoz való hazájárulása az 1970—es években növekvő tendenciát mu—

tatott. Ez főként Dániára, Finnországra, Nor- végiára, Ausztráliára, az Egyesült Királyság- ra és az Egyesült Államokra érvényes. E nö- vekedés részben az államilag finanszírozott szolgáltatásoknál tapasztalható. és az átla- gosnál magasabb inflációs ráta következmé-

nye.

Az állam által a fogyasztónak készpénz- ben átadott juttatásokat természetesen ugyanúgy számba kell venni az összes fa- gyasztásnál. mint a szolgáltatások finanszí—

rozására fordítottakat. A szociális juttatások terén is nagy különbségek tapasztalhatók or—

szágonként. Hollandiában a szociális jutta- tásként élvezett jövedelmek a magánfogyasz- tás 40 százalékát érik el; 30 százalék körül mozognak Belgiumban, Franciaországban;

az összes többi említett országban -— leszá- mítva néhány dél-európai országot. ahol nagyon alacsony az ilyen hozzájárulás mérté- ke —- átlagban 15—25 százalék körüli.

A fenti két hozzájárulási formát összevet—

ve, legpozitívabb a kép Norvégiában és Svédországban, ahol a magas közösségi fo—

gyasztáshoz még jelentős szociális juttatások is járulnak; a legrosszabb a helyzet Görög- országban, Portugáliában és Spanyolország- ban. ahol mind a közösségi fogyasztásra for—

dított összegek, mind a szociális juttatások alacsonyak.

Az állam e hozzájárulások, juttatások egy részét az adókból fedezi. Összevetve az adó—

kat ésa közösségi fogyasztás helyzetét, meg- állapítható. hogy Hollandiában és Svédor- szágban a legmagasabb az adók aránya, ahol a fogyasztás állami támogatása a leg—

nagyobb. és legalacsonyabb Görögország- ban, Portugáliában és Spanyolországban, a—

hol ennek következtében alacsony a szociá- lis kiadások szintje.

A szerző végül az ENSZ Nemzetközi O'sz- szehasonlító Projektje keretében készített fel—

vétel eredményeit ismerteti, amely a közös- ségi fogyasztásnak a fejlődő országokbeli és magyarországi helyzetét veti össze a tőkés országokéval. A felvétel 1973-as adatokat ha- sonlit össze. Ezek szerint a legmagasabb, 16 százalékot kitevő magyar közösségi fogyasz- tási értéket mindössze négy OECD-ország közelítette meg: az Egyesült Királyság, Bel- gium, Hollandia és az Egyesült Államok. A fejlődő országok közül három ország: lrán, Kenya, Malaysia közelítette meg OECD-or- szágok legalacsonyabb közösségi fogyasztási hozzájárulását, a 7.5 százalékot az összfo- gyasztáshoz. Kolumbiában, Indiában és Dél- Koreában viszont csak 2 százalék a közös- ségi fogyasztás hozzájárulása az összes fo—

gyasztáshoz. Az összehasonlításból megálla-

(3)

1 274 STATiSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

pítható. hogy a reáljövedelem nagysága dön- tő befolyásoló tényező a közösségi fogyasz—

tás alakulásában. bár a közös fogyasztás jö- vedelemelaszticitása alacsony. Az általános tendenciától eltérő néhány kivétel viszont azt

jelzi, hogy a gazdasági, szociális és politi—

kai célok is lényeges szerepet játszanak a közösségi fogyasztás alakulásában.

(ism.: Ékes Ildikó)

DEMOGRÁFIA

KEYFITZ, N.:

NÉPESEDÉS! LÁTSZATOK ÉS A DEMOGRÁHAI VALÓSÁG

(Population appearances and demographic reality.)

—— Population and Development Review. 1980. 1. sz.

47—64. p.

Tanulmánya bevezető részében Nathan Keyíitz professzor a számos esetben korrekt megfigyeléseken és pontos számításokon ala- puló látszat és az adekvát mutatókat hasz- náló szakszerű demográfiai elemzés által fel- tárandó valóság közötti különbségre a kö—

vetkező megállapításokkal hívja fel a figyel-

met:

— a nyers halálozási arányszám magasabb értéke a népesség kedvezőtlenebb egészségi állapotának. illetve egészségügyi viszonyainak jelzője;

——a túlnépesedettség állapota a háború kitörésé- hez vezet:

— az élveszületések számának a halálozások szó- mát meghaladó többlete a népesség reprodukcióját

"biztosítja.

A látszat és a valóság megkülönböztetésé- nek Marx által hangoztatott szükségességé- re hivatkozva a tanulmány első része átte- kinthető szembeállításokkal illusztrálja, hogy a nyers halálozási arányszám értéke abban az esetben is magasabb lehet egy ország—

ban, ha minden életkorban alacsonyabb.

mint az összehasonlításba bevont másik or- szágban. Ezt követően, a halandóság elem- zésének problémakörében maradva azt mutatja be, milyen nehézségeket kell leküzde—

ni. ha például az éghajlati viszonyoknak a születéskor várható átlagos élettartamra gya—

korolt hatását olyan különböző éghajlatú (egyébként közelítőleg azonos fejlettségű) ré—

giók egybevetésével vizsgálják, amelyeknek népessége ki van téve a vándormozgalom ha- tásának is. A szerző szerint kétségbevonha—

tók az életmód bizonyos jellemzőinek, pél- dául a dohányzásnak egyértelműen károsnak minősített morbiditási és mortalitási hatásai is, mert bár a nikotin mérgez, a dohányzás—

nak az egészségi állapotra kedvező, ,.feszült- ségfeloldó hatása" szintén kétségbevonha—

tatlan. Sok esetben okoz nehézségeket a ha—

lál igazi okának megállapítása. A szerző szerint a vonatkozó biológiai kutatások újabb eredményei alapján a sejtek reprodukciójá- ban beálló kedvezőtlen változást kellene az öregedés és a halál alapvető okának tekin-

teni.

Ezt követően a tanulmány azt az ismert tényt illusztrálja példákkal. hogy a maga—

sabb népsűrűség nem jár együtt szükség- képpen valamely meghatározott társadalmi—

gazdasági, illetve politikai rendszer kialaku- lásával, háborúk kirobbanásával stb.

Az is csak hamis látszat, hogy az élve- születések számának a halálozások számát meghaladó többlete önmagában véve is ga- rantálja valamely zárt népesség fennmara—

dását. Az Egyesült Államok jelenlegi né- pesedési helyzetének példáján mutatja be, hogy a transzverzálisan becsült nettó repro- dukciós együttható értéke az egység alá süllyedhet, és az intrinsic szaporodási arány előjele negativvá. vagyis a népesség repro—

dukciója veszélyeztetetté válhat az élveszü- letések számának a halálozások számát meg—

haladó többletének fennforgásával egyide-

jűleg is. '

Artermékenységi szint süllyedésével kap- csolatban természetesen felmerül a nők meg- növekedett gazdasági aktivitásának és a vá- lások növekvő gyakoriságának kérdése is. A szerző nem tartja kielégítőnek a munkát vál- laló feleségek pénzszükségletének a magya- rázat igényével leírt hangoztatását; a huszas években a férjek keresete átlagosan jóval szerényebb, az átlagos családnagyság pedig nagyobb volt, a feleségek mégsem töreked—

tek arra, hogy munkát vállaljanak.

Két eredeti ábra szemlélteti, miért, milyen irányban és mértékben tér el valamely sta—

cioner népesség korstruktúrája az azonos ha- landósági színvonalú (ugyanazon halandósági tábla felhasználásával kiszámított) évi 1 szó- zalékkal növekvő stabil népességétől. A né—

pesség öregedésének hatását elsősorban a hierarchizált szervezetek ranglétráin való elő—

menetel lelassulásának és a különféle nyug- díjrendszerek gazdasági hatékonyságának szempontjából elemzi. Az a nyugdíjrendszer, mely azon a ,.transzverzális eltartási elven"

alapszik, hogy a gazdaságilag aktív népes- ség tartja el az öregkorú gazdaságilag in—

aktívat, a népesség öregedése következtében egyre előnytelenebbé válik azzal a nyugdij—

rendszerrel szemben, mely azon a ,,longitu—

dinális eltartási elven" alapszik, hogy az öregkorú gazdaságilag inaktív népesség sa- ját korábban befizetett, tőkésített és kama—

tozó nyugdíjhozzájárulását éli fel. Ez utóbbi rendszer előnyei különösen magasabb ka-