A belföldi termelés védelmére irányuló törekvések és külkereskedelmi forgalmunk

9. szám. —-—794——- 1930

A belföldi termelés védelmére irányuló törekvések és külkereskedelmi forgalmunk.

Les efforts tendant it la protection de la production hongroise et le commerce extér—ieur de la Hongrie.

Résume'. La Hongrie, dont la Situation économigue est oggrave'e par la crise (Igri—

cole et le chómage, se ressent fort de la poli—

tigue douaníere des pays ou elle plaguit ses produits et gui, depuis la guerre, siefíorcent de produire euac—mémes ce dont ils ont besoin. Le déficit de la balance commerciale de la Hongrie est dü en partie au fait gue la population ne se rend pas encore assez compte de la nécessité de préférer, dans liintérét du pays, les produits intéríeurs aux articles étrangers. En analysant le passif, on voit oue Ia plupart de ceux—ci pourraient étre tres bien remplace's par des produits indigenes.

*

Az államok egymásközti árucseréje, azaz a külkereskedelmi forgalom, éppoly termé- szetes folyamat, mint egy társadalmon be- lül a munkamegosztás. Hogy ez a folyamat mégsem bonyolódik le oly nyugodt meder—

ben, mint amilyent számára az elmélet ki- jelöl, annak oka az, hogy minden állam igyekszik az árucserét a maga szempontjai szerint legelőnyösebbé tenni és a hátrányo—

kat vevőire és eladóira hárítani. Előnyösen venni a legszükségesebbet (,,a legszüksége- sebb" természetesen esetenkint mást jelent, a fogyasztóképesség rugalmas határai kö—

zött) és jutányosan eladni a külföldnek a legtöbbet, a legkedvezőbb áron. (Hogy vi—

szont ,,a legtöbb" nem a belföldi teljes- mérvű fogyasztás kielégítése után maradt felesleget jelenti, azt mutatja többek között a háború előtti Oroszország, ahol a gabona—

kivitel színvonalának fenntartása csak nagy tömegek számára állandósult minimum alatti életstandard mellett volt lehetségesfl

így a külkereskedelem gazdasági harceá alakul: itt is, mint minden más harcban az erősebbé a győzelem; de nemcsak a gaz-

dasági, hanem a politikai erőviszonyok is számításba jönnek. Fokozottan érvényesíti ez az igazság olyan korban, mint amilyen

a világháborút követte. Újonnan keletkezett

államok, amelyek minden áron elért sikerrel akarják igazolni fennállásuk jogosultságát;

sok helyen megváltozott társadalmi rend a

jiivedelemeloszlás új és nehéz problémáival küzdve. Ehhez járul a háborúban meged—

zett és megerősödött nemzeti érzés, amely

közgazdasági téren is mindjobban követeli jogait. Clausewitz tábornok híres mondasa, amely szerint a háború nem más, mint a politika folytatása, csakhogy más eszközök—

kel, most fordítva érvényesül: a közgazda—

sági politika nem más, mint a háború foly—

tatása, más eszközökkel. Az az egészségte—

len. helyzet állott elő, hogy minden ország csak eladni akart, venni nem és lehetőleg az otthoni termelést minden irányban oly mértékre felfokozni, hogy ezzel a fogyasz—

tás összes ágait kielégíthesse. A háború óta kötött vámszerződések, gazdasági célkitű—

zések állandó jellemzője ez az autarehiára való törekvés: világáramlat s ezért helyte—

len kinövései ellenére sem nevezhetjük egészségtelennek, mert hiszen éppúgy ha—

talmába kerítette a gazdasági életet, mint annak idején a merkantilizmus vagy a sza—

badkereskedelem i'ányzata. A következők—

ben azt fogjuk vizsgálni, hogy Magyar- országon milyen mértékben érvényesültek ezek az elvek.

Természetesnek kell találni, hogy Ma—

gyarország a világháború után évekig hát—

térbe szorult ebben a harcban és mint el—

gyöngült fel ki volt szolgáltatva az erősebb küzdőknek. Az 1925. évtől kezdve számít—

hatjuk a gazdasági egyenrangúság, talpraál—

lás beálltát. Ez időtől kezdve kellene olyan törekvéseknek érvényesülniük, melyek a nemzet gazdasági erejének helyes kihaszná—

lására irányulnak.

$), szám. 95 —— 1930 1. A külkereskedelmi forgalom és a mérleg

passzivitásának índexszámaí.

Imlz'ccs du commerce emte'rieur et de la passim'te' de la balance commerciale.

É _! , l Összforgalom ; PaSSZíVltáS

v -—— . mace l Aloiiiiíiilml l Passim'ié

1925 ; 100 l 100

1926 106 l 387

1927 1 116 ; 2.257

1928 l 119 1 2.391

1929 ! 122 1 186

!

A szóbanforgó öt esztendő alatt külke—

reskedelmi forgalmunk állandóan növek—

szik értékben. Az utolsó esztendő kivételé—

vel a passzivitás is állandóan növekedett.

Ez magában még akkor sem vehető okvet—

lenül aggasztó tünetnek, ha tudjuk, hogy két olyan év is volt, mikor a behozatali több- let értéke a 300 milliót elhagyva, erősen megközelítette a 400 millió pengőt. Azon- ban olyan országban, mint hazánk, a kül- kereskedelmi mérleg olyan fontos része a nemzetközi fizetési mérlegnek, hogy nem lehet elég figyelmet szentelni ennek a prob—

lémának. Ezért a passzivitás ilyen magas fokra hágása az illetékes köröket hivatalos intézkedések és társadalmi mozgalmak for- májában ellenakciókra inditotta. Az 1929.

évben. a passzivitás csaknem teljesen meg- szűnt, ez azonban csak részben tulajdonít—

ható fenti tevékenységnek. Kétségtelen, hogy az utolsó év javulást jelent, vagy leg- alább is megállást egy könnyen végzetessé válható úton, azonban nem jelent vissza—

térést az 1925. év standardjához, bár a be—

hozatal és kivitel aránya is hasonló.

2. Behozatal és kivitel az összforgalom százalé- kában.

Importatz'ons et exportations en % du mouvement total.

LV " Azmee [igáíőlifjtiiltiiizs ]fxiidíiizeilions

' l

1925 [ 50'48 * 4952

1926 51'77 4823

1927 5942 4058

1928 5946 40'54

1929 5064 ( 49'46

. l

Ez idő alatt külkereskedelmünk egész

szerkezete erős rázk(')dtatásoknak volt ki—

téve. 1926 és 1928 között a mezőgazdaság.

körébe tartozó árucikkek csaknem általá—

nos visszaesést mutatnak a kivitelben. Élel- mezési és élvezeti célra szolgáló nyersanya—

gaink e három év alatt több mint 100 mil-*

lió pengővel estek vissza. Az idetartozó gyártmányok kivitele nehezen bár, de tar—

totta a színvonalat. A két legfontosabb ág, a malomipar és a cukoripar külföldi elhe—

lyezési lehetőségei, egyre rosszabbak lettek.

Különösen élesen látszik ez standardkiviteli árunknál, a búzalisztne'l. Az utódállamok elzárkózó kereskedelmi politikája a búza előnyére olyan vámtarifát állapított meg, amely a magyar lisztet fokozatosan kiszo- rította, és kényszerítette hogy új piacokat keressen. Ugyanekkor pedig a világpiacon olyan árrombolás ment végbe, hogy pél—

dául 1925-ről 1927—re az exportált búzaliszt—

mennyiség 18'8 százalékkal esett vissza, az érték 36 százalékkal.

Még súlyosabbnak kell látnunk a hely—

zetet, ha tudjuk, hogy az élelmezési és él—

vezeti cikkek behozatalának értéke 237—

kal, az idetartozó nyersanyagoké pedig ép—

pen 28 százalékkal emelkedett.

Élőállatkivitelünk 21 millióval esett

vissza négy év alatt. A mezőgazdaság és ipar segédanyagainál sem volt kedvezőbb a helyzet: ezeknek a cikkeknek a mérlege

16'6 millióval volt passzív 1925—ben és 97 millióval 1928—ban. Ez volt mezőgazdasági kivitelünk fejlődésének, helyesebben vissza—

fejlődésének képe. A külföldön értékesítési nehézségekkel és árzuhanással küzdő ter- melés még az országban magában is ide—

gen versennyel volt kénytelen küzdeni.

Nézzük ezzel szemben az ipari forgalom kérdését. 1925 és 1928 között rohamosan emelkedett a behozatal, s bár a kivitel terén is haladás látszik, ami főleg az iparvédő vámtarifának tulajdonítható, a passzivitás mégis 474'7 millióról 691'5 millióra, azaz 45'7 százalékkal nőtt meg. De biztató jel az, hogy a behozatalban a nyersanyag aránya és növekedése messze felülmúlja a félgyárt—

mányok és gyártmányok behozatalát. A nyersanyagbehozatal ugyanis 80 százalék—

kal növekedett, míg a félgyártmányok csak ötvennel, a gyártmányoké pedig 25-el.

9. szám.

Milyen következtetéseket vonhatunk le e négy év forgalmából? Kereskedelmi poli- tikánk, melynek főtörekvéséül a belső gaz- dasági erők minél nagyobb foglalkoztatását és érvényesítését jelöltük meg, látszólag kevés sikert ért el. Erre mutatnak a ka- tasztrofális passzivitás, a mezőgazdasági k.i—

vitel gyengülése, és az ipari behozatal foko- zódása. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a mezőgazdasági kivitel sikerének út—

jában állottak a saját földmívelő osztályai—

kat támogatni kívánó államok vámtarifát és az árzuhanás: az ipari behozatalt pedig egyéb okok mellett a külföldi hitel—dum- ping is segített felduzzasztani. Az ,,egye'b okok" közt első helyen áll a hazai közönség ragaszkodása és előszeretete mindennel szemben, amit a határokon túl gyártottak vagy termeltek. A tárgyalt években a hábo- rús inflációk hosszú és kényszerű nélkülö- zése után a fogyasztók igyekeztek ruhában, cipőben és minden egyébben a luxust je- lentő külföldi márkát beszerezni. Ezenkí- vül a gazdasági fellendülésnek erre a rövid időszakára esik a szükségessé vált beruhá- zásoknak egész sora is. Végeredményben;

akárhogy indokoljuk e's magyarázzuk is.

tény marad az, hogy külkereskedelmi fori galmunk aggasztó tüneteket mutatott.,

Az 1929. esztendő gyökeres változást ho- zott. Az ipari behozatal egy év alatt 15 szá- zalékkal esett vissza, a mezőgazdasági ki- vitel pedig nem várt arányban emelkedett, úgyhogy a passzivitás csaknem teljesen megszűnt.

A mezőgazdasági kivitel fokozódása any—

nyival is figyelemreméltóbb, minthogy a növekedés sokkal nagyobb a gyártmányok terén, mint a nyersanyagoknál. Csakhogy itt is van egy hátrány: s ez az árak folyta- tódó, sőt egyre fokozódó romlása. Hogy a fenti példánál, a lisztnél maradjunk: 1926—

ban 1.471 ezer mázsa búzalísztet exportál- tunk, 1929—ben pedig 2.624 ezer mázsát.

De közben az árak 52—53 P-ről 39—40 P—re mentek vissza, ami azt jelenti, hogy a mult évben 700 ezer mázsával több búzát kellett eladni ugyanazért az árért, mint 1926—ban. Már ez az egy adat magában is elárulja, hogy a fokozott kivitel hátterében kényszerítő erővel állott a mezőgazdaság

—796—

1930

válsága. Az, hogy ez világjelenség nem eny—

híti a helyzetet, egyrészt mert megoldása nehezebb és hosszasabb, másrészt pedig, mert a gazdaságilag gyenge és túlnyomóan agrárjellegű országokra, mint amilyen ha- zánk, annál súlyosabban nehezedik rá.

Jeleztük, hogy az 1929. év ipari kül- kereskedelmünk terén változást hozott. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy míg a gyártmánybehozatal visszaesett, csaknem az 1925. évi színvonalra, addig gyártmány-.

de különösen t'e'lgyártmánykivitelünk Vá—

ratlan lendületet kapott. Ezáltal ipari mér—

legünk jelentős javulást mutatott fel. A passzivitás 1928—hoz képest 24 százalékkal, 1927-hez képest pedig éppen 28 százalékkal lett kisebb.

Az ipar kérdése annyival nyert fontos—

ságban, amennyivel fokozódott a munka—

,

AZ IPARI BEHOZATAL ALAKULASA.

Forma/%x? des fvwm/302705 f/zdz/s/fv'eűes.

1 0 o o_/77////b'/7€/7y0—m/ZZMM£ píz/adó. "_. __ ___,

soon—MMM

800,

7ocu____.—_

600..

500-

AGO

300__ //

/ /

200

//

/

10 I! ,

.; lt ;

H 1

t

I! !

o ;; n 1

mszsugzg 1925 L 1925

Wars az;/;; fÉ'g/g'nrmgg ManÉrespPgm/Pfes Jar/%"Mw/s ff

9. szám. —797— 1930 nélküliség. S ehhez a kérdéshez egy elmé-

leti jellegü, de a kérdés lényegére rávilágító számítást kapcsolhatunk hozzá. Tudjuk, hogy a belföldön termelt iparcikkek érté—

kének átlag 16 százaléka kerül kifizetésre, mint munkabér. Ha meg akarjuk közelíteni azt, hogy a behozott ipari termékek érté- kéből hany belföldi munkást tarthattunk

volna el, akkor a következő eredményre

jutunk: 1927-ben pl. a behozatal értéke 7316 millió pengőt tett ki. Ebből munka- díjra esik 117 millió. Ha ezt a magyar mun—

kabérviszonyok iigyelembevételével eloszt- juk 1.50(l pengővel, azaz egy magyar mun—

kás évi átlagos keresetével, akkor az ered- mény az, hogy ipari behozatalunk 78 ezer külföldi munkást tartott el. A valóságban ez a szám esetleg kisebb, minthogy a hazai munkabérek színvonala altalaban alacso- nyabb a 'külföldieknél. Az 1929. évben be- állott javulás is csak 62 ezerre szállítja le ezt a számot.

Végső elemezésben arra akarok rámu- tatni, hogy mi a fogyasztóközönség teen—

dője, sőt kötelessége ezen a téren. Erre egy- néhány példa rávilágít. Magyarország ag—

rárállam lévén, feltehetjük, hogy a gyü- mölcskivitel egyike fő jövedelemforrásaink—

nak, másrészt, —— minthogy Magyarország sajnos, szegény ország, — azt is feltehet—

nénk, hogy a luxust jelentő külföldi és egyéb déligyümölcsök behozatala háttérbe szorul a belföldi gyümölcsök fogyasztása mellett. Ezzel szemben mit mondanak a számok? 1928-ban Magyarország 14 millió pengőért adott el friss gyümölcsöt a külföl- dön, ugyanekkor 6 millió pengőért vásá- rolt külföldről ugyanolyan gyümölcsöket, mint amelyeknek a hazai éghajlat megfelel.

A. déligyümölcsbehozatal ugyancsak 14 mil- lió pengőbe került az országnak, tehát fel- emésztette a kivitt gyümölcsök árát s így

a gyümölcstételnél 6 millió pengős passzi- vitással állunk szemben. 1929-ben a déli—

gyümölcsbehozatal visszaesett 11'5 millióra, (a gyengülő kereseti viszonyokkal párhuza- mosan csökkenő igények folytán), a hazai gyümölcskivitel pedig 17 millió pengőt ered—

ményezett. A mutatkozó hasznot azonban eltüntette az a 6 millió pengő, amelyet kül—

földi friss gyümölcsökért fizettünk. Ez csak egy jelenség, de igen jellemző. Még messze van, —— ha ugyan egyáltalán elérhető ——

az a kor, amelyben Magyarország nem fog nagymérvű ipari behozatalra szorulni. Azon- ban állítható az, hogy a mai ipari behoza- talnak egy jelentős része csak a közönség megszokásának, vagy előkelősköde'sének a következménye. Lélektani —— és nem gaz- dasági —— okok folytán használ a közön- ség nagyrésze olyan régen bevezetett ipar—

cikkeket, amelyeknek teljesen azonos má- sával a hazai ipar is elláthatná. Ferde hely—

zet az, hogy a magyar fogyasztó nem ismeri el egyenrangú versenytársnak a magyar ipart a külföldivel szemben, ugyanakkor,, amikor példátlanul nehéz nemzetközi és.

pénzügyi helyzetünk dacára magyar gyárt—

mányok úgyszólván az egész Világon piacot találnak. Hiszen közismertek azok a sike—

rek, amelyeket gépiparunk és Villamossági iparunk az utóbbi évek folyamán elértek.

És ma már — öt évvel az új vámtarifa élet- belépése után —— ott tartunk, hogy fiatal textiliparunk kivitelre is termel. Akkor,, amikor a magyar termelők nehéz küzdel—

met folytatnak fennmaradásukért, amely a

nemzet létével szoros kapcsolatban van, ak—

kor a fogyasztóknak melléjük kell állni eb- ben a harcban, s még előbb: tisztában kell lenniök azzal, hogy milyen erőt képvisel—

nek. Ez saját érdekük, de egyúttal egyete—r mes nemzeti érdek is.

Sibelka-Perleberg Artúr dr.