_79— 3—4. szám.
::
és a hegyvidék közé, mesterséges válasz- falakat húztak, amelyek ezt a századok óta tartó belső vándorlási folyamatot egyidőre Vlegalább megakasztották. A magyar nyelv—
területre, Csonka-Magyarország területére, most is van bevándorlás az elszakított részek- ről, de az nem az a természetes folyamat többé, amilyen azelőtt volt, amikor a kedve- , zőbb éghajlat és jobb megélhetési és kereseti viszonyok után áhítozó hegyvidéki lakosság szivárgott az Alföldre hanem most kiüldözött véreink szaporítják itt a magyarság sorait, ugyanakkor azonban ritkítják a magyarság sorait odaát. Végeredményben tehát ez az átvándorlás a magyarság számbeli erejét egy- általán nem növeli, sőt ellenkezőleg, inkább gyöngítésére alkalmas, mert az elszakított részeken maradt magyarság megfosztatván vezető intelligenciámjától könnyebben prédá—
jává lesz az elnemzetietlenitésnek
A magyarság számbeli erejének további
fejlesztése tehát a háború után sokkal nehe-
zebb körülmények és sokkal több gátló aka- dály között megy végbe, mint annakelőtte.
S most még ezeken a bajokon felül felüti a fejét az egykének a réme, amely népességünk fejlődésébe vetett különben is megingatott hitünket még jobban megrendíti. Mindenki—
nek, államnak és társadalomnak össze kell fognia tehát, hogy az a fenyegető rém tovább ne mételyezhessen s ha már megszüntetni nem tudjuk, legalább lokalizáljuk oda, ahová megfészkelte magát. A társadalmi mozgal- maknak állandóan felszínen kell tartania ezt a kérdést, az államnak pedig minden intéz- kedésébe bele kell vinnie a fajvédelem és fajfentartás gondolatát, egyrészt kedvezések—
kel és kitüntetésekkel, másrészt háttérbe—
szorítással és büntetéssel kell küzdenie a jövő magyar nemzedék megfogyasztására irányuló minden kisérlet ellen. A magyarság- nak jövője és Nagy—Magyarország feltámasz- tásának lehetősége ezen a kérdésen fordul meg.
Kovács Alajos.
Adalékok az ipari munkabérek hullámzásához.
La fluctuation des salaires industrielles.
Korunk égető közgazdasági kérdései sorá- ban kétségkivül a legelső helyet foglalja el a jövedelemeloszlás problémája. A termelés minden nehézség, válság és gyakran hosszabb időre szóló visszaesés dacára távolról sem mutatja azt a gazdasági torzképet, amit a társadalom különböző dolgozó rétegeinek ke- reseti viszonyaiban beállott rendkívüli arany ú, sőt fokozódó eltolódás. Milliók számára gyö—
keresen — még pedig kedvezőtlenül — meg- változott a megélhetés lehetősége. Tömegek sülyedtek megfeszített munka mellett a lét- minimum alá, a többiek is csak alig—alig bír—
ják kielégiteni elsőrendű életszükségleteiket.
Ennek folytán a bérmozgalmak is nagykiter—
jedésűek és szinte állandósulnak.
Pedig — mint alább látni fogjuk — az ipari munkások zömének nominális munka- bére főleg az 1922. év folyamán és a folyó év első hónapjaiban rohamosan emelkedett.
Ezen emelkedés mérvének és a megélhetés drágulásához viszonyított arányainak vizsgá—
lata a szociális statisztika egyik legfontosabb feladata. Addig is tehát, amíg a folyamatban
levő 1921. és 1922. évi ipari üzemi és mun-
december 4-i általános munkásbiztositási tag- összeírás feldolgozott eredményei alapján bó és rendszeres adatok fognak rendelkezésre állni az ipari munkabérek alakulásáról, ideig- lenes statisztikai reflektor gyanánt föl kell használnunk azokat a szórványos, de tekinté—
lyes számú és tanulságos adatokat, amelyeket a nem hivatalos statisztikai összeállítások nyujtanak.
Legteljesebb, leginkább használható a Ma- gyar Vasmüvek és Gépgyárak Országos Egye—
sülete által 1918 óta rendszeresen vezetett órabér- és akkordkeresetkimutatás. Minthogy a vas- és gépipar a nyersanyag telepeinek elvesztése dacára az élelmezési iparágak mel- lett ma is vezető iparunk, mely az ipari mun—
kásság jelentékeny, legállandóbb munkás—
törzsű hányadát foglalkoztatja, a vas— és gép—
munkások kereseti viszonyaira vonatkozólag évekre visszamenő statisztikai anyag nemcsak önmagában értékes, hanem —— mint rész az egészet — visszatükrözi az egész ipari mun—
kásság helyzetét is.
A vas- és gépipar munkaadói rögtön a kommün bukása után arra törekedtek, hogy
3—4. szám. 80—
1923—
ben fokozzák s a mellett a munka díjazását a munkások képességei és szorgalma arányá- ban lépcsőzetesen szabályozzák.—Ezért. rend- szeres üzemtervek mellett, a heti és napibér helyett általánossá tették az órabérfizetést A munkabéreknek a drágaság miatt szüksé- gessé vált emelése pedig megfelelő akkord- alap meg,,zállapításr és pótlékrendszer szerint történt Statisztikai szempontból az órabér a legalkalmasabb arra. hogy a munkások kere- seti viszonyai pontosan földeríthetők és mér- legelhetők legyenek, mert így az üzemi mun—
kaidő, mely ipartelepenkint igen különböző és időnként a jelen termelési konjunkturák közt meglehetősen Változik. az összehasonlí- tásnál figyelmen kívül hagyható, az alkalma—
zás minősége szerint osztályozott munkás—_
csoportok keresete összehasonlítbató. s az
átlagmunkás átlagkeresete legalább viszony számokban kiszámítható. Statisztikai módszer tani szempontból csak azt nélkülözzük az alábbi összeállításban, amire a hivatalos mun- kásstatisztika gondot fog forditani, hogy t.i.
a mérlegelt órabérátlag kiszámításánál szük—
séges volna ismerni az egyes órabértételek mellett dolgozó munkások számát. Ha pl. va—
lamely iparágban ezer munkás dolgozik 120 K, tizezer munkás 100 K oraber mellett, akkor a helyes órabérátlag nem 110 K, hanem 102 K. A valóságban pedig a mérlegelt átlag- számítások egész sorát kell végeznünk, mig a helyes, valóban jellemzö átlagszámot meg- kapj.uk Masik célravezető mód volna a kili- zetett munkabérek összegének a munkások és a teljesített munkaórák számával való elosztása.
Munkabérek a vas- és gépiparban.
Salaircs dans l'industr'ie métallurgigue et de consirudion de machines.
Átlagos keresetóránkint
, Gain moyz'nparheztre
Alkalmazas minosege *
1914 § 1919 1920 1921 1922 1928
(gualité de l'emploi 1, l-félév 31 , , :f , ** _ — -——-
§; IN e_ IV V é g e n , § februar március : április
§§smzestre§ H I a _; l a d e l' a n 1; e (? §§ A/UI'P'IET "16175 § amil
a) Koronákban. —-— a) En couronnes.
Szakmunkás.— Uuvriergualt'fie' 071 3 4'60 § 1243 2327 122'60 ( 13000 14200 14900
Betanított napszámos. — Jour- 3', ; * §
nalier enseígné . . . * 0'59 3'66 10 78 19'9—1 ; 100'90 y§ 112'00 117'50 ' 125'00
Tanulatlan napszainOs. — Jour- :, ;l ' * § '
malter non enseigne'. . .: 037 §§ ") 72 8'31 15'13 § 71'23 § 7950 § 83'50 109'00
Ifjúmunkás — Ouvrier (tdOles- ' ;g : _ 1
cent . . . . . . 0'20 ! 1'31 4'30 9'60 36'74 4200 4400 5300
Tanonc. — Apprenté . 0'12 067 205 894 18'83 : 2100 2200 24'00
Munkasnő. — ()uwiére 0'32 ' 215 508 1000 51'06 § 58'00 62'00 § "(400 b) Indexszámokban. — b) En nombres-indicws.
Szakmunkás— Our/"Mer gztalifié 100 ;; 048 1.751 § 3.277 3 17.267 19.155 § 20.000 § 20985
Betanitott napszámos. —— Jour- 1? § 3 § l i
nalicr enseigne' 100 620 1.827 § 3.380 17.101 § 18.983 19.915 22.186
Tanulatlan napszamos. ——Jour- § §
nalier non ensez'gne 100 735 2.246 § 4.089 19.251 § 21.486 2.667 29.459
Ifjúmunkás —— Onvrier adoles- j §
cent . 100 057— 2.1'0 § 4.300 18.370 21.000 22.000 26.500
Tanono. —— Apprcnti . 100 5358 1.708 * 8.283 15.525 § 14.500 18.382 § 20 000
Munkasnő. — out-nerc , 100 672 1.775 § 3.125 § 15.056 § 18.125 19.364 ; 23125
Munkások átlaga. — Ozwm'ers * § § l § §
en moyen 100 015 1.960 : 3.576 : 17260 § 19.375 § L0.883 § 231 9
Az átlagos óránkénti kereset jelentékeny munkástömegek órabérei alapján számittatott ki s ezért statisztikai szempontból nagy jelen- tőségű. A vas— és gépiparban a mai Magyar—
orszagon. a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének kimutatásai szerint.
1919-ben 17.924 1920-ban 33.861, 1921-ben 40.534. végül 1922—ben (mindig az év végén) 48.443 munkás volt alkalmazásban. A munkás—
;);
létszám meglepő növekedése (három év alatt 1700/0 !) magában véve is biztos jele az ipari termelés konszolidációjának.
A munkabérek emelkedése az 1921. év végéig eléggé tetemes volt, azóta azonban rohamossá vált. A nyolc év alatt 36-szorosra nőtt munkabér további
békebeli bér 238-szorosára emelkedett.
Az alkalmazás minősége szerint mutat—
15 hónap alatt a,
3—4; szám;
lentékeny munkabérkülönbségek csak en alapulnak a munkaképesség és a én munka minöségi fokozatain, részben is jelentik, hogy a munkásoknál úgy, mint öztisztviselóknél, a magasabb kor és a kában töltött hosszabb idő megfelelően asabb díjazásban részesül. Ha a tanulat- napszámos órabérét 100 egységnek vesz-
, akkor a betanított s bizonyos fokú
ssággal biró napszámos órabére 115, a munkásé 137. Viszont az ifjú (kezdő) munkásé csak 49, a munkásnőé 68 egység.
noncoknál a természetbeni ellátás a fő- delem, ezeknél tehát a készpénzfizetés a (itt munkásokéhoz nem viszonyítható. A [itt munkásokra vonatkozó átlagszámok is ntékeny szélsőségeket takarnak, mert álta—
n azt tapasztaljuk. hogy az iparban a kások kereseti viszonyai jóval bonyolul- ak s a munkabérfokozatok jóval több- k, mint a békében. Ami nemcsak az ordmunka nagyobb elterjedésének s az mtechnika fejlődésének eredménye, hanem azdasági helyzet sokrétűségében, mozgal- sagában és aránytalanságaiban is leli
yarázatát.
Az ipari munkások kereseti viszonyainak
*óságos alakulását csak akkor tudjuk figye—
umel kísérni, ha a készpénzmunkabér rlóképességét vizsgáljuk. A reálmunkabér ámításánál azonban két súlyos nehézség—
1 kell küzdenünk. Először is a szükségleti kek áremelkedéséről, a megélhetés drágu- áról, egyöntetű, hézagtalan és a szigorúan ományos kivánalmakhoz mérten megbízható ,tisztikai adataink még nincsenek. Az árak áros hullámzása, a piacok, a beszerzési rrások sokfélesége, a. nagy tömegekre ki-
'-jedő kedvezményes árszabások a klasszikus
statisztikával szemben Proteus—szerű gazda- gi képet mutatnak. A társadalmi érdekelt—
gek, a szak—. és napisajtó párhuzamosan bbféle, egymástól erősen eltérő, index- ámokat tesznek közzé. Nevezetesebbek, s izonyos fokig statisztikai szempontból is asználhatók a Pester Lloyd és a Szak- ervezeti Ertesító' számításai, de általános ismerést alaposságánál és pártatlanságánál fogva főleg Dalnoki Kováts Jenő jelzőszámai vívtak ki. Ezenkívül. minthogy a munkások
"ia munkabérüknek jóval magasabb hányadát költik élelmiszerekre, mint a békében s mint- egy atöbbi elsőrendű szükségleti cikkek- 1 (lakás, fűtés, világítás stb.) az árhullám-
zás és a beszerzési módozatok tekintetében
[kban különleges viszonyok uralkodnak, ülön ki kell mutatnunk a legfontosabb
élelmiszerek drágulásának a nyílt piacok átlagos adatai alapján mutatkozó fejlődését.
Ezek az indexszámok egyúttal a különböző nem hivatalos statisztikai számítások átlag- számait jelentik. Alábbi táblázatunk tehát kísérlet arra nézve, hogy a megélhetés drágu—
lását, valamint a, vas- és gépipari munkások nominális és reálmnnkabérét l914—tól nap—, jainkig szembeállítsuk s ez alapön az ipari munkajöVedelem valóságos alakulására követ- keztethessünk.
A drágaság és a munkabérek.
La cherte' et les salaires.
A megélhetés , drágulása
—' Augmenmtion du .cof/t de la vie
Reálmunkabér Sala irc réel
[ l il l
Snlairenominaldanslesjbrgesetfabri-
azélelmezésiszükségletekatlagos gztesdemac
költségealapján (surlabasedesfmisdesvimrsd'une zélelmezésiszükségletekátlagos költségealapján 0-surlabasedesfraísdesviwesd'une" d'apve'sAI.Dálnoki-Kováts
d'aprtsM'.Dálnoki-Kováls Dalnoki-KovátsJ.szerint
PMA
.familiaozwriíredecim]membres Dalnoki-KovátsJ.szerint mfamilleamo/imedecim]membres
*.mNominálismunkabéravas—ésgépiparban ;
s w
a_B iN-oa*:
_— 0: N go
Ö N D
1914 I.felében
Iersemestre 7.974
1919 ]
1920 , —
1921 ;
100 100
2.334 — 26
4.098, 4.925 1.910 46
5.983' 6.072 3.575 60
1922 34.561 25.624—17260l 50 192311. 39.830 92.100519375 49 ,
III. 48.618 48.516 20.363 42 ;
evvégen jinedemeee
::
Hangsúlyoznunk kell, hogy a reálmunka—
bér rovatai a készpénzmunkabér viszony—
számait mutatják, a munkások természetbeni
— ingyenes vagy kedvezményes — ellátásá- ról ezidószerint még általános adataink nincse- nek. A munkásbiztosítási statisztika fog csak módot nyujtani arra, hogy a természetbeni járandóságok pénzegyenértékét részletesen ki- mutathassuk s így végeredményben a valódi és teljes reálmunkabérátlagokat kiszámíthas- suk. Ma csak annyit mondhatunk, hogy a készpénzmunkabéreknek a drágasághoz viszo- nyított átlagszámai a valóságnál kedvezőtle- nebb színben mutatják a vas- és gépipari mun- kások gazdasági helyzetét, de e mellett bátran állítható, hogy a munkával elérhető készpénz- jövedelem jóval a békeszínvonal alatt mozog.
3—4. szám. 82——
Érdekes, hogy a munkabérek vásárlóké—
pessége a drágasági jelzőszámok alapján 1919-ben volt a legkisebb s a következő há—
rom év alatt a békeszínvonalnak kb. 60—67
százalékáig bírt fölemelkedni. A maximum a részletes adatok szerint 1922 októberre tehető, azóta a drágulás minden előbbi mértéket any- nyira meghalad, hogy a munkabérek fokozott emelkedése dacára a reálmunkabérek viszony—számai a folyó év február haváig ismét 420/0—ra estek vissza.
A többi iparban dolgozó munkások munka- béreiről, sajnos, már nem állanak oly hasz- nálható adatok rendelkezésünkre, mint a nehéz- iparról. A Közgazdasági Figyelő hónapok óta közöl a munkabérekre vonatkozó becses ada- tokat, még pedig iparágankint és munkás—
esoportonkint részletezve. S ezenkívül egyes esetekben a béremelés százalékos mértékét is
1923
kimutatta. Ebből az anyagból azonban egy- séges, közös nevezőre hozható és hézagtalan adatösszeállítás oly értelemben, mint azt a vas- és gépiparra nézve fentebb tettük, nem készíthető. Legérzékenyebb hiány azonban az, hogy a békeévek munkabéreiről csak erősen indirekt számításokat ejthetünk, a fejlődés vonala pedig a közbeeső évekről jórészt sötét- ben marad.
Mindazonáltal az alábbi kimutatás mégis ad valamelyes képet a többi iparokhoz tar—
tozó ipartelepeken szokásos munkabérviszo- nyokról s a további adatgyüjtésnél értékes támaszpontul szolgálhat. Az itt feltüntetett ipari főosoportokban nem volt lehetséges az átlagos óránkinti keresetet megállapítani, ezért az átlagos napibér vétetett alapul, úgyhogy a heti- és órabérek, valamint a különböző pótlékok szintén napibérre számíttattak át.
Munkabérek ipari főcsoportonkint.
Salaires par groupes principanm dlindnstrie.
En 1910-ben Au mois (ln mars 1923 marciusban
! ő _ betani- " 'f"
' " ' t ' , . - . 1 11
I p a r 1 f 0 C S O P 0 r t hoíízgiieslfgnmies tanonc miziiiiiás tgzttáríxlibl; S:;riios mdiiklás tanonc muxikás
Gran es rinci aux d'indnsti't'e 4—— apgiysm— WWW jwma' J'OWW' onm'ére ami?"- adozes'
P P P munkás ouwíer expert lÉZgZÉ- lier cent
átlagos napi munkabére —— salcn're moyen par jom"
I. Vas- és fémipar — Industrie sidé— ;
rnrgigne et métallnrgigue . 3'80 : 1'84 1'11
II. Gépgyártás — Construction de ma- ' 1.053 847 618 448 173 302
chinea . . . . . . . . . . 4'30 165 108 III. Kő—, föld-, agyagipar — Industria '
de la pierre, potem'e . . . . . ] 3'00 ! 1'71 1'18 — — —— —— —— —
IV. Fa- és csontipar —— Industrie du —
bois et des os . . . . . 287 162 1'13 1.400 1.112 931 —— — 728
V. Bőr-, sörte-, szőripar —- Industrie ,
de onirs, des soies, des poils . 332 1156 1'19 ! 1.160 930 753 778 251 314 VI. Fonó. és szövőipar — Industrie
temtile . . . . . . . . 295 175 128 1.440 832 600 720 352 ——
VII. Ruházati ipar —— Industrie vesti- * '
mentaz're . . . 3'45 _ 208 092 1.440 — , -— 676 — 720
VIII. Eapirosipar — Papeterie . . . . 3'09 " 1'61 1'02 — -— — —— _" — IX. Elelmezési cikkek gyártása In-
dustm'e alimentaire . . . § 3'10 210 102 1.170 900 360 458 — 750 X. Vegyészetiipar—Industria chimigne ! 3'27 1'72 120 736 560 480 408 — ——
XI. Epitőipar — Industrt'e du bátiment —— — —— 1.056 944 — -— -— "
XII. Sokszorositó- és műipar — Industria:
polygmphigue et diart 368 188 100 1.221 777 — 722 — —_
Munkások átlaga: -—M0yen des onvrz'ers 3'72 1'86 109
1.297 863 624 616 259 i 563
Az 1912—14. évi gyári törzskönyvi adat- gyüjtés kérdőívei csak a kiűzetett munka- bérek összegét tartalmazták s ezen adatok alapján egy-egy munkás átlagos keresete cél- szerűen nem számítható ki. Kiindulópontul
tehát egyedül az 1910. évi gyári üzemi és
munkásstatisztikai kiadvány adatai választ—hatók. Ebben a kiadványban a heti munka- bérek iparágankint és bérkategóriánkint van- nak kimutatva, mely alapon a fenti kimuta- tásban szereplő átlagszámokat úgy kaptuk meg, hogy az egyes bércsoportok középará-
nyosait (pl. a 6—10 K—s hetibérnél 8 K-t) a
munkásoknak bércsoportonkint kimutatott szá-1923 -——83—
3—4. szám._mával megszóroztuk, az eredményt a mun- ások összes számával elosztottnk és végül a hetibért — hat munkanapot véve — napi—
bérre átszámítottuk. Az alkalmazás minősége szerint csak a férfi-, nőmunkások és tanon- cok adatai mutathatók ki külön-külön, a ma szokásos hatféle osztályozáshoz 1910-ről nin—
icsenek részletezett adataink. Az 1923. évi
[adatokat a Közgazdasági Figyelőből és az*érdekképviseletek egyes kimutatásaiból vet—
tük. Az adatok beállításánál a munkások szét- ágazó osztályozását kellett összevonni és a kimutatott minimális és maximális munkabér- tételekből középarányosokat számítani. A kő—, föld- és .agyagiparról nincsenek használható adataink.
Ha a legkisebb adatokat az 1910. évi munkabérekhez akarjuk viszonyítani, akkor az 1923. évi átlagokat mindenekelőtt arany—
koronára kell átszámítani. Igy azt látjuk, hogy márciusban az átlagos napi munkabér a szak- munkásoknál az összes iparcsoportok átla- gában 1'56, a betanított napszámosoknál 104, a tanulatlan napszámosoknál 075, a nőmun- 'kásoknál 074, a tanoncoknál 0'31, végül az ifjúmunkásoknál 0'60 aranykorona volt. Mint- hogy azonban az aranykorona vásárlóereje ma nagyobb, mint 1910-ben, vagyis Dálnoki Kováts szerint ma 582 aranykoronáért lehet annyi szükségleti cikket beszerezni, mint amennyit a békében 100 aranykoronáért lehe—
tett, jelzőszámaink még ebben az arányban emelendők A helyes viszonyszámok tehát a következők:
268 179 1'29 1'27 0'53 1'03
szakmunkásbetanított nap számos napszámos
nőmunkás
tanonc
ifjúmunkás .
A mai átlagos munkabérek ezek szerint az 1910. évi béreknek 50—7OO/O-át teszik.
Ez az arányszám a vas— és gépiparra nézve fentebb kimutatottnál azért magasabb, mert a
m
ünomabb feldolgozó és műiparágak (bőr—,
textil-, konfekciós-, vegyészeti és sokszorosító- iparok) magasabb munkabérei az egész ipar átlagszámait fölszöktetik.Foglalkoznunk kell még e helyen röviden
Gál Benő statisztikai gyüjteményeivel, melye—
ket az ipari munkásság egyik érdekképvise- lete: a Magyarországi Szakszervezeti Tanács adott ki. Az első két füzet az órák és bérek ala- kulásaival az 1914—19., illetőleg az 1920—22.
esztendőkben, a harmadik füzet az életszín-
vonal alakulásával az 1914—1922. eszten-
dőkben foglalkozik. Az ott közölt adatok és számítások lényegesen nem módosítják azt a képet, amit kombinatív adataink alapján festettünk. Ez adatok szerint ugyanis a heti- bérek az 1922. év végén az élelmezési ipar- ban 119--szer, az építőiparban 191— szer, a fa—és bútoriparban 197-szer, a könyv— és sok- szorosítóiparban 171—szer, a ruházati iparban 172-szer, a szállítóiparban 157—szer magasab- bak voltak az 1914 július 31-iki béreknél.
A vas— és gépiparban a munkaadók érdek-
képviselete 173—szor0s, a munkásoké 131-sze-
res béremelkedést mutat ki. Az átlag tehát jó 150-szeres. Legnagyobb az egyezés ada—taink és e számítások között az átlagos reál- munkabérre nézve,, amennyiben a ,,Statiszti- kai Gyüjteményeka szerint a munkabér nor- málisan átlagban 164-szeres, a munkáscsalád szükségletének költsége pedig 276—sz0ros, vagyis a reálmunkabér a békebelinek az ipari foglalkozások átlagában 59—609/0-a
Vizsgálódásunk végeredményben azt iga—
zolja, hogy az ipari munkabérek színvonala napjainkban a valuta bizonytalansága a ter- melési lehetőségek és előfeltételek folytonos változása, legalább is ingatag egyensúlya, a munkások sűrű béremelési törekvései követ- keztében ki nem forrott, állandóan hullámzó, kiszámíthatlan alakulás, de a pillanatnyi hely—
zetet szemléltető adataink, ha óvatosan is kell azokat értelmeznünk, annyit mutatnak, hogy az ipari munka jövedelmezősége a béke—
nivót az árak dagályszerű emelkedése miatt ezidőszerint általánosan elérni nem bírja.
' Dr. Kovács Norbert.
