MAGYAR
PAEDAGOGIA
A M A G Y A R P A E D A G O G I A ! T Á R S A S Á G H A V I F O L Y Ó I R A T A V
H A R M I N C H E T E D I K É V F O L Y A M
K O R N I S G Y U L A
KÖZREMŰKÖDÉSÉV KI.
SZERKESZTETTE
N A G Y J. B É L A
B U D A P E S T
A M A G Y A R P A E D A G O G I A I T Á R S A S Á G K I A D Á S A
1928
Lé!ekíar:i ln'.:~r'ért\ Vö^frtáta
Lelt napló:
csoport: .szám.
1 9 2 8 « B A N :
B A R A N K A Y LAJOS LOCZKA A L A J O S EMBER I S T V Á N L u x (&YULA \
V V
ÉLTES M Á T Y Á S M Á D A Y I S T V Á N F R A N K A N T A L 20 M I T R O V I C S G Y U L A FRIML A L A D Á R N A G Y J . B É L A G A L A M B Ö D Ö N P A D Á N Y I A N D O R G E R G E L Y A D O L F * . ' ' P R O H Á S Z K A LAJOS G Y U L A I Á G O S T Q U I N T JÓZSEF J Á M B O R G Y Ö R G Y 25 R A D Á K O L G A
K A R L J Á N O S R E L K O V I C N É D A * K E M É N Y F E R E N C S C H N E I D E R ERZSÉBET K E M É N Y I S T V Á N S Z A N D T N E R P Á L K E N Y E R E S ELEMÉR SZELÉNYI Ö D Ö N K O R N I S G Y U L A 30 T A S JÓZSEF
LÁCZER I S T V Á N V Á R K O N Y I H I L D E B R A N D L Á N Y I E R N Ő W A L D A P F E L J Á N O S
1
TANULMÁNYOK. Lap
Barankay Lajos: A gyakorlati tanárképzés megszervezése 193 Kenyeres Elemér: Az új iskola és pedagógiája 10, 74
Kornis Gyula: A nyári nagy vakáció 65 Loczka Alajos : Az amerikai középfokú oktatás 129, 217
Szandtner P á l: A főiskolákra készülő ifjúság pályaválasztási fel*
világosításának németországi intézményei 1 Tas József: Mit tanítanak Magyarországról a külföld iskoláiban?.. 143
Várkonyi Hildebrand : Az »új iskola« elméletírója: Ad. Fcrriére . . . . 154 KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
Jámbor György: A nemzeti zászló kultusza 236 Jámbor György: Belgium iskolaügye 30
(kf.) : A technika értelme 240 K. F.: III. Finnsugor Közművelődési Kongresszus 175
K. F .: Ú j nyelvtanulási módszer? ' 93
Lux Gyula: Az osztrák tanítóképzés reformja 96
Padányi Andor : ^lagyar népoktatás 167 Quint József: A Harmadik Egyetemes Tanügyi Kongresszus és a
vele kapcsolatos Országos Tanügyi Kiállítás 173 Quint József: A m. kir. vallás? és közoktatásügyi miniszter körlevele
Magyarország összes oktatóihoz 27 Quint József: Az amszterdami Nemzetközi Testnevelési Kongresszus 242
?
uint József: Tanítói tanfolyamok 177 ,árkonyi Hildebrand: Újabb gyermeklélektani vizsgálatok 100 IRODALOM.
IIAZAI IRODALOM.
a) A Kisebb Közlemények rovatában.
Magyar népoktatás. Kiadja a m. kir. vallás? és közoktatásügyi minisz?
térium. Ism. Padányi Andor 167 A m. kir. vallás? és közoktatásügyi miniszter körlevele Magyarország
összes oktatóihoz. Ism. Quint József 27 b) Az Irodalom-rovatban.
Barankay Lajos: A magyar integritás művelődéspolitikája. Ism. Mitro?
vics Gyula 253 Barankay Lajos: A nemzeti közszellem pedagógiája. Ism. Mitrovics
Gyula 46 Czeke Marianne—H. Révész Margit—Petrich Béla: Gróf Brunsvik /
Teréz élet? és jellemrajza és emlékiratai. Ism. Radák Olga 105 Fináczy Ernő: A klasszikus nyelvek és irodalmak tanításának kér?
dése. Ism. Friml Aladár 41 Fináczy Ernő: Újabb pedagógiai törekvések. . Ism. K. F 245
Lap
Imre Sándor: A személyiség kérdése. Ism. Frank Antal 178 Imre Sándor: Neveléstan. Ism. Kenyeres Elemér 247 Imre Sándor: ö n m a g u n k nevelése. Ism. Frank Antal 107 Juba Adolf: Az egészséges tanuló. Ism. Qnint József . . . . 7 54 Kenyeres Elemér: A gyermek beszédének fejlődése. Ism. Lux Gyula 256
Kenyeres Elemér: A gyermek első szavai és a szófajok föllépése.
Ism. Lux Gyulá 179 Kenyeres Elemér: Az olvasás tanítása és az ábécéskönyvek. Ism.
Quint József 107 Kenyeres Elemér: Pósa Lajos a gyermekszobában és a kisdedóvóban.
Ism. Lányi Ernő 54 Koczogh András: A tiszta élet. Ism. N. 258
Kornis Gyula : Kultúra és politika. Ism. K—y 42 Kornis Gyula : Magyarország közoktatásügye a világháború óta. Ism.
Qnint József 44 Klug Péter: A kisegítő iskola kérdésének megoldása. Ism. Éltes Mátyás 181
Kövesi Lajos: Vade mecum. Ism. Frank Antal 183 Magyary Zoltán: A magyar tudománypolitika alapvetése. Ism. Ember
István 249 Marczell Mihály és Koszterszitz József: A kemény parancs. Ism. N. 258
Márton Béla: A földrajztanítás módszertana. Ism. Kari János 53 Oker-Blom Miksa—Pálfi Márton: A gólyamese helyett. Ism. N , . . . . 258 Olay Ferenc: A magyar kultúra válságos évei 1918—1927.' Ism.
Kemény István : 50 Szenes Adolf: Az élet iskolája. Ism. Qnint.József 255
Tóth Zoltán: A vakok képzetvilága. Ism. Éltes Mátyás 52 Zimmermann Ottó—Körösi Henrik: Szülők könyve. Ism. Quint József 108
Új.magyar könyvek, füzetek és folyóiratok , 61, 119, 191, 268
KÜLFÖLDI IRODALOM.
a) A Kisebb Közlemények rovatában.
Bundesministerium fiir Unterricht: Ríchtlinien für die gesetzliche Neuregelung der Lehrerbildung in Österreich. Ism. Lux Gyula 96 LerchenfeldsKöfering Hugó: Der Sinn der Technik. Ism. (kf.) . . . . 240
Mertner, Róbert: ZeitgemáBe Sprachmethodik. Ism. K. F 93 Piaget, J.: La représentation du monde chez l'enfant. Ism. Várkonyi
Hildebrand 100 b) Az Irodalom-rovatban.
Adler, Alfréd: Menschenkenntnis. Ism. Máday István 264 Döring, Waldemar Oskar: Die Psychologie der Schulklasse. Ism.
Scbneider Erzsébet 117 Engelmann, Susanne: Die Krise der heutigen Mádchenerziehung.
Ism. Szelényi Ödön 115 Huguenin, Elisabeth: Die Odenwaldschule. Ism. Waldapfel J á n o s .. . . 110
Lindsey, Ben B. und Wainwright Evans: Die Revolution der modernen
Jugend. Ism. Láczer István 116 hitt, Theodor: Die Philosophie der Gegenwart und ihr EinfluB auf
das Bildungsideal. Ism. Szelényi ödiin 109 Michels, Philippi Blick in die Zukunft des Bildungswesens Gehörs
loser. Ism; Éltes Mátyás 259
Lap
Neuburger, Ottó: Der arbeitende Mensch in der erzáhlenden Literatur.
Ism. Kemény F 112 Ogujew, Nikolai: Das Tagebuch des Schülers Kostja Rjabzew. Ism.
Kemény István 113 Pastouriaux, L.—E. Le Brun: Les Sciences par l'Observation et l'Expés
rience. Ism. Kemény F 190 Prüfer, Johanries: Friedrich Fröbel, sein Leben und Schaffen. Ism.
Kemény F 58 Richárd, C.: L'Enseignement en Francé. Ism. Nagy J. Béla •.. 59
Sasaki, H.: Moralerziehung in Japan. Ism. Relkovic Néda 55 Schwartz, Hermann: Pádagogisches Lexikon. Ism. Kemény Ferenc.. 260
Stieve, Friedrich: Deutschland und Európa 1890—1914. Ism. Ember
István 188 Ziegler, Leopold: Magna Charta einer Schule. Ism. Prohászka Lajos 183
VEGYES.
A gyorsírás tanítása a középiskolában. Galamb Ödön 270 Az erkölcsi nevelés kongresszusainak köréből, kf. 63 Az intelligenciasvizgálatok megkönnyítése .'. 64
Entente*pedagógia. kf. 271 Ifjúsági repülőegyesületek a középiskolában. Gergely Adolf 120
Készülődés a III. Egyetemes Tanügyi Kongresszusra 119
Nemzetközi Nevelésügyi Hivatal, k. 121 Szünidei tanfolyamok Jénában, (k.) 63
Verkehrserziehung. kf.. 62 MAGYAR PAEDAGOGIAI TÁRSASÁG.
Bemutató előadás az Uránia Színházban 1928 április 12sén 12S Felolvasó ülés 1927 december 17sén és 1928 január 21sén 64
Felolvasó ülés 1928 február 25»én 122 Felolvasó ülés 1928 április 21sén és május 19sén : 192
Felolvasó ülés 1928 október 20sán és november 17sén 272
Gyulai Ágost titkári jelentése 122 XXXVI. közgyűlés 1928 március 17*én . . . . : 122
3 3
A szegedi egyetem Pedagógiai Intézetének kérelme 272
Sajtóhibaigazítás. A 185. lapon alulról az 5. sorban fölé h. olvasd: felé.
I
PÁLYAVÁLASZTÁSI FELVILÁGOSÍTÁSÁNAK NÉMETORSZÁGI INTÉZMÉNYEI
Aki a magyar főiskolai ifjúság gondozásával közelebbről foglalkozik, nem kis fogyatkozásként állapíthatja meg ez ifjúság életében az előzetes informáltságnak azt a hiányát, mellyel"
ifjaink, a főiskolákra-lépés alkalmával, a felsőbb tanulmányok valamelyik szakiránya mellett döntenek s ezzel jövő életpályájuk felől is jórészt határoznak. Azok a kérdezősködések, melyekkel szülők és diákok főiskoláink diákvédő intézményeihez, rend-
szerint a tanév kezdetét közvetlenül megelőző napokban, fordulni szoktak s az a tény, hogy a főiskolák valamelyik szakosztályára már beiratkozott egyének egy-két, sőt gyakran még több félév ntán is, oly nagy számban változtatják meg tanulmányaik
irányát vagy hagynak fel végkép a felsőbb tanulmányokkal, beszédesen mutatják, hogy a főiskolákra lépők nagy hányada, abban az időpontban, melyben jövő tanulmányai s jövő élet- hivatása felől kellő tájékozottság alapján kellene döntenie, mily kevéssé van tisztában azokkal a követelményekkel, melyeket a főiskolai tanulmányok s az ily-tanulmányokat feltételező élet- pályák az egyessel szemben támasztanak.
Hiba lenne, ha azokért a hátrányokért, melyeket a tájéko- zottságnak imént érintett hiánya nemcsak az egyénre, hanem a közre nézve is maga után von, kizárólag csak! az érdekelt szülők és ifjak okoltatnának. Okolható á köz is, mely a pálya- választási és tanulmányi tájékoztatás intézményes bevezetéséről nálunk eddig nem gondoskodott s az egyeseknek a főiskolai végzettséget igénylő élethivatások-sajátos kívánalmai felől tör- ténő felvilágosítását különösen is mellőzhetőnek tekintette.
Pedig ennek a felvilágosításnak intézményes szervezése nél- kül az ifjúságnak bármiféle persvadeálása is bizonyos pályákra, vagy visszatartása bizonyos élethivatásoktól, tulajdon-képen csak tapogatódzás, melynek bizonytalanságával kapcsolatos szociál- és gazdaságpolitikai hátrányait még a főiskolákra felvehető egyének .számának korlátozása is valójában csak akkor csök-
kenti és csökkentheti, ha annak az összhangnak állandó bizto- sítására, melybe ez a numerus clausus a mindenkori kultúr- politikai és gazdasági igényekkel hozrndó, valamely oly orga-
Magyar Paedagogia XXXVU. 1—2. 1
nizáció állíttatik be, mely a szóbanforgó harmónia létrehozásá- hoz és fenntarthatásához szükséges sokféle és bonyolult adat feldolgozásával és mérlegelésével sajátos hivatásaként s rend- szeresen foglalkozik. De ettől a. nálunk ma nagyon aktuális szemponttól függetlenül is: a jövő generáció kiképzésének, neve- lésének és az életben leendő elhelyezkedésének az a hivatás- etikai és szociálpedagógiai követelménye, hogy mindenki oly élethivatás keretében igyekezzék boldogulását keresni, melyhez, a pálya alapos ismerete nyomán legtöbb kedve és legtöbb képes- sége van, az ifjúságnak az akadémiai fokozatot feltételező élet- pályák felőli, tervszerű és preventív felvilágosítását s ehhez egy erre sajátosan hivatott intézmény beállítását, nem kisebb szük- ségességgel kívánja meg, mint az a gazdaságpolitikai szempont,, hogy az ily pályák megválasztásában beálló tévedés, az e pályák előzményes költségeinek nagyságánál s az ily pályák lény-ege közötti nagy heterogenitásnál fogva, a pályája megváltoztatá- sára kényszerülő egyénnek általában sokkal nagyobb idő- és- pénzbeli veszteséget és ezzel a köznek is jóval jelentősebb gazda- sági károsodást okozhat és. okoz, mint aminőkkel az életpálya, megváltoztatása a főiskolai végzettséget nem igénylő, egyszerűbb élethivatások terén szokott járni.
Amily kétségtelen már most, hogy az egyeseknek a képes- ségeikhez vágó életpályák felé irányítása, különösen napjaink- ban, igen számottevő kultúrpolitikai és szociális érdek, annyira, bizonyos, hogy annak az intézményes munkának, mely ezt a közérdeket szolgálni hivatva van, elsősorban kultúrpolitikai és pedagógiai munkának kell lennie.
Ezért is az az összefoglalás, melyben e sorok írója a német főiskolai ifjúság tanulmányi és pályaválasztási felvilágosításá- nak. szolgálatában álló s részéről nemrég közvetlenül megtekin- tett-legjelentősebb intézményeket éppen e folyóirat hasábjain ismerteti, a jó ügynek, melyet előmozdítani óhajt, több szem- pontból sem lesz tán hátrányára.
1. Amaz intézmények sorában, 'melyek Németországban sajátosan és hivatásosan a főiskolákra készülő egyének tanul- mányi és pályaválasztási tájékoztatásával foglalkoznak, leg- régibb a lipcsei Sachsisch.es Akademisches Auskunflsamt für Studien- und Berufsfragen.
Szervezetének és igazgatásának tanulmányozása közel egy hetet vett igénybe.
Ez alatt az idő alatt az intézmény nagy képzettségű és lelkes- vezetője dr. Köhler kormánytanácsos, szinte minden idejét áldozatul hozva s a leglekötelezőbb előzékenységgel, nemcsak • intézetének berendezését és ügykezelését mutatta be a legkimerí- tőbb részletezésben, hanem elméletileg megalapozott s hosszas tapasztalataival alátámasztott fejtegetésekben azokról az indí- tékokról'is részletes információkat nyújtott, amelyek a főiskolák végzettséget igénylő életpályákra készülő ifjúságnak ez élet-
pályák felőli kellő tájékoztatását általában s. Németországban sajátosan is. szükségessé tették és teszik s megismertette azokat a gyakorlati szempontokat is, amelyek a főiskolákra igyekvő ifjúságot illetően a pályaválasztási tanácsadás mikéntjének éppen azt a szervezetét és módszerét indikálják, amelyet a veze-
tése alatt álló intézmény épített ka.
A lipcsei főiskolai tanulmányi és pályaválasztási tájékoz- tató-hivatal, mint eredetében a lipcsei egyetem diáksegélyző irodájából kifejlesztett intézmény, jelenleg is. az egyetemtől bírja ugyan hat nagyobb s néhány kisebb szobára terjedő hiva- tali helyiségeit, mai kibővült kereteiben azonban már nem pusz- tán egyetemi intézmény, hanem országos hivatal, melyet nagy és jelentős kultúr- és szociálpolitikai hivatására tekintettel s kere- ken mintegy 25.000 márkát igénylő szémélyi s. 7000 márkát kitevő dologi budgettel a szász közoktatásügyi ós munkaügyi'minisz- tériumok közösen s közös szervükként tartanak fenn.
Az intézmény hármas feladat szolgálatában áll.
Egyik hivatása az egyetemekre és egyéb főiskolákra bár- honnan és "bárhova készülő egyéneknek tájékoztatása az álta- luk folytatni óhajtott szaktanulmányok alapvető kérdéseiről.
Az egyes főiskolák szervezete, az általuk művelt, tudományok ágai, tan- és vizsgarendjük, speciális szakintézeteik, a főiskolai tanulmányokhoz helyenkint megkövetelt előképzettség mértéke, a különféle főiskolai tanulmányok sajátos és helyi költségei, a diákságnak az egyes főiskolákon biztosított anyagi előnyök (diákotthonok, menzák, üdülőtelepek, tan- és vizsgadíjmentes- ségek, ösztöndíjak stb.) képezik azokat a legfontosabb kérdése- ket, melyek az intézményt idevágó munkájában elsősorban ér- deklik s amelyekre az intézmény a hozzá fordulóknak az ér- deklődés időpontjában érvényes állapotokat felölelő tájékozta- tást ad.
Az intézmény második feladata a szülőket és a tanulókat az életpálya helyes megválasztásának a, köz és az egyén szem- 'pontjából való nagy jelentőségéről általában kioktatni, konkrét- érdeklődés esetében pedig az egyeseket a fizikai, pszichikai és.
morális rátermettségnek, a célhoz vezető tanulmányok útjának, tartamának, költségeinek s a jövő elhelyezkedés és érvényesülés várható anyagi és erkölcsi kilátásainak ahhoz az életpályához fűződő követelményeiről, illetőleg valószínűségeiről felvilágo- sítani, amely pálya elérése végett valaki főiskolai tanulmányo- kat végezni akar.
Minthogy pedig az egyes életpályákról s az egyén megélhe- tésének és érvényesülésének az egyes pályákon várható való- ' s'zínűségeiről a mindenkori tényleges helyzetnek megfelelő, hű információkat adni csakis az egyes élethivatások természetének és tartalmának s az egyes életpályák körébe vágó mindenkori munkaalkalmaknak és munkakínálatnak alapos ismerete mel-
í
lett lehetséges, ezért az intézménynek egy további s minden idevágó szempontból igen fontos feladata az úgynevezett hiva- tásisme (Berufsknnde) művelése.
Ez a munka különösen azoknak a szociál- és gazdaságpoli- tikai, valamint pedagógiai, pszichológiai, etikai, jogi s egyéb adatoknak és tényeknek megfigyelésében, összehordásában, tár- gyilagos megrostálásában és feldolgozásában áll, melyek az egyes életpályákkal kapcsolatos összes lényeges kérdésekre ob- jektív és kimerítő feleletet adnak s ilykép az egyes pályák iránt érdeklődő egyének megbízható informálására világos és hű pályaképek összeállítását teszik lehetővé. Az egyes életpá- lyák köz- és magángazdasági jelentősége, a rokonfoglalkozások között fennforgó kapcsolatok és lehetséges átmenetek, a külön- féle foglalkozások gazdaságföldrajzi elosztottsága, a körükbe -vágó munka fizikai s pszichikai sajátosságai, eszközei, anyaga,
az egyes élethivatásokkal járó fizikai s esetleg morális veszé- lyek, az egyes élepályák sikeres ellátását feltételező, elősegítő, megbénító, vagy éppen lehetetlenítő testi és lelki tulajdonsá- gok, az egyes hivatásokhoz szükséges előkészület általános és különös tanulmáyi feltételei, tartama, költségei, a munkakeres- letnek s a múnkakínálatnak a különféle életpályákon uralkodó viszonyai, mindmegannyi lényeges momentumok, melyeket az intézmény, a maga hivatásismét művelő feladatának betöltésé- hez s a maga felvilágosító és irányító tevékenységének sikere és alapossága, érdekében, minden egyes akadémiai fokozatot igénylő életpályára vonatkozólag mérlegelni kén ytelen és mérlegel.
Az intézmény vázolt feladatainak- ellátására, egyfelől szé- les látókörű s magas képzettségű hivatali személyzet, másfelől igen gazdagon felszerelt szakkönyvtár* s a hivatásisme minden kérdését a mindenkori legújabb helyzet szerint felölelő adat- ós - anyaggyüjtemény szolgálnak. Ez utóbbiban a főiskolai végzett- 5 séget feltételező összes élethivatásoknak kiváló szakemberek ál- tal kidolgozott, pontos, hű és részletes leírása s az egyes pályák mindenkori telítettségét szemléltető statisztikai összeállítások és grafikonok állanak rendelkezésre.
Hogy az intézmény a maga hivatásának szolgálatában mily kiterjedt és alapos munkát végez, nemcsak abból a télijé- ből következtethető, hogy a hivatal az összes szászországi közép- iskolák utolsó évfolyamait végző tanulóknak s az összes szász- országi főiskoHák kezdő évfolyamára lépett egyéneknek sze- mélyi és pályaválasztási adatait évenkint és egjrénenkint nyil- vántartja és feldolgozza, hanem abból is, hogy az intézet, az egjms életpályák követel eménjreinek s mindenkori felvevőké- pességüknek mennél megbízhatóbb megismerése és megismerte- tése érdekében, a főiskolai végzettséget igénylő pályáknak mintegy 750 egyéni szaktekintélyével s az e páljrákoii élőknek ngyancsak mintegy 750 érdek- és szakképviseletével áll rend-
szeres érintkezésben s ezeken kívül a német államok kormány- hatóságaival is állandó összeköttetést tart fenn. Emellett a hi- vatal az akadémiai fokozatot igénylő életpályákra készülő egyéneket, szakemberek által rendeztetett előadások útján, az életpálya helyes megválasztásának fontossága és kívánalmai felől már a középiskolai tanulmányok utolsó évfolyama alatt ismételten is tájékoztatja, az intézménynél magánál érdeklődő feleknek pedig az intézmény vezetője a legnagyobb körülte- kintéssel és odaadással bocsátja rendelkezésre elméleti hozzá- értését, tapasztalati tanácsait s mindazokat a felvilágosító ada- tokat és müveket, melyek az egyest a neki legmegfelelőbb élet- hivatás felismeréséhez segíteni alkalmasak. •
Amint az intézmény 1926. évi működéséről készült kézira- tos jelentésből megállapítható volt, az. intézmény, a jelzett év- ben, 1848 esetben adott a hozzá fordult feleknek pályaválasz- tási tanácsot s 638 esetben nyújtott tanulmányi felvilágosítást, írásbeli kérdésekben az intézmény, az előző évek idevágó for- galmából következtethetően, évente mintegy 2000 ecetben jár el, az intézmény tevékenységének-azok az esetei pedig, melyekben a felek, az intézmény olvasótermében felfektetett anyagból, az intézmény további közreműködése nélkül maguk is tájékozód- hatnak és tájékozódnak, egyáltalán nyilván sem tarthatók. Ha az intézmény munkásságát és ügyforgalmát tükröztető ezeket az adatokat annak a ténynek egybevetésével mérlegeljük, hogy a szászországi középiskolákból matúrával kikerülő férfi- és nő- diákok együttes évi száma csak 1300 körül mozog s hogy ebből a számból is a férfiaknak 83%-a, a nőknek pedig csak 64%-a nyilatkozik felsőbb tanulmányok folytatása mellett s hogy to- vábbá az évenkint érettségiző szászországi ifjúság egy része, az intézménynek az összes középiskolákra kiterjeszkedő általános felvilágosító munkája révén a maga jövő életpályája kérdésé- ben az intézmény közvetlen megkeresése nélkül is tud határozni és határoz, úgy az intézmény individuális jellegű tájékoztató munkájának fennebb közölt s egyre rohamosabb emelkedést mutató méretei ennek a munkának nemcsak alaposságát, érté- kességét és értéikeltségét, hanem azt is tanúsítják, hogy az in- tézmény hatóereje és vonzásrádiusa a Szászország határain túl- "
eső német területekre is .igen nagy mértékben kiterjed.
Az intézmény gyakorlati hasznát számszerűleg is bizonyí- tani alkalmas s egyébként is igen érdekes ar-ra a körülményre nézve, hogy a szászországi főiskolák különféle szakosztályaira időnkint beiratkozó s ezzel bizonyos életpályák mellett vagy ellen valamiképen már döntött ifjúság körében a tanulmányok későbbi megváltoztatásának, illetőleg a pályaváltoztatásnak ese- tei, az intézmény fennállása óta mennyiben csökkentek és csök- kennek, megfelelő összeállítás "hiányában, sajnos, nem állottak rendelkezésre konkrét adatok. A mellett az alaposság és organi- zá'ltság mellett azonban, mely az intézmény munkásságának min-
den ágában konstatálható, teljesen alapos a feltevés, hogy az in- tézmény azt a nemcsak nemzetgazdasági, hanem egyéb s külö- nösen hivatás-etikai szempontból is igen jelentős feladátot és célt, hegy felvilágosító tevékenységével az ismételt pályavá-
lasztósoknak, illetve páílyaváltcztatásoknak éppen az akadé- miai fokozatú életpályáknál sok időt és pénzt és gyakran súlyos lelki rgzkódtatásokat is okozó számát egyre kisebbre redukálja, igen jól betöltheti és betölti. Ezt a feltevést egyéb- ként s egyáltalán az intézmény pályaválasztási tanácsadó tevé- kenységének nagy értékét igen előnyösen látszik igazolni az a más szempontból is csak kiemelhető tény, hogy a szász közok- tatásügyi minisztérium, a főiskolákra készülő ifjúság pályavá- lasztási tájékoztatásának tárgyilagosságát biztosítandó, a kö- zépiskolák igazgatóit és tanárait az ifjúság pályaválasztásának befolyásolására irányuló bármely oly adatnak vagy iratnak hi- vatalos terjesztésétől, mely a lipcsei pályaválasztási tanácsadó- intézmény részéről előzetesen átvizsgálva és approbálva nem lett, rendeletileg eltiltotta.
A főiskolai tanulmányi és pályaválasztási tájékoztatás lip- csei intézményéről szólva, külön pontban érdemel említést az a nemcsak tudományos hivatástani, hanem gyakorlati szempont- ból is kiváló értékű szakmunka, melyet az intézmény vezető- sége, a szász munkaügyi hivatal megbízásából, a főiskolai vég- zettséget feltételező összes életpályák pályaképeinek szakszerű összeállításával, rendszerezésével és sajtó alá rendezésével vég- zett. Ez a közben már könyvpiacra került s 616 lapon 90 élet- pálya kimerítő leírását tartalmazó hatalmas munka* az akadé- miai fokozatú életpályák összes lényeges kérdéseire nézve oly forrásmű, mely nemcsak a németországi közép- és felső- iskolai ifjúságnak, hanem, avatott kezekben, más modern álla- mok magaáabb képzettségű ifjúságának pályaválasztási problé- mái terén is igen hasznos tanácsadóul szolgálhat. Ugyancsak igen értékes s ma már hat kiadást is megért publikációja az intézménynek az „Academicus" című főiskolai tanulmányi tájé- koztató és pályamutató, melyhez hasonlónak kidolgozása és megjelentetése nálunk is igen kívánatos lenne.
2. A főiskolai ifjúság tanulmányi és pályaválasztási érde- keinek másik jelentős intézménye Németországban a berlini Akademisches Auskunftsamt.
E tájékoztatóhivatal szervezete is mintaszerű a maga cél- jaira, e célok sorában azonban az akadémiai fokozatú pályákra igyekvő ifjúság pályaválasztási tájékoztatása inkább csak má- sodlagos feladat.
A boriim intézet elsősorban a főiskolákra készülő ifjúság tanulmányi informálásával foglálkozik. E végből nagy alapos-
* H a u d b u e h cler B e r u f e . Teil I I . Akaclemisehe B e r u f e . M a g d e b u r g , 1927.
8", L, G1G 1. Sélbstverlag des Landcsarbeitsamtes S a c h s e n - A n h a l t .
sággal és pontossággal tartja nyilván a bel- és külföldi felsőbb tanintézetek szervezetében, tan- és vizsgarendjeiben s az egyes főiskolai székhelyeknek a tanulmányokkal kapcsolatos helyi viszonyaiban beálló változósokat, sőt az e tárgyakra vonatkozó .anyagot, a német főiskolákra nézve, egy, a saját kiadásában megjelent Főiskolai Tájékoztató-ban, igen célszerűen fel is dol- gozta. Szép könyvtára van főiskolai tanulmányi és pályaválasz- tási kérdésekre s egy kisebb terjedelmű pályaválasztási tanács- adó művet maga is bocsátott ki. Konkrét esetekben pályavá- lasztási tájékoztatással is foglalkozik ugyan, de a porosz közép- iskolákkal s e középiskolák ifjúságával úgy, mint ezt a mái- ismertetett lipcsei intézmény teszi, nem áll összeköttetésben s ilykép a pályaválasztás kérdésében azt az általános felvilágo- sító és irányító munkát, melyet a lipcsei intézmény kifejt, a berlini intézmény nem végzi. Megtekintése mégis mindenkinek, kit a főiskolai ifjúság pályaválasztási és tanulmányi tájékoz- tatásának problémái akár tudományos, akár gyakorlati célok- ból érdekelnek, csak tanulságos lehet, mert ügyforgalma igen nagy s így az érdeklődők, az intézmény által lebonyolított ügyek sorában, számos oly érdekes esetet találhatnak, melynek ismerete a főiskolai tanulmányi és pályaválasztási tájékozta-
tásnak intézményes szervezése terén nagy haszonnal értéke- síthető.
A lekötelező előzékenységgel bemutatott intézményt egyéb- iránt, Remme professzor vezetése alatt, a porosz közoktatás- ügyi minisztérium tartja fenn s jelentőségét minden másnál .jobban illusztrálhatja az a tény, hogy az intézmény, az évenkint
nüntegy 6—7000-re rúgó telefonválaszokat nem is számítva, a mult esztendőben a feleknek 13.500 esetben adott szó'beli s 3025 esetben írásbeli felvilágosítást. Az intézmény munkakörének el- látása ezidőszerint 8 helyiséget és 7 alkalmazottat igényel.
Berlin különben, a maga főiskolai tanulmányi tájékoz- tató intézményén kívül, más vonatkozásban is sok tanulságosat nyújt a főiskolai pedagógia németországi állásáról. Aki a peda- gógiának ez ága iránt érdeklődik s a göttingai egyetemen a fő- iskolai pedagógia művelésére „Hochschulkunde" megjelöléssel beállított egyetemi előadásokat és az „Institut für Hoclisohul- kund6" elnevezéssel ugyanott létesített tudományos intézetet fel nem keresheti, a berlini egyetem s a berlini főiskolai tájé- koztató-hivatal olvasótermeiben felfektetett anyagból is igen alapos és igen előnyös képet szerezhet magának arról, hogy .az
ú. n. Hochschulpadagogik, mint egyrészt a főiskolák tanulmányi rendjére, másrészt a főiskolákon művelt tanszakok főiskolai tanításának és tanulásának módszereire kiterjeszkedő disciplina mily írígylésreméltóán kifejlesztett és fellendült irányává lett a német .pedagógiai tudománynak. ; '
3. A főiskolai ifjúság tanulmányi és pályaválasztási infor- málásával foglalkozó lipcsei és berlini intézmények mellett ki- válóan tölti be feladatait az Akademisches Berufsamt cm cler Universitcit Tübinc/en is.
Ez a dr. Breitinger által pár évvel ezelőtt beállított s nagy- hozzáértéssel jelenleg is általa vezetett intézmény, munkaköré- ben és felszerelésében a lipcseihez sokban hasonlítva, különösen organizatórikus tekintetben nyújt sajátosat és megfontolandót.
A tübingai akadémiai pályaválasztási tájékoztatóhivatal ugyanis az érdekkörébe tartozó württembergi középiskolai ifjúság pálya- választási kérdéseinek megoldásába az'egyes középiskolákat, illetőleg a középiskoláknál részéről megbízott tanárokat sokkal érdemlegesebb mértékben vonja be, mint ahogy ezt a lipcsei, vagy éppen a berlini hasonló intézmény cselekszi.
A berlini tájékoztató hivatal a középiskolákkal egyáltalán nem tart fenn érintkezést, a lipcsei pedig jórészt csak annyiban, hogy azokat a maga céljaira szolgáló adatok összegyűjtésére veszi igénybe. Ezzel szemben a tübingai intézmény, a pálya- választási tanácsadás hivatástani előkészítő és elvi részét te- kintve tulajdonképeni feladatának, magát a pályaválasztási konkrét tanácsadást lehetőleg az egyes középiskoláknál részéről megbízott tanerők munkakörébe utalja. Míg tehát a másik két intézmény centralizál, mert a pályaválasztási tájékoztatás hivatástani előkészítő és alapvető munkáján kívül a konkrét esetekben való tanácsadást is magához vonni igyekszik, addig a tübingai intézet a pályaválasztási tájékoztatás munkakörét lehetőleg decentralizálja s belőle csak a legfőbb irányítást és a konkrét tanácsosztás munkájába bevont középiskolai tanerők elvi instruálását tartja fenn magának. E decentralizációban az intézmény a pályaválasztási tanácsadásnak egyébként kétség- telenül szükséges együntetűségét azzal igyekszik valósítani, hogy a pályaválasztási konkrét tanácsosztással részéről meg- bízott középiskolai tanerőknek egységes és rendszeres instruk- ciókat ad s ez instrukciók mindenkori időszerűségének biztosí- tására, evégből szerkesztett sajátos folyóirata útján, a munká- jában közreműködő. középiskolai tanerőkkel állandó összekötte- tésben él.
Ha a munkamegosztásnak azt a módját, melyet a tübingai intézmény alkalmaz, talán nem is annyira valamely elvi meg- gondolás, mint inkább az a kényszerűség váltotta ki, hogy áz intézmény az államtól bár a legteljesebb erkölcsi, de annál kevesebb anyagi támogatásban részesülvén, a pályaválasztási tanácsadás centralizáihatásához szükséges nágyobbszámú hiva- tali személyzetet anyagi erők hiányában alkalmazni nem képes, eljárása mégis elvi szempontból sem látszik elhibázottnak. Két- ségtelen ugyanis, hogy az iskola, illetőleg a tanár és a tanító az ifjúság lelki tulajdonságainak és hajlamainak megfigyelése
s kiismerése terén oly faktorok, hogy a pályaválasztási helyes tanácsadás szempontjából jelentős e szerepüknél fogva a pálya- választási konkrét tanácsadás munkájában nemcsak igen cél- szerűen vonhatók be, de be is vonandók. Emellett annak a sok- féle és terjedelmes anyagnak és adatnak összegyűjtése és fel- dolgozása, melyre a pályaválasztási tanácsadás minden lénye- ges szempontot felölelő tárgyilagosságának biztosításához szük- ség van, éppen az akadémiai fokozatot igénylő pályáknál oly óriási munkaterhét hárít a pályaválasztási tanácsadás valamely centrális intézményére, hogy ennek az intézménynek még a pályaválasztási informálás konkrét eseteit is magára vállalnia, az ügy sérelme nélkül, vagy csak az érdekeltek igen kicsiny, vagy csak az intézmény szakképzett személyzetének igen fel1
fokozott létszáma mellett lehetséges. A tübingai főiskolai tanul- mányi és pályaválasztási tanácsadóközpont ügyforgalmának az az adata, hogy bár jelzett intézmény a konkrét esetekben való tanácsadást lehetőleg csak Württemberg szülötteire korlátozza s ezekre nézve is lehetőleg a középiskoláknál beállított tanár- megbízottak munkakörébe utalja, az 1924/25. tanévben mégis 339 esetben volt kénytelen közvetlenül is foglalkozni pályaválasz- tási konkrét tanácsadással, egymaga is eléggé igazolhatja, hogy az oly decentralizáció, mely a pályaválasztási tanácsadóeljárás alapelveinek egyöntetűségét miég nem érinti és nem veszélyez- teti, a pályaválasztási tájékoztatás szervezése terén nemcsak nem egészségtelen, hanem egyenesen kívánatos.
A tanulságok, -melyeket az előzőkben ismertetett intézmé- nyek nyújthatnak és nyújtanak, túlmennek az érdekességnek merőben egyéni ós szubjektív határain s azok részéről, kik a magyar ifjúság sorsát szívükön viselik, bizonyára azt az objek- tív óhajtást is magukban hordják, hogy az a sok szép és hasz- nos, amit a külföld a főiskolai ifjúság szellemi érdekeinek gon- dozására s az ifjúság jövő elhelyezkedésének megkönnyítésére intézményesen alkotott, a magyar ifjúság számára se maradjon elérhetetlen.
(Szeged.) SZANDTNER P Á L .
E l s ő közlemény.
Két fő ok késztet arra, hogy az ú j iskoláról és pedagógiájá- ról szóljak. Az egyik a külföldön immár igen nagy arányokat öltő
és nőttön növő iskolai reformmozgalom, melynek méreteire csak azt hozom fel, hogy Brüsszel és Bécs városok elemi iskolái már csupa ú j iskolák s hogy az Üj Nevelés Ligájának a mult nyáron Locarnóban tartott negyedik kongresszusán 41 nemzet 1200 tagja vett részt.1 Elérkezett tehát az idő, hogy ezt a nagy pedagógiai reformmozgalmat mindjobban megismerni igyekezzünk és a mi ú j iskoláink munkáját mind fokozottabb ügyelemmel kísérjük.
A másik és legfőbb ok, amiért a kitűzött kérdéssel foglalkozom, az, hogy nemrégiben kerültem haza Genfből, a modern pedagó- giai törekvések egyik jelentős középpontjából, ahova mintegy összefutnak az ú j iskolák szálai s ahol az elmúlt tanéven át állandóan érintkezésben voltam az ú j keletű nevelés néhány kiváló elmélkedőjével és gyakorlati megvalósítójával, s így alkalmam nyílt megismerni az ú j nevelés alapelveit a belőle folyó eljárásokkal együtt.
A külföldről hazaérkezőtől barátai és ismerősei egészen természetesen arról kérdezősködnek, hogy mit látott és mit hal- lott. Legyen szabad a kérdésekre részben itt felelnem s mintegy beszámolóként elmondanom, hogy milyen pedagógiai légkörbe jutottam Genfben, miképen gondolkoznak ott a nevelésről, miféle felfogást vallanak á neveléstan s a lélektan egyetemi képviselői, ' továbbá a Rousseau-intézetnek, e modern pedagógiai főiskolá-
nak és a vele kapcsolatos kísérleti iskolának vezetői.
Genfben s általában Svájc francia részében a nevelés kér- déseit vizsgálók között Edouard Claparéde, a kísérleti pszicholó- gia egyetemi tanára viszi a vezetőszerepet. Claparéde józan és világos gondolkodásával, egészséges empirizmusával, zamatos stílusával igen nagy tekintélynek örvend nemcsak Svájcban és a francia nyelvterületeken, hanem úgyszólván egész Európában.
Az ú j iskola legfelkészültebb és legszimpatikusabb harcosai között foglal helyet. Mikor tehát az ú j iskoláról szólok, az ő szempontjából nézve próbálom a kérdést megvilágítani. Mielőtt,
azonban Claparéde felfogásának tüzetesebb ismertetésére tér- nék, egészen röviden megemlékszem az új iskolák történetéről.
1 P. Bővet: • L'éducation nouvelle á Locarno. L'Educateur (de Laüsanne) 1927 szept. 3.
Az első új iskolák keletkezése és célja.
A rrmlt század utolsó két évtizedében -keletkező, egymástól többé-kevés'bbé eltérő új iskolákat a hagyományos iskola külső és belső rendjével és nevelési eredményével való elégedetlenség hívja életre. Az első két iskolát angol földön találjuk „meg.
1889-ben nyitja meg C. Reddie Abbotsholme-ban „New-school"- ját, melyet mintául vesz 1892-ben Jé H. Badley Bedales-school- jában s e két első iskolát tekinti példának Ed. Demolins francia- országi „École des Roches" nevű intézetének és H. Lietz német- országi Landerziehungsheimjeinek megalapításában^
Rousseau, a ülantrópisták és Pcstalozzi hagyományait kö- vető első ú j iskolák a gyermeket az - egészséges fejlődésre ked- vezőtlen városi iskolakaszárnyából a családi élethez és a termé- szethez közelálló környezetbe viszik. Növendékeiket a közös ós az egyéni nevelés előnyeinek kihasználása végett egy-egy nevelő (vagy nevelőpár) .vezetése alatt 10—15 tagból álló, külön helyisé- gekben lakó csaladokra osztják. Természetesebb, gyakorlatibb
ós gyorsabban eredményre vezető módszereket alkalmaznak a nyelvek tanításában. A latin és görög nyelv tanítását későbbre teszik, szűkebb térre szorítják s a fennmaradó időt a modern nyelvek, a történélem, a földrajz és a természettudományok beha- tóbb tanulmányozására fordítják. Az anyanyelv tanítását nem nyelvtanra, hanem a legjobb művek olvasására alapítják, az élő idegen nyelveket pedig társalgás útján sajátíttatják el meg- felelő környezetben. A • természettudományokban a közvetlen megfigyelésből indulnak ki. A növendékek gyárakat látogatnak, virágokat, növényeket gyűjtenek, földet mérnek és művelnek, kertészkednek, állatokat gondoznak s műhelymunkát végeznek.
Tekintélyes helyet foglalnak el az ú j iskolák életében a séta és a kirándulás, a játék és a sport, a művészi foglalkozások (rajz, zene, színjáték, előadás stb.) és a különféle szórakozások.
A szorosabb értelemben vett tanítás délelőttönként folyik napi négy órában. Az ebédet követő pihenési idő alatt zene- és
•költői művek előadása van programmon. Ezután a növendékek körülbelül 2 órán át sportot űznek, továbbá a mezőn és műhely- ben foglalatoskodnak. Uzsonna után vacsoráig tanulnak, vacsora végeztével különböző társas szórakozásokban vesznek részt, le- fekvés előtt pedig valami erkölcsi vagy társadalmi tárgyú művet olvasnak fel egymásnak.
Ad. Ferriére, az ú j iskolák nemzetközi irodájának igazga- tója- szerint az első új iskolák a szabad természetben elhelye1
zett családrendszerű internátusok, melyekben a személyes ta- pasztalás az alapja nemcsak a kézimunkára támaszkodó értelmi
2 J. H. B a d l e y : B e d a l e s a pioneer sohool. London, Methuen, 1924. — Edm. Deinolins: L'Education. nouvelle. L'Ecole des Koches.' Paris, 1901. Dr. H . Lietz:- Einlohstobba, Berlin, 1897. Lebenserinnerungen, Osterwieck—Ziekfeldt.
1921.' — Ad. Ferriére, Transformons. l'Ecole, Bale, Azed, 1920. L'Ecole active, Genéve. F o r u m . 192G.
nevelésnek, hanem a növendékek viszonylagos önkormányzatán (autonómiáján) fölépülő erkölcsi és társas nevelésnek is.ü
Az új iskolák a modern nevelés úttörői, laboratóriumai és fáklyavivői. Vezetőik megfigyelnek és kísérleteznek. Tapasztala- taik eredményeinek, kipróbált és bevált nevelői eljárásaiknak közlésével igyekeznek előmozdítani a régi iskolák fokozatos átalakulását.
A tudományos pedagógiát szolgáló első ú j típusú iskolák között különösen J. Dewey egyetemi tanár csikágói iskolája vált nevezetessé.
Dewey kísérleti iskolája.
Dewey 1896-ban a csikágói egyetemmel kapcsolatos kísérleti iskola alapításával főképen pedagógiai problémák megoldását tűzte ki céljául. Mikor az iskolát munkatársaival együtt meg- nyitja, nem egyszerűen megvalósításra váró kész tervekkel c«
végleg kialakult gondolatokkál fognak a munkához, hanem in- kább csak kérdések éltek bennük, melyekre feleletet próbáltak keresni.4 Kérdezték: 1. Miképen érhetik el, hogy az iskola ne csak elszigetelt tanulási hely legyen, hanem az otthonnal ós a közvetlen környezettel szoros kapcsolatba jusson'? Hogyan távo- líthatják el az iskolai életet a gyermek valóságos életétől elkülö- nítő korlátokat'? 2. Hogyan találhatnak a történelemben, a ter- mészettudományokban és a művészetben olyan nevelőanyagot, -melyet a gyermek is értékesnek tart és szívesen tesz magáévá?
Mennyi anyagot lehet fölvenni, hogy a gyermek elegendő isme- retet szerezzen az őt körülvevő világra, ennek erőire, történeti és szociális fejlődésére vonatkozóan s hogy képes legyen, magát különféle művészi formában kifejezni? Hogyan lehet a formá- lis tárgyakat: az írást, olvasást és a számolást a mindennapi élet tapasztalataival és foglalkozásaival kapcsolatban tanítani?
Miképen lehet e készségek tanítását úgy oldani meg, hogy a gyer- mek szükségét érezze elsajátításuknak? Hogyan lehet az iskolát úgy alakítani, hogy lehetővé tegye az egyéni erők és képességek szabad kibontakozását?
Az új iskolák fejlődése századunk első évtizedeiben.
Míg az első ú j iskolák, Dewey iskolájától eltekintve, a Q
•középiskolai nevelést kísértik meg a múlthoz képest jobban meg- oldani, addig a századunk első két évtizedében nagy erővel továbbfejlődő reform tevékenység a kisdedóvó és az elemi iskola nevelését törekszik ú j alapokra helyezni. Most már nemcsak árról van szó, hogy internátussal ellátott újtípusú intézeteket létesítsenek nagy tandíjat, fizetni tudó, módosabb szülők gyerme-
® Ad. F e r i i é r e : T r a n s f o r m o n s l'Ecole, chap. I I I .
4 J. D e w e y : The School and Society, Chicago, 1907. M a g y a r r a fordította Ozorai F r i g y e s ..Az iskola és a társadalom" címén. Néptnn ítók K ö n y v t á r a , 45. füzet, 66. s kov. 1.
kei számára, hanem hogy ú j nevelőeljárások meghonosításával átformálják a modern életnek meg nem felelő régirendszerű • iskolákat. Az újítások, a létrejött kerti, erdei, tengerparti stb.
iskolákat nem számítva, a hagyományos iskolának nem annyira külső elhelyezését érintik, mint inkább belső berendezését, taní- tási módszerét, a nevelő és a növendék viszonyát változtatják meg gyökeresen.
Az ú j iskolák száma is tetemesen megnövekszik. Míg a XX. század küszöbén csak egy pár áll fenn, addig 1914-ben a számuk már 80-ra rúg. A háború után pedig annyira elszaporod- nak, hogy ma már még az új iskolák nemzetközi irodája sem tudja őket számontartani. 1921-ben az új nevelés első nemzetközi kongresszusa (Calais) alkalmával megalakul az Üj Nevelés Nem- zetközi Ligája, mely angol-, francia- és németnyelvű folyóiratot ad ki.5
Századunk új iskolái és nevelőrendszerei köziil csak a leg- ismertebbekről és a legjelentősebbekről emlékszem meg egészen röviden.
Montessori gyermekotthonai.
1907-ben nyitja meg Montessori Mária az első „casa dei bambini"-jét 3—7 éves gyermekek részére." Montessori'gyermek- otthonai berendezésükkel ós módszerükben térnek el az ismert kisdedóvóintézetektől és gyermekkertektől. Bennük a gyermekek, szabadon választják meg foglalkozásaikat s magukat nevelik az önnevelést megengedő eszközökkel, mialatt a nevelő, illetve vezető a háttérben megfigyeléseket tesz s csak akkor lép közbe, ha szükség van segítségére. A spontán cselekvéseket elnyomni annyi — mondja Montessori —, mint magát az életet megfoj- tani, A zsenge korban az emberi lény teljes szellemi fényében mutatkozik, mint a nap hajnalhasadáskor és a virág első szirom- leveleinek kifeslésékor. A nevelőnek vallásos tisztelettel kell néznie ós megfigyelnie az egyéniség kibontakozását, szigorúan őrizkednie kell attól, hogy a nem káros spontán cselekvéseket megakadályozza és hogy önkényes követelményeket állítson föl.
Decroly módszere.
Miként Montessori, Ovidé Decroly is kezdetben gyenge- tehetségűekkel foglalkozik és a gyengetehetségűek nevelésében szerzett tapasztalatait felhasználja az 1907-ben normális gyer- mekek számára alapított intézetében, melyet az élet által az életre nevelő iskolának nevez el.7 Eljárásában a gyermek érdek-
5 A három folyóirat: 1. The new Era, London. Szerkeszti Beatrice Ensor.
2. Pour l'Ere novvelle, Genéve. Szerk. Ad. Ferriére. 3. Das werdeude Zeitalter, K o h l g r a b e u bei Waeha, Szerk. Elisabeth B o t t e n és Dr. Kari Wilker. A L i g a t á m o g a t á s á v a l m e g j e l e n ő m a g y a r folyóirat: A Jövő Utjain, B u d a p e s t (I, Tig- ris-u. 41).'Sz'erkesztik N e m e s n é M. Márta és B a l o g h y Mária.
6 Montessori nevelő rendszerére vonatkozóan v . ö. K e n y e r e s E l e m é r : A kisdednevelés elméletének fejlődése ( I X — X X I I . közlemény). Néptanítók Lapja. 1922. év. Bardócz Pál: Montessori nevelési rendszere és módszere. 1924.
lődése irányítja. Decroly kereste az érdeklődésnek azokat a leg- főbb formáit, amelyek legmélyebbről törve elő, uralkodó szere- pet, játszanak a fejlődés különböző állomásain át, mert a legfon- tosabb szükségletek kielégítésére- irányulnak. Így jutott el az ú. n. érdeklődési központokhoz; ezek körül csoportosítja iskolá- jában az egyes osztályok munkáját. Az érdeklődési központok a következők: 1. A táplálkozási szükséglet, melyhez csatlakozik a lélekzési és tisztálkodási szükséglet. 2. Az időjárás viszontag- ságai ellen való küzdés szükséglete. 3. A veszélyek és különböző ellenségek ellen való védekezés szükséglete. 4. Végre a cselekvés ' s együttdolgozás, az üdülés és lelki fölemelkedés szükséglete.
E szükségletek kielégítésénél tekintetbe jön: í. a környezet- nek az egyénre irányuló hatása; 2. az egyénnek a környezetre való visszahatása és a környezet kihasználása az ember céljaira.
E szempontok irányításával a gyermekek a következő tevékeny- ségeket végzik: megfigyelnek és személyes-tapasztalatokat gyűj- tenek; tapasztalataik alapján térbeli, földrajzi és időbeli ( t ö r r
ténelmi) kapcsolatokat • alkotnak; a megismert dolgoknak, amennyiben lehet, kézzelfogható formát adnak (agyagból, fából, papírból stb. elkészítik, lerajzolják, kivágják stb.); végül a szer- zett tapasztalatokat elmondják és írásba foglalják.
A megfigyelés körülbelül a rég.i iskolákban szereplő, szem- léltetéssel összekötött beszéd- és értelemgyakorlatoknak felel meg. A számtan is megfigyelésen épül föl. A térben és időben való kapcsolás a földrajzot és történelmet jelenti. A konkrét és elvont kifejezés felöleli a különböző kézügyességi foglalkozáso- kat, továbbá az írást, az olvasást, az anyanyelvi tanítást, bele- értve a helyesírás elsajátítását és a könyvnélküli tanulást.
Decroly iskolájában a gyermek minden ismeretet természe- tes kapcsolatban és képességéhez alkalmazva szerez meg.
A rendszert 1921-ben kísérletképen az összes brüsszeli elemi iskolákba bevezették, ami tekintve a mindenütt megnyilvánuló erős és szívós pedagógiai konzervativizmust, igen gyors ás nagy sikernek nevezhető.
A Dalton-rendszer.
Miss Parkhurst a szerzője annak a nevelési rendszernek, mely alkalmazási helyéről, Dalton északamerikai .városról Dalton-rendszer néven ismeretes.8 Ez a nevelőrendszer lehetővé teszi, hogy minden gyermek sajátos érdeklődésének és szükség-:
leteinek megfelelően maga szerezhesse meg szellemi'táplálékát.
A Dalton rendszerű iskola egyes termei egy-egy tantárgyat képviselnek. Van számtanterem, földrajzterem, történelemterem
7 Dr. 0 . D e c r o l y et G. Boon: Vers l'Ecole rénovée, B r u x e l l e s , 1921.
A. H a m a ü l : La Méthode Decroly, Neuchátel, 1922.
8 H e l e n M. P a r k h u r s t : E d u c a t i o n on the Dalton P l a n . N e w - Y o r k . E v e l y í r D o w e y : The Dalton laboratory P l a n , N e w - Y o r k . E. P. Dutton. 1923. M. S t e i n - liaus: H e l e n P a r k h u r s t s Dalton-Plan und seine V e r w e n d u n g in E n g l a n d . I s m e r - tetése a Magy. Paed. 1927. évi 7—8. számában.
stb, s bennük a megfelelő anyag a gyermekek képességei sze- rint úgy van elosztva, hogy a ügyeimet megragadja. A 9—14 éves gyermekek jegyzetfüzetekkel fölszerelve végigjárják a' szükséges eszközökkel is ellátott termeket s mindegyikben annyi ideig maradnak, ameddig akarnak. Minden teremnek, illetve, tárgynak' megvan a maga tanítója, kinek feladata az, hogy saját tárgya területén segítse és ösztönözze a tanulókat. A tani-' toknak tiszteletben kell tartaniok a gyermek sajátos egyéniségét, tehát nem szabad uniformizáló módon eljárniok s meg kell aka- dályozniuk az egyoldalú fejlődést. A növendékek a tanító mint:
munkavezető irányításával úgy búvárkodnak, mint a laborató- riumban vagy szemináriumban dolgozó főiskolai diákok. A kuta- tásban egymással versenyeznek s egymást segítik. Vitás kérdé- sekben tanítójukhoz fordulnak, ki útbaigazítást ad nekik a kér- dések eldöntése végett felhasználható könyvekre és eszközökre- vonatkozóan. Tankönyvek nincsenek. Ezek helyett az iskola olyan segédkönyvekkel van ellátva, melyekből a tanulók felvilá- gosítást szerezhetnek az érdeklődésüket izgató kérdésekre.
A testgyakorlás és az ének tanítása a szokásos módon- folyik.
A Winnetka-rendszer.
Az újabban mind gyakrabban emlegetett .Winnetka-rend- szernek, mely nevét egy másik északamerikai várostól kapta, C. W. Washburn a kigondolója.9 Ez a rendszer is az egyéni nevelés szolgálatában áll. A gyermekeknek módot és eszközt nyújt, hogy az egyes tárgyakban egyéni képességeiknek' mértéke szerinti tempóban fejlődhessenek. A növendékek szellemi fejlett- ségi fokuknak megfelelően vannak elosztva az egyes osztályok- ban s a tehetségesebbek gyorsabban haladhatnak előre, mint a csekélyebb képességekkel megáldott társaik.
Az egyes tárgyak egymástól világosan elkülönülő, fokoza-' tósan elrendezett, kerek egységekre tagolódnak. A tanulók önállóan dolgozzák fel az anyagot. Tanítóikhoz csak akkor for- dulnak, ha magukban nem boldogulnak. Tesztekkel ellenőrzik, hogy a munkábavett anyagot helyesen dolgozták-e föl. A szám- tanban pl. egyik füzetben van a fokozatosan elrendezett anyag, a másikban pedig a helyes megoldás. Mihelyt valaki elérte a tananyagegységből folyó célt (melyről tesztek segítségével győ- ződhetik meg), a' következő egységre tér át. Ha pedig egy tárgy körén belül megfelelt az osztály tantervétől megszabott követel- ményeknek, hozzáfog a magasabb osztály anyagának elsajátítá- sához," anélkül, hogy osztályt változtatna. Megtörténik tehát, hogy valaki elvégzi egyik tárgyból a harmadik osztályos, a má-
9 Carleton W. Washburn: Les Eeoles rénovées de W i n n e t k a a u x E t a t s - P n i s . Pour l'Ere. nouvelle c. folyóirat 1925. évi jan. számában. La Méthodc de- W i n n e t k a : L'Educateur 1925. évi ápr. (7.) számában. V.* ö. m é g J. Demooi- et T. Jonckherre: La Science de l'Edueation Bruxelles, Lamertin, 1925. 384. 1..
Ad. Ferriére: L'Ecole active, Genéve. I I I . k i a d , 1926. 165. 1.
síkból pedig a negyedik osztályos anyagot. A növendék csak akkor hagyja abba egy ideig valamely , tárgy tanulását s mélyed a másikba, ha két évvel haladja túl osztálya anyagát.
Aki a minimális tananyagot magáévá tette, olyan dolgokkal foglalkozhatik, amikre különös kedvet és képességet érez ma- gában.
A növendékek örömmel végzik egyéni munkájukat. Mivel pedig nincsenek megkötve hosszú és fölösleges felmondásokkal és ismétlésekkel, sok időt- nyermeik az elmertilésekre és közös fog- lalkozásokra. Az utóbbiak körében eszmecserét folytatnak a köztük fölmerülő kérdésekre vonatkozóan és különböző társas és jótékonysági munkákat végeznek. Kirándulásokat, versenye- ket, ünnepélyeket stb. beszélnek meg. Mindezek hozzájárulnak, hogy a kölcsönös megbecsülés és segítés szokása s az együvé- tartozás érzése fejlődjék ki bennük.
A tanterv szerint naponta általában három óra esik egyéni munkára ós két óra közös tevékenységre.
A B.ousseau-intézet és kísérleti iskolája.
Az ú j iskolák történetében jelentős eseményt képvisel a genü Rousseau-intézetnek Claparéde által történő megalapítása
1912-ben, Rousseau születésének 200. évifordulóján.10 Két évvel azután Kicsinyek Háza (Maison des Petits) címen11 megnyílik az intézet kísérleti iskolája is, mely eleinte csak óvodáskorú, később azonban. iskoláskorú gyermekeket is fogad magába. Az ú j iskolák számára tanítókat képző Rousseau-intézet programm- ját Claparéde állapította meg, igazgatását P. Bővet vállalta el.
Bővet azelőtt a nencháteli egyetemnek volt tanára s 1906-ban olyan kiadványsorozatot indított („Collection d'Actualités Péda-
gogiques" címen), mely csupán a jelenkori pedagógiai reform- törekvések és a gyermektanulmányi vizsgálatok eredményeinek
közrebocsátására szorítkozik. A Rousseau-intézetnek kezdettől fogva tanára Ad. Ferriére. Ö alapítja meg 1899-ben az Üj Isko- lák Nemzetközi Irodáját.
Üj iskolák hazánkban.
Hazánkban 1913-ban kísérlik meg először Montessori elgon- dolását megvalósítani. A fővárosban a Ferencrendi Mária misz- szionárius nővérek óvodáját 1913 óta megszakításokkal részben
1 0 Eil. Claparéde: Un Institut de Seiencc de l'Edueation. Á r c b i v e s de P s y c h o l o g i e . Genéve. Tome X I I . 1912. febr. — P. B ő v e t : L ' I n s t i t u t de J . - J . Rousseau. Rapport succint sur son a c t i v i t é de 3912 a 1917. Areb. de P s y c h .
Tome X V I . 1917. nov. . •
11 M. Audemars et L. Laíendel: La Maison des P e t i t s de l ' I o s t i t u t do ,f.-J. R o u s s e a u D e l a c h a u x et Niestlé, Neucbatel. 1923. Ed. Claparéde: Psycho-"
l o g i e de l ' E n f a n t et P é d a g o g i e expérimentale. 10. éd. -Genéve, K u n d i g . 1924.
X X X V I I I . 1. A K i c s i n y e k Házának részletes ismertetése a „ K i s d e d n e v e l é s "
c folvóirat 1926. évi 12. és az 1927. évi 1—6. számaiban „Genfi levél" címen.
Montessori módszere szerint .vezetik.12 . Ugyanebben az évben .keletkezik Brüsszelben Nemesné Müller Márta. „Családi isko-
lája",13 mely 1915 őszétől Budapestre (1, Tigris, u. 41.) kerül.
1915-ben a Magyar Gyermektanulmányi Társaság erkölcsi támo- gatásával kezdi meg működését dr. Domokos Lászlóné igazgatása alatt az „Üj iskola" (I, Bíró-u. 16.), mely eleinte elemi iskolai, majd középiskolai (10—14 éves) tanulókkal is dolgozik s az utóbbi években állami támogatásban részesül.11 Mind a „Családi iskola", mind az „Üj iskola", önálló elgondolás alapján jött létre, de nem zárkóztak el a helyesnek és az itteni viszonyok között életrevalónak talált külföldi reformgondolatok és iskolák ha- tása elől.
A pedagógiai reformtörekvések és a gyermektanulmány.
A különböző reformtörekvéseknek nagy segítségéré voltak a XIX. század végén, főképen pedig századunkban igen fellen- dült gyermektanulmányi kutatások, melyek mind meggyőzőb- ben mutattak rá a' hagyományos nevelő eljárások gyengéire és mindjobban bátorították az ú j utakat keresőket.
A biológiai alapon álló gyermektanulmány legfőbb eredmé- nyeit Claparéde ezekben látja:15
1. A gyermek változatlan egymásutánban következő állo- másokon áthaladva magától fejlődik. Ügy látszik, hogy az egyén fejlődésének állomásai nagyjában egybeesnek az emberiség fej-
lődésének állomásaival.
2. Az egyes testi és szellemi működések (funkciók) esák gyakorlás utján fejlődhetnék. Valamely működés gyakorlása föltétele más, később jelentkező tevékenység létrejöttének.
3. A működések gyakorlása egyes, korlátolt számú esetek- től eltekintve — mikor a gyakorlás belső ösztönös erők követ- kezménye —• csak megfelelő külső körülmények 'közt követ- kezik be.
4. A gyermek biológiai szempontból. véve nem tökéletlen lény, mert' sájátos feladatainak meg tud felelni. Tevékenysége szükségleteihez van alkalmazva s lelki élete egységet alkot. Üj működés csak akkor jelenik meg életében, há szükségessé vált.
12 V. ö. K e n y e r e s E l e m é r : A kisdednevelés elméletének , fejlődése. Nép- tanítók Lapja 1922. évi nov. 15. száma. . . . :
13 Nemesné „Orientation générale d'un P l a n d'Ecole „ E n t F a m i l l e " 'című
<Brnxelles) 11 lapra terjedő kis füzetében sorolja fel azokat az elveket, m e l y e k Iskolájának m e g a l a p í t á s á b a n irányították. . . • •• . • * '
1 1 Tájékoztató a g y e r m e k t a n u l m á n y i alapon'.álló Új iskoláról. Szerkeszti dr. Domokos Lászlóné igazgató. Szeged városi "nyomda és k ö n y v k i a d ó Rl;. 1925.
V. ö. m é g : Domokos Lászlóné: A z e g y é n i s é g v i z s g á l a t a az iskolában., X jijvő Útjain 1926. évi 3. száma. A 4—12 éves gyermek aktivitása. A j ö v ő Utjain 1927. évi 2. száma. K ö z é p i s k o l a i módszer új lélektani alapon. A J ö v ő U t j a i n
1927. évi 4. "száma. ' ' •
15 J.-J. Rousseau et la Conception fonctionnelle de l'Enfance. R e v u e de tViétaphysique et. de Morale 1912.' évi m á j u s i szám.
M.igyar Paedagogia. XXXVII. 1—2. 2
5. A gyermekek, miként a felnőttek, többé-kevésbbé külön- böznek egymástól testi és lelki tekintetben. Minden gyermek sajátos tempójú és ritmus.ú fejlődésének megfelelő szükségle- teket nyilvánít.
Új neveléstan.
Az ú j iskola hívei, legalább is kezdetben, gyakran hivat- koznak Rousseaura, Pestalozzira, Fröbelre, ezzel szemben Her- bartot vagy támadják vagy egyszerűen mellőzik. Ez azonban sosem jelentette, hogy a mult nagy pedagógusainak értékes hagyományaiból akarnák felépíteni a nevelés elméletét,16 Sze- mük előtt egy új, a gyermek fejlődésére és szükségleteire ala- pított pedagógia lebeg, mely tudományos módszerekkel ellen- őrzött tapasztalati tényeken nyugszik és nem függ az egyéni vélemények esetlegességeitől vagy az egyes filozófiai rend- szerektől.
Az új iskola képviselőinek az ú j pedagógiára vonatkozó felfogását körülbelül Binet, a modern gyermekpszichológia egyik legnagyobb alakja fejezi ki 1898-ban megjelent „La fa- tigue intelleetuelle" című művének bevezetésében. Ebben azt mondja: „Tulajdonképen nem arról van szó, hogy a régi peda- gógiát megreformáljuk, hanem hogy új pedagógiát teremtsünk.
A régi pedagógiát, bár vannak egyes jó részletei, teljesen el kell vetni, mert gyökeréig ható hibája van: tetszeni akar (elle a été faite de chic). A pontos bizonyításokat irodalmi idézetekkel keveri össze; a legsúlyosabb problémákat úgy oldja meg, hogy olyan tekintélyeket- vonultat fel, mint Quintilianus és Bossuet:
a tényeket intelmekkel és prédikációkkal helyettesíti; a fecse- gés jellemzi. Az új pedagógiának megfigyelésen és tapasztalá- son kell alapulnia s mindenekelőtt kísérletinek kell lennie."'17
Claparéde szerint az ú j pedagógia felépítéséhez két mód- szer vezethet:18 a dedukció és a kísérleti módszer. A deduktív módszerrel a lélektan és a gyermektanulmány (pedológia) ismert törvényeiből kikövetkeztethetjük (dedukáljuk) azokat az eszkö- zöket, melyekkel a gyermek fejlődésére hathatunk. Azonban a levezetett következmények nem mindig kétségtelenek és bizo- nyosak. Egyrészt, mert a törvények, melyekből eljárásunkat kifejtjük, maguk sincsenek eléggé megalapozva; a gyermek-
• 10 Ad.* Ferriére: L'Ecole active c. m ű v e 3. kiadásának e l ő s z a v á b a n azzal okolja m e g az eredetiles: kétkötetes munkájának e g y kötetre' való ö s s z e v o n á s á t és az utóbbiból a történeti rész e l h a g y á s á t , h o g y az új "iskolának, m e l y m á r p o l g á r j o g o t n y e r t a haladással törődő összes országokban, mincs s z ü k s é g e arra, h o g y nemesi címeire hivatkozzék.
17 B i n e t m é g 1910-ben is, m i d ő n utoljára k é s z í t i el f o l y ó i r a t á b a n , az A n n é e .psyehologique-ban, a pszichológia és a pedagógia évi mérlegét, a k ö v e t - kezőket mondja: „II f a u t avouer, du reste, et tous bas, que la p é d a g o g i e r e s t e le p r é t e x t e d'une trés m a u v a i s e littérature, trés v a g u e , pleine de bonnes intentions, mais rongée par ce qu'on pourrait appeler l a m a l a d i e du cliché."
A n n é e psyehologique, 1910.
1 8 Les nouvelles conceptions é d u c a t i v e s et lenr vériflcation par l'ex- périence. Scientia ( R i v i s t a di scienza). X X V . köt., X I I I . é v f . , 14*2—146. 1., 1919.
pszichológia ugyanis még sokkal fiatalabb tudomány, semhogy minden kétséget kizáró törvényei lehetnének; másrészt a deduk- ció nem vet számot azokkal a tényezőkkel, melyek az eszközök alkalmazása közben fölmerülhetnek s megváltoztathatják a tör- vény alapján elvárt eredményt, miként a szél megváltoztathatja a lövedéknek a tüzér által kiszámított útját. A deduktív módszer konklúzióinak helyességét mindig igazolnunk kell a tapaszta- lással, mely itt is, mint másutt, a legfőbb fóriun. A tapasztalás különben nemet ak igazolja az elméletekből következtetett gya- korlati eljárást, hanem különböző gyakorlati kérdések empi- rikus megoldására is vezethet.
A deduktív módszernek köszönhetjük — mondja Claparéde
— hogy a nevelésről való felfogásunk az utóbbi években át- alakult. A deduktív úton nyert nevelési eszmék életrevalóságát a tapasztalás mind nagyobb száma igazolja. Ezen eszmék közül a legtermékenyebb az, mely szerint a gyermekkornak biológiai jelentése van. A nevelő feladata tehát nem az, hogy a gyerme- ket minél hamarabb felnőtté igyekezzék átformálni, rákénysze- rítve az érett ember gondolkodás- és viselkedésmódjait, hanem hogy lehetővé tegye a gyermek sajátos tevékenységének kifej- lését. A nevelőnek tanulmányoznia kell a gyermek természetes megnyilatkozásait és ezekhez kell alkalmaznia nevellő eljárását.
A gyermeknek kell lennie a tanterv és módszer gravitációs pontjának, nem pedig neki kell forognia, akár tud, akár nem, az ő sajátos világának tekintetbe vétele nélkül megállapított tanterv és módszer körül. Ennek a kopernikusi forradalomnak a megvalósítását kívánja, Claparéde szerint, a gyermekpszicho- lógia a nevelőktől.
A funkcionális nevelés.
A hagyományos iskolától eltérő ú j iskolákat és nevelő el- járásokat idők folyamán különböző névvel látták el. Eleinte- az ;,új iskola" és „új nevelés" nevekkel, majd „munkaiskola"
(Kerschensteiner), „tett-iskola" (Lay) kifejezésekkel találkozunk.
'Dewey és Angelo Patri a holnap iskoláiról (schools of to morrow) beszélnek. Az olaszoknál a derült és vidám iskola (scuola serena, giocosa) elnevezések a gyakoriak. G. Wyneken és P. Geheeb szabad iskolaközségeket (Freie Schulgemeinden) alapítanak. H. W. Kilpatrick „tervező módszer" (project me- thod)10 nevet adja eljárásának. P. Bo.vet honosítja meg a fran- ciában az aktív iskola (école active) elnevezést, Claparéde-től származik az egyéniségre szabott iskola (école sur mesurej kifejezés.
Claparéde sem a munkaiskola, sem a tevékeny (aktív) iskola nevet nem szokta használni, mert szerinte mindkét név-
1 9 H . W. K i l p a t r i c k : The project metliod. Teachers College, Columbia U n i v e r s i t y , New-York, 1919.
2'
