Magyar népoktatás. Kiadja a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz-térium. Budapest, 1928. (Lex. 4-r., 372 1. és térképek.)
A magyar kisdednevelés vezérkönyve. A foglalkoztatás anyagának felosztásával, fokozatos menetekkel és a kivitelre vonatkozó módszeres útmutatásokkal. A tartalomban megnevezettek közreműködésével szerkesz-tette Bardócz Pál. Budapest, 1928. Budapest székesfőváros házinyomdája.
(N. 8-r., 260 1.)
Fábri Károly Lajos: Az értelemvizsgúlat módszerei. (Közlemények a Pécsi M. Kir. Erzsébet-Tudományegyetem Pedagógiai Intézetéből. Ácta ex Instituto Paedagogico Universitatis Regiae Hungaricae Elisabethinae Q.uinque-Ecclesiensis.. II.) Pécs, 1927. Dunántúl Egyetemi Könyvkereskedés.
Ára 1 pengő. (N. 8-r., 28 1.)
Fohn Tibor: A pszicbotecbnikai alkalmasságvizsgálatok módszerei.
(Közlemények a Pécsi M. Kir. Erzsébet-Tudományegyetem Pe.dagógiai Inté-zetéből. Acta ex Instituto Paedagogico Universitatis Regiae Hungaricae Elisabethinae Quinque-Ecclesiensis. I.) Pécs, 1927. Dunántúl Egyetemi Könyvkereskedés. Árá 2 pengő. (N. 8-r., 40 1.)
Dr. Frank Antal: önismeret. Önmegismerésre való nevelés. Budapest, ,1928. Révai írod. Int. kiadása. (N. 8-r., 284 1.)
önmagunk nevelése. Az Erzsébet-Népakadémia 1924 november 30-án tartott ünnepi közgyűlésén elmondotta dr. Imre Sándor államtitkár. (Meg;
jelent az Erzsébet-Népakadémia 1927. évi Jelentésében.) (N. 8-r., 12 1.) Lechnitzky Gyula: A nemzeti géniusz. Bevezetés a nemzeti élet filozófiá-jálba és a nemzeti életbölcseletbe. 'Bp., 1928. A Bethlen Gábor-Szövetség ki-adása. (N. 8-r:, 200 1.)
Nagy József: Kornis Gyula mint kultúrpolitikus. (Minerva-Könyvtár' X I I . — A Minerva 1928. évi VII. évfolyamából.) Budapest, 1928. Eggen-berger biz. (N. 8-r., 24 1.)
Szülök könyve. Zimmcrmann Ottó könyve nyomán átdolgozta Körösi Henrik. Budapest, 1928. Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. (N. 8-r., 104 1.) .
V E G Y E S .
Készülődés a III. Egyetemes Tanügyi Kongresszusra. A tanügyi kon-gresszus rendező bizottsága Osztie Béla elnöklésével ülést tartott, és be-számolt azokról az előkészületekről, melyeket a július 2—5.. napján lefolyó kongresszus sikere érdekében tett. Az előkészítő bizottsággaiv-.történt meg-állapodása szerint július 2-án este előkészítő ülés, ismerkedő est, 3-án .reggel a Vigadóban ünnepélyes megnyitás, üdvözlések és a Magyar nemzeti kultúr javak oktatásunkban, nevelésünkben c. tétel tárgyalása. Július 4-én a 24 szak-osztály ülésezik, 5-én pedig záróülés, melyen A tanügyi közigazgatás
egysé-ges szervezete, továbbá A tanítói munka értékelése c. tételek tárgyalása lesz napirenden. Ezen az ülésen terjesztik be a szakosztályok az elfogadott hatá-rozati javaslatokat is. A kongresszussal kapcsolatban országos tanügyi ki-állítást is rendeznek. Ezen kiállítás' eltér az eddig rendezett kiállításoktól, mert magát a tanítást, a módszert mutatja be az érdeklődőknek. A tanul-mányi kirándulások rendezése egészíti ki a nagy programmot. Az egész oktató-Világot érdeklő kongresszus lebonyolítására fogadó, elszállásoló, étkeztető}
szórakoztató bizottságok alakultak. A kongresszus iránt már eddig is óriási érdeklődés mutatkozik. A különböző iskolafajok oktatói közül mintegy 2670-eii jelentkeztek. A rendezőség 5—6 ezer oktató megjelenésére számít. Jelentkezni a ' 3 pengő tagsági díj beküldésével a tanügyi kongresszus központi irodájá-ban (VIII, Mária Terézia-tér 8.) lehet.
Ifjúsági repülőegyesületek a középiskolában. A Magyar Aero-Szövet-ség tanárok segítAero-Szövet-ségével és az ifjúság lelkén keresztül szeretné megvetni a jövendő magyar aviatika, szilárd alapját. Az aviatika iránt való érdeklődés fejlesztése valóban könnyen belekapcsolható az iskolai nevelés és tanítás mene-tébe, énnek minden megzavarása nélkül. . . .
Alig vaii ugyanis a fizikának olyan része, amely ne lenne kapcsolatban a kormányozható léghajó és a repülőgép működésével s a levegő állapotával.
Az aviatika elválaszthatatlan a meteorológiától is. Egy repülőmodell bc-v
mutatása, röpítéee és a hibák kiküszöbölésének módja megszilárdítja a mecha-nikai alapfogalmakat s elveket. A fizika alkalmazása a repülés elméleti és gyakorlati kérdéseire lelkes érdeklődést ébreszthet az ifjakban és kedvező lég-kört teremthet egy ifjúsági repülőegyesület megalakítására. Ennek keretébon az ifjak dolgozatot készítenek a madárról és a repülésről; szemléltető rajzok-kal ismertetik a léghajó és a repülőgép alapelemeinek, a ballonnak és a sár-kánynak tudományos alkalmazásait; majd pedig egymással összefüggő szabad-előadássorozatban szólnak a kormányozható léghajónak és. a repülőgépnek febogóséről, egyensúlyozásáról, modellek segítségével. De tanulmányozhatják a M. Kir. Légügyi Hivatal légcsavarral ellátott 200 lóerős repülőmotorát is és lelkük megtelik sugárzó örömmel, amint ők maguk egy emelő megmozdítá-sával felszabadíthatják és megfékezhetik a robbanó motor félelmetes energiá-ját. Egy-egy mátyásföldi kirándulás, felszállás felejthetetlen lesz egész éle-tükre. Az intézetek szerény műhelyeiben pedig ismerjék meg a repülőmodellek készítéséhez szükséges anyagokat s a levegőben magára maradó modell stabi-litásának föltételeit. Vigyék ki a-széles játszótérre, mérjék meg a repülés idő-tartamát és' távolságát. Az alsóbb osztályú tanulók játékszenvedélye is ebbe az irányba fog terelődni.
Ha a tanár gondoskodik arról, hógy a tanuló a szárazaknak látszó technikai ismerétekét, tudományos fogalmakat és'elveket közlésre alkalmas;
hangulatos alakba öntse, 'amely olykor egyesítse a próza és a költészet sajá-tosságait is, há ném hagyja magára.á Üanuló't a repülőmodellek készítése és V repülés-Hibáinak kijavítása közbén sem;' saját'lelkét is gazdagíthatja.
A középiskolai tanárság meg fogja érteni a Magyar Aero-Szövetségnek a legutolsó órában elhangzott hívó szavát és akkor tanár és tanuló együttes lelkesedése — a könyv és a szerszám megszeretése útján — mint valami lát-hatatlan hajtóerő előbbre fogja vinni az ország jövendő boldogulását.
Gergely Adolf.
Nemzetközi Nevelésügyi Hivatal. Már a mult század végén mozgalom indult meg a nevelés- és oktatásügyi tevékenységnek valamelyes nemzetközi
• széivezése érdekében! A következő években az erre irányuló javaslatok külön-böző országokban, magyar részről is, ismételten felhangzottak s legutóbb megvalósítására vezettek. Az 1912-ben alakult genfi Institut Jean Jaeques Rousseau ugyanis részletes tervezetet dolgozott ki egy Bureau International d'Éducation érdekében, amelynek hivatása „a nevelés- és oktatásügy terén á nemzetközi kapcsolatok kiszélesítése". • Erre az a meggondolás vezetett,
„hogy minden nemzetnek a nevelői vannak hivatva arra, hogy az ifjúság köré-ben megteremtsék a jóakaratnak,'bizalomnak és testvériségnek ázt a légkörét, 'amely egyedül biztosíthatja a Népek Szövetségének erejét és tartósságát".
A hivatal, amely 1926 április 1-én • nyílt meg Genfben ós amelynek élén Bővet, . Ferriére, Claparéde ismert pedagógusok állnak, mint sejthető, a nemzetközi és pacifista nevelési eszme szolgálatába szegődött. Mint magán-vállalkozás egyelőre szerény keretekben működik s minél több szakegyesület közreműködését igyekszik megszerezni. Amint a körlevélben olvassuk, eddig 30 országból 60 képviselő csatlakozott az új intézményhez, amely ugyan még nem rendelkezik külön közlönnyel, de máris egy-egy francia; angol, német, portugál, lengyel, bolgár, eszperantó és magyar folyóirat („A Jövő Útjain") hasábjaira számíthat. Az alapszabályok 2. pontja így hangzik:
„A B. I. E. célja, hogy információs központja legyen mindannak, ami a nevelés- és oktatásügyre • tartozik. A Népek Szövetségének szellemé-től áthatva, föltétlen semlegességet tanúsít nemzeti, politikai, bölcse-leti és felekezeti tekintetben. Az adatgyűjtés és kutatás szerve ként szigorúan tudományos és tárgyilagos szellemben működik. Tevékenysége három irányú: 1. összpontosítja a köz- és magánoktatásra vonatkozó adatokat; 2. érdeklődik a területéhez tartozó tudományos kutatások iránt, úgyszintén kísérleti és statisztikai tanulmányokat kezdeményez, amelyeknek eredményeit az érdekelteknek tudomására hozza; 3. közvetítő központul szolgál a nevelés- és oktatásügyi intézmények s egyesületek között s előmozdítja a nevelők összejöveteleit és tanulmányi utazásait". Egyébként egyének tagsági díja legalább évi 5 svájci frank, intézményeké legalább évi 20 svájci frank. (V. ö. Nemzetközi Nevelésügyi Iroda, Magy. Paed. 1926,
137.1.) k.
1928. február 25-i rendes felolvasó ülésünkön Friml Aladár elnökölt és Prohászka' Lajos rendes tagtársunk olvasta fel A pedagógia mint kul túr filo-zófia című székfoglalóját*. ' " '
• • - •
Társaságunk 1928. március 17-én t a r t o t t a meg XXXVI. nagygyűlését
a következő tárgysorozattal: , I. Karnis Gyula elnök felolvasta A nyári nagy vakáció című elnöki
meg-. nyitójátmeg-. (Lásd a 65—73meg-. laponmeg-.) '
II. Barankay Lajos rendes tag székfoglaló előadást t a r t o t t ezzel a
cím-mel: Integritás és kultúrpolitika. . III. Gyulai Ágost titkár felolvasta a Társaságnak 1927. évi
működé-séről szóló alábbi jelentését:
Tisztelt Nagygyűlés!
A magyar művelődésnek, közelebbről tekintve a magyar irodalomnak és tudománynak történetében nagy és nevezetes szerepet játszottak egy szá-zad óta a tudós társulás gondolatát széles körben megvalósító irodalmi és tudományos egyesületek. A majdnem félszázados vajúdás után megszületett Magyar Tudós Társaság, vagyis a ma szíves házigazdánkként szereplő Magyar Tudományos Akadémia 1825-ben és a Kisfaludv-Társaság 1836-ban, majd a Természettudományi Társulat 1841-ben és az ezek példájára alakult egyéb tudós társulatok a XIX. század folyamán a fővárosban és az ország egész területén olyan szellemi közlekedési hálózatát alkották meg a tudós gondol-kodásnak és törekvéseknek hazánkban, melynek fejlődéstörténete különösen jeléntős fejezete a XIX. századi magyar művelődés történelmének.
Ezúttal 36-odszor ismét visszatérő ünnepies évi közgyűlésünk alkalmá-val rágondolva erre a nagy együttesére a magyar irodalom és tudományos-ság fejlődésének, örömmel s megelégedéssel tölthet el bennünket, hogy majd-nem 40 év óta a Magyar Paedagogiai Társaság is beletartozik a magyar tudo-mányos egyesületek hatalmas hadseregébe, mely az ismeretek nagy birodalmát a magyar lélek számára meghódítani van hivatva. Társaságunk a magyar életnek egykor boldogabb, később sanyarú éveiben egyaránt törekedett megT állani helyét a többiek sorában s úgy érzem,, a lefolyt 1927-ik esztendőben sem egészen sikertelenül és érdemtelenül.
Pedig annak ellenére, hogy a magyar oktatásügy és közművelődés életé-ben az utolsó lustrumban, a magyar kultúra vezérének nagyvonalú művelő-dési politikája nyomán, hatalmas lendület állott be az egyetemektől a tanyai iskolákig, annak ellenére, hogy a közoktatásügy munkásainak szociális
hely-zete is javulóban van, ami bizonyára előnyös visszahatással lesz a tudomány és kultúra ügyére is: a magyar művelődés nehéz évei még nem multak el egé-szen, a vesztett háború utáni nélkülözések sötétes felhői még nem vonultak el a tudományos társulatok egéről. Még redukált terjedelemben kell meg-jelennie a legtöbb folyóiratnak, bármennyire áldoz e téren a magyar állam is.
A megcsonkított országban erejéhez, anyagi teljesítőképességéhez nehezen visszatérő társadalomnak azok a1 tagjai, kik a tudományokért szívesen hoz-tak áldozatokat a múltban, ma. alig tudják szívük szerint istápolni az érdek-lődésük körének, megfelelő szakirodalom jelenségeit. :
Ezzel á panasszal él ma a legtöbb tudományos egyesület s a legtöbb tudós folyóirat szerkesztősége. Nem. kivétel e tekintetben Társaságunk 6em, melynek pedig természetszerűen nagyon sok lehetne a tagja egyrészt a köz;
oktatásügy szolgálatában álló s így a pedagógiái érdeklődés körébe tartozó, magyar tanárok és . tanítók mintegy 25.000'ro menő nagy számánál fogva, másrészt Társaságunk tagsági ;díjának, illetőleg folyóiratunk előfizetési díjá-nak valóban csekély összege miatt. . .• 1
E tekintetben — bár a lefolyt év során taggyüjtő akciót is indítottunk a magyar tanárság körében nem sokkal vagyunk előbbre, mint egy eszten-dővel ezelőtt. Fájdalommal panaszolom föl itt a köznek színe előtt a magyar tanárság és tanítóság érdeklődésének ezt az újabban mutatkozó meghódít1
hatatlanságát, mert éppen ebből az okból csupán 4 ívvel növekedhetett meg az előző 1926. évhez képest .terjedelme folyóiratunknak, melyben pedig volta1
képen társulati munkánk súlypontját látni óhajfjuk. Még mindig távol állunk folyóiratunk békebeli, évi 40—50 íves köteteitől. Azon a 16 íven azonban, mely rendelkezésünkre állott, szerkesztőnk buzgó és körültekintő munkássága nyomán s elnökünk állandó gondoskodásának folyományaként eléggé gazdag és sokoldalú tudományos tartalmat sikerült biztosítanunk' olvasóközönségünk számára. I t t kell köszönetet mondanunk elnökünk ő méltóságának azért az állandó érdeklődésért és a munkában való részvételért, mellyel nagy tudo-mányos és közéleti elfoglaltsága mellett is egész éven át kísérte folyóiratun-kat, még akkor is, mikor a vallás- ós közoktatásügyi miniszter úr ő excellen-ciájának hívó szava s kormányzó urunk ő főméltóságának kegye magas ve-zetői tisztre hívta el őt a magyar tanügyi kormányzat területén. Azóta sem tudjuk eléggé csodálni törhetetlen munkabírását és kiváló szellemét s nem-tudjuk eléggé meghálálni azt a nekünk oly kedves áldozatos készségét, mellyel folyóiratunk ügyeinek intézésében részt vett s részt vesz ma is s mellyel, valamint közben, 1927 folyamán megjelent nagyszabású tudományos művei-vel, A magyar művelődés eszményei c.' kétkötetes monográfiájával, továbbá Kultúra és politika c. tanulmánygyűjteményével fényt derített szerény Tár-saságunkra is.
Folyóiratunk 36. kötetének, mely 1927-ben már ötödik éve mint Tár;
saságunk saját kiadványa, t az Egyetemi Nyomda sajtóján jelent meg, rész1
letes statisztika szerint .következő tartalma volt: Volt benne 14 nagyobb tanulmány, 9 önálló kisebb közlemény, 25 hazai .és 25 külföldi
könyvismer-tetés, továbbá a pedagógiai tárgykörből való összes új magyar könyvek és füzetek, összesen 29 mű rövid jellemzésekben való regisztrálása, 15 pedagógiai tárgyú vegyes cikk és a Társaságnak 8 hivatalos közleménye. Egyik füze-tünk, az összevontan megjelent március—júniusi füzet, a Pestalozzi-emlék-ünnep alkalmából egészen a nagy svájci pedagógus emlékének volt szentelve 8 cikkel és a cikkek közül ötnek németnyelvű kivonatával.
Megerősödött folyóiratunk mellett, Társaságunk lefolyt évi életének keretében kell elkönyvelnünk egy becses és nagyon hasznos könyvnek meg-jelenését is, egyrészt, mert teljesen önzetlen szerkesztője és egybeállító ja, nagyrészben írója is az a nagymunkásságú férfiú, ki élünkön állva most is vezeti sorainkat, a mi szeretett elnökünk, másrészt, mert kiadója Társasá-gunk. A könyv anyagi jövedelmének is Társaságunk lesz élvezője. Komis Gyulának Magyarország közoktatásügye a világháború óta c. 35 és félíves nagy kötetéről van szó,. mely rövid jellemző cikkekben teljes képet és prak-tikus útbaigazítást • ad minden intézményre, minden törekvésre vonatkozólag a címben jelzett tárgykörben. Filmszerűen pereg le benne közoktatásunk jelen éleiének képe, s kultúrfölényünknek iskoláink fejlettségében nyilvánuló bizo-nyítékanyaga összefoglalva áll benne hivatalos és teljesen, megbízható adatok alapján ország-világ előtt. Kívánatosnak látszik előttünk, vajha Társaságunk-nak ez a kiadványa, ha rövidebb. fogalmazásban is, legalább kivonatban a nyugati kultúrnyelveken is megjelenhetne, legnemesebb értelemben vett propa-gandánk szolgálatában.
Társasági életünk programmjába tartoztak felolvasó üléseink is. 1927-ben 11 ülést tartottunk: 1 évi közgyűlést, a XXXV. nagygyűlést a Társaság fönnállása óta, .1 elnökségi ülést hivatalos ügyek elintézésére, 1 ünnepi ülést Pestaiozzi emlékére, a nagy pedagógusról szóló 3 előadással, 7 rendes és 1 rendkívüli felolvasó ülést. Ez utóbbit szintén Pestaiozzi emlékére, Schöne-baum Herbert lipcsei tanár felolvasásának meghallgatása végett, ki mint ven-dég Pestalozzi's Beligion címmel német nyelven tartotta meg az elmúlt év októberében előadását. Az üléseken 2 elnöki megnyitó és 11 felolvasás szere-pelt, köztük 4 székfoglaló előadás, és pedig 3 előadás Kornis Gyulától, 1—1 Molnár Oszkártól, Kemény Ferenctől, Gyulai Ágosttól, Huszti Józseftől, Waldapfel Jánostól, Sehönebaum' Herberttől, Kenyeres Elemértől ós Rácz Lajostól.' Felolvasásaink az ünnepi ülések tárgyam kívül a pedológ|ia rend-szerével, az antik imperializmussal Európa mai kultúrájában,, a neohumaniz-mus történeti fejlődésével, sürgős pedagógiai feladatokkal, a német népiskolai
törvényjavaslattal, az új iskolával' s annak pedagógiájával és Rousseau peda-gógiai eszméinek fejlődésével foglalkoztak.
' E változatos pedagógiai témák iránt elég nagy volt közönségünkben az érdeklődés, üléseinket mindenkor sokan látogatták, ami Társaságunk el-nökségének nagy: megelégedésére szolgált és amit bizonyítékául is tekintett törekvései helyességének.
i . A' Társaság kebelében végbement személyi változások során meg kell említenünk azokat a kitüntető eseményeket, melyek munkás tagjai révén
köz-vetve fényt és dicsőséget hozták Társaságunkra is. Elsősorban azt, hogy Társaságunk szeretett volt elnökét, ma tiszteleti elnökét, Fináczy Ernő pro-fesszor urat ott tisztelhette az elmúlt esztendőben az egész világ a magyar tudományos állások legeslegszebbjében, a budapesti Pázmány Péter-Tudo-mányegyetem rektori székében, hol nagy elméleti és gyakorlati pedagógiai tapasztalataival nehéz időkben tett és tesz értékes szolgálatot a magyar kul-túra ügyének, nemcsak hivatali működésévél, hanem példaadó tudományos munkásságával is, mikor teljes odaadással és munkabírással írja és adja, ki 1927 őszén folytatólagosan klasszikus értékű neveléstörténetének újabb, im-már negyedik kötetét és megírja s előadja az egyetem tanácsának beiktató ülésén a klasszikus nyelvek és irodalmak tanításának kérdéséről szóló, rektori beszédül szolgáló tanulmányát, élete hitvallását ebben a nevezetes kérdésben.
Meg kell említenem továbbá itt is azt a dicsőségét Társaságunknak, mely osztályrészül jut neki elnökének, Kornis Gyula professzor úrnak a közoktatás-ügyi minisztérium államtitkári székébe való elhíyatásával, hogy nagy kép-zettségével, világos gondolkodásával, elméleti pedagógiai. ismereteivel, gazdag tapasztalataival, tántoríthatatlan világnézetével és egész energikus egyéni-ségével irányítólag folyjon be hazánk tanításügyi függő kérdéseinek' meg-oldásába.
Szorosabban vett társasági életünkben ezenkívül a következő személyi
^ változások állottak elő 1927-ben. A Társaság mult évi, XXXV. nagygyűlé-sén az előző évben megüresedett 4 rendes tagsági helyre a következő pedagó-gusokat választotta meg zártszámú tagsorának kiegészítésére: 1
Dr. Rácz Lajost, a-sárospataki főiskola rendes tanárát, a magyar filo-zófiai és pedagógiai irodalom szorgalmas és hivatott- munkását, Rousseau életének és munkásságának buzgó kutatóját, folyóiratunknak munkatársát;
Dr. Sík Sándort, a budapesti kegyesrendi főgimnázium tanárát,, költőt és írót. a Szent István-Akadémia és a Kisfaludy-Társaság rendes tagját, a magyar cserkészetnek mint pedagógiai mozgalomnak egyik vezérét és két év-tizeddel ezelőtt megalapítóját, az első magyar nemzeti cserkésztábor elnökét, a Magyar Cserkészvezetők Könyve c. kiváló mű szerzőjét;
Dr. Prohászka Lajost, a Nemzeti Múzeum Széchenyi-Könyvtárának tiszt-viselőjét, több filozófiai és pedagógiai tanulmány szerzőjét, folyóiratunknak munkatársát;
Dr. Barankay Lajost, a pécsi felső- kereskedelmi iskola tanárát, .4 nem-zeti közszellem pedagógiája c. akadémiai pályadíját nyert mű szerzőjét, folyó-iratunknak dolgozótársát.
Társáságunk hivatalos üdvözletével fogadjuk őket ezúttal rendes tag-sági minőségükben, miután taggá választásuk elfogadásáról mindannyian szí-ves szavakkal hálásan biztosítottak bennünket. Egyben szíszí-vesen meghívjuk felolvasóasztalunkhoz közülök azokat, kik szókfoglaló élőadásukat métg nem tartották meg. Nemkülönben szívesem látjuk őket folyóiratunk munkatársai körebéri is.
Az 1927. évi személyi változások rovatába tartozik másodsorban annak megemlítése, hogy számbeli teljességünket és egységünket, sajnos, mint min-den évben, megbontotta ezúttal is a zord halál.
Elhányt tiszteleti tagtársaink közül — bár rendkívül magas életkor-ban — Cherven Flóris címzetes tankerületi főigazgató, a budapesti VIII. kerü-leti főgimnáziumnak nyugalmazott, egykor nagytekintélyű s tanügyi körök-ben közkedveltségnek örvendő igaagatója, számos nemzedéknek odaadó, szere-t e szere-t szere-t nevelője, földrajzi szere-tudományos művek és ugyanilyen irányú szere-tankönyvek derék szerzője, a tanügyi adminisztrációnak pedagógiailag is igen képzett elsőrangú munkása, számos ifjú tanári nemzedéknek-nemcsak cenzora, hanem a hű kötelességteljesítésben is mindvégig mintaképe. Társaságunknak 1913 éta tiszte'eti tagja, kinek emlékét — bár magas életkora miatt régen letűnt az aktív munka teréről — bekövetkezett elmúlásakor s bizonyára még azon-túl is sokáig őrzik a mai generációban a jók és nemesek, kiknek lelki alakí-tásában előkelő része volt.
Szintén tiszteletbeli tagjaink sorából távozott el az utóbbi években szerencsétlen körülmények következtében teljesen visszavonult életet élő, egy-kor nagy szellemi értéket jelentő Alexander Bernát, volt egyetemi tanár, a magyar filozófiai és pedagógiai s a magyar esztétikai és kritikai irodalom jelese, sorainkban többünknek egykori igen kedvelt és nagyrabecsült tanára, Társaságunknak alapításától kezdve rendes, 1918 óta tiszteleti, mindenkor munkás tagja, kinek tudós elméje, nagy erudíciója, vi'ágos gondolkodása és kitűnő előadása számos tanárgeneráció nevelésében játszott elsőrendű szerepet s kinek kényszerű elhallgatása, immár végleges elnémulása nem csekély vesz-teségét jelentette a magyar irodalomnak és művelődésnek. Zengjen sírja felett az. engesztelő szó s béküljön meg emlékével, a fé'reértések elmultával, az utó-kor, mélynek minden kételkedés nélkül meg kell becsülnie mindazokat, kik, mint az elhányt, annyit cselekedtek a nemzeti művelődés előbbreviteléért.
Rendes tagtársaink sorait sem kímélte az elmúlt évben a kegyetlen halá1. Kidőltek' soraink közül igen magas életkorban, 81 éves korában Somogyi Géza nyugalmazott tanítóképző-intézeti igazgató és valamivel ifjab-ban Scherer Sándor nyugalmazott tanítóképző-intézeti főigazgató, az előbbi 1904 óta, az utóbbi 1917 óta rendes tagja Társaságunknak. Mindketten a magyar tanítóképzés ügyének voltak lelkes és szorgalmas munkásai, éppen abban az időben, mikor a magyar tanítóképzés föllendülése napjait élte, a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeiben s amikor éppen ilyen valóban odaadó, önzetlen, fáradhatatlan lelkes vezetőkre, képzett gyakorlati pedagógusokra volt szüksége a tanítóképző-intézeteknek, aminők ők ketten voltak. Ezeket az értékes tulajdonságokat jutalmazta bennük Társaságunk, mikor alapszabályai értelmében a pedagógia érdemes gyakorlati művelői közül tagjai sorába választotta őket, Somogyi Gézában külön azokat az érdemeket is, melyeket a pedagógiai irodalomban Nagybritannia közoktatásügye címmel megjelent munkájával, azonkívül pedig számos tanügyi lapban,. többek között a mi folyóiratunkban is, különösen az amerikai tanügyi viszonyokról í r t
dol-• f r .
X V u.1
gozataival szerzett; Scherer' Sándorban pedig azt az érdemes munkát, melyet mint a tanítóképző-intézeteknek a közoktatásügyi minisztériumba beosztott főigazgatója, a tanítóképzők továbbfejlesztésében, az 1923. évi új tanterv és az' 1925. évi új tanítőképző-intézeti tantervi utasítások megalkotásában vég-zett. Scherer Sándornak, ki csak a lefolyt év szeptemberében vonult vissza az aktív működés teréről, Somogyi Gézával szemben nem adta meg a végzet, hogy sokáig élvezhesse a nyugalom derűs napjait, de jutalma megvan a síron túl is, nevét s emlékét nála szerencsésebb társával' együtt mindenkor meg fogja említeni a magyar' tanítóképzés történetének krónikása.
Felújítván ez alkalommal tőlünk örökre eltávozott négy társunknak emlékezetét, indítványozom a t. Nagygyűlésnek, hogy elhányt tagjaink emlé-két jegyzőkönyvünkben is mégörökítsük.
Társaságunk mult évi életének történetéhez tartozik anyagi ügyei képé-nek megrajzolása is, Ez azonban pénztárosunknak lesz feladata. Az enyém ezzel kapcsolatban csak az, hogy beszámolóm befejezéséül a köszönet szavát hangoztassam jótevőinkkel és barátainkkal szemben, kik törekvéseink helyes-ségének elismeréséül az elmúlt évben anyagi segítségét nyújtottak nekünk munkánk zavartalan menetének elősegítésére és biztosítására. Szóljon e kö-szönet elsősorban dr. Klebelsberg Kuné gróf vallás- és közoktatásügyi mi-niszter úrnak, azután a, Magyar Tudományos Akadémiának és a
Székesfővá-Q
ros Tanácsának. Ő excellepciája pénzbeli szubvencióval, az Akadémia felolvasó-termének díjtalan átengedésével, a Székesfőváros folyóiratunk tömeges meg-rendelésével segítette elő céljaink elérését, Fogadják mind őszinte köszönetün-ket. Indítványozom köszönetünknek és hálánknak jegyzőkönyvünkbe iktatását.
Kérem végül a t. Nagygyűlést, szíveskedjék jelentésemet tudomásul venni s indítványaimat elfogadni.
A nagygyűlés tudomásul vette a titkár jelentését és határozattá emelte a benne foglalt indítványokat.
Egyúttal az elnök melegen üdvözölte Gyulai Agostot a Társaság tit-kári székében, mert ritka egyesület dicsekedhetik azzal, amivel a mi Társasá-gunk, hogy 25 éven á t ugyanaz a titkár számol be a nagygyűlésen évi műkö-déséről. Köszönetet mond a titkárnak és kéri továbbra is buzgió közreműkö-dését a Társaság érdekében.
A Társaság tagjai nagy tetszéssel fogadták az elnök üdvözlő szavait és melegen ünnepelték Gyulai Ágost titkárt.
IV. Kemény Ferenc, a számvizsgálóbizottság elnöke, a maga -és Nagy Zsigmond számvizsgáló társa nevében előterjesztette jelentését, mely szerint a Társaság számadásai a felülvizsgálat során rendben találtattak.
A nagygyűlés a jelentést tudomásul vette s a pénztárosnak a felment-vényt megadta.
Y. Quint József pénztáros Böngérfi János ellenőrrel egyetértőleg elő-terjesztetté a Társaság 1928. évi költségvetési előirányzatát, melyet" a Tár-saság egyhangúlag elfogadott.
VI. Az elnökség javaslata alapján a Társaság a megüresedett két rendes tagsági helyre egyhangúlag megválasztotta a következőket:
1. Wagner János tanítóképző-intézeti főigazgatót, jeles magyar bota-nikust, a botanikai oktatás didaktikájának és az ifjúsági irodalomnak kiváló művelőjét, jó tankönyvek szerzőjét, a magyar tanitónevelésnek régi munkását s jelenleg á vallás- és közoktatásügyi minisztériumban működő érdemes ad-minisztratív és pedagógiai irányítóját;
2. Fekete Józsefet, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba beosz-tott tanítóképző-intézeti tanárt, az újább' tanítóképző-intézeti tanári nem-zedék egyik jelesen képzett tagját, az iskolánkívüli oktatás ügyének szakértő munkását, Széchenyi írásainak derék búvárát, a Széchenyi vallomásai és taní-tásai c. antológia szerkesztőjét, több pedagógiai folyóiratnak munkatársát.
*
1928. április 12-én Társaságunk az Uránia-Színházban bemutató elő-adást tartott. Ez alkalommal Kornis Gyula elnök, a következő megnyitó beszé-det mondotta. v .
Melegen üdvözlöm a Magyar Paedagogiai Társaság tisztelt tagjait és vendégeinket. Azért jöttünk össze, hogy közvetlenül szemléljük anya- és gyermekvédelmi intézményeit annak a nagy nemzetnek, amely - nemcsak föld-rajzilag, de lélekben is a hatalmas antik római iúipérium méltó örököse s amely először nyújtott szívből kezet a világháború után letiport nemzetünk-nek; Ez a képsorozat bevezet bennünket az olasz anyák és gyermekek kedves világába. Látni fogjuk, hogy az olasz állam és társadalom milyen szerető gondossággal honorálja az olasz anyáknak az európai népesedési statisztika tanúsága szerint legnagyobb termékenységét; a faji géniusz milyen féltő gond-dal óvja a nemzet jövendő reménységét, az olasz terebélyes néptörzs frissen hajtó új levélkéit és kis gallyait. Az e célra szolgáló modern intézmények mintául szolgálhatnak az egyke szújától rágott és életerejében megtámadott magyar fatörzsnek is. "
Hálás köszönet Waermer Erzsébet úrhölgynek, hogv kegyes volt az olasz anya- és gyermekvédelmi intézmények bemutatására vállalkozni. .
Üdv a nemes olasz nemzetnek, amelynek nagy jelene annyira méltó cso-dálatos történetéhez s amely ilyen intézményekkel céltudatosan biztosítja jövendő nagyságát. , ' "
A megnyitó . beszéd után Waermer Erzsébet (Róma) olvasott fel ezzel a címmel: Az 0j-Olaszország és Róma a gyermekért. A felolvasás végeztével pedig bemutatásra kerültek Róma. governatoratusának eineteca-filmjei.
KIRÁLYI MAGYAR EGYETEMI N Y O M D A . 1928. B U D A P E S T VIII, M Ú Z E U M ? K Ö R Ú T 6. SZÁM ( D R . C Z A K Ó E L E M É R )