STATISZTIKA! lRODALMi FIGY ELÖ
213
ban ellenvéleményeket váltott ki.) Másrészta gazdasági szemlélet túlságos érvényesülése
a szerző szerint azzal jár, hogy a statisztikai
rendszer kevésbé fordít gondot emberi szem- pontokra. így például a környezet, a mun- kakörülmények stb. elemzésére. Ezenkívül azt is hibának tartja, hogy a francia statisztikai rendszer túlságosan rabja a doktrínáknak, s mindig valamilyen ,,közgazdasági iskola"
hive.
Azon, hogy a francia statisztikai rendszer túlságosan ,,állami", illetve ..belföldi" szem—
léletű, azt érti a szerző, hogy viszonylag szű- kösek a külföldi országokra vonatkozó sta- tisztikai adatforrások. elemzések. és nem ren- delkeznek megfelelő ismeretekkel a külkeres- kedelmi partnerországokról. Az a kifogása, hogy a statisztikai rendszer nem eléggé ,,sta- tisztikai", könnyen összefoglalható egy mon- datban: hiányolja a francia statisztikusokból azt a tudományos kíváncsiságot. intellektuá- lis érdeklődést, amely orvosokban, biológu- sokban, történetbúvárokban és újságírókban többnyire megvan.
A cikk szerzője viszonylag sokkal keveseb- bet foglalkozik a gyöngeségek és hiányossá—
gok orvoslásával. Első teendőül azt ajánlja, hogy újra meg kell fogalmazni az INSEE sze- repét és feladatkörét, valamint meg kell vizs- gálni, hogy méretei (a foglalkoztatotti lét- szám, a feladatok sokrétűsége és nagy szó- ma) reálisak—e. Cikkéből kiviláglik. hogy a statisztikai rendszer bizonyos fokú decentrali- zálásának a híve, és az állami statisztikai hi- vatal az ő elképzelései szerint olyan ,.hold- ing" vállalat. amely számos ,,filiáléval" ren-
delkezik.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
BEZDEK, R. H.:
TEVÉKENYSÉGCSOPORTOK SZERKEZETVÁLTOZÁSA AZ AMERIKAI GAZDASAGBAN
(Structural change in the American economy by functionai industry groups.) —- The Review of Income
and Wealth. 1978. 1. sz. 93—104. p.
Az ágazati kapcsolatok mutatószámai a háború utáni évtizedekben nem tartalmaztak valamiféle jellegzetességet vagy szabályossá—
got az Egyesült Államokban. Az ágazati kap- csolatok adatai a Standard industrial Clas—
sification (Egységes Ágazati Osztályozás) kétszámjegyes csoportosítási szintjén, tehát 80 csoportban kerültek kidolgozásra. A szerző és más amerikai közgazdászok véleménye szerint a mutatószámok motiválatlanságát többek között az is okozhatja, hogy az alkal- mazott ágazati osztályozás túl részletes a fo- lyamatok azonosításához és a különböző vál—
tozások további magyarázatra szorulhatnak.
Ezért célszerűnek látszik az ágazati osztályo—
zás alapján csoportosított adatok újraosztá- lyozása és az így kapott mutatószámok érté—
kelése. Jelen tanulmány célja az ágazati kapcsolatok mutatószámainak jellegzetessé, markánssá formálása és az ehhez szükséges módszer bemutatása.
Amerikai közgazdászok már korábban is foglalkoztak a számbavételi csoportok meg- változtatásával. Az alkalmazott 80 ipari ága- zati csoportot a következő 5 fő tevékenységi körbe tömörítve mutatta be Anne Carter: 1.
általános felhasználás. 2. anyagfelhasználás, 3. a fémfeldolgozás felhasználása, 4. vegy- ipari felhasználás és 5. egyéb felhasználás.
Az említett csoportosítás alkalmazásához kiszámított közbenső kibocsátást az 1961. évi végső kiszállításhoz igazította. az 1947., 1958.
és 1961. évi felhasználási—kibocsátási szerke- zethez alkalmazva. Az új csoportok alapján megállapítható volt, hogy 1947 és 1961 kö- zött a felhasználásokból (a kibocsátásokból) az általános ipari, fémfeldolgozó ipari, vegy- ipari arány állandóan növekedett, míg az anyag- és egyéb csoport arány csökkent. Ez—
zel egyidejűleg a közbenső felhasználás szintje viszonylag stabil maradt. Az amerikai felhasználási—kibocsátási feldolgozások újra—
osztályozásával egyidejűleg a Német Szövet- ségi Köztársaságban is végeztek számításo- kat az említett öt felhasználási csoport al—
kalmazásával 1954 és 1962 között. Az ered—
mények azt mutatták, hogy a struktúraválto—
zás motívumaiban itt is hasonló jelek fedez—
hetők fel, mint az Egyesült Államok adatai- ban. Mindkét ország adatai ugyanazt a ten- denciát mutatják a közbenső kibocsátás vál- tozásaira az öt alkalmazott csoportban.
A tevékenységek öt főcsoportba való tö—
mörítése azonban túl nagyvonalúnak tűnt.
mivel a tevékenységek és a felhasználások igen széles skáláját ölelte fel, továbbá a Carter—féle számítási mód is problémákat okozott, amelyből a közbenső kibocsátás ada- tait nyerte. (A közbenső kibocsátás vektorát a bruttó kibocsátás vektorából származtatva, levonva abból a végső kibocsátás vektorát.) E számítási módszer alkalmazása helyett jobb lett volna a közbenső kibocsátást köz- vetlen szorzásokkal matrixból nyerni, a végső kibocsátás vektorának alkalmazásával. Eb- ben az esetben elkerülhető lett volna az in- verz—koefficiensek hatása.
Ily módon szükségesnek látszott az Egye- sült Államok ágazati kapcsolatai ipari cso- portjainak újraosztályozása és a számítás módjának helyesbítése. Az újraosztályozás alapjául a Standard industrial Classification (a négyszámjegyes szintű 370 csoport és a kétszámjegyes szintű 80 csoport) alapján ki- dolgozott ágazati kapcsolatok táblái szolgál—
tak. a következők szerint.
!. Általános felhasználások. Ebbe a csoportba ke- rültek mindazok az önköltségtípusú felhasználások,
214 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
amelyek a legtöbb ipari ágazatban megjelennek.
és nincs közvetlen kapcsolatuk a termelési folyamat- tal, mint A) általános szolgátatási tevékenység, B) a fűtésre. világításra és általában nem a termelési
"folyamatban felhasznált energia, C) a piaci tévé- tkenység, D) elosztási tevékenység. az eddig felso- :roltakon kívüli más általános felhasználások.
ll. Csomagolási felhasználások.
lli. Termelő felhasználások. Ebbe a csoportba ke—
-rült A) a nyersanyag-felhasználás, B) a félkész anya- gok és résztermékek, C) a termelésben felhasznált energia, D) a termeléshez felhasznált javitó—szol- gáltató tevékenység. E) a háttéripar termelőberen- dezések helyreállításával kapcsolatos tevékenysége.
'az ehhez felhasznált géprészek.
A felsoroltakból megállapítható, hogy az
*újraosztályozás 3 főcsoportot és ezeken belül általános és termelő felhasználási alcsopor- tokat tartalmaz, elkerülve ezzel a korábban alkalmazott csoportositásnak azt a legjelen- tősebb hiányosságát. hogy nem választotta minden vonatkozásban ketté az általános és a termelő felhasználást.
A csoportosítást a közbenső kibocsátás változásának mérésére az 1947 és 1963 kö—
zötti időszak adataira alkalmazták. Első lép—
csőben 1958. évi változatlan árak alapján 1947-re. 1958-ra és 1963-ra készítettek egy 83 sorvektorú és 83 oszlopvektorú mátrixot.
majd ebből egy 1183-es mátrixot. amelynek 11 sora megfelel az előbb vázolt 11 tevé- kenységi csoportnak. Ekkor a három rendel—
kezésre álló matrixot az 1958. évi elsődleges bruttó kibocsátási vektorral szorozták a kö- vetkezők szerint:
At X58 : Z:
A — a 11-83 aggregáltságú matrix köz- vetlen koefficiense;
t —- az 1947., 1958. és 1963. év;
X58 — a 83 csoportból álló 1958. évi elsőd—
leges kibocsátási vektor;
Z, — az egyes iparcsoportok közbenső ki- bocsátásának származtatott vektora a t évekre.
A leírtak alapján az Egyesült Államok ága- zati kapcsolatai a vizsgált három évben az 1958. év kibocsátásának szintjén a követke- zők szerint alakultak.
A teljes belső ipari kibocsátást 100-nak véve az általános felhasználás aránya a vizs- gált időszakban csökkent, 1947-ben 37,8, 1958-ban 37.0 és 1963-ban 36.4 százalék volt.
Ennek oka az általános szolgáltatás felhasz- nálásának lépcsőzetes csökkenése (22,4, 21,6.
illetve 212 százalék), amely a karbantartás, a takarítás és más hasonló szolgáltatások .,házilagos" megoldását tükrözi. ahelyett, hogy ezeket — főleg a vezető cégek — má- sokkal végeztetnek. Az energia általános célú felhasználásának aránya kismértékben ugyan, de növekszik. A piaci tevékenység trendje
nem egységes a közbenső kibocsátásban az évek során. Az elosztási arány adatainak ala—
kulásában ugyancsak nem található egysé-—
ges tendencia, mivel az 1947. évi 7.9 száza—
lékról 1958-ban 8,8 százalékra emelkedett.
majd 1963-ban 8,1 százalékra csökkent az arány a közbenső kibocsátásban. Az egyéb általános felhasználás aránya kicsi, de ál-
landó volt a vizsgált években.
A tevékenységi csoportok második főcso- portjának, a csomagolási felhasználások kapcsolatainak aránya gyakorlatilag állandó maradt az összehasonlított három évben (1947-ben 1.7, 1958—ban 1.5 és 1963-ban 1.7 százalék).
Az eddig felsoroltakból következően a ter- melő felhasználás —-— mint a harmadik tevé—
kenységi főcsoport a közbenső kibocsátás vizsgálatában — aránya lassan ugyan, de ál- landóan növekszik, az 1947. évi 60.8 száza- lékról az 1958. évi 61.5 százalékra, majd azt követően 1963—ban 62,1 százalékra.
A közbenső kibocsátás termelő felhaszná- lásában a nyersanyagok felhasználása folya- matosan csökkent (17,3, 16,6, illetve 162 szá- zalék) (: félkész anyagok és résztermékek aránya 1947—ben 37.5, 1958-ban 38.3, 1963- ban pedig 39,4 százalék volt. A termelés energiafelhasználásának aránya lendületesen növekedett a közbenső kibocsátásban, lénye—
gesen gyorsabban, mint az általános célú energiaielhasználás (1947-ben 2, 1958-ban 2.7, 1963-ban 2,8 százalék). 1947 és 1958 kö- zött a szolgáltatások felhasználásának ará- nya 2 százalékról 3 százalékra növekedett.
míg 1958 és 1963 között változatlan maradt.
Erősen csökkent a termelőberendezések hely—
reállitásának és az ehhez termelt géprészek felhasználási értékének aránya a közbenső kibocsátásban a vizsgált évek során. Ennek oka minden bizonnyal a helyreállító tevé- kenység fontosságának viszonylagos háttérbe szorulása (: háború utáni évekhez képest.
Úgy tűnik. hogy az alkalmazott osztályo—
zási rendszer, amely a tevékenységeket 11 csoportba tömörítette. jól használható, mi- vel a közbenső kibocsátás trendjei mind a vizsgált éveken belül, mind a vizsgált évek
között igen jellegzetesek.
(ism.: Deáky Györgyné)
MINGST, K. A.:
REGIONALlS GAZDASÁGI lNTEGRÁClÓ (Regional sectorial economic integration: the case of OAPEC.) — Journal of Common Market Studies.
1977. 2. sz. 95—113. p.
Számos tanulmány foglalkozik napjainkban az európai és a latin-amerikai gazdasági tö- mörülésekkel, mig a világ többi területeit eb- ből a szempontból kevesebb figyelem kíséri.
