Az ipari létszám- és bérarányok reprezentatív felvételek alapján

AZ IPARI LÉTSZÁM— ÉS BERARÁNYOK REPREZENTATlV FELVÉTELEK ALAPJÁN

BÁCS GYÖRGY —- TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.

A tervgazdálkodás igényeinek megfelelően kialakított rövid távú (havi. negyed-

éves. illetve évenkénti) iparstatisztikai megfigyelések több mint negyedszázada nyújtanak átfogó képet az iparban foglalkoztatottak számáról, állományosoportok

—— azaz tevékenységük alapvető jellege - szerinti összetételéről és a bér-. illetve kereseti helyzetüket jellemző főbb mutatók alakulásáról. Az ipari dolgozók élet—

színvonalát, munkafeltételeit. szociális körülményeit hosszabb távon meghatározó gazdaságpolitikai döntések megalapozása azonban olyan részletesebb adatokat is igényel. amelyek az átfogó mutatók alakulását befolyásoló tényezőkről. az átla- gok mellett a főbb ismérvek szerinti eloszlásokról. a szóródás mértékéről is tájé- koztatást adnak. A gazdaságirányítási és az ugyancsak növekvő kutatási igények kielégítése végső soron az ok—okozati összefüggéseket feltáró. különböző ismérvek szerint csoportosítható. illetve ezek szerint kombinálható információk gyűjtését tette

' szükségessé. Ilyen típusú feladatok teljes körű adatfelvételek esetén csak igen

nagy munka— és időráfordítá'ssal, az adatszolgáltatók aránytalanul nagy terhelé- sével oldhatók meg.

A legcélravezetőbb megoldás kiválasztása során mérlegelni kellett azt is. hogy az iparban dolgozók sokfajta, minőségileg egymástól nagymértékben eltérő mun- kát végeznek; hogya különböző munkakörök különböző fokú szakértelmet. gyakor- lottságot, fizikai és szellemi erőkifejtést igényelnek; hogy a munkahelyeken fenn- álló műszaki és egyéb körülmények is rendkívül változatosak; hogy az ipar külön- böző területeire a dolgozók neme. életkora, képzettsége és sok más személyi té—

nyezője szempontjából is más—más megoszlások jellemzők. A különbségek feltárása a létszámgazdálkodási szempontokon túlmenően azért is fontos, mert az említett tényezők az ipari munkabérek differenciálódásának, az egyes dolgozó rétegek egy- máshoz viszonyított bérarányainak alakulásában is meghatározó, illetve alakító

szerepet játszanak. _

Ezeknek az alapfeltételeknek. valamint a számítástechnika fejlődése által nyúj—

tott lehetőségeknek figyelembevételével született meg 1958-ban a reprezentatív módszerű személyi összeírás gondolata, és került sor 1959 őszén az első ilyen jel—

legű ipari munkaügyi összeírás végrehajtására. A feldolgozások eredményei iránt megnyilvánuló széles körű szakmai érdeklődés indokolttá tette. hogy a reprezen- tatív ipari adatgyűjtést — módszertanilag és tematikailag fokozatosan továbbfej—

lesztve — ötévenként rendszeresen megismételjük. E tanulmányban egyrészt az 1959 és 1974 között lebonyolított négy reprezentatív ipari adatfelvétel főbb módszertani megoldásairól kívánunk rövid áttekintést nyújtani, másrészt rámutatunk néhány

BACS — TüÚNÉ DR.: IPARI LÉTSZÁMARÁNYOK 971

olyan összefüggésre, fejlődési tendenciára, amelyeknek konkrét, adatokkal meg—

alapozott feltárását ezek az adatgyűjtések, illetve az ezeken alapuló elemzések tették lehetővé.

AZ ADATGYÚJTÉSEK K'O'RE, TEMATIKÁJA ÉS MÓDSZERE

Részletesebb tapasztalatok hiányában az első ipari reprezentatív munkaügyi adatfelvételt legcélszerűbbnek látszott egyrészt az állami iparra, másrészt az ipari dolgozók túlnyomó többségét képviselő, összetételében leginkább ismert s ennél—

fogva a reprezentáció arányainak meghatározására irányuló matematikai becs—

lések szempontjából is leginkább megfelelő munkás állománycsoportra korlátozni.

A későbbi összeírások már az ipari dolgozók egyre szélesebb körére terjedtek ki: 1964—ben a munkások mellett a műszaki és adminisztratív alkalmazottakra. 1969—

ben pedig a további alkalmazotti (kisegítő, illetve nem ipari) állománycsoportokra is. Az 1974. évi ipari adatgyűjtés a népgazdaság egészét felölelő reprezentatív fel- vétel részeként került lebonyolításra, és az állami iparon kívül -— első ízben — a szö- vetkezeti iparra is kiterjedt.

A feldolgozási munka volumenét a megfigyelési kör bővülésén kívül az ipari létszám 1959 óta bekövetkezett gyarapodása is növelte. Míg az első. 1959. évi fel—

vétel összesen 51 300 ipari munkás adatait tudakolta, addig 1964-ben 54000 mun- kás és 22000 alkalmazott, 1969-ben 68000 munkás, valamint 38000 alkalmazott, 1974-ben pedig 83000 munkás és 46000 alkalmazott adatai szerepeltek az állami iparra vonatkozó feldolgozásokban. 1974-ben ehhez még a szövetkezeti ipar 15500

munkásának, illetve 7500 alkalmazottjának adatai társultak.

A szükséges mintalétszám meghatározása a rendelkezésre álló teljes körű ada- tok alapján végzett matematikai statisztikai becsléseknek megfelelően történt. Ezek szerint a kívánt pontosság (95 százalékos megbízhatósági szint) elérése érdekében a dolgozóknak — átlagban — minimálisan 6 százalékát kellett mintaként kiválasz- tani.

Néhány kisebb létszámú vagy szakmailag kevésbé homogén iparcsoportban azonban (például papíripar. nyomdaipar, bőr- és szőrmeipar, illetve vegyipar, élel—

miszeripar) a 6 százalékos mintavételi arány nem lehetett elegendő. mert részlete—

sebb kombinatív csoportosítások esetén ahhoz. hogy a ,,valószínű hiba" elfogad- ható határokon belül maradjon, viszonylagosan nagyobb (7—25 százalék közötti) mintaelemszámra volt szükség. Ezzel szemben a nagylétszámú és egyszerűbb tevé—

kenységet folytató iparcsoportokban az átlagosnál kisebb arányú mintavétel is ele—

gendőnek bizonyult. (Az állami ipar egészére vonatkozó átlagok, illetve arányok kiszámítása azonban természetszerűleg az egyes iparcsoportok tényleges -— össz- iparon belüli — aránya alapján történt.)

Azokat a személyeket, akikről az összeírólapok—at kitöltötték. az adatszolgáltató iparvállalatok választották ki. az egyes iparcsoportokra külön-külön kidolgozott (legutóbb a nevek kezdőbetűjén alapuló) és központilag rendelkezésükre bocsátott rendszer szerint. Az alapsokaság többszörös összetettsége folytán egyszerű, vélet- len kiválasztás nem volt alkalmazható, az időközben szerzett tapasztalatokat érté- kelve azonban a kiválasztás rendszere fokozatosan egyszerűsödött:

- 1959—ben még háromszorosan rétegzett (iparcsoport—terület—vállalati létszámnagy- ság). kétlépcsős (vállalat—összeírandó személy) mintavételi módszert kellett a felvételnél al—

kalmazni;

— 1964-ben a módszert egyszerűsítve — az adatszolgáltatók igénybevételének arányo—

sabbá tétele érdekében — a kiválasztás első lépcsőjébe a vállalat helyett az ipartelepet ik- tattuk:

972 BÁCS GYÖRGY — TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.

—- 1969-ben a terület és létszámnagyság szerinti rétegezés helyett a munkaköri beosz- tás szerinti rétegezésre tértünk át (az ipartelepeinként végrehajtott kiválasztás ugyanis jól kielégítette mind a területi, mind a nagyságcsoportos eloszlások követelményeit; időközben viszont egyre fokozódó jelentőségűvé vált a foglalkoztatottak különböző szakképzettségű cso—

portjainak elkülönített vizsgálata is, amihez a munkaköri beosztás szerinti rétegezésselle—

hetett legcélszerűbben biztosítani a minta megfelelő belső arányait); maguknak a minta- elemeknek a kiválasztását 1969—től lépcsőzés nélkül, de iparcsoportonként külön szisztéma

szerint kellett végezni;

—— 1974—ben lényegében ugyanezek az elvek érvényesül-tek, azzal az eltéréssel, hogy az alkalmazotti állománycsoportok között megszüntettük a kiválasztási arányok differenciáltsá—

gát (az eltérő kiválasztási arányok ugyanis feleslegesen nehezítették az adatok gépi feldol- gozását, a többletráfordítás nem állt arányban a valamivel kisebb minta révén elérhető'

megtakarítással).

A tapasztalatok tanusága szerint a kiválasztási előírások egyszerűsítése nem—

csak a megértést könnyítette meg, hanem az adatszolgáltatók terhelését is egyen- letesebbé tette, számító—stechnikai *szempontból pedig könnyebben kezelhető (ho—

mogénebb) mintát eredményezett.

A személyenkénti adatokat tartalmazó összeíróívek kérdőpontjainok többségét az adatszolgáltató iparvállalatok'nak (ipari szövetkezeteknek) a rendelkezésükre ál—

ló nyilvántartásaikra támaszkodva kellett kitölteniök. Igen csekély volt azoknak a kérdőpontoknak a száma. amelyekre a választ csak az érintett dolgozó'személyes megkérdezése útján lehetett megadni. (Ilyen volt például 1964—ben a munkába já- rásra fordított idő átlagos hosszát, 1969—ben az alkalmazottak nyelvtudását tuda—

koló kérdőpont.)

Számítástechnikai feldolgozásra az összeíróívek alapján kitöltött kódoszlopok.

illetve kódívek adatai kerültek. Az 1974. évi feldolgozás meggyorsítása érdekében az adatrögzítést optikai adatleolvasó berendezéssel végezték.

Az ipari reprezentatív munkaügyi adatfelvételek programja igen széles. Alap—

témáinak tekinthetők a dolgozók képzettsége (szakmai ismeretei és iskolai végzett- sége), a szolgálati idővel jellemzett gyakorlottsága, munkakörülményei, munkahely- változtatásainak gyakorisága, teljesített munkaideje. bérének és keresetének tel—

jes összege és ezek néhány lényegesebb összetevő tétele. A főbb személyi ténye—

zők (életkor, nem), a munkakör, alkalmazottaknál a hatáskör, munkaterület stb.

közlése lehetővé teszi az említett alaptémák sokrétű (nemek, korcsoportok, területi szempontok stb. szerint tagolt) kombinatív feldolgozását.

Az alaptémák kiegészítéseként — változó összetétellel — részkérdések is sze—

repeltek az egyes adatfelvételek programjában (például a munkások szakmai kép- zésének módja. a kettős szakképzettség, a túlórázás mértéke, a szabadság—idő hosz—

sza, a másodállásból. mellékfoglalkozásból származó jövedelmek összege stb.). Az aktuális gazdaságpolitikai intézkedésekkel összefüggően az egyes témák súlya, részletezettsége is a szükségleteknek megfelelően módosult. 1969—ben például a munkahelyvóltozásokkal, illetve a munkaidő-csökkentéssel kapcsolatos kérdések a korábbinál fokozottabb hangsúlyt kaptak. 1974-ben nagyobb szerephez jutott a bér és a kereset összetevőinek. a munkások műszakrendjének, továbbá a szemé—

lyi besorolások szerinti létszám— és bérarányoknak a vizsgálata.

AZ IPARI LÉTSZÁM— ÉS BÉRARÁNYOK ALAKULÁSÁNAK TENDENCIÁJA

A számítások körébe vont összefüggések igen nagy száma, a végzett elemzé—

sek sokrétűsége eleve kizárja annak lehetőségét, hogy egyetlen tanulmány kere- tében akár csak nagy vonásokban is össze lehessen foglalni az 1959 óta az ipar munkaerő- és bérgazdálkodásával kapcsolatosan tett megállapítások egész gazdag

lPARl LETSZÁMARANYOK 973

választékát. lgy amellett a megoldás mellett döntöttünk. hogy — esetleg némileg önkényesen — kiragadunk néhány olyan összefüggést, fejlődési tendenciát. amelyet adatszerűen alátámasztva csak az előzőkben részletesen ismertetett reprezentatív megfigyelések alapján lehetett a gazdasági és társadalmi vezetés. valamint a szak—

mai közvélemény elé tárni.

Ezek között az egyik, addig részleteiben még nem kutatott témakör az ipari

dolgozók életkorával, kormegoszlásával kapcsolatos kérdéscsoport.

Az 1959. évi összeírás alapján már elfogadható pontossággal megállapítható volt néhány olyan fontos ágazati, szakmai eltérés. amelyeknek a munkaerő-terve- zés és a munkásképzés szempontjából is jelentősége volt. lgy kitűnt az adatokból, hogy az ipari munkásoknak csak 30 százaléka 25 éven aluli fiatal, és ezek között is a nők aránya nagyobb (39 százalék). Néhányfontos szakmában pedig már ek- kor az elöregedés jelei mutatkoztak, például: a melegüzemi vas— és fémrnunkások, a sütőipari szakmunkások, a vájárok. a nyomdászok, a cipő-, a fa- és a húsipari szakmunkások között.

Öt év múlva. az 1964. évi adatfelvétel anyaga arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkáslétszám az egyes életkori csoportokban nagyon egyenlőtlenül növeke- dett. Főként a 25 éven aluliak létszámemelkedése maradt el a várakozástól. A lét-

számemelkedésben a nők aránya jóval felülmúlta a férfiakét.

További öt év múlva, 1969-ben az adatok a munkaerő—tartalékok eddigi bősé- gének megszűnéséről, a munkások átlagos életkorának némi emelkedéséről, sőt néhány ágazatban (bányászat, kohászat. építőanyag—ipar) az elöregedés folya- matának további előrehaladásáról tanúskodtak.

1. tábla

Életkori különbségek néhány főbb ipari szakmában

Áááá? ! más"

Szakma Év '

év hó aránya (százalék)

Vájár . . . . . . . , 1969 . . 182 19,1

1974 110 2 3.9 27,1

Olvasztár . . . . , . 1969 " . 7,3 26.51

1974 39 0 14,1 282

Kovács . . . . . . . 1969 . . 20,1 29,8

1974 38 7 15,3 28,7

Gépla'katos . . . 1969 . . 29,0 22,7

1974 33 5 32,1 17,8

Motorszerelő . . . . . 1969* . . 28,7 22.9

1974 29 4 46.7 9,0*

Műszerész . . . . . . 1969 . . 29,1 1ó.5

Mechanikai műszerész . . 1974 31 2 40,7 13.2

Elektroműszerész . . . . 1974 29 1 ? 39.9 9.0

Fonó . . . . . . . . 1969 . . 44.7 8.4

1974 29 11 31,3 10.3

Szövő A . . . 1969 . . 58.8 6.2

f 1974 28 6 329 7.2

l

' Lakatosok, szerelők összesen (géplakatosok nélkül).

Az 1974. évi korösszetételi adatok alapján pedig már világosan megmutatkozott az a helyenként már korábban is észlelhető ellentét, amely a tényleges munkaerő-

974 . ÉÁCS GYÖRGY -— Tűű LÁSZLÓNÉ DR.

szükséglet képzettség szerinti összetétele és a fiataloknak bizonyos ..divatba jött"

foglalkozások felé való törekvése között keletkezett. A fiatalabb korosztályokba tar—

tozók közül sokkal többen választják a magasabb képzettségi szintű és fizikailag könnyebb foglalkozásokat (például elektrotechnikai, műszeripari, autószerelői szak- mák), mint a nehezebb munkakörülményekkel járókat (például öntő, kohász, fonó.

szövő szakmák). Ez ugyan egyfelől — az ipari szerkezet átalakulása, az iskolázott- sági szint általános növekedése szemszögéből —- érthető, sőt bizonyos mértékig szükségszerű fejlődési folyamat. Másfelől a hátrányosan érintett ágazatokban azon- ban egyre fokozódó mun'kaerő—utánpótlási gondként jelentkezik. amelynek következ-

ményeit e területek távlati fejlesztési ütemének meghatározásakor is számításba kell

venni. Tekintettel arra. hogy a jelzett tendenciák megváltozására reálisan a jövő- ben sem lehet számítani, a szükségletek és a munkaerő—kínálat tényleges össze-

tétele közötti tartós ellentét feloldását — véleményünk szerint — csak a, problemati—

kus tevékenységek fokozott gépesítése (lehetőleg automatizálása). a textiliparban pedig a minél termelékenyebb (például szövés nélküli) technológiák arányának lé-

nyeges növelése útján kellene megkísérelni.

A legfiatalabb és a legidősebb korcsoportok arányai (lásd az 1. táblát) jól szemléltetik a szakmák szerinti kormegoszlások tekintetében végbement változáso-

kat, a szakmában dolgozók 1974. évre jellemző átlagos életkorából pedig — közve—

tetten -- szintén véleményt lehet alkotni arról, hogy a kérdéses szakmák közül me-

lyik tekinthető vonzóbbnak a fiatalok szemszögéből.

Különösen aláhúzza a szakmánkénti változások jelentőségét az a tény, hogy az állami ipar munkásainak átlagos életkora a tizenöt év során csak igen kis mér- tékben változott, és az egyes korcsoportok átlagos arányai is elég nagyfokú állan—

dóságot mutatnak. Feltehetően a fiatalabb korosztályok viszonylag magasabb kép-'"

zettségi, iskolázottsági színvonala jut kifejezésre a segédmunkások átlagos élet- korának figyelemreméltó növekedésében. A munkásnők átlagos életkorának emel—

kedése viszont jórészt annak tulajdonítható, hogy az időközben bevezetett gyer—

mekgondozási segély igénybevétele folytán a fiatalabb korcsoportokbo tartozó munkásnőknek viszonylag nagy hányada átmenetileg nem vesz részt az ipari termelő munkában.

2. tábla

Az iparban dolgozó munkások kormegoszlása

Átlagos 77445 l 26—45 ! 46—55 I

Megnevezés Év eletkor éves

__________* munkások aránya (százalék)

év ho

Munkás összesen . . . . . . . . 1959 34 3 29,5 47,3 172 6.0

1974 34 6 30.2 48.5 18.3 3.0

Ebből:

Szakmunkás . . . . . . . . . 1959 34 10 252 50.23 18,1 6.4

1974 33 7 31.7 50.1 15,6 2.6

Betanított munkás . . . . . . . 19159 33 5 3w1,1 48.8 15.8 4,3

1974 34 11 28.6 49.5 195 2.4

Segédmunkás . . . . . . . . . 1959 34 1 33.7 40.84 17,7 7.8

1974 36 0 29. 5 40.5 239 6.1

Férfi . . . . . . . . . . . . 1959 35 1 26.5 47.8 182 7.5

1974 34 11 285 495 17,9 4,1

Nő . . . . . . . . . . . . . 1959 32 6 356 46,3 15.3 2.8

1974 33 11 326 47.0 189 1.5

lPARl LETSZÁMARANYOK

975 A reprezentatív adatfelvételek révén lehetővé vált a munkaviszonyban töltött idő hosszának. a törzsgárdák kialakulásának és arányainak. valamint a munkaerő-ván—

dorlás kérdéseinek tanulmányozása is.

3. tábla

Az iparban dolgozó munkások szolgálati idő szerinti megoszlása

--1 1—5 6—10 10——

Megnevezés Ev

éve megszakítás nélkül ugyanazon vállalatnál dolgozó munkások aránya (százalék)

Munkás összesen. . . 1959 182 41,9 26.0 13.9

1964 142 37.5 25.5 22.8

1969 17,0 32,4 21 .1 29,5

Ebből:

Szakmunkás . . . . . . . . . 1964 10.6 33.2 26.'l 30.1

1969 12.5 27,2 21 ,2 40,0

Betanított munkás. . . . . . . 1964 11,4 40,5 27,2 209

1969 16,4 34.7 22.7 262

Segédmunkás . . . 1964 23,8 43,0 20] 12.5

1969 %A 38.8 17.5 15.6

Férfi. . . 1959 16,9 41,2! 25.6 16.3

1964 128 36,0 25.6 25,6 .

1969 15.5 29,2 21,1 34.2

Nő . . . . . . . . . . . . 1959 209 43,1 269 9.1

1964 15.53 41,1 25,4 182

1969

19.6 37,8

21.2 21.4 A törzsgárdába tartozás előfeltétele a hosszabb idő óta (például 5 év óta) megszakítás nélkül fennálló munkaviszony. Az e feltételnek megfelelő munkások aránya az 1959. évi 40 százalékról, 1964-re 48. 1969-re pedig csaknem 51 százalék- ra nőtt. Ezen belül a 10 évnél is hosszabb idő óta munkaviszonyban levők aránya az 1959. évi 14 százalékról 1964-re 23, 1969-re csaknem 30 százalékra emelkedett.

Ezek az arányok azonban foglalkozási minőség és nemek szerint nagymértékben eltértek egymástól. A munkahelyhez való ragaszkodás a szakmunkások körében a

legjellemzőbb. A nemek szerinti összehasonlítás pedig —- ha a reális összevethető—

ség érdekében a szolgálati idő teljes (s a nők esetében rövidebb) hosszát is figye—

lembe vesszük -— végső soron a nők javára szólna.

A munkaerőmozgás intenzivitósót jól szemlélteti a dolgozók munkahely-változ- tatásainak (a létszámra vetített) aránya és egyénenkénti gyakorisága. 1959—ben (1 év alatt) a munkásoknak csaknem 40 százaléka cserélt munkahelyet: ezek több- ségükben férfiak. illetve a fiatalabb korosztályok körébe tartoztak. így például az 1959—ben munkakönyvet váltott fiataloknak 72 százaléka még ugyanazon évben munkahelyet változtatott, nagy részük többször is. (Megjegyezzük, hogy az első mun—

kahely egy—két éven belüli megváltoztatása még nem tekinthető káros jelenségnek,

hiszen az első ízben elhelyezkedő fiatalok még maguk sem ismerik eléggé saját

képességeiket. illetve az ipari munkahelyek általános követelményeit.)

A létszámmozgás feltételeinek megszigorítása után a munkahelyüket egy éven belül változtató munkások aránya 4 százalékra csökkent, s 1959 és 1964 között a munkásoknak több mint 60 százaléka megmaradt a munkahelyén. A munkásván- dorlás mérséklődésére jellemző. hogy az első munkába lépés óta (a munkakönyv keltének éve óta) munkahelyükön maradó munlkások aránya évről évre nőtt. Mig például 1959—ben az öt éVe dolgozók közül csupán 11, a tíz éve dolgozók közül

975 BÁCS GYÖRGY - mű LÁSZLÓNÉ DR.

pedig 8 százalék nem cserélt még munkahelyet. addig 1964—re ezek aránya 60. il—

letve 47 százalékra növekedett. Ez a javuló tendencia i9óB-tól. a munkaerőmozgás szabaddá tételétől kezdve ugyan már nem folytatódott, de akkorra a stabil törzs—

létszám általában már mindenütt kialakult: 1969-ben a szakmunkásoknak 60, a be- tanított munkásoknak 49, a segédmunkásoknak pedig 33 százaléka rendelkezett az akkori munkahelyén öt évnél hoszabb, megszakítás nélküli szolgálati idővel.

A korábbi és az adott munkahely összehasonlítása értékes tapasztalatokkal szolgált az ipari ágazatok, illetve a népgazdasági ágak közötti munkaerőmozgás jellegzetes irányairól. A férfiak esetében a hatvanas években a mezőgazdaságból felszabaduló — iparilag képzetlen — munkások jelentették a betanított és a segéd—

munkások utánpótlásának legszámottevőbb forrását, mig a szakmunkások egy ré- sze az építőiparból került át ipari munkakörbe. (Az ipar és az építőipar kapcsola—

tára azonban gyakorlatilag a kétirányú áramlás volt a jellemző, ami hosszabb tá- von megközelítően kiegyenlítődött.)

A mezőgazdaságból érkező vagy a korábban háztartásbeliként tevékenykedő munkásnők igen nagy hányada választotta első ipari munkahelyéül a textilipar va—

lamelyik ágát vagy a textilruházati ipart. A munkaerő-forgalom átlagos mértékét jó- val meghaladta azonban azoknak a munkásnőknek az aránya is, akik viszonylag rövid idő után más — magasabb kereseti lehetőséget és kedvezőbb munkafeltéte- leket nyújtó — ipari ágazatban (nagyrészt a gépiparban, betanított munkakörben) igyekeztek elhelyezkedni. Ez a jelentékeny ,,átmenő forgalom" s az emiatt veszen- dőbe menő betanítási költség súlyos problémát okoz az említett könnyűipari ága—

zatok munkaerő—gazdálkodásában. (Remélhető. hogy a műszakpótlékok 1977. évi' felemelése, illetve a szintén ez évben hatályba lépő ruházati ipari béremelés ered-

ményesen fogja ellensúlyozni ezeket a munkaerő-elszívó hatásokat.)

Ez a kérdés azonban máris átvezet a vizsgálatoknak egy olyan területére, ahol a hetvenes évek elején a vállalati magatartás figyelemreméltó változását lehetett észlelni. A több alkalommal munkahelyet változtatók és a helyben maradó munká- sok átlagos alapbérének összehasonlítása ugyanis az 1969. évi adatok alapján még egyértelműen mutatta. hogy a munkahelyüket cserélgetők — a munkáskategóriák többségében — bérezési előnyre tesznek szert a munkahelyükhöz ragaszkodókkal szemben. Ez a tendencia 1974—ben már nem érvényesült. amiben a vállalati szem- léletet formáló intézkedések is lényeges szerepet játszottak.

A reprezentativ felvételek az ipari dolgozók iskolázottságának vizsgálatához is gazdag információkkal szolgáltak. s tanúskodtak az e téren elért nagyarányú

fejlődésről. 1959—ben például a munkások nagyobb része még nem rendelkezett

az általános iskola 8 osztályának megfelelő végzettséggel. A tovább- (főként általá—

nos iskolában) tanulók aránya ekkor még nem érte el a 3 százalékot sem. 1964- ben az általános iskolát végzettek aránya már meghaladta dz 50 százalékot, és ezen belül csaknem 5 százaléknak középiskolai (főként műszaki technikumi) sőt magasabb képzettsége is volt. A továbbtanulók létszáma is tetemesen megnőtt, főként a 'közép- és a magasabb fokú iskolákban tanulók aránya emelkedett: az 1964. évi arány háromszorosára. A fejlődés a következő években is tovább folyta- tódott. Az 1969. évi adatfelvétel szerint a munkásoknak kb. 62 százaléka elvégezte az általános iskola 8 osztályát, és kb. 7 százalékuk közép- vagy magasabb fokú iskolai végzettséggel is rendelkezett. i974-re ezek az arányok csaknem 69. illetve 9 százalékra nőttek.

Szocialista államunk oktatáspolitikai törekvéseivel összhangban tehát másfél évtized alatt a fő arányokat tekintve alapvetően megváltozott az ipari munkások iskolázottsági helyzete: az általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb végzettségű

lPARl LÉTSZÁMARÁNYOK

977;

munkások (túlnyomóan segédmunkások) aránya a korábbi 50 Százalé'król 31.515zá—

zalékra olvadt le. Bár arányuk főleg a 45 évnél idősebb munkások között igen ma-

gas _(közel 68 százalék), elgondolkoztató. hogy még a 30 évnél fiatalabbak között

is majdnem 10 százalékot képviselnek azok a munkások, akik nem végezték el az

általános iskola valamennyi osztályát. _x

A főbb alkalmazotti állományosoportba tartozók között a megfigyelt 10 év alatt jelentős mértékben nőtt az egyetemet, illetve a szakirányú képzést nyújtó középis- kolát végzettek aránya.

4. tábla

Az iparban dolgozók iskolai végzettsége ;

mMűszáwklu Egyéb Általános iskola

————————— Általános —-— ,

tarsa-a:; . gimna- a

Allománycsoport Ev (kgígnltklő'lgt) ziumot i_g___3v_es_ei

p osztályát

végzett dolgozók aránya (százalék)

Szakmunkás . . 1964 8.0 562 35.8

* 1974 0.3 1 4,1 1 4.4 ! 6.2 67,1 17,9

Betainított mun- 1964 35 42,1 54,4

kás . . . . 1974 0.1 1 0.2 I 1.1 ] 2,6 57,4 38,6

Segédmunkás . 1964 1.8 31,8 66.4

1974 0.0 [ 0.1 ! 0.6 I 1.2 42.2 55.9

Munkás össze- *** "§

sen . . . 1964 49 45.3 49.8

1974 o,2 2,o 2.6 4 4.0 59,7 31,5

Műszaki al—

kalmazott . 1964 16,5 32,0 7.8 11.1 24,6 8.0

1974 29,9 34,0 13,9 7,4 12.8 2.0

Adminisztra- tív alkalma—

zott . . . 1964 3.5 1.6 14,0 24,6 499 6.4

1974 4.9 3.0l 29,5 20.13 39,4 2.9

A munkások iskolázottsága mellett átlagos szakképzettségi színvonaluk is je- lentősen nőtt a vizsgált 15 év folyamán.

A szakképzettséggel rendelkező munkások aránya1 az 1959. évi 39 százalék- ról 1964-ig valamivel több mint 40 százalékra, 1969-ig 42 százalékra. 1974-ig pedig több mint 45 százalékra emelkedett. Az általános fejlődés ellenére elgondolkoz- tató, hogy a szakképzettség nemek szerinti arányaiban a tizenöt év folyamán nem

történt érdemi változás. Míg a férfi munkások között a szakmunkások aránya az

1959. évi közel 49 százalékról — öt éves szakaszokban — fokozatosan 53 százalék- ra. majd 57 százalékra emelkedett, és 1974—ben már meghaladta a 60 százalékot.

addig a szakmunkásnők aránya 1959-től 1969-ig csekély ingadozásokkal 18 száza—

lék körül mozgott. és 1974—ig is csupán a 22 százalékot közelítette meg. Bizonyos fokig magyarázatul szolgálhat erre, hogy az iparban dolgozó nők száma a hat- vanas évek során gyors ütemben gyarapodott, jórészt olyanokkal. akik korábban még nem vettek részt szervezett ter'melőmunkában.

* Teljes körű adatok alapján.

3 Statisztikai Szemle

978 BACS GYÖRGY — TÚÚ tÁSZLÓNÉ DR.

Nem hunyhatunk szemet azonban az előtt a tény előtt. hogy szakképzettségi szempontból a munkásnők relatív elmaradása inkább növekszik, mint mérséklődik.

Szerepe van ebben annak is, hogy az általános iskolából kikerülő leányok közül a szükségesnél kevesebben tanul—nak szakmát. és az általános gimnáziumi végzett—

séggel rendelkező leányok többsége elsősorban irodai, adminisztratív munkahelyet

keres. így tovább éleződik az ellentét a magasabb iskolázottságú, kvalifikáltabb munkákra is igénybe vehető munkásnőket váró gazdasági egységek foglalkoztatási

igénye és az újonnan munkába lépő nők elhelyezkedési szándékai között.

Bár a szakmai előrehaladás iránti törekvés a munkásnők — viszonylag szűk -—

körénél is észlelhető. az általános helyzetet mégis az jellemzi. hogy a munkásnők többsége még az egyes képzettségi fokozatokon belül is az egyszerűbb tipusú mun—

kákat végzi.

5. tábla

A munkások létszám- és bérarányaí 1974—ben

Segéd- Egyszerű Bonyolult Egyszerü ! Normál l Összetett Különleges

Nem munkat betanított munkát szakmunkát

végző munkások

Megoszlós (százalék)

Férfi . . . . 11.9 12.5 11.8 ] 12,0 29,9 ) 16.2 ] 5.7

Nő . . . 15,9 45.0 17.33 11.7 8.8 112 051

összesen 13,6 [ 25,7 [ 14,o [ 11,7 ! 21,4 l 1o,1 ] 3.5

lndex: A férfiak alapbére : 100

A nők alapbére 82,7 79,7 § 81.3 ! 88,5 * 85,5 * 89,4 ; 82,1

A munkásnőknek ez a viszonylagos elmaradása munkabér-színvonalukban is tükröződik. Az 1974. évi adatok szerint a munkásnők bérszi'ntje (alapbére és kere- sete is) 25 százalékkal volt alacsonyabb a férfiakénál. Szembetűnő viszont. hogy a nők bére nemcsak az összesített átlagok szerint mutatott alacsonyabb értéket, hanem minden egyes munkakategóriáxn belül is. A bérkülönbségek ugyan némi- képpen indokolhatók a nők valamelyest könnyebb munkakörülményeivel (ami a munkabérben is kifejezésre jut), de aligha indokolható a nők kisebb munkatelje- sítményével. A nők hátrányos bérhelyzete inkább a még ma is ható előítéleteknek tulajdonítható.

6. tábla

A munkakörülmények szerinti Iétszámarányok 1974-ben

Férfiak Nők -

Munkakörülmény ***—"ev "" gggeksaesn aranya

Normál erőkifejtés, normál munkakörülmények 48,2 62,9 53,6 Normál erőkifejtés. kedvezőtlen munkakörül—

mények . . . 30.8 30,8 30,5

Nagy erőkifejtés, vagy különösen kedvezőtlen

munkakörülmények 17.5 6.0 13,2

Nagy erőkifejtés és külö'nösen. kedvezőtlen

munkakörülmények . . . . . . . . . 3.5 0.3 2.7

Összesen L 1oo,o 1 100,0 '1oo,o

IPARI LETSZAMARANYOK

979 A munkakörülmények szemszögéből vizsgálva az ipari munkások helyzetét, megállapítható. hogy a munkásnők közel kétharmada átlagos erőkifejtést igénylő munkát végez, átlagos munkakörülmények között. A nagy erőkifejtést igénylő mun—

kahelyeken — főleg ha az kedvezőtlen munkakörülmények-kel is párosul —— legna—

gyobbrészt férfi munkások dolgoznak. (Lásd a 6. táblát.)

Bérre'ndszerünk a kedvezőtlen munkakörülmények közötti munkavégzést maga- sabb bérszinvonallal ismeri el. A legutóbbi éveket az e szempontból történő dif—

ferenciálás erősödése jellemezte. Erre mutat. hogy 1969 és 1974 között a viszonylag kedvezőtlenebb munkakörülmények között dolgozó munkások alapbéreinek növeke—

dése gyorsabb volt az átlagosnál. A normál erőkifejtéssel és normál munkakörül- mények között dolgozók 32 százalékos béremelkedésével szemben a nagy erőkifej- téssel és különösen kedvezőtlen munkakörülmények között dolgozók alapbére 39 százalékkal emelkedett. A magasan kvalifikált munkáknál a béremelkedésben ki- sebb súllyal hat a fizikai megterhelés. mert itt inkább a szakmai hozzáértés és a nagyobb gyakorlat játszik szerepet.

7. tábla

A munkások alapárabérének szakképzettség és munkakörülmények szerinti arányai 1974—ben

, E szer" Különlege—

Azl974. Seged' bamm; Összetett sen bonyo—

évialap— lult

Munkakörülmény azlárggfrévi munkát szokmunkát

százalé- kában

végző munkások alapárabére az összes munkás alapőrabérének százalékában

Normál erőkifejtés. normál munkakö-

rülmények . . . . . . . . . l3'l,9 90,8 92,8 98,7 99.4

Normál erőkifejtés, kedvezőtlen mun-

kakörülmények . . . . . . . 134.5 97,3 10397 1062 102,4

Nagy erőkifejtés vagy különösen ked-

vezőtlen munkakörülmények 132.0 109,7 121.9 99,7 105,7

Nagy erőkifejtés és különösen ked-.

vezőtlen munkakörülmények . . . 139,4 124,9 134.2 107,8 103,3

Összesen 133,5 1oo,o ' 1oo,o 100,o ! 1oo,o

8. tábla

A munkások bérarányai a terme/őlolyamaiban 1969-ben elfoglalt helyük szerint A! - A - Küfbfm— K !: tó—f "_ E 'I:

(terrrlleplőű megálló (a "P," u lcésztőej kisgegl'tő Az összes Jawto

munkás Képesítés

olapóra—

tevékenységen dolgozók alapárabére az összes munkás bére alapórabérének százalékában

Szakmunkás . . . . . . l 98,7 ' 95.6 l 102,8 107,1 102,7 100'.0

Betonított munkás . * 97,9 110l,4 109.8 106.6 103,0 100,0

Segédmunkás 945 I 105,5 102,6 l 91 ,8 97,4 100.0

Összesen

98,8 $ 94,6 ! 116,0 ! 117,3 ! 9z,7 ( 1oo,o

Az 1969. évi reprezentatív adatfelvétel alkalmával első ízben került sor a mun- kások termelőfolyamatban elfoglalt helye és munkahelyük gépesítettsége szerinti

3.

980 BÁCS GYÖRGY - TÚO LÁSZLÓNÉ DR.

bérdifferenciálódás vizsgálatára. Ezek szerint a kutató—fejlesztői, illetve a javító—

karbantartó tevékenységen dolgozók alapbére — e munkák magasabb szakkép—

zettségi igénye folytán — kiemelkedő szintet képvisel. a más tevékenységű munká-

sok alapórabéréhez hasonlítva. A betanított és a segédmunkási kategóriákban vi-

szont az anyagmozgatók bére volt a legmagasabb. (Lásd a 8. táblát.)

A munkahely gépesítettsége általában nem bizonyult figyelmet érdemlő bér—

dif'ferenciáló tényezőnek. A kézi munkát. illetve a gép mellett részbe-n kézi munkát is végzők alapórabére volt némileg magasabb szinten. Ez alól csak az anyagmoz- gatást, a kísérleti gyártást és az egyéb kisegítő tevékenységet végzők jelentettek

esetenként kivételt. '

Az iparvávllalati alkalmazottak létszám-összetételének és bérarányainak vizsgá—

latában a személyenkénti. reprezentativ jellegű adatfelvételek annyiban jelentettek

előrelépést. hogy lehetőséget adtak munkaterületek és hatáskörök szerinti csopor-

tosítások kidolgozására. Az alkalmazotti bérditferenciálódás szempontjából ugyan—

is — az iskolai végzettség mellett —— ez a két tényező meghatározó jelentőségű.

Bár a megfigyelési kör változása folytán az alkalmazottak esetében nincs mód a teljes tizenöt éves időszak áttekintésére. megállapítható. hogy az 1964 és 1974 közötti időszakban végbement ipari fejlődés. az irányítási módszereik módosulása az ipari alkalmazottak munkaterület szerinti arányainak alakulására is lényeges hatást gyakorolt. Az igazgatási. valamint a gazdasági ügyintézői munkaterületeken dolgozók aránya 1964 óta is — de különösen 1969 óta -— nagymértékben nőtt. A szakképzett alkalmazottak aránya viszont a kutatási munkaterületeken emelke- dett kiemelkedően magasra.

9. tábla

Az ipari alkalmazottak létszámarányaí munkaterület és egyetemi végzettség szerint

(százalék)

Az 1974. évi alkalmazotti A szakképzett létszám alkalmazottak közül

M nkater"l t , _ műszaki egyéb

u ue 015959: évi 333353 **" ___..." _"

szazaleka- delkező egyetemi végzettségűek

ban hányada aránya

igazgatás . . . . . . . . . . 123.0 66,3 32.6 l 23.7

Műszaki fejlesztés, kutatás . . . . 107.6 87,1 45.2 12.5 Gazdasági ügyintézés . . . 161.1 61,2 10,1 14.0

A termelőmunka előkészitése . . . 65,3 68,8 18,2 7,8

A termelőmunka végrehajtása . . 101.9 64,3 18.4 7,3

Az üzem fenntartása . . . . . . 77,9 64.2 1819 5.5

Általános adminisztráció és egyéb . 123,1 22.7l 1.5 5.0

Összesen mas 499 19,0 ! 1o,3

A hatáskör szerinti létszámalakulás az utóbbi öt évben kiegyen'súlyozattabb képet mutat. Lényegesebben a nem önálló osztály- és csoportvezetők aránya nőtt.

míg az önálló egyéni munkakörben dolgozók aránya csökkent.

Külön figyelmet érdemel. hogy a vezetői hatáskörű nők aránya az 1969. évihez hasonlítva minden vezetői szinten jelentősen növekedett. Tekintettel azonban arra.

hogy az alkalmazotti munkaterületeken a nők aránya —- a műszaki munkaköröktől eltekintve — egyre inkább túlsúlyba kerül, a vezetői beosztásokból — még azonos

szintű iskolázottság esetén is — aránytalanul kis hányadban részesednek.

lPARl LETSZÁMARÁNYOK

981

Az ipari alkalmazottak létszámarányának alakulása hatáskörök szerint

10. tábla

Az 1974_ évi A nők aránya az

létszám OZ W."

Hatáskör 1959. évi 1969. 1974.

százaléká-

ban évben (százalék)

Vállalati szintű irányító . 108,9 10,0 19.1

Telepi szintű irányitó . 1027 8.5 17.8

Szakvezető . . . . . . 103.1 12,5 18.7

Nem önálló (alosztály-, csoport-)

vezető . . . . . 141,6 21,1 29,3

Önálló egyéni munkakörű . 80,3 3x2,1 42,6

Beosztott 111,9 60.8 67.4

Összesen 108,9 46,4 50,5

Az alkalmazottak munkaterület szerinti csoportjaira vonatkozó bérátlagok kö- zötti különbségek kisebbek, mint a hatásköri csoportoknál. Az 1974. évi bérelem- zésből megállapítható, hogy a munkaterületek szerinti bérdifferenciálódás 1969 óta is mérséklődött, hatáskörök szerint viszont fokozódott. A vezető beosztásokban dol—

gozók nagyobb felelőssége, rendszerint magasabb fokú képzettsége, illetve nagyobb gyakorlata ugyanis együttesen jut (: bérátlagokban kifejezésre.

11. tábla

Az ipari alkalmazottak bérarányai munkaterület és hatáskör szerint 1974-ben

Az átlagos havi bér Az átlagos havi bér

Munkaterület az alkal- Hatáskör az alkal-

összesen mozotti át- összesen mazotti át-

(forrint) lag szóza— (forint) lag száza-

ló.-kában lékában

igazgatás . . . . 4049 134,6 Vállalati szintű irá-

Műszaki fejlesztés, kuta- nyító . . . . 5399 179.5

tás . . . 3498 116,3 Telepi szintű irányitó 4378 145.5

Gazdasági ügyintézés 3597 1179 Szokvezető . . 4270 142.0

A termelőmunka előké— Nem önálló (alosz-

szite'se . . . . 311 79 1017 tály-. csoport-) veze-

A termelőmunka végre- tő . . . 3746 124.5

hajtása . . . . 3654 121,5 Önálló egyéni mun—

Az üzem fenntartás 3335 1109 kakörű 3243 1083

Általános adminisztráció Beosztott 2411 802

és egyéb 2275 75.6

Összes alkalmazott 3008 100,0 Összes alkalmazott 3008 100,0

A munkaterületek közötti bérdifferenciákat azonban az évközi és az év végi részesedési összegek elég jelentékenyen növelik, elsősorban az igazgatási munka—

területen dolgozók javára. Ez nagyrészt arra vezethető vissza. hogy ebben a cso- portban viszonylag magas a széles hatáskörrel rendelkező. a vállalat eredményeire közvetlen befolyást gyakorló vezetők aránya.

a:

982 BACS GYÖRGY _ Too LÁSZLÓNÉ DR.

12. tábla

Az ipari alkalmazottak nyereségrészesedésének aránya munkaterület szerint 1974-ben

Évközi ' Év végi

Munkaterület A

részesedés a havi kereset százalékában

Igazgatás . . . 10.3 I 5.4

Műszaki fejlesztés, kutatás . . . . . . 6.4 4.9 Gazdasági ügyintézés . . . 5.4 4.6 A termelőmunka előkészítése . . . . . 6.1 4,5l A termelőmunka végrehajtása . . . 634 4,9

Az üzem fenntartása . . .. . . 5.4 4.6

Általános adminisztráció és egyéb. . . 4.2 4,4 Összes alkalmazott 6.4 X 4.8

A bérarányokat befolyásoló személyi tényezők közül az iskolai végzettség és az

életkor -—, illetve az utóbbival összefüggő gyakorlottság -— érdemel még megkülön-

böztetett figyelmet mind a munkások, mind a főbb alkalmazotti csoportok bérhely—

zetével kapcsolatosan.

13. tábla

Az iskolai végzettség szerinti bérarányok 1974-ben

. , , _ Adminiszt—

Szak- Betomtott Seged- Összes Muszaki ratív

iskolai végzettség munkások alkalmazottak

átlagos havirbére

az összes azonos kategóriájú átlagbérének szazalékában

Egyetem, főiskola . . . . 107,6 120,7 117,5 120,3 113,8 162,3

Műszaki technikum. szakkö— ,

zépiskola . . . . 1032 1121 11417 118.3 98,2 125,6

Egyéb technikum. szakközép—

iskola . . . . . . . . 9'4,3 99,7 98.7 104,4 909 , 105,7

Gimnázium . . 95,9 94.1 94.5 102,6 824 92,6

Általános iskola 8 osztálya . 97,5 96,1 97,5 98.8 92,5 90,2 Általános iskola 8- nál keve-

sebb osztálya* . . . 111.7 106,1 102,0 100.4 . 96,4

Összesen 1oo,o 1oo,o 1oo,o 100,0 1oo,o 1oo,o

* A munkásoknól :: magasabb béraxróny az iskolázatlanabbak magasabb életkorával, nagyobb gyakor—

latával függ össze.

A munkaköri beosztás és az iskolázottság kombinációja segítségével megál—

lapítható, hogya magasabb fokú iskolai végzettséghez minden munkaköri csoport- ban magasabb munkabér kapcsolódik. A differenciáltság mértékében azonban egyéb tényezők (mint például az életkor vagy a nemek szerinti összetétel) is sze-

repet játszanak, és közvetetten kifejezésre jut az adott tevékenységről kialakult tár—

sadalmi értékítélet hatása is,

IPARi LÉTSZÁMARÁNYOK 983

Az életkor és a kereseti színvonal összefüggéseit szemléltető ábra egyértelmű- en kifejezi, hogy a differenciálódás a szakképzett mun'kásoknál erősebb, mint a kevésbé képzett betanított vagy a képzetlen segédmunkások esetében. Az alkal- mazotti átlagnál magasabb szintű képzettséggel rendelkező műszakiak csoportjára

pedig különösen jellemző a keresetek gyors emelkedési üteme, már a pályatkezdés korai szakaszaiban is.

A havi kereseti átlagok életkor szerinti differenciálódása 1974-ben

% 150

7417 :

730 '

720 '

770

M

...'"" fr.—"J,

100 ... / f'" ... ...

/

90 -. ' 1 f _/

80 Sza/(mméása/f

( _. __ Bella/WW mwúásaú

70

Sayáa'munáa'soé

SU " .7 , o... . .o Művek/' a/Áfaúnaza/fa/r

/

50 Li, ._._-. Ádmm/sz/na/iy a/Ifa/maza/faé

? ' 1

40

—78 l 79—20 l 27—25 l 25—50 i37—35 l 3645 l 46—55 l 56—

e' l/ e s

Az ábrának az utolsó 'korcsoportra vonatkozó része külön magyarázatot igényel.

ltt ugyanis a nemek szerinti összetétel megváltozása (ami a nők alacsonyabb nyug- díjkorhatárával függ össze) különböző mértékben érinti az egyes csoportok kere—

seti átlagának alakulását. A betanított munkások. de főleg az adminisztratív alkal—

mazottak esetében tehát az utolsó szakasz meredek emelkedése pusztán annak tulajdonítható, hogy a fiatalabb korcsoportokban nagy többségben levő nők vi- szonylag alacsonyabb bérszínvonalának hatása itt már nem érvényesül. (Az 55 évesnél idősebbek között itt már túlnyomórészt csak férfiak szerepelnek, s ezek

keresete viszonylag magas.)

*

Az elmondottak — amint arra a bevezetőben is utaltunk — csak megközelítő áttekintést nyújthatnak a tizenöt éves időszakot felölelő reprezentatív ipari mun- kaügyi megfigyelések és az ezekre alapozott elemzések gazdag anyagából. Bár az ipar létszám— és bérhelyzetével kapcsolatosan még a problémák és összefüggések hosszú soráról lehetne említést tenni, úgy véljük, e szete'ny ízelítő alapján is érzé-

984 ' BACS GYÖRGY — TÚO LÁSZLÓNÉ DR.

kelhető: a személyenkénti, reprezentatív jellegű ipari munkaügyi adatgyűjtések nagymértékben kibővítették a statisztikai elemzések gyakorlati lehetőségeit. és ezek—

nek a sokoldalú statisztikai elemzé'seknek az eredményei hasznos és korszerű infor—

mócióforrósnak bizonyultak mind a gazdasagi—tarsadalmi vezetés. mind a szakmai közvélemény számára.

lRODALOM

A munkások helyzete az ipawúllalatoknól. Statisztikai Időszaki Közlemények. 41. köt. Központi Statisz- tikai Hivatal. Budapest. 1961. 207 old.

Az ipari munkások létszámaránya. munkakörülményei és bérhelyzete. Statisztikai időszaki Közlemények.

82. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1966. 341 old.

Az iparban foglalkoztatott műszaki és adminisztratív alkalmazottak létszámaránya és bérhelyzete. Köz—

ponti Statisztikai Hivatal. Budapest. 1966. 263 old.

Az állami iparban foglalkoztatott munkások létszómősszetétele, munkakörülményei és bérarónyai. Sta—

tisztikai Időszaki Közlemények. 196. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971. 103 old. _ Az állami ipar alkalmazottainak létszámarányai, bér- és jövedelmi viszonyai. Statisztikai Időszaki Közle- mények. 204. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1971. 77 old.

Munkaügyi adatgyűjtemény az allami iparban foglalkoztatottakról. l—ll. köt. Központi Statisztikai Hi- vatal. Budapest. 1972.

A szocialista iparban foglalkoztatottak létszúmösszetétele és kereseti viszonyai. Statisztikai időszaki Közlemények. 396. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1977. 121 old.

Munkaügyi adatgyűitemény a szocialista iparban foglalkoztatottakról, 1974. (Munkaanyag.) Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1977. 89 old.

PE3lOME

Grana, c onuoü CTOppol, conepmur oősop Bamuei—imwx Memnonoruuecnux pemenuü, anMeHeHHle : one npoaeAeHme a 1959—1974 l'OAbl a npOMblLlJneHl-IOCTM ueTblpex BH—

SOpOHHbIX oőcnenosauwü no pray n, c .apyroü CTOpOHbI, oöpamae'r emma-me Ha te artan—

Mocanau " Tenneuuuu pa3au'mn, KOTOpble Mpmno oSHapymurb Ha ocuoaauuu nonyueunux aaHHbix.

Bbiőopounae oőcnenoaanue 1959 rona conepmm AaHHble o paóo-mx rocyaapc'raeuuoü npOMblLul'leHHOCTH (npumepuo 50000 uenoaek). Aanbueiwue oőcnenoaanwn pacnpoc'rpa- HHHHCb Ha eme Gonee Lunpomiíi prr paőomnnaa npOMblUJneHHOCTHZ 3 1964 roAy Hapnny c paőouumu Ha Texuw-iecmíi " anMuHucrparnaHsií—i nepcoHan, a s 1969 rony Takme 91 Ha naaneK—iwue (acnomoraTeansle u HenpOMbumneHHme) rpynnu cnucounoro cocrasa. Cőop npOMblLLll'leHHbIX aal-mux :; 1974 rogy 6un ocymecmnen : Kauecme cocraauoü nec-ru 06—

merocyaapcraeunoro auőopounoro oőcnenoaanwn, no prny,oxaawemero ace napom-noe xoaai—icno. TaKHM oőpasoM Hecronmee oőcnegosanne anepable Hapnny c rocyAapcraeHl-ioü npommmneuuocrmo oxaamno Taxme " noonepa'ruanmü ceKTop'npOMbimneHi-iocm (Bcero 98000 paőouux " 53000 cnymaumx). OnpeAenem—ie Heoőxonmmoro konuuecraa anemeu'roa BblőOpl-(H Öbll'lo ocymecnneno a COOTBeTCTBHH c Matema'ero—cramcruuecxuMu oueHKaMM Ha ocnoaanuu HMetOLUMXH a pacnopsmcenuu cnnomelx p.aHHux. Orőop OXBaHeHHle Haőmone- HHeM nuu. 6bll1 npousseaen l'lpOMblLuneHl-IHMH npeanpummmu cornacno paspaőoraHHuM o'r- Hocmeano omenbnmx npomumnenuux oTpacneü " npeaacraaneHHuM : u.empanaHOM no—

pnnxe MeroaaM (Hanpumep cornacuo metonymcnosmaaiouaemycn Ha nepablx öyxsax (parm- nuii). Eonbmuucrao aonpacoa nepenncnbix HHCTOB c nepconaanuMi—i nemu—mu gamma Gunn senem-iuris npomumneHHi-Ae npeanpwnmn Ha ocuoaaunu caoero yuera, a Heoöxonu-

mac-ru : nHl-iHOM onpoce umena MeC'I'O mama a HeCKonhKHX cnyuasix.

K uucny rnaauux TeM abiőopounux oőcnenoaanuü no prAy omocunucs KBaJ'lHCbHKB- um! paóoTanos, xapanrepuayemas prAOBbIM c-rameM onblTHOCTb,YCnOBHSl prnamacvora nepemenu mecr paÖOTbl, ofpaőo-raHi-ioe paöouee apeMs, nom-ian cyMMa zapaőomoü man-.!

" sapaőoma, a TBKNte HeCKoanO Hauőonee cymecrsem—lux anemeuros nocneAHux. Cooő- menne Bamneüumx nepcoHaanux (PaKTOpOB (BOSPBCT, non), nonxmocm, KOMneTeHuMi—i, ccpepu nentenbnocm u r. p,. OTHOCHTeanO cnymaumx noaaonnno ocyutecrams MHOI'OCTOPOH- HIOIO KoMőwHupoaaHi—iyia oőpaőowy OCHOBHBIX 'reM.

3Hauenue, noapoőnocn, omenbuux TeM CKJ'laAbIBal'lHCb H H3MeHm'lHCb a COOTBeTCBHH c HymnaMu omenbubix antyanbuux meponpunwi'i :; oőnac-m 3K0H0Mmecxoi—i l'lOJ'lHTHKM. Tax Hanpumep, a 1969 rogy ocoőoe BHHMaHHe 651110 yneneuo 'reKy—iecm paőoueü cum-n u BO- npocaM coxpameuua paőouero speMeHu. B 1974 rony Bospocna pont. oőcnenoaamm coc—

TaBHle nemen-ros sapaőomoü nna-ru u aapaőomoa, pemuma CMeH, a Takme caornamenuü cnucounoro coc-raaa u sapaöomaü nnaru no Karerapmw paöomuxoa.

IPARI LETSZAMARANYOK

985

SUMMARY

The article reviews the main methodologicai aspects of the four labour sample sur- veys in industry accomplished in the period between 1959 and 1974, and draws attention to the interdependencies and development trends which can be pointed out on the basis of the

surveys.

The 1959 sample survey collected information on workers in state industry (some 50.000 persons). Subseauent surveys had an even increasing coverage: in 1964 besides workers, technical and administrative employees, while in 1969 auxiliary staff groups of employees were also included. The 1974 survey of industry was part of a labour sample survey covering all the economy, thus it included for the first time in addition to state industry also co-oper- ative industry (with a total of 98.000 workers and 53.000 employees). The number of the necessary sampling units was determined by mathematical statistical estimates based on the existing full—scale statistics. The individuals to be surveyed were selected by the respond—

ent—enterprises according to a centrally provided method elaborated separately for various industry groups (i. e. based on initials of the names). Information by individuals were supplied for most items of the auestionnaires by the respandent-enterprises on the basis of the existing records: interviewing was necessary only in a few cases.

Basic issues of the labour sample surveys in industry were: aualification of workers, training characterised by the time of service. working conditions, freauency of changing the job, working hours performed, wages, earnings (total and some important components).

Collection of data on basic individual characteristics (age, sex), scope or sphere of activity (of authority for employees) etc. made possible various cross-tabulations.

ln conformity with the actual socio-political measures the relative weight of the sub—

jects, their specification have been changed in accordance with the reauirements. For in- stance in 1969 greater emphasize was given to the auestions relating to changing the jobs.

and the decrease in working time. In 1974 greater role was assigned to the investigation of the components of wages and earnings, shift potterns, staff structure and relative wage

rates.