Nemcsinov, V. Sz.Sz.G.: Sztrumilin gazdasági modelljei

1044

STATISZTIKAI !RODALMI FIGYELÖ- *

által bérlakásokért fizetett összeg), mind az eszmei lakbérek (az az összeg, melyet

a lakástulajdonosok fizetnének, ha a tu—

lajdonukban levő lakással azonos jelle—

gűt bérelnének) vonatkozásában. Eszerint

a becslés szerint a nem mezőgazdasági

lakosság által használt lakások bérének

országos együttes összege folyó áron 1960—ban megközelítőleg 7,8 milliárd

frankra volt tehető (amiből a reál-lakbér 3,7 milliárd volt), 1963-ban pedig 135 milliárd frankra (az utóbbiból 5,8

milliárd volt a reál—lakbér). A kereken

70 százalék körüli teljes növekedésből

kb. 30 százalék juthatott a lakásállomány gyarapodására (mivel az előzők szerint a lakbérátlag kb. 40 százalékkal növe-

kedett).

A fentiekben röviden összefoglalt tar- talmú tanulmány sok érdekes módszer—

tani tájékoztatással is szolgál (például a lakások minőségi csoportosításának szem- pontjairól, az alkalmazott számítási eljá- rásokról stb.); ismerteti a lakbérátlagok

alakulását az országos szinten kívül a lakások minőségi fokozatai, a települé- sek nagysága, a lakbérszabályozás rend- szere szerint részletezve; megkísérli az

ún. ,,lakbér felszabadítási" intézkedések

hatásának elemzését is, bár ennek meg-

felelő elvégzéséhez különleges további

adatfelvételeket tart szükségesnek.'

A tanulmány megállapításait számos grafikon és jól áttekinthető bő szám-

szerű adatanyag szemlélteti.

(Ism.: Juhász László)

NYEMCSINOV, v. sz.:

92. G. szTRUMlLIN GAZDASÁGI MODELLJE! *

(Modeles économigues de S. G. Strumilin.)

—-— Cahiers de l, 1. S. E. A. 1966. május 38—72. p.

A folyóiratban közölt szövegrész naw—

ré8zt a közelmúltban elhunyt Nyemcsi—

nov akadémikus ,,Gazdaságmatematikai módszerek és modellek" című könyvé—

ből való. Sz. G. Sztmmilin ismertebb gazdaságmatematikai modelljei tárgyalá- sának bevezetőjeképpen Nyemcsinov a

modellek jelentőségét hangsúlyozza a gazdasági elemzés és a tervezés terüle—

tén, mikor is a gazdasági jelenségek és

összefüggések modelljét egyenletrendszer

forinájában kifejezett mutatók és para—

méterek különleges konstrukciójaként

határozza meg. Különbséget tesz a ma—

tematikai és statisztikai modellek között, mely * utóbbiak

szintetikusak' és anali—

tikusak lehetnek. A szintetikus modellek általában statikusak, az analitikus mo—

dellek dinamikusak A közgazdaságtudo- mány jelenlegi stádiumában nem nélkü-

l—özhet olyam modelleket, melyek szám—

szerűen határozzák meg a gazdasági ösz—

szefüggéseket és folyamatokat jellemző

egyes paramétereket.

Az élő munka hatékonyságának modell—

je azon a felismerésen alapszik, hogy a termelés állóalapjainak értéke olyan mér- tékben csökken, ahogy a munka terme- lékenysége nő. Az értékcsökkenés forr—

mulája a következő:

Ot : co'.(l$p)f,

ahol co az állóeszközök kezdeti értéke, p —— a munkatexmelékenység évi növe—

kedése százalékban, t —— az időtényező.

A formula segitségével kívánja össze—

hasonlítani a szerző egy elmúlt időszak és a jelen időszak munka—ráfordításai

alapján készült termékek értékét. Úgy—

szintén ezt a fomnulát használja fel be-

ruházási programok alternatívának ki—

számítására, a mwmkatemnelé'kemység kü- lönböző növekedési arányai mellett.

Sztrumilin egy másik modellje a köz- oktatás hatékonyságának méreeére alkal—

mazott analitikus modell, melyet 1924—ben

tett közzé. Szerszámgépeleen dolgozó munkás-ok korát, munkában töltött évei számát és iskolázottságátt vette figyelem—

be: a szakképzettség mértéke az említett

három tényező függvénye; s ezek alapján erre nézve bizonyos elméleti standard szakképzettségi fokozat fogalma dolgoz—

ható ki. Elméleti megállapításaihoz ané- hány érdekes gyakorlati következtetést

fűz. Megállapítja, hogy a munka haté- konysága a munkában eltöltött évek és a szakképzettség növekedésével lineári-

san nő, ugyanakkor az életkor növeke—

dése esetén alakulása másodfokú para—

bola vonalának megfelelően történik.

Hasonlóan érdekes megállapítása, hogy a fiatal munkások közül nagyobb mun-

katermelékenység'et értek el azok, akik

magasabb iskolázottsággal, de kevesebb üzemi gyakorlattal rendelkeztek, mint

azok, akiknek iskolai képzettsége kisebb, üzemi gyakorlati idejük hosszabb volt.

Ennek alapján a másodfokú oktatás és a politechnikai képzés kiterjesztésének szükségességét hangoztatta.

Ismerteti a továbbiakban Sztrumilin—

nak az új beruházások gazdasági haté-

konysága felmérésére szolgáló modelljét,

melynek segítségével össze lehet hason- lítani különböző technikai szinten álló vállalatok gazdasági remtabilitá'sát, vala—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1045

mint meg lehet vizsgálni az elavult gé—

pek és felszerelések időbeli kicserélésé—

nek kérdését. A számszerű eredmények

alapján szükségesnek véli olyan külön alap megteremtését, mely az erkölcsileg elavult gépek és felszerelések cseréjének fedezetéül szolgál, amely függetlenül ke—

zelendő az akkumulációtól (modernizációs alap), s amelynek fenntartása nem ké- pezi részét a vállalatok termelési költ—

ségének. Ez a külön alap iparáganként, akár gazdasági területenként regionálisan valósítható meg.

Sztrumilinnak a kapitalista gazdaság differenciális földjáradéka alakulásával foglalkozó tanulmányával kapcsolatban a szerző megállapítja, hogy a földek kü—

lönböző termékenysége, egyes gazdasági övezetek munkaerővel való ellátottságá—

nak különböző foka, a mezőgazdasági üzemegységek különböző állóalap—felsze-

reltsége következtében maga a probléma a szocialista tervgazdaság szempontjából

sem érdektelen, de az ennek számszerű- ségét kifejező modell még megalkotásra

var.

A cikkben bemutatásra kerül még Sztrumilinnak egy dinamikus népesedési modellje, valamint egy modell, mely a fogyasztási és a felhalmozási alap opti- mális arányának megállapításával foglal—

kozik, ha a tervezés negyven évre ter—

jedő ídőhorizontot ölel fel.1

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

TINTNER, G. —— ZIND, R.:

A MAROKKÓI NEMZETGAZDASÁG EGYSZERÚSITETT, KEYNES-TIPUSÚ

MODELLJE

(Un modele keynesien simplifié de l'éco- nomíe marocaine.) —— Revue d' Economie Po—

litigue. 1967. márc.—ápr. 149—161. p.

Az ökonometriíai modelleket az utóbbi néhány évben már nemcsak a fejlett or- szágok gazdasági összefüggéseinek jellem—

zésére, h—anem a gazdaságilag elmaradt, illetve fejlődőben levő országok gazda—

sági elemzésére is felhasználják. Az utóbbiak közt megemlíthetjük például

Tinmemek és Narayanannak az indiai nemzetgazdaságra, valamint D. B. Suits—

1 Lásd ezzel kapcsolatban Sz. G. Sztrumt—

lm: Az optimális arányok problémája (Sta- tisztikai Szemle. 1962. évi 12. sz. 1191—1205.

old.) és Virág Ildikó: A felhalmozási hányad és az időhorlzont (Statisztikai Szemle. 1966. évi 11.sz.1120—1128.old) 0 cikkét.

nak Görögországra, I. Adelmannak és

H. B. Chenerynek ugyancsak Görögor- szágra vonatkozó modelljét. Jelen tanul—

mányban a szerzők a marokkói gazda- ság néhány fontosabb * összefüggését

elemzik ökonometriai modell segítségével.,

A modell lényegében a G. Tintner és

B. von Hohenbalken által az OEEC or- szágokra nézve korábban kidolgozott modell (megjelent a Weltwírtschaftliches Archiv 1962. évi 1. számában) egyenlet- rendszerét alkalmazza a marokkói nép-

gazdaság idősoraira és a becslést, illetve

az exogén változóknak az endogén vál—

tozókra gyakorolt ún. szimultán elaszti—

citása kiszámítását is az OEEC—modellel

azonos módszertani elvek alapján hajtja

végre.

Az öt egyenletet tartalmazó szimultán egyenletrendszer 1951—től 1962-ig terjedő időszakot ölel fel. Változóinak száma,

melyek a marokkói nemzetgazdaság fon- tos—abb idősorain épülnek fel, összesen

13, ebből 5 endogén változó. Az öt egyenletből három definíciós egyenlet,

úgyhogy a sztochasztikus egyenletek szá-

ma csupán egy fogyasztási és egy ter—

melési egyenletre szorítkozik: ez utóbbi nem lineáris. Késleltetett változókat nem tartalmaz a modell.

A modell exogén változói: a népesség (N), a közületi fogyasztás (G), a beruhá- zások (I), a készletváltozás (L), az export

(E),_ az import (M), az egy munkásra eső

bérhányad (W), valamint az időtrend (T).

Az endogén változók, illetve a modell

terminológiája szerint: ,,célváltozók", me—

lyeket az exogén változók (,,eszközválto—

zők") segítségével kívánnak megha—tá—

vozni: a lakosság fogyasztása (C), a

bruttó nemzeti termék folyó áron (Y), az

árindex (P), a bruttó nemzeti termék összehasonlítható áron (X), valamint a teljes foglalkoztatottság (D). Sztochasz—

ti'kus egyenlet segítségével a szerzők azonban csak a lakosság fogyasztását és az összehasonlíthaitó áron számított bruttó

nemzeti terméket határozzák meg; a töb—

bi endogén változó csak az identitások- ban szerepel.

A két sztochasztikus egyenlet pereme—' tereit a legkisebb négyzetek klasszikus módszerével becsülték, az exponenciális termelési függvényt loglineárissá transz—

formálták. Szerzők elismerik, hogy a

legkisebb négyzetek klasszikus módsze—

rének alkalmazása a paraméterek bizo-

nyos torzítottságát eredményezte.

A modell egyenletrendszere a változók

közti következő összefüggéseket juttatja kifejezésre (az egyszerűség kedvéért mel—