826
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 'SZTRUMILIN, SZ.:
TÁRSADALMI FEJLÓDÉS A SZOVJETUNIÓBAN 50 Év ALATT
(ObscseSZtvennüi progressz v SZSZSZR za 50 let.) ——
Vopraazü Ékonomiki. 1969. 11. sz. 56—73. 1).
A világ első szocialista államának fél évszá—
zad alatt a társadalmi fejlődés területén elért eredményeit összegezve, mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelmének növekedését sehol nem múlták felül. Továbbá figyelembe kell venni, hogy e fél évszázad alatt a polgárháború és a világ—
háborúk, valamint az általuk okozott károk helyreállítása nem kevesebb, mint 17 évet emésztettek fel. Az előrehaladásra, a ,,hideg"
háború viszonylagosan normális körülményei között kb. 30 év jut, vagyis történelmi mére- tekben minimális idő.
50 év alatt az ország tiszta terméke nem kevesebb mint ötvenszeresére nőtt. Oroszor—
szág nemzeti jövedelme 1913-ban 21 milliárd rubel volt 1926/27. évi árakon. A nemzeti jöve- delem erről a színvonalról 1920-ra negyedére
csökkent. '
Az 1920-es győzelem után a Szovjetunió 5 év alatt elérte a háború előtti cári Oroszország színvonalát. l926-tól 1940—ig újabb ugrásszerű fejlődés ment végbe és a nemzeti jövedelem majdnem hatszorosára emelkedett, egymás- után elhagyva a fejlődésben Európa legerősebb kapitalista hatalmait. Ezt a fejlődést hosszú időre megszakította a fasizmus támadása. A.
nemzeti jövedelem 1940-től 1946-ig 22 száza—
lékkal csökkent. 1947—1967-ben viszont 650 százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem.
Egyszerű számítás is azt mutatja, hogy bé- kés körülmények között az átlagos növekedési ütem évente 8—12 százalékot érhetett volna el és a tényleges ütemnél másfélszer gyorsabb lehetett volna. Ez sem meríti ki azonban a felső
határt, ha figyelembe vesszük, hogy a ,,hideg"
háború fegyverkezési hajszája nagymértékben gátolja a fejlődés ütemét. A termelési állóala—
pok növekedése 1967—ben költségvetési árakon
számítva 27 milliárd rubelt tett ki, az amortizá- ció levonásával pedig nem egészen 7 milliárd rubel volt. A védelemre fordított kiadások a költségvetés szerint 14,5 milliárd rubelt tettek ki. Elképzelhető, hogy milyen gyors technikai haladást lehetett volna elérni, ha a védelemre fordított kiadásoknak csak a felét a technika és a tudomány fejlesztésére használták volna fel.
A Szovjetunió lakossága 50 év alatt a hábov rús veszteségeket figyelembe véve mindössze 65 százalékkal növekedett, a népgazdaságban foglalkoztatott munkaerő létszáma viszont kétszeresére, aránya az egész lakossághoz vi—
szonyitva 37-ről 43 százalékra növekedett.
Mindennél észrevehetőbb hatással volt a mun- kaerő összetételére és minőségére a kultúrfor—
radalom. Kiküszöbölték az írástudatlanságot,
50 év alatt 36-s20rosára nőtt a középfokú ok- tatásban és 40—szeresére a felsőfokú oktatásban részesült dolgozók száma. A főleg fizikai mun-
kában foglalkoztatott személyek száma az el—
múlt 50 év alatt mindössze 15 százalékkal nő—
vekedett, míg a szellemi munkásoké több mint tízszeresére, a tudományos dolgozók száma pe—
dig 55-szeresére nőtt.
Az elmúlt fél évszázad alatt a termelőeszkö—, , zők és berendezések gyártása az iparban (vál-' ; tozatlan árakon számítva) 238—szorosára növe- kedett, a fogyasztási cikkek termelése viszont nem érte el a 38—szoros növekedést sem. A ter- melési eszközök aránya az ipar bruttó termelé- * sében 38 százalékról 75 százalékra emelkedett.
Az ipar termelésének volumene Változatlan , árakon az elmúlt 50 év alatt 100 —— 110—szeresére nőtt.
A mezőgazdaság mindenütt elmarad nőve- kedési ütemben az ipartól. A Szovjetunióban a mezőgazdaság bruttó termelése 50 év alatt mindössze háromszorosára (216 százalékkal) nőtt. így természetesen nagymértékben csök- kent (191 3-tól ]967—ig felére) a mezőgazdasági termelés aránya a nemzeti jövedelemben.
A termelési állóalapok értéke 1967 végére 363 milliárd rubelt tett ki (új értékben)", őssze- hasonlítható árakon több mint 16-szorosra emelkedett az 50 év alatt.
A villamos erőművek kapacitása 1967—ben 1913-hoz képest kb. 120—szorosára, a termelés több mint háromszorosára nőtt. Állóalapjaik 1967 végén 27 milliárd rubelt tettek ki, ami az ipar alapjainak 15,3 százalékát, az ország egész termelési alapjának 7 ,4 százalékát jelen- tette. Az iparban a munka energiával való ellátottsága az adatok szerint az 1913 óta eltelt 54 év alatt 22-szeresére, a villamos árammal való ellátottsága pedig 36-szorosára nőtt. A mezőgazdaságban az energiával való ellátott—
ság és a munkatermelékenység eléggé alacsony
színvonalon maradt, sokkal alacsonyabban, mint az iparban.
Ha összehasonlítjuk a nemzeti jövedelem növekedését (57—szeres) a munkaerő—ráfordí—
tások növekedésével ( 2,5-szeres), akkor azt látjuk, hogy e ráfordítások egyszerű munka- egységre jutó termelékenysége az 50 év alatt a forradalmi és a háborús veszteségektől füg- getlenü122,8—szeresére növekedett. Ez egyedül—
álló növekedés, mely még nagyobb is lehetne, ha sikerülne azt az első két ötéves terv éveiben elért fejlődési ütemet megtartani, amikor a termelékenység 254 százalékkal emelkedett,
azaz mindössze 1 évtized alatt 3,5-szeresére nőtt.
Nem lehet lebecsülni a kulturális beruházáso- kat sem. 1 937—től 1 967—ig anépgazdasági beruhá—
zások 4,3 milliárdról 52,8 milliárd rubelre emel- kedtek, vagyis 12,3-szer, a szociális-kulturális
intézkedések költségei pedig ugyanezen évek
alatt 3,5 milliárdról 53,7 milliárd rubelre,
vagyis 15,3—szeresen nőttek. A számok azt mu-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
827
tatják, hogy a kulturális igények kielégítésére fordított kiadások gyorsabban nőttek. A kul- turális beruházások hatékonysága néhányszor magasabb volt mint a technikai beruházásoké.
Az oktatási igények kielégítésére fordított költségvetési kiadások 1940-ben mindössze 2 milliárd rubelt tettek ki, 1967-ben Viszont
már 16 milliárd rubelt. A tudományos tevé- kenységre fordított kiadások e 27 év alatt
03 milliárdról 8,2 milliárd rubelre, vagyis
27—szeresére növekedtek, ami a tudományos beruházások területén kiemelkedően magas hozzájárulásnak tekinthető.
(Ism.: Sólyom Antal )
MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA
BULGARU, M.—MARIAN, I.—GUTESCU, L.—
MARINESCU, GH.:
A TEJTERMELÉS REPREZENTATiV VIZSGÁLATA
(0 cercetare selectiva privind productia de lepte.) '—
Rem'sm de Statistica. 1969. 11, sz, 35—45. p.
1968. november—december hónapban a román Központi Statisztikai Hivatal repre- zentatív felvételt hajtott végre a tejtermelést befolyásoló tényezők és a tehénállományban jelentkező sterilitás okainak vizsgálatára.
A szerzők tanulmányuk első részében a fel-
vétel módszerét ismertetik, a második részben az eredményekről számolnak be.
A felvétel az állami gazdaságok 1968. októ—
ber l-i állományának 10, a termelőszövetkeze- tek 5 százalékára vonatkozott.
A megfigyelés mindkét gazdaságkategóriá- ban a 600 darabnál kevesebbet tartó tehené- szetekre terjedt ki. A 600 darabnál többet tartó gazdaságok esetében a gazdaság egy tehenésze- tét vizsgálták csak meg.
A felvételnél figyelembe vették a földrajzi szempontokat, azaz, hogy a kiválasztott gaz- daságok megfelelően képviseljék az ország domborzatát oly módon, hogy a szarvasmarha- tenyésztés vidékei nagyobb súllyal szerepelje- nek.
Ami a mintavétel terjedelmét illeti, a próba- számítások azt mutatták, hogy a megfigyelés lehetőleg a tejelő tehenek országos állományá- nak 5 százalékára terjedjen ki.
Az adatok forrása az üzemegységek nyíl- vántartása volt, valamint az egységek szakem- berei és vezetői által szolgáltatott információk.
A megvizsgált állomány jelentős részét a
nagyhozamú ,,Baltata romaneasca" képezi,
amely az állami gazdaságok állományának
49,9, a termelőszövetkezetekének 4l,1 százalé- kát teszi ki. A második helyen a ,,Bruna" (bar—
na) fajta áll. Növekedőben van mindkét gaz-
daságkategóriában a ,,Rosie Dobrogeana"
(dobrogeai vörös) aránya.
A tehénállomány 52 százaléka az 5— 9 éves korosztályba tartozik (az állami gazdaságok-
ban 52, a termelőszövetkezetekben 59,4 szá- zalék). A fiatalabb korosztályt (5 éves korig) az állami gazdaságokban a tehenek 22,5, a ter- melőszövetkezetekben csak l3,0 százaléka kép- viseli.
Kitűnt, hogy az elkövetkező 4— 5 esztendő—
ben a termelőszövetkezetek tehénállományát a kívántnál nagyobb arányú elöregedés fenye—
geti, ha nem történik meg idejében a felfrissí—
tés. Az állami gazdaságokban a helyzet az el- lenkező, mert a tehénállomány korstrnktúrája 4—5 esztendő múlva optimális lesz, mivel a szükséges intézkedések idejében megtörténtek.
A felvétel idején a tehénállomány több mint negyedrésze befejezte a laktációt.
Ami a hozamokat illeti, az állami gazdasá- gokban nagyobbak, mint a termelőszövetkeze- tekben. Ez nemcsak az első és az utolsó laktá- eióra vonatkozik, hanem az optimális állapotra is. A hozam növekedési tendenciája is erősebb az állami gazdaságokban, mint a termelőszö—
vetkezetekben.
Az állami gazdaságok tejtermelése folyama—
tosabb és szimmetrikusabb, mint a termelő-
szövetkezeteké. A takarmányozás helyzete is jobb az állami gazdaságokban.
A laktáció a termelőszövetkezetek tehenet nél a normálisnál (305 nap) alacsonyabb. N ega- tív jelenségnek tekinthető azonban az is, hogy az állami gazdaságok tehénállományának több mint 15 százaléka esetében a laktáeió a normá- lisnál hosszabb.
A felvétel kiterjedt a tartás körülményeire, a takarmányellátás problémáira, a fedeztetés és a fejés kérdéseire is.
Az adatok szerint a termelőszövetkezetek- ben mindenféle istálló megtalálható a tégla- faltól a földes pajtáig. Ugyanakkor erős kor- szerűsítési törekvés is jelentkezik az itatás,
etetés, trágyakihordás gépesítésével. Az állami gazdaságokban az istállók nagy része téglafalú és betonpadozatú.
Az állatok egészségügyi ellátásában főként a termelőszövetkezetekben mutatkoznak hiá- nyosságok, mivel nem veszik eléggé igénybe az állatorvosi szolgáltatásokat. Meg kell emlí—
teni, hogy a mesterséges megtermékenyítés problémái közé tartozik a termékenyítő anyag helytelen kezelése, ami sterilitást okozott szál mos esetben.
A felvétel adatainak összefüggéseiből az a végső konklúzió, hogy mind az állami gazda—
ságok, mind a termelőszövetkezetek olyan te-
hénállománnyal rendelkeznek, amely jelentős tejtermelésre képes.
(Ism.: Cseres Tiborné)
