E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI
BÖGEL JÓZSEF CSETRI LAJOS CS. PATAJ MIHÁLY CZ1NKE FERENC DÉR ISTVÁN DÉR ZOLTÁN D. FEHÉR ZSUZSA DOROGI IMRE ERDÉLYI MIHÁLY ILIA MIHÁLY KENED1 JÁNOS KOPECZKY LASZLÖ KOPILOVIC, JAKOV KOS, JAN
KOVÁTS MARGIT KŐSZEG FERENC LÉVAY ENDRE MAGOS GYULA MAJOROS JÓZSEF MERKOVIC, LAZAR NIKOLÉNYI ISTVÁN ORSOVAI EMIL ÖKRÖS LÁSZLÓ PANClC, IVAN PAPP LAJOS PÁLYI ANDRÁS POMOGÁTS BÉLA
POZNOVIJA-VILA, ROZIJA PURCAR, PETKO VOJNIC SCHEIBER SÁNDOR SERES JÓZSEF SZELESI ZOLTÁN SZ. SIMON ISTVÁN SZILÁGYI GÁBOR TAKÁCS IMRE TORDAI FERENC TÓTH BÉLA URBÁN JÁNOS VÁNTUS ISTVÁN WÜRTZ ÁDÁM ZDRALE, RADOVAN ZELEI MIKLÓS ZÁKÁNY ANTAL ZOLNAlC, ÁNTE ZOMBORI LÁSZLÓ
Címlapunkon — Czinke Ferenc:
A csúnya juhászné balladája
XXI. évfolyam, 10. szám. 1967. október T A R T A L O M
Szabadkai írók műveiből
LÉVAY ENDRE: írók egy város falai között 900 KOPECZXY LÁSZLÓ: Kutyák, macskák (elbeszélés) 901
ANTE ZOLNAIÓ: Fölgyújtott vér (vers) 905
JAKOV KOPILOVIÓ: Versek 906 ZÁKÁNY ANTAL: Versek 906 JAN KOS: Az angóramacska (elbeszélés) 908
LAZAR MERKOVIÓ: Versek 912 IVAN PANClC: A lánynak, akit meg kell ismernem
(vers) 913 PETKO VOJNIC PURCAR: Felismerés (elbeszélés)... 913
RADOVAN 2DRALE: Távozás (elbeszélés) 915
DÉR ZOLTÁN: Versek 919 URBÁN JÁNOS: Ünnepi ebéd (elbeszélés) 920
SZELESI ZOLTÁN: Kapcsolatok Szeged és Szabadka
képzőművészetében 922 P A P P L A J O S : Versek 925 TAKÁCS IMRE: Versek 930 ORSOVAI EMIL Szentendre (vers) 931
TORDAI FERENC: A mezőn (vers) 932 ZELEI MIKLÓS: Költészettan (vers) 934
HAZAI TÜKÖR
TÓTH BÉLÁ: Tisza (VIII. rész) 935 MŰVÉSZET
Két kritika a Dóm téri Hamletről
BÖGEL JÓZSEF: Monumentális zárt világ 942 SZ. SIMON ISTVÁN: A lélek színházától tízezrek
színpadáig 945 Ketten a Don Carlosról
VÁNTUS ISTVÁN: Méltóan az eddigi eredmények-
hez 948 NIKOLÉNYI ISTVÁN: Kitűnő „debut" — de hogyan
tovább? 949
ÖKRÖS LÁSZLÓ: Mojszejevék a szabadtérin ..
D. FEHÉR ZSUZSA: A szegedi Nyári tárlatról 952 955 DOKUMENTUM
SCHEIBER SÁNDOR: Ady Endre két dedikációja és
egy lapja 958 Lombok és virágok (Bevezető Szőnyi Zoltán verseihez) 959
SZÖNYI ZOLTÁN: Versek 959 KRITIKA
CSETRI LAJOS: Két drámakötetről — Illés Endre:
Színház; Németh László: Üjabb d r á m á k 982 Üj verseskönyvele
PÁLYI ANDRÁS: Zelk Zoltán: Felforrt az ég 967 POMOGÁTS BÉLA: Csoóri Sándor: Második születé-
sem 968 SERES JÓZSEF: Györe Imre: Fényem, feketeségem 971
Üj prózai müvek
ILIA MIHÁLY: Cseres Tibor: Ember f i a és f a r k a s a ... 973 KŐSZEG FERENC: Örkény István: Nászutasok a légy-
papíron 974 KENEDI JÁNOS: Kolozsvári G r a n d p i e r r e Emil: Vál-
tozatok hegedűre 976 Üj tanulmánykötete7c
MAJOROS JÓZSEF: Illés Béla: P i p a f ü s t mellett 978 ILIA MIHÁLY: Balogh Edgár: Én tintás esztergapadom 979
KRÓNIKA 981 ILLUSZTRÁCIÓK
CS. P A T A J MIHÁLY Műmelléklet I.
CZINKE FERENC A címlapon DÉR ISTVÁN Műmelléklet I.
DOROGI IMRE Műmelléklet II.
ERDÉLYI MIHÁLY 980 KOVÁTS MARGIT ! 933, 961
MAGOS GYULA 957 POZNOVIJA-VILA. ROZIJA 899
SZILÁGYI GÁBOR 918 WÜRTZ ÁDÁM 941 ZOMBOR1 LÁSZLÓ ....' Műmelléklet II.
T I S Z Á T A J
I r o d a l m i és kulturális f o l y ó i r a t
A M a g y a r Í r ó k Szövetsége D é l - m a g y a r o r s z á g i C s o p o r t j á n a k l a p j a Megjelenik h a v o n k é n t
Szerkeszti a szerkesztő b i z o t t s á g F ő s z e r k e s z t ő : ANDRASSY L A J O S K i a d j a a C s o n g r á d megyei L a p k i a d ó V á l l a l a t
Felelős k i a d ó : KOVÁCS L A S Z L Ö
S z e r k e s z t ő s é g : Szeged, M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g ú t j a 10. T á v i r a t c í m : T i s z a t á j Szeged, S a j t ó h á z . T e l e f o n : 12-330. P o s t a f i ó k 153. K i a d ó h i v a t a l : Szeged. M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g ú t j a 10. T e l e f o n : 13-116. 13-500. P o s t a f i ó k 153. T e r j e s z t i a M a g y a r P o s t a . Egyes s z á m á r a 6 forint. Előfizetési d i j a : n e g y e d é v r e 18, f é l é v r e 36, egy évre 72 f o r i n t . Előfizethető a Posta K ö z p o n t i H í r l a p í r ó d é b a n ( B u d a p e s t V., József N á d o r t é r 1.) és b á r m e l y kézbesítő p o s t a h i v a t a l n á l . E g y é n i előfize- t é s e k a 61 260, közületi előfizetések a 61 066 c s e k k b e f i z e t é s i l a p r a ( á t u t a l á s o k a z M N B 8. e g y s z á m l á r a ) k ü l d h e t ő k be. Kéziratot n e m ő r z ü n k m e g é s n e m a d u n k
vissza. I n d e x s z á m 25 916. — Szegedi N y o m d a '898
A SZABADKAI ÍRÓK MÜVEIBŐL
Szabadkán — Szeged testvérvárosában — meg- jelenő RUKOVET című irodalmi folyóirat és a szin- tén ott rendszeresen jelentkező, most jubiláló ÉLET- JEL munkatársainak írásaiból közlünk egy kis össze- állítást abból az alkalomból, hogy mindkét város 1944. október 11-én szabadult föl. A RUKOVET e közléssel egy időben a T i s z a t á j írógárdájának műveiből közöl szerb-horvát nyelven. Reméljük, hogy ez a kapcsolat tartós szellemi értékcserére ad majd alkalmat. (A szerk.)
Rozija Poznovija-Vila:
Nyugodt alakzatok
899
LÉVAY ENDRE
ÍRÓK EGY VÁROS FALAI KÖZÖTT
Sokat vitatott kérdés a szellemi élet csaknem minden vonalán, hogy az al- kotó számára termékenyítő és vonzó talajt jelenthet-e a vidéki város: a fővárosi lüktető élet hiánya, az esti csönd és a végtelen mezőkbe f u t ó utcák. A k é r d é s még több kétséget rejt magában, ha a város neve mellett és említésekor az e m - ber fülébe cseng a kissé magasról ereszkedően lefelé h a j l ó és lefelé hangzó
„nagyfalu" megjelölés, olyképpen, hogy ez nemcsak a város külső képére, de belső életére és a kövein élő ernber lelkialkatára is vonatkozik.
Az emberöltők lépcsőin minden közösség, s vele minden helység m a g a s a b b r a lép. Langyos korokban, poshadt légkörben meglehetősen lassú ü t e m ű e k itt a léptek, de amikor a fejlődés, az erjedés, a f o r r á s évei jönnek, az éiet p a r a n c s á r a meggyorsulnak ezek a léptek, és az igényesebb, az időt átívelő és az elkövetkezendő további nemzedékeknek hírt adó alkotói tevékenység is kiterebélyesedik.
Szabadka is itt valahol — az egyik vagy a másik lépcsőfokon — található. Az irodalom oszthatatlan — ahogy Illyés Gyula m o n d j a : n e m egy sípon szól, de hangjai valahol mindig találkoznak, s ha az alkotói szándék egyfelé tereli őket, mindig egybefonódnak. Talán ebben lelhető meg a szabadkai írók alkotói tevé- kenységének jellemzője a két háború között is, de sokkal hatványozottabban m a .
Kosztolányi Dezső szülővárosában nem egy neves magyar és szerb-horvát író hagyta r á n k írott üzenetét. Csáth Géza, Gyóni Géza, Somlyó Zoltán s z a b a d k a i éveit kötetek, naplójegyzetek, újságok és folyóiratok őrzik, s így találkozunk a szerb-horvát nyelvű- kötetekben és lapokban Miroljub, Mijo Mandic, Ivo Prcié és Milivoj Knezevic nevével: gyűjtőkével és úttörőkével, akiktől nemcsak irodal- mat, h a n e m az irodalom és az irodalmi szolgálat h a t á r t a l a n szeretetét is meg le- hetett tanulni, s akik „sípjuk" sajátos hangján egy irodalmi életnek készítettek itt elő melegágyat. A lágy hangú, olykor halk szavú polgári írók mellett b á t o r szavú munkásírók is jelentkeztek, akik a haladó szellem merész, őszinte h a n g j á t hozták magukkal, és bezörgettek a tűnődésekbe merült olvasó ablakán. A haladó szellemű írók fellépése a két háború közti időszakra esett. Előbb a Tovább gyűjtötte m a g a köré a progresszív erőket, utána a Híd is ebből a városból indult el, hogy p á r esztendős érés után a mozgalom erőteljes, merész hangú orgánuma legyen. Z m a j után a szerb-horvát és magyar írók testvéri együttműködésének első h a j t á s a i v a l akkor találkoztunk; a műfordítások közelebb hozták az írót az íróhoz, olvasót az olvasóhoz, hogy egyazon élet kétszólamú kivetítői legyenek.
A második világháborút követő évek szabad légköre még nagyobb lendületet kölcsönzött a szellemi vállalkozásokhoz, mert a szocialista társadalmi közösség a testvériség-egység szellemének érvényesítésével ledöntötte az emberek közé épített nacionalista, soviniszta válaszfalakat: ember emberközelbe került. N e m a szét- választó, h a n e m az összekötő elem, életérzés került a m ú l t romja, h a m u j a fölé.
Szívósabb lett a munkavállalás, hívebb a hozzáállás (hisz amikor e ponton m i n - denki mindenkiért dolgozik, önmagáért is dolgozik) erősebb élni akarással. Ezt m a (ha nem is mindig egyforma hőfokon) a város irodalmi, képzőművészeti, zenei és színművészeti élete maradéktalanul tükrözi.
A gyűjtőhelyek t a l a j a termékeny, termékenyítő és termékenyülő. Tarsolyában mindenki hordoz terveket, melyek közelebb állnak a valósághoz, mint a z álomhoz, jóllehet Schiller csak az utóbbiban látta ezt: „Freiheit ist n u r in d e m Reich der Triiume". Mi a szabadságot a valóságban érezzük, éljük, olyan erővel, olyan i n - tenzivitással, amennyire erőnkből telik. Az e m b e r lett a maga szabadságának a megfogalmazója azokkal a szavakkal, melyeket a n y j a ölében tanult. Most az író, az alkotó tehetségétől függ, hogy mennyire t u d j a ezt m a r a d a n d ó m ű v e k b e ágyazni, ágyazni.
Gyűjtőhelyekről szóltam: az írókat az Életjel irodalmi előújság és a Rukovet c. folyóirat gyűjti egy közös műhelybe. Jóllehet mindaz, ami történik, nagyrészt e két gyűjtőhelyen a város falai között történik, az ősi köveken, az ú j művelődési otthonok, klubok pódiumain, a Népszínház színpadán, a százéves zeneiskola h a n g - S00
versenytermében, a Palicsi Képzőművészeti Találkozón, mégsem lehet önmagában élő, becsukódó szellemi életnek nevezni azt, ami itt zajlik, mert kitárulkozó és minden cselekvésében úgy egybefonódó, mint ahogy irodalmunk, zenénk, képző- művészetünk és színművészetünk szálai egyre finomabban, egyre igényesebben egybefonódnak, még akkor is, h a a formanyelvek és az ábrázolási módszerek olykor messze elkerülik egymást.
Az alkotó egyben közvetítő is, hogy a költő szavára válaszolva:
„Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?"
. . . e l m o n d j a őszintén, szép szóval mindennapi életét.
A két testvérváros találkozása ilyen testvéri elbeszélgetésben nem az első al- kalom. Ebben a szellemben minél több lesz, annál igazabb lesz az emberi közel- ség. Most húsz szabadkai író és költő, ki szerb-horvát és magyar nyelven szolgálja az irodalmat, ül le egy közös asztalhoz a Tiszatáj olvasójával. Író, költő szól az olvasóhoz, az élményt befogadóhoz, s az írott szó nyomán kezdi a beszélgetést.
Lazar Merkovic októberi díjas költő és műfordító, aki több magyar író művét ül- tette át szerb-horvát nyelvre; Ivan Pancic, a fiatalabb nemzedék finom tollú .poé- tája, Csépé Imre a legnépszerűbb vajdasági népi író, Kolozsi Tibor prózaíró, a 7 nap főszerkesztője, Zákány Antal októberi díjas költő, Gulyás József, a palicsi- ludasi t á j verselője, Ante Zolnaic, Jakov Kopilovic és Petko Vojnic jeles művelői a szabadkai szerb-horvát költészetnek, Urbán János októberi díjas író és költő, aki a nép tiszta, őszinte hangján szól az olvasóhoz, Radovan Zdrale csiszolt tollú novellista, a Rukovet c. folyóirat főszerkesztője, J a n Kos és Josip Klarski, a Rukovet munkatársai, Kvazimodó Braun István prózaíró, drámaíró, kinek nem egy műve forró sikert aratott a szabadkai színpadon, Gajdos Tibor eredeti hangú prózaíró, Petkovics Kálmán, a fiatal nemzedék egyik legtehetségesebb riportere, Kopeczky László prózaíró, akinek szatirikus írásaiban a modern szatirikusok leg- szebb vo.násaival találkozunk és Dér Zoltán költő, a gyűjtő, az Életjel lelkes szerkesztője és az irodalmi szolgálat egyik leghívebb teljesítője, aki ezért — bár még fiatal — fél életet áldozott.
De ez a röpke, lexikonszerű összefoglalás távolról sem ad teljes képet, mert sem idő, sem közlési tér nem elegendő ahhoz, hogy mindenki megszólaljon, aki nálunk (ebben a városban) alkot. Megközelítő képet akartunk adni, de még meg- közelítő sem lehet, ha nem említem meg Bálint Vujkov októberi díjas prózaíró, neves horvát népmesegyűjtő nevét, aki népének egész szellemi hagyományát kö- tetekbe gyűjtötte, és Matija Poljakovicot, a kivételes tehetségű, októberi díjas drámaírót, aki m ű f a j á b a n eleddig a legtöbbet adott.
Első lépés ez égy közös találkozóhoz az irodalmi folyóirat hasábjain. Nem beteljesülés ez még, hogy -végre „találkoztunk az eszmebarikádokon", de egy lépés az emberöltők lépcsőin, ha kicsiny is, mégis az, ami kimondott Ady, s ha lesz mélyebb visszhangja a szívekben is, akor még közelebb kerülünk ahhoz a valósághoz, melynek nemcsak puszta jelentéséből, hanem a szó teljes tartalmából és minden hangzójából kicsenghet a testvériség.
KOPECZKY LÁSZLÓ
KUTYÁK, MACSKÁK
KUTYA EB
avagy Floki a fővárosi kutyafesztiválon
Floki, a kitűnő riporter, a levegőbe szimatolt. Szíve megdobbant. Elérkezett a nagy pillanat. Gyakorlott zsurnaliszta m ó d j á r a ügyesen perdült-fordult, és be- suhant a kétlábú, zöldfejű teremőr mellett a csarnokba. Kint éppen a megnyitó beszédet mondták, s az ilyen megnyitó beszédre mondják általában, hogy „kell a kutyának!" — de ő már nem bírt izgalmával.
Reszkető inakkal, a meghatottságtól elhomályosuló szemekkel tekintett körül.
Előtte sorakozott Európa kutyavilágának minden valamirevaló arisztokratája.
Félénken közelített Mirabelle de Caetrezhez.
— Ó, kisasszony — rebegte —, ki versenyezhet kegyed gyönyörűséges földig érő fülecskéivel! A . kutya teremtésit, dicsérik ők fennhangon, s v a j ki lenne még a kutyafülűek között, ki b u n d á j a pompáját magáénak mondhatná? Még a vak is e l v a k k a n t j a magát, ha látja. Csak annyit mondhatok: Vau!
'901
F e n é k e n csúszva oldalgott tovább.
— ö r e g s z e m — motyogta. — Ahelyett, h o g y v é g e z n é m r e n d e s ú j s á g í r ó i t e v é - kenységemet, hagyom, hogy az első szuka levegyen a l á b a m r ó l .
O d é b b megköszörülte a torkát, és megszólította a h a t a l m a s t e r m e t ű v a n Doggot.
— Méltóságos u r a m , mi a z ö n véleménye: e l k e r ü l h e t ő - e az M C M - i k h á b o r ú , mely u t á n n e m m a r a d eb, és n e m m a r a d g u b a a világon.
Van Dogg hátsó l á b á v a l m e g v a k a r t a a f e j é t .
— A h á b o r ú elkerülhetetlen. A k u t y a c e . . . ö ö ö . . . izé, így p a r a n c s o l j a . M i n - d i g a z e r ő s e b b . . . e e . . . ö ö ö . . . i z é . . . szóval, t u d j a , m i t a k a r o k m o n d a n i . Egyes f a j o k p a r a n c s o l á s r a születtek, n a h á t . . . Egyes-egyedül ők h i v a t o t t a k u g a t n i .
— Ügy v a n — toldotta m e g C o m m o n d o r e del L a n z i a —, s m i ezt a z igazságot foggal és k ö r ö m m e l m e g v é d j ü k , h a kell. . . . Á m , n e tévesszen össze b e n n ü n k e t a kopókkal. Azok koncért dolgoznak. Akármilyen gazda jön, m e g n y a l d o s s á k a kezét.
A hűség a m i e r é n y ü n k , u r a m , a hűség! A z t pedig n e m lehet á z t a t o t t k e n y é r r e l megfizetni. H r r r !
Az ír szetter O'Morgock u n a t k o z v a hallgatta őket.
— Ezek mindig ilyesmin r á g ó d n a k . Közben a józan k u t y a é s z m e g h ó d í t j a a világot. A k u t y á k világűrbe repülnek, a k u t y á k h i d r o g é n b o m b á t r o b b a n t a n a k . . .
És k u t y á b a se veszik m á r a művészetet — k u r r o g o t t Leon d e P i n c h i . — R o - h a n á s . . . h a j s z a . . . Igen-igen, de — meddig? H o v á ! ? A f i a t a l o k s e m ú g y k u t y á i - kodnak, ahogy kis ebekhez illik. A fülledt n y á r i é j s z a k á k o n a költő m á r c s a k egyedül u g a t j a a holdat. Mesterem, Theophil, m é g így nyüszített:
ö s z i szelek, D ú s
Csirkebelek Szagát hozzák, É g veled.
É s e g y utolsó v a u - s K . U. Isten hozzád.
A m a verse csupa é r t e l m e t l e n vicsorítás:
Velős csont, t ö k h é j , eper, Gennyes é j f ü l e leteper.
A művészet sem k a p a r h a t egy helyben — jegyezte m e g szerényen Floki. — A kifejezés eszközei finomodtak. A m i t egykor egy tavaszi a l k o n y m i n d e n k u r r o - gása, kaffogása, vinnyogása, herregése, nyüszítése, szűkölése jelölt, a z t m a e g y e t - len v a u - v a l ki lehet fejezni.
D e Pinchi bosszankodva v a k a r g a t t a szakállát.
— N e k e m aztán ugathat. A nyegleség, az nyegleség! Egyszer m a j d f e l e s z m é l - n e k : Mit is m o n d o t t az öreg e b ? Bezzeg a k k o r n e k i r o n t o t t u n k , a h á n y a n v o l t u n k , és leherregtük.
— Ó, érzelgünk, érzelgünk, L e ó k a ? — m a r c a n g o l t a m e g M a d a m e d e Pissoire, a z U s z k á r - d í j a s díva. S itt szavaiba egy kis ö n g ú n y vegyült. — M á r m e g t a n u l h a t t a volna, hogy a k u t y á k halandók, a s a r k o k és oszlopok h a l h a t a t l a n o k , m e r t n e m az a fontos, hogy mit teszünk, h a n e m , hogy h o v á tesszük. V a l a m i k o r azt h i t t e m , hogy én vagyok a világ közepe. Valamirevaló p o f a el n e m m e n t m e l l e t t e m , hogy végig n e s z i m a t o l j o n . . . És m a ? . . . M n y ö h ö h ö ! . . . L e g ú j a b b f i l m e m b e n l e t ű n t u t c a k u t y á t alakítok, a k i t az őszi a v a r b a n csalfa s z e r e t ő j e összetéveszt a g á z l á m p a k a r ó j á v a l .
ö z v e g y Hegyi B e r n á t n é megbotránkozva súgta oda s z o m s z é d n é j á n a k :
— Így j á r az, aki összeáll m i n d e n f é l e útszéli tacskóval.
Közben a megnyitó beszédet, úgy látszik, b e f e j e z h e t t é k , m e r t a z e m b e r e k betódultak e m b e r m ó d j á r a . Flokit v a d u l félrelökték, k ö r m é r e tapostak.
— Mit is v á r h a t n á n k az e m b e r e k t ő l ! — m o r m o g t a félrehúzódva, s m á r i s k ö r - mölni k e z d t e a r i p o r t j á t , m e l y ezekkel a s z a v a k k a l kezdődött:
„ . . . I t t v a g y u n k a nemzetközi kutyaszemlén, k e d v e s olvasóm, s a z o n t ö p r e n - gek, miért lóg ki az e m b e r e k n y e l v e . . . ? "
A KUTYA SE HALLGAT RAM
Ki h i t t e volna, hogy az én k u t y á m konzervatív, hogy n e m o n d j a m , r e a k c i ó s ! Pedig h á t h a l a d ó (déli és vacsora-) hagyományokon nevelkedett, d e m o k r a t i k u s csontokon rágódott, Még a n e v e sem arisztokratikus, n e m Rex, n e m Lord, csak egyszerűen: Pajtás.-
'902
És ez a P a j t á s — jaj, m i n d j á r t feldühödöm! — nem a k a r j a átvenni a végzést, hogy a paradicsompasszírozóból átköltözhet az általam tető alá taszított piros cserepes garzonugattyúba.
Pedig n e m kis dolog á m megformálni egy ilyen kutyaszolitert (pláne, h a a kutyafond folyószámlája zárolva vagyon).
Én egy háromlábú hokkedlit négyszögesítettem. Ügy bedeszkáztam, hogy még bejárat se maradt. Sebaj, m a j d a padláson keresztül (mert az is van — hej!) bo- nyolódik le a tranzit.
Nem azért mondom, mintha nem akarnék dicsekedni, de olyan szépre sike- rült, hogy feltétlenül számítok az 1963—88-as Öl-díjra.
Csak éppen Pajtás, ez az ostoba négylábú műítész hátrált nyüszítve, mikor a láncot megragadtam, hogy odapányvázzam ú j otthonához.
Nyugodt, rábeszélő stílusban, a retorika eszközeit mellőzve, inkább csak a seprűnyélre támaszkodva mint pedagógiai szemléltetőeszközre, a következő nyilat- kozatot nyilatkoztam:
— Nézd, P a j t á s p a j t á s . . . Én a te helyedben élnék az ebadta lehetőségekkel, és az ünnepélyes oldalbakeresztelés után elfoglalnám helyem az engem megillető helyen.
— Nou, n o u . . . — hallatszott a drót másik végéről.
— O k é ! . . . — m o n d t a m — egy protokolláris búcsúlátogatás a paradicsompasz- szírozónái.
Besétált. Letelepedett. Néztünk egymásra.
— Nos, abban maradtunk, hogy n e m m a r a d u n k ebben — morogtam most m á r kissé dühösebben.
Elnézett á f e j e m felett.
— E-ej u h - n y e m . . . — Vonszolni kezdtem.
— B i f ! . . . M i f ! . . . — Benyomta a lábféket.
— Te ostoba t e . . . te ő r ü l t . . . te e m b e r , t e ! . . . Hát n e m kell a komfort!
Megrázta a fejét.
— Vauu! — mondtam bernáthegyi tájszólásban. Ebből is megérthette, hogy mindjárt harapok.
— M r r r . . . r r r . . . r r r m m . . . — R á m nézet bánatos barna szemével. Ez a szö- veg kutyául sem jelenthetett mást: — ö r e g vagyok m á r én, k é r e m . . . hagyjatok nyugodtan kimúlni a paradicsompasszírozóban... Nem való i m m á r énnekem cifra cseréptetős p a l o t a . . . — Megrázta a láncot most m á r ő is dühösebben:
— N e k e m itt tetszik és p u n k t u m ! — És húzta-húzta vissza a „történelem láncát".
Könyörgésre fogtam:
— Véremet ontottam. U j j a m r a csaptam a balta fokával. Egy ellenkező előjelű szeg kihasította a b á r s o n y n a d r á g o m a t . . . Na, mozdulj már, te dög, m e r t úgy pofon csavarintalak, hogy a paradicsompasszirozó túlsó oldalán mint finális pro- duktum jelensz meg!
J ó darabon elvonszoltam dühösen. A szépen felsepert placcon kottavonalakat húztunk körmeivel.
Megtöröltem a homlokomat.
— Feladom a h a r c o t . . . Győzedelmeskedjenek a sötét e r ő k . . . Nagy ívben elhajítottam a láncot.
P a j t á s komótos léptekel sétált visszafelé. A paradicsompasszirozó mögött bag- gerállásba helyezkedett, és mancsával kubikolni kezdett.
Csakhamar fényes csont bukkant elő. Gyengéden szájába vette, és az ú j vil- lához lépdelt nagy riszálva. A csontra helyezve mancsát kényelmesen, félkör alak- ban letelepedett. Felnézett.
Lesütött szemekkel sompolyogtam el. Még vakkantani is elfelejtettem.
PEDAGÓGIA
A családi tanács döntött.
A határozat első pontja így hangzott:
I. Ez így nem, mehet tovább.
A feladat tehát az volt, hogy a határozatot megvalósítsuk a legrövidebb időn belül. Megválasztottuk a bizottságot, elnöke és tagja a feleségem lett.
Én a határozat második pontját vállaltam feladatul, amely kimondta:
II. Nézze meg az ember!
Eme lépésekhez szükséges elszántságot a Mócsi cicánk sorsáért való aggódá- sunk váltotta ki.
'903
Tizenegy hónapos és héthetes múlott a mi Mócsi cicánk. A r n o l d - n a p k o r ü n - nepeltük születésnapját. A „Szív küldin" dalt k ü l d t ü n k : a „Tetők"-et, és m e g v e t - tük Steinbeck Egerek és emberek című regényét.
És mégis . . . azazhogy mégse . . . jobban m o n d v a még i n k á b b . . . Egyszóval, azt a k a r o m mondani, hogy bár körmölni nagy nehezen sikerült m e g t a n í t a n o m , és Teri néninél különórákat vett nyávogásból, az egérfogásban — s z a k a d j m e g Szív küldi! — nem jutott el még a nagy E-ig sem.
— A társadalom n e m tűrhet meg olyanokat, akik nincsenek tisztában a lyu- kak fontosságával — szoktam mondogatni, de oda se bajszolt csinos kis bajszával.
Ekkor hoztuk a fenti döntést a lenti kiskonyhával kapcsolatban.
Utolsó határidő: most m i n d j á r t !
Meg kell fogni: azt a pimasz egeret, mely a kotla fölötti Szabadka-térképről lerágta a Csantavér felé vezető vasútvonalat.
Nnnnna.
Helyet foglaltunk h á t közben a hokkedlikon. Mócsi macskát m e g m i n d e n külön értesítés helyett az egérlyuk elé kanyarítottuk.
Fintorogva sétált vissza az ölembe. Elnyúlt, és két mancsa tíz k ö r m é v e l h á r - íaszólót játszott foszlott kabátom húrjain.
Persze, megértem őt. Nehéz a várakozás. Addig is átismételhetjük a t a k t i k á t . Tehát: pressinget kell alkalmazni, é s . . .
Még meg se szólaltam jóformán, mikor az egér kifutott.
Feleségem a stelázsi legfelső polcáról kiáltozott:
— Fogjátok m e g ! . . .
Lehuppanhattam a macskát, és ott álltak végre szemtől szemben egymással.
Buzdítani kezdtem Mócsit:
— Nézd, te m á r felnőtt macska vagy, Mócsi. Gondolnod kell a jövődre. H a most levizsgáznál, lehetne belőled egérspecialista. Most kell tanulnod, míg fiatal vagy, mert m a j d jönnek a kiscicák egymás után, s akkor m á r késő lesz, k ö r m ö l - hetsz reggeltől estig a puszta létért.
Á m a macska unatkozva nézte lakkozott körmeit, m i n t h a m o n d a n á :
— Fiatal vagyok. Élni akarok.. Felettünk a háború árnya lebeg. M i n d e n pilla- natban betörhetnek valahová és kitörhet valami, s akkor az egész világ helyén egy nagy lyuk lesz. Addig is kérlek, míg b í r j á t o k tüdővel, lássatok el m á j j a l és tüdővel.
Feleségem a padlásajtóból m o n d t a :
— Ennek a macskának egérkomplexuma van.
K a p t a m h á t magam, behasaltam az asztal alá, belecsörömpöltem a k o n y h a - szekrény poharaiba, végigcintányéroztam a fazékfödőkön, s végül a f o r r ó h a m u b ó l kikapartam a rúgkapáló egérkét.
Tenyeremen Mócsi elé tartottam.
Elfordította a fejét.
Ekkor zseniális ötletem támadt. Egy d a r a b k a tüdőt kötöttem az egér f a r k á r a . Mócsi rögtön ott is termett, s már emelte a m a n c s á t . . . de ekkor hirtelen megtorpant és sértődötten visszahátrált.
Persze — én m a r h a ! — elfelejtettem, hogy a tüdőt meg szoktuk főzni, m i - előtt feltálalnánk neki.
Majd máskor megfőzöm.
S ha lehet, az egeret is.
DRÁMA A VERANDÁN
Ha a macskatábortól az asszonynép hanghordozást tanulhat, ilyenkor, f e b - r u á r idusán a férfisereg is vehet egy-két különórát a kandúrságból.
A konyha ablakából regisztrálom a gáláns kalandokat, melyek napról n a p r a ismétlődnek az erre az alkalomra külön fel n e m sepert verandán. Érzelmes törté- netek ezek, melyeknek végén két macskaszív egymásra lel. Sőt, a női főszereplő, a bájos tejcsömörös Minka is ugyanaz mindig, csak a k a n d ú r o k változnak.
Ma éppen egy torzonborz — johnwaynes — egyed lépked tengerészléptekkel felfelé. Leül a veranda sarkán. Farkát m a g a alá kanyarítja. Bajsza rezdületlen.
Igéz.
Minka végigriszálja magát a lőtávol h a t á r á n oda-vissza. Ásít, nyújtózkodik, m a j d hátat fordít.
Ekkor Clark Mau Cable egy lépést tesz előre.
Minka villámgyorsan fordul.
Vrnyau Presley megmerevedik. Unatkozó képet vág.
'904
Minka ismét elfordul.
Mister Nyiau Universum: E7—E5.
Minka dühösen k ö r ü l j á r j a és félreérthetetlen hangsúllyal m o n d j a : F h ! F h ! . . . Gospon Maékovié, csak néz megvetőn.
Minka főzve van. Végighempereg előtte. Rózsaszín orrocskáját smirglizésre n y ú j t j a .
K a n d úr vérbő, férfias mozdulattal pofon teremti. A tejestálhoz sétál és ki- nyalja. Ah, na lám. Ez egy plátói szerelem vala.
A MACSKA IS EMBER Ali előttem a nagymamamacska.
— Nem érek rá — mondtam.
Mikor látta, hogy csakugyan nem érek rá, hanem égre függesztett szemekkel ötletek alászállását várandom, hegedűvonó módjára, orra hegyétől f a r k a végének fehér pettyéig lábamhoz kente magát.
— Jól van, e l h i s z e m . . . De most hagyj magamra.
Mivel a hatás elmaradt, újrázta a dörgölődzést, da capo al fine.
— Na! — Mérgesen elrántottam a lábam, mert éppen egy ötlet-meteoritféle koppant a fejem búbján. — Síííc!
De csak az ötlet ugrott meg. A macska maradt.
Felálltam, és jelentőségteljesen szélesre tártam az ajtót. Ezalatt a macska fel- ugrott a székemre, s ott ült úgy, hogy inkább nézett ki olyannak, aki egy humo- reszket meg tud írni, m i n t én. Az a j t ó b a n pedig két apró fejecske: az unokacicák b á m u l t a k be.
— Ketten nem f é r ü n k el egy széken — érveltem.
Bajsza hanyagul rándult, látszott rajta, hogy nem bánja, h a nem ülök le.
— Na hallja kegyelmed, ez' aztán szemtelenség a javából! — Felkaptam és a földre huppantottam.
De mire visszafordultam, m á r i s f e n t termett a széken, és most m á r el is nyúlt hosszában, ásítást mímelve.
Érvekből kifogyva, felkaptam, fenekére húztam és jó messzire hajítottam.
Négy talpra esett, persze, és dühösen felmordult. Körmeit a szőnyegbe vájta. Ug- rásra feszülve néztünk egymással farkasszemet.
Ügy vonult ki, mint Essex grófja Elisabeth trónterméből.
Útközben még lekevert a bámészkodó unokáknak egy-egy taslit.
ANTE ZOLNAIC
FÖLGYÚJTOTT VÉR
Ne ugrándozz, tajtékzó pejló, a csillagokhoz csatlakozik a kő és fölébreszted a magasságok éhségét,
széttéped a nyugtalanság szögesdrót kerítését és végigsöpör a szomjúság fekete szele!
Port kavarnak majd a vihar-oslorok, a villámok fölfalják a füveket, elkóborolsz, te megvadult, az érintetlen erdőkbe és fölgyújtod a fákat.
Neked adom a félelem utolsó atomját, megitatlak
síksági folyók vizével,
megkérem a hold megfagyott kezét, hogy simogassa meg a patádat, megkövesedik a tűz is!
Tágas istállót építek neked,
tágasat, mint a tengerészek bíbor örvénye;
jászolt, széleset,
mint a távoli rokon ölelése.
Ne ugrándozz, tűzpiros ló, ne!
Kovácsot hívok,
hogy hegyekkel megpatkoljon, sérült tigris haragjából
kötőféket fonok,
városi nyüzsgéssel fölnyergellek, lovast hívok,
csizmáján tank-sarkantyúval, széttöröm a vihar ostorát, hogy süketté, vakká tegyelek.
Elválasztalak a földtől,
befoglak a messzeségek kocsijába, a sebek szakadékán át hajtalak, hogy betelj a játékkal.
Ne ugrándozz, lángoló ló, mert ha meglovagollak,
a terméketlen homokba törlek!
'905
JAKOV KOPILOVIC
HA CSILLAGGÁ VÁLTÁL .. .
Ha a zöld füvek közé bújtál, ha fűvé váltál,
elhervadsz ősszel.
Gyűjtsd az ég kékségét vágyad ölébe,
és várd az első csillagot, ha végtelen útján lehullik.
Álmodj, szeress, remélj,
ha nem vagy zöld fű.
Ha a csillagok közé bújtál, ha csillaggá váltál,
ismeretlenül csillogni fogsz majd a magasságokban.
Minek mindez,
amikor mindennél szebb EMBER lenni
és nem több.
KERESSÜK MAGUNKAT
Keressük magunkat, Ha valamit nem tudunk,
keressük magunkat, mint ahogy magunkat sem ismerjük, de hiába. kérdezzük meg
az utca
vidáman játszadozó gyerekeit.
ök majd kitárják a szívüket, és szemük fényével
beragyogják
a szeretet felé vezető utat.
ZÁKÁNY ANTAL
BESZÉD A JELEK ÉRTELME IS
Íme, az Élet — szóltam,
amikor vak lelkem megérintett, amely érted visszajött a sírból — égő tövise a szépség-hitnek, te voltál az, örök kínom ...
Egy ádáz, rabtartó gondolatnak te adtál botot a kezébe
a két szemem bujdosó vétke miatt, te, aki azért kerültél legmélyére a túdatomnak, hogy kérdezzem: ki vagy?
Holott a hasonmásod
a Napnak egyetlen, bús szakában többet árul el magadból, mint a Lét, többet, mint a folyó, dörgő árral rejtelmes medréből amikor kilép ...
Mert beszéd a jelek értelme is, miket arcom gyűrött pergamenjére a két szemed aggódva kirak...
És mégis úgy nézek rád, mint a titkos végre, s szüntelen azt kérdem: ki vagy?
'906
SÁRBA FOGVA
Tilinkómat e réveteg róna adta;
sípján rekedt >
énekesmadár gubbaszt, a lelkén búfelleg ül, szárnyain ólom ...
Csak néz üresen, szenderül, hiába biztatom,
hogy szóljon!...
A tengert, lám,
sohasem láttam én még, soha szélesebb horizontot!
Nagyobb teret, mint
amit átfog egy részeg „éljen".
A sirályok énekét, s az orkánok jaját én nem hallottam.
A Nap lenyugszik, a Nap feljön,
és mindig csak éj van: éjjel!
S én állok itt,
e ragadós, fekete és sárga földön:
kezemben korhadt bodzaág az ág, mely minden dallamot megrontott.
Köröttem kiszántott kutya- és macskacsontok:
e bárgyú táj korát hogy megítéljem...
Tengervizet sem láttam én, üres pálinkásüvegben mit a boldogok hazahoztak;
nem én a hegyek tejfehér ormát, mi nyugalomra szoktat, — a tájat, a szörnyű jégmezőt, mely a holt mammutot őrzi, az erdőt, mely a Naptól is leég, hunyó népet,
mely sohasem fog győzni, s bús ősi sírhelyét
volt rabszolgáknak és zsarnokoknak ...
Tilinkómat e
süket, részeges róna adta;
sípján néma
énekesmadár gubbaszt, a lelkén búfelleg ül, szárnyain ólom...
Csak néz üresen, szenderül, s hiába biztatom,
hogy szóljon...
A DÉLUTÁN TÜZÉBEN
Méla paraszti tájról, két szikár part kezét fogva, botladozva,
ámulva a tájon,
amelyen sül a szántóvető, napoznak a gyíkok, a drótostólok s a
juhászok meg a döglött kutyák — eljött látogatóba
a Ludasi-tóba
Körös, a Tisza kisöccse — keszeget hozott magával, süllőt meg csukát...
Jött a kicsi Körös,
sietett hívatlanul, hozta a gyenge lába páka-kopjás Nádországba, hol egykor megrekedt a hun, végig a sovány
zsugori senkiföldön,
mely senkinek mit sem kínál s a völgyből, innen,
ahol most állok mint huszonkét fehér sóhajtás a csöndből, kergetőzve elébe szállott huszonkét sirály ...
JÓ ÉJSZAKÁT
Hallgass...
Most van az az óra, a perc most van,
amelyben érkezik a harmat...
az utcában csend ...
majd egy árnyék jön, tova koccan,
s haladva,
mintha bocsánatot kérne ...
kis boglyája korom-hajadnak eltűn a kapurésben;
kezed is követi:
öt ujjad látom még csak
halványan, gyengén, mintha égne:
szélkapkodva árva öt kis kéve — vajon, most ki áld?
És csalódott apró szájad harangozása merre szállhat vele háromszor,
négyszer e szó: „jó éjszakát"
e percben,
amelyben érkezik a harmat?
Hallgasd...
Most van az az óra...
'907
JAN KOS
AZ ANGÓRAMACSKA
(Novellarészlet)
Június 28, vasárnap. Jövevény Nenad felébredt. Fejét súlyosnak érezte, és ez az ólomsúly elárasztotta egész testét. Amikor megfordult, az ágy megnyikordult alattuk, a lábában pedig erős sajgást érzett. „A sebhelyek", m o n d t a félhangosan.
„Odakint biztosan felhős idő van." Óvatosan kihúzta a k a r j á t Neva f e j e alól, és elnézegette, amint a h a j a szétomlik a párnán. O pedig, mint aki t u d a t á b a n v a n annak, hogy nézik, álmában mocorogni kezdett, m a j d egészen feléje fordult, és szinte gépiesen kereste a kezével. Amikor nem találta, egy pillanatra felnyitotta a szemét, és álmosan ránézett.
— Ó — motyogta —, tegnap olyan zajos volt. — És aludt tovább.
Nenad halkan átment a konyhába, és gyorsan becsukta az a j t ó t az a n g ó r a - macska előtt, mert az be akart surranni a szobába.
A konyha ablakán bekiabált a nyomasztóan felhős ég. Jövevény leült a székre, és nehézkesen az asztalra támaszkodott. Az angóramacska ott hízelgett a lába
•körül. Jobb lábával az állat hasa alá nyúlt, és a heverőre dobta. A macska ott- maradt, olyan meglepetten, mintha ez a játék nem ismétlődne meg minden reggel.
Nenad rágyújtott egy cigarettára. Érezte a füst keserű ízét, de nem volt kedve felállni, és egy kis édességet enni. Szinte undorral szívta a cigarettát tovább. N e m tudta pontosan meghatározni, mi lehet ma a sebhelyeivel. „Június 28, v a s á r n a p ? Hát persze, ez a sebhelyek valamilyen évfordulója" — de talán okosabb volna, h a egy kicsit sétálna, ha elmenne az újságokért.
Valaki halkan csöngetett. Rosszkedvűen felállt, és az ajtóhoz ment. K é r d ő n nézett a két világosszürke ruhás emberre. A magasabb, kalappal a fején, m e g k é r - dezte:
— Bemehetünk?
— Miért?
— Hivatalosan.
— Hivatalosan?
— Igen — emelte le a kalapját az alacsonyabbik. — C s a k . . . a kolléga még újonc és . . . tessék az igazolványunk.
— Lépjenek be — mondta csodálkozva Nenad. — M a j d azután: — F o g l a l j a n a k helyet.
— S i e t ü n k . . .
— Tulajdonképpen mit ó h a j t a n a k ? — kérdezte epésen Jövevény.
— Bocsásson meg, azonnal meg kellett volna mondanunk. Utasítást k a p t u n k a letartóztatására.
— Utasítást a letartóztatásomra?! Mutassák csak! Ez tévedés lehet!
— Tévedés kizárva — folytatta az alacsonyabbik. — Nem állítom, hogy téved- hetetlenek vagyunk. De meg szeretném magyarázni magának, hogy a lehetőség minimális. Nem is századrészről, h a n e m ezrelékről van szó. Elhiheti, hogy a határozatok nem fejből születnek. Ez az utasítás tulajdonképpen egy kis t a n u l - mány az összegyűjtött adathalmazból. A végső elemzés eredménye. L á t j a , m a g a Jövevény, Jövevény Nenad. Egy forradás van a jobb kezén. Még megvan a zub- bonya, amelyet a háborúból hozott. „M 34"-es, kilenc milliméteres kaliberű pisz- tolya van. Alig egy hónapja nősült. Hősiességéért h á r o m kitüntetést kapott. A f e - lesége az iskolából, ahol férjhez menése előtt dolgozott, egy angóramacskát ka- pott n á s z a j á n d é k b a . . . és így t o v á b b . . . Amint látja, tévedésről szó sem lehet.
Kérjük, készüljön és jöjjön velünk. Felesleges felkeltenie a feleségét, bizonyosan fáradt a tegnapi mulatság után. És különben sem fog sokáig tartani az egész, h a m á r azt állítja, hogy tévedésről van szó.
*
— Tessék, itt tölti m a j d az éjszakát — mondta a börtönőr. — Legyen b á t o r — tanácsolta neki.
A sarokvasak megcsikordultak, a zár kattant, Jövevény egyedül m a r a d t . K ö - rülnézett. „Tudom", mormogta, „már kétszer voltam itt. Most vagyok h a r m a d s z o r . A különbség csak az, hogy most nincsen visszaút. És most? Mi lesz most? T e h á t : Ez a vég! Képtelenség. Borzalmas képtelenség." A kémlelőnyílás felé f o r d u l t :
— Hallják-e? — kiáltotta. — Minden olyan szörnyű képtelenség!
'908
A kémlelőnyílás fedele becsapódott.
„Holnap reggel ötkor az 5555 (K—555) dosszié véglegesen lezárni. Valahol egy bíró arról beszél majd, h o g y . ő valóban milyen kitűnő bíró. Elhiszik m a j d neki.
Miért ne? Hiszen ő valóban a z . . . Kitűnően vezette a tárgyalást. Hát n e m állan- dóan tényeket és bizonyítékokat k ö v e t e l t . . . De az ördögbe is! Azok a tények nem is voltak tények, a bizonyítékok nem is voltak bizonyítékok, az a bíró nem is volt igazi bíró. Ö a jogtudományok doktora v o l t . . . Holnap reggel ötkor a tejeskofák szétviszik a tejet a városban. Csöngetnek. Csöngetnek. Csöngetnek min- den ajtón, az enyémen is. És én? Holnap ötkor halott leszek. Halott. Miért?
Miért? Azért, mert a vádló jobb jogász volt a védőügyvédnél, mert meggyőzőbb, jobb szónok volt, azért, mert a védőnek rossz n a p j a volt, az írnokok és a betaní- tott esküdtszék egymás közötti apró bravúroskodása miatt, ilyen szavak miatt:
„ . . . felismerem . . . " ; „ . . . Tudom, hogy az áldozattal összeveszett aznap d é l e l ő t t . . . " ; a régi katonazubbonyban ..."; „ . . . a gyilkos jobb kezén forradás v o l t . . . "
„Bűnös." Így hangzott először az ítélet. „Bűnös", mondták ki másodszor. „Bű- nös", mondták ki harmadszor, utoljára. Három éve, hogy idevezették, és v é g e ! Az előadásnak vége. A közönség elégedetten távozott. A rendezés kitűnően sike- rült, csak egy apróságot nem fogott fel senki: É n n e m ö l t e m m e g s e n k i t !
Végignyúlt a frissen lesikált deszkapriccsen. A tarkója alá tette a kezét, mint minden ember, h a alacsonyan fekszik. A lábait átvetette egymáson, és a r á - csok felé nézett. Ilyen testtartás mellett visszatért nyugalma a cella négy falának kopár pusztaságában . . . Ebből a cellából az ember csak egy helyre, a börtön te- metőjébe juthat, minden ceremónia nélkül, valami nevében, mindig valami m á - sért, mindig a társadalmi pecsét miatt, amely mindig kerek, amelynek rendszerint csak a színe változik., Az emberi igazság pedig sötét, az ítéletnapi égbolt szakasz- tott mása, minden ember számára külön-külön.
Tekintetével végigtapogatta a falak sötét felületét. Ez m á r szokásává vált.
Ügy érezte, hogy ilyenkor n e m kell gondolkodnia. Egyszerűen milliméterről mil- liméterre odébb pillantott, és titkos hasadékokat fedezett fel a falakon. Az egye- netlenségekből mozaikot_ állított magának össze, és m a j d n e m mindig sikerült maga elé képzelnie tisztán Neva alakját. M o s t k é p t e l en v o l t r á . Tekintete átbarangolt a rácsokon. Észrevette, hogy egy szétfolyó felhő egészen az ablakig húzódott. Mozdulatlan volt, és valahogy meredeken emelkedett az ég felé. Sokáig bámulta ezt a különös meredeket, amely — akár az útjelző — mágnesként von- zotta, és n e m engedte másra gondolni, csak a r r a : „Mi lehet mögötte?"
„Negyed három", mondta félhangosan. Még két óra és negyvenöt perc. Vala- m i t tennem-kellene. Talán kigondolhatok valamit két óra alatt. Nem, legjobb lesz, h a továbbra is várom a hajnalt. Hát három év alatt nem t u d t a m semmit kigon- dolni. Most két óra alatt ez még kevésbé lehetséges. Csak egy biztos lehetőségem v a n : megvárni, hogy a h a j n a l bíbora belemarjon a legalacsonyabb felhőbe, ö r ö k kép. Ezt a képet minden halálraítélt látja. Minden hajnalban. Miért határozták meg a halál jövetelét éppen h a j n a l r a ? Hát nem a b s z u r d u m ? . . . Léptek. Léptek.
Jönnek!? De hiszen még nincsen hajnal, még addig teljes két órám v a n !
— Hallják-e! Jogom van még két teljes órát élni. Értik-e, éppen a h a j n a l t várom. Miért háborgatnak?!
A nyitott ajtóban két világosszürke r u h á s ember állt. A magasabb kalappal a fején, azt m o n d t a :
— Felmentették.
— Felmentettek?!
— Igen — emelte le a k a l a p j á t a kisebbik. — Felmentették.
— Ostobaság. Engem halálra ítéltek.
— Tévedés volt — folytatta az alacsonyabb. — Azért jöttünk, hogy bocsánatot k é r j ü n k .
— Hogy bocsánatot k é r j e n e k ?
— Igen. Az az ember, aki tegnap este meghalt, beismerő vallomást t e t t ö volt a gyilkos.
— Elítélt!
— Jó, ahogy a k a r j a .
— Szóval, maguk két órával a kivégzésem előtt azért jöttek, hogy bocsánatot k é r j e n e k tőlem ?
— Igen — mondta az alacsonyabb, míg a kalapos az ajtófélfának támaszkodva érdektelenül bámult a rácsok felé. Az alacsonyabb folytatta: — Mi van ebben csodálatos? Hát nem ez az alapvető rend?
Jövevény lassan felkelt a priccsről, és kiegyenesedett:
— Azt hiszem, felismerem magukat — mondta lassan. — Maguk ketten vezet- tek el otthonról olyan kedvesen azon a három év előtti reggelen.
'909
— Igen — mosolygott az alacsony. — Tévedés volt. Még egyszer bocsánatot kérünk. .
— Fantasztikus. El a k a r j á k velem hitetni, hogy két óra múlva n e m kell m e g - h a l n o m Hogy tízen nem szegezik mellemnek a fegyvert, és n e m lőnek. Hogy n e m kötik be a szemem, nem kötik össze a kezeimet. N e m ! Emberek, erre nincsen j o - g u k . Nincsen joguk! Én éppen m á r a pirkadatot vártam. M e g t u d j á k - e é r t e n i ? Értik-e, mit jelent ez számomra?
— Ne izgassa fel magát — mondta komolyan az alacsonyabb. — Most m á i minden rendben van. Magát felmentették.
Jövevény szó nélkül nézte. Nem tudta felfogni, hogy egyáltalán n e m értenek semmit.
— Igen. Most minden rendben van. Csak mi v a n a m a g u k elméletével az igazság csalhatatlanságáról és azokkal az e l e m z é s e k k e l . . .
— Ö, hát nem felejtette el — mosolygott az alacsonyabb. — Azok beigazo- lódtak. Látja, ma is az igazság győzedelmeskedett. Maga ártatlan, tehát szabad.
— Igen. Háromévi raboskodás után.
— Bocsánat! Fogság. És ez is a törvény értelmében történt. Néha ilyesmire is szükség van, hogy kiderüljön az igazság. Most bizonyára egy kicsit csalódott, de mi m a j d segítünk, hogy feltalálja magát. Tessék a menetjegye.
— Hát nem visznek legalább haza?
— Nem, maga m á r r.em ott lakik. Illetve a felesége nem. Maga pedig valószí- nűleg őt szeretné először látni.
— Igen — válaszolta rekedten Jövevény.
— No, látja, mi mindent előre láttunk. Tessék ez a jegy: í r j a rajta, hová kell utaznia. A vonat pontosan öt órakor indul. H a megérkezett a r r a az állomásra, még legalább három órát kell gyalogolnia. Ebben igazán n e m lehetünk a segít- ségére. A kocsi kiviszi az állomásra. Szerencsés u t a t !
A sötétség összesűrűsödött a falak között. A férfi m á r n e m l á t j a az asszonyt.
A sötétségben csak az angóramacska szeme világít.
Az asszony végre feleszmél:
— Kipihented magad, Jövevény? — kérdezi.
— Hogy kipihentem-e?
— Gondolom, a fárasztó hegyi úttól.
— Attól? Attól igen.
— Beszélgetnünk kell, Jövevény.
A férfi csak ül, és tekintetével a falakat megülő sötétséget tapogatja. „Igen.
Beszélgetni. Beszélgetni k e l l . . . " , gondolja. „Azért is j ö t t e m . . . , de miről? Miről is van nekünk beszélnivalónk? . . . "
— T u d n u n k kell, hogy mit csináljunk tovább, Nenad.
— Tovább? — válaszolja a férfi, és nem m o n d j a : „Hát van még egyáltalán to- vább . . . Én r a b lettem, te pedig kurva, és itt m i n d e n véget ér. Mi értelme ennél többet keresni? Hát nem elegendő ennyi is? Mi az, hogy tovább? V a j o n a vég után létezik még valami? Nem! Legjobb lesz, h a lefekszünk, és elalszunk. Aludni.
Aludni. Minél többet. Csak álmaink ködében mozogni. Ez lesz a legszebb. Min- den éjszaka szép kell hogy legyen. És a nappalok?! Mit k e z d j ü n k a n a p p a l o k k a l ? Azokat is át kell élnünk. A házasság az illúziók nagy temetője, amelyben el fo- gunk r e j t ő z n i " . . . és hangosan azt mondja:
— Készítsd el a vacsorát, asszony.
•
Negyed három. Jövevény felébred. Övatosan kihúzza k a r j á t Neva f e j e alól, és átmegy a másik szobába. Leül a székre, és rákönyököl a térdére. Az a n g ó r a - macska hízelegve dörgölődzik a lábához. Nenad az állat hasa alá nyúl jobb lá- bával, és a heverőre dobja. A macska ott marad, olyan meglepetten, m i n t h a v a - lamire emlékezne. Jövevény rágyújt, és kitekint az ablakon. A ragyogó k é k ég közepén ott a hegycsúcs. Valahonnan tejfehér fény dereng és árnyékba v o n j a a hegyet, a levelek pedig világosabb színt kapnak. A háztetőket csend fürösztötte, de úgy rémlett, hogy ezek a tetők — vékony kőlapokból — lélegzenek, és h u l l á m - zanak a szertefoszló reggeli ködben. A harmatcseppek végiggördülnek a fűszála- kon. A hegyről lerohanó folyó a távolban mozdulatlan ezüstszalagra hasonlít, amelyet valaki elveszített a sziklák között. Nenad nézi a képet, amely egyre vilá- gosodik. Aztán észreveszi, hogy éhes madárcsapatok keringenek a kőrengeteg fe- lett. Hirtelen megrezzen: „ ö t óra", m o n d j a félhangosan. „Eldöntöttem, meg kell tennem. Ez az egyedüli kiút, meg fogsz nekem bocsátani, Neva."
'910
— Na, jöjjön, macskaasszonyság — mondja. — Jöjjön, m a j d lát v a l a m i t ö t óra van. Ilyenkor jön a h a l á l . . . Képtelenség így várni minden h a j n a l t a kegyed társaságában.
A hegy lejtőin lassan visszahúzódtak az árnyak. Nenad lefelé haladt a köves ösvényen. A kezében a ruhaszárító kötelet és a széket vitte. Mögötte kíváncsian, a k á r egy kutya, ugrándozott az angóramacska. Az úthoz értek.
— Itt jó lesz — mormogja Nenad, és a villámsújtotta görbe f á t nézi. Megre- pedezett, szurkos, megfeketedett egyenes ága, amely az út felé mutatott, olyan volt, m i n t h a kihűlt vasréteg borította volna.
— Nenad átdobja a kötelet az egyenes ágon, és nyugodtan megköti a hurkot.
— Itt a z idő, macskaaszonyság. Jöjjön, hogy elbúcsúzzunk.
Felvette a lábához dörgölődző macskát, és megcsókolta a hideg orrát.
— Isten önnel, macskaasszonyság — mondja.
A hegy ölén nagy embercsapat haladt. A menet élén két világosszürke öl- tönyű ember ballagott. A magasabb így szólt a mögötte jövő alakokhoz:
— Ott fenn, annál a fánál — mondotta — gyilkosság t ö r t é n t . . . Nem látjátok, hogy himbálódzik a szélben?!
Szemmel láthatóan izgatott volt, ugyanis gyakran fel-felágaskodott, hogy a h a n g j a minél távolabbra hatoljon. Nemcsak ő volt izgatott. Mindannyian siettek, lakkcipőjükkel nekifeszülve a köveknek. Erre azonban most senki sem fordított különösebb gondot.
Az élen haladó két ember kivételével mindannyian feketébe v a n n a k öltözve, a f e j ü k födetlen. Egyesek hangszereket vittek. Ahogy közeledtek a helyhez, amely felé az a kettő vezette őket, egyre inkább elkeseredtek. Szétszéledtek, megbontot- t á k a sort, olyannyira, hogy az a kisebbik állandóan figyelmeztette őket:
— Emberek! Rend legyen! Sorba állni, emberek!
Amikor végre megérkeztek a görbe fához, az egész hegyvidék visszhangzott elkeseredett, tiltakozó felkiáltásaiktól, amelyet csend követett. Súlyos, temetői csend.
És a k k o r a n n a k a magasabb embernek a visszafojtott hangja hallatszott:
— Barbárság!
Az alacsonyabb így szól:
— Miért volt erre szüksége?!
A trombitás ember:
— Hallatlan!
A gyászfátyolos lány:
— Ah! Elájulok. — És összeesett.
A kövér- dobos:
— Mániákus.
Ezután ú j r a csend lett.
Földre szegezett tekintettel ácsorogtak. Először a magasabb ember tért m a - gához:
— Hozzátok ide a koporsót — mondotta, és az akasztotthoz lépett, óvatosan el- távolította a hurkot a nyakáról, és gyengéden a k a r j a i b a vette — a macska tetemét.
A csend addig tartott, amíg az angóramacskát a bádogból készült kis kopor- sóba helyezték. A jelenlevők arca komoly és ünnepélyes volt. Amikor lezárták a koporsót, két fekete ruhás e m b e r közrefogta, és megindultak vele a tisztás felé. A többiek szó nélkül felsorakoztak, és követték őket.
A zenészek a koporsó előtt mentek, és halotti indulóba kezdtek, amelynek hangfoszlányai elnyújtva, reszketve hullámzottak a hegy lejtőjén, ahol a n y á j a t őrző juhászok csodálkozva emelték fel a fejüket.
UTÓIRAT
A hegység déli részén elterülő fennsíkon ma is megtalálható a gondosan ápolt, virágokkal díszített kis sírhant. A gránitkő-emlékmű mellett földbe ágya- zott lábakon egy szék is található.
H a vándor téved erre, megpihenhet a forrás mellett, a négy jegenyefa árnyé- k á b a n . Áz emlékművön tábla, amelyen az alábbi felirat olvasható:
AZ ANGÓRAMACSKA EMLÉKÉRE
„Az állatvédők egyesülete."
A városban mindenki tudja, hogy a sírhantot egy magas, világosszürke ruhás ember rendszeresen ápolja. Azt mondják, hogy a síremléket gyakran meglátogatja egy férfi és egy nő, és s o k á i g csendben álldogálnak a hant mellett.
GÖNCI SÁRA fordítása '911
LAZAR MERKOVIC
VISSZFÉNY
i.
Elgurult a járdán boldogságom forgácsa És eszelősen befészkelte magát
Az eget búval körülölelő, bezárt ellipszisbe.
Azt gondoltam, gyönyörű virág nőtt, Amelynek bimbói fáradtan lekuksoltak A valóság és az álom titokzatos határán.
Az írógép legépelte a világ arcába dobott szerelmet.
Most, ebben az éjszakai órában csak elszabadult kísértet És eszeveszett boszorkányok szeretnek engem.
II.
Egyébként teljesen mindegy, hogy elegáns áramszedők Holnap hajnalt sejtetnek-e a földkerekségen,
Vagy pedig a Nap hatalmas atomjában fölszabadul Az atomerő,
A magasságban,
Amely nem is magasság, A mélységben,
Amely nem is mélység,
A sohasem lineáris boldogságban,
A csoda folytán függőlegessé vált sikolyban, A hirtelen fájdalommá vált dalban,
Az értelmetlen és mégis valóságos ürességben.
NAGYOK ÉS KICSIK
Valaki megtiporta egy törékeny Fogpiszkáló esztelen ártatlanságát, És senki sem avatta hőssé.
Szomszédját megette az irigység, és Barátja könnyezett a keserű boldogságtól.
Megfogtam a részvét lila rezgését:
Vajon a megcsalt fogpiszkálóknak A költészetben sincs helyük?
NYUGALOM
Lehunyom hosszan a szemem, Illatos narancs
Dalol a fejem alatt.
Narancs-e vagy galamb A melled?
Vagy elszabadult vágy csak?
REGGEL
Ha álommal zártad le az éjjel a pillámat, szememből nőtt rózsa vagy. ma reggel.
De ha reggel felhő mögött Nap vagy, Tekintetem máma napraforgó lesz.
'912
IVÁN PANClC
A L Á N Y N A K , AKIT MEG KELL ISMERNEM
Sanja
(mert így fognak hívni), ha valaha is találkozunk, szavak nélkül
megértjük egymást, és a holdvilágos estbe siklunk,
mint a planéták...
Szemünkben ott hömpölyög majd mindegyikünk Csendes-óceánja, és ha összenézünk,
a végtelen víztükrön megremeg
ajkad és csókod.
Látod, szeretnek minket a felhőkarcolók.
Bánatosan lebegnek a levegőben,
csillognak
és utat mutatnak korunknak
ezen az éjszakán.
Puha az arcod, akár a nyár.
Jöjj közelebb, mint az ég, hogy megöleljelek,
elgondolkozót.
Homlokodból
kis felhők úsznak...
Csillagból szőtték a ruhánkat, látod, csillagba öltöztünk, de Sanja,
érzed-e, érzed-e, hogy mindennap hangyák nyüzsögnek a bőrünk alatt,
fülünkben dzsungel nő, lépteink alatt
vulkánok sustorognak,
bennünk zsibong az emberiség, ordítanak a megvakítottak, kitárt kézzel rohannak, rohannak, falak közé bezárva, a test folyosóin.
Sanja, tudod-e,
hogy közel vagyunk a halálhoz, tudod-e?
A Nap is megbolondult, mert pofon vágta a világűrt...
Sanja, szeretném, de nem tudom,
hogy találkozunk-e...
PETKO VOJNIC PURCAR
FELISMERÉS
„Ma nem hasonlítasz önmagadra" — mondta az asszony, a szemembe nézve, aztán meg határozatlanul homlokom ráncait tapogatta meg a tekintete, beletúrt a h a j a m b a , és végül elenyészett, szertefoszlott.
Azt hallani, hogy az ember egy adott pillanatban, vagy napon, vagy esztendő- ben (ez az utóbbi, az esztendő, m á r 'komoly eset!) n e m hasonlít önmagára, nem- csak hogy veszélytelen, de nagyon is gyaikran történik meg ahhoz, hogy érdekes és jelentős lehessen.
„Ma nem hasonlítasz önmagadra", istenem, az ember bemegy a fürdőszobába (mert hát a feleségednek mégsem kell tudnia, hogy éppen emiatt álltál a tükör elé), megtapogatja az ábrázatát, széthúzza a száját, amelyben szép fogak ragyog- nak — persze némelyiken m á r fémkorona is van, és egy-két lyukacska is akad a fogakban, vagy a fogak között —, tenyerével beletúr a hajába, és úgy tetszik neki, hogy az a néhány ősz szál éppen csak díszíti hajkoronáját, ősz h a j — bölcsesség, és így sorban minden kis részletet aprólékosan megvizsgál, és természetesen leg- többször nagyon elégedett önmagával. Tehát felejtsd el! Vagy ha m á r n e m felej- ted el, h á t emlékezz az egykori iskolatárs, a szomszéd vagy valamelyik ismerős példájára, akinek minden külső hibája ellenére is sikere volt nem csupán a m u n - kában, h a n e m ennél és ennél a szépasszonynál is. A ráncokat, fogakat, hajat, egy- szóval a külső megjelenést könnyen le lehet venni a napirendről, így hát gyorsan feledésbe megy az a reggeli fatális megjegyzés.
„Ma n e m hasonlítasz önmagadra" — mondta az asszony, és ebben a pillanat- ban m á r bizonyára meg is feledkezett róla. De te nem. És elkezded aprólékosan vizsgálgatni a lelked, a gyermekkorod („vajon n e m játszott közre az a szeren-
2 Tiszatáj 913
csétlen fölbukás azon a régi őszön?"), az ismereteidet („nosza, sorold fel gyorsan Balzac nyolc művét!" — csak egy pillanat — kettő, h á r o m — ó, prométheuszi k í - nok, n e m jut eszembe ötnél több, ó, de mégis, í m e a hatodik: G o r i o t a p ó . Es nincs tovább. G o r i o t a p ó ! — kiáltod, mintha ez volna az utolsó m e n e k v é s és az utolsó akadály, G o r i o t a p ó ! ) („Milyen jogon ismételgeted ezt a nevet, a m e - lyet csak a sarki könyvesbolt kirakatában láttál és olvasgattál ú j r a m e g ú j r a , hogy elűzd az unalmat, amíg a lassú, döcögő, kisvárosi villamosra vársz?"), ez kétségtelenül az emlékezés területe, szögezed le, és ellenőrzöd az emlékezetedet („Mondd meg gyorsan, mit ebédeltél tegnap és tegnapelőtt!"), ostobaság, mondod, merő ostobaság. Csak az időt vesztegeted. („De hiszen ez olyan egyszerű.") Kuss, mondod, de nem tudod bizonyosan, hogy kinek.
Ostobaság, ostobaság, ismételgeted. Semmi egyéb, csak az idő vesztegetése.
Hiszen én végeredményben elfoglalt ember vagyok, rettenetesen elfoglalt ember, teljesen leköt a vállalati munka, s most belegabalyodjak ilyen lelki a p r ó s á g o k b a ? Nem, nem és nem. Csak fel kell öltenem a kabátot, felkötöm kedvelt n y a k k e n d ő - met, hónom alá csapnom az aktatáskát, megcsókolni a feleségemet, kilépni a z u t - cai forgatagba, és egyszeriben elfelejtek mindent.
Megmagyarázhatatlan azt mondani, hogy a járókelők tekintetében és a r c k i f e - jezésében az a reggeli megállapítás lebeg, á t f u r a k o d s z a siető e m b e r e k s ű r ű so- rain, mint minden reggel, és nem csak azt a „ma n e m hasonlítasz ö n m a g a d r a "
megjegyzést veszed észre, h a n e m azt is, hogy az ismerősök n e m köszöntenek, il- letve egyesek alig észrevehetően biccentenek feléd, mintha n e m is volnál h ú s - v é r ember, nagy fejjel, h a t a l m a s kezekkel és nehézkes testtel, bár nem is egészen ilyenformán, h a n e m mintha valami átlátszó, kocsonyás alak lennél, árnyék, ár- nyalat, mintha csak, lám, azzal a cvikkeressel nem is együtt pisiltétek volna le a kerítéseket, nem együtt csináltatok volna agyagpogácsákat és agyagembereket, mintha azzal a kipúderozott kisasszonykával n e m is lettél volna olyan i n t i m vi- szonyban egészen a nősülésedig, és barátian szolgálatkész egészen a mai napig, s most l á m : döcög a villamos, s ő olyan fontoskodva, előkelősködve kapaszkodik a fogantyúba, mintha Apolló b a n á n j a volna, ó, az ostoba libája.
Az utcasarkon, látszólag közömbösen megkérdezem az újságárust, m i a l a t t a pénzért kotorászok a zsebemben, „nem hasonlítok önmagamra, nem?", ő meg, pedig hát borzalmasan fecsegő természetű egyébként, most meg csak elmorog valami „nna", „nno"-félét, de' egyetlen világos és teljes szócskát sem legalább, máris másik kuncsaft felé fordul. Mintha egyszerűen nem léteznék. Mintha • n e m is mindig nála vásárolnék újságot, amióta az eszemet tudom. Meggyőződésem, hogy még az az egyszerű kereskedői udvariaskodó mondat is segítene r a j t a m , hogy: „No ne vicceljen, kedves szomszéd, hiszen olyan fiatal még", vagy hogy:
„Bizony, az évek megteszik a magukét", vagy valami más ilyesfajta elkoptatott mondat.
Ha az emberek kezdenek elfelejteni egy embert, ha kezdenek megváltozni irá- nyában, még h a megmagyarázhatatlan okokból is, akkor n e m m a r a d m á s h á t r a , mint hogy legalább ti magatok ne becsüljétek le és ne vessétek meg m a g a t o k a t . Legalábbis ilyen rendkívüli körülmények között ne. Akkor egyedül m a r a d t o k , sőt kellene, feltétlenül kellene, hogy egyedül m a r a d j a t o k magatokkal, mint valami első és utolsó Ádám, sőt. És akkor bizonygatjátok magatoknak ismert ráncaitokat, hangszíneteket, beplombált felső ötödik fogatokat, bizonygatjátok m a g a t o k n a k (ta- lán csak egyedül a titkárnők és katonák ismételgethetnék naponta, hogy „tükröm, tükröm, áruld el", h a b á r nem is kell éppen mindenkinek tudnia, hogy melyik meséről is van szó, hogy ki is beszél, s nem is kell ismerniük egyetlen mesét sem) és megkísérlitek, hogy elcsenjétek a tükröcskét a vállalat titkárnőjétől.
A tükröcske szélén rúzsnyomok maradtak. Más alkalommal hanyagságnak nevez- ném ezt, de most szükségem van rájuk. Nagy mesterkedéseket kell azonban vég- hezvinnem, hogy megszerezhessem ez a kis tükröcskét, amelynek h á t l a p j á n egy, a kaliforniai homokban nyújtózkodó sexbomba összekarmolt képe látható. A tit- kárnő úgy viselkedik, mintha tükrének valóban varázsereje volna, s a kotlós ösztönével őrzi, miközben kotyog a gépen, meg-megismétlődő mozdulataimat fi- gyeli, s így akarva-akaratlanul is egy eszét vesztett, az éhségtől elvakult karvaly szerepét játszom. Végre magára hagyja c s i b é j é t , kimegy valahová az i r o d á - ból, s én — természetesen nem is sejtve, hogy ez egyszerű csapda — r á v e t e m magam nagy hévvel. Kiragadom a táskájából, de lehetséges ez? csipog a csirke?!
A tenyeremen szégyenlősen megjelenik egy vércsepp, mintha a tükröcske megcsí- pett volna láthatatlan csőrével. A titkárnő visszajön, k i k a p j a a t ü k r ö t a ke- zemből, és gúnyosan biccent a fejével. El kell ismerni, m i n d e n t kiszámított előre.
Nem is kér tőlem semmiféle magyarázatot.
Kinek is j u t n a eszébe, hogy egy csinoska és ostobácska leány ilyen kísérletre '914
van teremtve? És éppen veled. Napokon, hónapokon át az a meggyőződés rakódik le benned, hogy jól, sőt — hangsúlyozod — nagyon is jól ismersz valakit, a k - kor aztán az illető ím ilyesféle jelenetet rögtönöz előtted, és nem tudod elrejteni a megdöbbenésedet. Idegenebb most előtted, mint akkor, amikor először talál- koztatok. Megijedtél, csalódtál, senkinek sem hiszel egy darabig. A féleségednek sem beszélsz megfigyelésedről és állapotodról. A feleséged is nagyon elfoglalt a maga intézményében, és valószínűleg azért nincs ideje, hogy mindezt felfedezze.
Bizonyára m á r rég el is felejtette azt a reggeli, számára most már egészen jelen- téktelenné vált megjegyzést, hogy „ma nem hasonlítasz önmagadra". Te azon- ban nem.
Jobb belső zsebedben magaddal hurcolsz egy kis tükröt, és csalódottan meg- állapítod, hogy ezek nem mindig u g y a n a z o k a r á n c o k , nem mindig u g y a n - a z a p l o m b a , nem mindig u g y a n a z a h a n g . Bizony nehéz ez a felismerés, szájadban kávékeserű nyál gyűlik össze, de hát el lehet viselni ezt is, ezt a kér- lelhetetlen igazságot, megszokja az ember. Igen kellemetlen, ha világos okok nélkül alakul ki benned valami szokás, de még sokkal rosszabb, ha nem látod a végét, nem látod a módot, hogyan szabadulhatnál meg tőle; egy szoikás — vi- lágos kezdet és természetes vég nélkül. Évekig hordod a gravírozott ezüst zseb- órát, amely pontosan ellenőrzi az időt, és figyelmezteti gazdaságosan beosztott óráidat, m u n k a — család — m u n k a — ismeretbővítés, és egészen természetes, hogy ez a ketyegő mechanizmus olyannak tetszik, mint valami külső vakbél, mint valami érv, mint valami anyajegy, mint valami olyan defektus, amelyet ugyan el lehetne távolítani, de nem szabad. De hát a tükröcskének nem szabad ilyesmivé válnia. Nincs ilyen célja, nem szabad, hogy a figyelmeztetőd legyen, n e m szabad, hogy hozzád nőjön, mint valami zsebóra. A tükröcskének nincs sem olyan időbeli, sem olyan lényegi célja, mint az órának. És mégis, mikor is a k a r t a m összezúzni éppen ezt a nagyapai órát? Hányszor is kívántam a sebésze lenni ennek a külső időnek, és egyedül maradni a tulajdon belső időmmel?
Tükröcske, mégiscsak apró darabokra kell törnöd. Csak meg kell várni azt az időt, hogy az emberek emlékezni kezdjenek rám. Gyakrabban kell vizsgálgat- nom arcomat a kirakatokban, ahogy visszatükröződik a kirakott tárgyakról, mond- juk az almákról, banánokról, véres sonkákról és bútorszövetekről, mert ez igen jó módszer arra, hogy mások azt higgyék, hogy éppen ezek keltik fel az érdek- lődésemet. Vagy pedig megtalálni az arcomat a meleg tócsa tükrében, amelyben rendszerint valami beleköpött cigarettacsutka ring nyugodtan. Egyet egészen bi- zonyosan tudok — akár kirakat tárgyain olvad szét ez az arc, akár a mocskos tó- csában vagy a kis tükörben ölt f o r m á t : ennek az arcnak meg kell halnia. Csak várni kell. Csak idő és türelem kell hozzá.
Fordította: KOLOZSI TIBOR
RADOVAN ZDRALE
TÁVOZÁS
Nem mehet el, hiába kiabálnak az orvosok, olyan hosszú időre, egy évre vagy talán kettőre is meg különösen nem. Lehetetlen. Ki van zárva. Egy évet ál- dozni egy ködös folt kigyógyítására, ami holnapra talán már el is múlik, ott- hagyni annyi munkát és kötelességet. Senkinek sem tetszene. Most, amikor az új üzemrészleget építik, most ne legyen ott, ne járuljon hozzá m u n k á j á v a l és ne szerezzen érdemeket, amikor úgy kívánta ezt az üzemrészleget, és felépítése ügyében annyit fáradozott. Kinek van még annyi tapasztalata, mint neki, ki tud úgy hatni az emberekre, mint ő? Ügy érezte, hogy a legsorsdöntőbb, leg- keményebb, legjelentősebb karikát ő képezi a vállalatban, és ha csak egy pilla- natra is kikapcsolódna, minden másmilyen életet kezdene élni. Évek során úgy beleadta magát a munkába, hogy a gyár hasonmásává vált, vagyis: ő a gyár, a m i t nem lehet betegszabadságra küldeni bizonyos ködös foltok miatt, hogy a m u n k á - sok százai szív, agy és levegő nélkül maradjanak. Az elvtársak is neheztelnének rá miatta. Még nem jött el a pihenés, a gyógykezeltetés ideje.
Lám, M. elvtárs gerince is beteg, mégsem esik ki a sorból. Egy-két hónapra elugrik külföldre vagy itthon megoperáltatja magát, és — vissza a sorba. A bé- kében is hős maradt, ö is megkorholna. Nem, Kljutié doktor, nem küldesz el. Tu- dom, nem értesz m a j d meg. Te m á s f a j t a ember vagy, és mindenre az orvos sze- mévél nézel. Mi, harcosok, még mindig harcban állunk, s míg mozgunk, n e m szán-
2* 915
