L. VAjNSENKER .-
AZ IPARI TERMELÉS ÖNKÖLTSÉGÉNEK ELEMZÉSE*
A termelés önköltségének rendszeres csökkentése a szocialista gazdaság- ban. a szocializmus gazdasági alaptörvényéből követk—ező objektív szükség- szerűség. Az ön—költségcsökzkentés a Szovjetunió nemzeti jövedelme növelésé—
nek egyik legfontosabb tényezője és rendkívül nagy jelentősége van az egész nép jólétének emelése szempontjából. Minél alacsonyabb a termelés önkölt- sége, annál alacsonyabb minden termék ára, annál magasabb a dolgozók
életszínvonala. _
A Kommunista Párt és a Szovjet kormány a szocialista építés minden szakaszán szüntelenül folytatta és ma is. folytatja a termelés önköltségének csökkentésére irányuló politikáját.
Az ipari termelés önköltsége évről évre csökken. Egyedül csak 1952-ben 46 milliárd rubelt takarított meg az ország az ipari termelés önköltségének csökkentése következtében.
Rendkívül fontos, hogy mozgósítsuk a termelési önköltség csökkentésé- nek összes tartalékait és növeljük az iparon belüli felhalmozásokat. Különö- sen döntő jelentőségű ez ma, amikor a Szovjetunióban hatalma—s, soha nem látott méretű gazdasági és kulturális építés folyik, amikor a nehézipar gyors—
ütemű fejlesztésével párhuzamos-an a népi fogyasztási cikkeket termelő ipar—*
ágak gyors fellendítésének feladatát is megoldják.
A szocialista tervgazdaság előnyei, az, hogy a szovjet emberek valóban gazdái a társadalmasított termelési esrszözölktnek, lehetővé teszik, hogy mind az egyes vállalatokban, mind pedig az egé-sz népgazdaság területén teljesen és következeteSen valóra váljék az eleven és a tárgyi alakot öltött munk - ráfordítás megtakarításának elve.
A szocialista gazdaság hatalmas önköltségcsökkentési lehetőségeit azon- * ' ban egyáltalán nem használják ki eléggé, Az iparban, amint erre G. M. Malen- Icov elvtárs a Legfelsőbb Tanács ötödik ülésszakán rámutatott, még sok olyan veszteséges vállalat dolgozik, ahol a termelési önköltség magasabb a termék
megállapított áránál. '
A fa'kitermelétsben évek óta nem teljesítik az önköltségcsökkentésre vonatkozó tervfeladatokat. A fa önköltsége, főként a fakitermelés rossz munkaszervezése és a gépek elégtelen kihasználása következtében rendkívül magas. A széniparhan sok bánya nagy veszteségekkel dolgozik, a nem terme- lési költségek —— a szállítóeszközök rossz kihasználása stb, miatt kirótt pénz- bírságoík, valamint a hányat—a és más anyagok többletfogyasztása —— miatt.
Számos fémkohászati vállalat a vasgyártás folyamán nagy nyersanyagv—eszte;
. séggel dolgozik, nem teljesíti a színes fémeknek az ércekből való kinyerésére
* Vesz'tnik Sztalisztíki, 1954. l, szám, 33—43. oldali
NS naaa
vonatkozó feladatokat. Az építőanyagiparban gyakran jelentős veszteségek mutatkoznak a gyártási folyamat megsértéséből eredő selejt és a túlmagas
tüzelőanyagfelhasználás miatt. Mindez a tervben előirányzott termelési önkölt—
' ' ség túllépéséhez vezet, amelyeket a jövedelmező, jól dolgozó vállalatok terhére fedeznek. Sok vállalatnál a veszteség, az önkölftségcsökkentésre vonatkozó tervfeladatok nemteljesítése hátráltatja nemcsak e vállalatok és iparágak ter- mékeinek árcsök'kentését, hanem kedvezőtlenül hát más iparcikkek árának alakulására, valamint az állami költségvetés bevételeinek növekedésére is, Az ipari termelés önköltségcsökkentésére vonatkozó terv nemteljesítésé—
nek legfőbb oka az, hogy sok gazdasági vezető nem fordít kellő figyelmet a termelési önköltség és a vállalati jövedelmezőség kérdéseire, nem tárja fel a termelés drágulásának valóságos okait és nem teszi meg a termelési költség rendszeres csökkentését biztosító szükséges intézkedéseket.
Sok gazdasági vezető igen helytelenül úgy vélekedik, hogy a termelési terv végrehajtása egyedül is biztosíthatja az önköltségi terv teljesítését. Ezzel szemben az önköltségb—en sűrítve tükröződnek a vállalati munka legfontosabb oldalai: a munkatermelékenység színvonala, a vállalat technikai felszerelt- sége és berendezésének kihasználása, a termelés megszervezése, a nyersanyag felhasználása, stíl). A munkatermeléskzenység fokozása, a termelés növekvő gépesítése és automatizálása, a berendezések kihasználásának megjavítása, a termelés helyes és észszerű megszervezése, az anyag- és nyersanyagfelhasz—
nálási normák csökkentése a termékegység előállítására fordított eleven és tárgyi alakot öltött munka megtakarítását jelenti és az egész termelés önkölt—
ségének csökkentéséhez vezet.
Az ötödik ötéves tervben az ipari termelés öniköltségcsökkentésére vonat—
kozóan megszabott feladatok teljesítését csak a munkatermelékenység rend—
szeres növelése 'útján biztosíthatjuk. E feladatok sikeres teljesítése céljából szakszerűen kell felhasználnunk a technikát, helyesen és észszeri'ien kell meg—
szerveznünk a termelést, ki kell irtanunk mindenfajta túllépést az anyagi és pénzeszközök ráfordításában, azaz mozgósítanunk kell a termelés minden belső tartalékát.
A Párt és a kormány azt követeli, hogy vessünk véget az egyes vállala- tokban a termelési önköltség kérdéseivel szemben megnyilvánuló lenéző magatartásnak, nemtörődömségnek, csökkentsük rendszeresen az önköltségét és tegyüan jövedelmezővé minden vállalatot.
* s: *
A statisztikai szervek fontos feladata ma az, hogy fdklozzláík az önköltség- csökkentéssel kapcsolatos feladatok teljesítés-ének ellenőrzését, behatóan ele—
mezzék ezeknek a feladatoknak a teljesítését és a vállalatok egész gazdasági tevékenységének elemzése alapján tárják fel a további önköltségcsökkentés tartalékait.
Az árutermelés önköltségi tervének teljesítésére vonatkozó vállalati havi beszámolójelentés (a 3-p. és a 3—ap. sz. minta) megmutatja, hogyan teljesítik az önköltségcsök—kentésre vonatkozó tewfeladatokat. Ugyanakkor a beszámoló—
jelentés fényt vet az önköltség elemzéséhez szükséges számos más kérdésre is.
így az egész árutermelésnek a kalkulációs költségtételek alapján számított önköltségi terve teljesítésére, a selejtveszteség nagyságára, a nem termelési Ú , jellegű kiadásokra.
Az önköltségi terv teljesítésének elemzése céljából mindenekelőtt meg ' kell állapítanunk, hogyan teljesítették az összehasonlítható termelés önköltség-
az mar TERMELÉS ONKOLTSEGENÉK ELEMZÉSE — _ 335
csökkentési terveit és az egész árutermelés önköltségi tervét. Ezért az egyes vállalatok és szervezetek önköltségberveinek teljesítésére vonatkozó beszámoló—, jelentések alapján célszerű elkészíteni az alábbi összesítő táblát, melybe min- den vállalatra és szervezetre vonatkozóan bejegyzik az önköltségi terv telje—.
sítését mutató adatokat mind az összehas—onlítható, mind a teljes árutermelés tekintetében. (A tábla a negyedévi tervteljesítésre vonatkozó beszámolójelen—*
tésnek megfelelően készült.) *
A negyedévi önköltségcsőkkentési terv teljesítése
Megtakarltás (—), vagy túllépés (—t—) az egész árutermelés tényleges önkölt—
ségénél, a negyedévi terv szerinti Az összehasonlitható árutermelés önköltségének
csökkentése a mult évi átlagos önköltség
százalékában önköltséggel szemben
A vállalatok és szervezetek meg—
nevezése a negyedévi terv ténylegesen a negyed- x , . a terv szerinti önkölt- szerint év alatt, 'mmó rubel ség százalékában
1 2 3 4
l
Hasonlóképpen dolgozzák fel a beszámolási hónapra és az év eleje óta eltelt időszakra vonatkozó adatokat is. A beszámolási hónapra vonatkozó táblában fel kell tüntetnünk a beszámolási negyedévre előirányzott tervet is, mivel a vállalatok számára rendszerint nem állapítanak meg havi önköltség- csökkentési terveket; a tábla tehát arra a kérdésre fog választ adni, hogy _a beszámolási hónapban milyen mértékben teljesítették az egész negyedévre előirt önköltségcsökkentési tervet. Az év eleje óta eltelt időszak alatti tervtelje—
sítés jellemzése során pedig azt tüntetik fel, hogy a beszámolási időszak folya—
mán milyen mértékben teljesítették az egész évre megállapított önköltség- csökkentési tervet.
Nagyjelentöse'gű az összehasonlítható termelés önköltségcsökkentési ter- vének teljesítésére vonatkozó adatok és az egész árutermelés önköltségi tervé— * nek teljesítésére vonatkozó adatok összehasonlítása. Ezen adatok egybevetése lehetővé teszi, hogy megállapíthassuk, vajjon a vállalat a termelés összehason—
litható részének, vag össze nem hasonlítható részének terhére teljesiti—e
* az önköltségi tervet. gy például, ha az összehasonlíth—ató termelés önköltség- csö'kkentési tervét teljesítették, az egész árutermelés önköltsége pedig maga—
salblb a tervezettnél, azaz túllépték az önköltségi tervet, akkor ez a termelés össze nem hasonlítható részére vonatkozó túllépés terhére történhet, vagyis annak a résznek a terhére, amelyet nem ellenőriznek az önköltse'ugcsöikkentés mutatószámaival. Ugyanakkor azt is ellenőrizhetjük, hogy az összehasonlít—
ható termelés tervének teljesítése — az egész árutermeléssel összefüggő túl- lépés fennforgása esetén —— a tervben előírt termékválasztéktól való eltérés következménye—e. Magától értetődik, hogy 'a termelési önköltség csökkenése, amelyet az ,,előnyös" termékfajták tervének túlteljesítése révén értek el oly- módon, hogy más termékfajtá'kból nem teljesítették a tervet, kedvezőtlen jelenség a vállalat munkájában. Ez komoly hiba és az állami fegyelem durva megsértése. e
3 Statisztikai S'rmnlí'
Az önköltségcsökkemtésd terv teljesítésének elemzése során figyelembe kell
—' vennünk azt is, hogy az olyan iparágakban, mint a gépgyártás, ahol az össze- s hasonlítható termelés részaránya aránylag nem nagy, az összehasonlítható termelésre vonatkozó önköltségesök—kentési terv teljesítésének mutatószámai [nem tükrözi teljes mértékben az egész gazdasági tevékenység eredményeit.
Ilyen esetben különösen nagy jelentősége van az egész árutermelés önltölt- ségi tervének teljesítésére vonatkozó muta'tószámnak. Az Össze—hasonlítható termelés és az egész árutermelés önköltségi tervének teljesítését jellemezve,
"fel kell tün-tetnünk a legfontosabb gyártmányok önköltségi tervének teljesí—
tését is. A megfelelő tábla állítmányának tartalmaznia kell a gyártmányok
* terv szerinti és tényleges önköltségét jellemző mutatószámokat, a tábla ala—
nyában pedig felkelt tüntetnün—k a vállalatok és szervezetek megnevezését, és
' mindegyiknél az általuk gyártott legfontosabb termékek cikklistáját.
Az ipari termelés önköltségesökkentési tartalékainak tanulmányozása szempontjából nagyjelentőségű a vállalatokat alk önköltségi tervük teljesítése sze—
rinti csoportosítása.
Az egész minisztérium vagy főhatóság tekintetében elért megtakarí—
tás általános számadatai gyakran leplezik az egyes olyan vállalatok rossz munkáját, amelyek nem teljesítették önköltségtervüket, túllépték a tervben előirányzott költségeket és ténylegesen az élenjáró vállalatok terhére élnek.
A statisztikád adatokban az önköltségi tervet teljesítő és nem teljesítő válla—
latok különválasztása lehetővé teszi, hogy feltárjuk a további önköltségcsök- kentés tartalékait a lemaradó vállalatok munkájának megjavítása és az élen- járó vállalatok színvonlalára való emelése révén. Ezt a csoportosítást legcél- szerűbb az egész árutermelés önköltségére vonatkozó adatok alapján végre—
hajtani, mivel így nemcsak a tervet teljesítő és nem teljesítő vállalatok számát állapíthatjuk meg, hanem azt is, hogy ezek a csoportok milyen mértékű meg;
takarítást értek el. vagy mennyire lépték túl az előirányzott önköltségeket.
Az önköltségi tervet nem teljesítő vállalatok kölltségtúllépé—sének (mértékét azok a veszteségek fejezik ki, amelyek az egyes —váll—alatok rossz munkája következtében a népgazdaságra hárulnak.
Az egész árutermelés önköltségi tervét teljesítő és nem teljesítő vállalatok csoportosítását az alábbi tábla tünteti fel:
!
Összes vállalatok ...
ebből:
a tervezet-inti önköltség—
hez képest megtakarítást elért vállalatok ...
a terv szerinti önköltsé—
get túllépő vállalatok . .
A vállalatok száma
Az egyes csoportokhoz tartozó vállalatok aránylagos súlya az az egész árutermelés teljes ter—
jedelmében, a tényleges ön- költség szerint
! l
l
l
A megtakarítás vagy költ;- ségtúnépégmagysága
(millió rubelben)
A megtakarítást elért, vagy a költseégelöirányzatot túllépő vállalatok szá—
" mára ésaz egyes csoportokban mutatkozó megtakarítás. vagy llröltsé;;elői'r—ány—
zattúllépés méreteire vonatkozó mutatószámok mellett ez a tábla tartalmazza az egyes csoportokhoz tartozó vállalatoknak a tényleges önköltség szerint
AZ IPARI TERMELÉS ONKOLTSÉGENEK ELEMZÉSE
387 —
megadott egész árutermelés együttes terjedelmében képviselt aránylagos súlyára vonatkozó mutatószámot is. Ez a mutatószám lehetővé teszi, hogy—
megítéljük a megtakarítást elért és a költségelőlrányzatot túllépő vállalatok méretét.
Ha az önköltségi tervet a teljes termelési terv teljesítés—étől függően tel- jesítő vagy nem teljesítő vállalatok kombinált csoportosítását alkalmazzuk, nemcsak az önköltségi tervet nem teljesítő vállalatok számát állapíthatjuk meg, hanem azt is meghatározhatjuk, hogy ezek közül hányan teljesítették a teljes termelésre vonatkozó tervet. E csoportosítás eredményeképpen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egyes, a termelési tervet teljesítő vállalaé _ toll; munkájában komoly hibák vannak, ennek következtében ezek a vállala-
tok a termelési tervet teljesítik, az önköltségi tervet azonban nem.
Ilyen csoportosítást mutat be a követkeZő tábla:
A teljes termelési tervet; teljesítő vállalatok A teljes termelési tervet. nem teljesítő vállalatok
A válllalatok aéányíílagos %fgsgtíggg" A. vállalatok aránylagos Ragika?;-
thgt' tíikíiéíze§§üiíeslíl. túllépés $$$ tíllíáégzegegglleírlér— tíllévés
száma jedelmében, a ténylegesonkoltség szerint rubelben)Hagia???("" 10 száma jedelmépen, a ténylegesonkoltség szerint nagyüága("" 1 rubelben)
Összes vállatok ebből:
a terv ezel-inti Önköltséghez képest megta- karítást elért , vállalatok . . . . a terv szerinti önköltségét túl- lépő vállalatok
A vállalatoknak az önköltségi tervteljesíté's szerinti csoportosítását
—— a költségelőirányzatot túllépő, de a termelési tervet teljesítő vállalatokat kiemelve — a köztársaságok, határterületek és területek statisztikai hivatalai több ízben
alkalmazták a statisztikai adatok elemzésével kapcsolatos munká- juk során;. így például a k—ememvol, a *vvorolsilovg—radi, a siztalimsoi és a tatai, terület statisztikai hivatalai elemezve a széntermelés önköltségi tervének tel- jesítésére vonatkozó adatokat, két csoportra osztották a bányákat —— olya—
nokra, amelyek teljesítették és olyanokra, amelyek nem teljesítették az önkölt—
ségi tervet. Azután pedig az önköltségi tervet nem teljesítő bányáknál meg—
állapították, hogy hány bánya teljesítette közülük a kitermelési tervet.
A bányák tekintetében az önköltségi terv nemteljesíte's—ének okaira vonatkozó megfelelő statisztikai adatok felhasználásával végrehajtott elemzés bebizonyí—
totta, hogy 3a széntermelési terv teljesítése ellenére az önköltségi tervet nem teljesítették főként azért, mert az előirányzottnál töb-b bányafát használtak fel és improduktív költségeik voltak. '
* * *
Az önköltségcsökkentés tartalékainak feltárása céljából a költségvetési költségtételek alapján részletesen elemeznünk kell az önköltségét. Az önkölt—
ségesökken'tési terv sikeres teljesítését bizonyító általános számadatok mögött ineghúzódhat az egyes költségtételek tervének nem teljesítése. Csak az önkölt-
34!
388— ' ' * . VAn—esnünk
ség költségtételek szerinti összetételének vizsgálata útján állapíthatjuk meg, hogy a különböző tényezők miként befolyásolják az önköltség nagyságát.
A ,3,-p,_ és a 3—ap. számtú mimin— II. része az alabbi szabvány költség—
nomenlklzat—úlrat lközli, melyet a legtöbb iparágban ellloga-dtak.
Nyersanyagok és alapanyagok, beleértve Alap- és kiegészítő munkabér.
a vásárolt termékeket és félgyártmányo— Társadalombiztositasi járulékok.
kat is. A gyártásbavétellel járó költségek,
Segédanyagoki Selejtveszteség.
Gyártási célokra szolgáló tüzelőanyag. Műhelyköltségek.
Szállítási és beszerzési költségek. Általános üzemi költségek.
Gyártási célokra szolgáló minden fajta Egyél) termelési költségek.
energia. Nem termelési költségek.
Ezekből a költségtétwelekből tevődik össze az árutermelés teljes ön—
költsé—ge.
Az egyes kaölttséwgtétel—e'kme vonatkozó terv szerinti és beszámolási önkölt—
ség mutatószámaixnak helyes egybevetéséhez elengedhetetlenül szükséges felté- tel az, hogya beszámolójelentcéselkaben és terveikben az egyes tételek tartalzi'nlát teljesen egységesen határozzák meg. A valamely kalkulációs tételhez tartozo költségek körének a beszámolókban teljesen meg kell felelnie e költségek elkönyvelési rendjének, amelyet a terv, valamint a termelés tervezésére és számvitelére vonatkozó iparági utasítás előír. Ha a költségeket a tervhez képest helytelenül sorolják valamely tételhez, ez a körülmény a termelés ön'köl'tségének elemzésekor helytelen következtetések levonására adhat alkalmat.
Az egyes költs—égtételekre vonatkozó adatok elemzéséből kiindulva meg—
állapíthatjuk, hogy milyen tételnél értek el megtakarítást vagy követtek el költse'gtl'lllépést és következésképpen feltárhatjuk a további önköltségcsök—
kentés tartalékait. , *
Az egyes iparágakban a termelési önköltség szerkezetének különbözősége attól függ, hogy milyen az anyagi és munkarafordítások aránya, milyenek a gyártás technológiai sajátosságai, milyen a technikai felszereltség és a gépe—
si'tés színvonala és mi az értéke a felhasznált anyagoknak stb. Ennélfogva a különbözö iparágakban az egyes költségfajták nagyságában bekövetkezett változások különbözőképpen hatnak a termelés önköltségére.
A munkaigényes kitermelő iparágakban (szénbányászat, fakitermelés
stb.) a munkabérköltségek döntően befolyásolják a termelés önköltségét.
A feldolgozó iparban, például a félellk'OlháSl'allb'a'll és a vegyipar—nban az egész önköltséglerv teljesítésére nagy befolyást gyakorolnaka nyersanyag- és anya (:
költségetki. Az anyag- és nyelrsanya—gköltségek különösen ,naagyj—elenttöaségűek a könnyűipar és az élelmiszeripar területén.
Ezért a szénípar tervteljesítésének elemzésekor mindenekelőtt meg kell vizsgrál'nnnilebogyaln teljesítették a ,,mmmtkabér" tételre vonatkozó önköltség—
tervet. Az élelmiszeripar egyes agaiban, az önköltség elemzésekor nagyobb figyelmet kell fordítanunk a "nyersanyagok és anyagok" tétellel kapcsolatos terv teljesítésének elemzésére.
Az az ipar elé tűzött feladat, hogy olyan helyzetet teremtsünk, amelyben minden vállalat teljesíti önköltségtervét és jövedelmezővé válik, megköveteli a statisztikai szervektől, hogy rendszeresen ügyeljen-ek az önköltségi tervüket nem teljesítő vállalatokra és tárják fel a nem teljesítés okait. Az önköltségterv teljesítését elemezve különös figyemet kell fordítanunk azokra a tételekre,
' a ,Az IPARIWTERMELES ONKOLTSEGÉNEK ELEMZÉSE
389m *
amelyeknél a tervben előirányzott önkölts-éghez képest Eköltségti'illépés mutat- kezik.
Ugyanakkor az egyes tételeknél elért megtakarítás azt bizonyítja, hogy a további őnköltségesökkent—ésnek vannak még tartalékai. A jövőben az önkölt- ség tervezésekor ezeket a tartalékokat figyelembe kell vennünk.
Ahhoz, hogy az egyes tételekkel összefüggő költségek csökkentés—ének tartalékait feltárhassuk, az önköltségterv teljesítésére vonatkozó beszámoló—
jelentésen kívül széleskörűen kell használnunk más statisztikai adatokat is, amelyek az ipari termelés különböző oldalait jellemzik és lehetővé teszik, hogy a Vállalat munkájában mutatkozó hiányosságokat feltárhassuk. Nagy figyel- met követel a nyersanyagok, anyagok, tüzelőanyagok és a villamosenergia beszerzésére fordított költségeket tükröző adatok elemzése.
A nyersanyagok, anyagok, tüzelőanyagok és a villamosenergia felhasz- nálásának megjavítása az anyagköltségek megtakarításának egyik fő forrása.
Ahhoz, hogy meghatározhassuk, hogyan teljesítik a fajlagos felhasználási normákat, a fajlagos nyersanyag- és anyagfelhasználási normákra vonatkozó megfelelő beszámolójelentéshez (7-p. számú minta), a fajlagos tüzelőanyag és villamosenergia—felhasználás normáira vonatkozó beszámolójelentéshez (ll—kp.
számú minta), vagy azokhoz a műszaki—gazdasági mutatószámokra vonatkozó beszámolójelentésekhez kell folyam—adnunk, amelyekben rendszerint közlik a ukésztermékkibocsátás százalékát jellemző adatokat. Felhasználva ezt a lee-' számolást, megállapíthatjuk nemcsak a termékegységre eső nyersanyag-, anyag-, tüzelőanyag- és villamosenergia—megtakarítást és többletfelhasználást, hanem azt is k.iszámithatjuk, hogy mennyi és milyen értékű anyagot takari-
tottak meg vagy használtak fel feleslegesen. .
Az anyagráfordításnál mutatkozó többletfogyasztást gyakran nemcsak , az okozhatja, hogy a fajlagos felhasználási normákat a termelésben túllépik, , hanem az is, hogy az anyagok ára vagy a szállítási viszonyok megváltoznak.
Ilyen esetben nagyon fontos, hogy a gyakran a vállalattólfüggetlen körül- mények által okozott többletkiadás összegét 'külőnválasszuk a vállalat mun—
kájána'k belső hiányosságai miatt keletkezett túlkiadáso'któl.
A harkovi területi Statisztikai Hivatal, elemezve az egyik gépgyár adatait egyes gyártmány- és félgyártmány-fajták gyári önköltségkalkuláeiói alapján, megállapította, hogy a gyárban a ,,nyersanyagok és a'nyago —" tételénél mutat- , 'kozó többletfogyasztást az a körülmény okozta, hogy az öntőműhely rossz munkája következtében a saját gyártmányú vasöntvények erősen megdrágul- tak. A Statisztikai Hivatal megállapításait számos olyan érdekes adat bizonyí- totta, amelyek az öntőműhely rossz munkáját, a selejtveszteséget, a munkaidő—
kihasználást, stb. jellemzik.
A Belorusz SzSzK Statisztikai Hivatala a téglaipari vállalatok számára megállapított fajlagos tüzelőanyagfelhasználási norm—ák túllépését előidéző okokat elemezve, és a ,,tüzelőanyag" tételnél mutatkozó túllépés adatait szembeállítva a téglagyári berendezések kihasználásának műszaki—gazdasági mutatószámaival, kimutatta azt, hogy a tüzelőanyagfelhasználási többletet a technológiai folyamat megsértése, nevezetesen a mesterséges szárítókban
a téglaszárítás *tervszerin'ti határidőinek túllépése és az égetőkemeneék elég-
telen kihasználása okozta,. '
Az Uzbég SzSzK Statisztikai Hivatala. feltárva az olajütő iparban a ,,nyers—
anyagok és anyagok" tételénél mutatkozó többletfogyasztás-t, megállapította, hogy a vállalatok jobbminőségíi olajosmagvakat kaptak és többet fizettek ' értük, mint amennyit a növényi olajra vonatkozó tervkalkullációlban
390 VAJNSENKER
velőirányoztak. A vállalatoknak a jobbminőségű nyersanyagból fokoz—
n-iok kellett volna az olajkihozatalt és ezzel kellett volna kiegyenlíteniök az olajosmagvak magasabb beszerzési árát. A vállalatok azonban nem értek el magasabb kihozatalt és ennek következtében költségtúllépés keletkezett.
Az ivanovoi terület Statisztikai Hivatala a pamut'ipari vállal—atokra vonat- kozó statisztikai adatokat elemezve kimutatta, hogy számos vállalat nem foly- tat/kellő harcot a fonall'ogyasztás normáinak, a hulladék és a maradékáru mennyiségének csökkentéséért, stb. Megállapította, hogy a "nyersanyagok és anyagok"" tételénél mutatkozó többletfogyasztást főként a vállalat rossz mun—
kája okozta és nem csupán a tervben előirányzottnál drágább gyapotfajták beszerzése.
Az ,,alap- és kiegészítő munkabér" tétellel összefüggő megtakarítás vagy kiadási többlet feltárása során fel kell használnunk a munkatermelékenységi terv teljesítésére, a munkaidő kihasználására, a teljesítménynormák teljesí-
tésére, stb. vonatkozó statisztikai adatokat. '
Az ,,alap- és kiegészítő munkaber"' tételnél a tervhez képest mutatkozó költségtöbbletet főként az okozza, hogy egyes vállalatok a termelési terv nem teljesítése vagy a tervben megszabott munkáslétszám túllépése következtében nem teljesítik munkatermellékenységi tervüket.
De az ,,alap- és kiegészítő munkabér" tételnél elért megtakarítás nem tanúskodik mindig arról, hogy az önköltségi terv teljesítése körül minden rendben van. így például a sztalinoi terület Statisztikai Hivatala a rendelke—
zésre álló beszámolójelentések alapján megállapította, hogy egyes bányákban, noha a munkatermel-ékenyse'gi tervet nem teljesítették, a ,,munkabér" tételé—
nél megtakarítást értek el. Kiderült, hogy a megtakarítás olymódon kelet—
kezett, hogy nem teljesítették a munka ciklikusságával, a szén hamutartal—
mának csökkentésével és más mutatószámokíkal kapcsolatban kitűzött fel- adatokat, Mivel ezeknek a feladatoknak a teljesítését elmulasztották, a bánya dolgozói kevesebb prémiumot kaptak, mint amennyit előirányoztak a terv szerinti inunikabéralapban, amely az ilyenfajta kifizetéseket is magába fog—
lalja.
_ Sok vállalatban a nagy selejtveszteségek miatt nem teljesítik az önkölt—
ségtervet. A selejtveszteségre vonatkozó adatokat az önköltségi beszámoló—
je-lentés IV. részében sorolják fel és kimutatják, hogy mekkora az első alka—
lommal kiselejtezett gyártmányok értéke, mekkora költség—ek merültek fel a selejt kijavítása során, mennyit vontak le a vétkesektől selejt cím—én, mek—
kora összegre rúgott végeredményben a selejtveszteség. A selejt okainak fel—
tárása céljából ezeken az adatokon kívül fel kell használnunk a termék minö—
ségére vonatkozó beszámolójelentést is, amelyet majdnem minden iparágban r'endszerasítették, és amely részletes adatokat tartalmaz a selejt fajtáira. és keletkezésének okaira vonatkozóan. A selejt keletkezésének okait azonban a legteljesebben a gyárak műszaki ellenőrzési osztályainak elsődleges adatai
alapján elemezhetjük. *
Számos statisztikai hivatal, feltárva a beszámolási és a számviteli adatok segítségével a gépgyárakban a selejt keletkezésének okait, felhasználta a mű—
szaki ellenőrzési osztályoknak a műhelyenkénti selejtvesztes-égre vonatkozó adatait. A kérdés tanulmányozása bebizonyította: a selejt fő oka az volt, hogy az öntőműhelyek rosszul dolgoztak, nem gépesítették eléggé az öntés munká- ját, helytelenül tárolták a formázó anyagokat, nem szervezték meg kielégí—
tően az egyes műveletek műszaki ellenőrzését, stb.
!
AZ IPARI TERMELÉS ÖNKULTSÉGÉNEK ELEMZÉSE 391
Az Azerbajdzsán SZSZK Statisztikai Hivatala megállapította, hogy az azbesztpalagyár sok selejtjét a pala előzetes megszilárdulásához szükséges hely elégtelensége okozta. Emiatt a palát magas máglyákba rakták és ez növelte a selejt mennyiségét.
A Belorusz SzSzK Statisztikai Hivatal feltárta a selejt keletkezésének okait a téglaiparban és a statisztikai adatok alapján meggyőző—en bebizonyí—
totta, hogy a selejtet rossz nyersanyag felhasználása, az anyag hiányos fel— : dolgozása, selejtes nyerstég'la kiég—etése, stb. okozta. , '
Igen fontos a műhelyköltségeknél és az általános üzemi költségeknél mutatkozó költségtúllépések elemzése. A vállalat műhely'költs—égei vagy általá- nos üzemi költs—égei mind a termelési terv teljesítése, mind pedig nem teljesí- tése esetén a költségvetésbe—tl előirányzott keretek között mozognak. A [ter—
melési terv nem teljesítése esetén azonban minden termékegységre és az áru—
termelés egész terjedelmére a tervezettnél több állandó költség, vagyis az igazgatási apparátus, a segédszemélyzet, .stb. fenntartásával kapcsolatos költ—
ség esik. Az ilyen állandó költségektől eltérően a nyersanyagra, tüzelőanyagra, munkabérre, stb. fordított költségek nagysága többé—kevésbbé változik a ter—
melés terjedelmének változásától függően. Ebben az esetben az elemzés fon—
tos feladata, hogy felderítse azt, milyen mértékben befolyásolta az önköltség nagyságát e költségek megállapított költségvetésének végnethajtása és milyen_
befolyást gyakorolt a termelési terv nem teljesítése révén felmerült költség- túfllépés. A műhelyi és az általános üzemi költségek költségvetésének végre-' hajtásábóll például kitűnik a felesleges adminisztratív-igazgatási személyzet fenntartása, a "kiküldetése " tételnél felmerülő költségtúllépés, stb—. Az álta—
lános üzemi költségeket erősen befolyásolják a vállalat olyan improduktív kiadásai, mint a pénzbírságok, kötbérek és bánatpénzek.
Az improduktív kiadások azt bizonyítják, hogy a vállalat munkájában komoly hibák vannak. A szállítási feltételek megszegéséért fizetett pénzbírsá—
gok a rossz szervezést és rendszerint a ki— és berakodási munkák gépesítése—
nek alacsony színvonalát bizonyítják. A termékek pontatlan szállításáért faize—
tett pénzbírságok azt bizonyítják, hogy a vállalat munkája nem ritmikus, stb.
Ezért a vállalat improduktív kiadásaira vonatkozó adatok elemzésekor nem- csaka kiadások nagyságát kell megállapítanunk, hanem azokat a konkrét okokat is, amelyek ezeket a nem termelő kiadásokat előidézték.
A vállalat önköltségi tervének teljesítésére lényegesen hat 'a termelési terv teljesítése. Az önköltségt—erv nemteljesítése okainak elemzését azonban , pusztán arra korlátozni. hogy a termelési terv nemteljesítéséne hivatkozunk, azt jelentené, hogy a váilalat munkájában a terv teljesítése során előfordulható _ hibáknak és általában az ön'kölitségcsökkentés tartalékainak feltárásához vezető minden utat elzárunik.
Az önköltségi terv teljesitésének elemzésekor nemcsak az adott vállalat munkájával közvetlenül összefüggő üzemen belüli tényezőket kell figyelembe vennünk, hanem azokat a tényezőket is, amelyek nem függenek közvetlenül az adott vállalat munkájától. Lényegesen befolyásolja a gyártmányok önkölt—
ségének csökkenését a vállalat gazdaságilag megalapozott szakosítása, az ész—
szerű term-clési együttműködés más vállalatokkal, a zavartalan és teljes nyersanyag-, anyag- és tüzelőanyagellátás. valamint a berendezésekkel való ellátás.
Az egész tröszt, főigazgatóság vagy minisztérium tekintetében az önkölt séget az is megváltoztatja, hogy a, beszámolási időszakban a vállalatok arány-
lagos súlya a tervhez képest valamilyen mértékben megváltozik. így például,
392 * ' ' ;, — , magam —
ha egyes gyártmányok termelése a beszámolási időszakban megnövekedett az olyan élenjáró vállalatokban, amelyek a tervelőirányzathoz képest a leg—
_ nagyobb önköltsé—gcsökkenést érték el, akkor ez a körülmény lényegesen belo—
lyásol—hatja az önköltség általános csökken—ését.
, A statisztikai szerveknek, mikor a vállalatok munkájának elemzése során ' feltárják a vállalattól közvetlenül nem függő tényezőket, nem szabad azon helyi t'elt'ogásoknak a hatása alá kerülniök, melyet gyakran vallanak egyes vállalatvezetők, akik az önköltségi terv nem teljesítését pusztán a vállalattól nem függő objektív körülményekkel magyarázzák. Elsősorban a vállalat belső hibáit és az önköltségcsökkentés belső tartalékait kell feltárniok.
Az önköltségre vonatkozó beszámolójelentés alapja az ipari termékek 7._ minden fajtáját, vagy nagy termékválaszték esetén az egynemű gyártmányok
csoportját érintő beszámolási önköltségkalkuláció.
A beszámolási önköltségkalkulációt havonta kell összeállítani. E kalku—
láció alapján állítják össze az árutermelés önköltségével ösuszefüggő terv tel—
jesítésére vonatkozó havi beszámolójelentést. A Központi Statisztikai Hivatal utasításai, amelyek az iparvállalatok árutermelésének önköltségé'vel kapcsola—
tos tervteljesítési beszámolójelentésekre vonatkoznak, utalnak arra, hogy az árutermelés önköltségéről szóló beszámolási adatoknak a termelés könyvelési számvitelének adatain és az egyes termékfajták önköltségét feltüntető beszá—
'molási kalkulációkon kell alapulniok.
Ugyanakkor a cukrászati, konzervgyártási és néhány más iparágban eddig nem havonta, hanem évente egyszer vagy negyedévenként állították össze a beszámolási kalkulációk'at. Ilyenformán az egész vállalat vagy az egyes műhelyek szintjén veszik számba a termelési költségeket. A költségek ilyen felelőtlen számvitelének gyakorlata lehetetlenné teszi, hogy az egyes gyártmányok tényleges önköltségét havonta megállapíthassuk és így sikere—
sen h—arcol—hassunk annak további csökkentéséért.
Egyes iparágakban —— így a kolbász-, hús— és malomiparban, stb. -———
ahol ugyanabból a nyersanyagfajtából több különböző terméket gyártanak, az egész vállalatra vagy műhelyre vonatkozó összes költ—ségek összesítő szám- vitelét alk'almazzák és ezt követően ezeket a költségeket meghatározott együtt—
hatók alkalmazása útján felosztják a különböző termékek között. Bizonyos esetekben a kalkulációt feltételes termékegységről készítik, erre számítják át az összes többi termékfajtákat az adott iparágban feltételesen elfogadott együtthatók alapján.
Egyes esetekben, amikor gyakorlatilag nem határozhatjuk meg, hogy az egyes termékfajtákra mekkora nyersanyag— és anyagköltség jut, a beszámo- lási kalkulációk elkészítésekor szükségképpen ilyen számításokhoz kell folya—
modnunk. Kétségtelen azonban, hogy alkalmazásukat korlátoznunk kell.
Némely iparágban a kalkuláció tárgya manapság a termék ,,átlagos"
egysége, például a szén átlagtonnája a márka megjelölése nélkül, a cement átlagtonnája a márka és a minőség feltüntetése nélkül. Az a körülmény, hogy az ilyen kalkulációs módszernél a költségeket ténylegesen a termék minős—é—
gétől függetlenül határozzák meg, kevésbbé ösztönöz jóminőségű termék gyártására. így például a szén hamutartalmának csökkentése összefügg a szén- dúsítás pótlólagos költségeivel. Az ilyen, a szén ,,átlag"-tonnájára vonatkozó kalkulációs módszernél, amelyet a széniparban alkalmazunk, az ilyen pótló—
lagos költségek költségtúllépést okoznak. Ilyen kalkulációs módszer esetén _ a széndúsításra vonatkozó követelmények nem teljesítése megtakarítást
eredményez.
Az mar TERMELÉS ÖNKOLTSEGENEK ELEMZÉSE 393; 7
Lényeges hibák vannak a .selejtveszteség nyilvántartásábanzz A Központi Statisztikai Hivatalnak az önköltség nyilvántartására vonatkozó utasításai elő—
írják, hogy a selejtvesztveségbe bele kell venni a termelés minden szakaszán' * feltárt selejtet, beleértve a gépbeállítás és a gyártásbavétel során keletkezett * selejtveszteséget, a vállalat raktáraiban, valamint a fogyasztónál előállt vesz—
teségeket, függetlenül attól, hogy a kiselejtezett gyártmányokat, félgyártmá—
nyokat és alkatrészeket később felhasználják—e, és tekintet nélkül arra, hogy a selejt kinek a hibájából keletkezett. Bár az összes termelési veszteségek teljes feltárása rendkívül fontos, számos vállalat távolról sem szervezte meg kielégítően a selejtveszteség számvitelét. Sok vállalatban, különösen azokban az iparágakban, ahol a selejt másodlagosan feldolgozható, a selejt kijavításá- val vagy utólagos megmunkálásával kapcsolatos munkaerő-, tüzelő'anyag— és villalmosenergia—ráfordítást nem számítják a selejtveszteséghez. Különösen rosszul szervezték meg a selejt számvitelét'és a kiselejtezett termékek és fél— ' gyártmányok átdolgozásával vagy utólagos megmunkálásával kapcsolatos költségek számvitelét a könnyűip-arban és az élelmiszeriparbzan. A selejtnek és a selejt kijavítási költségeinek hiányos számvitele csökkenti a felelősséget a selejttermelésért, bonyolulttá teszi a selejt megszüntetéséért vívott harcot.
Ahhoz, hogy az önköltségi terv teljesítésének rendszeres megfigyelését biztosítsuk, az összes iparágakban vezetni kell-a termelés folyamatos szám- vitelét. Ugyanakkor ezt az elemi követelményt néhány iparágban még nem biztosítják.
így például a fakitermelőipar, a tőzegkitermelőipar és a halászati ipar csak egész évre tervezi az önköltségét. Ezekben az iparágakban az önköltségi terv teljesítésére vonatkozó beszámolójelentést is évente egyszer (a haliparban évente kétszer) állítják össze. Ennélfogva a fakitermelő és tőzegkitermelő iparvállalatok csak az év végén, a halipari vállalatok pedig csak félévenként tudják meg, hogy milyen mértékben teljesítették önköltségi tervüket. Érthető, hogy ilyen körülmények között nehéz kellő időben befolyásolni az önköltség- , csökkentési terv teljesítésének menetét. Ma már elhárították azt a fő akadályt, v amely a fakitermelő iparban meggátolta az önköltség negyedévi tervezését és számvitelét.
1954. óta a faiparban bevezették a faús—ztatással és a fakitermeléssel kap—
csolatos költségek különálló tervezését és számvitelét. 1955—től kezdve a fia-' kitermelőiparban az évi tervezéssel párhuzamosan be kell vezetni a termelési önköltség negyedévi tervezését. A hal- és tőzegiparrban szintén meg kell vál—
toztatni a tervezés rendszerét.
Az összehasonlít—ható árutermelésré vónatkozó önköltségcsökkentési ter—
vet, mint ismeretes, a mult évi önköltség százalékában fejezik ki. Az össze- hasonlítható árutermelés, vagyis az a termelés, amelyet a vállalat a mult évben is teljesített, a vállalat egész termelésének egy részét alkotja, ezért az összehasonlítható termelés önköltségcsökkentési mutatószáma még nem tükrözi a vállalat egész tevékenységét. Ebből a szempontból nagy jelentő- ségű az úgynevezett "ágazat?" vagy ,,főigazgatósági" önköltségtervezési és számviteli módszer szélesebb körben való alkalmazása. Ez a módszer lehe- tővé teszi, hogy az összehasonlítható termelés körét jelentősen bővítsük. Jelen- leg az önköltségtervez'és és számvitel ,,ágazati" módszerének alkalmazását leg—
inkább azok az iparágak korlátozzák, amelyek főként egyforma termékfajtá- kat termelnek, mint például a szénbányászat, a fakitermelés, az ásványolaj- ,ipar és a cementgyártás. A többféle terméket gyártó iparágakban, mindenek— ,
AZ imat TERMELÉS ÖNKÖLTSÉGENÉK ELEMZES
előtt a gépgyártásban, az ,,ágazati" vagy a ,,főigazgatósági" módszer még _ nagyon kevéssé terjedt el.
A Szovjetunió Állami 'Iervbizottsága, Pénzügyminisztér'iumaés Központi Statmsztikai Hivatala kidolgozta az ipari termék önköltségére vonatkozó terve—
, zés, számvitel és kalkuláció főbb szabályait. E szabályok alapján a minisz- tériumok és főhatóságok kidolgozzák az egyes iparágak önköltségének terve—
zésére, számvitelére és kalkulációját—a vonatkozó utasításokat. Ezekben az
; utasításokban meg kell oldani az önköltség halaszthatatlan tervezési, szám—
, vitelii és kalkulációs kérdéseit.
Az önköltség a szocialista ipar munkájának alapvető minőségi mutatója.
Az önköltségszámvitelnek, az önköltségesökkentési tervteljesítés elemzésének, az önköltség színvonalát és dinamikáját meghatározó tényezők elemzésének
— megjavítása elő kell, hogy segítse a további önköltségosökkentés tartalékainak feltárását, az iparon belüli felhalmozások növekedését, a szocialista vállalatok
jövedelmezőségének fokozását. ;.
A ,,SZOCIAL—ISTA (STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"
cimű kiadványsorozat negyvenedik számaként megjelent
PÁLOS ISTVÁN
KÖNYVVITEL ES STATISZTIKA KAPCSOLATA AZ IPARBAN
c. könyve
A könyv a tervfejezetek sorrendjében tárgyalja a könyvvitel és a statisz- tika, összefüggéseit és az adatok útját a hizonylatokból kiindulva mutatja be, az alkalmazható feldolgozási táblákon keresztül az adatszolgáltatásig. Az I. fejezet ismerteti a könyvvitel, a statisztika és az operatív számvitel felada- tát és a közöttük fennálló összefüggések általános jellemzését adja. A II. feje—
zet a három számviteli ág kapcsolatainak részletes tiárgyalásávalgfoglalkozik.
A könyv nagy segítséget nyujt a képesített és mérlegképes könyvelői vizsgára, valamint a középfokú iparstatisztikai vizsgára készülőknek az elő—
írt tananyag könnyebb elsajátításához; továbbá a könyvviteli és statisztikai dolgozók számára, akiknek gyakorlati munkájuk sikeres elvégzéséhez mind nagyobb szükségük van a számvitel egész területének áttekintésére.
Ára fűzve 18,——— Ft,
Kapható valamennyi ÁLLAMI KÖNYVESBOLT-ban
BlRÁLAT LUKÁCS OTTÓ ÉS SZERZÖTÁRSAF ,,IPARSTATISZII'IKAcc C. TANKÖNYVÉRÖL**
Az 1952. évben kiadott alap—fokú iparstatisztikai tanlkönyv megjelenése óta az iparstatisztikai oktatás köre nagymértékben kiszélesedett és a tan- anyaggal szemben támasztott igények számottevően megnövekedtek Szük- ségessé vált egy olyan tankönyv megírása, mely az iparstatisztikai elmélet és gyakorlat jelenlegi követelményeinek megfelelően, kimerítően és kellő színvonalon tárgyalja az iparstatisztika kérdéseit.
Lukács elvtárs és szerzőtársai által írt tankönyv közvetlen gyakorlati feladata az volt, hogy kielégítse a közép— és felsőfokon folyó iparstatisztikai oktatás igényeit, ezek között a hivatalos egyetemi tankönyv megjelenéséig az egyetemi és főiskolai oktatásét is.Az alapfokú könyvvel összehasonlítva magasabb kövtelmények állottak fenn: az iparstatisztika elméletiés gyakor—
lati tárgyalása során a tankönyvnek teljességre kellett törekednie és a problé- mákat szélesebb elvi alapon kellett tárgyalnia.
Megállapíthatjuk, hogy a tankönyv ezeket az igényeket általában kielé- gíti. A szerzők a könyv megirásáig rendelkezésre álló iparstatisztikai irodalom és gyakorlati tapasztalatok alapján helyesen választották ki az oktatás céljaira felhasználható anyagot és a szovjet tapasztalatokat megfelelően egészítették ki.
A tankönyv rmeg'takarítja az oktatóknak és a tanulóknak a több forrásból való válogatás és értékelés munkáját, melyet eddig maguknak kellett elvégezniök;
feldolgozza és egy könyvben foglalja össze az egész iparstatisztikai ismeret- anyagot, beleértve a legújabb eredményeket is. Több, a statisztikai irodalom—
ban'még eddig fel nem dolgozott kérd-ést tárgyal. E munka elvégzésével a .szer- zők nagy szolgálatot tettek az iparstatisztikai oktatásnak. A Közgazdaságltudo— , mányi Egyetem a Számviteli Főiskola, a KSH Egyéves Iskolája tapasztalatai bebizonyították, hogy a tankönyv az iparstatisztika oktatásában —— didaktikai hiányosságai mellett is ——-— jól használható.
A tankönyv íróinak a sokféle igény kielégítése miatt nehéz feladatra kellett vállalkozniok. Nyilvánvaló, hogy az egyetemi, főiskolai oktatás ,és egyéb oktatási formák bizonyos anyagrészek eltérő tárgyalását kívánják meg.
Ezeket a nehézségeket is figyelembevéve a tankönyvnek — jól etTgyen- súlyozva a sokrétű feladatot —— sikerült a különböző igényeknek egyidejűleg eleget tennie.
A tankönyvre azonban nemcsak az eredmények jellemzők és bár a tan—
könyv tarta—lmával és fel-építésével általában egyetértünk, ltárgyalásmódját, , tagolását, didaktikai feldolgozását és néhány megfogalmazását illetően több hiányosságra rá kell mutatnunk.
* Szorzötársak: Hajdúné Kövesdi Ágnes, dr Héja László Ollé Lajos és Prigl; Béla
** Fügedi Tamás, Fülöp Sándor Kornis P. Andorné, Rácz Albert, Toth Ernőné bírálata és az.
Oktatási Bizottságban elhangzott hozzászólások alapján.
396* , ' , , — BIRALAT LUKAGS'DTTO ;;IPÁRSTATISZTIKAÖ CLTANKDNYVE
, A szerzők nem tutajdonitanak könyvükben megfelelő jelentőséget a válla- lati szinten jelentkező kérdéseknek. A tankönyvet az ü. n. magasabb szint szemlélete jellemzi. Teljesen elhanyagolja a könyv többek között a bizonylati rendszer kiépítésével kapcsolatos problémákat, és —— ami még lényegesebb hiba —— igen kevés vállalati elemzési módszert mutat be. Az olvasóban egyes fejezetek tanulmányozása során az a téves elképzelés alakulhat ki, hogy a statisztikai problémák csak magasabb szinten jelentkeznek. Péld—a ' erre a munkahét—alap—megtakarítások és túlkiadások meghatározása, a béralap—
ellenőrzés vizsgálatának tárgyalása. A vállalati statisztikusok gyakorlati mun- kájukban —— a Nemzeti Bank és a KSH számításmódja közti különbség bemu—
tatásán kívül, ami különben sem döntő fontosságú — sokkal több problé—
mával találkoznak, mint amennyit a könyv erről tartalmaz. Egyáltalán nem térnek ki például a szerzők a béralapellenőrzés tárgyalásánál a vállalatok közti kooperáció megváltozása következtében bekövetkező problémákra, nem elemzik mélyebben a munkaigényesség alakulásának a béralapra gyakorolt hatását, stb.
Ha a szerzők világosan kidomborítják, hogy az egyes kérdések milyen szinten jelentkeznek, elkerülhető lett volna a tankönyvnek ez a —— magasabb szint szemléletéből eredő —— hibája. Didaktikai szempontból is ez lettb volna _a helyesebb megoldás.
* A könyvben ettől eltekintVe is többh—elyütt van didaktikai hiányosság:
Például ,,A munkatermelékenység statisztikája" című fejezetben következet- len és ezáltal az érthetőséget zavarja az a megoldás, amellyel 'a túlórák hatását kiküszöbölik az egy teljesített munkanapra, illetőleg az egy fő átlagos állományi létszámra jutó termelésből.
Az egy teljesített munkanapra eső termelést a következőképpen számítják
;ki a szerzők (161. oldal):
' ' Kiszámítják mennyi lett volna a termelés túlórák nélkül Ezt úgy álla—
pítják meg, hogy a túlórák számával csökkentett teljesített munkaórák szá—
mát szorozzák az egy órára eső termeléssel. A kapott eredményt osztják a teljesített munkanapok számával.
(171 000 -— s 550) x 60 ____ 9347 000 : 43320 Ft
22 500 22 500
_ Ugyanennek 'a gondolatmenetnek folytatásaként az egy fő átlagos állo- mányi létszámra jutó termelést is a fenti módon kiszámított termelés és az átlagos állományi létszám összevetése alapján kellett volna megállapitani
(171000 —- 8550) X 60 : 91747 000 : 9747 Ft
1 000 1 000
A tankönyv a fenti módszertől eltérően az egy fő átlagos állományi létszámra jutó termelést az egy teljesített munkanapra eső termelés és a _ munkanap tényleges hosszának szorzataként számítja ki. Ha ezt a megoldást helyesnek látja, akkor viszont az egy teljesített munkanapra jutó termelést is
* hasonló módszerrel kellett volna kiszámítania.
_ A didaktikai következetlenség egy másik példája ,,A munkabtéralap- megtakarítások és túlkiadások meghatározása" című fejezetben a bél—hányad—
index elemzése. Az eddigiekben (beleértve az általános statisztikai tankönyv—et is) változatlan állományú index esetében —— egyszerűsítés céljából —— nemcsak
BIBALAT LUKÁCS OTTÓ ,,lPAItSTATISZTlKA't C. TANKÖNYVÉRÖL 397,
az egyik tényező arányait, hanem annak abszolút számait is azonosnak - "
vettük. A 192. oldal alján lévő táblázatban tehát a terv rovatban is 6000——
6000 forint termelésnek kellene szerepelnie.
Helytelen megoldás ebben az elemzésben, hogy az itt szereplő táblázat—
ban az arányeltolódások vizsgálatánál a tervben is a tényleges bérhányado—
kat veszi alapul a szerző és nem megfordítva l?gy a változó, változatlan állományú és súlyeltolódás hatását kifejező index között nincs és nem is lehet meg a számszerű összefüggés. Ez helyes számítás esetén a következő:
(),969 X 1018 :: 1916: 101.60/0.
A szerző ugyanis csak az eltérések abszolút forint értékére vonatkozólag telemti meg a kapcsolatot a háromféle számítás között, a bérhányad terv- teljesítési indexek között nem mutatja ki a számszerű összefüggést (193. oldalt.
E példával főként arra akartunk rámutatni, hogy a szerző minden külö—
nösebb ok nélkül tér át egy ——- a tankönyvek más helyén alkalmazott ——
bevált módszerről egy kevésbbé helyes módszerre Ez az indokolatlan változás a tanulót újabb nehézségek elé állítja
Didaktikailag helytelen, hogy több esetben vet fel problémákat a könyv anélkül, hogy azoknak megoldását adná, például ,,A vállalati teljes termelés"
című fejezetben a 66. oldalon közölt tábla mellett nem adja annak elvi indo—f ' kolás—át és ezáltal érthetetlenné teszi;
Szeretnénk rámutatni a könyv nehány szerkesztési hiányosságára is.
A könyvnek nincsen olyan összefoglaló, elemző fejezete, amely 'az egyes részek közötti kapcsolatot megteremtené. Ilyen fejezet hiányában szükséges lenne, hogy az egyes problémák kapcsolódjanak a megelőző fejezetekben elmondottakhoz. Ez azonban nem ig_,y van, mert a fejezetek között jóformán
semmiféle kapcsolatot nem találunk.
Szerkesztési hiányosságnak kell minősíteni azt is, hogy a könyv nem ügyel az egységes terminológia használatára. Például a termelési statisztikát tárgyaló részben a változatlan áron számított termelést ,,a termelés volumene"
megjelöléssel használja a szerző. Sok esetben ugyan itt is ,,termelési érték"- uek nevezi, zárójelben azonban mindig jelzi, hogy itt lényegében volumenről van szó. A többi fejezetekben ugyanakkor a változatlan áron mért termelést csak termelési értékként emlegeti. [Például (159. oldal) ,,Egy teljesített órára leső termelési érték, egy teljesített munkanapra eső termelési érté ", stbl ,
A szerkesztés hibájaként róható fel, hogy sok pongyola —— helyenként az érthetőséget is veszélyeztető —— fogalmazás maradt a tankönyvben.
Néhány példa erre vonatkozólag:
,,Az iparvállalatok nagyságszerinti csoportosítása" című fejezetben a következőket mondja a szerző: ,,A vegyipari gyárakban például a vállalat tevékenységének méreteit a felhasznált nyersanyag határozza meg, a vállalat méreteiről tehát a termelés nagysága ad felvilágosítást" (21. oldal). A ,,Munka—x_
bér dinamikájának vizsgálata és az átlagos bérszínvonal megállapítása" című fejezetben helytelen megfogalmazás: ,,Az összes (kifizetett bér- és az összes fizetett órák számánakhányadosaként kiszámított fizetett órára eső—órakere—
set a fizetett óráktól független béreket is tartalmaz, minthogy a kiegészítő t'izetésekbe nemcsak a fizetett, de a még nem dolgozott órák bére is tartozik."
1197. oldal).
Nem következetes a tankönyv az egyes nagyobb fejezetek bevezetésének módszerében sem. ,,Az nönlköltsnégstatisztika" című rész igen sok, feleslegesen bő politikai gazdaságtani bevezetést tartalmaz. ,,A munlkatermele'kenységu
__x
3981 , ' f — 1 ' — OTTÓ ',;IPA'RSTÁTISZ'TIKA"; e.; TÁNK mvenoe
, , , )
statisztikája" című fejezet ugyanakkor ,,in medias res" a következőképpen kezdődik: ,,A termelékenység mérése lkué-tfélekép történhet, stb.",
A tankönyv általában hol a szükségesnél bővebben, hol pedig szűkszavúan foglalkozik az egyes kérdésekkel. Igen sok helyet foglal el például a beszá—
molójelentések sémájának közlése, amit feleslegesnek tartunk (335, 336, 337.
' oldal), különösen, mert az egyes rovatokat a szerző még szövegben is elma- gyarázza. Ennek ismertetése nem a tankönyv, hanem a kérdőív-kitöltési r_utasítás feladata (337., 338. oldal). Helytelennek tartjuk a rendeletek, határo- , zatok szószerinti terjedelmes közlését is.
, Ugyanakkor ,,A munkat-erme]ékenységi index" című fejezetben a szerző ,a változatlan állományú termelékenységi index ú. n. ,,agregát" formáját igen
röviden, kellő magyarázat nélkül ismerteti (172. oldal),
*
Szükségesnek látjuk, hogy a tankönyv általános hiányosságaira felhozott példákon kívül az egyes fejezetekre vonatkozólag további észrevételeket tegyünk. Ezek szükségszerűen tükrözni fogják a tankönyvre vonatkozólag általánosságban elmondottakat. Reméljük, hogy 'közlésüklkel további szempon- tokat tudunk adni a tankönyv helyes felhasznál—ásához, illetve egy következő , tankönyv megírásához.
J Az ,,Altalános rész"—szel, illetve a ,,Bevezetés"—se1 kapcsolatban felvetődik a kérdés: nem lenne-e helyesebbezeket a részeket egy egységes, megfelelően sürített' és csak a legszükségesebb alapvető gondolatokat tartalmazó fejezetté össze—olvasztani. Az ,,Általános rész" néhány V'kérdése ugyanis szükségszerűen beletartozik az egyes konkrét fejezetekbe, másik része pedig szorosan össze—
függ a bevezetésben foglaltakkal. Javasoljuk, hogy .a beszámoló jelentések felsorolása maradjon el, mert ez értelemszerűen a megfelelő fejezetekbe tar—
tozik. Feleslegesnek tartjuk az egyes fejezetek tartalomjegyzékszerű közlését.
mivel ezek minden részletesebb magyarázat nélkül szerepelnek itt és ezáltal 'az oktatásra fel sem használhatók. Az összehasonlíthatóságról szóló fejezet—
ben foglaltakat szintén a tananyag megfelelő fejezeteiben helyeznénk el.
Nem helyeseljük jelenlegi formájában a bevezetést. Az iparstatisztika általános feladatait összefoglaló 7. pont felsorolása nem szerencsés, a köztük lévő átfedések miatt. Például az ipar állapotának és fejlődésének vizsgálata 'nyilván tartalmazza az iparban folyó munka színvonalának és ütemének vizsgálatát is. Az iparban megmutatkozó kölcsönös összefüggések vizsgálata és az iparban érvényesülő törvényszerűségek vizsgálata között sem látunk lényeges különbséget. Végül a ki nem használt tartalékok feltárása a felsorolt pontok bármelyikéhez kapcsolódik. Ez a '7. pont egyébként sem felel meg a könyv felépítésének és tárgyalásmódjának.
Megjegyezzük, hogy — ha már a tankönyv külön ,,Bevezetés"-t ad ——
' szívesebben láttuk volna ennek keretében a könyv célkitűzéseinek, alapelvei—
nek, az összeállítás körülményeinek, szempontjainak, stb. ismertetését.
Az "Általános rész" tartalmán és felépítésén kívül nem értünk egyet egyes kérdések kifejtésmódjával sem, Nem tartjuk világosnak az A. és B.,
szektor szerinti csoportosítás tárgyalását, sem pedig a számbavételi és meg!
figyelési egység meghatározását. Ebben a részben az ipar, mint az anyagi termelés egyik ágának elhatárolásánál felmerülő kérdések tárgyalása közben megemlíti a szerző, hogy az erdőgazdaságot és halgazdaságot a magyar gya—
korlat nent számítja az iparhoz. Szükséges lett volna ezt néhány szóval meg—
," '
indokolni, különösen. mert az eltero SZOVJ t gyakorlatot is megemlíti. A negye—
(
BIRÁLAT LUKACS OTTÓ ,,lPARS'FATlSZ'TIKA" ,C, TANKÖNYVERÖL 399
dik pontban a szerző helytelenül használja az ,állóalap kifejezést, nyilván itt állóeszközről van szó. Kívánatos lenne ebben a részben az üzem és a műhely fogalmát, illetve ezeknek a gyártási ág fogalmához való kapcsolatát is tisz- tázni, és a könyv további részében ezt egységesen használni.
*
Az iparstatisztika legfontosabb és talán legnehezebb területe az ipari termelés vizsgálata. A termeléssel foglalkozó fejezet sok, oktatási célra még kellöen fel nem dolgozott problémát ölel fel. A fejezet fő hiányosságát fel- építésében, a kérdések tárgyalásának sorrendjében és a tagolásban látjuk.
A jelenlegi szerkezetet oktatási szemszögből helytelennek tartjuk másrészt a könyvnek az az egyik döntő hiányossága, hogy elvi kérdéseket nem tisztáz
teljesen, ebben a fejezetben érezhető leginkább.
A statisztikában használt termelési ömutatók ismertetése nem kapcsolódik kellőképpen az ipari termelés fogalmának és alkotóelemeinek elvi fejtege- teséhez. Általában keverednek a termelési statisztika különböző számbavéteii módszerei. Különösen a termelotevekenysed terjedelmének mérési módszerei és az értéki számbavétel nem különül el egész élesen és érthetően.
A befejezetlen termelés számbavételének kérdéseit —— didaktikailag igen helytelenül —— két részletben tárgyaljaaaszerzö, egy részét ,,A vállalaton belüli halmozott termelés" című fejezetben, másik részét pedig ,,A befejezetlen ter—
melés számbavétele" cím alatt.
,,A termelés folyó- és változatlan áron számított mutatószámai" című fejezet vállalati szemszögből tárgyalja a különböző termelési mutatókat.
Rá kellett volna azonban a fejezetben mutatni a magasabb szinten —— az össze—
sítés eredme'nyeképpen __ jelentkező problémákra ilS. Az árindex kérdését, a gyáripaxri termelés volumeni'ndexzének számítását a magyar gyakorlatban, valamint A nettó termelés című fejezet egy részét sokkal hozzáférhetőbbé lehetett volna tenni, ha a könyv ezeket külön tárgyalja a magasabb szinten jelentkező kérdések keretében. Ebben az esetben tehát a szintek szétválasztá— _ sának elmulasztása kivételesen azt eredményezi, hogy a Hivatal szintjén
jelentkező kérdéseket nem dolgozták fel eléggé alaposan didaktikai szem- - pontból.
Ugyanakkor igen sok vállalati statisztikai problémát bövebben kellett volna tárgyalni, például a termelőtevékenység normaórában való számba—
vételének nehézségeit, stb
Helyesebb lett volna az Egységes Árulista ismertetését és a jelenlegi ' változatlan árrlelndszerünk hiányosságairól szóló részt összekapcsolni mivel a hiányosságok elsősorban az árulista hiányosságaiból adódnak. Feltétlenül ki kellett volna térni itt az új gyártmányok változatlan árának megállapí—
' tási módszereire is.
A befejezetlen termelés könyvelési módszer szerinti számbavételét túl- ságosan röviden tárgyalják a szerzők és nem hatolnak a problémák mélyére. _
A Vállalaton belüli halmozott termelésbe a könyv szerint gyakorlatilag nem kell beszámítani a segédüzemek termelésének vállalati továbbfelhasz— — "
nálásra kerülő részét. A könyv helytelenül indokolja ezt a módszert azzal,_
hogy a teljes termelés kiszámítása a halmozott termelésből történik. Inkább azzal kellett volna érvelnie, hogy a vállalatok a segédüzemek egész terme- lését nem tudják gyakorlatilag számbavenni. Ez az oka annak, hogy nem kerülnek be teljes terjedelmükkel az üz—emzrészi szinten halmozott termelésbe.
A termelés egyenletességének vizsgálatáról szóló fejezet címét helyesebb
