A KSH Oktatási Bizottságának vitája két statisztikai kiadványról

(1)

⁷⁶

A kormányprogram célkitűzései meg-

követelik, hogy sürgősen felszámoljuk azt

a nemtörődömséget, mely a gépek kar—

bantartása terén megmutatkozik. A négy

' ipari minisztériumhoz tartozó Vállalatok

vezetőire hatalmas értékű állóeszközöket, bízott államunk. Az iparvállalati igazgató hatáskörének bővítéséről, önállóságának fokozott biztosításáról szóló MT határo—

zat1 a jövőben inkább módot ad és egy—

ben kötelezi is az igazgatókat arra, hogy

ezt a rájuk bízott gépvagyont nagyobb gonddal és nagyobb önállósággal kezel- jék. Az önköltség csökkentésére és a mi—

nőség megjavítására irányuló fokozott erőfeszítéseink is megkívánják a karban—

tartás kérdésének haladéktalan rendezé—

sét.

A minisztériumoktól egészen a vállalat—

x130'77/19544. (IX_ 21.) sz. MT határozat.

vezetésig igen sürgős és időszerű feladat tehát e téren megtenni az intézkedéseket *

és elegendő gépet, kellő szaktudást: és

létszámú munkaerőt, jó szervező munkát,

helyes bérezési és premizálási módSzere—

ket állítani a karbantartás megjavításá-

nak szolgálatába. Ehhez azonban azszük—

séges, hogy a tervszerű megelőző karban—

tartás ne csak egyike legyen annak a

nagyszámú felső szempontnak, irányelv—

nek, amelyet a vállalatok vezetőinek

végre kell hajtaniok, hanem tegyük egész gazdaságpolitikánkkal érdekeltté a válla—

latok vezetőit abban, hogy az önköltség csökkentése, a munkatermelékenység emelése és a tervek teljesítése érdekében többet törődjenek mint a múltban a gé-

pek karbantartásával.

Apró Imréné

A KSH Oktatási Bizottságának vitája két , statisztikai kiadványról*

II.

A napirend második pontja Pálos Ist—

ván: ,,Könyvvitel és statisztika kapcsolata az iparban" c. könyvének megvitatása

volt. A Fülöp Sándor, Kiss Attiláné, Lu—

kács Ottó és Tóth Ernőné által írt bírá- lat szövege a következő:

Pálos István: ,,Könyvvitel és statisztika kapcsolata az iparban" c. tankönyvének helyes értékeléséhez mindenekelőtt fel kell vetni, kik részére és milyen célból

írták a könyvet.

A szerző előszava szerint munkája azok

számára készült, akik közös statisztikai és

könyvviteli oktatásban vesznek részt. A könyv célja eszerint az volt, hogy bemu—

tassa az iparstatisztika és a könyvvitel gyakorlati kapcsolatát. Meg kellett tehát jelölnie azokat a módszereket, eszközöket.

amelyekkel a Vállalati könyvelők és sta—

tisztikusok munkájukat észszerűen meg—

szervezhetik, melyek biztosítják a helyes

adatszolgáltatást, az adatok egyezőségét, a párhuzamos feldolgozások kiküszöbölé—

sét és hozzájárulnak a bizonylati fémfe- lem megszilárdításához.

* Összeállította Demény Pál. Az ülés anyagának első része a Statisztikai Szemle 1954. decemberi számában jelent meg.

A könyvvitel és statisztika kapcsolatá—

val való elmélyültebb toglalkozás mind a statisztikai, mind a könyvviteli tan-

folyamokon igen szükséges, minthogy a

két tárgy közötti kapcsolattal általában nem foglalkoznak kellő mértékben. Pálos

elvtárs könyve ezt a hiányosságot kívánja

pótolni, méltán érdemel tehát figyelmet.

A szerző a tervfejezetek sorrendjének megfelelően ismerteti a könyvelési és statisztikai feldolgozások módszereit, vázla—

tokban bemutatja a feldolgozás menetét és kapcsolatát a könyvvitel egyes részei-

vel, illetve a statisztikai beszámolójelen—

tésekkel, számszerű példákkal szemlélteti.

a feldolgozási táblák használatát: így az

olvasó az adatok útját a közölt táblán

követni tudja. Azok számára, akik könyvviteli vagy statisztikai gyakor- lattal nem rendelkeznek, betekintést nyujt a feldolgozási munkák gyakorlati

problémáiba. A könyv bemutatja a kettős

feldolgozások kiküszöbölésének lehetősé—

geit, segíti a vállalati statisztikusokat és könyvelőket, hogy munkájukat jobban,

észszerűbben végezzék.

A felsorolt pozitívumok mellett azonban

a könyVnek számos komoly fogyatékos—

sága van, amelyek értékét jelentősen

kisebbítik.

(2)

SZEMLE

77

Ilyen fogyatékosság az, hogy a felvetett problémákat nem tárgyalja teljes egészé-

ben, azaz nem viszi azokat következetesen

és egyenletesen végig az egyes fejezetekben. A szerző általában azt a módszert alkalmazza, hogy az alapbizonylatok be—

mutatása nélkül, az első feldolgozási táb—

lától kezdve a beszámolójelentésig, követi az adatok útját. Ez a tárgyalási mód az alapbizonylatok problémájának megkerü—

lését eredményezi, azokat ismertnek téte-

lezi fel. Didak'tikai szempontból is helye—

sebb volna az alapbizonylatok ismerteté—

sével kezdeni, mert így azt is bemutat- hatta volna, hogy az alapbizonylatok

egyes adatai milyen célokat szolgálnak,

hogyan kerülnek át a feldolgozási táb—

lákra. Az alapbizonylatok elhagyása ered—

ményezte azt is, hogy a könyvben vi—

szonylag kevés szó esik a bizonylati fe—

gyelem megteremtéséről, a bizonylatok helyességének ellenőrzéséről, az egész adatszolgáltatás tulajdonképpeni alapjá- ról.

Nem tárgyalja a könyv a statisztika, illetve a könyvvitel céljait szolgáló feldol- gozások esetleges eltéréseit, nem mutat rá az eltérések okaira (például a termelési fejezetben a könyvviteli és statisztikai számbavétel termelési értékét azonosnak veszi).

Másik gyengesége a könyvnek az, hogy a szemléltető anyag elnagyolt, vázlatos.

Az adatok útját bemutató ábrák annyira

sematikusak, hogy azok a könyvelésben vagy statisztikában csak kevéssé jártas olvasók számára nem mondanak semmit.

Ugyanakkor feleslegesnek tartjuk a sta-

tisztikai beszámolójelentések mintáinak

közlését.

A könyv indokolatlanul tartalmaz egyes fejezeteken belül tervezési, statisztikai, könyvviteli, de gyakran általános gazda- sági ismeretanyagot is, melyeket sem a mondanivaló tartalma, de az egyes fejeze—

tek különböző tárgyalási módja sem fűz

egységbe. Az egyes fejezetek aránytala—

nok, nem érezhető, hogy előre gondosan kidolgozott vázlat alapján épültek fel.

Különösen kiütközik ez a ,,Pénzügyek" e.

fejezetben, amelynek a könyv tárgyához (címét tekintve is) alapjában semmi köze nincsen, mert sem könyvviteli, sem statisztikai anyagot nem tartalmaz (tehát a köztük lévő kapcsolatot sem mutathatja),

hanem általában ismerteti a pénzgazdál—

kodás adminisztratív—technikai eszközeit.

Rá kell mutatni az ,,Anyag" c. fejezet

túlságosan bonyolult szerkezetére: az ol—

vasó a sok munkalap, összesítő kimutatás

között igen nehezen igazodik el. A szerző a különböző variációk ismertetése után

nem foglal állást, hogy melyik módszer

egyszerűbb, megbízhatóbb.

Igen sok helyen teljesen feleslegesen magyaráz a könyv statisztikai vagy könyvviteli alapfogalmakról olyanokat, ' amelyeknek semmi közük a tárgyalt kéra

déshez. Csak példaképpen hivatkozunk a háromféle anyagkönyvelési rendszer rész-

letes ismertetésére; a váltás mutatójának

kiszámítására; a MNB és KSH munkabér—

ellenőrzési módszereinek különbözőségé—

ben rejlő, már túlontúl közismert problé—

mákra, az ,,Önköltse'g I." és az ,,Önköltség II." közötti különbség részletes magyará—

zatára stb.

Komoly fogyatékossága a könyvnek, hogy sok elvi hibát, tárgyi tévedést tartal—

maz. A befejezetlen termelés számbavéte—

lénél pl. a termelő folyamat szakaszokra

bontásánál felhozott cipőipari példa helytelen, mert a számításban a kész cipő is benne van. A hozott példa azért sem jó, mert a cipőiparban befejezetlen termelést nem veszünk számba (27—28. oldal).

Hasonló hibákat tartalmaznak a követ-

kező példák is:

A szerző feltünteti, hogy az egységes beszámolási rendszer milyen kérdéseket szabályoz. A felsorolások közül azonban a legfontosabb — a jelentés tartalma és

formája — kimaradt. (12. oldal.)

A szerző a 32. oldalon a következőket

mondja: ,,Ugyancsak le kell vonni az

adott engedmények összegét is, mert ezek rendszerint csökkent értékű, selejtes ter-—

mékek értékesítésével kapcsolatos minő—

ségi engedményt jelentenek és ezáltal a vállalat folyóáras termelési értékét csök—

kentik." A szerző itt együtt említi a csök-

kent értékű és a selejtes terméket, mintha

a selejtes termék — bizonyos minőségi

engedmény levonásával — beszámítana

a termelési értékbe.

Helytelen az a megállapítás a 39. oldal

3. bekezdésében, hogy ,,Az operatív szám—

vitelnek kell biztosítani a rövid időközi és üzemekre, műhelyekre vonatkozó anyag-

(3)

78 ellátás és takarékos anyagfelhasználás

biztosítását." A különböző fejezetekből

még igen sok hasonló hibát idézhetnénk.

Külön rá kell mutatni a könyv stílusá—

nak pongyola jellegére, a pontatlan defi—

níciók nagy számára, amelyek csaknem a könyv minden oldalán megtalálhatók.

Példaképpen csak néhányat emelünk ki:

A szerző mint mérőszámokat említi az új gyártmányok készítését és a nehéz fizi—

kai munkák gépesítését. (6. oldal.)

A könyv 55. oldalán található 18—as

számú melléklet nem érthető, mert a szerző a melléklet felső részében feltün—

teti, hogy ,,Anyag megnevezése", a táblá- ban pedig a következő felírás található:

,,Felhasznált mennyiség anyagonként".

Még néhány idézet:

,,... termelési és gazdasági tevékenysé—

gének eredményét vizsgálja... (7. oldal);

,,a befejezetlen termelés önköltségválto—

zását önköltségenz" (33. oldal c) pont);

,,Itt történik az adatszolgáltatás meny—

nyiségi egységre való átszámítása" (47.

oldal);

,,... a termelési költségek szinvonalá—

nak alakulását a költséghányadoknak a teljes termelési értékhez való viszonyítá—

sával" mérjük (99. oldal) stb.

A könyv sok felesleges ismétlést tartalmaz. A szerző pl. minden egyes részben el—

mondja, hogy mindenkor megfelelően ki—

állított bizonylat alapján kell az adatokat megállapítani. Vagy az 5. oldalon a kö—

vetkezőket találjuk: ,,A népgazdasági terv összefüggő egészet alkot, melyen belül az egyes ágazatok tervei foglalnak helyet,

így az ipari tervek is." Két bekezdéssel

később, a 6. oldalon: ,,Az éves népgazda—

sági terv tartalmazza többek között az ipari terveket is."

A 14. oldalon a szerző azt mondja: ,,Ez határozza meg a vállalat termelési felada—

tát az adott tervidőszakra", ugyanezen az oldalon: ,,A jóváhagyott termelési terv megszabja az adott időszakra a vállalat termelési feladatát," Ugyanigy a teljes termelési értékbe tartozó tételek felsoro—

lása a 23. oldalon az előzőekben elmon- dottak ismétlése.

Összefoglalva! A bírálóbizottság véle-

ménye szerint a könyv célkitűzése helyes

volt. A tárgyalt módszerbeli hibák, tárgyi tévedések és fogalmazási pontatlanságok, a könyv célkitűzéseitől eltérő, feleslegesen beiktatott témák tárgyalása következté—

ben a könyv sokat veszít értékéből.

A kétséges eredményért a könyv szer—

zőjének felelőssége mellett a kiadóaés a lektor felelősségét is fel kell vetnünk. A—

kiadóét elsősorban azért, hogy egy ilyen újszerű témafeldolgozás esetén a feldolgo—

zás módszereinek helyes kialakítását nem

mozdította elő a könyv kéziratának szé—

leskörű megvitatásával. tGondosabb lek- tori munka pedig a könyv tárgyi és fogalmazási tévedéseinek, pontatlanságai—

nak kiküszöbölésével, a felesleges részek

törlésével a könyv szerzőjét konkrétabb, rövidebb, szemléltetőbb könyv kidolgo—

zására késztette volna.

*

A bírálathoz elsőnek Gömöri Géza elv- társ szólt hozzá. Gömöri elvtárs a bírálat—

ban felhozott számos kifogással egyet—

értett, különösen hiányolta a statisztika és a számvitel közötti kapcsolatok vilá—

gos, rendszeres bemutatását, _a bírálat egyes állításait azonban megalapozatla- noknak tartotta. Gömöri elvtárs hibáz- tatta a bírálat éles hangnemét, szerinte a könyv a követelményeknek egészében megfelel. A felelősségnek olyan formában való felvetése, mint ahogyan ezt a bírálat

teszi, ——- úgy véli —— indokolatlan.

Kért Tamás elvtárs szintén helytelení-

tette a bírálat végső következtetését. Le—

hetetlen nem örömmel üdvözölni egy

könyvet —— mondotta —, amely új utakon

jár, hézagpótló és feldolgozási módja te—

kintetében is eltér a megszokott sablon—

tól. Különös figyelmet érdemelnek a

könyv egyes részei, így például az anali—

tikus nyilvántartásokról írottak.

Hibája a könyvnek, hogy címe nem

fedi pontosan a tartalmát. Helyesebb lett

volna a könyvnek olyan címet adni, mely—

ből érezhető, hogy elsősorban vállalati számviteli problémákról lesz szó. A könyv fogalmazása túlságosan tömör, igen gyakran az érthetőség rovására. Hasznos lett volna sokkal több példa beiktatása is. Hiányzik az alapbizonylatok bemuta—

tása. Keveset foglalkozik a könyv az ope—

ratív számvitel problémáival. Kétségtelen,

(4)

SZEMLE

79

hogy a stílus nem mindig kifogástalan, sok az elírás, a pongyola fogalmazás.

Kéri elvtárs ugyanakkor felhívta a fi—

gyelmet arra, hogy a könyvben bemuta—

tott feldolgozások sok lehetőséget mutatnak a számviteli munka területén a feles—

leges munkák kiküszöbölésére, a párhuza—

mosságok felszámolására, az adatszolgál—

tatás megbízhatóságának növelésére.

A bírálat hibáival foglalkozva, Kéri elvtárs kifogásolta a bírálóbizottság össze—

tételét. A könyv elsősorban vállalati

számviteli kérdésekkel foglalkozik, a bí-

rálók közt azonban vállalati számviteli

szakembereket nem találunk; ez termé—

szetesen bizonyos egyoldalúságot eredmé—

nyezett. A bírálat ezen kívül aránytalan is, a pozitívumokkal alig foglalkozik, ugyanakkor elvétve fellelhető hibákból általános következtetéseket von le. Hiá—

nyolta például a bírálat a statisztikai és könyvviteli feldolgozások különbségeinek

bemutatását. Ha a könyvet megnézzük, ki—

derül, hogy csak a termeléssel foglalkozó fejezet nem tárgyalja ezt a kérdést.

Összefoglalva felszólalását, Kéri elvtárs

hangsúlyozta, hogy a könyvre nagy szük- ség volt s bár sok helyen tartalmaz vitat-

ható megálapításokat, a kívánalmakat ki—

elégíti.

Ferencz Láázló elvtárs Gömör—; és Kéri

elvtársak felszólalásához hasonló értelem—

ben szólt hozzá a vitához. A könyv szerinte jól használható, ezzel a megállapítá—

sával nemcsak a saját, hanem számos

számviteli szakember véleményét tolmá- csolja. Ferencz elvtárs különösen kiemel- te, hogy a könyv időszerűségét és meg- állapításainak helyességét a racionalizá- lás után sem veszti el.

Lukács Ottó elvtárs. a bírálóbizottság tagja elsősorban az előző felszólalásokra

válaszolt. Kétségtelen -——- mondotta —,

hogy a bírálaton meglátszik, hogy a bi-

rálóbizottság tagjai mind statisztikusok.

A bírálat lényegét azonban ez semmikép sem érinti. A statisztikai jellegű részek éppenúgy, mint a számviteli részek önma- gukban, külön—külön megfelelőek. Ami hiányzik éppen az, amit a könyv címében

ígér; a közöttük lévő kapcsolat megvilágí—

tása. Kéri elvtárs szerint ez csak a ter- melési résznél nem található meg. Azon—

ban a termelés statisztikája és számvitele

nem egy kérdés a sok közül. hanem ép—

pen az alapvető, a legfontosabb probléma.

Az önköltség vagy a munkabér területén a statisztika és a számvitel kapcsolata

aránylag egyszerű, könnyen áttekinthető

és már másutt tisztázott kérdés. Arról — mondotta Lukács elvtárs —, hogy a könyv használhatatlan volna, szó sincs, azonban a bírálat megállapításai vélemé- nye szerint feltétlenül helyesek.

Fülöp Sándor, a bírálóbizottság tagja,

egyetértett Lukács elvtárssal. Foglalko—

zott a könyv néhány, a bírálatban nem említett hibájával is. A vállalati statisztikai munkát a könyv beszámolójelenté—

sek elkészítésére szűkíti le s így egész sor igen fontos kérdést, amely a vállalaton belüli statisztika és a könyvvitel kapcso-

latával foglalkozik, nem is érinthet. Ezzel

kapcsolatos az a kifogás is, hogy a könyv megkerülte az alapbizonylatok ismerteté-

sét. Itt— nem pusztán formai kifogásról

van szó. A bírálat nem az alapbizonylatok egyszerű bemutatását hiányolja, hanem azt, hogy nem foglalkozik a könyv a bi—

zonylatokkal kapcsolatos problémákkal, pedig ezeknek az adatszolgáltatás helyes—

sége szempontjából rendkívül nagy jelen—

tőségük van.

Ezután Pálos István elvtárs, a könyv

szerzője szólalt fel. Pálos elvtárs kifej—

tette, hogy könyve oktatási tapasztalatok alapján készült. A legkülönbözőbb szám- viteli tanfolyamok hallgatóinál igen gyakran alapvető kérdésekben is nagyfokú tá- jékozatlanságot találunk. A könyv ilyen hiányosságok felszámolásához kiván se—

gítséget adni, célja tehát szerényebb volt, mint azt a bírálat feltételezi. Ebből ma- gyarázható, hogy egyes kérdések tárgya—

lása talán nem eléggé részletes és nem

kielégítő. A könyv elsősorban a vállalati

számviteli munka észszerűsítési lehetősé—

geit igyekezett megmutatni, különösen az analitikus nyilvántartások területén.

Ilyen szempontból a könyv bizonyára nem sikertelen. Pálos elvtárs megjegyezte, hogy a bírálóbizottság összetétele nem volt szerencsés és a bírálatból nem érezte

a kellő segítséget és támogatást. Bár a bírálat jelentős részével egyetért; inkább

a kritika olyan formáját várta volna, amely —— általános kifogások helyett ——

az egyes megállapításokat konkrétan elemzi. Ennek ellenére —— fejezte be fel—

%

(5)

szólalását Pálos elvtárs —— a bírálat és a vita során elhangzott felszólalások a

munka hiányosságainak feltárásában ér- tékes támogatást jelentettek.

Ezután Ollé Lajos elvtárs szólt hozzá a vitához. Elmondotta, hogy a- bírálat és a vita alapján kétségesnek tartja, hogy a könyv olyan célkitűzéssel, hogy egyfor—

mán használható legyen mind a könyve-

lők, mind a statisztikusok számára. kielé- gítően egyáltalán megírható-e? Egy

könyv, amely könyvelők számára meg—

felelő, szükségképpen kielégítetlenül fogja

hagyni a statisztikusokat; fordítva ugyan—

ez a helyzet. Ha csak könyvelők, vagy csak statisztikusok számára írták volna a könyvet, meg lehetett volna pontosan ha—

tározni, milyen tudásanyagra építhet a szerző. Ez olyan célkitűzés mellett, mint

a Pálos elvtársé, teljesen lehetetlen.

Rédei elvtárs zárószavában összegezte a vita tanulságait. Rámutatott arra, hogy a Pálos elvtárs által feldolgozott téma űj—

szerű; ez a körülmény természetesen na—

gyon megnehezítette a szerző munkáját.

Az, hogy eredménye nem minden szem—

pontból kielégítő, nem utolsósorban annak _ a következménye, hogy Pálos elvtárs sem

a Kiadóhivataltól nem kapott megfelelő

iránymutatást. sem a lektorok nem adtak megfelelő segítséget munkájában. Ott, ahol a problémák kisebbek voltak (pl. a munkabérről és az önköltségről szóló

résznél), Pálos elvtárs feladatát jól ol—

dotta meg. Másutt megelégedett azzal, hogy áttekintést adott arról, mit kell tudni a könyvelőnek különböző számviteli kérdésekről. Természetes, hogy a statisz—

tikusokat ez a megoldás kielégítetlenül

hagyta. Az a mód, ahogyan egyrészről a

könyvviteli, másrészről astatisztikai szak—

emberek a könyvvel szemben állást fog- laltak, arra mutat, hogy Ollé elvtársnak igaza van: a kétféle igényt —— a könyvelő-

két és a statisztikusokét —, egyszerre ki-

elégíteni igen nehéz. A Vita tanulsága az, hogy helyesebb lett volna először a témá—

ról folyóiratban közölni cikket. s arról vi—

tát indítani. Ilyen vita tanulságai jelentő—

sen megkönnyítették volna a könyv meg—

írására vállalkozó szerző helyzetét. Ilyen tapasztalatok azonban nem állottak ren—

delkezésre. s ez mentesíti Pálos elvtársat a könyv hibái egy részének felelőssége alól.

A könyvet —— tudomása szerint —— az

olvasók érdeklődéssel fogadták; bizonyos,

hogy minden hibája ellenére Pálos elv- társ munkája segítséget nyujt a szám- viteli dolgozóknak.

III.

A napirend harmadik pontja a Köz-

ponti Statisztikai Hivatal munkaközös—

sége által írt, Fügedi Tamás és Tóth Ernőné által szerkesztett "Statisztikai Példatár (Iparstatiszttka)" bírálata volt.

Az alábbiakban közöljük a Bárány Ist- ván. Berényei József, dr. Börcsök Sándor és Mórocz Béla által írt bírálatot.

A statisztikai oktatás alapvető feladata a statisztikai vizsgálati módszerek meg—

ismertetése, az ismeretek minél alaposabb

rögzítése. az elmélet és gyakorlat egysé—

gének megteremtése. E feladat megoldá- sához gondosan megválasztott, valameny—

nyi oktatási szintnek megfelelő, a gazda- sági életben felmerülő problémákhoz szo-

rosan kapcsolódó példaanyag jelentős se-

gitséget nyujt.

Az oktatás különböző szintjein dolgozó

oktatók eddig is jelentős számú példát készítettek: összefoglaló gyüjtemény azon-

ban nyomtatásban eddig még nem jelent meg. A Központi Statisztikai Hivatal Munkaközössége által készített, közel- multban megjelent Statisztikai Példatár

(Iparstatisztika) ——továbbiakban Példatár -—, mely az oktatásban már részben eddig is kialakult, részben új példatípusokat

tartalmaz, ezt a hiányt szünteti meg.

A Példatár bírálatánál elsősorban a kö—

vetkezőket tettük vizsgálat tárgyává:

-— mennyiben segíti az iparstatisztikai oktatást?

-—- megfelel-e a Példatár példaanyaga,

felépítése a különböző fokú oktatás köve—

telményeinek?

E szempontok megvilágításához a kö-

vetkező kérdések megvizsgálását tartot-

tuk fontosnak:

—— megfelelő—e a Példatárban közölt példaanyag mennyisége?

- helyes-e az egyes tananyagrészek kö—

zötti arány?

—— tartalmaz—e az iparstatisztikai okta—

tás különböző szintjeinek (alap—, közép—

és felsőfok) megfelelő példákat?

(6)

SZEMLE

—- milyen segítséget nyujt a statisztikai elemzőkészség kialakításához, illetve to—

vábbfejlesztéséhez?

A Példatárban közölt példaanyag meny—

nyisége és az egyes anyagrészek példái közötti arány kielégítőnek mondható. A Példatár mind felépítésében, mind pedig

a fogalmak meghatározásában Lukács Ottó és szerzőtársai: ,,Iparstatisztika" c.

tankönyvét követi. A példatípusok legna—

gyobb része az egyes fogalmak, valamint az iparstatisztikai gyakorlatban jelenleg alkalmazott számolástechnikai —— és kisebb mértékben — elemzési módszerek el—

sajátítását segítik elő.

A szerkesztők érdeme, hogy olyan

anyagrészekhez is törekedtek megfelelő példákat adni, amelyek oktatása során

eddig nem, vagy csak igen kis mértékben

dolgoztak fel példákat. (Az iparnak a népgazdaság egyéb ágaitól való elhatáro—

lása; a számbavételi és megfigyelési egy- ség kiválasztásának gyakorlása; a külön—

böző iparstatisztikai csoportosítások al—

kalmazása, többek között az A és B köz—

gazdasági szektorba való besorolása. a

tervteljesítés szerinti csoportosítás, a mű- szaki fejlesztési statisztika egyes kevésbé ismert fejezeteinek gyakorlása, stb.) Az ilyen fajta példák segítségével egyrészt a hallgatók közelebb kerülnek a gyakorlati élethez, másrészt megteremthető a kapcso—

lat az általános statisztikában tanultak- kal.

Az egyes tananyagrészek közötti arány

—-— a példák számszerű mennyiségét te-

kintve — általánosságban megfelelőnek

mondható. A Példatár egyes részein belül azonban aránytalanságok mutatkoznak.

így például a termelési részben mindössze egy példa foglalkozik a kész—, félkész— és befejezett termékek egymástól valórelha—

tárolásával. Viszont igen sok az egységes természetes mértékegységre történő át-

számítás gyakorlására —— a gyakorlatban

aránylag kisebb mértékben használt — adott példa. Egyes igen fontos kérdések vizsgálatát szolgáló példák alig fordulnak

elő. így például igen kevés a példa a ka-

pacitás kihasználásának vizsgálatára, a 100.— Ft kifizetett bérre eső termelés szá—

mítására és jelentőségének tudatosítására.

A Példatár egyes példái — elsősorban az összehasonlíthatóság biztosításának megoldására közölt példák, de néhány

6 Statisztikai Szemle.

81 termelési és munkaügyi példa is —- eléggé

sablonosak; nagyrészük már közismert.

Újabb példatipusokat inkább a műszaki

és önköltségstatisztikai rész tartalmaz.

így, bár a példák a jelenlegi oktatási szín- vonalnak általában megfelelnek, azonban kevéssé mutatnak előre. Különösen az

elemzőkészség kialakítását, illetve to—

vábbfejlesztését szolgáló példatípusok

közlését kell hiányolnunk.

A Példatár többé—kevésbbé kielégítő

számú példát tartalmaz az oktatás vala—

mennyi szintje számára. Középiskolákban

a feladatoknak kb. 70 százaléka használ—

ható fel, a többi felsőfokú oktatás, illető—

leg a középiskolai szakköri foglalkozások anyagát képezheti. A példák választéka lehetővé teszi az új problémák megérté- sét, azok elmélyítését, illetve gyakorlását.

Pedagógiai szempontból elsősorban az

általános részben az összehasonlithatóság

kérdésének tanulmányozására és elmélyí—

tésére közölt példaanyag nem mondható

szerencsésnek. A Példatár ugyanis az ösz- szehasonlíthatóságot —-— kiemelve a terme—

lési és munkaügyi statisztika köréből ——

mint általános kérdést tárgyalja és ezért nem kellő mélységben. Az összehasonlit—

hatóság biztosításával foglalkozó példák

túlnyomó részében a termelés volumenével

kapcsolatosak, így a kérdés megoldása csak ennek a területnek problémájára szűkül le. Szerkezetileg helyesebb mód—

szer lett volna az egyes fejezetekben Visz—

szatérni az összehasonlíthatóság kérdései—

hez, néhány olyan példát közölve, me—

lyekben elsősorban az összehasonlitható—

ság megteremtése a feladat.

Helyes lett volna, ha a példákban —— a gyakorlati élethez szorosabban kapcso- lódva —— a statisztikai adatszolgáltatás bi—

zonylataira hivatkozva és azokra alapozva közölték volna az egyes vállalatok ada—

tait. A termelési feladatokban több lehe- tőséget kellett volna biztosítani a külön—

böző cikk-összevonások és szétbontások

alkalmazására, a gyártmányjegyzékkel

kapcsolatos kérdések gyakorlására stb.

A Példatár egyik komoly hiányossága—

ként említhető meg a dinamikai vizsgála—

tok elhanyagolása, de igen kevés lehető—-

séget biztosit a Példatár a tervteljesítés

vizsgálatára és annak elemzésére is. Eb- ből a szempontból különösen hiányos a termelékenység-statisztikai rész, amely

(7)

termelékenységre vonatkozó tervteljesí—

tési elemzési példát egyetlen-egyet sem tartalmaz. A termelés mutatószámainak

dinamikai és tervteljesítési szempontból való elemzésére is csak igen kis mérték- ben került sor.

A Példatár szerkesztői helyesen jártak el akkor, amikor közölték a példák meg—

oldásának végeredményét és közölték né- hány ú. n. mintafeladat megoldását. A megoldásoknak és mintamegoldásoknak közlése szükséges és helyes, mert ezzel

elősegíthető a tanulás során az önellenőr-

zés, a feladatok kidolgozási menetének közlésével pedig a módszeres gondolkozás

fejlődését, a tervszerű feladat-kidolgozási

készség kialakítását segíthetjük elő. A

mintafeladatként kiemelt és megoldott

példák kiválasztása azonban nem mond—

ható minden esetben sikerültnek. A kivá—

lasztásnál ugyanis jobban szem előtt kel—

lett volna tartani a következőket:

—— a kiválasztott példák tipikusak le—

gyenek, képviseljenek egy-egy probléma—

kört;

— a fejezet anyagát tekintve lehetőleg teljesek legyenek, tartalmazzák mindazo- kat a fontosabb kérdéseket, amelyek a vállalat megfelelő területének munkáját kielégítően jellemzik;

— nvujtsanak lehetőséget a helyes elemzőkészség kialakításához. illetve to- vábbfejlesztéséhez.

Ezeket a követelményeket azonban a

mintául kiválasztott feladatok nem min—

denütt elégítik ki. így pl. a termelési részből kiválasztott, részletesen megoldott

példák nem szerencsések, nem adnak megfelelő útmutatást arra vonatkozólag, hogy a termelési kérdések elemzését hogyan lehet helyesen elvégezni. A feladatok könnyűek, kevés problémát hoz—- nak felszínre.

A példamegoldások

közlése csak akkor jelent segítséget, ha azok számszerűen helyesek. Ellenkező esetben a tanulóknak különösen az ön—

álló munkában —— (házi feladat megoldá- sakor, de a levelező oktatásban is) —. a hibás megoldás sok nehézséget okozhat.

Ezért a példák megoldását fokozott körül- tekintéssel kell ellenőrizni; a sajtóhibák a példák megoldásakor elvi

jelentkezhetnek. A Példatár néhány pél- dájának megoldása kisebb—nagyobb hibát

tartalmaz. *

végeredményének

hibaként is *

Az elemzési készség kialakítását, illetve továbbfejlesztését az iparstatisztika több' területének összefüggését vizsgáló felada- tok szolgálják legjobban. Sajnos, a Példa—

tár döntő mértékben csak a számolástech—

nikai módszerek megismertetésére, gya- korlására szolgáló feladatokat közöl. Ez a

magasabb oktatási szinten már nem kie- légítő (természetesen alapfokú szinten sem elégedhetünk meg csupán a számo—

lási módszerek ismertetésével, bizonyos-

fokú elemzési készséget, az összefüggések

ismeretét ott is meg kell kívánni a tanu—

lóktól). Az önköltségstatisztikai részben

van olyan feladat, amely az önköltségsta—

tisztikai vizsgálatot összekapcsolja a tan—

anyag többi részével, (44. sz.) hasonló kí—

sérlet a többi fejezetben azonban csak itt-

ott található meg, eltekintve talán a ter—

melékenységi résztől, amely mind példáit,

mind kérdésfeltevéseit illetően a Példa-

tár egyik legsikerültebb részének mond—

ható.

Helyes lett volna külön fejezetben adni olyan feladatokat, amelyek ,a vállalat, tröszt, illetve igazgatóság munkájának

minden oldalról történő vizsgálatát kí—

vánják meg. Az elemzőkészség kialakítá- sát, illetve továbbfejlesztését az ilyen feladatok biztosítanák.

A példák kérdésfeltevései a legtöbb esetben világosak, közérthetőek. a tanult

fogalmaknak, jelöléseknek megfelelőek.

Kifogásolható, hogy a kérdés néhány eset-

ben túlságosan részletes. A termelési részben például a vállalati teljes termelés három módszer alapján történő kiszámí-

tásánál felesleges minden alkalommal megnevezni ezeket a módszereket. Igen részletes, majdnem magyarázó jellegű a

kérdések feltevése a termelékenységi, az

önköltségstatisztikai feladatoknál is (pl.

23., 24., 26. sz. önköltségi feladatokban).

Az önállóságra való nevelés érdekében célszerű rábízni a feladatot megoldóra a szükséges mutatószámok kiválasztását, azok számítási lehetőségének és szüksé- gesséaének elbírálását.

A Példatárban találkozunk igen sok ü. n. inverz feladattal is. Ilyen feladatok ugyan nem, vagy csak ritkán fordulnak

elő a gyakorlati életben, azonban közép—

iskolai szinten, sőt a magasabb szinteken is helyesek. A gondolkozás fejlesztésén

kívül segítik az összefüggések meglátá—

sát, a fogalmak alaposabb elsajátítását. E

(8)

SZEMLE

83

példák alkalmazása terén azonban nem érvényesült a Példatár

egységes elgondolás. Némely fejezetben igen sok ilyen feladat szerepel, ugyan-

akkor más fejezetben —— ahol erre lehetőség nyílna —— nem szerepelnek ilyen felada—) tok.

A Példatárban —- a tankönyvekhez ha- sonlóan —, érvényesülnie kell a foko—

zatosság elvének. A Példatár szerkesztői

e követelményt általában figyelembe

vették, azonban nem elég követke- zetesen. így például a termelékeny—

ségi részben a termelékenységi mutatók közötti összefüggések gyakorlása előtt

(bár erre a későbbiek során számos pél—

dát közölnek) mindjárt a harmadik fel—

adatban ezeknek az összefüggéseknek fel- használásával oldatnak meg feladatot. A

termelési részben a késztermelés kiszámí—

tásának gyakorlására is a termelési mil—*

tatószámok megismerése előtt kerül sor.

Az általános részben megadott összeha- sonlíthatósági példákban is gyakran sze—

repel a későbbiekben gyakorlásra kerülő Vállalati teljes termelés fogalma, vala—

mint a különböző szinteken jelentkező halmozódások kérdése.

Hibája a Példatárnak, hogy példái nem eléggé változatosak. Néhány részben igen sok az azonos típusú (pl. az összehason—

líthatóság biztosításának különböző ese—

teire közölt példák, az egységes termé—

szetes mértékegységre átszámított adatok

alapján végzett tervteljesítési elemzés, a

vállalati teljes termelés kiszámításának módjai, a gépesítéssel elért megtakarítá—

sok számítása stb.). Találhatunk néhány, a figyelmet alaposan igénybevevő pél—

dát is a Példatárban (pl. az 51., 52. sz. fel-

adat). Ezeket nem tarthatjuk minden szempontból megfelelőnek. A feladatok a vállalati teljes termelés kiszámításának gyakorlására szolgálnak —— erre azonban

előzőleg számos példa található -——, új

problémát csupán a különböző üzem- részekben jelentkező félkész- és befeje—

zetlen állománykiilönbözetek kiszámítása jelent. Az ilyen feladatok sem iskolai gya- korlóórára, sem pedig házifeladatok cél—

jára (éppen hosszadalmas voltuk és a fel—

vetett problémák kis száma miatt) nem alkalmasak. Hasonló problémával talál- kozunk az anyagstatisztikai rész néhány feladatánál is.

63

szerkesztésében —

Az anyagstatisztikai példák egy része nincs összhangban a jelenlegi iparstatisz—

tikai tankönyvekben közölt tananyaggal.

A Példatár szerkesztői ezt a hiányossá-

got úgy oldották meg, hogy a tankönyvek

anyagával szemben jelentkező eltéréseket a példákhoz közölt megjegyzésekben meg—

adták. Ez természetesen csak ideiglenes megoldás lehet; a tankönyv és a Példatár közötti összhang megteremtésére szükség

van.

Néhány példát különösen jónak tartunk.

Ilyen például a termelési részben az Egy—

séges Árulista csoportárainak hibá j át bemutató (17. sz.), a különböző szin—

teken jelentkező halmozódások szem-

léltetésére szolgáló 76. sz. feladat; a mun—

kaerő— és munkaidő statisztikájából a 2.

sz., a munkatermelékenység statisztiká—

jából az 5., 16., 22., az önköltségi részből a

44. sz. feladat.

A Példatár csak ez év tavaszán jelent meg, tehát egészéves oktatási tapasztala—

taink alkalmazásával kapcsolatosan még nincsenek. Az évvégi és folyó tanév elejei

ismétlések során szerzett tapasztalataink

azonban azt mutatják, hogy a Példatár említett hiányosságai ellenére is bevált.

Példaanyaga, szerkezete az oktatási köve—

telményeknek megfelel. A Példatár jelen—

tősen megkönnyíti az iparstatisztikai ok—

tatás munkáját, ötletet ad újabb példa—

típusok kidolgozásához, elősegíti az ipar—

statisztikai oktatás továbbfejlesztését.

.

A vitához a szerzői munkaközösség ré—

széről először Fügedi Tamás elvtárs szólt hozzá. Fügedi elvtárs a szerzők nevében kijelentette, hogy a bírálattal egyetért, Hiányolta, hogy a bírálat csak a könyv oktatási alkalmazásával foglalkozik. A Példatár azonban a vállalati statisztikusok számára is segítséget kívánt nyujtani.

Fügedi elvtárs kérte a KSH Ipari főosztá—

lyát, hogy a vállalati ellenőrzéseknél ér—

deklődjék; vajjon elérte—e a Példatár ezt

a célt is?

Lukács Ottó elvtárs felszólalásában el—

ismerő szavakkal szólt a munkaközösség teljesítményéről. A Példatár jó kiegészi—

tése az iparstatisztikai tankönyvnek. Bi- zonyos típusú példák azonban hiányoz—

nak; Lukács elvtárs ezért feltette a kér—

(9)

₈₄ ^{szauna ,}

dést: nem volna—e lehetőség arra, hogy a Kiadóvállalat a szerzőket további munká—

val bízná meg? Egy második rész elkészí—

tése módot nyujtana a példanyag kibőví—

tésére, a jelenlegi hiányok pótlására.

Mórocz Béla elvtárs a bírálóbizottság részéről hozzátette, hogy a második rész—

ben túlnyomórészt az egyes fejezetek anyagával összefüggő, elemző példákat

kellene nyujtani.

A Vitát Rédei Jenő elvtárs zárta

be. Rámutatott a Példatár nagy gya—

korlati jelentőségére. Az oktatásban egy jól megszerkesztett Példatár felér egy tankönyvvel: a szerzők és a szerkesztők

minden elismerést megérdemelnek. Mun—

kájuk mintául és ösztönzésül szolgálhat

hasonló kezdeményezésekhez. ígéretet tett

arra, hogy a munka folytatásának lehető—

ségét a Kiadóvállalat meg fogja vizsgálni.

Szemle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok statisztikai folyóirataiból

vaszrmx SZTATISZTIKI (1954. 4. SZÁM.)

A Vesztnik Sztatisztiki 1954. évi 4. sz.

közli a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai

Hivatal jelentését a Szovjetúnió nép—

gazdaságának fejlesztésére vonatkozó 1954. évi állami terv első félévi teljesíté- séről.

I. Butorin ,,A kolhozok villamosításá—

nak statisztikai vizsgálata" c. cikke is—

merteti a villamosított kolhozoknál a legutóbbi időben bevezetett elsődleges nyilvántartást. Részletesen foglalkozik az elsődleges nyilvántartásból nyert adatok feldolgozásának módjával, a csoportosí- tási módszerekkel, a villamosenergia-

mérleg összeállításának és elemzésének

kérdéseivel.

I. Rüzsov ,,Az észszerűsítési javaslatok számbavétele a népgazdaságban" 0. cikke

bevezetőben az észszerűsítési és újítási

mozgalom fejlődésével foglalkozik. A Szovjetunióban az észszerűsítési és újítási mozgalomban a mérnökök, technikusok, munkások és kolhozparasztok százezrei

vesznek részt. A bevezetett újítások, mű—

szaki tökéletesítési és észszerűsítési javaslatok száma évről évre növekszik:

1950—ben több mint 600000, 1951-ben mintegy 700 000, 1952-ben 800 000, 1953-ban

900000 javaslatot valósítottak meg.

A" cikk második része az újítások és

észszerűsíte'si javaslatok statisztikai

számbavételével, a bevezetett javaslatok

hatékonyságának vizsgálatával, az elért

megtakarítás kiszámításának módjával,

ie

statisztika foglalko—

az újítási és észszerűsítési

mutatószámainak elemzésével zik.

R. Szifman ,,A csecsemőhalálozási mu—

tatószámok kiszámításának módszertana"

c. cikke azt a problémát vizsgálja, milyen módon határozható meg az újszülöttek azon sokasága, amely megfelel az elhalt

csecsemők adott sokaságának. Ez a kérdés különösen fontos akkor, ha a csecsemő—

halálozás dinamikája ugrászerűen válto—

zik.

B. Goncsarenko ,,Az iparvállalati be- számolás és ipari beszámolójelentések közelmultban végrehajtott egyszerűsítésé- vel és csökkentésével foglalkozik. Véle—

ménye szerint a beszámolórendszer további egyszerűsítésére van szükség. A beszámolási rendszer egyszerűsítése és a

beszámolójelentések csökkentése megkö—

vetelik az elsődleges számvitel átalakítá- sát. A cikk a beszámolás egyszerűsítésére és az elsődleges számvitel újjászervezé—

sére számos konkrét javaslatokat tesz.

F. Konsztantinov ,,A bolgár nép békés

építésének nagyszerű eredményei" c.

cikke, a bolgár népgazdaság újjáépítése és fejlesztése terén Bulgária felszabadu-_

lása óta elért eredményekről számol be.

A ,,Konzultáció" rovatban I. Levttin

,,A kolhozok új beszámolójelentése" c;

cikke a kolhozok beszámolási rendszeré- nek felülvizsgálata és az újonnan beve—

zetett beszámolójelentésekkel foglalkozik.

A beszámolási rendszer egyszerűsítése során nemcsak a beszámolójelentések

számát csökkentették (46—ról 28—ra), ha-

nem a mutatószámok mennyiségét is