A KSH Oktatási Bizottságának vitája Garam József, Szabó László, Zala Ferenc: Kereskedelmi statisztika c. könyvéről

_ "1030 ^{sstm* *}

jellegétől függően, 3 ága van: az állami, a szövetkezeti és a magánépítkezések. Az állami építkezéseknél különbséget tesz- nek-aszerint, hogy csoportos, vagy egyedi az építkezés. Két beszámolójelentés van érvényben: egy a folyamatban lévő, egy pedig a befejezett épitkezésekről. Befeje—

zettnek akkor tekintik a lakást, amikor jegyzőkönyvileg átveszik, függetlenül attól, hogy bizonyos munkákat még kell

a lakáson végezni. A beszámolójelentése- ket a beruházók töltik ki. A szövetkezeti építkezésekre vonatkozóan is ugyanazo- kat a beszámolójelentéseket töltik ki, mint amelyeket az állami építkezéseknél használnak. Ezeknek adatait a termelő- szövetkezetek központja és a fogyasztási szövetkezetek központja összesíti. A ma—

gánépitkezéseket az építési, ill. lakhatási engedélyek alapján veszik számba.

*

Tanulmányútunknak a fentiekben rövi- den ismertetett tapasztalataiból egyesek a magyar statisztikában is felhasználha- tók.

; Igy helyesnek és megoldhatónak lát—

szik a vándormozgalmi statisztikai adat- gyüjtés bevezetése. Erre lehetőséget ad nálunk is a személyi igazolványok rend- szeresítése, valamint az, hogy az ezév

júliusában végrehajtott 'lakásösszeirás

adataiból rendelkezésre állnak a városok és a 10 OOO—nél nagyobb községek lélek—

szám—adatai, amelyek a vándorlási sta- tisztika bázisául szolgálhatnak.

A csehszlovák tapasztalatok alapján he—

lyesnek látszana megszervezni a diplomá- sok nyilvántartását és az ezen alapuló—, statisztikai beszámolási rendszert. . A magyar megbetegedési statisztikai adatgyűjtések megszervezésénél sikerrel használhatjuk fel a keresőképtelenséggel járó, illetve a kórházi megbetegedési sta—

tisztika csehszlovákiai tapasztalatait. Az

általános megbetegedési statisztika cseh- szlovákiai próbafelvételei hasonló kisér—

letek alkalmazására figyelmeztetnek.

Bár csak később felhasználható, de igen hasznos tapasztalatot szereztünk a népszámlálás reprezentatív módszerrel való feldolgozásának megismerése révén, A sikeres csehszlovák tapasztalatok meg——

erősítettek abban az elhatározásvinkban, hogy a következő népszámlálás adatait idő, munkaerő és pénzmegtakaritás céljá—

ból reprezentatív módszerrel is fel kell dolgoznunk. Ez a tapasztalat aláhúzta a reprezentatív módszerek alkalmazásának jelentőségét a népesedésstatisztikában is.

;

Tanulmányútunk nemcsak azzal a ha—

szonnal járt, hogy megismertük a Cseh—

szlovák Allami Statisztikai Hivatal szerve— , zetét és szociális—kulturális statisztikai rendszerét, hanem azzal is, hogy elmélyí—

tette a csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal és a magyar Központi Statisztikai Hivatal kapcsolatait, s ezzel előbbrevitte- a csehszlovák és a magyar nép barátsá—

gát.

Dr. Szabady Egon

A KSH Oktatási Bizottságának vitája Garam József, Szabó László, Zala Ferenc:

' Kereskedelmi statisztika c. könyvéről*—

A Központi Statisztikai Hivatal Okta- tási Bizottsága 1954. október 29—én tartott ülése első napirendi pontjaként megvitatta Garam József, Szabó László, Zala Ferenc:

Kereskedelmi Statisztika c. könyvét. A könyv 1954—ben jelent meg a Statisztikai Kiadóvállalatnál, a Szocialista Statisztika Könyvtára c. sorozatban. A vitán Rédei Jenő, a Központi Statisztikai Hivatal. Ok—

tatási és Szerkesztési Főosztályának ve- zetője elnökölt.

* Összeállította Demény Pál,

A vita alapjául Párniczky Gábor,

Lóránt thmosné, Pápa Miklós és Szikin—

ger István által írt bírálat szolgált:

A szerzők nehéz feladatot tűztek maguk elé —— mondja a bírálat —, amikor az első magyar egyetemi szinvonalú kereskedel lem-statisztikai tankönyv megírására vál—

lalkoztak. Megállapítható, hogy munká—

juk eredményeképpen ma olyan könyv áll a kereskedelmi statisztikát, tanulók rendelkezésére, amely tárgyalja a legfon—

tosabb kérdéseket, a jelenlegi magyar ke—

SZEMLE

reskedelmi szervezetet és viszonyokat veszi alapul, továbbá számos példa segít—

ségével rávezeti a tanulót az ismertetett módszerek helyes használatára. Munká—

jukkal a szerzők jelentős hiányt pótoltak.

A tankönyvnek azonban több szerke—

zeti, didaktikai, technikai hibája van, stílusa helyenként nehézkes, színvonala

— figyelembevéve a felsőoktatással kap—

csolatos egyre növekvő követelményeket

—— nem megfelelő. E hibák veszélyeztetik a könyv taníthatóságát és tanulhatőságát.

A tankönyv szerkezete. A tankönyv felépítése, a témakörök megválasztása és azok sorrendje szempontjából jónak mondható. A könyv foglalkozik a keres—

kedelmi statisztika általános elvi kérdé—

seivel, az áruforgalommal, a készlet- és az árstatisztikával, az egyes ágazatokkal, a kereskedelmi munka és a hálózat sta—

tisztikai vizsgálatának módszereivel stb.

Az egyes fejezetek terjedelme azonban nincs mindig arányban a téma fontossá- gával. Néhány példa: a tankönyv arány—

talanul kevés teret szentel az áruforga—

lom általános kérdéseinek. Az erről szóló rész a könyvben csupán hét oldalt tesz ki.

Igy természetesen nincs mód arra, hogy a szerzők általánosan tárgyaljanak olyan fontos problémákat, mint pl. az áruforga—

lom terjedelmét meghatározó tényezők, az árulapok és a vásárlóerő, az áruforga- lom összetételének, választékának és mi—

nőségének statisztikai vizsgálata stb. Ez a mulasztás a további fejezetekre erősen rányomja bélyegét, mert ezek a fogalmak később itt—ott felbukkannak, de egységes értelmezés és összefoglaló tárgyalás hiá—

nyában a szerzők nem tudnak velük kel- lően operálni. Feltűnően sok helyet szen—

tel a könyv a kereskedelmi munkaügyi statisztikának. Azonban ennek egy részét különböző, részben már elavult rendelke- zések ismertetése, továbbá egyes ipar- statisztikában használatos módszerek le- írása tölti ki (pl. 170—1'71. és 206—207.

oldal). Az iparstatisztikai módszerek is- mertetése azt a látszatot kelti, hogy a bé—

rezés könyvben szereplő formái jellem—

zőek a kereskedelemre is. * A tankönyv nem elég egységes, az egyes szerzők munkája nincs kellően ösz—

szehangolva. Egyes részek végén ,,össze—

foglalók" vannak (281., 2821, 296. oldal), másutt

(százalékot mutató) képleteknél ki van jea

63!

ilyenek nem találhatók. Egyes,

1031

lölve a lOO-zal való szorzás — így pl. a 164. oldalon —— másutt ez hiányzik. A 10.

és 22. oldalon különbözőképpen sorol- ják fel a szerzők a kereskedelem ágaza—

tait. Az első esetben a 10. oldalon kii—

lön feltüntetik a közétkeztetést, a 22. ol—

dalon nem.

Az is előfordul, hogy különböző szerzők másképpen építettek a hallgatók által eddig tanult általános statisztikai anyagra.

Erre mutat pl. az, hogy a tankönyv a 47.

oldalon ismertnek tételezi fel az indexek

aggregát formáját, tiz oldallal később pe—

dig az árstatisztikai fejezetben a meg—

felelő képlet után ezt olvassuk: ,,Az ilyen indexeket aggregát indexeknek nevezzük, mert egy meghatározott árucsoport (aggre—

gát) átlagos árváltozását jellemzik, két időszakban." (Megjegyezzük, hogy a fo—

galmazás sem helyes, mert az indexek átlag formája is lehet egy árucsoport át—

lagos árváltozásának jellemzője.)

Didaktikai szempontok. Ebben a vonat- kozásban -— véleményünk szerint — a, tankönyv kielégíti a követelményeket.

tárgyalási módja, magyarázatai, példái, a nyomdatechnika bő alkalmazása (alcímek, apróbetűs részek), jelentősen megkönnyí- tik a tanulást. Kétségtelen azonban, hogy ezen a téren is követtek el hibákat a szer—

zők.

Elsősorban a példákkal kell foglalkoz- nunk. Noha sok példa valóban elősegíti a tanulást, nem érthetünk egyet azzal, hogy a példák legnagyobb része árucsoportok vagy vállalatok felsorolása helyett meg- elégszik az ábécé betűinek felsorakoztatá—

sával. Ez eleve nehezebbé teszi azt, hogy a szerzők a táblázatokból jó, konkrét köz—

gazdasági következtetéseket vonjanak le.

Kirívó esetek is előfordulnak. így pl. a 43.

oldalon közölt táblázat alapján bizonyára nem érthető, miért fordul meg az egyik cikk 40—szer egy negyedév alatt, amásik csak 6—szor, vagy 7—szer. Konkrét árufaj—

ták felsorolásával azonnal érthetővé vált volna a példa. Még feltűnőbb a konkrét felsorolás hiánya a 148. oldalon közölt begyűjtési példában. A táblázat alatt lévő elemző szöveg ugyanis ismételten hivat—

kozik a felsorolt A, B, C cikkekre, azon— . ban az elemzés egyáltalán nem meggyőző.

Pl. szerepel az a megállapítás, hogy a vál—

lalatnak az A és B cikk tervteljesítésére ,,kell irányt vennie". De a szerzők arról elfeledkeznek, hogy ;; tervteljesités kü—

[1032

lönbözősége adódhat á termények külön- böző természetéből is. Az ilyen példák élettelenné teszik a tárgyalást, fárasztják az olvasót.

Nem helyeselhető didaktikai szempont- ból az a tárgyalási mód sem, amikor a ' tankönyv nem biztosít fokozatos átmene—

tet, a könnyebb gondolatokból a nehezeb—

bek felé, hanem rögtön a nehézzel kezdi.

Nézetünk szerint pl. az áruforgalmi mér- legösszefüggés bemutatásánál először csu—

pan négy változónak kell szerepelnie:

nyitókészlet, beszerzés, eladás, zárókész- let. Mikor már ezeken látta az olvasó a törvényszerűséget, akkor kell sorba be—

kapcsolni az olyan tényezőket, mint pl.

veszteség, visszáru, árszintkülönbség stb.

A tankönyv (35—36. oldal) azonban nem így tárgyalja a kérdést.

További didaktikai hibát tartalmaz ennek a résznek a 36. oldalon látható pél- dája. A gyakorlatban ugyanis vagy az el—

adásra, vagy a zárókészletre szokták meg- oldani az áruforgalmi mérleget, ezzel szemben a tankönyv éppen a beszerzést veszi ismeretlennek, amit nehéz megma—

gyarázni. '_

Előfordul azonban olyan eset is, amikor a tankönyv egy mesterségesen egyszerűsí- tett kérdést tárgyal meg minden magya—

rázat nélkül. Ez a helyzet a begyűjtés volumenindexének tárgyalásánál. A 139.

Oldalon lévő példában t. i. egyik cikknél sem fordul elő árváltozás a kötelező be- adási, a szerződéses és a szabad felvásár- lási árakban. Világos, hogy egy mester—

kélten egyszerű modellt állítanak elénk a szerzők, hiszen a valóságban nemcsak hogy a szerződéses és a szabad felvásárlási árak változnak évről—évre, hanem még a kötelező beadási árak eme—

lése is előfordult az utóbbi időben. Didak—

tikailag helyesen tehát akkor járunk el, ha valódi modellt mutatunk be és két lé—

pésben számítunk volumenindexet:

a) változatlan árként vesszük a bázis- időszak (po) árait; '

b) végrehajtjuk a standardizálást, ahol standard súlysorozatnak a begyűjtési forgalom bázisidőszaki megoszlását vesszük.

Nem segítik elő a hallgatóság nevelését a tankönyvben található pongyolaságok sem. így pl. a 18. oldalon szereplő dia—

gramm értelmetlen. Ez a diagram nem

ábrázolhatja a begyűjtési statisztika szer—_

vezetét, hiszen egyrészt az adatszolgálta—

tás nem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoktól és kulákoktól indul ki, más-—

részt a Központi Statisztikai Hivatal, va- lamint annak területi szervei egyáltalán nem szerepelnek az ábrán. Ugyanakkor azonban nem jelezheti a diagramm a be- gyűjtési forgalom menetét sem, mert a begyűjtött termékek végső soron nem a minisztériumba kerülnek.

A 175. oldalon egy állapot-idősor ada- tainak, a 187. oldalon viszonyszámok—

nak az összeadása fordul elő. Mindkettő olyan hiba, amitől már az általános sta- tisztika oktatása során óvni kell a diáko—

kat.

A tankönyv stílusa. Néhány megjegyzés a tankönyv stílusáról. Általában megálla—

píthatjuk, hogy a könyv stílusa megfelel a követelményeknek, mondatai nagyrészt világosak, áttekinthetőek.

Hibáztatnunk kell azonban két dolgot:

1. Több ismert fogalomra a szerzők új kifejezést vezetnek be, amely nem jobb a réginél. Példák: a láncolódási együttható helyett láncolódási mutatószám, az áru—

forgalom értékindexe helyett áruforgalom indexe, az egy főre jutó fogyasztás helyett fogyasztási fejátlag-mutatószám, egy idő—

szak átlagos begyűjtési forgalma helyett begyűjtési ütemátlag stb.

2. Sok helyütt a stílus dagályossá válik.

a közgazdasági következtetést üres frázi—

sok helyettesítik. Pl. a 91. oldalon azt olvassuk, hogy a megye összforgalmában az élelmiszerarány növekedésének lehet- séges oka az, hogy ,,a megye területén működő kereskedelmi szervezetek az ipar—

cikkek, de főképpen a kultúrcikkek for—

galmát elhanyagolják, nem gondoskodnak kellő választékról, nem harcolnak kellő- képpen a minőség megjavításáért és a fogyasztók igényeinek megfelelő áruféle—

ségeket nem biztosítják." Egy szó sincsen arról, hogy az élelmiszervásárlás növeke- dése pl. a rossz terméssel is összefüggés- ben lehet.

E fő hibák mellett előfordul számos kisebb elírás, magyartalanság: Pl. 157.

old. ,,tájtermő területek" (a terület nem tájat termel.) 269. old. ,,100 Ft forgalomra

eső költségigényességi mutatószám", 98.

old. ,,a dolgozók felé lebonyolítandó étel-' és italértékesítési ügylet".

SZEMLE

1033

A tankönyv színvonala. Ezen a terüle—

ten mutatkoznak meg a könyv fő hibái.

Elsősorban a tankönyv következő jel—- lemző fogyatékosságait kell kifogásol—

nunk:

1. A tankönyv állításait, módszereit, képleteit nem minden esetben bizonyítja be az olvasónak. Pl. az 57. oldalon a szer- zők bemutatják az. árindex beszámolási és bázismennyiségekkel mérlegelt változa- tait, majd anélkül, hogy lényegében meg- magyaráznák, miről van szó, felteszik a kérdést: melyik index alkalmas az árak

változásának mérésére? A válasz így

hangzik: ,,A szocialista statisztikában va—

lamely matematikai képlet alkalmazását mindig az dönti el, hogy a segítségével végzett műveletnek mi a közgazdasági tartalma. Foglalkozva a kétféle árindex- szel megállapítható, hogy az árindex ki—

számításánál a reális, közgazdaságilag el—

fogadható számítási rendszer az, ahol a változatlan mennyiség a beszámolási idő- szak mennyisége." Lehet, hogy a tan- könyv írója foglalkozott e kérdéssel és valamit meg is állapított, de ezt illett volna az olvasók tudomására is hozni.

Majdnem szóról—szóra hasonló gondolat—

menetet találunk a 48. oldalon a forgási sebesség változatlan állományú index képletével kapcsolatban:

,,A bázisidőszak átlagos árukészletével mérlegelt forgási sebességnek indexe, az indexet alkotó abszolút számok és ezek különbsége nem jellemzik az áruforgási sebesség fokozódásáért folytatott harc hatékonyságát s ezért ennek az indexnek közgazdasági jelentősége nincs,"

A tankönyv még ott is mellőzi a leve—

zetést, ahol igen egyszerűen egy—két sor—

ban végrehajtandó. Pl. nem bizonyítja be, hogy a kronológikus átlag levezethető az egyes időszakok készletének számtani át- lagából s ezért azonos azzal. (42. oldal.)

2. A tankönyv gyakran helytelen defi—

níciókat és formulákat használ. Pl. A ke- reskedelmi statisztika tankönyvének nyil—

ván legfontosabb fogalma az áruforgalom.

A szerzőknek gondosabban kellett volna eljárni az áruforgalom, elosztó nagykeres-

kedelmi áruforgalom stb. meghatározásá?

nál. Szerintük ugyanis: ,,az áruforgalom a bővített szocialista újratermelésnek az a szakasza, amelyben a mezőgazdaság és ipar által termelt áruk a lakossághoz el—

jutnak." (38. oldal.) Ez a definíció Rjauzov

kereskedelemstatisztikai tankönyven alap- szik. Rjauzov könyvét azonban 1948—ban adták ki, mielőtt Sztálin elvtárs utolsó művét megírta. A szerzők akkor még azo—

nosították az újratermelési ciklus harma—

dik szakaszát, a forgalmat, az áruforga—

lommal; a magyar tankönyv írói nem ja—

vították meg Rjauzov definícióját azzal, hogy a ,,fogyasztó" helyébe ,,lakosságot"

írtak, ilymódon azonban a kelleténél szű—

kebben értelmezték az áruforgalmat, ki—

zárva belőle pl. az állam és a termelő- szövetkezet árukapcsolatát, továbbá a külkereskedelmi forgalmat. Ezáltal ellen—

tét keletkezett a definíció és az azt követő felsorolás között. Helyesebb lett volna az áruforgalmat egyszerűen mint termékek adás—vétel útján történő cseréjét defi—

niálni.

Pontatlan az elosztó nagykereskedelmi áruforgalom meghatározása is. Helytelen azt állítani, hogy ,,a begyüjtőkereskede—

lem a mezőgazdaságban megtermelt élel—

miszereket és ipari nyersanyagokat gyűjti össze s adja át elosztásra az elosztó nagy—

kereskedelemnek" (10. oldal). A begyűjtő kereskedelem ugyanis az árukat főként az élelmiszeriparnak, kűlkereskedelemnek, kiskereskedelemnek adja át.

A tankönyv helytelenül tárgyalja a hal—

mozott és valóságos áruforgalom kérdé—

sét. Nem lehet vállalati szinten beszélni halmozott áruforgalomról, hiszen az áru—

forgalom adásvételi ügyletet jelent, már- pedig egy vállalat önmagának nem adhat el és önmagától nem vásárolhat. (36—37.

oldal.)

Végül megjegyezzük, hogy hibás képlet is többször fordul elő a könyvben. (Pél- dául 142. és 294. oldal.)

3. A tankönyv sokszor feleslegesen bo- nyolít egyszerű kérdéseket. Amennyire káros irányzat a nehéz és bonyolult pro- blémák erőszakolt egyszerűsítése, primi—

tív tárgyalása, annyira helytelen az egy- szerű, kézenfekvő dolgok felesleges bo- nyolítása, vagy agyonmagyarázása. Ez utóbbira is jó néhány példát találtunk a tankönyvben. Az 58. oldalon az árindex kiszámításával kapcsolatban pl. a követ—

kezőket olvashatjuk: ,,A megtakarítást százalékosan kétféleképpen állapíthatjuk meg: 1. A százalékban kifejezett árindexet százból kivonjuk, 2. vagy pedig a lakos—

ság megtakarításának abszolút összegét

k1034

— viszonyítjuk az árindex nevezőjében lévő összeghez."

Egy másik helyen (143. oldal), arról van szó, hogy a vágóállatbegyüjtésnél a minő—- séget az átlagsúly alakulásával kell ellen—

őrizni. ,,A minőségi mutatószámot ebben az esetben úgy számítjuk ki, hogy a telje- sítést (mázsában) viszonyítjuk a tervezett átlagsúly szerinti teljesítéshez. Képlet- ben felírva:

' 'b n

Teljesítés mázsa a x 100"

teljesítés tervezett darabban átlagsúly

A képlet egyszerűen a tényleges és a tervezett átlagsúly viszonyát mutatja.

Ehhez a témához utolsó példának ve—

gyük az 52.— oldalról az átlagos árak kiszá—

mítását egyszerű számtani átlaggal. A tankönyv ezt ,,interpolálás'f-nak nevezi, valójában nincs értelme itt ezt a kifeje—

zést beveZetni, ugyanis a könyv által is- mertetettvmódszer az interpolációnak egé- szen speciálisan egyszerű esete.

4. A tankönyv valóban bonyolult kérdé—

seket nem magyaráz meg részletesen. A kereskedelmi statisztikának kétségkívül vannak bonyolult kérdései, melyek nehe- zebb gondolatmenetek megértését teszik szükségessé, vagy komplikált számítási módszerek használatát kívánják meg.

Ilyen pl. a kereskedelmi árstatisztika kér-

dése. ,

A kiskereskedelmi árindexszámítás ha—

zánkban még nincsen minden tekintetben kielégítő módon megoldva. Az ilyen kér- dések tárgyalásánál meg kell mutatni, mi okozza a nehézségeket, milyen statisztikai módszerek felhasználásával és szervezeti ' intézkedésekkel lehetséges a —megoldás stb. Erre az egész árstatisztikai fejezet csupán egyetlen oldalt szentel (62—63.

oldal). Itt azonban egészen rosszul fogja meg a problémát. A tulajdonkép- peni főkérdést, az egyes cikkek árindexe- nek kiszámítását így mondja el: "Elsősor- ban kiszámítjuk a cikkek árindexet. A kiszámítás a beszámolási időszak mennyi—

ségeinek súlyozásával történik, mind a beszámolási, mindpedig a bázisidőszakra vonatkozólag". Ezzel szemben köztudo—

mású, hogy éppen ezek a súlyok a való—

ságban nem állnak rendelkezésre: a cikk árindexének kiszámításához ugyanis az egyes gyártmányok forgalmának ismere—

tére volna szükség.

sem

A probléma, teljes íélreértéséről tenus-'

kodik a 63. oldalnak alábbi mondata: ,,Is—

meretes azonban, hogy a forgalom nem- csak a mennyiség arányainak változását tartalmazza, hanem már magában fog- lalja az árak változását is. így az ered- mény csak megközelítően helyes, ' ha a forgalmi adatokkal súlyozott egységárak alapján számítjuk ki az egyes csoportok árindexet, valamint az országos ár—

indexet."

További hiba ebben a fejezetben a sú- lyozott számtani és harmonikus átlagolású árindex szerepének egyenértékű tárgya- lása, nézetünk szerint az előbbire egyálta—

lán nincs szükség.

Hasonlóan káros egyszerűsítő szemlé—

lettel találkozunk a ,,Bázis és láncindexek alkalmazása az árstatisztikában" c. rész—

nél a 60—61. oldalon. Nyilvánvaló, hogy a tárgyalt összefüggés bázis— és lánc—

viszonyszámoknál áll fenn, nem pedig indexeknél. A láncindexek szorzata ——

kivéve az úgynevezett állandó sémájú in—

dexeket -—— nem egyezik a bázisindexszel.

A kérdés ilyen módon történő tárgyalása az indexsorok problémájának kikerülése.

A tankönyv elég nagy figyelmet szentel a munkatermelékenység változásának, a munkaigényesség indexét is részletesen tárgyalja a 185—189. oldalakon. Ebből azonban sajnos, aligha lehet megérteni és megtanulni ennek az indexnek kiszámítá—

sát. Az általános statisztikában tanultak alapján be lehetne mutatni a kereskedel- mi munka termelékenységének indexét, mint változó állományú indexet. Ezután rá kell mutatni, hogy a szokásos módon a változatlan állományú index nem számít—

ható ki, mert a kereskedelemben ugyanaz az eladó több különböző munkaigényes- ségű árucsoport eladásával foglalkozik.

Ezért felhasználjuk az összefüggést a vál—

tozó— és változatlan állományú index és az arányeltolódási index között. Az arány—

eltolódási indexet azonban éppen az em—

lített nehézségek miatt nem a bázisidő—

szak egy főre jutó áruforgalmát változat—

lannak tekintve számítjuk ki, hanem a standardizálásnál előre rögzített normá-

kat használunk. így kapjuk a munkaigé—

nyesség indexét, amint azt néhánysoroa, viszonylag egyszerű levezetéssel bizonyi-

tani is lehet. A levezetésből világossá vá—

lik az is, hogy miért kell az igényességi index—számításánál megoszlási viszony-

SZÉMLE

1035 ;Ji

számokból kiindulni. Mindezekről a könyvben szó sincsen. Az egyes számítási módszerek indokolás nélkül sorakoznak egymásután. A változó állományú indexet pedig ,,egyszerű munkatermelékenységi indexnek" nevezi el a tankönyv.

Teljesen analóg tárgyalást találunk a 269. oldalon a költségigényesség indexével kapcsolatban. Itt azonban tanulás szem- pontjából valamivel még rosszabb a hely—

zet, mert a példában a dinamika és a tervteljesítés párhuzamosan szerepel, ami az áttekintést és a számítás menetének megértését zavarja.

5. A tankönyv nem tárgyal fontos, gya—

korlatban is előforduló módszereket, nem tárgyal olyan elméleti problémákat, me—

lyek egyrészt a gyakorlati életben vetőd—

nek fel (tehát ismeretükre szükség van), másrészt a hallgatók előképzettséget figyelembevéve tárgyalhatók és megold—

hatók. így például:

a) nem foglalkozik a tankönyv azzal a problémával, hogy különböző árszinten szereplő értékadatokat hogyan kell azo—

nos árszintre átszámítani (pl. mérlegÖSSZe—

függéseknél stb.);

b) hogyan számítunk kronológikus átla—

got abban az esetben, ha nem egyenlő időközökben ismerjük az adatokat. Ar- ' csökkenés, vagy elszámoltató leltározás esetén gyakran előfordul, hogy' egy vál—- lalat nem egyenlő időközökben ismeri a készlet nagyságát és a közbeeső adatot is fel kell használnia az átiagkészlet kiszá—

mításánál;

c) harmonikus átlagolású árindex ki-V

számítása abban az esetben, ha az árcsök—

kentésre a megfigyelt időszak folyamán került sor (pl. szeptember 6-án vagy már- cius 15-én);

d) forgási sebesség változatlan állományú indexének kiszámítása abban az esetben, ha az összehasonlított időszakok között árváltozás történt;

e) forgási sebesség indexszámításának olyan módszere, amikor az eladási forga—

lom arányait (áruösszetételét) rögzítjük. (A tankönyv ugyanis csupán azzal az esettel foglalkozik, amikor a beszámolási időszak készletösszetételét tekintjük változatlan—

nak);

!) szóródás mutatószámainak alkalma—

zása kereskedelemstatisztikai adatok elemzésénél, pl. piaci árak esetében.

.A tankönyv bírálatát elsősorban * az,—*:

1953/54. oktatási év tapasztalatainak alap- ,

ján készítettük el. Igyekeztünk a tan—

könyv jó és rossz oldalait megmutatni, az előforduló elvi, matematikai és gyakorlati hibákat egyaránt feltárni. Az itt felsorol- takon kívül a tankönyvnek még igen sok kisebb elvi és technikai hibája van, ami arra enged következtetni, hogy a szerzők , és a lektor nem kellő körültekintéssel jár—

tak el.

Összefoglaló véleményünk: a tankönyv alapos átdolgozás és a hibák kijavítása után alkalmas lesz arra, hogy az egyetemi oktatás jelenlegi szinvonalának megfelel—

jen.

*

'A bírálatra két jelenlévő szerző: Zala Ferenc és Szabó László válaszolt.

Zala Ferenc elvtárs a szerzők nevében kijelentette, hogy a bírálattal egyetért. A bírálat meg fogja könnyíteni a tankönyv gyakorlati hasznosithatóságát és komoly segítséget jelent a hibák kijavításában.

Egyetértett azzal a megjegyzéssel, hogy halmozott áruforgalomról vállalati szinten nem beszélhetünk. Ugyanez a helyzet ter- mészetesen az állami nagy- és kiskeres- kedelem közti _forgalomnál is. A terminof- lógia helytelen, de ilyenfajta számításra feltétlenül szükség van, hiszen a statiszti- kának figyelemmel kell kísérnie az áru—(

elosztás helyességét. Ugyancsak szükséges ez a számítás a forgalmi költségek vizs—

gálatánál.

Ami az egyszerűség és bonyolultság kér—

dését illeti, el kell ismerni, hogy az egyes kérdések kifejtésének részletessége és szinvonala sok helyen egyenlőtlen, bizo- nyos problémák feleslegesen nagy súlyt kaptak, más kérdések tárgyalása el- nagyolt. A helyes arányokat megtalálni azonban igen nehéz, mert rendkívül bi—

zonytalan, vajjon—milyen általános—statisz—

tikai tudásra támaszkodhatunk az egyes

területeken. ,

Hasonló kérdés merül fel a könyvben előforduló közgazdasági fogalmak magya- rázatával kapcsolatban. Milyen részletes- ségű magyarázat szükséges? A könyv egyik helyen szűkszavú, másik helyen túl—- lépi a helyes kereteket. A különböző szín—

vonalú tanfolyamokon és főiskolákon, ahol a könyvet használják, a hallgatók előkép—

); _ hasznosítható a könyv

_ 11036

zettsége igen egyenlőtlen. Bizonyos ,,át- fedések" a rokon tárgyakkal, elsősorban a kereskedelem gazdaságtanával —— né- zete szerint —- elkerülhetetlenek.

(Bár a könyv elsősorban oktatásx cé—

' _lokra készült, hibája a birálatnak, hogy egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogyan a kereskedelem- statisztikai gyakorlatban. A bírálók kije—

lentik, helyes lett volna, ha a könyv több közgazdasági elemzést ad, hogy a tan—

könyv gyakorlati statisztikus számára is hasznosítható legyen. Az esti tanfolyamok hallgatói közül azonban igen sokan el- mondották, hogy munkájukban a könyv jelenlegi formájában is segítséget jelen—

tett.

Zala elvtárs befejezésül rámutatott arra, hogy a könyv írásánál szinte semmi—

féle szakirodalom nem állott rendelkezé—

sükre. Az egyetlen hasonló tárgyú könyv Rjauzov: Kereskedelmi Sstatisztika című műve velt, amely azonban jelentős mér- ' tékben elavult s _tárgyalásmódja túlzot—

tan matematikai jellegű. Egyedül a ma- gyar kereskedelemstatisztikai gyakorlatra lehetett támaszkodni. Ismeretes azonban, hogy ez a gyakorlat számos területen még teljesen kiforratlan.

Szabó László elvtárs három kérdésben kivánta kiegészíteni Zala Ferenc felszóla—

lását. Az első a színvonallal kapcsolatos.

Bár a bírálat idevonatkozó megállapításai helyesek, véleménye szerint elsősorban a könyv új, időszerű témákkal való kibő- vítése emelné a színvonalat. Szabó elvtárs különösen a reprezentatív módszerek ke—

reskedelemstatisztikai alkalmazásával

A második kérdés a statisztikai köny- vek általános statisztikai anyagára vonat- kozik. A könyv írásánál állandóan nehéz- séget okozott, hogy nem lehet pontosan megállapítani, milyen tudásra támaszkod- hatunk ezen a területen, melyek azok a fogalmak és módszerek, ahol a magyará- zat, illetve levezetés elhagyható.

Nehéz állást foglalni azzal kapcsolatban is, vajjon érdemes-e még elméletileg le nem, zárt kérdéseket felvetni. Szabó elv—

társ úgy vélte, hogy számos lényeges kér—

dés tárgyalása -— melyekre vonatkozólag még nem alakult ki egységes állásfoglalás

—— nem kerülhető el. Ezekben a kérdések-—

ben a szerzők saját álláspontjukat fejtsék ki. Nem hagyható azonban figyelmen kí—

vül, hogy a könyv nemcsak az egyetemi

oktatás számára készült, s a tisztázatlan

kérdések tárgyalása didaktikai szempont—

ból nem mindig szerencsés.

A következő felszólaló Ollé Lajos volt.

Ollé elvtárs az általános és szakstatiszti—

kai tankönyvek kapcsolatával foglalko—u zott. Véleménye szerint nem indokolta azon vitatkozni, milyen általános statisz—

tikai tudásra építhetett volna a könyv. A középiskolák, szaktanfolyamok és főisko—

lák által nyujtott általános statisztikai tananyag színvonala -—— a megjelent tan——

könyvek alapján —— ismert. A szerzőknek ezt a színvonalat kellett volna az egyes kérdések magyarázatánál figyelembe venni. A rokon tárgyaktól való elhatáro—

lás kérdése kétségtelenül sokkal nehe—

zebb. Az egyes fogalmak tárgyalásának egyenlőtlen részletessége azonban ebből semmiképpen sem indokolható.

Lóránt Vilmosné, a bírálóbizottság tag- ja, az áruforgalmi láncolódás kérdéséhez szólt hozzá. Rámutatott arra, hogy az áruforgalmi láncolódás kifejezés helyett szerencsésebb volna szervezeti láncoló- dásról beszélni. Azonban nemcsak erről van szó; a könyv két témát kever össze, amikor nem tesz különbséget szervezeti és raktári láncolódás között. A szervezeti láncolódásnál arról van szó, hány eladás történt: ez járhat árumozgatással, de tör- ténhet anélkül is. A raktári láncolódás viszont attól függ, hányszor mozog az áru.

Raktári láncolódásról tehát beszélhetünk

vállalaton belül is. —

A felszólaló végül kifogásolta a könyv——

bírálatok jelenlegi rendszerét. Helyesebb", volna, ha a bírálóbizottságok még a könyv megjelenése előtt készítenék el a bírálatot, így számos hibát már az első kiadásból ki lehetne küszöbölni. Ez a könyv is azt mutatja, hogy a lektorok munkája igen gyakran nem kielégítő. Ja- vasolta, hogy az Oktatási Bizottság fog—

lalkozzék a bírálatok jelenlegi rendszeré—

nek megváltoztatásával.

A vitában még Rézbányai László és Párm'czky Gábor szólaltak fel. Rézbán'yai elvtárs hangsúlyozta, hogy a tisztázatlan kérdésekben a szerzőknek határozottan ki kell fejteniök saját álláspontjukat. Pár——

niczky elvtárs, a bírálóbizottság tagja,,

SZEMLE

egyetértett ezzel, azonban rámutatott arra, hogy egy ilyen állásfoglalásnak nem szabad azt a benyomást keltenie, mintha lezárt, megoldott kérdésről volna szó.

Visszatekintve a bírálatra és az egyes fel—

szólalásokra, kiemelte, hogy a szerzők és a bírálók közt a bírálat lényegét illetőleg komoly eltérések nincsenek.

A vitát Rédei elvtárs zárta be. A vita alapjául szolgáló bírálattal foglalkozva Rédei elvtárs hangsúlyozta, hogy a bírá- lat igen alapos, a tankönyv egészére ki- terjedő. A bírálóbizottság mintaszerű munkát végzett s ezzel nagy segítséget nyujtott a tankönyv jó felhasználásához.

Nyilvánvaló azonban, hogy a dícsérettel szűkmarkúan bántak, noha dícsérni. valót is lehet találni a könyvben, különösen ha figyelembe vesszük, hogy úttörő munká- ról van szó. Természetesen dicséretnek csak akkor van értelme, ha a bírálók a pozitívumokat éppoly konkrét, elemző munkával tárják fel, mint a hibákat:

ebben az esetben a dicséret nagy segítsé—

get jelent, mert a jó módszerekből mások _, is 'megtanulhatják, hogyan kell az egyes kérdéseket kifejteni, mi az egyes problé—

1037

mák elmélyült s ugyanakkor világos tár—

gyalásának helyes módja.

Rédei elvtárs ezután a vitában felme- rült különböző kérdésekkel foglalkozott, majd kitért a könyv lektorálására vonat—

kozó észrevételekre. Hangsúlyozta, hogy, a hibákért nemcsak a szerzők, hanem a lektorok is felelősek, különösen, ha a hi—

bák olyan kirívóak, hogy a lektoroknak feltétlenül észre kellett volna venni azo—

kat.

Rédei elvtárs befejezésül bejelentette, hogy a könyvet —— mely minden hibája mellett is feltétlenül hasznos munka ered—

ménye -— a bírálatok és az oktatási ta—

pasztalatok alapján átdolgozva, 1956—ban valószínűleg újra kiadják.

*

Az ülés második részében Pálos I st—

9 án: Könyvvitel és statisztika kapcsolata.

az iparban és a Fügedi Tamás és T 6 t h E 1- n 6 n é által szerkesztett Statisz—

tikai Példatár (Iparstatísztika) c. könyve- ket vitatták meg. A bírálatokat és az el- ' hangzott felszólalásokat a Szemle követ—

kező számában ismertetjük.

Édes anyanyelvünk

*A Központi Statisztikai Hivatal Bács- Kiskun megyei igazgatóságának II. ne- gyedévi ,,Beruházási jelentés"—ében olvas- tuk, hogy egy tehénistállót nem lehetett a kitűzött határidőben használatba venni, mert ,,a módosított tervdokumentációk le- szállítását" nem tudták időben biztositani.

Többet mond-e a ,,tervdokumentáció" szó ebben a mondatban az egyszerű, de ma—

gyar ,,terv" szónál? A másik kérdés:

lehet-e egyáltalán a ,,tervdokumentáció leszállításáról" beszélni? Talán a pincébe kellett leszállítani a terveket? Helyesebb X lett volna a cirkalmas mondat helyett ennyit közölni: az építési tervek nem ér—

keztek meg idejében.

Ugyanezen jelentés szerint az Országos

Villamosvezeték Vállalat Kalocsán 120

kW—os ,,dunaátfeszítést végez". Meg kell védenünk a vállalatot; a Dunával nem csinálnak semmit, csak magasfeszültségű villamostávvezetéket vezetnek át a Duna felett. --— Akkor pedig miért nem ezt írják?

A Pest megyei igazgatóság rövid jelen- tésben foglalkozott a gépállomási dolgo—

zók premizálásával. A jelentés szövege—

zése általában felületes, pontatlan. Pél—

dául ,,az egyes növényféleségek átlagter—

vé"—ről beszél, amikor tervezett termésátla- gokról kellene beszélnie. Ezzel kapcsolate ban ilyen szó-szörnyszülötteket alkot a jelentés: ,,tervátlag", ,,tényátlag", ,,zab- átlag". Nyelvérzékünk tiltakozik az ellen, hogy a "tervezett termésátlag", ,,ténylege- sen elért termésátlag" és a ,,zab termés- átlsga" pontos kifejezés helyett ilyen szó—

csonkokat alkalmazzanak.

Előfordulnak a jelentésben helytelenül alkotott rövidítések is: ,,vetéster." (vetés—

terület), ,,tervá." (tervezett termésátlag),

,,tényátl " (ténylegesen elért termésátlag) A magyar nyelvben a rövidítésnek meg—

vannak a szabályai Legfőbb szabály az, hogy csak sokszor használt szavakat sza—

bad —-— és csak az elfogadott alakban ——

rövidíteni. A Pest megyei igazgatóság rö—